Nógrád. 1969. szeptember (25. évfolyam. 202-226. szám)

1969-09-16 / 214. szám

A képernyő előtt

Krónikus gyengélkedés

A televízió elmúlt heti műsorából megint eléggé kévé* és szórványos az, amiről megelégedéssel tehetnénk említést. Annál több viszont álta- iaoan a panasz a műsorszerkesztés aggasztóan krónikussá vájó gyengélkedése miatt, s összevetve a rádió programjával a láthatókat és hallhatókat a hasonlítás bizony nem a tv javára mutat.

A krónikásnak ez alkalommal is nehéz a feladata, ha a müsorhétből érdemlegeset akar említeni. Talán amire legtöbben kíváncsiak voltunk, a Teleki László drámájának Illyés Gyula átdolgozásában látott Kegyenc. Valenti nianu» és Maximus históriája a zsarnokot kiszolgáló, alapjában becsülete*, de bűn részességbe sodródó ember konfliktusát vetíti elénk, A feszült drámaíságú mű Illyés átiratában megújhódott és tanulságai elevenen érvényesülnek. Ebben méltó része van a Madách Színház kitűnő előadási együttesének is, melyben olyan művészek alakítását élvezhettük, mint Gábor Miklósé, Mensáros Lászlóé, Tolnay Klárié, Szemere Veráé.

E héten láthattuk a Bulgária felszabadulása alkalmából válogatott műsorprogramot Is. Meg kell vallanom, a rádióban hallott évfordulós műsort igényesebbnek, élvezetesebbnek éreztem, rendeltetését teljesebben töltötte be.

A szerdai nap fő adásidejét

ismétlés kötötte le. A Ki volt dr. Sorge? bármily érdekes film is, újbóli műsorra tűzését semmi nem indokolta különösebben. A nagy kavarodás című olasz film csütörtökön alatta maradt várakozásunknak. Az alaposan elnyújtott történet a szatíra, a vígjáték és a bohózat határmezs- evéín ingadozik, végi'1 I« mérhetetlen masszává elegyül —. ha tetszik, komédiának vehetjük. Annyi bizonyos. hogy a helyzetvariánsok gvakran unalomba fulladnak s a cselekmény esek nehézkesen gördül a végső kifejlet felé.

Karel Capek műveire az átlag irodalombarát Is szívesen odafigyel. A cseh irodalom jelentős reprezentánsa nálunk is nagy népszerűségre tett szert az utóbbi években, viszont a műveiből pénteken

műsorra került összeállítás megintcsak — ismétlés, nem is túl régi bemutató felmelegítése. A műsorszerkesztésben kevesebb kényelmi szempontnak kellene érvényesülnie, s ha történetesen Capeket szemeltük ki továbbnépszerűsí- tésre, bizonyára akad még művei sorából feldolgozásra váró.

Szombaton este volt a bemutatója a Család ellen nincs orvosság...!? című új tévéjáték-sorozat első részének. A laza szerkesztésű vállalkozás néhány szellemes megfigyelésen túl alig nyúlt valamit, persze végleges ítéletet csak a sorozat befejeztével illik mondani.

A milliós nézőtábort vonzó Csehszlovákia—Magyarország labdarúgó világbajnoki selejtező közveti i.ése után vasárnap az esti műsorban láttuk Leonyid Andrejev: A kormányzó című kisregényének magvar tévéfílmváltozatöt. A pszichológiai konfliktusra alapozott történet kitűnő, s a címszerepben Páger Antal ragyogó alakítása élményt jelentő produktum.

(barna)

Gorka Géza

Gorka Géza 1894-ben született Nagytapolcsányban, de már gyermekkorában Mezőtúrra került, egy messze földön Ismert fazekasmesterhez: Badar Balázshoz. Hiába akarta később a család, hogy Gorka Géza festő legyen, otthagyta a műtermet, és visszatért Badar Balázs műhelyébe, A Tanácsköztársaság alatt vöröskatona volt, a bukás után emigráns és 1922-ben tért visz- sza Magyarországra.

Badar Balázs műhelyében dolgozva ismerkedett meg a habán fazekasok örökségével: Magyarországra ők ültették át az itáliai reneszánsz kerámia örökségét, és a magukkal hozott emlékekből és az itteni hagyományokból ötvözték a fehér alapon finom zöld, sárga, kék színekkel pompázó habán edényeket. 1927-ben önálló műhelyt rendezett be Nógrádve- rőcén. Sajnos, ezt a műhelyt 1000 válogatott kerámiával

köszöntése

együtt megsemmisítette a háború.

1943-ban újra megpróbálkozott műhelyszervezéssel, ez volt a rövid életű Palóc Házi.

ipari Vállalat, de igazi lehetőségei csak akkor bontakoztak ki, amikor 1945 után Mattya- sovszky Zsolnay Lászlóval a pécsi Zsolnay-gyárban kísérletezhetett.

Első nemzetközi sikereit 50 éve aratta Gorka Géza a velencei kiállításon. Azóta számtalan magyar és külföldi tárlaton szerepeltek müvei, és az elismerés sohasem hiányzott: érdemes művész, Munkácsy- és Kossuth-díjas. Nevéhez fűződik a magyar kerámia megújulása. A magyar iparművészet nagy öregei közé tartozik —- de müveire, melyeknek stílusa mindig megújul, inkább a fiatal jelző a jellemző.

—é—a—

Dali

és az igazság

Egyszer Salvador Dalinak, a híres spanyol extravagáns festőnek tanúként meg kellett jelennie a bíróság előtt.

Amikor a bíró megállapította a személyazonosságát, feltette neki a kérdést:

— Mi a foglalkozása?

— Festő — válaszolt Salvador Dali, s felemelt hangon hozzátette:

— A jelenkor legjobb festője.

A tárgyalás befejeztével egyik barátja szemére vetette:

— Mondd, kérlek hogyan tehettél olyat, hogy a bíróság előtt a világ legjobb festőjének nyilvánítottad magadat?

A meglepett Dali így válaszolt:

— Már bocsáss meg, de mégis csak esküt tettem és igazat kellett mondanom.

Kongresszus a művészetről

MICHELANGELO tudósai, Matisse értői, a barokk váltótól és Bizánc felséges művészetének beavatottal — több híres művészettörténész lesz a következő néhány napban Budapesten, mint a világ más helyein együttvéve. És ha más szenzációja nem lenne a Tudományos Akadémián szeptember 15-én megnyílt XXII. nemzetközi művészettörténeti kongresszusnak mint az, hogy egybegyűjti e szép tudományág huszonöt országból érkező négyszázötven kiváló művelőjét, akkor Is figyelmet érdemelne a tanácskozás Ám a rendezvény jelentősége túlnő azon az önmagában Is ritka eseményen, hogy megjelenik a reneszánsz művészetének kitűnő szaktekintélye, az ötven esztendeje külföldön dolgozó világhírű Tolnay Károly professzor (a harmincas évek végén járt utoljára szülőhazájában), többet jelent annál, hogy fogadja üléstermében Andié Chastellt. a Sorbonne neves professzorát, Angulót, a madridi Frado főigazgatóját, vagy Lazarjev akadémikust, a kitűnő szovjet tudóst, s kartársait. Ennek az első olvasásra talán nagyon is „szakmai ízű” tudóstanácskozásnak sok olyan vonatkozása van. amely minden, kultúránk, tudományunk iránt érdeklődőt elgondolkodtat.

Ha azt írjuk, 1898 óta nem volt ilyen tanácskozás Budapesten, talán már érzékeltetjük az esemény jelentőségét. Ha azt is leírjuk, hogy ez az első ilyen találkozás, amelyet szocialista országban rendez meg az Unesco művészettörténeti világszervezete, még többet mondtunk a budapesti találkozó fontosságáról. De ha azt is meggondoljuk, hogy a legutóbbi tíz esztendőben ilyen nemzetközi kongresszus Párizsban, New Yorkban és Bonnban volt, ha ezeken az előd-színhelyeken végignézünk, nem kétséges, mekkora elismerése a magyar művészettörténeti munkának ez a Budapestre kitűzött kongresszus.

Elismerése annak a tudományágnak. amely nagy szellemi teljesítményeivel — hazájában sem elég ismert. Dicsérete annak a kétszáz, szakembernek, akik a négyszázötven külföldi tudóst ezekben a napokban várják, vendégül látják, s maguk is

mintegy negyven előadással, hozzászólásnál jelentkeznek. Ha összeraknánk emlékezetben a magyar műtörténészekről megjelent szétszórt külföldi híreket — kitüntettek, előadást tartott, egyetemre hívták meg, szakértői bizottságba választották — könnyen ki kerekedne az a kitűnő teljesítmény, amelyet a kongresszus helyét kiválasztó bizottság most túite- lesített. Nem véletlen az sem, hogy a művészettörténészek bizottságában a Comité International d’Klstotre de l’Art-ban (CIHA) magyar műtörténész professzor az egyik választott elnökségi tag, még kevésbé véletlen, hogy a Bécsben évenként ki-' adott rangos Hcrder-díjat most már három esztendeje egy-egy magyar művészet- történész — reneszánsz-tudós professzor, középkori építészetet kutató műemléki szakember, grafikusművó- szettel fnelalkoző rr>"een'ő- gus — hozza el, s a magyar művészettörténészek megbecsült résztvevői minden nemzetközi tudományos tanácskozásnak. Budapesti professzor tart előadásokat az olasz barokk építészetről olasz szabadegyetemeken, magyar szakembert is hívtak az árvíz idején tönkrement művek restaurálásához Firenzébe, a Szépművészeti Múzeum tudósának spanyol művészetről szóló könyvét spanyol kiadó jelenteti meg, s hollandiai kiadó egy másik magyar holland festészetről írt munkáját. A magyar művészettörténészek itthon kiadott Idegen nyelvű könyve mind elkel Európában, mert Európa-szerte sok rangos szakmai folyóirat rangos szerzőiéként ismeretesek, s az új Művészeti Lexikont, amelv csaknem az egé=z szakma közös, nagy alkotása, egészében megveszi, lefordít- tatja egy kiadó Olaszországban; a művészet és a művészettörténetírás évszázados hazájában.

EZEK CSAK kiragadoti példák, figyelmeztetnek arra, ami ' a kongresszus nélkül nem jutna eszünkbe: kitűnő teljesítményt nyújt ez a tudományág. S hogy mikor látja ennek hasznát a nem szakember? Szinte mindig. Nemcsak, ha művészeti könyvet olvas, nemcsak akkor, ha kiállításra megy, ha katalógust néz. Ha értékes remekműről

készült képeslapot vásárol, ha bélyeget ragaszt rá, s ízléses a bélyeg képe, ha történelmi filmet néz, és elbűvöli a kosztüm, sőt, ha modern bútort vásárol, abban is benne van a kutató, tanító művészettörténészek munkája.

De a kongresszus nemcsak arra alkalom, hogy ezen elgondolkodjunk. A kongresz- szus fontos alkalmat jelent a magyar művészettörténeten kívül a magyar művészet, a magyar kultúra megismertetésére. Kanadától Japánig, a Szovjetuniótól Portugáliáig a világ minden tájáról érkeznek az európai művészet ismerői, s ha a záróülés után elmennek tőlünk, valameny- nyien egy kevéssé a magyar művészet Ismerői is lesznek. A tanulmányi kirándulások, a múzeumok ez alkalommal rendezett rangos bemutatói, a megielentetett idegen nyelvű kiadványok — nem utolsósorban a magvar kollégákkal való találkozás — mind azt szolgál ia. hogv az ide érkező négyszázötven művészet- történész megismerje például Esztergomot és Mátyás visegrádi palotáját, M. S. mester és Derkovlts halhatatlan műveit. Szent Dorottya híres gótikus szobrát és a debreceni Nagytemplomot; a magyar művészetet. Olyan közönség látja most évszázadok magyar alkotásait, amelynek hivatása. szenvedélye a remekművek felfedezése, és nemcsak észreveszi a műalkotást, hivatalból terjeszti is hírét. A régi és modern magyar művészetet még mindig nem ismerj eléagé a világ, pedig megismerése mindig meglepetést kelt a szakértőkben. Ez a kongresszus azt is jelenti. hogy művészetünknek sok új Ismerője avatott — néo- szerűsítóje — lesz világszerte.

MAI ÉLETÜNK megismerésétől a tudományos kapcsolatok sűrűsödéséig sorolhatnánk egy ilyen tanácskozás közérdekű eredményeit. Ez a kongresszus elsősorban mégis azt jelenti: a világ tudósai Amerikától a Szovjetunióig, Spanyolországtól Csehszlovákiáig összeülnek és a művészet, az emberi alkotás jegyében tanácskoznak Budapesten.

A tudományos hasznon kívül eredménynek mégis ez a legnagyobb.

R. Gy.

H. GM IGYUK:

&

rorditolto SÁRKÖZI GYULA

Riportregén’

30.

Így kezdődött Siebert főhadnagy ismeretsége Schmidt tizedessel. Így fog,ott hozzá a szovjet hírszerző a legbonyolultabb és legíelelősségteljesebb feladat végrehajtásához: Erich Koch fasiszta hóhér megsemmisítésének megszervezéséhez Kuznyecov Schmidt segítségével megismerkedett von Babach őrnaggyal, a gauleiter segédtisztjével és a führer ukrajnai helytartójának más beosztottjaival. Kuznyecov mindig nagyon óvatosan viselkedett új ismerőseivel, minden lépését a legkisebb részletekig kiszámította és átgondolta. Ki tudta vívni azok rokonszenvét, akik hasznára lehettek, ugyanakkor nem volt se tolakodó, se unalmas. Nagyon óvatosan cselekedett, hogy a legcsekélyebb gyanút se keltse. És soha nem ő mondta ki a neki szükséges gondolatot, hanem az, aki valóra tudta váltani és akinek valóra kellett váltania.

Nem, nem Paul Siebert főhadnagy, hanem maga von Babach őrnagy kért találkozót tőle csaknem minden este A gauleiter segédtisztje mutatta be a szovjet partizánnak a birodalmi biztonság előkelőségeit. Ezek a találkozók hol az étteremben, hol a tiszti kaszinóban zajlottak le, hol meg von Babach lakásán, sőt még abban a házban is, ahol Valja Dovger hírszerzőnk lakott.

Schmidt, a gauleiter kutvaidomítója lett von Babach őrnagy és Paul Siebert főhadnagy között az összekötő. Alighanem jobban látta el új szerepét mint legfőbb kötelességét, mert a főhadnaggyal való minden találkozás után bankók kerültek a zsebébe.

Von Babach tolakodása gyanút keltett Kuznyecov■ ban.

— 88 —

— Lehet, hogy ez a ravasz fasiszta bestia valamire

készül ellenünk — mondta Kuznyecov. — Talán sejti, hogy nem egyszerű német tiszttel van dolga. Nagyon veszélyes ember, nem hiába tartja Koch maga mellett.

Egyszer von Babach így szólt Kuznyecovhoz:

— Paul, én téged régóta ismerlek.

Kuznyecov csodálkozva nézett az őrnagyra:

— Ne mondja, honnan?

— Istenem, de rövid az emlékezőtehetséged! Még a háború előtt a gauleiterrel gyakran rándultunk ki a Köningsberg környéki erőkbe vadászni. Ha jól emlékszem, harmincnégyben vagy harmincötben történt. Ott Schlübitten herceg birtokán ismerkedtünk meg apáddal, Otto Sieberttel, a mesés gazdaság kormányzójával. Így van, főhadnagy úr?

— Tüneményes az emlékezőtehetsége, őrnagy úr! — felet* Kuznyecov elragadtatással a hangjában. Aztán kissé lehajtva fejét, halkan, szomorúan hozzátette: — Sajnos, édesapám, nyugodjon békében. 1936-ban meghalt. Schlübitten herceg jószágkormányzója apám halála utár, én lettem. Nem sokáig vezettem a birtokot, mert bevonultam, majd a tisztiiskola, a front következett... Ami pedig az emlékezőtehetségemet illeti... megadom magam — Kuznyecov mosolyogva feltartotta a kezeit. — Lehet, hogy valóban találkoztunk. De hozzánk, az elbai erdőkbe oly sokan jöttek vadászni, oly sok ember vendégeskedett Schlübitten hercegnél, hogy már meg sem tudtam különböztetni őket egymástól, és közömbössé váltam irántuk.

— Neked most is minden mindegy. Lennének csak nekem olyan hazafias érdemeim, mint neked, én bizony nem itt Rovnóban tékozolnám el apai örökségemet, hanem vennék egy birtokot ezen a termékeny földön. Munkaerő van itt elég. Aztán meg tapasztalatod is van hozzá.

Kuznyecov nem sietett a válasszal. Végigment a szobán. aztán határozottan így felelt:

— Én már gondoltam erre, őrnagy úr, s valószínűleg így is teszek, de nem most. Az ellenséget nem vertük szét teljesen, s nettem a végsőkig teljesítenem kell tiszti kötelességemet

Von Babach és Siebert között gyakoriak voltak az ilyen beszélgetések. És Kuzznyecov ilyenkor mindig eltöprengett: „Vajon mi rejtőzködik a náci tiszt szavai mögött? Hátha próbára akar tenni? Sikerül-e rászednem és segítségével bejutnom Koch rezidenciájába? Milyen verziót kell még kigondolnom, hogy maga von Babach ajánlja fel, menjek audianciára Kochhoz?”

Az őrnagy valóban ravasz róka volt. Aki a befolyás— 89 —

alá került, attól elfogadta ugyan a baksist, de nagyon keveset ígért, és még kevesebbet tett. Igaz, megígért Paul Siebertnek, hogy segít neki birtokot szerezni Ukrajnában, sőt, hogy le is szereljék. Ezért néhány köteg birodalmi márkát kapott. De minél több köteget kapott, annál jobban odázgatta ígéretének teljesítését.

Kuznyecov ezt arra akarta felhasználni, hogy találkozhasson Kochhal. Ám hamarosan belátta, hogy von BabaChnak esze ágában sincs állni a szavát, de ha igen, akkor sem egyhamar,

S ekkor új terv született.

Egyszer egy jóízűen elköltött ebéd után von Babach azt ajánlotta Siebertnek, menjenek ki strandolni.

— Ne csábítson, őrnagy úr — felelte Kuznyecov, — Ma el kell mennem a menyasszonyomhoz. Támadt egy kis kellemetlensége és segítenem kell rajta.

— Mégpedig miben? — kíváncsiskodott von Babach.

— Válja idézést kapott a területi bizottságtól, mely szerint Németországba kell mennie.

— Kár, hogy meg kell válnod tőle. Nagyon kellemes teremtés. Nem próbáltál elmenni a bizottságra?

— Ott egyszer már elutasították — felelte Kuznyecov- leverten.

— Ha kezeskedsz érte, megpróbálom elintézni, hogy fogadja a gazdám. A gauleiternek az ilyesmi semmiség.

Kuznyecov épp erre az ajánlatra várt, de nem akarta mindjárt elfogadni:

— Nem tudom, szabad-e háborgatnom a gauleiter urat, habár őszintén szólva, nagyon sajnálom a kislányt. A banditák halálra kínozták apját német származása miatt. Magam is ismertem az öreg Dovgert, nagyon rendes embert volt. Életével kellett fizetnie azért, mert német vér csörgedezett az ereiben.

— Ha a lány valóban német származású, feltétlenül segíteni kell rajta — érzékenyült el von Babach. — A gauleiteren keresztül megkaphatja a népi németségről szóló okmányt, csupán megbízható tanúkat kell szerezni, akik kezeskednek németségéért.

— Aranyember maga. őrnagy úr. Javaslata ragyogó! El vagyok ragadtatva tőle! Amint Válja Dovger megkapja a népi német igazolványt, másnap már Frau Walentina Siebert lesz. Ezennel meghívom önt az esküvőre, őrnagy úr! Ami pedig a kezest illeti kész vagyok elsőnek kezeskedni érte.

(Folytatjuk).

— 90 —