Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

Szegélycsipkék Megfelelő fonalból kis té­rítők, szettek beszegésére vagy ruhák, blúzok, kötött, horgolt holmik díszítésére is használhatjuk' 1 Csipke 1. gór: Vagy a láncszem­sort, vagy a behajtott szélű anyagot horgoljuk körül egy­4. sor: A 3 egyszerre befe­jezett pálca elé az ívbe 2 rö­vidpálca. egy az egyszerre befejezett pálcára, kettő utá­na az ívbe (összesen 5 rö- vídpálca) 12 láncszemmel Is­mételünk. 5- sor: Az 5 rövidpólcára 3 rövidpálca (első és utolsó el­marad), 8 láncszem rövidpál­ca az ívbe, 5 láncszem rő­tünk a 10. rövidpálcára, ebbe az ívbe 10 rövidpálcát öltünk és Ismételjük a min­tát' 3. sor: Háromráhajtásos pálcákat öltünk 1—1 láncsze­mes választással minden má­sodik rövídpálcába, 5 pálca után 5 láncszem, egy három­ráhajtásos pálca (az előző sor 8 láncszemébe öltött rövid­pálcák) a középső rövidpál­WffSímímmk ráhajtásos pálca és egy lánc­szem váltakozásával­2. sor: Rövidpálca az ívbe és a pálcárat 3- sor: Egyráhajtásos pálca, 5 láncszem a 6-lk rövidpál­cára egyráhajtásos pálca, 3 láncsszem a 3., 4. és 9. pál­cákra egyszerre befejezett egyráhajtásos pálca, 3 lánc­szem egyráhajtásos pálca a 3. rövidpálcára, 5 láncszem­mel Ismételünk­vidpálca az ívbe, 5 láncszem 3 rövidpálcával ismételünk. 2. Csipke 1- sor: A láncszemsort, vagy az anyagot behorgoljuk egyráhajtásos pálca és egy láncszem váltakozásával. 2. sor: Minden pálcára és minden láncszembe 1—1 rö­vidpálca, a 20. rövidpálco után 8 láncszemet visszaöl­cékba, 5 láncszem és ismé­telünk. 4- sor: A pálcákra és az egyláncszemes ívekbe 1—1 rövidpálca, a középső pálca fölött 5 láncszemmel me­gyünk át. az 5 láncszemes ívbe 5 rövidpálca, 5 láncszem leötyve a háromráhajtásos pálcára, 5 láncszem ismét a pálcára és 5 láncszem után 5 rövidpálca az 5 láncszemes ívbe, ismétlés. Sz. B-né A tanulás pszichológiája Az ember szinte csecsemő­korától tanul. Tanulásról azonban mégiscsak az -iskola vonatkozásában beszélünk. Természetesen ez nem annyit jelent, hogy a gyermek hat­éves korától már csak az is­kolában tanul, Hanem otthon Is, sőt az otthoni tanulás szo­ros összefüggésben áll az is­kolai tanulással. Az Iskola épít az otthoni ta­nulásra. Ezért — szülőknek szólva — nem is arról beszé­lünk, hogy a tanítás folyama­tában milyen lélektani eszkö­zöket, módszereket használ a tanító, a tanár. Senki sem vár­hatja el a szülőtől, hogy ugyanazon ismeretek és eszkö­zök (szemléltető eszközök stb.) birtokában legyen, mint a pe­dagógus. Jó, ha tudja azon­ban : milyen lelki folyamatok mennek végbe gyermekében a tanulás során. Ennek megér­téséhez gondoljunk vissza sa­ját gyermekkorunkra. Amikor új ismeretekről hallottunk, el­ső és egyszeri hallásra még csak emléknyomok maradtak meg bennünk. Ezért nem tud­tunk ml magunk sem válaszol­ni — mint ahogyan gyakran gyermekünk sem tud vála­szolni — a szülői kérdésre: mit tanultál az iskolában? Amikor azonban mór több­ször hallottunk az újról, az emléknyomokból emlékképek váltak, amelyeket már köny- nyen felidézhettünk, olykor úgy, hogy a tanító mozdulatai­val kísértük beszédünket. Ez nem. ment másként, csak úgy, hogy otthon és az iskolában először a felnőttek igyekeztek mindent megtenni az érdeklő­dés felkeltésére. Csakhamar eljutottunk azonban odáig, hogy egész sor ismeret iránt már magunk is érdeklődni kezdtünk. ■ ■ ­*>■■>■£ . ... OTTHON - ■CSALOD Az érzékelés-észlelés-emlé- kezés hármas egysége szinte második énünkké vált. Ér­zékeltük például, hogy két al­ma több mint egy. Észleltük, hogy kétszer annyi. Aztán már csak egy lépés választott el bennünket attól, hogy em­lékezzünk, hogy törvényt al­kossunk arról: egynek a kettő kétszerese, és ezt a törvényt már álmunkban is tudtuk. Sőt azt is, ami ebből következik: az egész kis- és nagyegyszer­egy, vagy később az algebrai képletek is, amelyek emléke­zetünkbe vésett törvényekké váltak. Az érzékelés-észlelés-emlé­kezés folyamata világos fo­lyamat. E folyamat egyes állo­másainak rendszeres, tervszerű gyakorlása sorén tanultunk meg tulajdonképpen gondol­kodni. A gyakorlás egyenlő a megszerzett ú.j ismeretek fo­lyamatos ismétlésével. „Ismét­lés a tudás anyja”. Mennyire igaz ez! S most érkeztünk el tulaj­donképpen mondandónk cél­jához. Hogyan segítheti a szü­lő gyermeke tanulását? A fent vázolt lelki folyamatok ismeretében természetesen nem azzal, hogy gyermeke he­lyett — most már pszichikai tudatossággal — megtanulja a számára új, vagy már elfelej­tett „leckét”. Hanem egysze­rűen úgy, hogy megteremti a feltételt gyermeke számára a tanuláshoz. Tehát ahhoz, hogy az emléknyomokból emlékké­pek váljanak, hogy érdeklő­dése állandóan éber legyen. (Ne legyen a gyermek testi - leg-lelkileg fáradt, amikor ta­nul). Nyugodt környezet ve­gye körül. (Emlékezetét állan­dóan fejlessze például ilyen kérdésekkel is, emlékszel, amikor itt, vagy ott jártunk mit is tapasztaltunk, hogy is van az amit abban a könyv­ben olvastunk. Emlékszel kis korodban, amikor... stb.) Vé­gül pedig, de nem utolsósor­ban — különösen a nehezebb felfogású gyermekeknél — a gyakorlás, ismétlés szándéká­val, szorgalmazásával segítsük, hogy ne csak napra, hanem tegnapra, tegnapelőttre készen is tudja a „leckét”. Dr. Kolozsvári- Gyula Dr. Busa László A szemölcs BARACKOS FELFtJT Nyolc darab szikkadt zsem­lét szeletekre vágunk. Jó más­fél deci tejjel simára keve­rünk 2 tojássárgáját, 10 deka porcukrdt és 5 deka Olvasztott vajat. Ráöntjük a zsemleszele­tekre. A beáztatott zsemle fe­lét kivajazott, meglisztezett lá­basba, vagy tortaformába tesz- szük. Megrakjuk héjazott, ki­magozott, félbe vágott, érett, vaníliás cukorral bőven meg­hintett kajszibarackkal. Beta­karjuk a zsemle másik felé­vel és előmelegített sütőben megsütjük. Sütés után a tete­jét is meghintjük jól vaníliás porcukorral. ALMAS LEPÉNY 30 deka sima lisztből, 10 de­ka vajból, 1 tojásból, 5 deka porcukorból, másfél kanál sü­tőporral, 5 evőkanálnyi tejjel, citromhéjjal, és törött fahéjjal ízesítve jól kidolgozott tésztát Receptek gyúrunk. Két részre osztjuk: Az egyik felét kinyújtva, meg­vajazott, meglisztezett tepsibe tesszük. Egy kiló meghámo­zott, szeletekre vágott, gyenge borízű almát, 3—4 dekányi va­jon megpárolunk, összekever­jük 10—15 deka porcukorral, 10 deka mazsolával, s ízlés sze­rint egy kis törött fahéjjal, Megkenjük vele a tésztát és másik felével befedjük. A te­tejét tejjel elkevert tojássár­gájával kenjük meg és jól meghintjük darabos dióval. Jó meleg sütőben sütjük. Ha ki­sült, meghintjük porcukorral, s akkor daraboljuk fel, amikor már kihűlt. KÁPOSZTÁS, rakott PALACSINTA Szép Kerek palacsintákat sütünk. Egy kiló, apróra reszelt fejes ká­posztát besőzva állni hagyunk, majd kinyomjuk. Bd zsírban meg­pirítunk néhány szem kockacuk­rot, beletesszük a kicsavart ká­posztát, és jó barnára megpirít­juk. A palcslntát tűzálló tálra teaz- szük, és rétegenként megtöltjük káposztával. Legfelül palancsintá- val borltjuk, a tetejére vajdarab­kákat teszünk, s negyed órára sü­tőbe tesszük, hogy jól átmeleged­jen. ŐSZIBARACK BORBAN Személyenként egy nagyobb őszibarackot veszünk. Megtisz­títjuk, kisebb darabkákra vág­va bő, talpas poharakba rak­juk. Porcukorral megszórjuk és annyi jó ízű fehér bort ön­tünk rá, hogy jól ellepje. Hű­tőszekrényben legalább egy óráig állni hagyjuk, s tálalás előtt poharanként, egy-egy gyűszűnyi konyakkal, vagy rummal ízesítjük még. Piskó­tát adunk mellé. AMIKOR leírom ezt a szót, „szemölcs”, annyi mondaniva­ló jut az eszembe, hogy órá­kon át sorolhatnám. Vajon ml ennek az oka? Az, hogy a magyar ember szemölcsnek mond minden olyan színes, vagy bőrszínű, kerek vagy alaktalan. kiemelkedő vagy lapos, szőrös vagy pihétlen, rövid életű vagy az egész éle­ten át megmaradó elváltozást, rendellenességet, foltot, ki­emelkedést. megvastagodást a bőrön, amiről nem tudja, hogy micsoda. Persze sok mindenről nem tudja és rá­fogja, hogy szemölcs, szö- mörcs. szömőcs, sőt van egy olyan neve is, amit a tyúk anatómiájából vett át. Csak egy esetben tesz kivételt: ha tudja, hogy a kiemelkedő szí­nes folt valakinek a testén születés óta megvan, akkor azt mondja: anya jegysze­mölcs. a hóember úgy eltűnt a /J kert közepéről, még azt se mondta bikk-makk. Mintha soha ott sem lett vol­na. A kicsorbult köcsög, ame­lyet a fejére húzott a hideg­ben, egy téglarakáson hevert. Évi boldogan látta, hogy már felásták a kertet, qs a jókedvű rigók vidáman ug­rándoznak, fütyörésznek a kerti bokrokon. Este mielőtt elaludt, sokáig hallgatta a szél beszédét, amint ott heje-hujá- zott még az ablak alatt. Majd mély álomba szeriderült, és egyszerre csak különös hangra lett figyelmes. Évi megismerte, hogy a legfürgébb, legfüttyö- sebb rigó hangja a kertből, de azért mégis meghökkent egy kicsit. — Csak nem félsz tőlem? — szólalt meg a rigó csilingelő hangon, és leült a kislány mel­lé. Évi boldogan simogatta meg, amelyet, már a kertben úgy szeretett volna megtenni, amikor eleséget szórt nekik a havas télben. A rigó pedig folytatta a beszédet. — Nem■ tudom elfeledni a gondolkodásodat, az elém szórt finom falatokat, amellyel megmentettél az éhezéstől. Még a legkedvesebb sütemé­nyedből is adtál, és milyen kedvesen biztattál: „egyél csak kis rigó, egyél!’’ Ha akkor el Virág ébresztő is ugrottam előled, mindig ar­ra gondoltam, de jószívű ez a kislány. Sokat töprengtem, hogyan köszönhetném meg a kedvességedet, jóságodat. Kár, hogy sokan vannak, akik úgy megfeledkeznek a jóságról, mintha a szél fújta volna el... De én nem tudom elfelejteni a tiéd és most megjutalmazlak érte. Azzal a rigó felröppent, és a szárnyával integetett, hogy a kislány is kövesse. És abban a pillanatban hipp-hopp, már­is túl voltak a ricis kerten, a kis utcán. Mintha puha felhő ringott volna velük, szágul­dottak a szélnél is sebesebben. Már alig látták a patak ezüst pántlikáját. Ekkor leereszked­tek egy szép erdei tisztásra. Ott a rigó hármat füttyentett, és abban a pillanatban szét­nyílott a föld, és ők ott állot­tak egy szebbnél is szebb, cso­dálatos teremben. Parányi ágyacskák sorakoztak benne egymás mellett, s a tiszta szí­vnek békéjével ott aludt ben­nük az a sok-sok virág, ame­lyek tavasszal, és nyáron át ott virulnak a réten, az erdei tisztásokon. A kankalin, a kikerics, a boglárka, a harang­virág, a margaréta sok más társával. Amikor Évi megszokta a színek káprázatát, akkor vet­te csak észre a rendet, fe­gyelmet, pontosságot. Minden ágy mellett gondosan leterítve, ott állt a virágok tisztára mo­sott és fényesre vasalt ruhája. Az ágyak felett aranyszálon naptár csüngött annál a dá­tumnál kinyitva, amikor a vi­rágnak ébrednie kellett. A párnácskájuk mellett pedig ott tik-takolt a világ leggyönyö­rűbb hangú ébresztőórája. Évi egyik ámulatból a má­sikba esett. A rigó pedig ve­zette a kislányt. — Gyere! Nézd meg a virá­gok ébredését. A hóvirág ágyacskája bizony már üres volt. Egy szál fehér ruhács­kájában ő már régen kibújt ágyacskájából, amikor az óra ébresztette, ki a napsütötte hófoltos mezőkre De hirtelen megszólalt a csengő az ibolya ágyacskáján is. amelyben már ébredezett a kis alvó. Hirtelen felült, a naptárra pillantott, márciust mutatott, s ijedten ugrott ki az ágyból. Csak ma­gára kapta lila ruhácskáját, és máris indult. Az óra pedig még egyre zengett, és Évi olyan elbüvölten hallgatta, hogy meg sem tudott szólalni. Amikor a rigóval kiléptek a teremből, az ismét hármat füttyentett, és a föld újra összezárult alattuk. De addigra már az ibolya is kibújt a föld alól. Kissé reszketve né­zett körül szegényke. Rossz volt a meleg ágyból a hideg levegőre lépni. A nap azon­ban egyre melegebben sütött, és melengette a kis virágot. A szél még néha hófelhőket ker­getett a magasban, és hópely­heket fújt a bokrok alá, de amikor meglátta a kis ibo- lyácskát, örömében nagyot kurjantva, száraz falevelet te­rített a bimbózó virágra, hogy még ne fázzon. A rigó trillázott, dalba fog­tak a többi madarak is. Lett olyan zenebona, zümmögés, hogy a téli csend után azok is meghallották, akiknek nem volt olyan csodálatos álma és utazása, mint Évinek. Aki mostmár azt is tudja, hogy ez a vidám, szép tavaszi zenebo­na azzal kezdődik, hogy meg­szólal a virágok ébresztőórája. Láng Etelka A szemölcselnevezés tehát olyan láda, amibe nagyon sok minden belefér, pedig — igazság szerint — csak egyet­len bőrelváltozás nevezhető szemölcsnek: az amelyikre az orvosok azt mondják, hogy „verruca” (verruka). A ver- rucának kétféle alakja van: az öregkori szemölcs, a ver­ruca senilis és a fiatalok szemölcse, a verruca iuvenilis, amit azért hagytam legutoljá­ra, mert ezt akarom most be­mutatni A szemölcs egyenetlen fel- színű. gyulladásmentes, száraz szarutúltengés, ami leggyak­rabban a kézujjakon, a kéz­háton, a tenyéren, néha a tal­pon ütközik ki, de előfordul­hat a hajas fejbőrön, az ar­con, a homlokon is. A talpon levő szemölcsök igen fájdal­masak lehetnek. A kéz szem­ölcsei még munkájában is akadályozhatják az embert. Ä szemölcs tehát azonkívül, hogy csúnya, gyakran kelle­metlenséget Is okozhat. „A néphit szerint a szemöl­csök ragályosak”... — olva­som az egyik régi — 1897-ben megjelent — könyvben. Az­óta a tudományos kutatók be­bizonyították, hogy a néphit a szemölcsök esetében az igaz­ságra tapintott, mert a sze­mölcs olyan bőrelváltozás, amit fertőző és életképes ví­rus okoz. A szemölcs ezek szerint ragályos: az egyik em­berről a másikra, az egyén ke­zéről az arcára vándorolhat és a bőr legkülönbözőbb terüle­teit megfertőzheti. MI HÄT A tennivaló, ha valakinek a bőrén szemölcs keletkezik? — kérdezhetik joggal. Már a századforduló táján megjelent könyv sem mondja azt, amit egyesek még ma is hangoztatnak, hogy nem kell törődni vele, magától elmúlik. Ez az állás­pont igen helytelen. Igaz. hogy néha ön maguktól el­múlnak a szemölcsök, de erre számítani nem lehet és nem szabad, mert még mindig tisz­tázatlan, hogy ilyenkor mi pusztította el a kórokozó ví­rust? A gyógyulást — a sze­mölcsöktől való megszabadu­lást — nem tanácsos a merő. véletlenre bízni. A házi gyógy­szerek — a maróanyagok, a nyers füge, a kutyatej 1eye — ma már elavultak. Ha valakinek a bőrén sze­mölcs keletkezik — legyen az a kézen, ahol legkevésbé zavar; vagy az arcon, ahol feltétlenül csúnyít; vagy a talpon ahol megbicegtetheti az embert — ne kérdezősköd­jék, ne spekuláljon, hanem azonnal orvoshoz és ha a ke­zelést körzeti orvosa nem vál­lalja — hiszen ez faluhelyen könnyen megeshet! — kérjen beutalást bőrgyógyászati szak- rendelésre vagy keressen bőr­gyógyász-kozmetikus szakor­vost. Hogy ebben az esetben milyen eljárást választ az or­vos, az már lényegtelen. Az egyik kikaparja, a másik le­égeti, a harmadik megfelelő előkészítés után lemaratja. Ismétlem: az eljárás lényeg­telen, ki-ki tetszése szerint cselekszik. A lényeges az. hogy a szemölcs elmúlik, a_ vírus pedig tönkremegy. Ez’ biztos, mert ha már tovább terjedt, akkor a szemölcs a test egy másik területén ki­újul. Ilyenkor a kiirtás folyta­tása, ismétlése, újrakezdése ajánlatos. A fiatalkori sze­mölcs — a verruca iuvenilis — eltüntethető, meggyógyít­ható bőrelváltozás, nem sza­bad felesleges izgalmat okozni önmagunknak miatta. Meg- gyógyíttatásuk. kiirtásuk azonban becsületbeli köteles­ség, mert kórokozó vírusát könnyen átadhatjuk szeret­teinknek, családtagjainknak vagy akár a minket meleg parolával megtisztelő baráti kéznek. Ez pedig mégsem be­csületes dolog. AZT HISZEM ezzel mindent elmondtam a fiatalkori sze­mölcsről, amit általában tud­ni szeretnének az emberek. Az öregkori szemölcsről még ennyi mondanivalóm sincs, már csak azért sem. mert azok rendszerint abban a kor­ban tűnnek fel és főleg a homlokon, az arcon és a há­ton, amelyben a szépség mér nem elsőrendű kérdés. De egyet még meg kell monda­nom: ha a sötét színű festrkes anyajegy — bárhogy is nevez­zük — nőni kezd, vágj' „be­gyullad”. azonnal mutassak meg szakorvosnak, mert kü­lönleges kezelést igényel. NÓGRAD — 1969. augusztus 17., vasárnap 11

Next

/
Thumbnails
Contents