Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-21 / 219. szám
Fiatalok fóruma Patakr Desso HANN 1LKLNC 'tfokáitf néztem tenyerei! ott a f oly ónál, ho) kíváncsi halak ugrattak az árnyékokon át. s fűzek borultak ránk — parázslóit az ég. Sokáig néztem néztem tenyered, míg eljött az éj is. a hajnal is megállt a hátunk mögött. Nem értem ma már miért nem hittem el a nap és a csillagok aludtak ujjaid között. NAGY ISTVÁN Ha eliössz Ha eljössz hozzám éjszaka tekinteted engem vádol, megóvnak bennünket mozdulataid. Elmehetsz, visszatérhetsz eléd kanyarodik az út. kapaszkodhatsz iában, virágban hajadon átfújhat a szél. Ha magamra maradok a szobában arcra borul a csend. JENEl KATALIN J\leked üzenek... Míg gondtól görcsberándult, bús, méla arcod felém tekint, mosolyod merész vonása hideg fehérséggel küzdve vigságért vív. — Gondom hová tegyem .............? — F ájdalmam mivé legyen .... ? Hallgatom, keserű szavakra fakadt önmarcangoló zúhatagodat. — Figyelj hát, most neked üzenek: A gond, mint örömhöz láncolt szolga — rab lelkünket marja égő fájdalommal; nyomot hagy rajtunk, változó világként varázsszóra • új, mindig új képet mutat. Bennem is megvan. Szitkozódom. Nem titkolom fájdalmamat. Látták már nekem is könnyes halványságba merülve arcomat. De nem dédelgetem! — nem babusgathatod te sem parányi életed — zaklatott világát burokba ne vondd! Nézz körül, tekinteted engedd szabadjára, vesd életed a sodródó árba; mások bajának, örömének társa hadd legyen, engedd —, hogy lelked millió lélekkel közös legyen: Közös a sors, osztott a bánat, az öröm. Mij jó az! — Fogadd meg, s eltörpült életed oly nagy lesz, nem ismer mást, közös érdeket csupán — mi éltett, mennyit éltetett! Csak ne feledd, Igaz Barát köszönő szót nem vár, nem kíván. Ha jövőd nyílt vágányát látom többet kapok. Többet, mint bárki más. (Salgótarján, .1969.) G A felső rakodón csak az ^ üres csillék gúvadoz- tak. Innen el lehetett látni a városig. Kékesszürke fátyol lengett a házak fölött, amit rövidesen szétcíbált a hideg, őszies szél. — Emberek, egy szóra.. ! Odagyülekeztek a művezető bádogból összerótt irodája elé. Vasárnap volt, s szemükben a félig kitörölt álmosság. Szívesen szundítottak volna még nyolc óráig, fél kilencig, de úgy vállalták, mind eljönnek. s rávernek egy kicsit. — Hányán vagyunk? — A művezető számolt: — Csak tizenöten? — Huszonketten. Valaki nevetett a bódé mögött. Előre nyújtotta nyakát a kiszögelésnél, úgy méregette a művezetőt. Még hárman nevettek, aztán csend lett. A szél végigpásztázott a kőlépcsőkön, felhőt kavart a kőporból és megemelgette a bódétető meglazult tábláit. — Jó, hogy mindnyájan eljöttek — mondta a bódé ajtajában álló művezető és az overál legfelső gombját is begombolta. — Tudják, mit kell csinálni? — „A fenét kérdezgesd!” — gondolta Jancsik, széles arca borotválatlan volt, nem szépít- kezett erre az alkalomra. Az előbb ő nevetett a bódé mögül, de ez a kérdés elvette a kedvét. — Tudjuk! — De nem állhatta meg, hogy gúnyos megjegyzését elhallgassa: — Tegnap is mi dolgoztunk itt. Vagy talán most pincéryersenyt rendezünk?! — A lőmester nincs itt. maguknak kell a robbantásokat is elvégezniük — engedte el a gúnyt a füle mellett a művezető. — Van aki ért hozzá? — „Már megint kérdezget!” — dühösködött a borostás Jancsik. — A rakodó is ért hozzá — adta meg a felvilágosítást. — Mindenkinek megvan a vizsgája. Pilok, a csendes ember, hátul hallgatott — Tulajdonképpen nem szabályos ez az egész — magyarázta a művezető a közvetlen mellette állóknak, s arra gondolt, hogy már szombaton délután felballaghatott volna a vöröskővölgyi menedékházy á v hoz, és most még vígan alhatna az esti szalonnacsúrdítás jóllakottsága után. — Az igazgatóság tudta nélkül.. Hol vannak a szerszámok? — És a felelősség?! Ha baj történik, engem vesznek elő Rendőrség, bíróság ... Az emberek biccentés nélkül otthagyták. — Nna, ki fúrja meg a lyukakat? — kiáltotta körbe Kaposi és a meredek kőfalra mutatott. — Pilok!... — kacagott fel éktelenül a borzas fejű Makár. — öreg is, meg gyáva is ahhoz — legyintett a szeplős Dió. Pilok szeme rávillant a fiúra: — Csak a köveket is úgy bírnád emelni, mint az üres fejedet. Fedezékbe húzódtak, mikor minden lyuk előtt, már senki sem szólt, csak az izmok birkóztak a nehéz kődarabokkal, a stangával és a bakóval. Annyira belemelegedtek a kőtörésbe. hogy a kabátok is lekerültek a vállakról. Távolabb rakták le, egy csomóban. Mikor végeztek a lerobbantott kő törésével, rakodásával, és szusszanásnyi szünet adódott, az emberek falatozni kezdtek. Pilok is térdére fektette a kabátját, és előhúzta zsebéből a nylonzacskót. A vajas kenyeret fintorogva elhajította. Valaki behintette kőporral. Kaposi felállt és odalépett az öreghez: — Te miért nem eszel? — Kőpor került a kenyeremre A szeplős Dió nyerítve felröhögött : — Micsoda ötlet! Mintha csak egyet gondolt volna velem. Kaposi homlokán összefutott a ránc: — Te, állat! — és Dió a képét fogva elhúzódott az egyik csille mögé. — Tavalyról maradt szalonna — mondta Kapocs!. — Kicsit avas már, de nem rágós. Pilok elfogadta. Sajnálta Diót. ö nem haragudott rá. — Hé, erősen kikötötted magad? — kiáltott az irdatlanul meredek kőfalon ereszkedő legénynek, aki a második robbantáshoz készült fúrni. — 3 3 3 Próbáld megmozdítani azt az elálló tömböt A kőtömb a fejtésbe zu liánt, s apró darabokra pattant szét. Az emberek nem húzódtak fedezékbe, távol álltak a zuhanás helyétől, senki sem számított veszélyre. Diót. aki az alsó rakodó felett, a csillék tetejével egy szinten állt, egy jókora darab kő farba kapta, s rálökte a félig rakott csillére. Csikorgó, jajon- gó zörej hallatszott, s a fejtés kis platóján megindult a csillesor. Rettentő véletlen, vagy átkos gondatlanság indította el a felgyorsulva dübörgő vagonettákat — ki tudta azt most. A szerelvény rohant le a pályán, a hegyről, gazdátlanul. Dió mozdulatlanul, elkábulva hevert a kődarabokon, és semmit sem tudott a rohanásról. Pillanatnyi döbbenet után rohanni kezdtek lihegve, eszelősen a csúszós, meredek lejtőn, hogy elébe kerüljenek a csillesornak. A csillék súlyosak, s az ember előttük ösz- szemorzsolható virágfej. Hogyan is gondolhattak megállításukra. Pilok ott rohant legelöl, egyre gyorsabban, egyre ve- szettebb lett az irama. A többiek már nem bírták, Kaposi is felbukott egy kiálló gyökérzetben. Csak Pilok futott. Maga se hitte, honnan van egyszerre ennyi erő nyurga, sovány -testében. — „Dió veszélyben van, meg kell menteni...!!” Nekiugrott az utolsó csillének. Elvétette az ugrást, nem tudott fellépni az alvázra, csak a csille felső peremét sikerült kezével elkapnia. A többiek úgy látták, a kocsisor métereken át vonszolja maga után. Aztán fenn volt. Előbb csak az egyik lábát feszítette meg a csilleszekrényt tartó váz peremén, aztán a másikat is mellé húzta. Odatapadt a hűvös fémhez, mint vizes üveghez a száraz levél. Aztán a kőre tornázta magát. Bakancsa alatt megbillent egy repedezett nagy darab kő. Négykézláb igyekezett elérni a fék ernyedten billegő fogantyúját. Hasra feküdt a köveken, és úgy tekerte a fogantyút körbe-körbe. A csillék megrándultak, de alig érezhetően, mint lovak hátán a bőr, ha légy érinti. A kerekek visítottak a rohanásban, 9 de nem volt ereje még egyet fordítani a télikaron. A negyedik csille fékje használhatatlan volt, a fogantyú csak forgott- körbe-körbe. de a kerekek nem szorultak. Az egyenetlen vaspályán jobbra- balra vágódtak a csillék. Kövek repültek szanaszét. két oldalt. A rázkódás, az éktelen zaj magához térítette Diót is. Rémülten emelte fel fejét, sápadt arcán nem látszottak a szeplők. csak a két szeme kerekedett sötéten. Az eséstől felsebzödött homloka erősen vérzett Pilok kimerültén kapkodott levegő után. Reménytelennek látta a fékezést. Pokolian csörömpöltek, ugráltak alatta a csillekerekek. „A váltók!” — hasított eszébe a felismerés. „A biztos halálba rohanunk!” A szerelvény jobbra kanyarodéit, valamit lassult a rohanása, de Pilok tudta, ez nem jelent semmit. Feltartóztathatatlanul dübörögnek a régi fejtés, az öreg bánya felé. Ott nyílt a pálya, a termelőtér fölé hajló sínvégekkel. Menthetetlenül a mélységbe zuhannak. A csillék összelapulnak, töredezetten szétrepülnek, mint az elpattant gyöngysor szemei. És ha le- ugrana? Próbált felállni. És Dió, vele mi lesz, ő leugrani sem tud. Halálra zúzza mindkettőjüket a sok száz mázsá- nyi kő és vas. Az ötödik csille fékje is rossz volt. Nyaktörő egyensúlyozással sietve négykézláb és hason csúszva vergődött, húzta át magát kocsiról kocsira. Ott volt a hatodik féknél. Megszorította. Recsegve, ja- jongva, sivalkodva lassult az iram. Jókora kődarabok hulltak a sínek mellé. Az egyilc vagonetta szekrénye kikapcsolódott, kibillent — s hatalmas porfelhő takarta be a közel levő csilléket. Aztán megállt minden. Pilok behúnyta a szemét, ő még mindig úgy érezte, rohannak. Aztán leült a csille tetején a kőre. Térdére fektette véres ujjait. Nézte a szeplős arcú, megrémült fiatal fiút és fáradtan, kimerültén mosolygott. "TJ ió vinnyogva kúszott a lábaihoz. Elkapta a kövektől felsebzett, felhasogatott, vérző kezet. Hirtelen az arcához szorította. S fennhangon, keservesen zokogott. Egy pillanatra elsápadt dühé- van, egy év múlva is emlékben, de aztán udvariasan vé- szem, hogy egy gépen ki mit 1 aszóit: csinált. — Valóban, uram! De a te — Ügy beszélsz mint aki négyszabás villáidat is ők épí- az egyetemen tanít — ordí- tették fel, s ha te megtanítod tottam Alira — de még eze- őket, a gépeket is felszerelik két a csavarokat sem tudtad — hat hónap alatt. rendesen megszorítani! Az európaiaknák saját klub- VAKMERŐ DOLOG volt ez, BARLAIVAL IRÉN válópe- felállítanunk, de úgy, hogy a tűk. készen kell lennünk há- juk volt a városban, s ott hiszen nem tudhattam, nincsrén Ismerkedtem meg. Ép házigazdák készítik az egysze- rom hónap alatt. Sajnos, mi szokták eltölteni a vasárna- e más hiba is — de megütötügyvédje voltam, ő tanúja, rűbb alkatrészeket, s ezeknek nem tettük hozzá az ins’Al- pót — ami az araboknál pén- tem a főnyereményt. Ali szemTárgyalás után együtt men- gyártását is nekünk kell beta- lah-t, mert akkor még nem tekre esik. Én ekkor határoz- mel láthatóan nem hitte, hogy tünk haza. nítanunk. Ugyanilyen szerző- tudtuk, hogy például két ara- tam el, hogy nem járok közé- egy-két hitvány apróságtól — Tudja ön — kérdezte az dést kötöttek egy nyugatnémet bot, aki vásárba készülvén, jük, hanem az arabjaimmal függjön a gép munkája, de utcán váratlanul —, miért ép- céggel is, s ebből kiszámíthat- nem kérte ehhez segítségét, maradok. Meghívtam őket mikor meghúzta a csavarokat, pen ötször kell a mohamedá- tűk, hogy az igazi nagy üzlet Allah büntetésből száz évre magamhoz, feketekávéval, a motor elindult és hibátlanoknak naponta imádkozniok? csak ezután következik, s az a elaltatott, hogy így figyelmez- édes süteménnyel kedvesked- nul működött. Nagy lett az — Nem! — feleltem. — De vállalat fogja megkapni, ame- tesse az igazhitűeket az efaj- tem nekik. El is jöttek, hol öröm! miért érdekes ez? lyik az első létesítményt gyor- ta hanyagság következménye- hárman, hol hatan — ennél a következő pénteken végre Ravaszul mosolygott: sabban és jobban készíti el. ire. Bizonyára emiatt vesztet- többen soha. Én mégis azt hit- sokan jöttek el hozzám. Ott — Mert ha én ezt időben Márpedig Schützék nem vol- tűk el mi is másnapra mind a tem, hogy viselkedésemmel volt Ali is. Egyik fülemmel az tudom, akkor Irénnek nem tak könnyű ellenfelek — ta- háromszáz munkásunkat. örömet szerzek nekik, s csak igazgatóra figyeltem, másíRkell előbb elválnia, hogy Pé- lálkoztunk velük már máskor Pedig a cipekedés kezdetén utólag kezdtem gyanakodni, kai őrá, aki egy öreg arabbal tér felesége lehessen. Külön- is. még úgy látszott, mintha meg- hogy alighanem megbeszélték vitatkozott. ben érdekes történet. Ha HOMRABAN AZTÄN kelle- volnának. Vimádan sürgölőd- maguk között, ki tartja nálam _ Ezért ér többet a szamár akarja, elmesélhetem. metlen meglepetés fogadott. tek és negyed óra alatt meg- a frontot és ki tölti kelleme- mint a gép! — mondta az Akartam. Imádom a jó tör- Az üzemnek csupán a négy tanulták, mit jelent „hó- sebben az ünnepet. Még min- öreg. — Az magától is dolgoténeteket... fala állt, a tetőre való üveget rukk!” — arabul. Hanem az- dig nem tudtam, miért csak zj,k. Legfeljebb a farkát kell Irén és Péter régen szeret- még csak akkor gyártották tán csavarkulcsért szalasztót- ötször imádkoznak az igazhi- megcsavarnod, ha makacskoték egymást, s csak azért nem valahol. De az igazgató — aki tam az egyiket, s az bámulva tűek. dik! házasodtak össze, mert Péter különben kardkovács volt az- kérdezte: „Az mi, Uram?” No, aztán végre felállítottuk _ £s ennyivel érsz többet nem akart az anyósához köl- előtt — megnyugtatott, hogy a Azt hittem, rosszul fordítót- az első gépet és nagy ünnepé- te mint a hajcsár! — kiabáltöznl. Inkább elutazott velem nyugatnémetek sincsenek jobb tak a szöveget, de egy másik lyesen bekapcsolhattam az ta Ali. — Mert a gépbe te szemég egyszer külföldre, hogy a helyzetben. Egyébként ebben ember felvilágosított: áramot. A motor pedig felbú- reled bele az életet! szerzett pénzen lakást vegyen. az évszakban hat hónapig — Ali csak négy napja van gott — s mindjárt el is hall- _ Mégis bölcs ember ez az 0 megesküdött, hogy egy éven nem esik az eső, azonnal nálunk, uram! Addig tevehaj- gatott. Ekkor megszólalt há- Ali! — gondoltam, belül mindenképpen visszajön, kezdhetjük szerelni a gépeket csér volt, s karavánokkal uta- tam mögött Ali, a tevehajcsár, MÄSNAP AZTÁN megtud- Irén pedig, hogy ellenkező és háromszáz munkásával hat zott- ■ • Mii nem sejthette, hogy már tam, hogy talpig férfi is. Egy esetben férjhez megy az első hónap alatt el is készülhetünk. — És te régen vagy itt? arabul is tudok valamennyire: perc nyugodalmam nem volt emberhez, aki miatt nem kell _ Ha isten is úgy akarja! — A legrégebben! — felelte — Mondtam, hogy nem ért többet tőle. Mindent érteni anyjával veszekednie. _ tette hozzá sietve, azaz: büszkén. — Három hónapja semmihez! Amelyik európai akart és mindent meg is taEgy Hornra nevű kis arab Ins’Allah! itt dolgozom. érti ajlolgát, az nem vendé- nult. Rövid idő alatt ő lett a város szélén kellett kutakat De akkor sem nagyon el- IDEGESEN HÜZTAM — ^e i az arabokat! jobb kezem, s ez azért is sokat ásnunk és hidroglóbuszokat lenkezett, mikor mi azt mond- vagy talán ráncigáltam — fél- Nem szóltam semmit. Kinyi- ért, mert törzséből sokan dolre az igazgatót és heves szem- tottam a motortetőt — és el- goztak gyárunkban, s ezek el- ' ^ | | rehányást tettem neki, amiért sápadtam a dühtől. Szeren- lenkezés nélkül teljesítették O NOGRAD — 1969. szeptember 21„ vasárnap J - becsapott. Munkásokat ígért, csémre pompás memóriám parancsait. Értios László Egy válóper története Hanem ez a törzs, ez megint olyan különös dolog. Alinak egy kis kamrája volt a nagy barakkban — de néha heten is laktak benne, mert senkit el nem utasíthatott, aki a falujából a városba látogatott vagy költözött. Ügyes-bajos dolgaik után is neki kellett loholnia. De ezért ő soha nem panaszkodott. Sőt! EGYSZER ÉPPEN munkaidő alatt akart elmenni az üzemből, hogy elintézze egy kis rokona ügyét, akit valami nőhistória miatt kizártak az iskolából. A henger már a darun himbálózott —,a frász kerülgetett, mi lesz, ha éppen most hagy itt. Máig sem tudom, hogyan jutott eszembe a törzsgárda kifejezés, de eszembe jutott. Elmagyaráztam neki, hogy nálunk a törzstag munkások ügyeit a főmérnöknek kell intéznie és megsért, ha az igazgatóhoz nem engem enged el. Fiatal ember volt az igazgató, s a leghaladóbb mindazok közül, akikkel Homrában megismerkedtem. Két szóból megértett és visszafogadta a gyereket. Én pedig, ezen felbátorodva, elpanaszoltam neki nehéz helyzetemet. — Elmesélek neked egy történetet — mondta erre mosolyogva. — Hasznát veheted. Nagyon szent történet, de Allah bizonyára megbocsátja, ha kissé profánul beszélem el. ÍGY TUDTAM MEG végre, hogy Allah először azt kívánta, hogy az i'gazhívők naponta ötezerszer boruljanak le előtte. De Mohamed — akinek •»
