Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-08 / 182. szám

Óf tervido#*»!* vliíu

geszsegugyi

fejlesztés

A NEGYEDIK ötéves tervre szóló első elgondolásaikat máris formába öntötték a megyei tanács vb egészség- ügyi osztályának munkatársai. Előbb azonban érdemes néhány szót ejteni a jelenlegi tervidőszak eredményeiről.

A gyógyító-megelőző intézményhálózat ellátottságának szintje az elképzelésekkel szinkronban alakult, sőt, a legtöbb mutatót figyelembe- véve ellátottságunk szintje meghaladta az országos átlagot is.

A körzeti állások száma nyolccal nőtt, s a jövő év végére egy szervezett körzeti orvosi állásra átlag 2622 lakos jut. (Áz országos átlag: 2766.) A jelenlegi tervidőszakban hat új gyermekorvosi körzetet szerveztek, sajnos, nem minden állást sikerült betölteni. Megyénk kórházaiban 229_cel több ágy áll a betegek rendelkezésére, ami meghaladja az országos ágyellátási szintet. A bölcsődékben 204 gyermekkel többet tudnak elhelyezni, de még a harmadik ötéves terv során elkészül az új balassagyarmati csecsemőotthon. A szociális otthoni ellátottság ugyancsak meghaladja az országos átlagot, az igények mögött azonban még így is el-elma- radt.

S íme a tervek, amelyek megvalósításával Nógrád megye egészségügye a jelenleginél is nagyobb tekintélyt kap.

További nyolc, új körzeti orvosi állást létesítenek, ebből négy Salgótarján város, négy pedig a vidék ellátását segíti. Számítások szerint a gyermekosztályokról a jövőben biztosítható a káderellátás,' ezért négy új gyermekorvosi körzet megszervezése is szóba került. A negyedik ötéves tervben készül el az új salgótarjáni megyei rendelőintézet, az ehhez kapcsolódó fejlesztésekre is gondolni kell.

Égető szükség van a tüdőgondozó Intézetek fejlesztésére, mivel 1970_től az intézetek valamennyi krónikus megbetegedés gondozását átveszik, s ez a forgalomban is érezteti majd hatását. Ezenkívül célszerűnek látszik — a megyei ideggondozó keretében — gyermek-ideggondozó kialakítása, családvédelmi és nőgondozó, valamint cardio- lógiai gondozó létrehozása.

Itt az idő a tanácsadó rendelők ügyének rendezésére is- Üj tanácsadó létesítését diktálják az igények Romhány- ban, Nógrádmegyerben, Pász- tón és további 12 településen.

További 163 ágyat kapnak megyénk kórházai. A megyei kórházban fertőzőosztályt, gyermeksebészetet és szájsebészetet kívánnak kialakítani, s indokolt a belgyógyászat bővítése is.

A megyében rendkívül elterjedt az alkoholizmus, a kényszerelvonó kezelések pedig rossz hatásfokúak. Ezért van szükség a salgótarjáni munkaterápiás részleg létrehozására- Ide az arra rászorulók akár kényszerrel is beutalhatók, a zárt környezetben kezelésük is hatásosabb lehet. Az alkoholisták kezelésén kívül a munkaterápiás részleg lehetővé tenné a kórházi ellátást nem igénylő, de állandó felügyeletet kívánó elmebetegek elhelyezését.

Salgótarján város központjában 80 gyermek fogadására alkalmas, a központtól távolabb pedig 40 személyes bölcsőde létesítésére van szükség. A balassagyarmati nyugati városrész is új bölcsődét szeretne, a diójenöi idényjellegű bölcsőde helyett 30 személyes újat terveznek építeni.

A megyénkben lakó nyugdíjasok 30 százalékának nincsen gyermeke, vagy unokája, így szociális gondozásra szorulnak. A falusi munkaerő elvándorlása ugyancsak a gondozást igénylő öregek számának emelkedését eredményezi. Mindez egy új, 200 személyes szociális otthon létesítését indokolja. Rendkívül fontos ez már csak azért is, mert évente átlag 100—120 idős ember vár elhelyezésre, sőt, akadnak olyan kérelmek is, amelyeket négy évvel ezelőtt nyújtottak be, s kielégítésükre mind a mai napig nem volt lehetőség. A kérelmeknek mintegy háromnegyed része Salgótarján környékéről érkezik, az új szociális otthon létesítése tehát Salgótarjánban, vagy környékén a legcélszerűbb.

SZÓBA KERÜLT a területi fogorvosi hálózat további bővítése és két új gyógyszertár létesítése — Salgótarján északi körzetében és Nagylóc községben.

Törzsközönség

Nyitás előtt általában tíz perccel, negyedórával gyülekeznek. Elegánsak, ünnepélyesek, az alkalomhoz méltóan öltözöttek. Nincsenek sokan Húsz, vagy talán harmincegy- néhányan lehetnek mindösz- sze. Jó ismerősként köszöntik egymást, feltűnik, ha a megszokott arcok közül valakit egyéb elfoglaltsága távoltart. és ugyanúgy meglepetés — bár kellemes — „új ember” érkezése.

Az oJkotóval való ismerkedés a képek, szobrok — jobbára még felületes — szemrevételezéssel, ízlelgetésével kezdődik. Már az első benyomásokról élénk véleménycsere alakul ki. Az „egy kis figyelmet kérünk”-re megszűnik a zsongás, az érdeklődés, a megnyitó beszédet mondó személyre — és amennyiben jelen van, a művészre — terelődik. (Ha az alkotó „idegen”, élményt jelent őt magát is megismerni.)

„E gondolatok jegyében a kiállítási megnyitom, kérem tekintsék meg...” — rendszerint így fejeződik be a méltatás, a művészet valós útvesztőiben történd eligazítás, ame- lyet taps, kézfogás, gratuláció követ. A közönség „engedelmeskedik”: a szertartás a művek alapos elemzésével folytatódik. Ki-ki természete szerint kis csoportokba verődve — az illendőség megszabta hangnemben és hangerös- séggel — vitázik, vagy magányosan mereng egy-egy kép előtt. A tetszés- és nemtetszés-nyilvánítás megannyi változatával találkozik ilyenkor. örül, ki véleményét igazolni látja, bosszankodik és érvel, aki sajátjával merőben más értékelést hall ugyanarról az alkotásról, netán a tárlat egészéről. A vita azonban természetes velejárója a műalkotások fogadásának, csakúgy, mint a művész célkitűzéseit megértő és azzal azonosuló szándék

A művészet egy-egy alkalmi oltáránál tett látogatás

többnyire prózai aktussal, katalógusvásárlással és a vendégkönyv megnyitásával feje. ződik be. Az első írásban is gratulálok természetesen a megnyitó közönségének soraiból kerülnek ki.

Salgótarjánban egy-egy

képzőművészeti kiáttítást átlagosan két—háromezren tekintenek meg. A megnyitókon a tárlatlátogatóknak egy százaléka vesz részt rendszeresen: a „törzsközönség”.

Cs. B

Apollo—11

A holdralépés megörökítő- got.t változata ma hússzor sére a Magyar Posta 10 fo- annyit ér, mint megjelenéskor, rint névértékű blokkot ad ki, azt a néhány példányt, amely- amelyet Légrády Sándor tér- ről a felülnyomás véletlenül vezeti. A rajz alsó bal sár- elmaradt, a világ legritkább kán az űrhajó indulását lát- űrbélyegei között tartják nyíljuk, míg a keret a világmin- ván. Kétértékű sorozatunk je- denség végtelenjét jelképezi lent meg 1961-ben az első űr- Középen helyezkedik el a bé- repülés alkalmából. 1966-ban lyeg, amely Armstrong és bemutattuk a Luna—9 űrlabo- Aldrin Holdon megtett első ratóriumot és a segítségével a

lépteit mutatja be. A fekete háttérből fémes, piros csillogással a holdkomp alakja rajzolódik ki. A kilenc színnyomással készülő blokk augusztus első napjaiban jelenik meg és mind az alkalom nagyszerűsége, mind művészi kivitele révén dísze lesz az albumoknak.

Hold-filatélia

A kozmosz megismeréséért indított rakétakísérletek nyomán megjelenő kiadások megteremtették az űrfilatéllát, ahová már több mint 5000-féle bélyeg sorolható. Amikor a kísérletek már közvetlenül a legközelebbi égi társunk felé irányultak, kialakult a Hold- filatélia, ma talán a legnépszerűbb gyűjtési terület, amelyhez sok magyar bélyeg is tartozik. 1959-ben a Magyar Posta bélyeggel emlékezett meg a Holdat elérő első ember alkotta szerkezetről, a Luna—2 becsapódásáról. E kiadás váHoldról sugárzott első tv- közvetítést. 1969-ben nagy sikert aratott Apollo—8 blokkunk. Az Egyesült Államokban megjelenő szaklapok kárhoztatják sajat postaigazgatásukat, amely májusban adott ki egy 6 cent névértékű bélyeget és szembeállítják postánkat, amely az eseményekre gyorsan reagálva, a világon elsőnek jelentette még az em- lékblokkot. Augusztus közepén a Magyar Posta a Hold meghódításának legjelentősebb állomásait bélyegsorozat kiadásával eleveníti fel.

Szegény a király

Villy Balasse, ismert brüsz- szeli bélyegkereskedő megbízást kapott az udvartól a királyi gyűjtemény értékesítésére. A gyűjtő Lipót király volt, akitől a gyűjteményt Baudou- in, a jelenlegi uralkodó örökölte. Az anyag kizárólag belga bélyegeket tartalmaz,

nagyon sok különlegességet, próbanyomatot és egyetlen példányban létező, kizárólag őfelsége részére készült ajándékdarabot.

Tasival a frontra

Az első világháború kezdetén 1914 szeptemberében a németek már Párizst fenyegették, amikor Joffre francia fő- parancsnok csapatait átszervezte. A Marne íolyóná! levő harcvonalhoz mindenfelől özönlöttek a katonák, akiknek a szállítására a párizsi taxikat is igénybe vették. A határozott, gyors intézkedések eredménnyel jártak, a franciák itteni győzelme alapozta meg a háború sikeres befejezését. Az 50. évfordulóra kiadott francia emlékbélyegen a csapatszállító taxikat láthatjuk. Egyébként a nagy számú autót bemutató bélyeg közül ez az egyetlen, amely taxit ábrázol.

Tervek 1901-ből

A svájci postamúzeum kiállításon mutatja be egy 1901* ben tartott pályázatra érkezett bélyegrajzokat. Kétszázhetven mű közül hetvenhetet találtak érdemesnek a közönség elé tárni. A képzőművészet, a grafika irányzatainak gyors változásai közepette meglepetéssel találkoztak a nézők olyan megoldásokkal a közel hetven év előtti alkotásokban, amelyeket ma is szívesen látnának bélyegeken.

Újdonságokról

Izrael az özönvíz megjelel nítésével köszönti 5 bélyeggel az 5730. évet. Bélyegen adják ki Marc Chagall Dávid királyról készített festményét. — Po- lynézia kétértékű repülősorozatot ad ki a tengeralatti halászok versenyéről. — Montserrat, a brit nyugat-indiai szigetvilághoz tartozó terület négy bélyegen mutatja be fejlesztési tervét. Célkitűzéseik között az elektromos hálózat, a légiszállítás, telefonrendszer kiépítése és új iskolák létesítése (a tudás hatalom) szerepel.

ARKAGYM VEINER-GEORGIJ VEINER:

FORDÍTOTTA: KASSAI FERENC

27.

— Anna Fjodorovna?

— Igen. Hozzám?

— Szeretnék beszélni önnel.

Az asszony ragyogóan tiszta szobába vezette vendégét. Tyihonov szégyenkezve nézte sáros lábnyomát. Az asszony elmosolyodott:

— Nem tesz semmit. Úgyis takarítanom kell. Csak ma érkeztem meg, tíz napot töltöttem a fiamnál.

A falon kreol bőrű, jóképű fiú fényképe függőt, és Tyihonovnak úgy tűnt, valahol már látta ezt az arcot.

— Bocsásson meg,, Anna Fjodorovna, mikor utazott el a fiához?

— Múlt kedden. Miért? — Az asszony hangja aggodalmassá vált.

— Csak kérdezem. — Tyihonov megértette, hogy Hizsnyak nem tud Tánya haláláról, elkerülte a figyelmét az újságközlemény. Némi töprengés után kimondta:

— Anna Fjodorovna, én a moszkvai bűnügyi rendőrség nyomozója vagyok. Szomorú esemény hozott önhöz.

— Mi történt? — Hizsnyak elsápadt.

— Emlékszik Tánya Akszjonovára?

Hizsnyak mondani akart valamit, de nem jött ki hang a torkán. Bólintott.

— Tizenegy nappal ezelőtt megölték — mondta Sztasz.

— Megölték!... Megölte... Megölte az átkozott!..

Sztasz körülnézett. Az éjszakai utca néptelen volt,

csak a meztelen faágak hajladoztak a hideg szélben. Az utcai lámpák nemigen birkóztak meg a sötétséggel. Sztasz vacogott. A pályaudvarra, az első vonatra! Persze sehol egy taxi. Tyihonov egyre jobban nyújtotta a lépést, a végén már futott. A mellében tompa fájdalmat érzett, a

— 79 —

lapockájában szúrást. Két évvel ezelőtti pisztolygolyó okozott roncsolást a tüdejében. „Kibírod azt az ötszáz métert! — biztatta magát' Sztasz. — És aztán, fel az éjszakai expresszre!”

A pályaudvari őrszobában szürke ruhás férfi üldögélt:

— Segítséget? Moszkvából? Meglesz. Addig üljön le. Tyihonov leült a keskeny, szörnyen kényelmetlen lócára, be- húnyta a szemét. Nehezen lélegzett, kezével törölgette a homlokát. A szürke ruhás férfi tárcsázott.

— Zina? Itt Szudarjev őrnagy. A 71-es számú vonatra kérek egy kétszemélyes fülkét. Nincs? Hogyhogy? És ha ellenőrzőm? Tessék? Mégis van? Nagyszerű. Tyihonov elvtárs fogja átvenni.

Sztaszhoz fordult:

— A hetes pénztárnál átveheti a jegyét. Külön fülkében utazhat. Ügy látom, nem fog ártani egy kis pihenés.

— Köszönöm. Kérem, segítene nekem eljutni a postára? Azonnal telefonálnom kell.

— Azonnal! — mondta Szudarjev és behívatta az igyeletest.

— Pahomov, gyújtsd be a motort, vidd el az elvtársat a Goncsar utcába.

Tíz perc múlva már kapcsolták is a jarcevói munkatelep vezetőjét.

— A feladatot teljesítettük — közölte a távoli hang.

— Plecsun határozottan felismerte a 3. számú fényképen azt az embert, aki megvette tőle a puskát.

Tyihonov letette a kagylót. Az asztalon ott feküdt Sarapov távirata:

„RAY BRADBURY FANTASZTIKUS ELBESZÉLÉSEK CÍMŰ KÖTETÉT 1966. I. 26-ÁN ADTÁK KI T. SZ. AKSZJONOVÁNAK.”

SZOMBAT

A vonat reggel 6-kor ért Brjanszkba. Még sötét volt. A peronon lárma, sürgés-forgás. Tyihonov az autóbusz- megálló felé indult. A pénztárosnő sajnálkozva közölte:

— Az ön autóbusza 12 perccel ezelőtt elment. A következő tíz óra nulla ötkor indul.

Tyihonov halkan átkozódni kezdett.

— És nem lehetne összeegyeztetni a menetrendet a vonatok érkezésével?

A nő széttárta a karját:

— Ez nem tőlem függ.

— Tudom. Amikor siet az ember, a pechmaximum elve uralkodik.

— 80 —

— Minek az elve?

— A pechmaximumé. A vajas kenyér mindig a vajas felével esik a földre.

A nő elmosolyodott:

— És ha nem?

— Akkor valami hiba csúszott a dologba...

Tyihonov elindult a néptelen utcán és halkan káromkodott. Mi a csudát csináljon négy óra hosszat? Boltozatos kapu mellett haladt el, a kapu felett tábla: „Fürdő”. Kapóra jött neki az ötlet...

A víz kihűlt a ltád.ban, Sztasz felébredt a hidegtől. Megengedte a forró vizet, a vízsugár rugalmas volt és hajlékony, mint a gumi.

Sztasz lepedőbe burkolózott leült a díványra, majd/ kényelmesen öltözni kezdett. Az óramutató a 9-es felé közeledett. Sztasz átdobta a vállán a pisztolytáska szíját, a fegyvert hóna alá erősítette...

— Baglaja utca — mondta a buszkalauznő.

Fél kettő volt. Tyihonov körülnézett, elindult a rendőrség épülete felé. A megbeszélés 20 percet vett igénybe. Egyeztették a tervet: hol helyezzék el az embereket, mikor küldjék a gépkocsit. Amikor Sztasz kilépett az utcára, csodálkozva konstatálta: a fáradtságon kívül nem érez semmit. Sem a hajsza izgalmát, sem szorongást, sem örömet. Csak fáradtságot. Fárasztó dolog megtorolni a bűnt. Ma elfogja azt a banditát. Lehet, hogy a gyilkos védekezni fog, fegyverét használja, de még ez sem változtat az akció hétköznapiságán. Még arra sem fordított figyelmet, van-e hátsó lépcsője a 29. számú háznak. Egyenesen bekopogtatott. Egy asszony nyitott ajtót.

— Jó napot. A házigazda itthon van?

— Mindjárt itthon lesz. A fürdőben van.

„Tisztálkodik! — gondolta Sztasz. — Micsoda véletlen! Mindketten felkészültünk a találkozásra”.

Az asszony az ebédlőbe vezette Tyihonovot.

— A felesége vagyok — nyújtott kezet. — Nyina Sztyepenovna.

— örvendek. Tyihonov vagyok, moszkvai újságíró.

— Nem éhes? Vagy megvárja a férjemet? — A konyhából sült hús ingerlő szaga áradt.

— Köszönöm. Előbb beszélnem kell vele. — „Másféle diétára foglak” — gondolta magában Sztasz.

— Már jártak nála újságírók — közölte az asszony. — Fontos személyiség lett! Egy moszkvai riporternő is kereste, de nem találta itthon, kinn volt a járásban.

— Tudom — bólintott Sztasz. — A mi lapunk küldte. Magával is beszélt?

(Folytatjuk)

— 81 —