Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-09 / 156. szám
Víssshang „így élünk Szirákon” EZZEL a címmel sugározta a Kossuth rádió nemrégiben Holakovszky István és Szamos Rudolf riportját. Holakovszky István „régi rádiós” jó nevű riporter és Szamos Rudolf neve sem ismeretlen a rádióhallgatók körében: állandó kapcsolatot tartott a rádióval akkor is, amikor a szerkesztői munka a Hétfői Hírek vagy a Budapest című folyóirat redakciójához kötötte. Ez az igény, a folyamatos kapcsolat a legközvetlenebb és legfrissebb publikálási lehetőséggel, a rádióval — kifejezése annak is, hogy újságírói munkájában sokra értékeli a gyors reagálás lehetőségeit, életünk változásainak, gondolkodásunk mozdulásainak dokumentatív felmutatását. Riportjukban a szerzők elsősorban az utóbbira, a vidéken élő értelmiség, a falusi vezető réteg gondolkodásának „társadalmi tudatszintjének” bemutatására törekedtek. Milyen irányba befolyásolja a falusi értelmiség bezárkózott- ságával, esetenkénti aktivitásával a falun élők gondolkodását, igényességét a kulturáltabb szórakozásban, vezetik-e a vidék kulturálódásái. a községek, falvak életének irányítói? Mit tudtunk meg erről? A községi tanácselnök álma: a falu fejlesztése. A körzeti orvos véleménye így ösz- szegezhető: a fiatalok isznak, csak isznak, szemléletükben az „ahogy esik, úgy puffan” felfogás érvényesül... Tizenhárom éve nem történt semmi új Szirákon (?), ha csak az új járdát nem számítjuk. Az iskola igazgatójának helyettese arról beszélt — nincs társadalmi élet a községben, nem járnak össze az emberek, a „beszűkülés” magával hozza a „beszürkülést”, unalmassá válik az élet, pedig van igény a „többre” és azt is elmondták, mi lenne ez a több: szórakozás, kikapcsolódás, színház. Pillanatnyilag a rádió és a televízió jelenti mindazt, ami a kikapcsolódást eredményezheti. A körzeti állatorvos véleménye valamennyire eltér az előbbiektől, ő ugyanis azt mondja, hogy 1956 óta sokat változott az élet Szirákon, „addig nyomott voLt minden” ... Sok könyve van az állatorvosnak, aki azt állítja: ha az ember akarja, vidéken is megtalálhatja a fejlődés útját. Mindenki olvas (kétezer kötet van a községi könyvtárban, ezenkívül háromnégy munkahelyi könyvtár is működik), rendeztek egy jólsikerült író-olvasó találkozót Cseres Tiborral, de az ellentmondásosság továbbra is megmaradt a község társadalmi életében. _ A FIATALOKAT lasszóval kell fogni az ifjúsági klub rendezvényeire, érdektelenség mutatkozik a szervezésben, részvételben... Nincs igény bennük az új iránt ■— körülbelül ezt mondta egy fiatal tanítónő Szirákon. Mindebben része van — negatív értelemben — az értelmiségi rétegnek. Közülük főként a fiatalabbak próbálnak kezdeményezni, változtatni azon a szellemi restségen, tespedtsé- gen (ahogy a helyi állami gazdaság vezetője kifejezte), ami Szirák társadalmi életét jellemzi. A riport egyik legfontosabb tanulsága is ebből a szókimondásból adódik: a társadalmibb, tehát korszerűbb közgondolkodás kialakításában nem vesznek részt megfelelő arányban és súllyal a vidéken élő értelmiségiek, akik sem egymással, sem a nevelésre rászoruló és nevelhető fiatalokkal nem tartanak egészséges kapcsolatot. — Napi munka, otthoni munka és valami hobby — ez a képlet, a „közöny” és „tespedtség” képlete, ami természetesen!!) nem valamilyen sziráki kuriozitás- A riport másik tanulsága: a megkérdezettek szinte valamennyien (egyedül az FMSZ főkönyvelője vonrta vissza levélben a nyilatkozatát) nyíltan és demokratikus jogaikkal bátran élve beszéltek a gondokról. Vagyis nagyon jól ismerik valamennyit, eljutottak az okok vizsgálatáig (ebben része van a rádió sziráki látogatásának is), a továbblépés azonban nem olyan egyszerű. A sziráki tükörbe nagyon sokan „beleférünk”. A mégváltozott élethez jobban igazodó gondolkodás és igényesség társadalmibb méretű és érvényű alakítgatását nemcsak Szirákon gátolja a befe- léfordulás, a „szocializmus a küszöbig” felfogás, ami viszont szerves kapcsolatban van a társadalmi munka „becsületével” (hovatovább nem is lehet idézőjel nélkül leírni ezt). ,-A jó munkát meg kell fizetni” — ezt a mondatot gyakran elmondjuk manapj ság. „A társadalmi munkást meg kell becsülni” — ezt a mondatot mintha elfelejtettük volna. Elképesztő példákat lehetne felsorolni a társadalmi munka „megbecsüléséről”. A közgondolkodásért tevékenykedő vidéki és nem vidéki értelmiséget sokkal jobban meg kellene becsülni, jutalmazni (nem elsősorban anyagiakkal, hanem társadalmi elisijjerés- sel), ehhez azonban a társadalom felfogásának kellene megváltozni éppen az ilyenfajta tevékenységet illetően. Egy kicsit fából vaskarika ez így. Sokat tehet, tesz is a maga módján — majd azt írtam; a maga vitatott módján — a népművelés. ÉS ÉPPEN Szirákon tesz! Ez is elfért volna a riportban (miért maradt ki? — talán régebben készült a felvétel) — a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a megyei József Attila művelődési központ együttes munkával minta klubkönyvtárat létesít Szirákon. Módszertani segítséggel, színvonalas irodalmi színpadi műsorokkal, más rendezvényekkel támogatja a sziráki kövületeket feszegető értelmiséget. Más is kimaradt a riportból: néhány „közömbös” fiattal is elmondhatta volna a véleményét... Pataki László Szövetkezeti könyvszolgálat hi adni, amit megrendeltek Salgótarján egyik modern szövetkezeti épületében, a Pécskő utca 3-ban, érdekes és megtisztelő szerepet kapott néhány alagsori helyiség. A lépcsőházi bejárat mellett ízléses kirakat, fölötte pedig felirat hirdeti: Szövetkezeti könyvszolgálat. Az 1966 óta működő szolgálat vezetője, Beke László ad tájékoztatást e szolgálat céljáról, feladatáról: — Célkitűzésünk a falusi lakosság kulturált könyvellátása. Mindenekelőtt azokban a községekben, ahol nincsenek a közelben szövetkezeti vagy állami könyvesboltok. — Hogyan oldják meg az ellátást innen a megyeszékhelyről? — A bizományosi hálózat segítségével. A megyében jelenleg ötvenkét falusi bizományosunk dolgozik. Sajnos, nincs minden községben, ugyanakkor egyes helyeken a működésük sem a legkifogás- tálanabb. Pedig ez nagyon lényeges, mert a közmondással ellentétben, a jó bornak is kell a cégér. A könyvnek meg különösen, még akkor is, ha a legfelkapottabb műről van is szó. — Mit jelent az, hogy könyvszolgálat? — Ez a helyiség itt üzlet is — mutat körbe a vezető. — Azonban minket nemcsak személyesen keresnek fel a könyvrajongók, hanem számosán levélben kérnek tanácsot vagy rendelnek könyvet, a ta nácsok, termelőszövetkezetek, ifjúsági és tömegszervezetek. Kérésüknek eleget téve számos könyvcsomagot állítottunk már össze számukra a belföldön megjelent szépirodalmi, vagy szakirodalmi könyvekből. De sok esetben már előre kötünk megállapodást a megjelenő művekre. A salgótarjáni járás egyik nagy termelőszövetkezete például ötezer forint értékű könyvanyagot kötött le nálunk. Ezért az összegért a keret erejéig, tetszése szerint vásárolhat. — Tehát száműzték az úgynevezett zsákbamacska módszert? — Kétségtelen, hogy a könyvterjesztésben előfordultak visszásságok. Nem azt kapta a vevő, amit megrendelt, amit szeretett volna. Nekem azonban az a véleményem, hogy az ilyen inkorrekt módszer veszélyezteti a vevőkört. — ps — Milliós útjavítás Választási nagygyűléseken, tanácstagi beszámolókon a romhányiak sokszor szóvá tették a község fő közlekedési útjának állapotát. A Cserép- kályhagyártól a falu végéig hosszú időn keresztül csak lépésben haladhattak a járművek, mert az útburkolat gödrei, buktatói, egyenetlenségei gyorsabb előrehaladást nem engedtek- A lakosság örömére ebben az évben az Egri Közúti Igazgatóság hozzálátott az útszakasz felújításához. A munkálatokra, amelyek jelenleg is tartanak, több mint egymillió forintot költenek a községben. ARKAGYIJ VEINEK — GEORG» VEINEK: Hyomoi magánügyben FORDÍTOTTA: KASSAI FERENC — Bármit is mondasz, ennél még a mahorka Is jobb. Ezek a füstszűrös cigaretták besavanyítják a tüdőmet. — Sarapov lassan, kimérten szűri a szavakat, mintha a fogsorán mérlegelné őket. Tyihonov viszont türelmetlenül dobol a szék karfáján, s alig hallhatóan dünnyögi: — Érthetetlen ... Sarapov nyugodt: — Megtaláljuk, ne félj semmitől. — És ha nem? — Különbeket is elcsíptünk már. — Akkor inkább erről beszéljünk, ne a mahorkáról! Sarapov teát tölt a magas kristálypohárba, akkurátusán kavargatja. Tyihonov behunyja a szemét. Nem álmos. Inkább türelmetlen. Sarapov tapintatosan mormolja: — Ébresztő. Ébredj fiacskám. Kezdjünk dologhoz. Tyihonov kinyitja a szemét és felüti a dossziét, amelynek borítóján ez áll: „A 2834. sz. bűnügy aktái. Tárgy: T. Sz. Akszjonova polgártársnő meggyilkolása. A nyomozás kezdete: 1966. február 14. Befejezése:...” HÉTFŐ A szél elállt, sűrűsödött a hóesés. Csodálatos csend volt, amelyet hirtelen átható kiáltás tört meg. — Mi ez? — kérdezte Tyihonov a sarkon posztóié rendőrtől. — Ezek az átkozott pávák... Itt a botanikuskertben ketrecben tartlák őket. Az ember csak csodálkozik: milyen királyi madarak, a hangjuk meg egyenesen nevetséges . . — Rendben. Kérem a lámpáját. A lámpafény kihasított egy fényes kört a sötétségből. A kör közepén feküdt a holttest. Tyihonov hirtelen arra gondolt, így világítják meg az artistákat is. Térdre ereszkedett. Első megfigyelése az volt, hogy az asszony szem- pilláján már nem olvadtak meg a hópelyhek Ügy tűnt, az asszony nyitott, nagy szeme megrebben az erős fénytől. Ez azonban csak optikai csalódás volt. Az asszony mozdulatlanul feküdt és csodálkozó mosollyal nézte az erős fényen át a sötét eget... Tyihonov óvatosan, a szélénél fogva tartotta maga előtt az asszony táskáját. Az asztali lámpa melegétől olvadni kezdett a ráfagyott hő, a fekete bőrt belepte a pára. Tyihonov felkattintotta a zárat és egy fehér papírlapra borította a táska tartalmát. Egy csomag „Jáva” cigaretta, jegyzetfüzet, töltőceruza, szempillafesték, egy tízrubeles bankjegy, némi aprópénz, púdertartó és egy fehér zsebkendő hullott a papírra. Tyihonovon kényelmetlen érzés vett erőt, mintha engedély nélkül lépett volna be egy idegen életbe ... Egy idegen halálba ... A táska oldalzsebében boríték lapult, mellette az asszony igazolványa. Barna könyvecske, arany betűs felírással: „Akszjonova Tatjana Szergejevna, a ’Sztrana Szovjetov’ különtudósítója”. A fényképen: nagy, csodálkozó szemek, a száj szegletében mosoly bujkál. A portos borítókon látszott a moszkvai postahivatal bélyegzője. Egy kockás iskolafüzetből sietősen kiszakított papírlapot tartalmazott, rajta ez állt: „Maga aljas és gonosz! Ha nem hagyja békén, hamarosan póruljárhat. Rendkívül veszélyes helyzetbe hozza önmagát”. „Kezdetnek nem rossz” — gondolta Tyihonov. A címzés: Moszkva. Tyopiij utca 67. 12. sz. lakás. T. Sz. Akszjonovának. Tyihonov felemelte a telefonkagylót. — Nyilvántartó? Itt Tyihonov, a bűnügyi rendőrségtől. Akszjonova Tatjána Szergejevna újságírónő adatait kérem. Igen. Köszönöm. A feladót nem tüntette fel a boríték. A levelet két napja kézbesítették' A jegyzetfüzet majdnem üres, csak első két oldalára írt a gazdája. Helyesebben nem is írt: rajzolt. Vonalakból rótt apró figurák, közöttük rövid mondatok, mondattöredékek: „Feni a fogát”. ..A gyűlölettől fehér szeme”. „Az öreg Oduvancsik”, „Szörnyű, hogy még mindig . ..”. „Lehet, hogy mégsem ő?”, „ő az.” — Jevsztyignyejeva polgártársnő, mondjon el mindent, sorjában. — Az elejétől? — A legelejétől. — Szóval Nyura felkeresett a jégszekrény miatt... — Ki az a Nyura? Anna Latina? — 2 — Mosiélet Nyugatnémet—olasz, romén és csehszlovák film @ héten A hét moziműsórában csütörtöktől három filmet vetít a salgótarjáni November 7 Filmszínház. Július 10-től 12-ig kerül közönség elé A kacsa fél 8-kor csenget című, magyarul beszélő, színes, nyugatnémet—olasz filmvígjáték. A ragyogóan szellemes történet a kiváló rendező, Rolf Thiele munkája. Thielét olyan filmek nyomán ismerte meg a magyar közönség, mint a Rosemarie és a Morál 1963. A főszerepet Heinz Rühmann, sok kiemelkedő film nagy humoristája formálja. Július 13—14-én A szűz jegyében című román filmet láthatjuk. A színes, szélesvásznú produkció egy napjainkban játszódó antik tragédia. Július 15—16-án mutatja be a November 7 Filmszínház A tékozló fiú című csehszlovák alkotást. A különleges történet egy ideggyógyintézet- ben játszódik és érdekesen bontja ki egy megbecsült, nagy reményekre jogosító építészmérnök bonyolult lelki konfliktusát önmagával és a világgal szemben. Jelenet A kacsa fél 8-kor csenget című nyugatnémet—olasz filmvlejátékból A tékozlé fiú különleges témájú csehszlovák lélektani filmdráma-----------------------------------------------------------------------— Hát persze. Ki lenne más? Neki ZIL jégszekrénye van, nekem meg... — Arra kérem, onnan kezdje, hogy kiértek az utcára. — Kérem! Szóval fél kilenc tájban Nyura készülődni kezdett, én meg mondom neki: „Tudod mit? Elkísérlek a buszig”. A házunk szemben van a Bajkál szállodával. Majdnem szemben, srévizavé. Mondom Nyurának: „Ne itt szállj fel, itt mindig szörnyű a tolongás. Menjünk át ezen a telken, ott van a 24-es végállomása. Ülőhelyed lesz, úgy utazol, mint a taxiban”. Él is indultunk, szerencsére sokan jártak már előttünk, ösvényt tapostak ? hóba... — Mondja kérem, az ösvény egyenesen a buszmegállóhoz vezet? — Nem, a megálló a Susokolova úton van, a 16. számú háznál. Szóval az a férfi már az ösvény elején utol. ért benünket. Az asszony előttünk haladt. — Menyire lehetett önöktől? — Pontosan nem tudnám megmondani. Olyan ötven hatvan lépésnyire lehetett. Ha előre tvdtam volna... Tyihonov figyelmesen hallgatta az asszony tanúvallomását. Hiszen ő és barátnője, Anna Latina volt a gyilkosság szemtanúja — Hogy nézett ki az a férfi? — Hát... Olyan hétköznapian. Magas. Sapkát és azt hiszem sötét télikabátot viselt. Aktatáska volt nála .. — Latina polgártársnő, nem figyelte meg az arcát" — Nagyon sötét volt. Az ösvény szűk, háttal fordultam felé, amikor megelőzött bennünket. — Ketten elfértek az ösvényen? Vagy egyiküknek félre kellett fordulnia? — Éppen erről beszélek. Másképpen bele kellet-, volna lépnem a hóba. — Milyen volt az aktatáskája? — Szerintem nem is aktatáska volt inkább olyan kisebbfajta bőrönd — Felismerné ezt az embert? Az asszony elgondolkozott, felsóhajtott: — Nem venném a lelkemre. Nagyon sötét volt. Börtönbe juttatni egy ártatlan embert.. . Tyihonov elmosolyodott: — Ettől ne tartson. De menjünk tovább. Tehát négyen voltak az ösvényen, maga és Jevsztyignyejeva, önök előtt az ismeretlen férfi és még előbb az asszony, akit... (Folytatjuk) 1