Nógrád. 1969. augusztus (25. évfolyam. 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
Barangolások Csecsei paradicsom Hatvannak A csécsei termelőszövetkezet több mint harminc holdon termel paradicsomot. A termést a Hatvani Konzervgyárnak szállítják. A napokban megkezdődött az érett paradicsom szedése. A lányokból és asszonyokból alak-it Kállai Éva szocialista munkacsapat tagjai kora reggeltől késő estig Szedig az ízletes gyümölcsöt. A szorgalmas tagok szépen keresnek ezzel a munkával. A napokban negyvenötén 1040 ládával szedtek le, ami megfelel két vagon rakománv- nak Tóth Miklósné és öttagú brigádja tíz óra alatt 608 kilogrammot szedett fejenként. de a többiek is helytálltak. Eddig több mint hét vagonnal szedtek le. A paradicsomot a termelőszövetkezet szállítja a konzervgyárba Öregek találkozója Ludány halásziban A Xudányhalászi szociális otthonban már hagyománnyá vált, hogy évente megrendezik az öregek találkozóját. Az idén is megtartották a nagy izgalommal várt „családi" ünnepet. Az intézet lakói már hetekkel előtte készültek az eseményre, a hozzátartozók, és a vendégek fogadósára. A munkaterápiás foglalk sokon a női gondozottak horgolt függönyöket készítettek, amelyeket a most felújított betegosztály lakóinak adlak át, hogy még otthonosabbá tegyék termüket. A találkozó, amelyen csaknem százharmincon vettek részt, hozzátartozók és kedves ismerősök, kitűnően sikerült. A gondozottak, és az intézel dolgozói kultúrműsort mutattak be, majd közös ebéd után a szécsényi művelődési központ tánczenekara szórakoztatta a résztvevőket. Textilesek Hajdúszoboszlón Hozzájárul annak a szak- szervezeti üdülőnek a kivitelezési költségéhez a Nógrád megyei Textilipari Vállalat, amely Hajdúszoboszlón épül fel. A hozzájárulás ellenében a kedvelt fürdőhely új. több szintes üdülőiében néhány szobát a vállalat dolgozói, a textilesek kizárólagos használatára tartanak fenn. Itt az érdemesek évről évre gyönyörű környezetben, kényelmes körülmények között töltHetik szabadságukat. Az üdülőt egv éven belül átadják p pihenni vágyó dolgozóknak. Deviza helyett forintért Ä gépfonat gyártásához szükséges fémhuzalt az előző évben Import útján szerezte be a Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalat, mert a hazai ipar megrendelésüket nem tudta teljesíteni. Ebben az évben már az alapanyagellátás érdekében a Salgótarjáni Kohászati Üzemekkel kooperálnak, ezzel jelentős mennyiségű devizát takarítanak meg. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek teljes egészében ellátja fémhuzallal a Nógrád megyei Vegyesipari Vállalatot, így a piacon keresett gépfonat gyártása zavartalanná vált. Emlékplakett Salgótarján Város Tanácsa emlékplakettet létesített, melyet a város díszpolgárainak, az ide látogató delegációknak, illetve olyanoknak ajándékoznak, akik kiemelkedően sokat tettek Salgótarján fejlesztéséért. Az emlékplakett a városépítésnek azt a rohamos Ütemét fejezi ki. amely napjainkban jellemzi a megyeszékhelyt. A plakettet Kiss Sándor Munkácsy- díjas szobrászművész készíti. Az első száz emlékplakett a tervek szerint szeptemberre készül el. Amit ma megtehetsz... ET Önnyű a közmondást Idézni, nehezebb aszerint cselekedni. Főként ha súlyos, sok embert érintő ügyben kell kimondani az igent vagy a nemet. Mint amilyen például egy gyár távlati fejlesztési terve, a gyártás- szervezés tökéletesítése, az állóalapok bővítése, a termék- összetétel változtatása. A döntés: felelősség. Megkönnyíti, ha alapos elemzőmunka előzte meg, s kidolgoztak néhány, előnyöket és hátrányokat egyaránt tartalmazó variánst. Nehezíti, hogy a jövőbe senki nem pillanthat bele tökéletes tisztasággal. Homályos folt, előre nem látható részlet, váratlan fordulat mindig akad. Mégis, napról napra dönteni kell. Vállalva a kockázatot, a felelősséget, a döntés következményeit. A termelés, az anyagi javak előállítása: folyamat. Láncszemek szoros kapcsa. Egyik sem választható el a másiktól következmények nélkül. A gazdaságirányítás mai rendje a korábbiaknál jóval élesebben húzza meg egy- egy tevékenységi kör sugarát. A tervező keze alól kikerülő rossz konstrukció nehéz, summában mérhető kárt okoz az egész gyárnak, hiszen a termék a nyakukon marad. A technológiai fegyelem szigorú megtartása, a műveleti utasítások állandó tökéletesítése a felosztható nyereséget is megnöveli a kiváló minőségért kapott ártöbblettel. A gyors termékfejlesztés, a kibocsátás nemcsak időelőny a partnerekkel szemben, de anyagi előny Is. Nincs olyan iparág, ahol az un. időtényező fontossága ne növekednék. Nincs tehát olyan iparág sem, ahol közömbös lehetne: ma vagy holnap, esetleg csak holnapután hoznak, meg egy már most aktuális döntést. Mégis megtörténik, hogy késve döntenek. Holnapra halasztják, amit ma megtehetnének. Ami a fájdalmas benne: egy közösség nyögi a halogatás következményeit. Hogy a piacon megelőzték őket; külföldi pártnereik máshová pártoltak; hitellehetőségeik megcsappantak: fejlesztési alapjuk összezsugorodott. A halogatott döntés negatív következményei az idő múlásával mértani haladvány szerint sokasodnak. Sokféle ága-boga van annak, miért történik, történhet ez így, amikor másként, jobban is lehetne. A vállalati önállóság erőteljes növekedése korábban ismeretlen terheket rakott a vezetők vállára. A piaci ismeretek még hiányosak, lassú az információ-áramlás. Időnként kiegyensúlyozatlanná válik a cég pénzügyi helyzete, mert megnőttek készletei, mert legfőbb vevői esetleg késlekednek a szállított áruért fizetni. S tagadhatatlan: szubjektív tényezők is szerepet játszanak a gyorsaságban, vagy a halogatásban. Nemcsak a rátermettségre, tudásra, tájékozottságra gondolunk. Arra is, hogy a termelés mai ki q for-rry fc'Vnvnyen értékesíthetősége elfedheti a holnapi teendőket. S arra is, hogy létezik megcsontosodás, a megszokotthoz való ragaszkodás, s bizonyos egzisztenciális aggodalom. „Nem kockáztatni, nem belevágni semmi újba, egy-két év még a nyugdíjig, s majd átveszik akkor a fiatalok a marsallbotot. Addig meg fusson csak a járt úton a kocsi, abból nem lehet nagyobb baj!” ii árpedig baj lesz belőle. A termelés, s a termelésfejlesztés folyamat; szünetet, kihagyásokat nem ismerő tevékenység. Ahol megszakítják ezt a folyamatosságot, s az egyéni érdek maga alá gyűri a közöst, fél vágy egy esztendő tétlensége pótolhatatlannak bizonyulhat. Pótolhatatlannak, vagy csak kín- keservvel csökkehthetőnek, mert a versenyben előnyre tettek szert a konkurrens cégek, mert a piacon nem szándékokat, s indokokat, hanem termékeket mérlegelnek, s ítélnek meg. Napjainkban, amikor nemzetközi méretekben ötévenként teljesen kicserélődik a gépipari gyártmánystruktúra, amikor a vegyiparban évente 40—60 százalék között van az új termékek aránya, amikor a fogyasztási cikkek piacán hétről hétre új modellek tűnnek fel, egyetlen gazdasági egység, s annak egyetlen vezetője sem bánhat bőkezűen az idővel. Az idő mint termelési tényező ma még nem élvezi azt e moniojiönböztetett figyelmet és helyet, amit megérdemel. Másodrangúként való kezelésében része van a korábbi beidegződéseknek. A kereskedés helyetti elosztásnak, a külföldi piacok alig érzékelt hatásának, mindannak ami a múltban valóban háttérbe szorította az idő mérlegelését. Része van azonban annak is, hogy az első reformesztendőben a vártnál, s a tervezettnél könnyebben sikerült elérni a nagyobb nyereséget, azaz: az új gazdaságirányítási rendszer alapjaiban már új útra terelte a vállalati gazdálkodást, de részleteit tekintve még nem sarkallt erre. Ma még — ideig-óráig — futja a gyűjtött tartalékokból, a jelentős ráhagyásokkal készült tervekből. Kérdés: meddig? felhasználni a tartaléko- ■ kát, s újabbakat nem gyűjteni — rossz gazdára vall. Élvezni a tegnapi munka gyümölcseit, a termékfejlesztés, a gyártás-tökéletesítés hasznát, s közben elfeledkezni arról, elodázni azt, hogy a holnapi eredményeket ma kell megalapozni, már több mint rossz gazda módjára sáfárkodni a lehetőségekkel. Ez már veszélyes út, anyagilag, erkölcsileg egyaránt veszélyes, s nemcsak egy-egy embernek, de egy egész közösségnek árt. Ezért szükséges, s elengedhetetlen, hogy maga a közösség őrködjék jövője felett. A kommunistáknak, a szakszervezeti tanács tagjainak nemcsak joga, de kötelessége is újra meg újra megkérdezni a gazdasági posztokon állóktól: mit tesznek ma a holnapért, hogyan gondolják, alapozzák, alakítják a jövőt? Mészáros Ottó Díszletezik a Carmen színpadát ték, hogy a darab zenei értékei elsikkadnak a hatalmas méretek között, csak monumentalitásában, látványosságában fogja elérni a híres 1965-ös Turandot-produkciót. Az előadás az ellenkezőjét bizonyította. A szegedi előadásban nem a látványosság, a túlburjánzó romantika kapott helyet, hanem maga a mű. Az opera realizmusa nehezen tűri meg a ráakasztott sallangokat. Még a világfájdalmat sem, amit nem egy operai előadásnál, vagy a Karajan vezetésével készült filmben is tapasztalhatunk. A rendezés, a színészek és a tömegek mozgatása a zenei vezérszólam alapján történt. Apróbb problémáktól eltekintve Mikó András rendezése az opera mondanivalójának forr- pontja felé vezette a játékot. Az előadás kapcsán szóvá kell tennünk pár észrevételt. Szeged — és ez nyilvánvaló — hatalmas kultúrpolitikai jelentőséggel bír. Egy-egy előadást több ezer néző tekinthet meg. A második évtized első éve után egybe inkább arra kell törekedni, hogy az előadások minél zökkenőmen- tesebbek legyenek, ne szabadtéri átlagszínvonalon mozogjanak, hanem önálló zenei élményt is jelentsenek. S ha már a közönség is észreveszi ezt a ma már egyre gyakrabban — de nem mindig — jelentkező törekvést, a Szegedi Szabadtéri Játékok még több embert vonz a Tisza-parti városba. Irta: Molnár Zsolt A fotókat Koppány György készítette- i960 augusTtus 17., vasárnap 3 A Dóm téri színpadon Megyünk az utcán a híd felé. s magával sodor bennünket a tömeg. A Tiszán üdülőhajó, amely a folyó szőkeségéről kapta nevét. Átellenben. a másik parton, sütkérező cákat ellepték a szabadtéri játékokra induló nézők. Rögtönzött divatbemutató, a szebbnél-szebb ruhák az utcán felállított dobogó köré gyűjtötték az embereket. Majd nek, hogy bármely műfaj ínyencei megkapják az érdeklődési területüknek megfelelő darabot. Legyen az próza, opera vagy balett. Ilyen szempontból az idei műsorválaszEbben a vezérlőmunkában nagy segítséget jelentett neki az • olasz származású, de Párizsban tevékenykedő egykori „kis karmester” Roberto Ben- zi. A mű alapfokú ismerete nemcsak abban nyilvánult meg nála, hogy kotta nélkül vezényelte a négyórás szegedi előadást, hanem építkezésében tudatosan a drámaiságra tö- rekedet. Szerencsésen kiegészítették egymást a rendezővel : Mikó András a partitúra zeneisége felé, Roberto Benzi pedig a drámával a legmélyebb régiók felé haladt. Kezel mozdulatát hűen követték a zenekar tagjai. A kevés próbaszám — amelyre előbb-utóbb fel kell figyelni, mivel a prokuciók rovására mehet — nem okozott érezhető zavart. emberi testek sokasága. A strandon a leejtett húszfillérest bűvészmutatvány lenne megtalálni. Kisodródva a járókelők sokaságából, ismét kocsiba széliünk, hogy meglátogassuk a Maros torkolata közelében üdülő zagyvapálfal- vi úttörőket. Ahogy távolodunk a várostól, fenn a töltésen úgy csendesedik körülöttünk a világ. Csak a kocsi zümmögése hallatszik, amikor kiérünk a táborba. S itt ér bennünket Szegeden az egyetlen csalódás: szűkebb pátriánk fiai érkezésünk előtt egy nappal hazautaztak. Az ittmaradt „ügyelők” marasztalnak bennünket, várjuk meg a következő csoportot, de az ideális környezet sem tudja feloldani csalódásunkat. A Kárász utcában ezalatt megkezdődött a korzó, az utA szőke Tisza partján ismét előkerült a műsorfüzet, ismerkedés az esti előadás szereplőivel. S egyben áttekintés, milyen darabok szerepelnek az idei játékokon. Mire ezek a sorok megjelennek, a szabadtéri játékok a befejezéshez közeledik. Elhangzottak Kodály Háry Jánosának akkordjai, a kijevi opera és balettszínház együttesének Bahcsiszeráji szökőkút előadása is már csak az emlékekben él. A Carmen után Az ember tragédiája következett, s a sort az Állami Népi Együttes ősbemutatója, a Jeles napok zárja. Szeged a Dóm tér adta lehetőségekhez mindig azokat a műveket kereste, amelyek látványosságukban és művészi értékükben egyaránt hatni tudnak a nézőkre. A program összeállítói arra is törekedtás is szerencsésnek mondható. A szabadtéri szinpad különleges lehetőségeket biztosít az opera műfajának. Nem véletlen, hogy például a veronai arénában ötven éve létrehozott szabadtéri színpad repertoárján szerepel — többek között — az Aida és a Carmen. Bizet operájának idei szegedi bemutatóját vegyes előjelek előzték meg. Sokan úgy vélEzekután az 'opera főszereplőiről is illik pár szót szólni. A címszerepet Jane Rhodes, a párizsi Nagyopera tagja énekelte. Ideális énekhanggal rendelkezik, bár drámaiságá- ban még nem vetekedhet a Carment éneklők élvonalával. Gondosan megkomponált jellemrajza azonban így is emlékezetessé tette a szegedi előadást. Escamillo szerepében Dan Jordachescu, a bukaresti operaház szólistája mutatkozott be. Előadásmódja egy kicsit színpadiasnak tűnt, hangja kevésbé tudta átütni a zenekari függönyt. Don Jose szólamát a londoni Covent Garden tagja, Jean Bonhomme énekelte. Kifejezőkészsége nem állt egyensúlyban énekesi teljesítményével. Ez valószínűleg a minimális próbának tudható be. Csak a legnagyobb elismeréssel beszélhetünk a hazai szereplőgárdáról. Berdál Valéria, Karikó Teréz, Kovács Eszter, Várhelyi Endre méltó partnereik voltak hírneves külföldi kollégáiknak.
