Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-05 / 179. szám
Tapolca várja a nógrádiakat A Bauxitbánya Vállalat központja Tapolcán Ezekben a házakban laknak a nógrádi bányászcsaládok S a számok: 27 lakás kész, 82 épül, a garzonház, ugyancsak a bányászfiatalok számára, a városközpontban emelkedik. A munkásszálló (több- emeletes épület a Bauxit - S étteremmel szemben) már ; tető alatt van. Bevezetik a i távhőszolgáltatást és még so- l rolhatnám Tapolcán egy-két éven be- * lül száműzik a kéményt. Tapolca a tavak városa. Országosan is elismert gyógybar - lángjának egyre nagyobb a külföldi híre. Tapolca — Ajka után — az ország leggyorsabban növekvő bányász- városa. maga Is, a család is. S ahol ma is, de megígérték, hogy forintot építünk be a város- ~ Ma mar batran embt' csak szóba került az „átte- meglátogatnak. Nagyon vá- ha és ennek legnagyobb ré- hetjük, hogy Tapolca igazi lepülés”, a nógrádi bányá- rom, várjuk őket. sze lakás lesz, bányászlakás, bányászváros és ehhez hozszok új „hazája”, mindenütt * zájárultak azok a bányász- családok is, akik eddig idetelepültek Nógrádból, 4 tárlatok nagyok — Szeretnénk megüzenni a nógrádi bányászcsaládoknak, hogy igazi bányászszeretettel és köszöntéssel várjuk, fogadjuk őket. Hiszen központi épületünk tetején is a szép köszöntésünk olvasható: Jó szerencsét: S ha már az építkezést említettük, folytassuk a kultúrával, a forradalmi múlttal. Nógrádnak van egy nagy palóca, Mikszáth Kálmán, míg Tapolcának van egy Batsányi Jánosa, aki forradalmárköltő volt és akinek az emlékét hűen őrzik a hálás utódok. Dalkuttúra, a természet, a sport szeretete mind hozzátartozik a nógrádi bányászok új otthonához. Csak élni kell vele és úgy mondják, hogy az eddig ideérkezett családok lúgjai szívesen élnek is ezekkel a gazdag lehetőségekkel. A bányáról is szóltak a munkaügyi osztályon. Korszerűen felszereltek a munkahelyek. kevesebb a por. de nem kevesebb a teljesítmény után járó bér. Ez pedig nem közömbös az áttelepült családok számára. Sem a kassza, sem a konyha nem sínyli meg a lakóhely- változtatást. A köszöntés pedig itt is ugyanaz: Jó szerencsét! — GB — — Ezt is azért kezdeményezte a tanács, hogy legyen munkahely az ide érkező, elsősorban nógrádi családoknak. A Tapolcai to, melynek 'ize a told alól jön elő központjában Szabola Károly, tam a megszokott helyet és a munkaügyi osztály vezetője azt mondtam, hogy inkább Ügy beszélt erről, mintha kötelet kötök a nyakamra, nagyon-nagyon kedves, régi de mem hagyom el azt a vi- ismerősöket említene, akik- déket. Józsi bácsi meg a nek az érkezésére készül többiek nagyon hiányoznak Es Tapolca, ez a parányi, de gyorsan növekedő város is a bányászoknak épül. Van egy utca, ahol a győri házgyár panelelemeiből állítják össze, szinte napok alatt a négyemeletes házakat. Ezt az utcát — nem hivatalosan — Nógrádi utcának nevezik egymás között az emberek, mert itt kaptak, vagy éppen kapnak a közeljövőben lakást, modem, szép lakást az áttelepülő bányászok. — Elég a számokat említeni — tájékoztattak tovább a városi . tanácson — Csak ebben az évben 270 millió i»:-.. vs... |v- v; r, f ,t - * ismerőseim Vájárok voltak Nagybátonyban, itt is felelős munkát kaptak és tavaly, a második félévben némelyik nincs többé nek lakást is kiutaltak. A Sajnál- létszámra szükség van. Tapolca és környéke, a bauxitbánya várja a nógrádiakat. — Vlrjuk. szeretettel fogadjuk a Nógrád megyéből érkező bányászcsaládokat — kezdte a beszélgetést Tapolcán, a Bauxitbánya Vállalat mine. Viszont cserébe megígérte, hogy őszinte lesz. — Féltem, amikor mondták, hogy munka a számomra. Arról már a városi ta nácsnál érdeklődtem, hogy vajon a feleségek, a felnövő lányok, fiúk kapnak-e munkát Tapolcán? Hiszen éppen egyik érv az volt. hogy a család nem keres majd, nem tud elhelyezked ni Mire ezek a sorok a NÓG- RÁD-ban megjelennek, már próbaüzemei a tapolcai per- litüzem. Ebben az évben 70—80 munkást — elsősorban asszonyt, lányt — foglalkoztat, de 1971-re, amikor komplett lesz a gyár és teljes kapacitással termel, már négyszáz munkásnak ad állandó és jó kereseti lehető séget a legnagyobb megértés és szeretet hangján mondták: Várjuk! Jöjjenek! — Szükség van rájuk! Ezt már a személyzeti osztály vezetője, Varga Ferenc mondta, aki ismeri a szükségletet is, tudja, hogy milyen lehetőségek vannak a Bauxitbánya Vállalatnál, tudja azt is, hogyan helyezhetik el a jelentkezőket, és már ismeri, miként illeszkedtek be új környezetükbe. — Ezt Is meg kell szokni! Tudjuk mi is nagyon jól — folytatta Varga Ferenc —> de valamennyien arra törekszünk. hogy hamar megszokják a nógrádiak az új otthonukat, régi fészeknek érezzék rövid időn belül. Találkoztam egy nógrádi vájárral. Már 17 esztendőt letudott az egyik bányában. Nevet, helyet — ő kérte — ne említsek, mert nem szeretné, ha nyilvánosságra keÉs itt, az új helyen? — Jó, szép, magam sem hittem volna, hogy ilyen gyorsan megszokom, de az első napok, hetek rettenetesen lassan teltek el. Mi tagadás, foglalkoztam a gondolattal, hogy összepakolom az asz- szonyt, meg a gyerekeket és indulok vissza Nógrádba. Ma sem tagadom, hogy nógrádi vagyok, de nem panaszkodom. Már lakást kaptam és a fizetésem sem kevesebb, mint ott volt A nógrádiak összetartanak. Együtt járnak ismerkedni a Balatonnal, a Káli-medencével, a környékkel Nyíró József, a munkaügyi osztály vezetőhelyettese mesélte el, hogy legutóbb tb Badacsonyban találkozott velük. Saőmontartfa őket — Megismerem én mész sziről a nógrádiakat. Csendes, kedves emberek. Szívesen beszélgetek velük. Galagonya Péter, Fekete József, Mezei Péter, meg a többiek kedves t
