Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)
1969-09-16 / 214. szám
Az ösztönzőbb munkadíjazásról A dolgozók széles társadalma nagy érdeklődéssel és együttérzéssel kíséri figyelemmel mezőgazdasági termelőszövetkezeteink rohamos fejlődését, amelynek eredményeiből kivétel nélkül valamennyien részesedünk. Hiszen népgazdasági és ezzel együtt fogyasztói érdek, hogy olcsóbb, jobb minőségű, több áru kerüljön élelmiszerüzleteinkbe, piacainkra. A fejlődés azonban egyidejűleg nemcsak örömökkel jár, hanem újabb gondokat is támaszt. Gondoljunk csak a kalászosok e nyári betakarítására! Ahol többet termett a föld, ott több gépi erőre, nagyobb tárolótérre és szállítókapacitásra volt nyomban szükség. A tsz-ek következetes fejlődése azonban belső életükben is újabb Intézkedések sorát követeli meg. A gazdasági és szellemi felemelkedés egyidejűleg sok helyütt napirendre tűzi a jövedelemelosztási módszerek vizsgálatát is. Könnyen lehet ugyanis, hogy ami eddig jónak, ösztönzőnek mutatftozott, egy idő múltán gátja lesz a további előrehaladásnak. Nagy a választék Általában tudják ezt jól a termelőszövetkezetek tagjai és vezetői, s gondolnak erre a különféle Irányító és érdek- védelmi szervekben dolgozó munkatársak is. Nem véletlen, hogy Nógrád megyében egyidejűleg a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, a két tsz-terü- leti szövetség és több járási szerv Is vizsgálatokat végez annak érdekében, hogy újabb, ösztönzőbb munkadíjazási formákat tárjon fel és javasoljon szövetkezeteinknek. Nemrégiben a Pásztói járási Tanács Végrehajtó Bizottsága is napirendre tűzte ezt a kérdést. Mielőtt erre a jelentős vitára sor került volna, a járási tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya tanulmányt készített az eddig alkalmazott termelőszövetkezeti jövedelemelosztási formákról, valamint az ösztönzőbb munkadíjazások kialakításáról, alkalmazásuknak lehetőségeiről. Nincs szándékunkban a tanulmány részletes ismertetése, s annak az összegezésnek sem kívánunk elébe vágni, amely még a több irányú vizsgálódás és elképzelések egyeztetésére vár. Csupán a vb-ülés előterjesztésének és vitájának néhány tanulságára térnénk ki. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a pásztói járásban jelenleg is a legváltozatosabb munkadíjazási formák vannak érvényben. Több tsz-ben alkalmazzák még mindig a munkaegységen rendszert, amelyet úgy tesznek ösztönzővé, hogy a tsz- tag a terven felüli termésből, jövedelemből prémiumot kap. Egyes helyeken a munkaegység-elszámolást a kapásnövények részes művelésével kapcsolják össze. A legnépszerűbb a nádudvari módszer, amelynek alkalmazása során bizonyos mennyiségű munkaegységet is jóvá írnak a tagnak, de a termésből százalékot is kap, hogy ezáltal érdekelve legyen a hozamok növelésében. Más helyütt a munkaegységes elszámoláson kívül úgynevezett eredményességi premizálást alkalmaznak. A gyenge tsz-ekben terjedt el az úgynevezett munkanapos dotáció, míg néhány helyen az utóbbi években tértek át a garantált, készpénzfizetéses rendszerre, s a munka mérték- egységéül az úgynevezett normaegységet jelölték meg. Népszerű a készpénzfizetés Érthető ez a sokféleség, mert tükrözi az egyes tsz-ekben megmutatkozó helyi sajátosságokat. De azt is tanúsítja, hogy a pásztói járás szövetkezeteinek egy jelentős részében megfeledkeztek arról, hogy a gazdasági fejlődéssel egyidejűleg a munkadíjazási formáknak is fejlődniük kell. Mert nagyobb munkafegyelmet megkívánni, igazságosabb, pontosabb, körültekintőbb munkadíjazást ígérni nagyon nehéz ott, ahol sokszor végzett munka híján is felírják a munkaegységet vagy egyáltalán képtelenek a munka arányában szétosztani a jövedelmet. Az új gazdasági mechanizmus egyébként Is reálisabb, áttekinthetőbb számviteli munkát igényel.. De hogyan is legyen az megvalósítható, ha történetesen meg nem érdemelt béreket, munkadíjakat fizetnek ki, vagy pedig jogos anyagi igények elsikkadhatnak? Érthető tehát, hogy a pásztói előterjesztés előkészítői a jelenlegi legfejlettebb jövedelemelosztási formának a jól áttekinthető készpénzes rendszert tartják. Előnyei között joggal tartják nyilván, hogy növeli a tsz-tagok biztonság- érzetét, megszünteti az aránytalanságot a termelési és az üzemágak között, pontos és jó minőségű munkára ösztönöz, lehetővé teszi, hogy a tsz-ben a végzett munka arányában nyereséget osszanak. Nagy megnyugvás lehet az a tsz-tagnak, ha a munkadíjat havonta rendszeresen, az adott időben megkapják. Az is igaz azonban, hogy ez a munkadíjazási forma a szövetkezet vezetőitől is nagyobb felkészülést igényel. A készpénzfizetés bevezetése megkívánja a megfelelő szakmai és pénzügyi vezetést, a tervezés megfelelő színvonalra emelését, a szilárd pénzügyi fegyelmet, a szövetkezet és a háztáji szoros kapcsolatát, a tsz-demokrácla messzemenő érvényesítését. A tagság dönt Van azonban még egy fontos szempont, ami nem mellőzhető a készpénzes munkád!ja- zásl forma bevezetésénél, ez pedig: a fokozatosság elve. Szövetkezeteink egy pillanatig sem hagyhatják figyelmen ki vül a helyi sajátosságokat, nem nélkülözhetik a tagság véleményét és hozzájárulását. Tavalyelőtt vezették be a kész- pénzdíjazást a pásztói járás ban Szurdokpüspökiben, Mát raszőllösön, Kutasón, Pasztán, Bérben és Erdőkürtön, s mindenütt a hagyományoknak és a helyi sajátosságoknak megfelelően dolgozták ki az új munkanormákat. Példájuk nyomán Palotáson és Kálión az idén tértek át a készpénzes díjazásra. Példaként viszont többször is szóba került egy salgótarjáni járásbeli termelőszövetkezet, ahol kellő megfontolás és előkészítés hiányos anyagi és szakmai fel készültség nélkül tértek át ra dikálisan, szinte adminisztratív módon a készpénzes mun kadíjazásra. Ez aztán nemhogy ösztönzött volna a korábbinál is jobb munkára, hanem lazította a munkafegyelmet, megrontotta a vezetők és tagok összhangját, rossz hangulatot teremtett és ennél fogva számolni kell a gazdasági következményekkel is. Készülnek tehát a tanulmányok, hogy összegezvén az ér vényben levő munkadíjazási formák hatását, újabb javaslatokkal szolgáljanak a tsz-ek gazdáinak. S hogy valóban csak javaslattételről van itt szó, ami nem sérti a szövetkezetek önállóságát, azt a pásztói járási vb előterjesztése a következőképpen fogalmazta meg: „Érvényben marad az a helyes elv, hogy továbbra is a legilletékesebb: a tsz-tagok közgyűlése dönt az általa leghelyesebbnek tartott jövedelem-részesedési vagy premizálási forma alkalmazásáról.” Lakos György Szembeötlő változások Lehet ötven órával kevesebb? — 4s éjszaka alvásra való A fizetés marad —■ Csökkentett munkaidőben dolgosnak a balassagyarmati főnökség vasutasai A Balassagyarmat térségében dolgozó vasutasok munkaidejét július elsejével módosította a MÁV Budapesti Igazgatósága. Mivel a vasutasok munkában töltött ideje — havi viszonylatban — itt Is jóval az országos átlag fölött volt, a munkaidő-csökkentés célját egyelőre nem a 191 órás hanem a 240—200 órás havi munkaidő helyett a 210 órás szolgálat elérése jelentette. A munkaidő-módosítás kétféleképpen valósult meg. Ahol mód volt ró, ott a dolgozók „közbeváltóst" kaptak. Más területeken, ahol erre nem adódott lehetőség, úgynevezett „dinamikus munkakezdést" vezettek be. Ennek lényege — éjszakánként 4—5 óra vonatmentesség biztosításával — szintén a munkaidő jelentős csökkentése. A Magyarországon egyedülálló balassagyarmati kezdeményezés eredményeinek vizsgálatára a napokban bizottság látogatta végig a munkaidőcsökkentésben érdekelt állomásokat: Rétságot, Dejtárt és Balassagyarmatot. 'Vezetőjük Máté Sándor, a MÁV Vasúti Főosztály 2. számú szakosztályának főnöke, tagjai pedig az ország hat MÁV-lgazgatósógó- nak munkaerő-gazdálkodási vezetői voltak. A vizsgálat szakmai feldolgozása a I; ' jövőben történik meg. Addig is érdemes azonban megvizsgálni: milyen szembeötlő változásokat hozott a munkaidő- csökkentés az Aszód—Balassagyarmat, a Balassagyarmat— Vác, a Balassagyarmat—Ipoly- tarnóc és a Diósjenő—R ovihány vonalon dolgozó vasutasok munkájában. Somogyvárl Lajos vonalfő- fásánál egyidőben egyszerre nők: A balassagyarmati vo- öt-hat helyre is kell figyelni, nalfőnökség területén a váltó- néhány nap alatt idegileg zás 288 embert érint; ezek 32 eléggé elfárad az ember. A szolgálati helyen dolgoznak, szolgálat alatt most egy héten Bár a munkaidő csökkent, a egyszer kapunk közbeváltást termelési mutatók nem csők- — valamelyik kollégánk sze- kentek vele, sőt emelkedő mélyében — ez gyakorlatilag tendenciát mutatnak. Sajnos, a két teljes, pihenésre forditha- közbeváltás és b dinamikus tó szabad napot jelent, munkakezdés módszerét kü- Petykó József tolatásvezető lönféle munkahelyi, lakás- és A tolatóknál a munkaldö-csök- személyes problémák miatt kentést — mivel az állomásnem sikerült a vonalfőnökség nak a munkaidő-rendezéssel valamennyi munkahelyén egyidejűleg felvett három emmegvalósítant. Balassagyarma- bere közül egyik sem kerüli fon, Dejtáron, Nagyorosziban hozzánk — más módon kellett és Rétságon jelentős eredmé- megoldani. A tolatásokat ne- nyeket értünk el, s a jövőben gyedmagammai irányítom, a Is arra törekszünk, hogy a te- nálunk bevezetett dinamikus rület valamennyi dolgozója munkakezdés azt jelenti, hogy csökkentett munkaidőben dől- a reggel fél nyolctól délután gozhasson. ötig tartó műszak után a köMárton András állomásfő- vetkező nap délután ötkor kez- nök: A balassagyarmati vasút- dődő szolgálat nem másnap állomáson 03 ember dolgozik, reggel nyolcig, hanem csak éj- A vasutasok munkája közis- 8Zaka háromig tart. Bár így az mértén nehéz, a munkaidő éjszakai szolgálat rövidebb. az hosszú — a munkakörülmé- éjjeli pótlékot ugyanúgy meg- nyek javítására és a foglalko- kapjuk mint régen. A rövi- zós vonzóvá tételére az első debb munkaidő végére az em- nagy előrelépést ez a rendezés bér nem fárad el annyira, kijelentette, amelyet sikerült sebb a balesetveszély, úgy végrehajtani, hogy a bé- Nem véletlen, hogy a Marek a 30-50 órával róvidebb Vasutas legutóbbl száhavi munkaidő ellenére sem mánal< _>Dinamikus munka- csökkentek. A hatvanötnél a kezdés Balassagyarmat térsé- balassagyarmatl állomás lé- ében„ cjmű vezérclkkei g a nyegesen több vasutast „bír MAv ide látogató munkaügyi fix .•■irtrné,A et0,e8 ,a vezetői egyaránt az itt beveldő-csokkentés nyomán sjkerul zetett munkaidő-csökkentéssel létszamukat a kívántra kiege- fogUlkoznak. A kfsériet ér,z'ten‘-. tékelése után — ha az eredSzabo József forgalmi szol- minden megvnóg(tás. galat evő: A közlekedés lebo- ban kedvező képet adnak - nyolításanak javulását közbe- mvnkaidő.csökkentéSnek az váltásos módszerrel oldottuk b ü módon történrt meg. Négyen látjuk el ugyan- « . e^esztésére is sor azt a feszültseggel teli mun- . ... kát, amit eddig hárman vé- K géziünk. A közlekedés irányi- Baranyai László Vitaminból is megárt a sok.., A közelmúltban jelent meg egy felhívás att egyik francia gyermekklinikán, hogy a vitaminok nem tévesztendők össze a közönséges élelmiszerekkel, amelyekből tetszés szerinti mennyiséget fogyaszthatunk. A vitaminok inkább orvosságokhoz hasonlítanak, csakis orvosi felügyelet mellett szedhetők. Főként a zsírban oldódó A-, D- és K-vitaminoknál tanácsos ügyelni bizonyos mennyiségi határok betartására, mivel a szervezet nem tudja ezek túlten- gését kiegyenlíteni, s a következmény: betegség, liipervitami- nózis. A Biogál Gyógyszergyárban több vietnami gyógyszerész és gyógyszerésztechnikus nyer továbbképzést. Tanulmányozzák a galénuszi készítményeket — a gyógynövényekből készült kivonatokat. A képen: Lc-Ngoc-Man, DangThi-Gan, Stanc Jánosné vegyésztechnikus és Tran-Nguyen-lluu gyógyszerész Szabó László Isi llalnt i piackutatás A testes, több mint hatszáz oldalas könyv már terjedelmével érdekes kettősségre utal. Arra. hogy a gazdasági reform nagyjelentőségű tényezővé tette a piaci ismereteket, s arra, hogy a piackutatás lényegében eddig ismeretlen volt vállalati tevékenységként. Ezért érthető és indokolt a terjedelmesség, mely — a szerzőt dicséri — nem csap át terjengősségbe. A gyakorló piackutatók s az egyetemen tanulók számára egyaránt kézikönyvül szolgaló kötet szerzője másfél évtized hazai és külföldi tapasztalatait összegezi. Módszertani útmutatásokkal összefűzve vizsgálja a piackutatás alapfogalmait, feltételeit, így a marketinget, a vállalati információs rendszert. Ismerteti a piackutatás általános módjait, az un. megkérdezéses eljárás formáit, s az így nyert információk feldolgozásának, elemzésének rendszerét, s bő teret szentel a piackutató tevékenység gyakorlati megszervezésének. A mű erénye, hogy nem csupán a termelő, de az értékesítő, szolgáltató vállalatok számára is felrajzolja a piackutatás megszervezésének útját, igen sok, s meggyőző példával igazolja e tevékenység gazdasági hasznát. A bőséges példatár, valamint a számítási módszerek, rendszerek közlése. s a jól áttekinthető ábrák külön-külön is. de együttesen még inkább nemcsak hézagpótlóvá, hanem úttörő szerepet vállalóvá teszik a könyvet. A hazai piackutatás keretei, módszerei ugyanis a vállalatoknál még csak az embrionális fejlődési fokot érték el, s ma még elsősorban ezek hiánya — s nem kevésbé a hiány következményei — figyelmeztet a gyors cselekvés szükségességére. A piackutatás, a meglevő termékek elhelyezésének biztosítása, valamint a prognosztizálás, azaz a jövőbeni igények megismerése a vállalati tevékenység szerves részévé kell hogy váljék. E kívánalom teljesítéséhez ad — mégpedig hathatós — segítséget a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet. Ezer évvel öregebb lett A legutóbbi régészeti leletek csaknem ezer évvel „öregebbé tették” Kazahsztán fővárosát. Alma-Atát. Határain belül egy olyan városi település nyomaira bukkantak, amely a X—XII. században létezett. Alma-Ata alapításának hivatalos időpontját eddig 1854-ben jelölték meg. A kazah néphagyományban mind a mai napig találhatók olyan adatok, amelyek arra utalnak, hogy a Tjan-San északi nyúlványain a középkor elején volt egy Almatu nevű város. A szájhagyomány szerint Almatu a köztársaság jelenlegi fővárosának környékén feküdt és a Közép-Ázsiá- ból Kelet-Turkesztánba, az Ir- tis felső folyásának völgyébe és az Altájra vezető karavánutak kereskedelmi központja-volt. A feltevések szerint Almatu városát Dzsingisz kán hordái pusztították el. A következő évszázadokban a város nyomait betemették az iszap és kő- áramlások. amelyek a T.ian- San-hegységben eredő folyók völgyében gyakran előfordulnak. NŰGRÁD — 1969., szeptember 16., kedd
