Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

a. Egész embert kíván | a fiú nem tud magyarul, a két^ nő igen. Az egyik jobban, a§ másik gyengébben. Gondol-% tam, itt vannak a körözöt­tek. .. Elkísértük őket a meg­,.A Magyar Népköztársaság polgárainak megtisztelő köte­lessége, hogy általános védköte- lezettség alapján katonai szol­gálatot teljesítsenek.” (Az al­kotmány 60. g-ból.) ALKOTMÁNYUNK *SfSSS//YSSSSS/S/fSSfSSSSSSS/'SSSSSSSSSSSSSfS/SSSSSSSSSSSS/SSSj'SS/SS/SSSSS/SSSS/SS/SSSS/SS/SS/S/SSSSSS/SSSfSS/SSSSfSSSffS/S/*VS/SSSSSSSSSSSSS/S/SS/fSSSSSSSSSSSSSSS//SS///SSSSSSA A fiatal határőr éppen jár­őrszolgálatból ért vissza az őrsre. Jelentést tett. s fegyve­rét megtisztítva pihenőre tért. A szolgálat egész embert kí­ván. éppen ezért talán kissé fáradt is Juhász István má­sodéves határőr, amikor be­szélgetni kezdünk. — Már jól ismerem a ha társzakaszt. Sokat voltam szolgálatban, Ami pedig nem lehet mindegy. Nőgrád megyei vagyok. Igaz, Salgótarjánban dolgozom, tnint hentes, de Ka rancskesziben lakom. Őszin­tén mondom, nagyon jól ér­zem itt magam. Sokat tanulok, olvasok és szórakozom. Az őr­sön van televízió, ping-pong és könyvtár. Szóval mindenki megtalálja azt a szórakozás' lehetőséget, amit kíván. Ter­mészetesen a kimenő sem kutya. — A legérdekesebb határ­őri esetem? Van több, de egyet elmondok... A televí­ziót néztük. Kivételesen jó műsor volt. Egyszercsak be­rohan az ügyeletes. Fiúk, raz­zia — mondja. Azonnal beöl­töztünk. Megkaptuk a pa­rancsot. Két személyt kell a községben megkeresni. Az egyik kissé töri a magyart, a másik jól beszéli nyelvünket. Elindultunk... Kutattuk a te­repet. A Várkert egyik pad­ján három személyt vettünk észre. Két nőt és egy férfit. Oda mentem hozzájuk... Ké­rem, legyenek szívesek okmá­nyaikat ellenőrzésre átnyújta­ni — szóltam hozzájuk.. . Nem volt náluk semmi igazolvány. De elmondották, hogy itt üdülnek a községben, kísérjük el a vendéglátóikig, ott min­dent igazolnak. Feltűnt, hogy Tím Mária ünnepe Csöppnyi virágoskertjük­ben fekete fejkendős, fekete ruhás nénik körben ülnek a padokon. Élénken beszélget­nek. A téma igencsak vidám lehet. mert. egyikük-másikuk időnként nagyokat, harsányat adott címre, valóban, az iga­zolványok rendben voltak... Mit tehettünk? Elnézést kér­tünk a zavarásért, de a köte­lességünket teljesítettük. . A razzia azonban eredményes lett. Kézre került a két kö­rözött. A Magyar Népköztár­saság államhatára szent és sérthetetlen! — Mit üzennék barátaim­nak? Először is azt, hogy min­denkinek katonának kell len­ni. Megtisztelő kötelesség! A határ őrizete nagyon komoly feladat, egész embert kíván. A fiatalokból pedig itt lesz igazán felnőtt, itt válik em­berré. .. A nyár legszebb, legna­gyobb ünnepét, augusztus 20- át- köszöntjük, ezt a hagyomá­nyokban, jelentésekben gaz­dag, kedves napot. Augusztus 20, a mi hazánkban a jókedv a jó hangulat, a felszabadult- vidámság napja, de a felelős számvetésé is, hiszen túl az esztendő felén, már látnunk kell, mit végeztünk, mivel maradtunk adósak, mit kell az eszten­dő végéig letörleszteni. Különösen falun van ez így, ahol már végéhez ét- az aratás, a kenyérnek való betakarítása Már a magtárakban, a padláson van az élet, az ünnepre ú) lisztből sütöttek kalácsot, kenyeret. Szép jelkép, hogy ha­zánk felszabadulása óta augusztus 20-án az új kenyeret is megünnepeljük. A kenyeret, amely a mezei szorgalmat, a ki­tartó munkát dicséri, s melynek bősége mindannyiunk szá­mára az életet jelképezi. A bensőséges nap azonban nem csupán az új kenyér il­latát, jó ízét idézi, hanem első nagy királyunknak, állami létünk megalapítójának emlékét is. István király vezetői böl­csességét, amellyel helyzetünket felmérve, helyet, rangot és becsületet akart népének teremteni Európa szívében. Nem akarta, hogy békétlen idegenekként, más népek ostoraként. íllandó viszályokba merülte-) éljünk az új hazában. Békés- séget, nyugalmat, megbízható állandóságot akart. Megértést a szomszédokkal, kardcsörtetés helyett építő, alkotó munkát, amely biztosítja a nép megélhetését. Sok évszázadnak kellett eltelnie, hogy a történelem igazságot tegyen, hogy a felszabadult nép ezer év után, az új honfoglalás révén, magáénak vallhasson mindent, amit ebben a hazában a munka megteremtett. Ennek az új hon­foglalásnak a betetőzését jelentette az új alkotmány, törté­nelmünk során első, írott alkotmányunk megszületése 20 év­vel ezelőtt, 1949. augusztus 20-án. Az átfogó, nagy törvény, amely az elért eredmények alapján szabta meg állami lé­tünk rendjét, jelölte meg jogainkat és kötelességeinket. Az is szép jelkép, hogy alkotmányunknak éppen az államalapító királyra emlékeztető ünnep lett a születésnapja. Augusztus 20 tehát újabb tartalommal bővült. A törvényt is ünnepeljük, amely jogunkká és kötelességünkké tette a munkát, a békés alkotást, az ország gazdájává tette a dol­gozó embert, megbecsülni kötelezi a jó barátot, a jó szom­szédokat, összefogást parancsol a világ jobb, békésebb rend­jének megteremtéséért, a. szocialista társadalom felépítéséért A nyár nagy ünnepe Iparunk a fejlődés útján A múltat idéző, megsárgult újságlapokból, statisztikai év­könyvekből tudjuk, hogy me­gyénk iparának nagyarányú fejlődése az első hároméves terv sikeres befejezésével kez­dődött el. Az említett időben különösen kitett magáért a szénbányászat, az üvegipar, az acélgyár, az ötvözetgyár és energiatermelők. Az ezt kö­vető tervidőszakban továbbra is a szénbányászat, a vasipar, az üveggyártás, valamint a kőbányászat fémjelezte a me­gyei ipar fejlődését. De nem­csak a termelés, hanem a ter­melékenység is gyors ütemben nőtt. A folyamatot átmeneti­leg az ellenforradalom törte derékba, hogy aztán újult erő­vel még nagyobb erőkifejtés­sel biztosítottuk a dinamiku­sabb fejlődést. 1963. évi termelési statiszti­ka szerint megyénk ipara a széntermelésben háromszoro­sát, a síküvegből hatszorosát, a ferroszilíciumból ötszörösét, a hidegen hengerelt acélszala­gokból a négyszeresét, öblös­üvegekből pedig az ötszörösét, termelte a felszabadulás előtti, 1938. évinek. Ugyanakkor je­lentősen megnőtt a külföldre szállított termékek mennyisé­ge. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az előbb említett időszak alatt tizenhatszo­rosára nőtt az exportált ter­mékek volumene. Üj piacokat szerzett magának az Öblös- üveggyár, a Síküveggyár és az Ötvözetgyár. A IX. pártkongresszus idő­szakában már érezhető volt a szénbányászat fokozatos visz- szafejlesatése, de még így is öt év alatt —, leszámítva a szénbányászat termelését —, a szocialista ipar nettó termelé­se 74 százalékkal volt maga­sabb, mint az azt megelőző öt évben. Az új mechanizmusban a termelés üteme nem csök­kent, sőt a tanácsi iparban jóval meghaladta az országos átlagot. munkások, műszakiak, alkal­mazottak reálbére és reáljö­vedelme. Ehhez járult az év- végi nyereségrészesedés, ami az elmúlt évben volt a legna­gyobb. Nehéz lenne pontosan ki­mutatni, mennyit költöttünk beruházásokra. Csupán a má­sodik ötéves tervben több mint 4,2 milliárd forintot je­lez a statisztika. Ebből hat­százmillióval részesedik a szénbányászat, majdnem négy- százmillióval az acélgyár, több száz millióba került a gáz­tűzhelyet előállító új üzem, épül az új vegyigépgyár, több mint nyolcvanmillió forinttal korszerűsítik a bányagépgyá­rat. Könyvtáros maradok A szécsényi Krúdy Gyula járási könyvtárban 17 ezer kő­iét várja az olvasókat. A könyvtár a legszebbek közé tartozik a megyében, három éve építették. A könyvek mel­lett sok-sok virág, újságok, képeslapok és hamarosan le­mezek is gyönyörködtetik az idelátogatókat. Hanzélik Ilona könyvtáros mutatja be a könyvtárat. Tervszerű az ál­lománygyarapítás, a mezőgaz­dasági jellegű könyvektől kezdve, a művészettel kapcso­könyvtáros lenni, pedagógus­nak készültem gyerekkorom óla. Érettségi után ide kerül­tem, elvégeztem a könyvtár- szakot és most már azt hi­szem, nem cserélnék senkivel. — Mi a dolga a könyvtáros­nak? — Ezer és ezerféle dolog köt le bennünket. A könyvbe­szerzéstől a katalógusok fel­dolgozásán keresztül egészen a telefonon adatokat kérők felvilágosításáig. Hárman dol­gozunk itt, mindannyiunknak vassák a meséket, verseket, aztán Ica néni irányításával dobozokból, papírokból, lim­lomokból elkészítik a mesefi­gurákat. Akinek ehhez nin­csen kedve, az rajzolhat. A nagyobbaknak izgalmas szelle­mi vetélkedőt rendeznek, ahol mindenki bemutathatja a könyvekből szerzett tudását. Hanzélik Ilona — fiatal kora ellenére — olyan szeretettel és leleményességgel foglalkozik a gyerek olvasókkal. hogy egy pedagógusnak is becsületére Üj vonásként jelentkezik az iparszerkezet előnyös megvál­tozása. egyre nagyobb részt követel magának a könnyű­ipar. új iparágak honosodnak meg: híradástechnika, vegyi­gépgyártás. Iparosodik Ba­lassagyarmat, , a rétsági és a pásztói járás. A termelésnek megfelelően rendszeresen emelkedett a ■jAz alkotmány minden ma­gyar állampolgár számára biz­tosítja a tanuláshoz való jo­got.” Gond, probléma most is van. Tanulás közben gyakoroljuk az új mechanizmusból adódó feladatokat. Az eddigi eredmé­nyek — leszámítva a terme­lésben és a beruházásban elő­adódó kisebb szépséghibá­kat —, újabb sikerek, a fejlő­dés biztos alapját vetik meg. kötelék Szeretem az új feladatokat, a mozgást. — Mit csinál szabad idejé­kacag közbe. Barázdált arcú­idat a. nap felé tartják, élve­zik sugárzó melegét. Salgótar­jánban, a Május 1. úti öregek klubjában most is „nagy­üzem” van. i Izgalmasak ezek a napok, mert nagy eseményre ké­szülnek az öregek. Huszonket­tőjük közül, éppen tízüknek Mária a keresztneve, s ha már Mária-nap közeleg, nem hagyják ki az alkalmat, hogy nagy ,,dáridót” ne csapjanak a Mariska, Mária, Marika né­nik tiszteletére. Ami a dári- ríót. mulatozást illeti, nem tart majd kivilágos kivirradtig — ugyan ki győzné azt, ha már a S0. vagy éppen 90. esztendejét tapossa? —, de lesz azért bő­ven csokoládé, édesség, finom majszolnivaló, és ami dukál a névnapra, virág is a legszeb­bek közül. Nagy ünnepet vár a 90. esztendejét is betöltött Péntek néni, a SÍ éves Stecz néni, Szlivka néni, Vencel néni, mind a tíz Mária, sőt mind a 22 öreg, aki már alig várja a reggeli órákat, hogy a klubba indulhasson. Ám a névnapi ünnepség izgatott tervezgeté- sének csak a kis kert pompás virágai lehetnek tanúi. latos munkákig mindent meg lehet találni. A könyvtár ve­zetője, Merényi János éppen értekezletre sietett, ezért Ilon­kától tudjuk meg, hogy 19 község és három letéti könyv­tár tartozik hozzájuk, ame­lyeket ők látnak el könyvek­kel. Olyan büszke erre a szép könyvtárra, mintha csak a sa­játja volna. — Nagyon szeretem a köny­veket. Pedig nem is akartam az az elve, hogy első az olva­só, és csak utána a benti munka. A könyvtár egyik része a gyerekek birodalma, itt neve­lik a jövendő olvasó embereit. Hanzélik Ilona, vagy ahogy a gyerekek hívják: Ica néni fog­lalkozik velük. A könyvtárban a legnagyobb forgalmat ép­pen a gyerekek bonyolítják le, ök hetente négyszer is cseré­lik a mesekönyveket. Csütör­tökönként pedig filmvetítés, közös meseolvasás, játékos verselőadás várja őket. Elol­4 NÓGRÁD - 1969. augusztus 20., szerda válna. Amikor arról faggatjuk, mik a jövendő tervei, nevet: — Azt hiszem, most már nyugdíjas koromig könyvtáros maradok. A kívánságom, hogy kizárólag gyermekkönyvtáros legyek. Azt hiszem itt tudnék a legtöbbet, tenni. Közben olvasók érkeznek és Ilonka a másik könyvtárossal, Gonda Ilonával együtt azon­nal elébe siet: — Könyvet tetszik vinni? Nagyon jó új könyveink ér­keztek, ajánlanék közülük... Domokos Zoltán üzemvezető mérnök, hat éve dolgozik az üveggyárban. Az Alföldről, Szegedről került a veszprémi egyetemre. Vegyészmérnök akart lenni. Mindig jeles ta­nuló volt, s a sikeres felvételi vizsga után simán bejutott az egyetemre. A szénfeldolgozó szakon végzett, ezért először a Dunai Vasműbe került. Innen jött Salgótarjánba, ahol gyö­keret vert, megtelepedett. Fiatal ember, alig haladta meg a harmincat. A közel­múltban lett üzemvezető, az 1- es fazekas hutacsarnok irá­nyítását bízták rá. Hogyan zajlik le egy napja? Mór jóval műszakkezdés előtt bent van a gyárban, hogy ott érje az éjszakáso­kat. A művezetővel röviden megbeszéli a műszak esemé­nyeit, intézkedik, ha valaki személyes ügyben fordul hoz­zá. Es ettől kezdve, szinte minden perce foglalt. Jönnek a napi feladatok, technológiai problémák várnak megoldás­ra. Rendszerint megjelenik valaki a termelési osztályról és azt mondja: „Holnap megy egy vagon ide vagy oda, ab­ba kell még valami...” Ilyen­kor módosítani kell a gyár­tást, mert első a vevő. Utá­na ellenőrzi az üvegszíneket, lemegy a kemence mellé vagy a laboratóriumba. Láncsze­rűen kapcsolódnak a dolgok, az üzemi munka teljes embert kíván. — Mégis szívesebben dol­gozom üzemben, mint irodá­ban. Ilyen a természetem. ben? — Gyakran sétáltatom a kislányomat. De olyankor is be szók tani'szaladni az, üzem­be egy-egy percre. Megnézem, jól mennek-e a dolgok, nincs- e valami baj. Elég sokat ol­vasok szaklapokat nézegetek, fordítok. Domokos Zoltán a nyár ele­je óta szabadságra készül. Az­tán csak tologatja, hogy majd a jövő héten. Egy új kemence épült, úgy van, hogy hamaro­san indulnak vele, de mindig közbejön valami és az üzem­vezető marad, nem megy sza­badságra. Haragszik érte? Természetesnek veszi, mert a gyár nélkül már nem lenne teljes az élete. Ezernyi kötelék kapcsolja ide, amelytől már nem lehet szabadulni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents