Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-30 / 200. szám

/

A termelékenység emelésének útjai

Nagy tartalék: as anyagmozgatás korszerűsítése

IV.

Pénz, gép, szemlélet és ember

Legyünk őszinték: a vállalatok egyébként is szűkös beruházási, fejlesztési eszközeiből vajmi kevés jut az anyagmozgatás korszerűsítésére. Pedig — kár volna tagadni — a szállítás, a rakodás gépesítése igen eszközigényes feladat; toidozással foldozással itt messzire nem jutunk. Éppen az okozza a legtöbb gondot, hogy a vállalatok számottevő részénél a gyártás bővítése is igen sok-sok kis lépcsőben történt. így ma nem ritkák a sok telephelyű gyárak, a szétforgácsolt műhelyek és raktárak. Ezáltal ésszerűtlen nagyok a szállítási távolságok és hatva nvozódnak a rakodási tennivalókDe ha netán van is pénz a fejlesztésre, a korszerű szállító- és emelőgépek, eszközök beszerzéses úgysem könnyű. Az üzemek jelenleu jóformán csak bolgár gyártmányú elektromos és magyar gyártmányú Diesel-üzemű targoncákat vásárolhatnak korlátlanul, speciális rakodó feladatok elvégzésére azonban ezek többnyire nem alkalmasak. A különböző speciális eszközöket, például a szállítószalagokat, a függőpályákat, a mozgékony kis emelőtargoncákat eddig a vállalatok vagy maguk barkácsolták, vagy Nyugatról importálták.

Most több kezdeményezéssel találkozhatunk a szállító-, anyagmozgató gépek gyártásában. Így például a Hajtómű- és Felvonógyár szervezi az univerzális függőpályák (kon- vejorok) elemeinek gyártását, angol licenc alapján. (Ezekből az elemekből gyorsan és gazdaságosan különböző szállító- rendszerek építhetők.) Megkezdődött a transzkonténerek, s a hozzájuk szükséges egyszerűbb markoló, emelőberendezések hazai gyártása is. A Salgó-Dexion elemekből — a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. új termékéből — elsősorban raktári polcok építhetők Marklin-rendszerben. Üzemeink ellátása korszerű szállító- és rakodógépekkel aligha oldható meg kizárólag hazai gyártással; szükség van a szocialista országok összefogására, határozottabb, konstruktívabb nemzetközi együttműködésre is.

Ezekután lehet, hogy furcsán hangzik a megállapítás: nem a pénz és nem is a gép a szállítás, az anyagmozgatás korszerűsítésének legszűkebb keresztmetszete. A szemlélettel van a fő baj. Mindenekelőtt a vállalatoknál. Számtalan tény bizonyítja, hogy ha valamit nagyon akartunk, ahhoz megteremtettük a szükséges feltételeket, elhárítva az útból minden objektiv akadályt. Egyebek közt megemlíthetjük azoknak a fővárosi és vidéki üzemeknek a példáját, amelyek szinte kizárólag saját erejükből tervezték, szervezték mintaszerűen a belső szállítást és anyagmozgatást, előteremtve a szükséges pénzt és gyártó kapacitást is hozzá. A Dinamó-gyárat (ma az Egyesült Villamos Gépgyárhoz tartozik), az Ikarust, az Alumínium Gyárat, az Ikladi Ipari Műszergyárat, a Debreceni Dohánygyárat, a Hajdúsági Iparműveket, a Győri Magyar Vagon- és Gépgyárat ajánlhatjuk tapasztalatcserére a szakembereknek. Érdemes lenne nemcsak a műszaki szervezési módszereket, hanem az öntevékenységet, az eszközt, gépet, kapacitást és pénzt előteremtő célratörő elhivatottságot is a helyszínen, a legjobbak példáján tanulmányozni.

Az üzemek meglátogatását a miniszterális és bankszakemberek figyelmébe Is ajánlhatjuk. Nem revízió, számonkérés és felelősségre vonás céljából, mert az anyagmozgatás korszerűsítésének megszállottjai így vagy úgy megkerülték és megsértették a paragrafusok, a rendeletek betűit, Hanem azért ajánljuk szíves figyelmükbe, hogy tegyék szabályossá és határozottan segítsék, ösztönözzék másutt Is ezt a hasznos tevékenységet. Egyetlen vállalat sem kért például az idén bankhitelt az anyagmozgatás korszerűsítésére, mint már említettük. De ha kért volna, vajon nem marad-e alul a kérelem a termelési bővítő, a nagyobb nyereséget kimutató beruházásokkal vívott versenyben? A szemlélet, a módszer olykor a gazdaságirányítás felsőbb régióiban is fejlesztésre, korszerűsítésre szorul. Ügy is mondhatnánk: az új mechanizmus gazdasági szabályozó eszközei hatékonyabban kell hogy szolgálják a munka termelékenységének emelését, mint ahogy az eddig eltelt másfél évben ezt szolgálták.

Témánkat mindvégig műszaki, gazdasági oldalról vizsgáltuk, de nem szabad elfeledkezni társadalmi, szociális, emberi vonatkozásairól sem. A legnehezebb fizikai munka gépesítéséről, a legnagyobb baleseti veszélyforrás felszámolásáról van szó. Az anyagmozgatás korszerűsítésével lényegében felszámoljuk azt az elmaradott, és képzetlen munkásréteget, amelyet a cipeke- dés, a testi megerőltetés nem ritkán lelkileg és szellemileg is megnyomorít. A technika, a rend, a szervezettség egyben új alapokat teremt; növeli a műszaki ismereteket, a fegyelmet, az igényeket, s felszámolja a lumpenproletár életforma és gondolkodásmód, a társadalmon-kívüliség utolsó gyökereit is.

A szállítás, az anyagmozgatás gépesítése legfeljebb ilyen pozitív értelemben egzisztenciális kérdés. A kenyerét senkinek sem fenyegeti. Erre a vállalkozásra nem fizethet rá sem a népgazdaság, sem a vállalat, sem pedig a dolgozó. Ilyen értelemben az anyagmozgatás korszerűsítése végsősoron teljesen kockázatmentes, s ugyanakkor sürgető feladat.

Kovács József

(Vége)

T v-elözet&s

fél életét a hozzá hasonló kétes elemekkel vívott harcban élte le, s aki hirtelen, titokzatos körülmények között meghal. Végrendelete több mint meglepő: gengszterei- lenfeleire hagyja horribilis — egymillió íontnyi — vagyonát, azzal a feltétellel, hogv azok záros határidőn belül másik egymilliót szereznek hozzá. A pénzért indult hajszában már Angyal is részt • vesz...

Tévébérlet hangversenykalauza (Csütörtök. 19.20). A műsoron J. S. Bach; Air és Bartók Béla: Concerto című művei hangzanak fej a Maayar Rádió • és Televízió szimfonikus zenekarának előadásában. amelyet Lehel György vezényel. A kalauzban Lehel Györggyel Vitray Tamás riporter beszélget, az elhangzottakat a művek egv-egy részletének felvillanta saw illusztrálják. Megjegyezzük: A televízió a jövő évben isnvH elindítja a Tv-bérlet hangversenyeinek sorozatát.

A. Gy.

Viet-rock (Kedd, 20.40) Beat- Angyal kalandjai: A végmusical, az Irodalmi Szín- rendelet (Szerda, 20.20). Az pad előadása, felvételről. Az angol bűnügyi filmsorozat amerikai Megan Perry írta legújabb darabja. Egy homá- ezt a vegyes műfajú színpadi lyos előéletű játékbarlangművet: tánc, balett, zene. tulajdonos a főszereplője, aki

öveges professzor műsorából.

(A tv szeptember 4. [csütörtöki] műsorához)

pantomim és próza váltakozik benne. Az amerikai szerző a formai elemek széles skálájával iíj igyekszik megeleveníteni az amerikai zsoldos hadsereg szennyes vietnami háborúját. A háború poklát idéző mű már számos európai ország színpadán aratott sikert; a fordítás munkáját Ungvári Tamás végezte, dalszövegeket Tardos Péter írta, a koreográfia Ligeti Mária és Szirmai Béla alkotása.

írók, könyvek, kritikusok (Szerda, 18.40). Az idei József Attila-díjasokat bemutató sorozat most adásra kerülő részében Bessenyei György beszélget Csurka István íróval. A szerzőnek könyvalakban megjelent A ló is ember című műve alapján elkészült filmből is láthatunk részleteket.

Jelenet az Olykor a hegedűk is című tévéjátékból

(A tv szeptember 6. [szombati] miisorához)

Házilag oldják meg

A balassagyarmati Fém- képzett hegesztőmunkásokat ipari Vállalatnál végzett mun- 'keres, kafolyamatok hatvan-hetven

százalékát a kábeldobok, trak- Pontosabban: keresett — s torfülkék és villamos elosztó- mivel kevés jelentkező akadt szekrények összehegesztése —.házilag oldják meg a prob- teszi ki. Műszakonként jelen- lémát: saját betanított segéd, leg legalább hatvan-hetven munkásaik egy részét képe. hegesztő dolgozik, Mégis ke- át hegesztő szakmunkásvés a számuk, a vállalat szak- sá. A szeptemberben induló

tanfolyamnak negyven résztvevője lesz. A tanfolyam után Jobb kereseti lehetőségre tesznek szert, amellett a tanfolyam ingyenes. Fizetni csak annak kell érte, aki menetközben hagyja abba. A hegesztőtanfolyam oktatói a városban működő iparttanuló- intéset tanárai lesznek.

Fordította SÁRKÖZI GYULA

Riportregény

16.

— Mér csináltunk is valamit — mondta. — Embereink megbízhatóak és készen állnak bármely feladat teljesítésére.

Dmitrij bemutatott minket PJotr Bojkónak, aki szövetkezetben dolgozott, aztán AvraamiJ Ivanovnak, az egykori tanítónak, aki a megszállás alatt az állomást seperte, és más elvtársaknak, akik a földalatti hírszerző szervezeteknek a magvát képezték.

Még mielőtt megismertük volna ezeket az embereket, Dmitrij Krasznogolovec Irányítása alatt cUverzlókat hajtottak végre a vasúton: robbantották a síneket, használhatatlanná tették a mozdonyfordítót, a szén közé robbanóanyagot rejtettek, a vasúti kocsik csapágyai közé homokot szórtak stb.

Visszaidézem a beszélgetésemet Ivanovval.

— Szeretnénk, ha részt venne a földalatti munkában.

— Régóta várom, hogy valaki felszólítson rá.

— összekötő lesz a földalatti csoport és a partizánosztag között.

— Vállalom.

— De vegye figyelembe, hogy nagyon veszélyes munka.

— Tudom, s éppen ezért kész vagyok végrehajtani.

— Jól fontolja meg javaslatunkat, és holnap adjon választ.

— Nincs mit megfontolnom. Én már rég határoztam. Még akkor, amikor ezek a gazemberek a földünkre léptek. Aki becsületes embernek tartja magát, nem ülhet

— 46 —

ölhetett kezekkel. Harcolni kell. Én orosz vagyok! Nevem Ivanov! S ez mindent megmagyaráz.

Pjotr Bojko rendszeresen ellátott minket német újságokkal és lapokkal. Mihail Smerega, akin keresztül kaptuk a lapokat, állandóan dörmögött:

— Nem értem, minek nektek ez a sok kacat? Ki fogja olvasni?

Nyikolaj Kuznyecov pedig, aki nagyon gondosan végigolvasott minden egyes lapot és újságot, nem egyszer nem tudott elolvasni több köceget abból a „kacatból”: Násztya befűtött vele a kemencében.

Nehezen, hihetetlenül nehezen éltek az emberek a megszállt területeken. Mihailnak és Anasztaszijának két gyermeke volt, Szergej pedig idős apját és nővérét tartotta el. Hogyan tudtak ennyi embert etetni?

Mihail, aki lakatosként dolgozott a fütőházban, öngyújtókat fabrikált meg mécseseket (lámpa akkoriban ritka áru volt), továbbá pléhpoharakat, locsolókat, vedreket. Mindezeket Násztya hordta feluról falura, és élelmiszerre cserélte el. De előfordult, hogy összeakadt holmi policájjal, és az mindenét elvette.

Segítettünk embereinken, amivel tudtunk, de még így is nagy nehézségekkel küzdöttek. Eszembe jut, hogy negyvenhárom telén egy teljes hétig Smeregáéknál laktam. Minden pénzük elfogyott, szerezni meg sehonnan sem tudtunk. Egyébként pénzünk az osztagnál volt elegendő. Sőt, féltünk sokat venni magunkhoz: hátha valaki észreveszi a súlyos márkakötegeket, és a végén még kirabol minket. Inkább több legyen a kézigránátunk, mint a pénzünk, ez volt a jelszónk. De pénzünk mindig volt. Csak hót ez alkalommal megszakadt az összeköttetésünk az osztaggal: egész héten folytak a razziák, és a házban kellett ücsörögnünk.

Smeregáéknak volt egy kecskéjük, amely naponta egy liter tejet adott. Ez még a két gyereknek is kevés volt. Én nem tudtam erről, s egyszer reggelire megittam egy nagy pohárral. Felkeltek a gyerekek és tejet kértek. Megkérdeztem Násztyától:

— Miért nem ad nekik?

— Honnan? — felelte az asszony. — Várjanak délig. Megfejem a kecskét, és kapnak tejet.

— Menjen a piacra és vegyen.

Násztya nem válaszolt. Később ráeszméltem, hogy a házban nincs egy garas sem. Elszégyelltem magam, hogy ez az asszony elvonta a gyerekek elől az utolsó pohár tejet, s nekers adta. Az ember is reggeli nélkül ment munkába, a gyerekek is éhen maradtak.

Elmentem a vasutasokhoz, szereztem 200 márkát, és

— 47 —

odaadtam Násztyának. Amikor Mihail hazajött a munkából és tudomást szerzett erről, összeszidta az asszonyt, amiért ilyen veszélyes időben kieresztett engem a házból.

Amikor újra helyreállt a kapcsolat az osztaggal, hoztak nekem pénzt, és én otthagytam Násztyánál, Attól fogva Szergejnél tároltuk fegyvereinket, Anasztaszijnál pedig a pénzt, amiből az asszony annyit költhetett, ameny- nyit csuk akart.

Megbeszéltünk mindent a Smerega fivérekkel, Krasz- nogoloveccel és a többi elvtárssal. Aztán Kolja Prihogy- kóvel elhagytuk a várost, és két nap múlva már jelentettük az osztagparancsnoknak, hogy sikeresen teljesítettük zdolbonuvl küldetésünket.

Kolja Prihodko párviadala

Nyikoláj Prihogyko szerepe az volt, hogy összekötő legyen hírszerző csoportunk és a partizán „tanya" között. Jóformán mindennap kerékpáron vagy gyalog, ha meg havazott, szánon tette meg az utat a Tucsinon túli tanyákra, továbbította a híreket, amelyeket a városban sikerült összeszednünk, és kihozta számunkra a parancsnokságtól a csomagokat.

Erős, bátor és célratörő volt. Ezeket a tulajdonságokat már gyermekkorában beléoltották.

Tarasz Frihogykónak, az egykori vasúti bakternek sok gyereke volt. A nyomor, a szűkölködés, olykor pedig az éhség gyakori vendég volt a kis bakterházban, amely Zdolbunov közelében árválkodott a pólya mentén. Kolja már gyermekkorában elvesztette édesanyját, emiatt sorsa még mostohább lett.

Harminckilenc őszén, amikor Zdolbunovba megjöttek a felszabadítók, s a házakon vörös lobogók lengtek, Nyikoláj, a vasúthoz ment dolgozni. Beiratkozott az esti iskolába, belépettéi Komszomolba, s annak egyik legtevékenyebb tagja lett. Közvetlenül a háború kitörése előtt a járási Komszomol-bizottság instruktorává nevezték ki.

Aztán kitört a háború. A fasiszta hódítók Zdolbunov- hoz közeledtek, a vasútvonalak katonai szerelvényekkel, teher- és menekültvonatokkal voltak zsúfoltak. Nyikoláj tudja, hogy helye itt van az állomáson: nehezebb, de hasznosabb. És a tizenkilenc éves fiú visszajön a vasúthoz. Napokon ét nem alszik, nem pihen, s az utolsó percekig nem hagyja el helyét: a visszavonulást biztosító törzsnél dolgozik. Szinte a megszállók orra elől utazik keletre.

(Folytatjuk)

— 48 —

l