Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-30 / 200. szám
Liest tartott a megyei pártbizottság(Folytató? az 1 oldalról.) tatottság növelését állami segítséggel az ágazati fejlesztések központi összehangolásával lehet megnyugtató mórion végrehajtani. A foglalkoztatottság megoldásához, a munkahelyek biztosításához ezért állami segítséget kérünk. új üzemek telepítéséhez állami költségvetésből, a szénbányászat visszafejlesztésére létrehozott külön alapból és a vállalatok saját fejlesztéséből. A kormányhatározat lehetőségeit figyelembe véve a bányászatból felszabaduló munkaerő elhelyezése érdekében az alábbi ipartelepítési körzetek' kialakítását és támogatását javasoljuk: Salgótarján város. Nagybá- tony—Kisterenye térsége, Mátranovák, Pásztó, Szécsény térsége. A kialakított ipartelepítési körzeteknél a kormányrendelet lehetőségeit figyelembe véve a letelepített üzemek kiválasztásánál biztosítani kel! a megye ipar- szerkezetének egészséges irányú átalakítását, a meglevő aránytalanságok felszámolását Miért fontos ez? Figyelembe kell vennünk az ipari-műszaki forradalom gyorsulását és ennek hatását az egész népgazdaságra. Látnunk kell, hogy a reform teljes kibontakozásával tovább gyorsul a műszaki fejlődés, növekednek a hatékonysági igények, s a piaci követelmények. Ez az, ami elsősorban az ipar szerkezeti összetételének megjavítását diktálja. Ehhez járul még az, hogy az 1964-es bázist nézve, a megye iparában foglalkoztatott létszámnak 50 százaléka a bányászatban dolgozik. Tehát az ipari bázis 50 százalékát más ipari üzemekkel kell helyettesíteni. Célunk az, hogy az új üzemeket a munkaerő — a bányászatból leépülőket és felnövőket — vonzási körzeteiben helyezzük el- Ez a dolgozók munkájának hatékonyságára és általános szakmai műveltségére is előnyösen foe hatni. A megye fejlesztési javaslatánál — a bányászat visz- szafejlesztését is beleértve — figyelembe vettük pártunknak az életszínvonal emelésére vonatkozó határozatát is. A bányászat visz- szafejlesztése nemcsak a termelés csökkenésében, hanem a bér mérséklésénél is jelentkezik. A bányászok eddig elért évi 3300 forintos átlag- . kereseti szintjét nem tudjuk tartani, illetve biztosítani. Ezt eddig is őszintén elmondtuk és ezután is el kell még mondani a bányászdolgozóknak. Feladatunk, hogy az építő- és vasipari átlagot biztosítsuk a bányászbér helyett. A családi reáljövedelem érdekében nőket foglalkoztató üzemeket hoztunk létre a bányásztelepüléseken. Az eddigi 7 ezer munkahelyből 4 ezer ezt a célt szolgálta, ezt az igényt van hivatva kielégíteni. Mines szükség ötmeneti megoldásokra A bányászat visszafejlesztése megyénkben 1964 óta állandó folyamat, ugyanakkor ez idő alatt a munkaerőt fogadó üzemek intézményes idetelepítése csak kis mértékben valósult meg. Megyénk saját erejéből, valamint az országos szervek segítségével átmeneti megoldásokat alkalmazott, bízva abban, hogy pártunk és kormányunk intézményesen megoldja az energiastruktúrából adódó problémákat. Ennek a folyamatnak vagyunk jelenleg is aktív részesei, tevékeny formálói. Melyek voltak az átmeneti megoldások? A gondok enyhítése céljából megkértük a megye üzemeinek vezetőit, hogy alkalmazzák a bányászatból felszabaduló munkaerőt, vagyis mentsük át őket a későbbi időkre. Ez valamennyire jól jött számunkra, ha figyelembe vesszük a budapesti üzemek munkaerő-ellátottságát. Késve ugyan, de megkezdtük a bányai segédüzemek fejlesztését, ahol nem annyira a termelés hatékonysága, a műszaki színvonal emelése, a jó munkahelyi feltételek kialakítása volt a fő cél, hanem a leépülő létszám egy részének megtartása. A minisztériumokkal és ktsz-ek- kel tárgyalva a megyébe települő kisebb üzemeknél sem a szükséglet, a piaci igény volt a meghatározó, hanem a foglalkoztatottság növelése. Mindezek megoldása nem volt könnyű feladat. Megköszönjük az illetékesek erőfeszítését, munkáját, amit az előbb említett célok érdekében kifejtették. Ezt vállalni kellett és mi úgy érezzük, jól csináltuk. Ma viszont más. a helyzet, A Politikai Bizottság határozata és az erre épülő kormánydöntés diktálja a feladatokat, szabja meg a lelte, tőségeket, biztosítja a fejlesztés forrásait. Mindezekből azt szűrhetjük le, hogy a megye további gazdasági fejlesztését átgondoltabban kell véghezvinni. Felül kell vizsgálnunk minden ágazatban az ideiglenes, az átmeneti, a mindenáron való iparfejlesztést, üzemtelepítést. Az eddigi módszert a továbbiakban nem szabad alkalmazni. Az ideiglenesség, az átmeneti meg_ oldások sokasága, később hátrányos lehet megyénk gazdasági fejlődésére. kell váltani hosszabb távú, világos perspektívát biztosító telepítési koncepciónak, mind a profilok, mind a termékek piacon való versenyképessé- génék megítélése szempontjából. Erre több ok kényszerít bennünket. Először: a felnövő fiatal munkaerő ismerje fel, találja meg jövőjét megyénkben, a pályaválasztásnál pedig a fiatalok szüleikkel együtt ne legyenek bizonytalanságban. Másodszor: amikor a mai bányászprobléma megoldását szorgalmazzuk. gondolnunk kell azokra a 15—20 éves fiatalokra, akiknek 10—15 évre előre perspektívát kell adni, hogy megalapozhassák életüket. jövőjüket, Aztánj a meglevő üzemeknél lassan befejeződnek a rekonstrukciók, aminek hatásaként intenzív fejlődés következik be, ami azonban létszámnövelést alig igényel. Éppen ezért, olyan iparfejlesztést kell alkalmaznunk. amely összhangban van a népgazdasági érdekekkel. Ebbe kell beilleszteni a megyei és vállalati érdekeket, A feladatot úgy kell elvégeznünk, hogy megteremtsük a terület- fejlesztési tervek és az ipar- fejlesztési elképzelések összhangját, megoldjuk a területek komplex foglalkoztatását, biztosítsuk a bányaterületek gazdasági és szerkezeti megújítását. Mellőzni kell az átmeneti, rövid távú, bizonytalan perspektíváját, nem megfelelő népgazdasági hatékonyságú termelési profilok és üzemek letelepítésének támogatását. Ennek érdekében a letepülni kívánó üzemek, valamint a támogatást igénylő üzemi fejlesztések perspektíváját tisztáznunk kell az illetékes országos szervekkel. A bányászat visszafejlesztésének ellensúlyozása érdekében a letelepülni kívánó üzemek közül azokat célszerű előnyben részesíteni, amelyek elsősorban a legkevesebb támogatást igénylik, ugyanakkor a bányászathoz legközelebb álló kereseti lehetőségeket tudják biztosítani. Központi Kegitseggei Figyelembe véve, hogy az előző években a bányaterületeken a lakosság szociális, kulturális, sport- és egészség- ügyi ellátása alapvetően a szénbányászat keretén belül valósult meg, a jövőben is gondoskodni kell arról, hogy az eddigi ellátottsági színvonal ne csökenjen. Ennek érdekében a letelepülő üzemeknél el kell érni a szociális, kulturális, sport- és egészségügyi bázisok kiépítését, ugyanakkor központi forrásból is igényelni kell a szükséges pénzügyi támogatást. Az energiastruktűra változásából adódó feladatok megoldása, a megye célszerű iparfejlesztése érdekében fel kel) mérni a szellemi kapacitás átcsoportosításának, a bányászatból felszabadult műszakiszellemi dolgozók átképzésének, átirányításának lehetőségét. A letelepülő üzemek szakmunkás törzsgárdáját lehetőleg a bányászatból felszabaduló munkaerőkből átképzés útján és a felnövekvő fiatalokból kell kialakítani. A problémák megoldása érdekében feltétlenül szükséges a központi támogatás biztosítása, a jelenleg tárgyalás alatt levő, illetve letelepülni kívánó üzemek 1969—70, valamint 1975-ig várható igényeinek a kielégítéséhez. Az előző évek példája mutatja, hogy a megye saját erejéből a központi segítséget hatékonyan tudja befolyásolni. Ilyen szempontból lehet kiemelni Balassagyarmat város és a rétsági járás párt- és tanácsi vezetőinek kezdeményező példáját. Abban, hogv Balassagyarmat, Rétság és Pásztó így fejlődött, a helyi erőforrások ésszerű felhasználásának jelentős szerepe volt. Felvetődik a kérdés, milyen területeken kell figyelembe venni a megyei erőforrásokat, a kormánytámogatás eredményességének növelése érdekében. Meg kell vizsgálnunk, hogy a letelepülő vállalatok programjában milyen a tervek előkészítettsége. A mielőbbi indulás érdekében, figyelembe véve a megyei kapacitást, segíteni kell őket. Ennek már jó példáját adta eddig is a Nógrádi Szénbányák Vállalat. Az építőkapacitás helyes megítélése céljából szükséges megismerni a letelepülő vállalatok igényét. Csak ennek birtokában tudunk dönteni. Reálisan látnunk kell, hogy az építési kapacitásnál milyen erők állnak jelenleg rendelkezésünkre, milyen erőket kötnek le a folyamatban levő beruházások, a városátépítéssel kapcsolatos munkák. Jó ha előre tudjuk azt is, hagy 1975-ig, illetve 1980-ig milyen fejlesztések valósíthatók meg, ezek mikor és hol lépnek be a termelésbe és milyen eredménnyel. Fel kell mérni azt is, hogy a települő és fejlesztő vállalatok a kivitelezésnél milyen területeken tudnak segíteni. Célszerű az illetékes állami szerveinknek olyan előkészítőmunkát végezni, amelynek során meggyorsul a települő, a fejlesztő vállalatok leköltözése. Ennek for-, mái lehetnek: csarnoképítés, energiabázis kiépítése, útépítés, vízműhálózat munkálatainak elkezdése, vagy éppen a járási székhelyek fejlesztése. problémák is jelentkezhetnek Mindezeket a tömegpolitikai munkában figyelembe kell venni, fel kell rá készülni. A különböző nézetekről már szóltunk az előterjesztésben. Igyekeztünk választ adni rájuk. Két dologról szeretnénk még szólni. Az egyik: ne tévesszen meg bennünket a kereskedelem hullámzó szénigénye, esetleg egy erős tél, aminek következtében a kereskedelem többletigényekkel lép fel a szénbányákká’ szemben. Ez a jelenség az alapkoncepción nem változtat ezt így kell tudomásul venni. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a korábbi egy főre jutó havi jövedelmet az új iparszerkezetben nem tudjuk biztosítani. Ahogy épít jük le a bányászokat, úgy nő majd a nők elhelyezésével kapcsolatos feladat is. Az igény 1971—73-ban jelentkezik majd erőteljesen, ennek kielégítésére már most fel kell készülni. Ami a törzsgárda jövőjét illeti, a következőket mondhatjuk: a megyei pártbizottság nevében a IX. pártkongresz- szuson is közöltük álláspontunkat és ezt ma is tartjuk. A nagybátonyi körzetben tartanunk kell azt a létszámot, amit más üzemben vagy a szociálpolitikai intézkedésekkel nem tudunk megnyugtatóan rendezni. Ezért szerepel ez a téma programunkban az egyik fő feladatként. raläUcoxaeek ax egyén és a wall ex la« érdeke A IX. pártkongresszus határozata szellemében a forradalmi munkás-paraszt kormány a 2007/1969. sz. határozatban messzemenő humanitással terjesztette ki a 2006- os rendelet alapelveit. Az itt szereplő szociálpolitikai intézkedések lehetőséget teremtenek a visszafejlesztésből adódó társadalompolitikai gondok humánus megoldására. — Korkedvezményes nyugdíjazás, átmeneti kere- setkiegiészítés, áttelepülési vég- kielégítés stb. — Ezt figyelembe véve a pártbizottság, a pártalapszervezetek, a tömegszervezetek agitációs és propagandamunkájukban helyezzék előtérbe — különösen az érintett területeken — a kormányrendelet széles körű, sokoldalú magyarázatát és megértetését. A rendelet gyakorlati alkalmazásánál törekedjenek a kormány adta lehetőségek ésszerű, emberi, differenciált alkalmazására, a tömegpolitikai munkában váló felhasználására. Minden dolgozóval személy szeriül kell megbeszélni, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésére, ezek közül melyiket választja úgy, hogy találkozzon a vállalat és az egyén érdeke. Befejezésül Szoő Béla elv- társ megköszönte a felsőbb szerveknek, a megyei szerveknek azt a segítségét, amelyet a program kidolgozásához adtak, a párttagság eddigi helytállását és további támogatást kért a program sikeres végrehajtásához. fftx «lőtérjessKtés»« egirfoangälai elfogadtat* Forduloiiont <s megye eleteken Mi mérce? A letelepülő üzemeknél az alábbi alapelvek megvalósítását kell biztosítani. Az első a vállalat munkájának hatékonysága akár új üzemről, akár a fővárosból kitelepülni akaró, vagy megyei üzem fejlesztéséről van szó. Ez legyen az alap, a mérce, a kritérium, Az ideiglenességet fel A megye politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életében a Politikai Bizottság határozata és a kormány döntése egy kicsit fordulópontot jelent! Politikai munkánkban ezt így helyes és szükséges értelmezni! A határozat méltányolja a bányászok és a megye helyzetét, problémáinak megoldását. Ennek ellenére sem lesz könnyű a munkánk. A szénbányászat visszafejlesztése szükségességének, népgazdasági jelentőségének megértetése, állandó, folyamatos, nagyon komoly, alapos és körültekintő politikai munkát kíván mindenkitől: a me^yebi- zottságtól kezdve éppúgy, mint az alapszervezetektől, a tanácsi dolgozóktól, a szakszervezeti tisztségviselőktől, a KISZ- íiataioktól. aktivistáktól és a gazdasági vezetőktől. Jelentős feladat "hárul a megyei tanács apparátusára, elsősorban az itt dolgozó kommunistákra. Fokozottabb segítséget kell nyújtaniuk a járási, városi tanácsok apparátusának és a kommunistáknak a jelentkező területi gondok megoldásához. El kell érni, hogy az előbb említett tanácsok tevékenysége megegyezzék az illető pártbizottságoik intézkedési terveivel, és a kormányhatározat végrehajtásakor a különböző gazdasági egységek között meglegyen az összhang. A megyéi pártbizottsági ülés előtt a jelenlegi tervezetet megtárgyalta a végrehajtó bizottság, a gazdasági és szövetkezet-politikai bizottság, ez ügyben konzultáltunk a különböző gazdasági egységek vezetőivel is. A politikai, állami és gazdasági vezetőknél a fő feladatokban egyetértés van, ami garancia a jó végrehajtására. Mégis az a kérésünk, hogy akinek van véleménye, javaslata. észrevétele, megjegyzése, azt vitassuk meg, hogy utána a feladatokat egyöntetűen értelmezzük, s ez jellemezze a végrehajtást is. olapkoncepcin nem uáltoxík A határozat értelmében járási, városi pártbizottságok intézkedési tervet készítsenek. E témával foglalkozzanak az alapszervi taggyűléseken is. Ismerjék az ezzel kapcsolatos feladatokat a megyei tanács kommunistái, a bányászszakszervezet és a KlSZ-bizottsá- gok. Mindegyikük a maga sajátos módszerével végezze fel- világosító munkáját. Megítélésünk szerint főleg pártvona Ion kell politikailag indokolni az energiastruktúrák megváltozásából adódó feladatokat. Fel kell készününk arra, hogy a párttagok és pár- tonkívüliek százaitól a kérdések sokaságát kapjuk. Aztán ma még előre nem látható A beszámolót követő vitában felszólaltak: Pothornik József, a Központi Bizottság tagja, a Nógrádi Szénbányák igazgatója, Illés Miklós, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Kispál József, a tröszti pártbizottság titkára, Nagy Imre, a Mátranováki Bányaüzem pártbizottságának titkára, Sándor Elemér, a megyei tanács személyzeti osztályának vezetője. Kiss Sándor, a szécsényi járási pártbizottság első titkára. Kenyér István, a Pénzügyminisztérium Tanácsi-költségvetési Önálló Osztályának vezetője, Sült Tibor, a Nógrádi Szénbányák főmérnöke, dr. Bartha Róbert, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, dr. Balkányi Bertalan, az Egyesült Magyar Szénbányák elnökhelyettese, Lipták József, az SZMT vezető titkára, Herczeg István, a KISZ megyebizottságának titkára, Ko- hut Gyula, bányász, Ozsvát Ferenc, a salgótarjáni járási pártbizottság első titkára. A felszólalók egyetértettek az írásos előterjesztéssel és a szóbeli kiegészítéssel, többen javaslatot tettek a munka jobb elvégzésére. A vitában elhangzottakra Szoó Béla válaszolt majd Maláz József a zárszavában a következőket mondotta. A megyei pártbizottság és a megyei párt-vég- rehajtóbizottság a bányászok iránt érzett nagy felelősségérzettel végezte a visszafejlesztéssel kapcsolatos előkészítő munkát. A téma komolyságának megfelelően határozta meg a feladatokat. Ebből az is kiderült, hogy a lehetőségek birtokában hozzáértéssel, okosan kívánja megoldani a bányászok problémáját. /I munkában sokat jelent, hogy megyei szinten mindenki egyformán értelmezi a feladatokat. Valóban több okos javaslat. kiegészítés hangzott el a gyakorlati munka hatékonyabb, gyorsabb, körültekintőbb megvalósítására. Mi optimistán ítéljük meg a jövőt — mondotta —. ugyanakkor nem feledjük, hogy a munka neheze még hátra van. A megyei pártbizottság a munkát segítő javaslatokkal és észrevételekkel .kiegészített előterjesztést egyhangúlag elfogadta. A ménkcsi bányából
