Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)

1969-08-17 / 190. szám

„Hely a tetőn" öt, hat, hét — sokasodik az emeletek száma, végül a nyolcadikon — a végállomáson — az előre várt, szokásos döccenéssel megáll a magasba szökkent lift. Udvarias kísé­rő mutatja tovább az utat: süppedő szőnyegen át néhány lépcső még a tető. Kellemes környezet — az abrosszal te­rített asztalokon vermut és narancsital, párnák a székeken és szemben a szürkületben vakítóan fehér filmvászon — fogadja itt az érkezőket. És — mintegy ráadásként, gratis — szinte páratlan panoráma. Álomszerű e látvány: a tér. — „a három oldalról körül­fogott szürke és kvadratikus rend, ahol egy optimista fa­lanszter kórusa zeng hatalmas nemet a gonoszra, gyönyörű, fényes, csengő igent a szépre, jóra, igazra .— a tájba simuló nagyszerű építészet, az alkotó ember kezenyomán felvillanó fények és a közeledő éjt jelző árnyak varázsos játéka. Aligha tudja kedvezőbb arcát mutatni e reneszánszát élő város, mint innen, a televíziós toronnyal versengő ma­gasból. nyáresti hangulatban. „Ez igen!” — reagál — hangjában némi sóvárgással — a látottakra a szállóvendég, „tényleg szép” — döbben rá gyorsan születő lokálpatriotizmussal a csupán szórakozni, filmet nézni jött városlakó. Besötétedik, elhalkul .a zene és — bár a pincér, igaz. hogy halk cipővel asztaltól asztalig surran, tovább ég a ci­garetta — felberreg a vetítőgép Szobrászok a gyárban: kis- fihn. Kitűnő a választás, ha tudatos, szerencsés, ha spontán: a műalkotásokkal is barátkozó gyárváros acélt, vasat for­máló lakói művészekkel ismerkedhetnek. Kilt Tiborral, aki­nek lemezdomborítása éppen a hotel félemeletét díszíti. Var­ga Imrével, akinek Madách-portréja hamarosan a nagy író­ról elnevfzendq sétányra kerül és aki most készül fémbe és betonba mintázni a városrekonstrukció emlékművét. Pereg az orsó tovább: — néhány korty ital. egy-két slukk — a „nagyfilm” következik. Az alig véget én háború után számozott rabruhás, fiatal nő maradék erejét össze­szedve, drótkerítést hagyva maga mögött, igyekszik az Élet­be, pontosabban „A normális élet”-be, ahogyan a Micheliné Maurel regényéből készült. Monique Lejeune díjat nyert fő­szereplésével fémjelzett francia film címe jelzi. A rácsok mögött hiába várt nagy élményt egy — mint később kide­rül, karrierjét mindennél többre tartó — orvos szerelme je­lenti. A gyorsan múló szép napok azonban csalódás, a mo­solyt ismét könny váltja fel a háborúban bátorságból és emberségből egyaránt kitűnőre vizsgázott leány arcán. Nincs tehát happy and, „Fin” — vége —, kigyullad a fény. Utolsó hörpintés a poharakból, búcsúpillantás a már- már szendergő, de valójában soha nem alvó városra, a Ka- rancs Szálló nyolcadik emeletéről, a pincér asztalt bont, az élelmesebbekkel teli a lift. De sebaj, lefelé gyalog is meg­járja. Csongrády Béla Iskola társadalmi munkával Az egyre fejlődő, gazdago­dó Érsekvadkert hosszú évek után végre — mint már ír­tuk — új iskolát kap, nyolc­tantermes, modem épületet építenek. A tanács, a nép­front és a pártszervezet ja­vaslatára az építéshez nagy­arányú társadalmi munkát szerveznek, szinte az egész falut mozgósítják. A társa­dalmi munka tervezete már a helyi községi tanács végre­hajtó bizottsága elé került, amely a tervet elfogadta. A munkát teljesen önkéntes alapon valósítják meg a nép- f ront aktívák. A tanácstagok felkeresik a családokat, fel­ajánlási ívet visznek maguk­kal, amelyen feltüntetik, hogy ki mennyi munkával járul hozzá az építkezéshez. A társadalmi munka megyei szinten is példamutató, mert legalább félmillió forint ér­tékkel segíti az építkezést. A községben sok az ügyes mesterember, kőműves, ács, állványozó, akik sokat segít­hetnek a munkában. A ter­vek szerint azoknak a ne­vét. akik a társadalmi mun­kában különösen kitűnnek, megörökítik, hogy nyoma maradjon, kik építették az iskolát. — Nem alszol, Nyikoláj? — Nem, jöjjön be, Nyikoláj Ivánovics. — Inkább te gyere ki. Jobb itt a friss levegőn. Kimentem. — Sétálunk egyet? — kérdezte Kuznyecov. — Gyerünk! Néhány percig némán mentünk. Én eljövendő fel­adatomra gondoltam. Nyikoláj Ivánovics. . Miért jött hozzám? Vajon a parancsnok miért akarja, hogy éppen ővele tanácskozzam rovnói látogatásom részleteiről? Eszembe jutott, amikor még nem is olyan rég együtt készülődtünk vele Moszkvában a repülőútra. Milyen pon­tosan talált célba a iőgyakorlaton! Engem meg üldözött a balszerencse. Társaim nevettek, ugrattak, de nekem nem volt kedvem a tréfához: a végén még kiselejteznek és otthon hagynak. — Elég legyen, fiúk — szólt rá, Kuznyecov akkor az ugratóimra. Karon fogott, félrevitt és ezt tanácsolta: — Ne ess kétségbe. A legfontosabb, hogy bízzál képességeid­ben. Cseréld ki a pisztolyodat. Látod, milyen merev az elsütő berendezés rugója. Amikor felhúzod, a pisztoly megremeg, ezért nem találsz célba. Ha a rugó lazábban működne, jól lőnél. Hallgattam a tanácsára és hamarosan sokkal jobban lőttem: lövészetből kitűnőre vizsgáztam. Attól fogva gyakran fordultam hozzá tanácsért, mint idősebb, nagyobb tudású és tapasztalad! emberhez. És most első komoly feladatom teljesítése előtt újra együtt — 16 — Házasság családtervezés Összelopták Salgótarjánt... Csütörtökön Szekszárdon megkezdődött a TIT 6. egész­ségügyi vándorgyűlése. A há: romnapos tanácskozás első napján a családvédelem idő­szerű problémáiról, a hormo­nális fogamzásgátlásról, szexuális felvilágosító előadá­sok szervezési és előadói problémáiról hangzottak el a vitaindító előadások. Az elő­adók és a hozzászólók egyet­értettek abban, hogy hazánk­ban még mindig hiányos a családtervezéssel, a szexuális élettel és a fogamzásgátlással kapcsolatos felvilágosítás. Ál­lást foglaltak amellett, hogy mindhárom témakörben — a nők és a férfiak egyaránt — ne csak egyszerűen felvilágo­sítást. de rendszeres oktatást is kapjanak. Elhangzott az a iavaslat. hogy államilag tá­mogatott házassági és család- tervezési tanácsadó hálózatot kell létrehozni. Végül hangot adtak annak is, hogy egysze­rűsíteni kell az infecundin- rendelés jelenleg rendkívül komplikált rendszerét. (MTI) Földrengés­előrejelzés Szovjet geofizikusok ered­ményesen kísérleteznek föld­rengések előrejelzésében a radon felhasználásával. A ra­don a rádium bomlásakor ke­letkező gáz, — a legnehezebb fajsúlyú az eddig ismert gá­zok közül — lassan és egyen­letesen száll a földkéreg bel­sejéből fölfelé, de haladása föld alatti kőzetmozgások ha­tására hirtelen meggyorsul. A tudósok egy 1800 méter mély artézi kút vizében a radontartalom mennyiségé­nek változása alapján 15—20 órával előre ki tudták szá­mítani — helyi földrengések jelentkezését, sőt ezek vár­ható erősségét is. Halászok a fedélzetre! Országos halfőző verseny színhelye lesz augusztus 20-án a szolnoki Tiszapart. A folyó bal partján, a ligetben mé­rik össze tudásukat a halász­mesterek. A vetélkedőre az ország tíz halászati szövetke­zetéből húsz versenyző neve­zése érkezett a szolnokiakhoz. Még fiatalkorú volt a salgó­tarjáni Klug László, amikor bíróság elé került Balassa­gyarmaton, mert munkahe­lyén, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben munkatársaitól órákat és pénzt lopott. A bí­róság javító-nevelő munkára ítélte 10 százalékos bércsök­kentés mellett. A büntetést sehogy sem akarta megkezde­ni Klug. Hiányzott március­ban, áprilisban és májusban is. Bár ügyészi felszólítást is kapott, ezt sem respektálta, sőt a bírósági aktán ezt ol­vashatjuk: újabban be sem jár az üzembe. A Balassa­gyarmati Járásbíróság a javí­tó-nevelő munkát szabadság- vesztésre változtatta át. Mivel töltötte Szabad idejét Klug? A válasz könnyű: munka helyett a csavargást választotta és társaival lopá­sok egész sorozatát követte el. A 18 éves Klug László hason­szőrű társakra lelt a 19 éves Tőre Józsefben és a 19 éves Danyi Lajosban, csakúgy, mint a 20 éves Kiss Imrében. A salgótarjáni „négyes” mel­lett kell említenünk a fiatal­korú, 16 éves zagyvarónai H. Rudolfot is. Rövid jellemzé­sül csak ennyit: a fiatalembe­rek nem először kerültek ösz. szeütközésbe a törvénnyel. Kiugrói már szóltunk. Tőre fiatal kora ellenére hat mun­kahelyet is megjárt és javító- intézetben is volt. Danyi a Salgótarjáni Járásbíróságtól kapott 3 hónap felfüggesztett szabadságvesztést. Kiss, aki notórius munkakerülő, ittas vezetésért állt a Balassagyar­mati Járásbíróság előtt. A kompániáról elmondhatjuk: összelopták Salgótarjánt, Zagyvarónán kezdődött H. Rudolf ez év májusában „meglátogatta” a zagyvarónai óvodát. A szellőzőnyíláson bemászott az épületbe, ám üres kézzel kellett távoznia, mert semmit nem talált. Még ugyanebben a hónapban egy esti séta alkalmával találko­zott Kluggal, aki egyébként sógora volt. H. Rudolf előad­ta tervét, s az éj leple alatt Zagyvarónára indultak. Éjjel egy óra volt, amikor Klug válláról H. Rudolf bemászott az óvodába. A zsákmány: egy vaskazetta, 1290 forinttal. A pénzen testvériesen megosz­toztak. Klug mondani sem kell, megköszönte H. Rudolf­nak a „drótot”, mert a zagy­varónai zsákmány lényegesen nagyobb volt. mint a salgó­tarjáni. A bűncselekményt megelőzően tarjáni őgyelgései során a még gyermekkorú O. Lajos újságolta Klugnak: megfigyelte mikor zárják a Pécskő Üzletház dohányeláru- sító boltját. Klug, O. Lajos­sal ezt is ..meglátogatta”, ugyancsak a szellőzőnyiláson át, de innen csak csokoládé- féleségeket és egy pakli kár­tyát tudtak elemelni. A 'lőre—-Klug duó Még májusban történt, hogy O. Lajos és Klug újra „össze­akadt”, s elindultak a Kohá­szati Üzemek szomszédságá­ban levő italraktár felé. Be­törték az ablaküveget, s meg­itták a zsákmányolt egy üveg abasárit. Már június volt, amikor Klug Tőrével találko­zott. Rövid tanácskozás után hová is indulhattak volna, mint a már jól ismert ital­raktárba. Üjabb ablaktörés, s a zsákmány ezúttal 14 üveg császárkörte és nyolc üveg rum volt. Az italt — ha nem is egyszerre — megitták. Az éjszakai kiruccanásokhoz fény is kellett. Hogy zavartalan le­gyen a „munka”, Klug és Tőre ellopta a salgótarjáni külső pályaudvaron a for­galmi szolgálattevő jelzőlám­páját. Most már lámpával folytatták az esti „víkende- ket”. Tőre javaslatára a kö­vetkező állomás az Arany János úti építkezés volt. Az öltözőhelyiségeket vették szemügyre. Biztosra mentek. Aranyórákat, táskarádiókat szerettek volna zsákmányolni. Nagy volt a csalódása a két jómadárnak, amikor a letört lakat után kinyílt az ajtó. Semmilyen értékes dolgot nem találtak, ám ez nem zavarta őket. Válogatás nélkül elvit­tek mindent. Melegítő, zseb­kés, cipőkanál, használt zokni, fejkendő, pulóver és tejesüve­gek keltek lábra az öltözőből. Egy fillért sem kapott... Tőre József egy másik ak­ciója is figyelmet érdemel. Bolyongásai során Tarjánban találkozott a fiatalkorú S. Bé­lával és a még gyermekkorú B. Árpáddal. A két srác bi­zalommal újságolta Tőrének, hogy az Ingatlankezelő Válla­lat udvarán két fűtőboylert fedeztek fel, s mindkettő vö­rösrézből van. Több sem kel­lett Tőrének, kidolgozta a haditervet. S. Béla figyelt. B. Árpád pedig bemászott az ud­varba. Tőre a „szellemi ve­zér” várta, hogy sikerüljön a lopás. Sikerült. A két bor­iért. amelynek értéke több mint 900 forint volt, 120 fo­rintért eladták a MÉH-nek. A pénzből Tőre markát 89 forint, S. Béláét 40 forint ütötte. „Szegény” B. Árpád egy fillért sem kapott. Itt említenénk egy újabb éjszakai kiruccanását Klug­nak és Tőrének. Űjfent az Arany János úti építkezéshez vezetett útjuk. Ezúttal a szerszámos kamrát „nézték meg”, s négy darab fogóval, használt zoknival, s egy nad­rággal a kezükben távoztak. Végig a patakon „Panasznapot” tartott jú­nius 18-án Klug, Tőre, Danyi és Kiss. Kiss volt a panaszte­vő. Szomorúan újságolta, hogy egy hete nincs lakása és éjszakánként a teme.ö alatti távfűtési bunkerb. ;i hajtja álomra fejét. Arról is panaszkodott, hogy nagyon éhes, s ezért enni szeretne. A csavargók hamarosan a bá­nyakaszinó italbolt raktára felé indultak. Letörték a vas­pántot, s miközben Danyi biz­tosított, Klug, Tőre és Kiss válla az ajtónak feszült. Egv ötliteres demizsont vittek magukkal, amiben császárkor­ié volt. Ütjük a patakon át vezetett, hogy mint Danvi mondta: „Nehogy a nyomozó­kutyák szimatot kapjanak ” Az ötletet egy regényből és egy filmből vette, de a címük­re már nem emlékezett. Megvolt az ital, de Kiss Imre még nem evett. A „tu­risták” a salgótarjáni kórház­nál elhagyták a patakot. Az Élelmiszer-kisker. Vállalat 158. számú árudája következett. Üjabb ajtóbetörés, s a ke­zük ügyébe került kosarat megpakolták élelmiszerrel. A boltból egy Sokol rádiót is „megfújtak”, s mert a ho'- napra is gondolni kell, 350 forintot is magukkal vittek. A Gyurtyánosban lefolytatott éjszakai majálison ' nemcsak Kiss, hanem három társa is jóllakott. A lakoma végeztéd vei megosztoztak a pénzen. « a maradék élelmiszert elás­ták. Klug László és három társa előzetes letartóztatásban vár­ja a tárgyalás napját. Szokács László vagyunk és én ismét az ő tanácsára várok. De Kuznye­cov mással kezdte. — Tudod Kolja, arra kértem a parancsnokságot, hogy veled együtt küldjenek Rovnóba. De Medvegyev határo­zottan elutasította kérésemet. — Kár. Együtt jobb lett volna. — Hát persze. De ez az átkozott német mundér. — Miféle mundér? — Á, egészen megfeledkeztem róla, hogy te semmi­ről sem tudsz. Persze a számodra, mint a többiek szá­mára is ez titok. De hát előtted feltárhatom. Egyelőre csak előtted. Arról van szó, hogy nekem német tisztként kell megjelennem Rovnóban. — Maga, mint német? — kérdeztem csodálkozva. Egyszer Moszkvában, amikor bajtársaimmal beszél­gettem, néhány német szót mondtam. — Ügy beszélsz, mint egy született német — nevetett Kolja Prihogyko. — Na és — mentem bele a játékba —, fogsz te még hallani engem, amint a németekkel társalgók! — Valóban tudsz németül? — kérdezte akkor tőlem Kuznyecov. — Valamicskét tudok. — Irigyellek — mondta komolyan —, amiért németül is tudsz. És kérdezősködni kezdett, hogyan nevezik németül ezt, meg azt a tárgyat. Most meg kiderül, hogy Kuznyecov német tisztként fog szerepelni. — De hisz maga irigyelt, amikor néhány német mon­datot kiejtettem! Kuznyecov elmosolyodott: — Mit tehettem: kijavítgassam a hibáidat és kér­kedjem német nyelvtudásommal? Még magam sem tu­dom, sikerül-e a szereplésem. Majd ha találkozom egy igazi némettel és elbeszélgetek vele, úgy istenigazában, meglátom, mit 'ér a nyelvtudásom. Egyelőre pedig ülhe­tek itt, az osztagnál és képezhetem magam Ügy vigyázz, Nyikoláj, hogy Rovnóban az én fülemmel és az én sze­memmel fogsz járni. Mindazt, amit hallasz és látsz, el­mondjad majd nekem. Még sohasem jártam abban a vá­rosban, de úgy kell ismernem, mintha szülővárosom len­ne. Egyszóval értesz engem. Jól megértettem Kuznyecov szavait. Addig különle­ges embernek tűnt, nem olyannak, mint bajtársaim, az eljövendő hírszerzők. De ettől a perctől kezdve, amikor Kuznyecov feltárta előttem titkát, még érdekesebbé vált számomra. Hol vagyunk mi őhozzá képest! — gondoltam. — 17 — — Hírszerzők leszünk egyszer, de olyanok maradunk, amilyenek vagyunk. Ám neki oroszból át kell vedlenie igazi németté, német tisztté. Állandóan a nácik között kell tartózkodnia és személyében senkinek sem szabad kétel­kednie. Nemcsak meg kell változtatnia külsejét és tökéle­tesen beszélnie németül. Ez kevés. Jellembelileg is né­metté kell válnia, aki szokásaiban, viselkedésében is igazi német. És milyen nehéz ezt megtenni, amikor izzón gyűlöli a fasisztákat! Vajon kibírja-e ezt a hihetetlenül nehéz vizsgát? Va­jon kibírjuk-e mi, szovjet hírszerzők saját vizsgánkat” j Zelenko úr kocsmája. Csaknem egy teljes napig tartottak a rovnói utazás előkészületei. Megfelelő szekeret meg egy pár lovat kel­lett találni. A szekérügyet könnyen megoldottuk, ám a lovakkal már nem volt ilyen egyszerű. Alighogy meg­hozták a két hollófekete paripát, Lukin nyomban kise­lejtezte őket. — Erős, egészséges lovak kellenek, de nem ilyenek amelyek mindenkinek feltűnnek. Ezek parádéskocsiba va­lók. Meg aztán ne felejtsenek el két zsák zabot Is hoz­ni. Legyenek a lovak inkább hitvány gebék, ha útközber kapnak egy kis zabot, úgyis felélénkülnek. Lukin tanácsa ésszerűnek tűnt, de hát nem volt olyar | könnyű száz kilométeres utat kibíró gebéket találni. So - j kát vesződtünk az öltözékemmel is. Civilruhámat és a nyakkendőmet egy zsákban tartottam, s abban úgy össze gyűrődtek, hogy rossz volt rájuk nézni. Min és mivel vasaljam ki a holmimat? Ez volt a legnehezebb prob léma. Valaki azt tanácsolta, hogy a ruhát vízzel hintsen, meg és terítsem ki egy huzalra. Megpróbáltam, de nerc sikerült. Végül találtam egy baltát, megmelegítettem a pásztortűzön és egy tölgyrönkön kivasaltuk a ruhát. E - a herce-hurca sok időt rabolt el, de a ruha úgy festet j rajtam, mintha csak az imént vették volna le a próba- j babáról. Ez után az eset után a fiuk azt a feladatot kaptál I hogy szerezzenek be egy valódi vasalót. Amikor minden kész volt, még egyszer összeültünk hogy megtanácskozzuk, melyik úton volna a leg job Rovnóba indulnom. Több változat is szóba került. Az első: elhagyott utakon jutni a városba, megkerülve s nagyobb községeket. Ezt a variációt nyugodtan el lehe­tett volna fogadni, ha biztosan tudjuk, merre vannak ; í folyócskán átvezető hidak. Ám ilyen térképünk nem volt ! vaktában pedig kockázatos lett volna nekivágni. Nyikoláj Ivánovics másik útvonalat javasolt. (Folytatjuk) — 18 —

Next

/
Thumbnails
Contents