Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-13 / 160. szám
PI H E N Ő Népművelés Levegőtisztítás — enzimekkel A levegő szennyeződése ellen, különösen a gépkocsik okozta szennyeződés ellen már sok módszert javasoltak. A japánoktól most egy új, meglepő kémiai „fegyver” érkezett, egy enzim. Kémiai természetét még item tudták pontosan meghatározni. Az enzimnek állandó, erős katalizáló hatása van a petróleum és a szén égésekor keletkező vegyüle- tekre. A japánok most azt tanulmányozzák, hogyan lehetne az új készítményt széleskörűen hasznosítani a levegő tisztítására. a salgótarjáni járásban Fontos gondunkká lett a népművelés. Gazdagodott a művelődési intézmények munkaprogramja, a népművelés hagyományos tormái mellett kialakultak az újak is, amelyek — ha megfelelően alkalmazzák őket — magasabb színvonalon művelik az intézmények rendszeres látogatóit. Irodalmi színpadok, klubok, különféle művészeti csoportok, szakkörök számos lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a népművelés valóban a nép művelése legyen. A nyár azonban — mint mondják — a népművelésben uborkaszezon. Ildomos-e r.ehát egy járás népművelésének gondjairól, örömeiről szólani éppen ebben az időszakban? A salgótarjáni járási tanács VB művelődés- ügyi osztályán Hargitai Attila népművelési felügyelő megnyugtatott: érdemes. Egyrészt azért, mert — ha csökkent is a. népművelési tevékenység intenzitása a nyári hónapokra — nincs uborka- szezon. Másrészt, az időpont alkalmas arra, hogy az elmúlt hónapok tapasztalatairól beszéljünk, s szóljunk a tervekről is. — A járásban negyven művelődési intézmény működik. Általánosságban mi a jellemzőjük? — Először talán a kettősséget említem — mondja a járási népművelési felügyelő. — Negyven intézményünk közül jelenleg hat szakszervezeti — és nem tanácsi — kezelésű. Természetesen, az irányelv egységes valamennyi intézmény számára, hiszen műve- lődésDolitikánkban e vonatkozásban nem teszünk különbséget. A továbbiakban megtudjuk, hogy a járásban 1957-től tizenegy új művelődési intézmény épült, mintegy harmincmillió forint értékben. Arra gondolnánk, hogy ezek korszerű intézmények. Sajnos, nem így van. Többségükben korszerűtlen épületek (Mát- raszele. Nádújfalu. Karancs- lapujtő, Etes). tulajdonképpen hatalmas nagytermeket, esetleg egy, vagy két kisebb helyiséget foglalnak magukban, s a nagytermek konga- uaK az ürességtől. Valaki egyszer megjegyezte: olyanok. mintha cirkuszi rendezvények, és nem a népművelés szamára készültek volna annak idején, a „piramiskorszakban”. (E korszakban egyes falvak azon vetélkedtek egymással, melyiknek lesz nagyobb művelődési háza. Ezért építettek Kheopsz fáraóként „óriásokat”, amelyek éppen azért, mert nem a reális igényeknek megfelelően készültek, már akkor korszerűtlenek voltak.) Ez azonban csak egyik gond, s valószínűleg nemcsak a salgótarjáni járásban merül fel. A művelődési intézmények berendezése, felszereltsége körül sincs minden rendben. — Felszereltségünk meglehetősen hiányos — jegyzi meg Hargitai Attila. — Tulajdonképpen nincsen jól felszerelt klubhelyiségünk. Nagy gond, hogy a helyi tanácsok anyagilag keveset tudnak segíteni, de a művelődési intézmények többsége maga sem tudja rendezvényekkel „megtermelni” fenntartási költségét. Ami a községekben levő szervek, intézmények, tsz-ek kooperálását illeti, még nagyon a kezdeti lépéseknél tartunk. A termelőszövetkezetek nem adnak anyagi támogatást. Általános gyakorlat, hogy kulturális alapjukat többnyire céltalan kirándulásokra használják fel. Öt körzeti (kiemelt) művelődési intézményünk működik a nagybátony-bányavárosi otthonon kívül, amely nem tanácsi intézméhy: Karancs- lapujtőn, Máranovákon, Kis- terenyén, Somoskőújfalun és Lucfalván. De kedvezőtlen feltételekkel, így kisugárzó hatásuk körül érthetően akadnak gondok. Több községben gyakran az FMSZ körzeti központok sokkal vonzóbb környezetet kínálnak a művelődni vágyóknak is, mint a mi otthonaink szegényes klubjai. Ez. önmagában, persze. nem rossz, de számunkra nem egyértelműen vigasztaló mégsem. Nemtiben, Ka- rancskesziben, Karancsalján. Cereden, Mátraverebélyen, Somoskőújfalun például szívesebben elmennek a fiatalok e szórakozóhelyekre, mint a művelődési otthonba. — S a klubkönyvtárak? — A 105/1968. Művelődés- ügyi Minisztériumi utasítás alapján múlt év május 31-ig járásunkban is. megtörtént a művelődési intézmények átsorolása, eszerint 14 klubkönyvtárunk van. Ez azon - ban csali névleges, egyenlőre nem rendelkezünk megfelelő anyagi feltételekkel. A járási tanács VB tavaly augusztusban tárgyalta a könyvtárak — ezen belül a klubkönyvtárak helyzetét —, s itt határozat született: 1973-ig a járás és a községek közös erővel típus-mintaklubkönyv- tárat létesítenek Zabaron és Mátra ver ebély ben. A gondok — az itjt felsoroltak. s a nem említett problémák — ellenére a salgótarjáni járásban az elmúlt, időszakban megfelelő, esetenként. különösen a nagy történelmi évfordulók méltó megünneplésével összefüggésben. kiemelkedő népművelési tevékenység folyt. S nagyon szépek a tartalmi munka javításával kapcsolatos tervek is. — Természetesen, minden községi munkatervet ismerünk — mondja Hargitai Attila. — Tapasztalatunk szerint ezek hátránya, hogy gyakran ugyan rendkívül fantáziadúsak, de nem számolnak a falvakban jelentkező reális igényekkel. Nem ejtettünk szót a népművelés valamennyi ágáról, formájáról, amelyek javarésze jó és eredményes a népművelés igazi céljáért folyó munkában. Több más gondról, például a népművelők helyéről a községek életében; ugyancsak nem szóltunk. Az említettekről azért esett szó, mert a népművelés e járásban is új fordulóhoz érkezett: meg kell teremtenie és ki kell munkálnia azokat a művelődési formákat, „ame- Ivek rinágasabb fokon és eredményesebben tudják növelni és ellátni a közönség igényeit. Tóth Elemér fyq&árHapi jeyuzgt A bélyeg A napokban kesernyés panasszal mesélte el egyik barátom, hogy milyen kényes helyzetbe jutott. Tanfolyamon vett részt, miközben megbetegedett. Betegsége nem volt olyan természetű, hogy ágynak kellett volna dőlnie és tanulmányait megszakítania, csupán kellemetlen ízű és hatású gyógyszerek szedésére kényszerült. A sok gyógyszertől örökké ásí- tozott, keserűt lehelt, kábul, tan közlekedett, amit tréfás kedvű szoba- és asztaltársai arra használtak fel, hogy nyilvánosan heccelődtek vele. Többször is megtörtént, hogy tanárok és előadók előtt afféle megjegyzéseket tettek: „Nicsak, a sztriptiz- bárban jártál megint az éjjel!” Vagy pedig: „De jó Napóleon-konyak szagot lehelsz!” Vagy ami még bán- ióbb: „Alig állsz a lábadon, feküdj le egy kicsit!” Barátomnak annyi ereje sem volt, hogy tiltakozzon az alaptalan gyanúsítások ellen, vagy az is lehet, hogy szóra se érdemesítette az otromba viccet. Most azonban aggódva tapasztalja, hogy szétfutott a hír: az iskolán fegyelmezet. lenül, beosztásához méltatlanul visekedett. S most már , komoly vádakként hangzottak fel a korábbi tréfálkozó megjegyzések. Kellemetlen ügy. de az eredője nem újkeletű. Sőt nem is egyedülálló barátom helyzete Nem is kell messzire mennem, emlékezetem tárházában is számtalan olyan epizódot találok, amely adalékul, bizonyítékul, vagy ellen- bizonyít.ékul szolgál a felvetett. tárgykörben. Egyik tsmerősöméknél például majdnem kenyértörésre kerüli a sor amiatt, mert a férj egyik kollégája tréfaként a következő kijelentést tette a feleség jelenlétében: „öregem, az a csinos kis fekete asszony a szokott időben vár. Kéri, hogy fürdőruhát vigyél magaddal.” Az asszonyka eredendően féltékeny, ez a tréfa csak olaj volt a tűzre. Egy másik férfiismerősöm bizalmasan arról panaszkodott, hogy immár két esztendeje egyetlen korty szeszes italt sem engedett le a torkán, mégis úgy nyilatkoznak róla: „Hja, az a, részeges Lajos!” Hivatalaink egyikében pedig ellenkező előjelű panasszal találkoztam. A munkatársak keserű humorral újságolták, hogy van egy csendes, jópofa kollégájuk, akiről az a vélemény terjedt el, hogy nagyon rendes, szorgalmas, fegyelmezett, józan életű, jóindu. latú. Ez az ember három év leforgása alatt rengeteg hivatali mulasztást követett el, idegen pénzhez is hozzányúlt, családi élete rendezetlen, közismert zugivó, de minden megpróbáltatást átvészel, hiszen annyira közismerten jó. Mindenütt azt igyekeztek bizonyítani, hogy könnyen rányomják a bélyeget a dolgozó homlokára: így kerül az egyik a fekete, a. másik az aranykönyvbe. Az első megfeszülhet, akkor sem juthat át a feketéből az aranykönyvbe, míg az aranykönyvbe levő nagyfokú védettséget, élvez, és nagyon ritka eset az, hogy átvezessék nevét a fekete könyvbe. Mint a múltkor egy társasági beszélgetésnél hallottam: „Aki bent van a fazékban, annak legalább az Eiffel-tornyot kell felrobbantania, hogy kihajítsák onnan. De még akkor is könnyen felfelé hajítják.” Nagyképűség lenne azt állítani, hogy a példaként előhozott esetek lényegtelenek, esetlegesek és csak szűk kört érintenek. Gyakorlati tapasztalatból tudom, hogy hasonló ügyek és gondolatok sok embert foglalkoztatnak. Az is igaz. hogy néha egyes ismertebb ember ügyében hozott intézkedések, áthelyezések, nem, mindig találkoznak a közvélemény helyeslésével. Mégis szeretném eloszlatni azt a hiedelmet, hogy nálunk, az országban vagy akár a megyében, akár egyes hivatalokban könnyelmű lab- dázás folyna a dolgozókkal, és minden esetben felületes vélemény alapján döntenének egzisztenciák, családok sorsáról. Az emberek mozgásának számtalan oka van. Az egyik ilyen ok, amely kívülről még felszínesen is nehezen észlelhető. legalább is az emberi vonatkozásait illetően: a technika rendkívüli fejlődése, ami sokszor egész foglalkozási rétegek átáramlását és átirányítását követeli meg. Ide sorolnám nálunk az ipar gyors fejlődését, a mezőgazdaság átállását a kisüzemről a gépesített nagyüzemre, vagy újabban egyes gazdaságtalan bányák felszámolását is. Persze ezek többé-kevésbé objektív tényezők, s az embereket általában a szubjektív indítékok foglalkoztatják. Állíthatom, hogy nálunk alapvető értékmérő az emberi munka. A régi, paraszti közmondás azt mondja: „Megnézem, hogy eszel, és megmondom, hogyan dolgo. zol.” Ennek modernebb változataként azt mondanám: „Megnézem hogy dolgozol és úgy ítélek felőled!” És ez a mondat lényegében ki is fejezi az általános gyakorlatot. (Persze, kivételek azok a végletek, ahol esetleg az úgynevezett „jó munka” állampolgári hűtlenséggel párosul. Mert hát ilyen is előfordulhat politikai, de még önző gazdasági okokból is!) Meggyőződésem: ha most olyan példákat igyekeznénk keresni, hogy miképpen tisztázódtak félreértések és vádak sora alól dolgozótársaink, erre is számtalan példát találnánk. Sőt a kirívónak tartott egzisztenciális intézkedésekben, a túl humánus eljárások zömében is megtalálnánk a jogosságot és igazságot, csak egy kicsit jobban körül kellene nézni az ügyek bonyolultságában. Emberek kisebb-nagyobb *vétkeinél sokminden mérlegre kerül, mielőtt sorsukról véglegesen döntenének. Azt akarom ezzel mondani, hogy korántsem becsülöm le a pletyka, a gyanú és a megrögzött vélemény káros jelentőségét, de biztos vagyok abban, hogy aggódó barátomról a végső véleményt mégsem a tanfolyamon elszenvedett ízetlen tréfák, hanem eddigi magatartása, munkája alapján alkotják meg. Lakos György A Nógrád megyei nőmozgalom r ■ ■» - r r idejében A nők egyenjogúsításáért folyó harc a a XX. század elején igen sokrétű és igen bonyolult formákban jelent meg. Politika: síkon a nők választójogáért folytatott küzdelem a legkiemelkedőbb és mivel az SZDMP programjába is beletartozott, i szociáldemokraták voltak azok, akik különböző nőmunkásszervezetek létrehozásival igyekeztek a kérdést a megvalósuias irányába terelni. Megyénk munkásasszonya'' és -leánnyai körében az első világháború idején már országos szintet is elérő kezdeményezések születtek. Ilyen volt az 1917 november 25-i nőgyűlés, amely lelkesen üdvözölte az oroszországi szocialista forradalmat. A Tanácsköztársaság idejében pedig az iparvidék munkásasszonyai a hadtápvonal és ellátás biztosításában való közreműködésükkel tulajdonképpeni harci feladatokat is teljesítettek. Sokkal elmaradottabb volt a nőmozgalom a megye nyugati felében. A polgári demokratikus forradalomig itt a polgári értelemben vett feminista mozgalmak szószólói jutottak szóhoz, akik „a női méltóság” jelszavát hangoztatva, a nők közéleti szereplésének egyáltalában nem voltak hívei és elsősorban a nők családon belüli „egyenjogúsításáért” harcoltak, ami már önmagában véve is jellemző kor- és kórtünet. Az októberi polgári forradalom, az általános választójog nőkre is vonatkozó kiterjesztésével, egyszeriben előtérbe helyezte a női társadalmi szervezetek fontosságát és az ottani szociáldemokraták igyekeztek is létrehozni po litikai jellegű nőmozgalmat, elsősorban a közelgő választásokon elérendő sikereik reményében. Igazi, a nők össze- problémáit felölelő nőmozgalom azonban csak a Tanács- köztársaság idején bontakozott ki. A nők kommunista társadalmon belüli szerepéről ekkor igen ferde nézetek voltak elterjedve a burzsoá körök ben és azokat az egyházi reakció is megyeszerte terjesztette. Komoly, meggyőző harcot kellett folytatni azonban a nők politikai öntudatra ébresztése terén is a hagyományossá vált, közéleti szerépléstől való irtózásukkal szemben. így tehát igen bonyolult és sokoldalú felvilágosító munkát kellett azoknak az elvtársnőknek és elvtársaknai; vállalniuk, akik megyénk kisvárosi és falusi asszonyai körében a szocialista—kommunista nőmozgalom szervezés-':': igyekeztek előmozdítani. Érthető, hogy ilyen körülményes: között a pártirányításnak és a helyes, pártszerű magatartásnak rendkívül fontos szerepe volt a mozgalomban. Nógrád megye nőmozgalmának megszervezésére a budapesti központ április hónapban küldte le Mollináry Gizellát Balassagyarmatra. Mollináry sokoldalú agitátor volt. Verseket írt és szavalt, sőt színdarabokat is és a „Vár a fiam” című saját szerzésű színdarabjában, amit június közepén adtak elő Balassagyarmaton, maga játszotta a fő szerepet. Lelkes szónok volt és a nőmozgalom célkitűzéseiről cikkeket is írt az akkori megyei lapokban. A szakszervezeti névsorok alapján csakhamar sikerült a legöntudatosabb dolgozó nőket egy táborba vonni és a pártbizottság segítségével számukra nőnapokat szervezni. A nőnapokat, június közepétől, mindig keddi napon tartották Ezeken ismeretterjesztő és politikai előadások hangzottak el. — Ezeket a nőbizottság szervezte. A nőbizottság június 22-én már a saját direktóriumát is megválasztotta. Ennek tágjai, Szlávik Imréné, Kiss Gyuláné, Kiss Aranka, Mollináry Gizella, Fischerné Weisz Sári, Kozma Jenőné és Benedek Béíáné lettek. Első ülésükön azzal foglalkoztak, „hogy miként lehetne a háziasszonyokat bevonni a nőmozgalomba”, miként alakítsák meg a háztartási alkalmazottak nőszervezetét és hogy a szakszervezetek nőtagjait m - ként vonják be a nőmozgalmi agitációba. — Tevékenyse gük eredményeként július 6-án a szécsényi járásban is létrehozták a nőmozgalom járási központját Itt is megindult az agitáció és a nőpapok tartása is rendszeressé vált. A nógrádi nőmozgalom szervezésében július 15-e hozott komoly fordulópontot. Ezen a keddi nőnapon a Szocialista—Kommunista Munkások Magyarországi Pártja központi nőtitkárságának kiküldöttje, Knur Pálné tartott előadást „Világforradalom” címmel. „Végezetül kijelentett >. hogy az országos nőmozgalomnak az az óhaja, hogy kiépüljenek a nőmozgalom megyei szervei, kiépíttessenek a megyei párttitkárságok.” Megyei párttitkárrá Mollináry Gizellát ajánlotta, „a nőmozgalolm lelkes, bátor, mindenben határozott és fáradtságot nem ismerő alakját”, akit egyhangúlag meg is választottak. Knurné július 30-án Szé- csényben tartott előadást. Hogy ekkor, a Tanácsköztársa ság hatalmának utolsó napján mit beszélt, sajnos, nem tudjuk. — Egy azonban biztos, hogy a megyei nőszervezet egyike volt időszakunk legharcosabb társadalmi és politikai mozgalmának. A mozgalom célkitűzéseit igen jól vázolta Rehák Pál. Ő Balassagyarmaton szintén a tanácshatalom utolsó hetében tartott „A nő helyzete a kommunista államban” címmel előadást. Ennek egyik érdekessége, hogy augusztus 3- án jelent meg nyomtatásban a Nógrádi Népszavában, tehát már a Tanácsköztársaság leverése után. — Elmondta, hogy a kommunista társadalom csak egy embertípust ismer, amelyik termel, a szellemi és a fizikai munkás közt nem lesz különbség. „Minden gyári és gazdasági üzem mellett központi háztartások fognak létesülni, melyekben szakavatott szakácsnők gazdaságosabban és ízletesebben fognak főzni a mai elaprózott háztartásokkal szemben.” Szülés előtt és után 8—8 heti szabadságot fognak kapni a nők. Szülőotthonok lesznek. A bölcsődék a gyárüzemekkel lesznek ösz- szekapcsolva. Az emberek között a melléktekinteteket kizáró ideális házassági kapcsolat fog kialakulni. - Ez csak néhány gondolat beszédéből, de ezek is elénk tárják hogy mily sokrétű problémákra kellett választ adnia a nőmozgalomnak ebben a hősi, lelkesedéstől fűtött történelmi korszakban. Dr. Belitzky János Nem szeretik a magyar filmet Nádújfalu legmutatósabb épülete a nagynjféretű művelődési otthon a főutcán, amelynek igazgatója az öntevékeny Gubán János, nyugdíjas. A nagy kultúrház általában egész héten át kong az ürességtől, egy-két klubesten és mulatságon kívül semmi meg nem bontja a csendes falakon belüli nyugalmat. Talán egyetlen rendszeres tevékenység és szórakozás: a vasárnapi filmvetítés. Ámde, amint azt Gubán János megállapította, a filmek közül is kevésnek vau sikere. Egy bizonyos, hog- Nádújfalun nem szeretik magyar filmeket, mert magyar filmnél üres a terem Véleménye szerint a falusi mozinézők is igényesek lettek, s ha jó filmet nem láthatnak, inkább nézik a televíziót, amiből 162 van a községben. NÓGRÁD — 1969, július 13., vasárnap 7
