Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

A Le^feliobb Bíróságon dolt el A z egyik vállalat telepén “ egy gyakran betegeske­dő gépkezelő már munkába álláskor erős fejfájásról pa­naszkodott. mire közvetlen fe­lettese fájdalomcsillapítót adott neki. Később. munka közben a dolgozó megszédült, ráesett az egyik gép műkö­désben levő forgótengelyére és több bordája eltörött. Kár­térítési igényét a járásbíróság azzal utasította el. hogy rosz- szulléte miatt leváltását kel­lett volna kérnie, tehát a bal­esetet saját gondatlansága idézte elő. Az ügy a Legfel­sőbb Bíróság elé került, amely az ítéletet hatályon kí­vül helyezte és a kárigény jo­gosságát elismerte. — Akár a munka végzésé­hez szükséges erőkifejtés, akár a lehajlások következté­ben történt megszédülés. a felelősség szempontjából, nem eshet a dolgozó terhére — mondotta ki a Legfelsőbb Bí­róság. Annak a körülmény­nek, hogy a körzeti orvos fel­tételezhetőnek tartja: a bal­eset bekövetkezésében a gépkezelő hirtelen vérnyo­más-emelkedése, vagy egyéb betegsége is közrejátszhatott, nincs döntő szerepe. Ezért a felelősség megállapítása, illet­ve a vállalat vétlenségének megállapításához ezt a felté­telezést nem lehet figyelembe venni. A megszédülést a sé­rült munkája következmé­nyének kell tulajdonítani. Egyébként is a munkahelyen köztudott volt, hogy a gépke­zelő gyenge fizikumú, beteges ember, aki éppen amiatt ke­rült ebbe a munkakörbe. En­nek ellenére eltűrték, hogy a még kellő képesítéssel sem rendelkező ember olyan mun­kafolyamathoz kezdjen, ami­nek elvégzéséhez szakmai ké­pesítés szükséges. Mindezek alapián a vállalatot az üzemi balesetből eredő kárért teljes felelősség terheli. Egy közlekedési vállalat helyközi utakon járó autóbu­szának sofőrje megállapította, hogy a motorból a hűtőbe ve­zető gumicső megrepedt és a víz elfolyt. A hibát kijavítot­ta, majd a 30 méterre levő forráshoz ment, hogy vizet ve­gyen fel. Visszafelé jövet a jeges úton elcsúszott és egyik lába eltörött. Kártérítési keresetét a Központi Kerületi Bíróság azzal az indokolással utasította el, hogy a forrás és az autóbusz közötti jeges út­szakasz kívül esik a közleke­dési vállalat működési körén, mert az útnak a közlekedés biztonságos karbantartása, il­letve felügyelete nem tartozik hatáskörébe, tehát a kárt nem háríthatta el. Törvényes­ségi óvásra a Legfelsőbb Bí­róság ezt az ítéletet is hatá­lyon kívül helyezte. A határozat indokolása rá­mutat arra, hogy valamely vállalat működési köre nem korlátozódik telephelyére. A vállalati tevékenység és a kárt előidéző ok közötti össze­függés a telephelyen kívül végzett munka esetén is fenn­állhat. Ez áll arra az esetre is, ha az autóbusz nem hibá- sodik meg, a sofőrnek nem kell elhagynia kocsiját. Eb­ből következik, hogy a válla­lat a balesetet, kifogástalan gépkocsi üzembe állításával elháríthatta volna. A kárt előidéző ok nem független a vállalati tevékenységtől, il­letve a vállalat részéről nem volt elháríthatatlan, tehát a kártérítési felelősség alól nem mentesülhet. E gy gyár tisztviselőnőjé­nek a KISZ-bizottság megbízásából az egyik mű­helyben akadt dolga. Itt egy munkás meg nem engedhető viselkedéseinek elhárítására a leány hirtelen elfordult, de olyan szerencsétlenül, hogy a lábán ínszakadást szenvedett. Táppénzes állomány alatt ke­letkezett keresetveszteségé­nek megtérítését kérte, de a gyár igazgatója, azzal az in­dokolással utasította el, hogy a baleset a vállalat működési körén kívül eső. elháríthatat­lan okból történt. Az ügy bí­róság elé került ás a járásbí­róság a tisztviselőnőt szintén elutasította. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a kárigényt megítélte. A hatá­rozat indokolása rámutat: a tisztviselőnő a balesetet egyik munkatársának, a gyáregység alkalmazottjának a munkahe­lyen tanúsított, a munkafe­gyelmet sértő magatartása folytán szenvedte el. Ilyen körülmények között nem le­het szó a vállalat működési körén kívül eső okról, tehát a gyár felelőssége akkor is fennáll, ha ez az ok részéről a konkrét esetben elhárítha­tatlan volt. H. E. Fordította SÁRKÖZI GYULA Riportregénv Am az egyszer nem kellett sokáig várnunk. Augusz­tus 24-ről 25-re virradó éjszaka ugyanazon a gépen, ugyanazzal a személyzettel újra a levegőbe emelkedtünk. Szerencsésen túljutottunk a fronton. S máris itt a ki­jelölt hely: a rokitnói erdő. Látni a megbeszélt jelzést. Mint legutóbb, ismét felsorakoztunk az ugráshoz. Nagyság szerint: a legkisebb elől, a legmagasabb hátul. Ilyen sorrendben az egész csoport majdnem egy időben ér földet. Harmadiknak ugróm. Hanyatt-homlok zuhanok a sö­tét mélységbe. Kinyílik az ernyőm, a szíjak jól rámfe­szülnek, és az éjszaka szépségében gyönyörködve, egyen­letesen ereszkedem lefelé. Egyszercsak hallom: — Szervusz, Kólja! Viszontlátásra a földön! Borisz Szuhenko volt. Jóval utánam ugrott, s itt, a levegőben valósággal ráült az ernyőmre. De mivel Borisz csaknem másfélszer nehezebb nálam, lecsúszott az ernyőm kupolájáról, és lefelé zuhant. — Szerencse fel, Borisz! — Csak ennyit tudtam fe­lelni neki. De Prihogykót megint üldözte a balszerencse. Kiug­ráskor úgy beleverte fejét az ajtóba, hogy feldagadt a homloka. Az őrnagy először vissza akarta küldeni, de be­látta, hogy Nyikolájt ez szörnyen lesújtotta volna. Tizenegy fős csoportunk tehát szerencsésen földet ért, messze az ellenség háta mögött, és megérkezett Medve- gyev ezredes osztagához. Akkor még nem tudtuk, hogy ezzel szinte „beleugrottunk” egy eljövendő legendába, amellyel a nép majd egyik idősebb bajtársunk nevét öve­zi. A takarékossági verseny Mint már korábban hírt ad­tunk róla, Nógrád megye újra az első helyen végzett a me­gyék iskolái között folyó taka­rékossági versenyben. A múlt tanévben a megye minden ta­nulója átlag 132,28 forintot ta­karított meg, s a mozgalom­ban a tanulók csaknem 92 százaléka bekapcsolódott. A jó eredményt nagyban elősegítette, hogy a megyei ta­karékossági bizottság által indított verseny legjobbjai ré­szére a megyei tanács vb több mint 58 ezer forint jutalom- keretet biztosított. A versenyt a közelmúltban értékelte a megyei takarékossági bizottság. Járásonként a következő isko­lák nyerték 2000—4000 fo­rintig terjedő pénzjutalmat. A balassagyarmati járásban: Terény. Szandaváralja, örha- lom, Érsekvadkert. A pásztói járásban: Garáb, Felsőtold és Palotás. A rétsági járásból: Kisecset, Keszeg, valamint Nógrád. A salgótarjáni járás­ban: Marakodipuszta, Vizslás, Karancslapujtő és Zagyvapál- falva. A szécsényi járás nyer­tes iskolái: Pösténypuszta, Ma- gyargéc, Szécsényi Rákóczi is­kola és Mikszáth iskola. A gimnáziumok közül a rétsági és a kisterenyei gim­názium kap 2—2000 forint ju­talmat. Az iskolák a tanévnyi­tón kapják meg a takarékos- sági verseny pénzösszegét. Kiújult a bányatűz A Margit VI. aknában, az ereszke bal oldalán a régi tűz­fészek újra kiújult. Ezen a területen mintegy 5—6 méter hosszúságban észleltek először füstszlvárgást. A veszély meg­előzése érdekében a bányának ezt a részét kiürítették, illet­ve az oda telepített dolgozókat kivonták a munkahelyekről. A bányamentőket riasztották, ök már eddig is sokszor ki­vonultak ebbe a bányába a tűz lokalizálása, elzárása érde­kében. Az elhárítást már meg­kezdték. A kórházi látogatásokról A kórházban fekvő betegek az otthon és a munkahely hí­reiről a beteglátogatóktól ér­tesülhetnek. Ha a látogatók jól megválogatják híreiket, ame­lyekkel a gyógyulást segítik elő. ha a látogatók kellemes benyomást tesznek a betegre, és nem fárasztják ki, úgy eze­ket a látogatásokat fontosnak, szinte nélkülözhetetlennek tartjuk. Hangsúlyozni szeret­nénk, hogy csakis ezeket a lá­togatókat tartjuk kívánatos­nak. Tapasztalataink szerint ugyanis a látogatások nagy része éppen az ellenkező ha­tást éri el csak azért, mert a látogatóba érkezők nem tud­ják, mit kell tenniük, hogy a látogatás a kezelés kiegészíté­seként a gyógyulást segítse elő. Az elmondottakból kitűnik, hogy a kórházi látogatásnak megvannak a maga szabályai, a látogatóknak tudniuk kell, hogy mit lehet tenniük és mit nem. Ezeket az ismereteket ha­zánkban még nem nagyon ta­nítják az iskolákban. A Vörös- kereszttől várjuk, hogy a la­kossággal megismertesse a kultúrált kórházlátogatás sza­bályait. * A legfontosabb ismereteket az alábbiakban foglalnám ösz- sze. A megfelelő látogatást fontosnak tartjuk a fent el­mondottak miatt. Vannak azonban betegek, akiknek nem látogatásra, hanem nyugalom­ra van szükségük. Ezeket ne látogassuk! Helytelenítjük azt a szokást, hogy a kórházban fekvőket a család minden tag­jának és az összes ismerősök­nek meg kell látogatni. A he­lyesnek azt tartjuk, ha csak a legszűkebb családtagok men­nek látogatóba, esetleg a munkatársak képviselői. Nem helyes a betegeket hi­vatalos, kellemetlen vagy szo­morú hírekkel terhelni. A lá­togatás célja megnyugtatás le­gyen, így a mondanivalót is ehhez kell szabni. A látogatási idő kezdetét és végét — külön felszólítás nél­kül is — pontosan be kell tar­tani. A látogatási időn túli látogatás nagyon zavarja az osztályok munkáját, ezért ezt a legtöbb helyen meg is szün­tették, vagy meg fogják szün­tetni. * A látogatóba érkezők 10—15 percnél tovább ne maradjanak a beteg mellett, hagyják a be­teget nyugodtan gyógyulni. Ne meséltessék el betegségük tör­ténetét, mert nem mindenki­nek jelent örömet annak el­mesélése. A beteghez egyszerre csal ketten menjenek, és 10—15 percenként váltsák egymást. A legtöbb betegnek nagyon ter­hes és fárasztó, ha 8—10-en körülállják. Ha megfigyelik, ilyenkor legtöbbször a látoga­tók beszélgetnek egymással, mialatt a szegény beteg szé- delegve hallgat. Nem szabad az ágy szélére ülni, mert így utcai fertőzés­sel tetézhetjük a beteg baját, illetve a meglátogatott beteg­ségét cipelhetjük az utcára. + Nem győzzük helyteleníteni azt, amikor a látogatók éthor­dókkal, edényekkel „felfegy­verkezve” érkeznek a beteg­hez. Ezt sürgősen megszünte­tendő rossz szokásnak tartjuk, amely már nagyon sok baj forrásává vált. A kórházi koszt tartalmazza azt a kalória­mennyiséget, amelyre a be­tegeknek szükségük vvan, így a jó szándékkal, de feleslegesen behozott koszt csak bajt okoz. A meg nem evett, és félre­tett étel gyorsan romlik, bizo­nyos ételek, mint a főtt tész­ták, tojásos, vajas ételek már órák múlva is betegséget okozhatnak. Sok tízezer forint­jába kerül államunknak a lá­togatások alkalmával beho­zott „hazai” okozta betegsé­gek gyógyítása. Javasoljuk, hogy ha az orvosok megenge­dik, gyümölcsön és nem romló süteményen kívül mást ne vigyenek a betegeknek. Az alkoholos italok kórház­ba vitele már bűnnek számít, így tilos is. Csak az alkoho­listák nyugtatják meg magu­kat és környezetüket azzal, hogy a tömény alkohol erőt ad, a sör és bor pedig vért pótol. Ne higgyék el ezt kedves ol­vasóim ! * Kérjük, hogy látogatóba m net vigyázzanak a tisztaság­ra. Tisztítsák meg lábbelijü­ket és ruházatukat az utca po­rától, sarától, ne fogdossák össze a bútorzatot, függönyö­ket, ne csókolgassák a gyógyu­lásra váró betegeket. A ciga­rettavégeket, szemetet, üres dobozokat a szeméttartóba, il­letve a hamutartóba tegyék. Bajt okoz az ablakon kidobott és WC-be tett hulladék, erre külön felhívjuk figyelmüket Látogatóba 12 éven aluli gyer­meket ne vigyenek, éppen a gyermekek érdekében. A ren­deletek is tiltják ezt, főleg a fertőzéstől kell megvédeni őket. * Nem könnyű a helyzete a látogatások lebonyolítását vég­ző egészségügyi dolgozóknak, akiknek az a feladatuk, hogy a mindennapi élettől eltérő, ígv sokak számára furcsa és szo­katlan szabályokra felhívják a látogatók figyelmét. Kérjük, hogy utasításaikat tartsák be, felesleges vitákkal ne vonják el figyelmüket munkájuktól. Idegeiket igénybe vevő szol­gálatukkal ők is részesei a kulturált kórházi ellátásnak, amelynek előnyét a betegek látják. Feleslegesnek tartjuk, hogy jóval a látogatási idő megkez­dése előtt a kórház bejárata előtt szorongjanak. Sokkal jobbnak tartjuk, ha pontosan érkeznek, vagy a kaputól kissé távolabb kényelmesen vára­koznak. * Mivel a földben nagyon sok baktérium van és közülük nem egy nagyon veszélyes, helyte­lenítjük a cserepes virágok ajándékozását. Ezt a legtöbb helyen nem is engedik meg. Fejezzék ki figyelmességüket vágott virággal. Nagyon kérjük Kedves Ol­vasóinkat, segítsenek nekünk a kulturált betegellátás tökélete­sítésében, vegyék ebből ki ré­szüket azzal, hogy a látogatá­sok alkalmával betartják a be­tegek érdekét képviselő szabá­lyokat. Dr. Cseplák György kórházi főorvos 2. Az olső vizsga elolt Az osztagnál már nagyon vártak minket. A parancs­nok több napon keresztül állandó kapcsolatban volt Moszkvával, és a szélrózsa minden irányában szétküldte felderítőit, akik éjfélkor tábortüzeket gyújtottak. Partizánok vagyunk! Nehéz kifejezni azokat az ér­zéseket, amelyek az osztagnál eltöltött első napokban el­fogtak bennünket. Tegnap még Moszkvában voltunk, 'jártunk a Gorkij utcán és a Vörös téren, hallgattuk a kremli toronyóra dallamos ütéseit. Jóllehet a rádió és az újságok aggasztó híreket közöltek a frontról, aránylag nyugodtak voltunk. Most pedig... Köröskörül erdő és ingovány, azokon túl pedig — falvakban, városokban és országutakon — a hitleristák garázdálkodnak. Végzik piszkos dolgaikat. Tapodják földünket. Poleszjei föld ... Mit követett el a hívatlan vendégek ellen? „Szeretlek, szülőföldem. Poleszje — jutott eszmbe ezen a csendes augusztusi éjszakán — szeretlek, szülőföl­dem, szeretlek szovjet hazám Engem, az egyszerű, az egyszerű volinyi fiút, a párt az ellenség közé küldött, hogy könyörtelenül, rettenthetetlenül harcoljak a fasisz­ta hódítók ellen. Köszönöm a pártnak a bizalmat. Méltó leszek rá. S bármilyen nehézségek támadjanak utamon, bármilyen veszély is fenyegessen, egy tapodtat sem hát­rálok, vállvetve harcolok, hazámmal együtt.” Amikor megérkeztünk Dmitrij Nyikolájevics Medve- gyev ezredes partizánosztagához, az egység tagjainak száma már elérte a százat. A nácik abban reménykedtek, hogy Nyugat-Ukrajna földjén, amelyen még nem is olyan rég a lengyel nemesek uralkodtak, életük sokkal nyugodtabb lesz, mint Kelet- Ukrajnában. Ám az ellenség elszámította magát. A hit­lerista kapcabetyárokat egyforma gyűlölettel pusztították mind a rovnói erdők, mind az ogyesszai katakombák partizánjai. S nem a banderista korcsok voltak „Nyugat-Ukrajná­ban a helyzet urai”, hanem a szovjet hazafiak, akik a népi bosszúállók soraiban harcoltak a győzelemért: vagy Alekszej Fjodorov, Szidor Kovpak, Vaszilij Begma egy­ségeinél, vagy a Lvovban tevékenykedő Ivan Frankó népi gárdájában; vagy Dmitrij Medvegyev különleges partizán­osztagában. Az osztag állományához mintegy harminc nemzetiség fiai tartoztak: oroszok és ukránok, lengyelek és csehek, örmények és üzbégek, spanyolok és zsidók, beloruszok és tatárok. A közös cél érdekében együttes harcot vívtak a J _______IT________ k özös ellenség ellen. Szilárd, megbonthatatlan barátság forrasztotta össze őket, s úgy éltek, mint egy nagy csa­lád, mint a testvérek. Medvegyev osztagának különleges feladata volt. En­nek fő részét a hírszerzés képezte. Ezért nem véletlenül helyezték el az osztagot éppen Rovnóban. Ezt a szép kis várost jelölték ki a hitleristák a megszállt Ukrajna fővá­rosául. Lvov vidékét ugyanúgy, mint egész Galíciát el­szakították Ukrajnától, és az a „nagynémet birodalom” tartományának számított. Külön kormányzója volt, s an­nak irányítása alatt valósították meg az „új rendet”. Rovnót szemelte ki rezidenciája számára Erich Koch, Kelet-Poroszország gauleitere, akit Hitler Ukrajna biro­dalmi biztosává nevezett ki. Ennek a hatalmasságnak sok segítőtársa volt. Dargel tábornok vezette a politikai ügye­ket, Heel doktor a pénzügyeket, Knutt tábornok a gazda­sági ügyeket, Kitzinger tábornok pedig a hátországi csa­patok főparancsnoka volt. Rovnóban székelt Ukrajna rendőrfőnöke, Priezmann rendőrtábornok, SS Obergrup­penführer, Ukrajna legfelső bírája, dr. Funke, akit a meg­szállók csak törvényszéki tanácselnöknek hívtak, továbbá a különleges csapatok parancsnoka, Ilgen tábornok, és sok más „führer” és „Oberführer”. Mindez természetesen felkeltette a szovjet hírszerző- szolgálat érdeklődését, és érthető, hogy Medvegyev .ezre­des különleges osztagának volt elég munkája. Tevékeny­ségének sajátossága minden partizántól nagyfokú szerve­zettséget, kifogástalan fegyelmet, szigorú rendet követelt. Az osztag már megalakulásának első napjaiban tevékeny akcióba kezdett, és bármennyi büntető expedíciót küldtek is megsemmisítésre, akár hány bombát dobtak is a rovnói erdőkre, bármennyi provokátort küldtek is az osz­taghoz, az tovább élt, erősödött, terebélyesedett, folytatta a harcot, és sjettette a győzelmet. S azt, hogy osztagunk ilyen harcképesnek és összeforrottnak bizonyult, elsősor­ban parancsnokainknak köszönhetjük. Legelsősorban Dmitrij Nyikolájevics Medvegyevnek. Ez a férfi egész életét a pártnak, a népnek szentelte. Már a polgárháború­ban fiatal legényként harcolt a külföldi intervenciósok és azok segítőtársai, Mahnó bandái és az anarchisták ellen Ukrajnában. Többször is megsebesült. Felix Dzerzsinszki.it választotta példaképéül, és őt állította példaképül mások elé is. A Nagy Honvédő Háború első napjaiban a párt megbízta Medvegyevet, hogy alakítsa meg. és irányítsa a partizánosztagokat a Brajnszki erdőben, később, 1942 ta­vaszán pedig Moszkvába rendelik, hogy szervezzen meg egy különleges, hírszerző osztagot. (Folytatjuk) — 9 — ) t

Next

/
Thumbnails
Contents