Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-30 / 200. szám

Klosmerli história Saját erőből létesített a köz­ség húsboltot a lakosság jobb ellátása érdekében. Amikor sok társadalmi óra árán elké­szült. mindenki helyénvalónak találta, hogy a hozzá tartozó illemhelyet jó messzire, hátul, a dombra építették. Annál na­gyobb meglepetést keltett, hogy az új eszpresszó vitatha­tatlanul nagyobb forgalmú il­lemhelyének közvetlenül a hentesüzlet tövében jelöltek ki helyet. Ámde megszületett a salamoni döntés. Ha már így történt, helyezzék át az illemhelyre néző kisablakot a húsbolt másik falára, mindösz- sze néhány méterrel arrébb! S az egészségügy fontos kérdése, az áthelyezés annak rendje és módja szerint megtörtént. összefog a lalu Tavaly is, azelőtt is jelentős társadalmi munkát végeztek a karancsberényiek. Segítségük­kel épült fel szinte valameny- nyi jelentősebb létesítmény. Hiszen nem sok, mindössze 26 ezer forint a községfejlesztési hozzájárulás. Ebből a pénzből nem sokra futná, ha nem se­gítenének a faluban élők. Így épült fel a húsbolt, a presszó, így toldották ki az iskolát, hozták rendbe a művelődési otthont, A múlt évben mintegy 185 ezer forint volt a társa­dalmi munka értéke. Az Idén újra összefog a falu. Utak, bolt, sportöltöző, s egyéb hasznos létesítmény dicséri majd a szorgalmas knrancs- berényiek kezemunkáját. A fodrászszalon Klárikája Tizenkilenc éves, a Salgótar­jáni Szolgáltató Ktsz alkalma­zottja, és sokan ragaszkodnak hozzá Karancsberényben: Hátkai Klárika női fodrász. Hétfő és kedd kivételével a helybeli nők szolgálatában áll, de sokan felkeresik távolabbi községekből is a szépítkezni óhajtó lányok, asszonyok. Akik egyszer már ültek la ke­ze alatt, nem mennek másho­va, máshoz. Forgalma az ün­nepe* és nyári hónapokban eléri az ötezer forintot, télen már kevesebben keresik fel. Egyébként a keddi szünnapon a férfiak szolgálatában áll a helyiség, ilyenkor Sibon Tibor borbély jár át Karancslápuj- tőröl. Ezen a liften a NÖGRÄD Szerkesztőségének munkatár­sai a NógrAci megyei munkás­mozgalom egyik fészkébe, Ka- ranesberénybe látogattak el. Megismerkedtek és Információt adtak a község mai életéről, problémáiról. A tudósításokat Vinczc Istvánná és Lakos György írla. a felvételeket Koppány György készítette. A jövő héten lapunk nnin-- katársai Herencsénybe látogat­nak, ahol a korábbi gyakor­latnak megfelelően a lap egyik munkatársa délelőtt 10 órától óráig fogadta az érdeklő- löket. tanácskérőket és pana­szosokat. Kcarancsbereny, | az ügyeskedő község j "SS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSs, Karancsberény a völgy széles torkában fekszik a Karancs-hegy aljában. Nagyon ré­gi település. Már 1266-ban maradtak fenn írá­sos hagyományok: a király az itt lakó Ber­talan fiait, Kuncsedet és Jóbot a várjobbá­gyok sorából az ország nemesei sorába emel­te. Ettől a két testvértől származik a gróf Berényi család, amely évszázadokon át bir­tokolta Karancsberényt és környékét. A köz­ségnek már a középkorban volt plébániája, a római katolikus templom még a XVI. század­ban épült, 1741-ben átalakították. A plébánia a török hódoltság alatt meg­szűnt. 1873-ban a község háromnegyed része leégett, ráadásul ebben az évben még kolera is pusztított. A határnak egy részét Törökrét­nek nevezik, mert a füleki várból kivonuló török hadak jó ideig itt táboroztak. Ilyen emlékeket jegyezhetünk ki a század elején megjelent monográfiákból, s szinte megdöbbentő, hogy mennyi fényes és véres történetet lehet azóta is beírni a falu króni­kájába. A falu fölött táboroztak, rejtőztek Nógrádi Sándor híres partizánjai. A csehszlo­vák határ közelében, a hegy aljában ott áll fiatal fenyők és öreg tölgyek gyűrűjében a megkapó külsejű vadászház, amelynek falát emléktábla ékesíti. Az emléktáblán a követ­kező rövid, cseppet sem hivalkodó felirat: „Ebben a vadászházban volt 1944 decembe­rében a német fasiszta megszállás ellen küz­dő partizánegység harcálláspontja.” Harc a fasizmus ellen, s a nép hatalmának győzel­méért! Hányán segítették itt a jövőért fegy­verrel küzdő partizánokat! Hányán álmodták meg szépnek, igazabbnak a jövőt! S akik annak idején közvetlenül vagy köz­vetve segítettek közelebbhozni a maira szé­pülő jövőt, ma már a szocializmus építésén fáradoznak. Gyermekeik pedig „Dicső elődök útján” jubileumi emléktúrákat szerveznek. De a dicső elődök a ma békés építésében is talá­lékonynak, szorgalmasnak, határozottnak és bátornak mutatkoznak. Arról tanúskodik a község szembetűnő fejlődése is, a köz- és szolgáltató épületek, amelyekhez a község vezetőinek kezdeményező-készsége, önállósága, ügyessége és a község lakóinak társadalmi munkában megnyilvánuló közösségi szelleme fűződik. Ebben az új történelmét író, ügyes embe­rekkel ügyeskedő községben jártunk a héten, hogy röviden beszámoljunk sokszínű életéről. Milliók exportból Segítik a háztájit Azóta, hogy 1965-ben egye­sültek a környező szövetkeze­tek, Karancsberényben van a karancslapűjtői Egyesült Ka- rancsmente Tsz hármas számú üzemegysége. Amint Csank László, az üzemegység agronó- musa elmondotta, a szakoso­dé nagyüzemben jelentős sze­rep jut Karancsberénynek. Mindenek előtt a szarvasmar­ha-hizlalásra rendezkedtek be. Évente 160—200 hízót indíta­nak útnak, jórészt külföldre. Régi vásárlójuk Olaszország és Nyugat-Németország. A szarvasmarha-hizlalás mintegy két és fél millió forinttal nö­veli évente az egyesült terme­lőszövetkezet jövedelmét. Állta a próbát Urbán Károly a bányában dolgozott, de a föld alatti munka megviselte fiatal szer­vezetét. Most, május óta ő vi­gyázza Karancsberény széles határát. Mezőőr. Három havi próbaidőt kapott a szövetke­zettől, s azt sikeresen kiállta. A hónap elején letette a hi­vatali esküt, véglegesítették. Urbán Károly szigorú, de em­berséges ember. Ha valakit a tilosban talál, nem szalad azonnal jelenteni. Sokat be­szélget az ilyenekkel arról, hogy inkább a közös, munká­ban keressék számításukat, ott inkább megtalálják, mint a tilosban. A községi tanácson, a ter­melőszövetkezetben, kinn a faluban egyaránt azt mondták: mióta Urbán Károly vigyázza a mezőt, kevesebb ember té­ved a tilosba. Kezdődik az iskola Kifestve, tisztára sikálva várja az iskola a tanulóit, a több mint 150 karancsberényi gyermeket. Mióta elkészült a negyedik tanterem, meghosz- szabbították a folyósót, be­rendezték az úttörőszobát, az­óta lényegesen jobb körülmé­nyek között folyik az oktató­nevelő munka. Itt, helyben ta­Bolt a falu szélén Régi, régi vágya valósul meg végre a karancsberényi- eknek. A kiskereskedelmi vál­lalat perembolt építését kezdi el a közeljövőben a fa­lu szélén. Nem sok pénz, mindössze 150 ezer forint áll a vállalat rendelkezésére. A hiányzó összeget azonban tár­sadalmi munkával pótolja a falu. Van ugyan egy boltja a községnek, amely havonta 160 ezer forint forgalmat bonyolít le. Ez azt bizonyítja, van ben­Rendel az orvos Az elmúlt évek egyik legna­gyobb eredményének mond­ják a falubeliek, hogy sike­rült létrehozni az orvosi ren­delőt. Addig csupán egyetlen napot töltött az orvos a falu­ban, s akkor is nehéz, egész­ségtelen körülmények között végezte munkáját. A község vezetőinek leleményességét, következetességét dicséri, hogy mégis csak meglett a rendelő. A községfejlesztésből raktak Mintegy 110—120 tehenet tartanak háztáji gazdaságuk­ban a karancsberényi gazdák. A község viszonylag kicsi, s így nemcsak a környéken, hanem a salgótarjáni járásban is előkelő helyet jelent ez a szám. A termelőszövetkezet a közös jószágállomány ellátása mellett, elegendő takarmányt biztosít a háztájiban nevelt állatoknak is. Már a háztáji földet úgy adják ki, hogy a háztáji terhére pillangós terü­letet, árpa-, kukorica- és bur­gonyaföldet is igényelhetnek az állattartó gazdák- E mel­lett a rétek kaszálásánál, a takarmányrépa művelésénél, betakarításánál is azokra szá­mítanak elsősorban, akik szarvásmarhát nevelnek. Dicső elődök útján jutottunk el a vadászházhoz, amely­nek helyén valamikor hős partizánjaink harcálláspontja volt. A vadászház emléktáblája őrzi hőseink emlékét A tanácselnök gondja — Mi a legnagyobb gondja? — Fodor Istvánnak, a községi tanács elnökénél« tettük tel a kérdést. Habozás nélkül vála­szolt: — A víz, meg az utak. A községben csak három közkút vize egészséges, jó. Sárosak, nehezen járhatók az útjaink. A nemzetközi rangú — az országhatárhoz vezet — Rá­kóczi út egy szakasza is javí­tásra szorul. A KPM levette róla kezét, a tanácsnak vi­nui mind a nyolc osztály. A pedagógusok nyolcán vannak és sokat fáradnak azért, hogy a gondjaikra bízott gyerme­kei« minél többet sajátítsanak el az ismeretekből. A 'községi tanács úgy próbál segíteni nekik, hogy a lehetőségekhez mérten igyekszik szebbé, ké­nyelmesebbé varázsolni az is­kolát és környékét. ne áru bőven, elkölthetik a vásárlók a pénzüket. Azon­ban, akik a falu másik felé­ben laknak, két-három kilo­métert is gyalogolnak, ha vá­sárolni akarnak. Tanácstagi jelölőgyűléseken és egyéb ösz- sze.iöveteleken is szóvá tették már a bolt dolgát. Ha lassan Is. végre mégis megvalósul az elképzelés. Felépül a bolt. amely mintegy 4—500 embert lát majd el áruval. össze 100 ezer forintot, de az kevésnek bizonyult. A mi­nisztériumból kértek hozzá még 80 ezret. Sokat lótottak- futottak utána, de nem adták fel a reményt. S milyen jól tették! Mióta elkészült az épület, jobb az orvosi ellátás. Dr. Várnai Béla hetenként kétszer látogatja meg a falut Rendszeresítették a fekvő- és a járóbetegek védőnői ellátá­sát is. Méhész az erdőben Június vége óta, tanyázik a karancsberény! erdőben cam- ping-sátrában, harminc kaptár méhe mellett Farkas Pál, a nyugdíjas fővárosi mérnök. Dolgozott Dunaújvárosban, több tizemben, s egy társulástól ment nyugdíjba. Mindig hobbyja volt a méhészkedés, nyugdíjazása óta meg jófor­mán nem is él másnak, csak ennek a hobbynak. Szorgal­mas kis méheivel mézet, virágport, méhpempőt gyűjtet, s jelenleg azon fáradozik, hogy télire fiatal, erős családok maradjanak, amelyek a megfelelő tartalék mellett erőtel­jesen áttelelnek szont nincs pénz» a javításra. A község belső útjai is gondo­zásra szorulnak, s legalább 6—700 méterre becsülik azt a szakaszt, ahol gyalogjárót kel­lene építeni. De mert a pénz kevés, lassan, sorban halad­nak. Megépítették a Sport, a Tanács és a Honvéd utat. Most a dicső emlékű nógrá­di partizánról, Bandúr Árpád, ról elnevezett úton dolgoznak. A falu segítségével végére Járnak a gondoknak. A gyűjtögető Valamikor, az emberiség fejlődésének egy korábbi fo­kán, amíg a férfiak vadat ül­döztek vagy harcoltak, addig az asszonyok és gyermekek bogyókat és gyümölcsöket gyűjtögettek télire. Ma már a „gyűjtögetés” is a civilizáció magas fokán áll, A karancs­berényi „gyűjtögető” például alkalmazásban áll a litkei fo­gyasztási szövetkezettel és azért gyűjt, gyógynövényt, er­dei gyümölcsöket, gombát és éticsigát, hogy ' részben " gyógyszergyártásnak adjon alapanyagot, részben az élel­miszerellátás változatosságá­hoz járuljon hozzá. A karancsberényi dr. Natkó Gyula, aki esztendők sora óta foglalkozik ezzel a fontos munkával, jól képzett szak­ember, elismert pyógynövénv- és gombaszakértő, azonkívül eguike a legeredményesehhen dolgozó felvásárlóknak. Evek óta ő adja át a MAVAD-nak a Franciaországban annyira kedvelt éticsigából a legtöbbet és a MAVAD megbízásából ő szentes Borsod-A bari:j-Zemp- lén és Hajdú-Bihar megye te­rületén is. Hosszú ideje kísér, létezi, hogyan lehet eredmé­nyes csigatelepeket létrehoz­ni. s ma már meggyőződéssel állítja, hogy a karancsvölgyi tsZ-ek jó hasznot húzhatnának ilyen telepek szervezéséből. S nemcsak felvásárol, hanem időnként piacot is keres a. felvásárolt árunak. Ezt a fontos munkát mesz- szemenően támogatja Petik János, a litkei fmsz igazga­tósági elnöke is. Ö biztosítja az üzletkötéshez és fontos ex­portcikkek szállításához min­dig idejében a járműveket is. Mert ez a gyűjtögetés munkát ad a ráéröknek és jövedelmei a gyűjtögetőknek, felvásárlók­nak és megbízóknak, — ke­mény valutát az országnak.

Next

/
Thumbnails
Contents