Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-18 / 216. szám
Színházi esték Régi idők darabja Mostanában annak vagyunk tanúi, hogy színházaink egy- re-mésra újítják fel a húszas— harmincas évek sikerdarabjait, főképp pedig azokat az operetteket, zenés játékokat, melyeken annak idején a mai középgeneráció szórakozott. Legtöbb esetben egészen kö- Z'oszerű művekről, színpadi tömegcikkekről van szó. színházi nagyiparosok szériában készült termékeiről, afféle „minta, érték nélkül” produktumokról. de amelyeknek szerzői remekül ismerték a színpadot, a hatáskeltés eszközeit, s szinte patikamérleg pontosságával számították ki a siker csomópontjait. A felújításokat elsősorban ezzel magyarázzák és indokolják a színházak — így kapnak feltámadási jogot a polgári világ szemléletét, mentalitását árasztó limonádé történetek. Bizonyos értelemben és mértékben jelen színpadirodalmunk szegénységi bizonyítványa ez, s talán a színházvezetők óvátoskodása is, abból az elvből kiindulva, hogy a régiekkel biztosra vehető sikert nem kockáztatják a bizonytalan kimenetelűért. Az Állami Déryné Színház a megyében most Szilágyi László és Eisemann Mihály: Én és a kisöcsém című zenés vígjátékát újította fel, A szerzőpáros annak idején zajos sikerek élvezője volt, s azt is mondhatnánk talán, hogy az Igényesebbek közül, mert Szilágyi ügyes fordulaté librettói sorából, s a műfaj általános szintjét tekintve ma is említésre méltó a Gyer- gyói bál, s a Mária főhadnagy. E művek ftirtalmi magatartásukban annak a németbarát politikának igyekeztek ellenpontot állítani, melyet a kor uralkodó osztálya képviselt. Az Én és a kisöcsém az említett kettőnél jóval seké- lyesebb szemléletű, pusztán az igénytelenebb színházjárók maradéktalan szórakoztatását kiszolgáló műve Szilágyinak, és a komponista Eisemannak, bár kétségtelen, hogy jó néhány dalszám ma is a sláger frisseségével hat, az „örökzöld melódiák” közé illik. A darab meséje meglehetősen ostobácska történet, tipikus író-iparosi csinólmány, de a műfaji dramaturgia fölényes biztonságra valló. A Déryné Színház tehetséges és jókedvű előadási együttessel újította fel a zenés művet. A sikernek Révész Ilona, Deésy Mária. Németh József, Haraszin Tibor az első számú részese, de igen jóízű játékot nyújtott Téren Gizella, Sághy Géza, Gulyás István, Lengyel István és Barsy Géza is. A jó tempójú produkció rendezői érdeme Csongrádi Máriáé, a mutatós díszleteket Sostarics Zsuzsa, a jelmezeket Rimanóczy Yvonne tervezte, a kis zenekar élén Németh László karmester jeleskedett a kellemes muzsika sikeres érvényesítésében. (barna) Á helyes bőrápolásról Itatás TESTÜNK FELSZÍNÉT borító bőrünk nem csupán szervezetünK legkülsőbb rétege, hanem bonyolult és a szervezet számára nélkülözhetetlen működést kifejtő szervünk is egyben. Nem csupán azért kell ápolnunk bőrünket, mert ápoltségi foka alapján tulajdonosáról jó, vagy rossz bizonyítvány állítható ki, nemcsak azért, mert az ápolt sízép bőr a szépség egyik kelléke, hanem azért is. mert normális működése az egyén számára nélkülözhetetlen. Hadd említsem meg például a szervezet hőmérsékletének szabályzásában kifejtett szerepét. A párolgó veríték hűti testünket, a hidegtől lúdbőrös bőrünk verítékpárologtatás megszűnik és a lehűlés is lassúbbá válik. Elsősorban bőrünknek köszönhetjük, hogy a nyári hőségben és a téli fagyban egyaránt 37 fok körül mozog hőmérsékletünk. A nem túl nagy ütés vagy nyomás sem tesz kárt bennünk. A bőr rostjai, a bőr zsírpárnázata felfogják ezeket a káros behatásokat. Az első napozások után kialakuló festékanyag, amely a bőr szép barna színét adja, kiszűri a Nap károsító sugarait akárcsak a redőny az ablak előtt. Ismeretes, hogy a fehér bőrű, vörös hajú emberek bőréből hiányzik a festékanyag, amiértis ezek az egyének sokat szenvednek a napsugaraktól. A bőr külső, elszarusodott rétege jól véd az elektromos áramtól: a száraz (!) szaruréteg elektromos ellenállása nagvon nagy. Bőrünk védelmét élvezzük a nem túl erős savakkal és lúgokkal szemben is (mosáskor lúg. főzéskor ecetsav, munkahelyi anvagok stb.). Azok nem hatolhatnak át a bőrön. A mosónők és a kezüket sokat mosók bizonyíthatlak, hogy a száraz bőr húzódik, könnyen bereped. A bőrben levő faggyúmirigvek váladéka a bőrt zsírossá (a fénylő bőrkéknél túl zsírossá) rugalmassá teszi. BŐRÜNK FELSZÍNÉN a baktériumok és gombaspórák százezrei megtalálhatók anélkül, hogy betegséget okoznának. A bőr veríték- és fagy- gyúmirigyeinek váladéka biztosítja azt. hogy a bőrfelszín savanyú yegyhatású legyen és így a kórokozók garázdálkodni ne tudjanak. Ha a bőr e védekezését vegyi anyagokkal, helytelen tisztálkodással megszüntetjük, felfüggesztjük, a kórokozók szaporodásnak indulnak, támadásba lendülnek és bőrgennye- sedéseket. gombás fertőzéseket hoznak létre. A bőrben fontos anyagok (vitaminok, védőanyagok) termelődnek, ezek a szervezet működéséhez nélkülözhetetlenek. A fenti, csak a legfontosabb védőtevékenység felsorolása is bizonyítja, hogy bőrünk tisztítása szakszerűséget igényel. A továbbiakban nézzük meg. milyen „használati utasítást” javaslunk bőrünk tisztántartásához. AZ ELSŐ PONT az lenne, hogy bőrünket, még a hajas fejbőrt is, rendszeresen mosni kell. A külvilággal többet érintkező kezeket és lábakat, arcot, az illatmirigyekkel jobban ellátott hónaljat, fajiatokat naponta esetleg többször is, a test bőrének más részeit hetenként egy-kétszer ajánlatos megmosni. Ellenezzük a naponkénti és alapos szappanozással járó fürdést a bevezetőben elmondott okok miatt. A kemény nógrádi vizek nemcsak a fémeket támadják meg, hanem az érzékeny bőrűeknek is kellemetlenséget okoznak. Ajánlatos a haj hetenként egyszeri megmosása is. Azok, akik hajlamosak, a fokozottabb faggyútermelésre. a shamponos hajmosás után gyors zsírosodásról, korpá- sodásról számolnak be. Ezeknek ajánljuk a régi szappanos hajmosást és a gyenge ecetes vizes öblítést úgy, mint ahogyan nagyanyákat tették FONTOS SZABÁLY, hogy a bőrt a lehető legközömbö- sebb anyagokkal kell tisztítani. Jó a szappan és meleg víz, nagyon rossz a karcolásokat is okozó VIM, trlsó, mosószóda. Ultra, benzin, gázolaj. A szappanok közül is a legközömbösebb a babaszappan. ennél is kevesebb panaszt okoz a korong bo- rotvaszappan. Nagyon ajánljuk, hogy mosakodás után törölközés előtt gyenge ecetes vizes öblítésf alkalmazzon főleg az. akinek bőre kényesebb. A női bőr ezt a kis figyelmességet nagyon meghálálja! Kevesebben használták a jól tisztító babaolajos lemosásokat és kevesen tudják, hogv bő hintőooros vattával történő többszöri letörlés is megtisztítja a bőrt. Mit csináljanak azok. akik olajos munkával fa al átkoznák? Azok se használják az előbb felsorolt erős hatású szereket. Régen ajánlottuk a kenősronnamnal átitatott nedves fűrészoort, ma már modern, a bőrt nem károsító tisztítószerek állnak rendelkezÄ<=’"rikro. fivérek a Super MOS—6 és Ultra-Lux mosószerek, az Ultra-Daisy mosogatószer. (Ez utóbbiak nem azonosak az áltatunk nem ajánlott Ultra tisztítószerrel!!. Ezek az anyagok jól tisztítanak, a bőrt nem károsítják. MEG KELL EMLÍTENÜNK a bőrhöz tartozó körmöket is. Ezek mosása, tisztítása, levágása hozzátartozik a bőrápoláshoz. Egyik professzorom megállapítása szerint a köröm nagysága és az intelligencia egymással fordítva arányos: a hosszú köröm nemcsak piszoknak lehet raktára, hanem viselőiének egyéniségére is rávilágít. A köröm hossza az ujjhegyet nem haladhatja meg. Befejezésül rámutatnék arra. hogy a bőrünk éDpen azért. mert a külvilággal közvetlenül érintkezik, köny- nyen megfertőződhet. Helyes', ha az, aki valamiilyen rendellenességet tapasztal rnaeán. orvoshoz fordul segítségért. A kis bajt egyszerűbb kezelni és gyorsabban meg lehet gvógviteni. mint a bőrfelszín na«v részére szétterjedt betegséget. Dr. Cseplák György kórházi főorvos fordította SÁRKÖZI GYULA RípOrtTegCD'/ 32. De hogyan szerezzek fiákért? Először arra gondoltunk, hogy az osztagtól hozunk lovakat meg kocsit. De időnk nagyon kevés volt, az osztag viszont nagyon mesz- sze tanyázott. Aztán meg a partizánoknak nemigen volt alkalmas kocsijuk. Engem, mint tapasztalt kereskedőt, megbíztak, vásároljak vagy kérjek kölcsön egy fiákért a városban. Nyomban hozzáláttam, mert másnap von Babach, aki elégedett volt az eredményes tárgyalásokkal, közölte Siebert- tel, hogy minden kész: megvan az engedély a Koch-hal való találkozáshoz és most már minden attól függ, hogy a gauleiter milyen hangulatban lesz az audiencián. Első kocsivásárlási kísérleteim eredménytelenek voltak. — Akkor gyalog megyünk — mondta Kuznyecov. — A kocsi miatt csak nem mondunk le a feladat végrehajtásáról. — Jó, menjünk gyalog — bólintott Válja. — A fíá- ker úgysem lenne alkalmas számunkra. Nem szándék- szóm elmenekülni azután, hogy golyót eresztettem annak a gazembernek a fejébe. — Miről beszélsz, Válja? — kiáltott fel Kuznyecov. — Még gondolnod sem szabad ilyesmire. Ne feledd: a feladatot csak abban az esetben hajtottuk végre, ha minden sikerült és visszatértünk az osztaghoz. A kocsira meg nem azért van szükségünk, hogy legyen min elmenekülnünk, hanem hogy elrejthessük a fegyvereket. El tudod képzelni, hogy fog lezajlani minden? Mi ketten Koch fogadószobájában vagyunk, belép von Babach és téged beinvitál az irodába. Te távozol az őrnaggyal, egy perc — 94 — J múlva pedig én kopogtatás nélkül belépek az irodába, te azon nyomban távozol, én meg elintézem Kochot és a „barátomat”, s gyorsan lesietek utánad. Az utcán beülünk a kocsiba. Gnigyuk teljes harci készültségben vár minket. A többit a körülmények határozzák meg. — Nem, Kochot én lövöm le! — ellenkezett Válja. — Ugyan már, Válja. A te pisztolyod legfeljebb csak verébriasztásra jó, nem pedig arra, hogy nácikra lőj vele! Még ki sem nyitottad a táskádat és máris von Babach karjai közt találod magad. Táskádnak alighanem már a belépőcédulát ellenőrző szobában búcsút mondhatsz. Válja végül is igazat adott Kuznyecovnak. Ennek ellenére pisztolyát mégis kabátja alá, az övébe rejtette. Még akkor tanult meg pisztollyal lőni, amikor az osztagnál volt. Nem ment valami könnyen. Vékony keze alig bírta el a pisztolyt és mindkét kezében kellett fognia és csak erőfeszítéssel tudta meghúzni a ravaszt. De amikor kapott egy egyes Browningot, kis miniatűr pisztolyt, hamar megtanult vele lőni. Ám e pisztoly ütőereje oly csekély volt, hogy öt—hat méternyi távolságból már alig tudott komoly sebet ejteni az ellenfélen. Ahhoz, hogy egy nácft le lehessen lőni vele, a pisztoly csövét az illető homlokához vagy szívéhez kellett volna szorítani. A megszállás alatt a legfontosabb városi közlekedési eszköz a fiáker volt. Gyakran használtuk, s a fiákteresek már ismertek minket és szívesen ajánlották fel szolgálataikat. A pénznek varázsereje volt. Nemcsak Rovnó utcáin kocsikáztunk, hanem még Zdolbunovba, AlekszandrijáBa is elfiákereztünk, holott oda tilos volt behajtani. A fiákeresek közt volt egy Wacek nevű. Másnap sikerült megtalálnom őt, akit mindenki csak Szakramen- tumnak csúfolt, mert ha berúgott, gyakran emlegette ezt a szót. Príma lovai voltak és elhatároztam, hogy május 31-re kölcsön kérem őket és a fiákért. Ugyanis arra a napra szólt a belépési engedély Koch rezidenciájába. Miután Wacek megkapta tőlem az ötven márkát, mélyen meghajolt, s hízelegve így szólt: — A rendelkezésére állok, nagyságos uram. Nemcsali egy napra, akár egy évre is hajlandó vagyok önnel menni bárhová, még a partizánokhoz is. XI. Az audencia megtörtént így készítettük elő ezt a komoly akciót. Senkinek még csak eszébe sem jutott, mi történhet bármelyikünkkel kudarc esetén. Egyikünkben’ sem volt a legcsekélyebb tétovázás sem: csupán a népünknek oly sok keserűséget okozó ellenség iránt érzett gyűlölet. — 95 — Felkutattuk és alaposan tanulmányoztuk Koch rezi denciáját, kidolgoztuk az akció végrehajtásának számos változatát, gondosan megvizsgáltuk fegyverzetünket. A városban aknák voltak telepítve, amelyeknek akkor kellett volna felrobbanniuk, amikor a gazembert agyonlőjük. Minden emberünkkel közöltük az akció végrehajtásának idejét. Megegyeztünk, kinek hol kell jelentkeznie a művelet befejezése után. Válja Dovger lakásán pedig folytak az utolsó előkészületek. Kuznyecov többször átírta az Ukrajna birodalmi biztosa címére írt kérvényt, amelyben az állt, hogy „Nagyméltóságod gyakorolja Istentől kapott nagylelkűségét, s ne hagyja, hogy az igazságtalanság ismét diadalmaskodjék az igazság fölött.” „Nekem, Walentina Dovgernek, a német származású leánynak, kinek apját a banditák árja származása miatt kínozták halálra, munka és kenyér nélkül kell ülnöm, vagy pedig oroszokkal és ukránokkal németországi munkára menni..A kérvény így fejeződött be: „A fent leírtakat akár írásban, akár szóban igazolja a német hadsereg tisztje, a „Vaskereszt lovagkeresztjének kétszeres tulajdonosa, Paul Sibert főhadnagy, Kelet-Poroszország szülötte, a Königsberg környéki herceg Schlübitten birtok volt jószágkormányzójának fia. Kérésemet megismétlem, s az ön jóindulatába, nagylelkűségébe és igazságszeretetébe vetem minden reményemet. Isten segedelmével! Walentina Dovger.” Amikor Siebert felolvasta a kérvényt von Babachnak, az elragadtatva kiáltott fel: — Ö, hát egy ilyen remekművet olvasva senki sem utasítja el a Fräulein kérését! Május 30-án Schmidt kereste fel Válját a lakásán és egy levelet hozott von Babachtól: „Paul Siebert főhadnagynak. Kérem jöjjenek be holnap 14.00 h-kor a birodalmi biztosságra. De minden késés nélkül. A gauleiter hajlandó fogadni önt és menyasszonyát. A belépési engedélyek ki vannak állítva. Tisztelettel, von Babach őrnagy.” — Valami nyugtalanítja az őrnagyot a Koch-hal való találkozásukat illetően — mondta Kuznyecov. — Vajon nem tartogat-e számunkra ez az agyafúrt* ember meglepetést: riadóztatja a Gestapo elhárító részlegét és az egész csoportot élve kapatja le. Lenne haddelhadd! De nem, csupán előre ízlelgeti az érdemeiért járó hálánk minden örömét. Tudja jól, hogy a szerelmes tiszt, a gazdag porosz birtok jószágkormányzója bőkezűen megfizeti érdemeit, s ezért igyekszik annyira. Nos, akkor hát őrnagy úr, tápláljon csak édes reményeket! (Folytatjuk). — gézi
