Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-07 / 181. szám

Emeletes kempinpházak A soproni Lővérekben a zalavári Faipari Ktsz által készített emeletes faházakat állítottak fel. A csodálatos környezetben úttörők lakják — luxuskivitelű, korszerű faházikókat, melyek alpesi hangulatot varázsolnak a mesébe illő nyírfaerdőben. Jelenleg a Győri Va­gongyár dolgozóinak gyermekei töltik megérdemelt pihenőjüket (MTI Fotó — Fehérváry Ferenc i'elv.) az önjáró biztosítás KÄNYÄS, a nógrádi szén­medence büszkesége volt kez­dettől fogva. Sokat kapott, és érthető, ha sokat is várnak tőle. Az utóbbi időben ennek a várakozásnak nem tudott megfelelni ez az üzem. Nem egy, hanem jó néhány szub­jektív és objektív oka lehet ennek, holott sokan csak egyet emlegetnek, az önjáró Dob­son gépi biztosítású fronton jelentkező hibákat. Egyesek már addig is eljutottak, hogy kétségbe vonják e korszerű, mindenekelőtt technikai fej­lesztést jelentő berendezés lét­jogosultságát. — Mi az igazság? — A frontfejtés az önjáró biztosítással és gyaluval ma is üzemel. Mielőtt beszerezték ezt a mintegy 10 millió forint értékű, korszerű berendezést, természetes elemző számítá­sokat is végeztek. Az elmélet szerint a napi 3 méteres előre­haladási sebesség elérése nem tűnt teljesíthetetlen célnak. A kísérlet, illetve az egyéves gyakorlat ezt még nem iga­zolta. Tavaly összesen 142 na­pot üzemelt ez a berendezés és a frontfejtésről 79 ezer ton­na szenet küldtek felszínre. Volt olyan hónap, amikor 261 centiméter napi átlagos előre­haladást ért el. Kétségtelen sok gond volt a clobsonos frontfejtésen annak ellenére, hogy januárban már rekorderedményt, napi 270 centiméteres előrehaladást is elértek. Ezt azóta még nem sikerült túlteljesíteniük. A tü­relmetlenség fokozódott oly­annyira, hogy néhány héttel ezelőtt a leginkább érdekelt szakemberek ellátogattak' az Ózdi Szénbányák farkaslyuki üzemébe tapasztalatcserére, az ott üzemben levő dobsonos frontfejtésre. A két bánya adottságai nem azonosak. Ott hatvan méter széles a fronthomlok, itt 100 méter. Ott az idén folyamato­san termelt a frontfejtés és a legnagyobb napi sebességet a 248 centimétert júniusban ér­ték el. A frontsebesség három hónapon keresztül jóval két méter alatt maradt és mégis elégedettek az elért eredmény­nyel, noha azt jelentősen ja­vítani akarják. A nógrádiak hoztak egy-két jó tapasztala­tot és azt is megállapíthatták, hogy itthon jobbak a lehető­ségek és az eredmények is. A türelmetlenség, ha annak alapja vaui, hasznos dolog, de nem olyan mértékben, mikor már a megfelelő eredménye­ket is kudarcként könyvelik el. Kányáson most már az előbbi az érvényes. Legutóbb egy héten keresztül az akna- üzemi felügyelettől független műszaki szolgálatot szerveztek ezen a frontfejtésen. Megfi­gyeléseket végeztek és főleg a különböző objektív és szub­jektív okok miatt kieső időt jegyezték. Érdekes munkaidő­mérleg született, ami elgon­dolkoztató a jövőre vonatko­zólag. A 480 percből 60 perc ki- és beszállás miatt esett ki. Az így rendelkezésre álló 420 percből viszont a munkával ténylegesen eltelt idő csak 250 perc, a kieső 170 perc, vagyis a rendelkezésre álló idő ,41 százaléka. Olyan meglepő szá­mok ezek, amelyeket igazán érdemes mély elemzés alá venni. A kiesés 44 százalékát gépészeti hibák, 37 százalékát pedig az üres csilié hiánya okozta. Villamos hibák miatt 8, bányászati hibák miatt csak 7 százalék a kieső idő a töb­bit egyéb apró okokra lehet visszavezetni. VAJON mit tettek a vizs­gálódás óta? Schaffer Péter aknavezető, arról tájékoztatott bennünket, hogy már folyik a hibák kijavítása és a júniusi 236 centiméteres frontsebes­séggel szemben júliusban már csaknem két és fél méteres át­lagot értek el. Az utóbbi na­pokban pedig átlagosan 60 va­gon szén kerül felszínre erről a gépesített frontfejtésről. Megváltozott a Dobsonnal kapcsolatos szemlélet is, hi­szen mégiscsak jelentős ered­mény amit eddig elértek és úgy tűnik, megvan a továb­bi fejlődés útja is. Kányáson nem a Dobson az oka, hogy nem tudtak annyi szenet termelni, amennyit vár­tak tőlük. Több energiát kel­lett volna fordítani korábban az előkészítő munkára. Most már nincs baj a munkahelyi kapacitással — ezt is az ak­navezető mondta. — Mióta megindult az új százméteres maróhengeres frontfejtés is, azóta 148 vagon napi tervük­kel szemben általában 170 vagon szenet szállítanak a fél­Bolassagyarmatiak Budapesten Készülődés az üzemátadásra Budán, a Budafoki úton har­mincnyolc balassagyarmati dolgozik. Ez a tény önmagában még nem feltűnő, a Budafoki út hosszú út, sok ipari üzem van rajta, Balassagyarmatról pedig mint sok más vidéki vá­rosból jó páran járnak a fő­városba dolgozni. Az már ér­dekesebb, hogy ezek az embe­rek mind egy helyen, a Ma­gyar Kábelművekben vállal­tak munkát. S ha már az ér­dekességet keressük: Budapes­ten dolgozó társaikkal ellen­tétben ők nem maradnak hu­zamosabb ideig a fővárosban, ahogy odakerültek, hamarosan együtt jönnek vissza, Balassa­gyarmatra. Előre tanulnak Az MKM Balassa,gyarmaton létesülő gyártelepének dolgo­zóiról van szó. Többségükben olyanokról, akik közép- és alapszinten az üzemegység mű­szaki irányítását fogják végez­ni : üzemvezetőről, üzemtech­nológusról, művezetőkről, cso­portvezetőkről. A dróthúzóüzemben jelen­leg tizenhat ember dolgozik Sápi Pál üzemvezető irányítá­sa alatt, tizennégyen pedig a sodróüzemben, ahol Boros Gyula a vezető. További nyolc ember a MEO-ban és a TMK- ban tevékenykedik. A balassa­gyarmatiak minden géppel, minden munkafázissal megis­merkednek, hogy az új gyár­egységet fennakadás nélkül tudják majd üzemeltetni. A két üzemvezető — más- más módszerek szerint — maximális tudást igyekszik át­adni embereinek. — Sápi Pál: — Nálam most mindenki gépen van, még Gál László, a majdani üzemvezető is. Mivel teljesen önálló irá­nyítást még nem bízhatok rá, nincs értelme annak, hogy látszatfeladatokkal vegyem el az idejét. Nem árt, ha az üzemvezető alaposan megisme­ri a gépeket. Problémák esetén gyorsan, biztosan tud dönteni, még aztán így „átverni” sem lehet majd. Boros Gyula: — Az irányí­tásom alá tartozó művezetője­löltek felváltva hol művezetési, hol pedig szakmunkásfelada­tokat látnak el. Szakmai tudá­sukat még külön tanfolyamon is növelhetik. ? Az üzemvezetők — mint el­mondják — elégedettek a ba­lassagyarmatiakkal. Volt ugyan egy-két fiatalember, akinek csak addig volt nagy a hang­ja, amíg dolgozni nem' kellett, meg olyan, aki visszaélt, a bi­zalommal, de ezeket már el­távolították a gyárból. Foko­zott figyelemmel kísérik a rá­juk bízott szakemberek mun­káját. hogy az évi hatszáz­millió forintnyi értéket ter­melő üzem dolgozói, irányítói tehessenek. Imre István már tizedik hó­napja tartózkodik Budapesten. Ö a három művezetői elölt egyike. — A kereset? JÓ itt — Az órabérem nyolc nyolc­van, erre jön a napi tizenkét forint különélési díj. ingyen busz-, villamasbérlet,, szállás — Á helybeli kollégák befo­gadták? — Rájuk nem lehet panasz. Rendesek, nem éreztetik, hogy vendég vagyok. (Boros Gyula üzemvezető megjegyzése: Nem is éreztethetik, Imre Pista a legjobb dolgozóink egyike, ha lehetne, itt tartanám.) Kalcsó Gyula a TMK-részleg villanyszerelője. Az Ipoly Bú­torgyártól került a Kábelmű­vekhez. Ott általános karban­tartó volt. — Itt elektromos szempont­ból lényegesen komplikáltabb félautomata gépeket javítunk, s a bonyolult kapcsolási raj­zokból is sok mindent meg le­het tanulni. Önálló feladatot is bíztak ránk. Mi végezzük az egyik DIMÁVAG gyártmányú, kilenc egységből álló húzó- gépsor teljes felújítását. Ké­sőbb ez is lekerül Balassagyar­matra. Borbás Attila üzemtechnoló­gus lesz Balassagyarmaton. A gyárbeliek dicséretével kezdi. — Optimális a terhelés. Nem erőltetik a munkát, d« nem is hagyják lógni az embert. Én a legrészletbemenőbb munkáktól kezdve komplex, az egész üzem működésére kiható fo­lyamatokkal ismerkedem, illet­ve azokat csinálom. Az üzemtechnológusnak már csak egy éve van hátra a Bánki Donáth Felsőfokú Gép­ipari Technikumban. Üzem­mérnök lesz. Felesége is a Ká­belműveknél dolgozik, a MEO munkatársa. Ö is felsőfokon tanulja a híradástechnikát; akárcsak a férje, egy év múl­va végez. Egy fontos kérdés Az üzemvezetőkkel, s a há­rom balassagyarmatival való beszélgetés során nyilvánvaló­vá vált az, amit talán Imre István fogalmazott meg legha­tározottabban : jó volna, ha minél előbb indulna a terme­lés Balassagyarmaton, az em­berek szeretnének már otthon, családjuk körében lenni. Ezért hát azt kérjük az építőktől: méltányolják a harmincnyolc ember kérelmét. Egy határidő­módosítás volt már. Az új át­adási határidő 1970 január el­seje. A sokkal fontosabb gaz­dasági indokok mellett har­mincnyolc család is ennek be­tartását kéri. Baranyai László Törik a dohányt Az idén mintegy 35 500 ka- tnsztrális holdon termelnek hazánkban dohányt, amelyet már országszerte törnek. Az eddigi jelzések azt mutatják, hogy az idei nyár kedvezett a dohánynak. Az elemi csapások nem kerülték el ugyan a do­hányföldeket sem, mintegy 2500 holdon például 15 száza­lékos kárt okozott a jégverés. A peronoszpóra ellen viszont sikerrel védekeztek a terme­lők, a csak zöld állapotban be­váltásra kerülő hevesi do­hány átvételét már meg is kezdte a Magyar Dohányipar. A Magyar Dohányipar mint­egy hatezer hold kedvező ter­mését várja. A szakemberek, szerint ugyanis holdanként csaknem 40 mázsás átlagter­més várható ebből a fajtából. 4» elavultak helyett háromszáz új lakás Kormányrendelet intézkedik a szociális követelményeknek meg nem felelő lakótelepek felszámolásáról. Ilyen a Nóg­rád megyei bányászkolóniák egy része is. A negyedik öt­éves tervben a bányászkolóni- ák egy részének felszámolásá­val párhuzamosan háromszáz új lakás felépítését irányozták elő. Az új lakásokat többszin­tes lakóházakban kell felépí­teni. A Nógrádi Szénbányák és az illetékes tanácsi szervek már tárgyalásokat folytatnak arra vonatkozólag, hogy me­lyik telepeket ítéljék szanálás­ra. A kijelölésnél elsősorban azok jöhetnek számításba, ame­lyeken a harmadik ötéves terv során már meg nem felelőkké, tehát felszámolásra kerülők­ké nyilvánítottak. A sikeres ember Aki Szécsény felől érkezik a megyeszékhelyre, mielőtt rátér a Hatvan—Salgótarján útvonalra, az elágazással szemben láthat egy hatalmas üvegcsarnokot. Amikor ez épült Kovács Miklós építés- vezető még a Nógrád megyei Építőipari Vállalatnál dolgo­zott. A fiatal, zömök férfi irányította a korszerű üzem­csarnok építési munkáit, ami­re ma — hosszú idő után is — elégedetten gondol vissza, pedig a tizenhat év alatt, amióta az építőiparban dolgo­zik, nem ez volt az egyetlen jelentős megbízása... Kovács Miklós mosolygós arccal beszélt magáról, ami­kor új munkahelyén a Sík­üveggyárban fölkerestem, azoknak az embereknek a határozottságával, akik min­dig tudják mit akarnak és hogyan akarják, s talán ép­pen ezért minden sikerül is nekik, amit csak az életük során elhatároznak. — Apám az Acélárugyár­ban volt kovács, így hát, ahogy mondani szokták, mun­káscsaládból származom — kezdte elbeszélését. Mindig a gyakorlati, a fizikai munka állt közelebb hozzám. Már gyermekkoromban szerettem építeni. Sokszor elnéztem az izmos, barnára sült építke­zőket. Ha tehettem, magam is hatalmas homokvárakat csináltam az udvaron. Mikor aztán nagyobbacska lettem, még általános iskolába jártam, a nyári szünidőben elmentem dolgozni az építők mellé. Így kezdődött egy ember pályája, aki már nagyon ko­rán felismerte képességen, szinte ösztönösen rátalált ar­ra a munkára, ami egyénisé­gének leginkább megfelel. Természetesen a homokvá­raktól hosszú volt az út a síküveggyári üvegcsarnokig. .. — Győrben elvégeztem a magasépítőipari technikumot, utána a Nógrád megyei Épí­tőipari Vállalathoz kerültem — folytatta Kovács Miklós. — Másfél évtizedig dolgoz­tam itt, ez idő alatt elsorolni is nehéz lenne, mennyi min­dent építettünk, köztük a ha­talmas üzemcsarnokot a Sík­üveggyárban. Innen a kapcso­lat, az ismeretség, ami ehhez a gyárhoz fűz... A régi mun­kahelyemen mint technikus, művezető voltam, amikor el­határoztam, hogy munkahe­lyet változtatok, a Síküveg­gyárra gondoltam... Kovács Miklós életének alakulását leginkább néhány számmal lehet jellemezni. Tíz éve házasember, felesége ügyes kezű fodrásznő, a Pécs- kö Üzletház épületében dolgo­zik, egy hétéves leányuk és egy féléves fiuk van. Már az esküvő után egy évvel sike­rült lakáshoz jutniok. Hét évig volt KISZ-titkár. csak­nem a munkásőr zászlóaljai, megalakulásától munkásé* nemrégen tűzték a mellére a Kiváló munkásőr jelvényt. Szabad idejében az egyik tegelter,Eátebb szellemi svon- nak. a sakkozásnak hódol, hiobbyja a bélyeggyűju.s. Kö­rülbelül negyvenezer forint értékű gyűjteménye van. aminek árából, ha egyszer n-g .dií: töle. tatán egt Ko­csi is kikerül. ,'arl mar Olaszországban, 1960-ban a római o'irnpián, a, Tátrában, a Német DemokratJ:us Köz­társaságban és Becsben. Mos­tanában a továbbtanulási for­gatja a fejében. Tagja a Szi­likátipari Tudományos Egye­sületnek. Rendszeresen képzi magát, lépést larí a szaktu­dományok fejlődésével. A Síküveggyárban építési csoportvezető, egyben beru­házó. A nagy horderejű föld­gázprogram megvalósításának szálai a kezében tútnak ösz- sze. Most épül a föidgázfo- gcdó berendezés, a jövő hó­napban megkedődik a Zagy­va 1. kemence átépítése... Lesz idő, amikor erre a mun­kára is olyan büszkeséggel fog visszaemlékezni, mint ar­ra az üvegcsarnokra, amely a zagyvapálfalvi elágazásnál fogadja a Salgótarjánba érke­ző utazót. K. S. NÓGRÁD - 1969. augusztus 7., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents