Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

Tizenkilencesek unokái kö*ö»t A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei Arcok es ueEemények a jubíBeumí táborból A jelszó: „vörös szegfű Most, hogy véget ért a Ta- — Melyik községből érkezett nácsköztái sasag tiszteletére a táborba? — kérdezte Matúz íelállított megyei jubileumi József. lm0," i JShyhetteS, .Programja - A pilinyi fiatalokat kép­viselem - válaszolta gos jubileumi túra. a buda­pesti, Pest. Heves és Nógrád megyei fiatalok Salgótarján félé közelednek!) úgy gon­doljuk. nem túlzás azt állíta­ni, hogy aki kapcsolatba ke­rült a nógrádi kiszesek tábo­a ma­gas. barna fiú. — Milyen a pilinyi KISZ- szervezet munkája? — Nem jó. Lehetne jobb is. Szegény a szervezet, mert gaz­dag a tsz. Nem kapunk tár­raval ~ nagyra értékelte az sadaimi munkáti mert a szö_ °ÍL!?8fZet,mU? tt- Meg8yÓ' vetkezetnek erre már nincs •zodöt fiataljaink hagyomány- szüksége> igy a pénzünk ls tiszteletérő . arról az értelmes kevés. Más támogatásra rendkívül nagy az érdeklő­dés. Általában — a KISZ ak­ciói. tevékenységének ezernyi formája mindig találkozik a fiatalság egy-egy rétegének érdeklődésével. de továbbra is sok a javítanivaló az if­júság szabad idejének érde­kes-értelmes kihasználása ér­dekében. Lenin jubileumi tábor aktivitásról. amellyel me- nem szám(thatunk, hiába van gyénk legkiválóbb ifjúkom- két_három helyiségünk, mumstai a forradalmi örök­séget őrzik és továbbfejlesz­tik. Sokan segítették a tábor életét: a Nógrád megyei Ide­genforgalmi Hivatal térítés­mentesen biztosított területet a sátortábor felállításához, az élelmezést a Salgó-étterem dolgozóiból alakult brigád se­gítette igazán dicséretes buz­üres a zsebünk. Hét are — hét vélemény A táborlátogatás után a megyei tanács üdülőjében folytatódott a beszélgetés a galommal, sokan támogatták pártvezetők és a kiszesek kö- önzetlenül a tábor munkáját, 2ött. Hét fiatal képviselte a mert aki közel került a két- jubileumi tábor hét altáborá- száz fiatalhoz, időről időre nak kétszáz lakóját ezen a újra visszatért, s nézte lelke­sedésüket. izgalmas és érde­kes vetélkedőiket, hallgatta vitájukat a forradalmi örök­ség mai továbbfejlesztéséről, a KISZ jelenlegi helyzetéről. Hogy mennyire hasznosnak ítélték a fiatalok a KISZ Ta- ha nácsköztársasági jubileumi emléktáborát, az a javaslat is bizonyítja, amely az említett beszélgetésen hangzott el. és Így szól: a mostani táborhoz hasonlóan a Lenin-centenári- um méltó megünneplésére a a KISZ állítson fel egy Lenin jubileumi tábort. Szó volt a politikai nevelés kérdéséről, ezzel kapcsolatban érdemes továbbítani azt a véleményt, amely szerint a fiatalok poli­tikai képzését már az iskolá­ban el kell kezdeni és sokkal tanácskozáson. Azt, hogy ta- . , , , , , ,, . , . nácskozás — szó szerint lehet intenzívebben kell folytatni. mint most. A KISZ-ben már és kell is érteni, erre nagyon jellemző, amit a megyei titkár mondott: — Amikor elindultam, úgy gondoltam, he—y egy kötetlen, feladatairól, módszereinek kellemes „tábori” beszélgetés hatékonyságáról, ötleteiket, amelyek ha megvalósulnak, a „hogyan tovább?” is világo­sabbá válik... megfelelő politikai alapisme­retekkel rendelkező fiatalok kerüljenek! Egy diák véle­ménye: a politika szóra a he­tedik óra jut az eszünkbe és ez így nem jó... Egy érdekes látogatás A beszélgetésből kitűnt: a fiatalokban van Vonzalom a politikai kérdések iránt, ezt egyébként a jubileumi tábor re jövök. Ez akár egy komoly értekezletnek is beillenék. .. Más szóval, igaz az a meg­állapítás, amely szerint ná­lunk a fiatalok „politikusnak” születnek. Részt vesznek a szocializmus anyagi javainak élete és eredménye! is bizo- megteremtésében, számítha- nyitják. — A KlSZ-oktatás- tunk rájuk — erről győzte ban r£Szt vevő propagandis­ing a beszélgetés idősebb ..................... . _ A salgótarjáni tóstrand mel- résztvevőit a fiatalok véle- lak t°bbsege azon an ne lett! nemzetközi kempingben ménye. Természetesen szó tartja szívügyének a fiatalok felállított jubileumi tábort Volt a szabad időről is, arról, politikai neveleset — mondta meglátogatták a megyében élő b°gy a zsúfolt program miatt a rétsági altábor képviselője. mörüUjárá^'és ÄS hettek,’ szórakozhattak aVb"- Sok községben elhanyagolt, lókat1 felkeresték a árások és leumi tábor Iakói- De ez az vagy csak felületes a kapcs°- városok pártvezetői! a taná- önmagában álló tábor (eddig lat a helyi párt- és állami ve- csok munkájának irányítói is. ?en?. ebb®2 hasonló) nem zetők, valamint a fiatalok és Különösen érdekes és jelen- 'A üdülési célokat szolgait. KISz között. Erről szóltak fős volt az a látogatás, ami- Kalovits Géza, a tábor pa- a ® vanvarci és a kor Matúz József, az MSZMP rancsnoka ezt így fogalmazta a csitórf, a vanyarcl ós a Nógrád megyei Bizottságának ^~ «»p «átad más nógtád községekből ér titkára és Kiss József, a me­gyei pártbizottság egyik veze­tője találkozott fiataljainkkal. A megyei pártbizottság veze­tői végigjárták az altáboro- kat, elismeréssel szóltak a időnk, ezt kellett értelmesen kezett fiatalok és hasznosan kitölteni. természetesen szubjektív v, A látogatókat elsősorban az __ é rdekelte hogyan látja a me- nasokat ls tartalmaz; mégls ' gye fiataljainak legaktívabb több mint szubjektivitás! rétege a KISZ munkáját. a Pataki 17 éves acélgyári lakatostanuló volt Mol­nár István, amikor kikiáltották a Magyar 'Tanácsköztársaságot. Azonnal az ifjúkom­munisták sorába lépett, majd nem sokkal rá néhány társával együtt katonának jelentke­zett. Vékony csontú, sovány fiú volt. külseje jó néhány évvel kevesebbet mutatott korá­nál. A fegyverforgatásra még túl fiatalnak találták. Am, a küzdésből semmiképpen sem akart kimaradni. Összefogott a saját korabeli fiúk­kal. s amikor a frontvonal Salgótarján köze­lébe húzódott, élelmet, cigarettát hordott ki a katonáknak. Ennek a „száilítóbrigádnak” a tevékenysége közismert volt Salgótarján­ban. így történt meg. hogy a Tanácsköztársa­ság összeomlása után — vagy 300 sorstársá­val együtt — Molnár Istvánt sem vették visz- sza az Acélgyárba. Bélyeget sütöttek a homlo­kára, s ettől minden üzemben elriadtak. Mol­nár István számára nem akadt munka. Éve­kig napszámból élt, végül a bányához sike­rült bekerülnie. Az 1926-os nagy sztrájk egyik agitátora éppen ő volt. A bányánál sem maradhatott tovább, s mivel más választása nem akadt, kisiparoshoz szegődött segédnek. Ekkor már megízlelte a mozgalmi munkát, szakítani ve­le már nem tudott, nem is akart volna. A Vági-párt forgácsi sejtjében dolgozott mint szervező titkár. A sejt továbbította a fővá­rosból érkező propagandaanyagokat, éjjelen­te pedig titkos útra indult: ilyenkor szórták el a sejthez tartozók a röplapokat. Még ugyanebben az esztendőben szép kül­detést bíztak Molnár Istvánra. Budapesten tartották az ifjúkommuhisták konferenciá­ját, a salgótarjániakat ő képviselte. A kon­ferencia természetesen titkos volt. Amikor Molnár István a Keleti pályaudvaron leszállt a vonatról, egy pesti férfi lépett melléje. Ennyit szólt: — Salgótarján, vörös szegfű? A küldött bólintott, ez volt a jelszó. Ettől fogva a Budapesten dolgozó elvtár­sakkal még szorosabb kapcsolatot tartott. Amikor Házi Ferenc illegálisan Salgótarján­ba érkezett, hol nála, hol egyik társánál szállt meg. De Házi Ferenc küldetésére hamar rá­jöttek a szimatolók, besúgóik jól dolgoztak. Elfogták, vallatták. A letartóztatás hírére Molnár István biztonságba helyezte a nála levő propagandaanyagokat, így a házkuta­tás eredménytelen maradt. Mégis elvitték, először a baglyasaljai csendőrségre, majd a rendőrségre. Szerencsés főnyomozóval került szembe, s ez a név nem volt már ismeretlen előtte. Bevezették Házi Ferencet is, Molnár István elé állították. — Ismered ezt az embert? — kérdezi# S z6 i*,©n cs és Molnár István szemrebbenés nélkül felelt: — Nem én! Sose láttam. — Na, te büdös kommunista — vette elő kedvenc szavajárását Szerencsés, majd a fa­lon függő gumibotokra mutatott. — Melyiket választod magadnak? — Nekem ugyan egyik se tetszik — volt 3 válasz. Szerencsés felpaprikázva fordult sarkon, s ekkor látta, hogy Molnár István piros nyak­kendőt visel. Odalépett, letépte róla. kicsit gondolkozott, majd a jóságos pártfogó hang­ján így szólt: — Hát ide figyelj, Molnár István. Amit ti gondoltok el magatoknak, az nagyon szép dolog, és ha meg is tudjátok valósítani, én is az leszek, ami most te vagy. De addig, amíg mi vagyunk itt az urak. jobban te­szed, ha nem ugrálsz, a hangodat se hallom. Mert, ha még egyszer találkozunk itt, úgy el­látom a bajodat, hogy a jó édesanyád sem is­mer rád! Amint kívül került az ajtón, nagyot só­hajtott. Megúsztam! És folytatta ott, ahol ab­bahagyta. Gyűjtést szervezett az elfogott elv­társak családjának segítésére. Ekkor már a munkásmozgalom tapasztalt harcosa volt, tudta mit, és hogyan kell szervezni. Forrófe­jű, meggondolatlan társait türelemre, meg­fontoltságra, intette. De hiába minden óvatosság, egyre sokaso­dott a lebukások száma. Spicli épült be közé­jük, s az alattomos munkával szemben so­káig tehetetlenek voltak. Legjobb elvtársai­kat fogták el, s zárták be. A forgácsi sejtet fel kellett számolni. Molnár István már a 67 évében iár. mozgása, arca még most is fiatalos, pedig a nehéz évek megviselték egészségét. Őrzi a munkájáért kapott kitüntetéseket, érdem­rendeket, s köztük az 1919-es Tanácsköztár­sasági Emlékérmet is. körletek előtti területek ötle- párt segítő tevékenységét az Az éjszaka várat­lanul felébredtem és a táncdalfesztivál kellős közepén ta­láltam magamat. Az előadás már a vége felé közeledhetett, mert Gabányi Gab­riella éppen a 9998. számot jelentette be. Erre a 180 ezer tagú zsűri összesen 13 pontot adott. A kö­zönség fütyült, fújolt, dobogott a lábával. A következő szá­mot, Veres—Kon­csorgó: a hatszögletű kerámia-nagyharang­Fesztiváli bánat of viszont magasan fölül értékelte a zsű­ri, de később a sza­vazás eredményéi semmisnek nyilvání­tották, mert kiderült, hogy némely zsűri­tag mindkét kezével szavazott. Ettől ki­csit megcsappant a hangulat. Az utol­só táncdal zenéjét Mekenye szerezte, szöveget Balakovics Sándor írt hozzá, előadta Csintunya Kázmér. A számot a zsűri mínusz 32 ponttal jutalmazta, bizonyára előző téve­dését ellensúlyozva. Utána ünnepélyes keretek között kihir­dették a végered­ményt. Miskula Ba­lázst, aki a zsűritől és a közönségtől együttesen a legtöbb pontot kapta, 3 ezer forint pénzbüntetés­sel sújtották, két év­re eltiltották a zon­goragyakorlásától, lakásán házkutatást rendeltek el, és valr ■ mennyi kottáját el­kobozták . .. Sajno-.. ekkor észrevétlenál újra elaludtam, lg y az eredmények to­vábbi alakulásáról már nem tudok be­számolni, de annyi baj legyen, vasár­napra úgyis minden kiderül. —is— tes díszítéséről (a fiatalok ifjúságot érintő kérdésekben. r-v^vA^vA^viwvo/V'v/vo/vvv'vvo/Vn/V'VV'VVvvvvvv'v/V'VVVVVV'v/vo/vo/V'VVVXeVX/o/v^A/'VVVVVN/'v/V'N/V'v/v^^ még az utolsó táborozási na- A táborlakók véleményüket pon is szépítették, alakítgat- — eléggé érthető módon — a ták az altáborok „képét”), be- táborozáson szerzett mozgalmi szélgettek a kiszesekkel a ju- tapasztalatokból merítették, bileumi tábor életéről. A Lé- fgy például jónak és hasznos­kai János altábor (szécsényi nak ítélték meg a különböző járás) egyik lakójával így vetélkedőket. amelyek a folyt le a rövid párbeszéd KISZ-alapszervezetek életét (rögzíteni elsősorban azért ér- jó irányba befolyásolhatják, demes, mert sok nógrádi köz- Bebizonyosodott: az érdekes ség fiatalja mondhatná ugyan- formában feldolgozott törté- ezt). neti-politikai előadások iránt KÓRHÁZBAN A TÖRTÉNET szereplői meglett emberek, ősz hajjal és családdal. unokákkal. Egyikük, nevezetesen Lulu, akit nevezhetnénk nyugodt szívvel Nagy Péternek is, tá­voli városban él, messzire a történet másik két szereplő­jétől. Ezek ketten egy helyen laknak. Naponta találkoznak, s időnként amikor megvicce- lik egymást, összevillan a te­kintetük. s csak ennyit mon­danak: „Na, ki szúrt?” Ke­vesen ismerik ennek a szú­rásnak a történetét. A két vezetőállásban levő férfi csak nagyritkán árulkodik a több mint húszéves esetről. Amikor elfogja őket a jó­kedv mámorában az emléke­zés. Gimnáziumba jártak. Az osztályban ők hárman tartot­tak össze a legjobban. Lulu, Ficam meg Énekes. Diák­szokás, hogy egymásnak ne­vet adnak. A nevüket ők mindannyian az énekkarban nyerték el. Mint diákoknak, hetente részt kellett venni az énekes misén, ahol lerovat­ták velük a bűneiket. Ami­kor a szigorú osztályfőnök Lulu meg a gombostű an megkövetelte a fegyelmet, s nem tűrt mulasztást. Aki hibázott, vagy megpróbált ellógni a kötelező ájtatosság- ról, másnap az osztály előtt kellett penitenciát tenni. Ami pedig választással járt. Vagy kibírt tíz tenyerest, vagy ön­ként lehajolt a padra. né­hány fenekesre. Ki hol bírta jobban. AZ ESET közvetlenül az év vége előtt történt. Vala­mi hatalmasságot vártak a városba. Ebből az alkalom­ból a vasárnapi énekesmisét is ünnepélyesebbé kívánták tenni a honatyák. Nádpálcás. Luluék osztályfőnöke kapta a tisztes megbízást, az ő osz­tálya énekel a szertartáson. Nosza lett erre készülődés. Az előtte levő héten napon­ta tartottak próbát. Vasszi­gorral megtorolt minden ren­detlenséget az osztályfőnök ezen a héten. A diákokba meg mintha most bújt volna visszaadja a tűt Ficamnak, mert a barátja kedvezőbb helyen állt. közvetlenül Éne­kes háta mögött. Már-már meglökte Ficamot, azonban Nádpálcás éppen Énekesre nézett, akinek a szólója kö­vetkezett. Sohse jobb alka­lom. A gombjánál fogta meg , a tűt és a zakó alá egy A kórus már megtelt, ami- arasszal szúrta . . . kor Ficam megérkezett. Visz- ÉNEKES meg. Mindkettőnek sajgott még a nyaka, mert ez a pa­rasztgyerek olyan erős volt, hogy ketten sem mertek ne­kimenni. hangja tisztán szárnyalt. Még nem érte el a teljes hangmagasságot. \ fortissimo az utolsó üteme.-;- re maradt. Azonban hirte'en megcsuklott a szárnyaló dal­lam. s a hirtelen mélységből egy dühös színezetű ordítás­után már pillanatnyi IdeÜTk !^ritÁfaPOtÍ ti' ___. nt'j 7, X Ueateben és meglepetéseben zené vel követte a hangot s fujtató.:la7 így kevésbé hallatszottak a hangsz^rf Az elójSt t0VÓbbÍ fe1,emények- Énekes sza kellett szaladnia, mert otthonfelejtette a megbeszélt holmit. Lihegve állt be a má­sodik sorba a helyére. Lulu mellé, összevillant a tekin­tetük, szótlanul bólintottak. Ficam a gallérjához nyúlt, s átadott valamit Lulunak. Ez­csendben hallgatták a diákok. Odalent a padsorokban min­denki a magas vendéget szemlélte. Az énekesek is a kórus széléhez tolakodtak, hogy ők is lássanak valamit. De hosszabb nézelődésre már nem maradt idő. mert Nád­pálcás intett a fejével, s fei- zúgott az ének. Az Idős ta­nár annyira belemerült az orgonajátékba. hogy észre az ördög. A próbákon nem próbát énekeltetett velük,, figyeltek, félrecsúszott a dal- Lulu nem tudott tisztán la- lám. folyvást nevetgéltek. lázni. A nádpálcás öregúr ki_ Egyedül Énekes buzgólkodott. _ ___ _____ m ondta a szentenciát: „No, Nádpálcás meg is jegyezte. sem vette, a harmadik verset te Lulu, a hallásod jó,, de a hogy lesz gondja a dicséret- kezdte a kórus, kiejtésed pocsék.” Ficamnak re, az elismerésre. A többie- a hangja ficamodott ki mind- két. de legjobban a két bará- untalan. de azért bevették, tot ez még jobban ingerelte. Egyedül a mokány. fekete Húzták Énekest. Zavarták a parasztgyerek. Énekes harsog- tanulásban, s ugratták az -lis­ta úgy a dallamot, ahogy a méréssel. Annyira ment már tanár diktálta. Erről a tulaj- ez, hogy Énekes elkapta Fi- érintés a zakóra csúszott, donságáról kapta a nevét is. camot és adott neki egy ki- Énekes azonban fújta tovább. A többiek nagy irigységére adós nyaklevest. Lulut meg mintha semmi sem történt Az osztálykórus azonban úgv megszorongatta, hogy ki. volna. Lulu várt egy ideig, beletanult a hajlítgatós zsol- dagadtak a nyakán az erek. AZon gondolkodott. hogv tárokba, s néha már akkorát A két barát összebeszélt s ___________________ h ajlítottak, hogy az osztály- megegyeztek, hogy Énekest főnök is felhorkant. Szigorú- az ünnepi misén bosszulják Lulu a megfelelő pillanatot várta. Két ujja közé fogta azt a valamit, amit Ficam adott át neki. Egy gombostűt. Mozdulni nem mert. csak a keze lendült előre. Az első a ugyanis a nadrágjához ka­pott. s már fordulásból hatal­mas pofont kevert le szegény Ficamnak. A többiek csak azt látták, hogy Ficam szét- lökte maga előtt a társait és vészes gyorsasággal robogo't le a kórus lépcsőjén. Énekes mitsem törődve a szertartás­sal. utána. Három utcahosz- szón üldözte Ficamot, aki vé­gül is egérutat nvert, mert át­ugrott egy kerítésen. Az osztálvfőnöki ravőt ewikíik sem kerülhette el. S ez Énekesnek érzékeny veszteséget ielentett » tandíj- mentességben. A KÉRDÉS azóta sem dőlt el. hogv ki szúrt? Ficam vál­tig állítía. hogy Lulu volt a tettes. Énekes azonban még máig sem hiszi el. Padár András NÓGRÁD — 1969. augusztus 17., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents