Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

Jubileumi In ítor Salgótarjánban

Kun Bélára és társaira emlékeznek

Gyönyörű természeti környezetben a salgótarjáni tó- sLrand melletti elsöoszlal/ú nemzetközi kemping legtávolabbi részében, de a dombról lehajtó erdőhöz legközelebb eső szakaszán nyílt a hét végén a nógrádi ifjúkommunisták tanácsköztársasági jubileumi tábora. Nemcsak szép, íelüdítően zöld és napfényes ez a terület, hanem dicső, forradalmi múltunknak, a Tanácsköztársaság harcainak történelmi színhelye is. Nem messze, a dombokon túl áll Salgóbánya, az egykor bányászlakta kisközség, amely egyik állomása volt a Tanács- köztársaság északi hadjáratának. De közel van a város is, amely biztos támpontja volt a

19-es proletárforradalomnak, és amelynek közvetlen környezetében magasodik a történelmi nevezetességű Narancs hegység, völgyében Ka- rancskeszivel. Karancslapujt.ővel. Karancsberénnyel, a közeli Baglyasaliáva! — mindmegannyi ismert, sokat emlegetett, igazi „19-es hely".

Kun Béla fiai

;

28 színes sátort emelt fél- körívben a közeli erdőbe ékelődő füves területen az a tíz salgótarjáni úttörő ifjú- vezető. aki a jubileumi tábor építését elvállalta. Az első táborlakók a salgótarjáni járásból érkeztek, csütörtökön kora délelőtt, őket követték sorban a balassagyarmatiak, a saécsényiek. pásztóiak és pontosan időre, a tábornyitás ünnepélyes pillanataira befutottak a legtávolabbról érkező rétságiak is.

— Mintegy kétszáz nógrádi Ifiúkommunista érkezett a táborba — mondta Kátóvits Géza, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkára, aki az egy hétig tartó táborozás első számú parancsnoka. Az ő munkáját a hét al- tábor vezetőiből álló parancsnoki kar segíti, de mint mond iák: nem lesz bai a fegyelemmel, hiszen a jubileumi táborba a járások legkiválóbb kiszesei kerültek, akik jól tudják, hogy ez a táborozás jutalom és megtiszteltetés valamennyiük számára.

A hét altábor járásonként!, illetve városonkénti felosztásból alakult, a táborozáson egy csoport katonafiatal is

részt vesz. ők azonban nem alakítottak külön aUábort. hanem a jubileumi programban egymással versengő nógrádi csoportokban helyezkedtek el.

Az egyhetes táborozás első órái a berendezkedéssel, az új gumimatracok (nem éppen zökkenőmentes) felfújásával. elhelyezésével, a sátorközösségek kialakításával teltek el. A legfürgébb és a tegfegyelmezettebb csoport ebben a szakaszban a Kun Béla altábor volt. (a jubileumi „fedőnév” mögött a salgótarjáni ifjúkommunisták húzódnak meg, Bővíz László vezetésével. Az első altábor- faliújságot is ők szögezték ki a fára. a tablón Kun Béla fényképe és eredeti dokumentumok, fotókópiák láthatók). A Kun Béla altáborban negyven salgótarjáni ifjúmunkás kapott helyet — _ az acélgyári, a tűzhelygyári, síküveggyára sütőipari kisze- seket és más tarjáni üzemek fiataljait képviselve. Nagyon sajnálják, hogy az Öblös- üveggyár küldötteit nem engedték el a jubileumi táborba.

Első nap a névadóké

Skoda Ferenc, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkára így köszöntötte a kétszáz nógrádi fiatalt:

— Századunk első. magyar forradalmi nemzedékéről, a

I9-esekről évenként megemlékezünk. tetteiket, örökségükét mi nógrádi ifjúkom- munisták is megőrizzük és továbbfejlesztjük. A megyei jubileumi tábor is ezt a célt szolgálja, hiszen mindannyiunk kötelessége megismerni- megérteni személyes és kollektív megpróbáltatásaik indítékát, forradalmuk máig tartó harcuk folyamatosságát, nagyszerűségét, azt, hogy ez a nemzedék olyan örökséget hagyott ránk. amelyet megőrizni és továbbvinni a mai kommunisták és ifjúkommu- nisták feladata. A Tanács- köztársaság tanulságai m;! is időszerűek: Európa népei

csak együtt létezhetnek, csak a nemzetköziség elvének gyakorlásával haladhatnak közösen előre. Az 1919-es ifjú- kommunisták harcaira emlékezünk, megismerjük életüket, sorsukat, győzelmüket.

tudjuk róluk a leglényegesebbet a nem-újat, de máig mutatót: fegyverük élén hordozták a történelmet, elsőként egyesítették saját sorsuk jobbra fordulását a haladással. harcolni dolgozni tudtak 133 napig példamutatóan — nem jutalomért elismerésért „csak” végezték, amit kellett az ..öreg 19- esek.' v

Rájuk, az „öreg 19-esekré’ Kun Bélára és társaira emlékeznek az altáborok lakói a névadók megválasztásával is. A táborozás első programjaként mind a hét altábor megrendezte a névadó ünnepséget — Kun Béla, Szamuely Tibor. Lékai János. Landler Jenő. Stromfeld Aurél, Vágó Béla és Varga Jenő nevében.

Háromtusa,

szellemi

vetélkedők

Rendkívül gazdag és változatos program kapcsán, háromtusaversenyek és jubileumi szellemi vetélkedők során választódik ki az a 25 fiatal, aki a budapesti. Pest és Heves megyei fiatalokhoz csatlakozva részt vesz augusztus 13. után a százkilo- méteres tanácsköztársasági gyalogtúrán. Előadások, filmvetítések, nógrádi veteránok látogatása, a tanácsköztársasági vetélkedő három fordulója klubestek, koszorúzások,

hosszabb-rövidebb gyalogtúrák. tábortűzi kulturális előadások. kirándulások szerepelnek a gazdag programban. Mindebben az altáborok és külön-külön a fiatalok egymással versengve vesznek részt, hiszen mindenki szeretne bekerülni a legkiválóbb 25 közé. Végül még valamit, amit utoljára hagytunk. de ami egyáltalán nem utolsó szempont egy táborozásnál: a tábor élelmezését örömmel vállalta a Nógrád megyei Vendéglátóipavi Vállalat Salgó üzemegysege. A „villámétkeztetést” hatan végzik, gépkocsival szállítják a reggelit, az ebédet és a vacsorát. A felszolgálás egyáltalán nem tábori, semmivel sem különbözik a Salgó éttermitől. Amikor ott jártunk, az étterem vezetője együtt sürgölődött a fiatal felszolgálókkal az asztalok között.

(pataki)

Jobb védelmet!

Bejött a szerkesztőségbe egy ősz hajú ember, s elpanaszolta a sérelmét. Salgótarjánban lakik a Karancs utcában, s az Idegérnek nevezett területen fekszik a kis veteményese. Egyik éjszaka a szomszéd kutyái meghajtottak egy embert, aki bemerészkedett a töldecskére. Az éjszakai látogató eiszelelt, de számos burgonyabokrot felhúzott, s a nagyobb burgonyákat kiszedte a bokrok alól- Összetörte a többi veteményt is.

Nem ez az első eset ezen a területen. Számos panasz, bejelentél fekszik a városi tanács mező- gazdaság» és élelmezésügyi csoportja vezetőiének asztalán. Mezei lopásokról, dúlásról szóló keserű hangú iratok. Sokán élnek Salgótarján peremrészein, akik még földműveléssel foglalkoznak, vagy ennek a bevételével pótolják nyugdíjukat. Azért csinálják, hogy oe a piacról szerezzék be ti zöldségei, burgonyát, sőt még ők segítsék valamelyest, a városi lakosság ellátását. S mai a helyzet? Dézsmálják, tizedelik ezeket a kerteket, mezei területeket. Az egyik gabonatábláról, ahol már keresztben állt a kévés termés, széttúrták a kereszteket és jó néhány kéve gabonát elloptak.

A meglopott emberek panasza nagyon jogos és orvoslást, vár Azonban úgy látszik, erre nehezen kerül sor, mert hiába vannak

a mezőőrök — még senkit yem fogtak el. Pedig nagy reményekkel fogadták ezeket az egyenruhás, fegyveres embereket a kert- tulajdonosok. S lám mégsinc^ biztonság! De meddig lesz ez így? Mikor térhet nyugovóra bátor szívvel bármelyik kerttuiajdonos, hogy vigyáznak munkája »ryümölesére? Államunk azért hozta létre •» mezőőri szervezetet, hogy hatékony abban védje a közös és » személyi tulajdont. De akkor mezőőrök szerezzenek is érvén» t a beosztásuknak! S. ha kell — márpedig a jelenségek alapján kell! —• a rendőrség is erélyesebben segítse ezt. a vagyonvédelmet.

Pádár András

Jói elosztotta a „dohányt”«..

Szakmájára nézve ács volt a 36 éves Szabó Sándor, balassagyarmati lakos. Mégis 1955-től adminisztratív munkakörben dolgozott. Volt főkönyvelő a söripari vállalatnál, szállítási eőadó a MÉH- nél, hálózati ellenőr az fmsz- nél. Ügy gondolta, hogy tanul ni is illene, s ezért 1961-ben beiratkozott a közgazdasági technikumba, de erejéből csak két osztály elvégzésére tellett. Üjabb munkaköre is felelősségteljes volt. Szabó 1965- ben lett vezetője Balassagyarmaton a dohányelosztónak. Miért vállalta vajon 1400— 1500 forintért ezt a munkát? Értett talán a dohányelosztáshoz? Nagyon is, mert három év alatt alaposan elosztotta a „dohányt” Szabó Sándor.

Bélyegezték a fiktív számlákat

A dohányjövedék elosztását. Szabó irányította. Hozzá futottak be a rendelések, az állami vállalatoktól és a maszek trafikosoktól is. Ö osztotta szét a cigarettákat a különböző egységek rendelései szerint. Tőle rendelt a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat, a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat. csakúgy mint az Ipar- cikk-kisker. és az Általános fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet. Két-három járásba szállított magánosoknak is dohányjövedéket. Hogy mikor kezdődött manipulációja, azt pontosan megmondani nem lehet. A könyvszakértőnek számlák tömegét kellett átnéznie, mert a „derék” dohányelosztó három éven át saját zsebére szedte a „dohányt.”

Hogyan dolgozott? Az. állami vállalatok nem készpénzzel, hanem a bank útján, csekkel fizettek, a magánelárusítók ellenben készpénzzel. Ezt használta ki Szabó. Tegyük fel, vásárol valamelyik trafikos ezer forintért árut. Szabó kiadta, de a pénzből mondjuk a felét zsebrevágta, s csak a fél ösz- szegért vásárolt vételt vezette be. Hiányzott az áru? Megterhelte vele az állami vállalatokat. Igen ám, de az állami vállalatoknál jelentkeznie kellett volna annak a dohánymennyiségnek, amit Szabó rájuk terhelt, ha nem kapják meg. Megkapták. Megkapták, mert kiküldte, s így újabb hiány keletkezett. Szabó fiktív számlák tömegét gyártotta, s átvevéskor az árukísérőkkel, akik a számlákat jóformán meg se nézték, valamennyit aláíratták és lebélyegezték.

„Szimatolt" a szállodákban

Kihasználta, hogy a házi szabályok szerint akkor készíthet leltárt, amikor akar. Ha egy-két nap szabadságra ment átadó leltárt csinált, s így mindig „fedezhette” magát. Az utóbbi időben egyre több fiktív számla gyűlt ösz- sze. s Szabónak alaposan „dolgoznia” kellett. Szinte leltártól leltárig dolgozott, s munkája napról napra nőtt egyenes arányban az elsikkasztott pénzzel. A társadalmi tulajdont három év alatt folytatott bűnös üzelmei folytán nem kevesebb, mint 146 ezer 492 forint kár érte. Eny- nyit sikkasztott Szabó Sándor a dohányelosztó vezetője.

„Ügyes ember” volt Szabó. * mindenre körültekintően vigyázott, egészen lebukásáig. A balassagyarmati Ipoly Szállóban gyakorta „szimatolt”, érdeklődött, mikor jönnek Budapestről a központból leltározni. No, nem ezt kérdezte, hanem azt. foglaltak-e szobát, így pontos napra tudta, mikorra kell a számláknak rendben lenniük.

„Ügy éltem, ahogy kívántam"

Mire kellett Szabónak * pénz? — tehetnénk fel joggal a kérdést. A tárgyaláson a sikkasztó így nyilatkozott:

— Ennyi pénzre szükségem volt az élethez. Ügy éltem kérem, ahogy kívántam. — nyilatkozta.

A sikkasztott pénzből lehetett is. Harmincezer forintot ruházkodásra költeni, de Szabó másra is költött, s ezzel nem igen hencegett Italra. Szerette a szeszt és nemcsak munka után tanyázott a fehér asztal mellett, hanem mint munkatársa mondta „elosztás közben” is érződött rajta az ital. Az igazságügyi orvosszakértő jelentéséből kitűnik. hogy Szabó Sándor alkoholista volt. Ezért a bíróság a kényszerelvonó kezelést is elrendelte. Végezetül az ítélet: a balassagyarmati Járásbíróság Szabó Sándort bűnösnek mondta ki a társadalmi tulajdont károsító folytatólagosan elkövetett sikkasztásban, s ezért 4 év szabadságvesztésre ítélte. A büntetést szigorított büntetésvégrehajtási helyen kell eltöltenie. Mellékbüntetésként 4 évre a közügyek gyakorlásától is eltiltották.

Székács László

ARKAGYU V/EINER-GEORG!J VEINER:

Httfe f|^

i NVCNieilMAGÁNÖGVBEN^

I-ORDÍTOTTA: KASSAI FERENC

29.

Cigarettáztak. A sarki rendőr csodálkozó pillantással méregette őket. Sarapov eldobta a csikket és belekarolt Sztaszba:

— Menjünk, fiacskám. Még van egy kis dolgunk. Beléptek Sarapov irodájába. Sarapov, le sem véve a

I kabátját, a telefonhoz lépett:

— Vezessék elő.

Hallgatagon várakoztak.

Jerigin oldalazva lépett a szobába, és szótlanul megállt. A feszült csendben olthatatlan gyűlölet izzott. Sarapov végül megszólalt:

— Nos, Lagunov—Jerigin, óhajt vallani?

Jerigin rekedten válaszolta:

— Nincs bizonyítékuk!

— Tyihonov, tied a szó — dörmögte Sarapov.

Sztasz, anélkül, hogy pillantását felemelte volna a

padlóról, monoton hangon beszélni kezdett, mintha a vádiratot ismertetné:

— ön február tizennegyedikén, hétfőn fél hat körül felhívta Tányát a szerkesztőségbe > és kérte, hogy keresse fel önt a szállodában, s egyúttal vigye el az önnél felejtett könyvét is. Ez néhány perccel azután volt, hogy Kozak eltávozott. Tánya 7 körül ért oda. Ennyi idő bőségesen elegendő volt önnek a puska összerakásához. Az emeleti ügyeletes a mosodában járt, aznap kellett leadni a fehérneműt. így Tánya jövetelét senki sem figyelte meg. Egy jó órát beszélgettek, s ezalatt Tánya meggyőződhetett róla, hogy ön Jerigin, s a Lagunov név csak álca. Sajnos nem tudta eltitkolni érzelmeit, s ön jól tudta, hogy a szállodából egyenesen az ügyészségre siet majd. Nem kellett hozzá sok töprengés, hogy ön megértse: a régi bűneiért így is úgy is golyó jár: már nincs mit vesztenie. Azt is tudta, hogy útban az autóbuszmegálló felé Tánya áthalad a telken, az ablak alatt. Amikor becsukta utána az ajtót, jól láthatta, hogy az ügyeletes még mindig nincs a helyén. Bezárkózott, maximálisan felerősítette a rádiót, eloltotta a lámpát és kinyitotta a felső kisablakot, és felállva egy székre, az ablakkeretre támasztotta a puskát. Nyilván a telek közepén akarta agyonlőni Tányát: ezt a részt látni onnan legjobban. De közvetlenül Tanya mögött egy férfi lépkedett, Kazendev, s ő rögtön észrevette volna, mi történt. Ezért megvárta, amíg Kazencev jó tizenöt méterrel megelőzi Tányát és azután meghúzta a ravaszt. Egész banditatudását beleadta ebbe a lövésbe. A sikerben egyébként is biztos volt. Hiába, a tapasztalat... A lövést nem hallhatták meg, a rádió elnyomta a puska amúgysem túl erős hangját. Ezután szétszedte, s kabátja alá rejtette a fegyvert, kinyitotta az ajtót, körüljártatta tekintetét a folyosón A folyosó néptelen volt. Becsapta a2 ajtót, gyorsan az elhagyatott ügyeletes! asztalhoz lépett, és letette a kulcsot. Majd gyorsan a hátsó lépcsőhöz osont, leszaladt az udvarra, onnan pedig a taximegállóhoz sietett. Ütközben a magas hóba dobta a puskát, s a taxit a Nagyszínházhoz irányította. Negyed tíz felé ért oda, s egy jó félórát várt az előadás végéig, hogy elkérhesse egy nézőtől a jegyét, és műsorfüzetét. Ezután újra taxiba ült és visszatért a szállodába. Itt már azután maximális erő— 8'.. —

feszítéssel igyekezett magára irányítani a személyzet figyelmét, ezért énekelte jókedvűen Igor áriáját. A terv sikerült, Gafurova a továbbiakban készségesen megerősítette az ön alibijét. Ezután elhatározta, hogy nem rontja el kapkodással a sikeres manővert. Mást nem is tehetett, mert — meggyőződésem szerint — ön nem tudhatta, hogy Tányát Hizsnyak vezette nyomra. Ha sejtette volna, nyilván Rovnóban terem, hogy leszámoljon a veszedelmes tanúval. A velem folytatott beszélgetése során ön óvatosan és ügyesen Kozákra terelte a gyanút. Igaz, ebben maga Kozak is segítségére volt, amikor ostobán dicsekedve, s bebizonyítandó magasfokú intelligenciáját, azt állította, hogy a Bredbury-kötetet — az övé... ön azonban mégis elkövetett néhány hibát. Túlzottan is kihangsúlyozta, hogy lakóhelye Kromszk — Orel megyében van. Egy térkép láttán megtudtam, hogy Kromszk valóban Orel megyéhez tartozik, de sokkal közelebb fekszik Brjanszkhoz mint Őreihez. Azonkívül önnek nem sok oka lehetett rá. hogy az éjjeliszekrényén tartsa az említett könyvet. Ezek azonban csak részletek. Később még beszélünk róluk. Egyelőre egy kérdésem van: óhajt vallani?

— Keveset... Keveset lőttem le belőletek! — sziszeg te Lagunov. — Még egy párat le kellett volna..

— Erre már nem lesz módja! Vezessék el — mond ti nyugodtan Sarapov.

A folyosón elhalkultak a léptek.

— Ideje hazamennünk — szólt Sarapov.

— Rögtön, csak benézek még az irodába. felelU Sztasz.

Ajtajához lépett, de a kulcs megint nem akart mer fordulni. Sztasz erőltette. Fel-le, előre-hátra. Semrr eredmény. Sztasz fáradtan legyintett. „Egy pillanat!,, leülök” — gondolta. A pádon talált rá Sarapov az alv< Tyihonovra, az ajtó előtt, amely nehezen nyílt.

VÉGE — 8r —

85