Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
Barátságunk legyen örök és szilárd Karelin Vaszilij Grigorjevics, a kemerovői pártdelegáció vezetőjének nyilatkozata A Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottságának vendégeként megyénkben tartózkodik a Szovjetunió Kommunista Pártja Kemerovo területi Bizottságának öttagú delegációja. Megyénk vendégei itt-tarlózkodásuk során ellátogattak mezőgazdasági és ipari üzemekbe, megtekintettek néhány szolgáltató vállalatot. Találkoztak a megye párt-, tanácsi, ifjúsági és tömegszervezeti vezetőivel. Eszmecserét folytattak megyénk dolgozóival. A látogatás lassan befejeződik. A megyében szerzett benyomásokról, tapasztalataikról folytatott beszélgetést munkatársunk, Karelin Vaszilij Crigorjeviccsel, az SZKP területi bizottságának titkárával, az öttagú delegáció vezetőjével, —• Először is engedje meg, hogy annak a megtisztelő kötelességnek tegyek eleget, amit már korábban meg kellett volna tennem, de most felhasználva a sajtó nyilvánosságát tolmácsoljam Nógrád megye dolgozóinak, vezetőinek megyénk^ Kemerovo terület dolgozóinak, kommunistáinak, vezetőinek az önökhöz küldött jókívánságait. Rendkívül nagy megtiszteltetés számunkra, hogy hazánktól távol, egy baráti, testvéri megyében tehettünk látogatást, az önök vendégei lehettühk, s ahol egy nagy nép képviselőiként tanulmányozhattuk Nógrád megye életét, az ipar. a mezőgazdaság munkáját, s ami 'bennünket különösen érdekel, a lakosság ellátását, szolgáltatásának színvonalát. Hat nap, amit eddig itt el- töltöttünk. nem nagy idő mégis olyan sok és mély benyomást szereztünk, hogy meg sem kísérlem azok visz- szaadását. Néhány dolgot azonban megemlítek. Talár az első és legmélyebb benyomás az, hogy Nógrád megye dolgozói a párt és a tanács vezetésével az elmúlt 25 esz. tendő alatt óriási lépéseket tett a szocializmus építésében, s nagyszerű eredményeket ért el az életszínvonal növekedésében. Ezt láttuk az ipari üzemekben, a mezőgazdaságban, a szolgáltató vállalatoknál egyaránt. És ami a mi szempontunkból fontos, •az, hogy a szövetkezetek, állami gazdaságok az ipari üzemek vezetői magas színvonalon látják el feladataikat Nagyon bölcs emberek, ismerik munkájukat, egyszóval magas színvonalon tudják vezetni az üzemeket. Rendkívül jó véleményünk van Sümegi János elvtársról, a szécsényi termelőszövetkezet elnökéről. Szívünkbe zártuk őt csakúgy mint Sándor Józsefet, a Magyar- nándori Állami Gazdaság igazgatóját. Vadas Gyulát a szécsényi TÖVÁLL, vagy Varga Gyulát, a Salgótarjáni Öblösüveggyár igazgatóját. Bármerre, ahol jártunk, azt tapasztaltuk, hogy az embereknél kiváló a munka- han gutal, felelősséggel ^végzik munkájukat a mezőgazdaságban és iparban egyaránt. Megragadott bennünket — különös figyelemmel is kísértük — hogy Nógrád megyében helyesen valósul meg az egyik fpntos alapkérdés, a lakásépítkezés falun és a városban. Az itt szerzett jó tapasztalatokat feltétlen hasznosítjuk mi is munkánkban. Meggyőződhettünk arról is, hogy nagy erőfeszítéseket tesznek a város ellátásáért, s őszintén megmondjuk, néhány elgondolást mi is megvalósítunk. Talán még egy személyes benyomás. Jártunk egy ^ egyszerű termelőszövetkezeti tag Tegnap Salgótarjánból útnak indult — az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szervezésében — az az ifjúsági különvonat, amelyen ötszáz nógrádi fiatal utazott a Szegedi Szabadtéri Játékokra. A fiatalok közül 240-en az Állami Biztosító önsegélyező akciója révén kerültek a nagy számú megyei csoportba, lakásában. Nem tudtak látogatásunkról, nem is vártak bennünket. Ha csak ezen a családon mérjük le az önök életszínvonalát, akkor azt jónak kell megítélni. A szépen berendezett lakás, a szinte teljesen gépesített háztartás, a lakás melletti garázsban levő személygépkocsi arra enged következtetni, hogy itt Nógrád megyében is jól élnek az emberek. Ez pedig nem más. mint a szocializmus vívmánya, a szocialista építőmunka nagyszerű ered- móive. — ön, Karelin Vaszilij Grigorjevics, hogyan ítéli meg a két testvérmegye együttműködését? Lehetségesnek tartja-e hogy a két testvérmegye további együttműködésének kiszélesítésével szakemberek tanulmányútjá- ra. tapasztalatcseréjére Is sor kerüljön? •— A pártjaink között létrejött együttműködés már eddig is lehetőséget adott arra, hogy jobban megismerjük egymást. A kölcsönös párt- és állami delegációk látogatásának a tapasztalatcseréknek az volt az eredménye, hogy néhány jó tapasztalatot át is tudtunk venni egymástól, munkánkban gyümöl- csöztetni tudtuk azokat. Éppen ezért mi, a magunk részéről rendkívül fontosnak és hasznosnak tartanánk, ha szakemberekkel bővítenénk az eddigi kapcsolatainkat. Olyan delegációk cseréjéről lehetne szó, melyek nem általánosan, hanem konkrétan ismerkednének egy-egy területtel, s mélyebben tanulmányoznák valamelyik szakágat. Véleményem szerint hasznos lehetne akár az üvegipari, akár az építőipari szakemberek kölcsönös látogatása Nógrád megyében, vagy Kemerovóban. Nálunk sok új, nagy város épül. Éppen ezért gondunk a parkosítás, a kertgazdálkodás tervezése, kialakítása. E téren is szerezhetnénk jó és hasznosítható tapasztalatokat, de van több olyan terület még, ahol a szakemberek kölcsönös külön is említésre méltó, hogy a varsányi termelőszövetkezo 102 fiatal munkását küldte íu talomként Szegedre! A nógrádi csoport két napot tölt a Tisza-parti városban, részi vesz azon az ifjúsági nagygyűlésen, amelyen Ribánszk Róbert a KISZ kb titkára mond beszédet, — az ifjúsá?: karneválon és bálon, és megnézi a Háry János eláadását is. együttműködése mindenképpen a két nép javát szolgálná. Hiszem, hogy az önök pártja és a ml pártunk vezetői megtalálják a szakemberek kölcsönös látogatásának, tapasztalatcseréinek lehetőségeit is. — Néhány napot még körünkben tölt el a ke- merovói pártdelegáció, mégis most kérdezem meg, hogy mivel búcsúzik el a szibériai küldöttség Nógrád megyétől? — Korábban már utaltam azokra a benyomásokra, amelyek számunkra rendkívül megkapóak és hasznosak voltak. Ezt a gondolatot most azzal bővíteném ki, hogy meggyőződhettünk arról is: Nógrád megye dolgozói a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának határozata szellemében cselekednek. Erőfeszítéseket tesznek a párt politikájának haladéktalan megvalósításáért, fáradoznak az új gazdaság- irányítási rendszer bevezetésén és nagyon sokat tesznek — amit ugyan végül, de jelentőségében első helyen említenék — a szocialista tábor egységéért, a béke megteremtéséért. Ezt látni rendkívül nagy öröm .delegációnk számára. Ezeket a benyomásainkat is elmondjuk otthon Szibériában. Kemerovóban. — Befejezésül még annyit: mi, mindenütt, amerre jártunk, azt is tapasztalhattuk, hogy a Nógrád megyei dolgozók nagy érdeklődéssel kísérik a szovjet nép. ezen belül is a testvérmegye. Ke. merovö dolgozóinak munkáját, életét. Megígérhetjük, hogy egy viszontlátogatás során mi is megteszünk mindent azért, hogy megismertessük önökkel Kemerovo megyét. Azt kívánjuk, hog” barátságunk legyen örök és szilárd, hiszen ezt kívánja tőlünk a szocializmus, a kommunizmus építése — fejezte be nyilatkozatát Karelin Va- szlij Grigorjevics elvtárs. S. L. „Minden más kórházba miért kerül a beteg? Azért, hogy ott gyógyítsák. Az elmekórházba elsősorban azért kerül, hogy a társadalom megszabaduljon tőle.” „... zárjátok el alaposan szegényeket, mert megszakad a szívünk... Nincs hamisabb humanizmus ennél.” (Benedek István.) ★ Az elzártság nemcsak puszta óhaj, beteljesedését az elmekórházak, intézetek köré vont áthághatatlan kőfal jelzi. A fal áthághatatlan a szó mindkét értelmében. Nemcsak a beteg mozgását korlátozza, de gyógyultan kikerülve az elmeosztályról csak néhány lépés, s a társadalom falába ütközik. Suttognak-pusmognak: elmeosztályról jött, mit lehet tudni? S a beteg — legyen bár tökéletesen gyógyult — örökre homlokán cipeli a bélyeget, amelyet „egészséges” társai sütöttek rá. ★ Az elmebetegeket mindig is valamiféle megfoghataüan homály vette körül. A természeti népek mitikus tisztelettel kezelik az elmebetegeket, a mod&rn ember mitikus borza- dállyal. Az előítélet talaja, hogy az elmegyógyászat évtizedeken, sőt évszázadokon át az orvostudomány legkülső perifériáján kapott helyet. Korszerű értelemben vett elme- gyógyászatról csak az utóbbi egynéhány évben lehet beszélni. Open door. Ez annyit jelent: nyílt ajtó. E két szónak er értelme alkotja a modern ' ” "nyógyászat vezérfonalát. ' képletesen értendő ajtónak em szabad örökre becsukódnia a beteg mögött. Nyitva Ifjúsági külön vonat Szegedre Hol a határ? A fermelőszöretkezefek CertVgazdálkodása egyszeriben megváltoztatta a közös gazdaságok és a tanácsok korábbi kapcsolatát. A termelőszövetkezet tulajdonosa a tagság, s így saját magja szabja meg, hogyan gazdálkodjon a közösség, kik irányítsak a közös munkát? Az ilyen intézkedéseket korábban a tanácsokon hozták, a szövetkezetek kényszerű végrehajtói voltak a döntéseknek. Az új helyzetet megelőzően a megyei, a járási, és a községi tanácsoknál is sokáig vitatták: intézkedéseikkel, meddig mehetnek el? Hoi van a határ. ahol mindenképpen meg kell állniok, ha nem akarják, hogy a beavatkozás vádja érje őket. ' Azóta számos kormányhatározat, miniszteri rendelet látott napvilágot. Közöttük olyanok, amelyek tisztázták: ahogyan növekszik a termelőszövetkezetek belső igazgatásának ellenőrzésének szerepe, úgy szűkül egyre kisebb területre a hatósági ellenőrzés. A hatósági tevékenység, az állami ellenőrzés feladata, mindenekelőtt az, hogy őrködjön a népgazdaság és a szövetkezeteit kapcsolatát szabályozó törvények, jogszabályok megtartásán, a mezőgazdasági termelés, az ellátás biztonságán. ■ Mindössze másfél, két esztendő múlt el így. Még kevés a tapasztalat, hogy megmásíthatatlan következtetéseket vonjunk le a tanácsok es a szövetkezetek újszerű kapcsolatáról. Azt azonban a megyei, a járási szakigazgatási szervek vezetői, munkatársai maguk mondották el a közelmúltban a megyei tanácson rendezett megbeszélésen: egyáltalán nem köny- nyű szakítani a régi módszerekkel, átvenni az új munkastílust. Keresik a kapcsolatok új formáját, de még nem sikerült kialakítaniuk a leghatékonyabb munkamódszereket. Sok hasznos tapasztalat, észrevétel hangzott el ezen a beszélgetésen, az eddigi munkát illetően. Az utóbbi időben a tanácsok nem próbáltak intézkedni olyan kérdésekben, amelyek kifejezetten a szövetkezeti vezetők, a szövetkezeti szakemberek feladata. De nem is hagyták magukra a gazdaságokat, elvárják, hogy most már önállóak, állhassanak meg támogatás nélkül, a maguk lábán. A megyei, a járási végrehajtó bizottságok kevesebb papírmunkával terhelik a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályokat. De a testület eddig is megvitatta és ezután sem mellőzi a mezőgazdasági termeléssel, a szövetkezetek gazdálkodásával összefüggő leglényegesebb kérdések vitáját. Az így született határozatok: szakmai irányelvek, elvi állásfoglalások. Megszabják a szakigazgatási szervek tevékenységét, ajánlásokat, hasznos tanácsokat adnak a szövetkezeteknek. A tapasztalatok sajnos nem egyértelműen jók egy járásban sem. A kialakuló, új munka- módszerekkel erősen keveredik és még mindig hat a régebbi munkasítlus. A balassagyarmati járásban például időben, gyorsan felismerték: a piaci és egyéb gazdasági kapcsolatok ismerete nélkülözhetetlen, ha a szövetkezetek valóban eredményesen akarnak gazdálkodni. Ezért a járási közgazdásznak fél évre előre megszabták a programját. Azt vizsgálja, hogyan érintik a legfontosabb gazdaságpolitikai ösztönzők a termelőszövetkezeteket? Milyen Intézkedés«* * szükséges ok, hogy „kivédjék” a komolyabb anyaga megrázkódtatásokat? Ugyanakkor a járási tanács segítő szándékkal, de easQScségteieniB avatkozott a szandai temteiőszőveöoezet életébe. Saját apparátusa készítette el & gazdaság üzemfejlesztési tervét, amely mindenekelőtt a szövetkezeti vezetők, s esetleg valamelyik tudományos intézet feladata. Többféle oka van annak, hogy a tanácsok viszonylag hosszú türelmi időt kémek, nehezen találják meg helyüket az új helyzetben. Nyíltan, őszintén szóltak ezekről a gondokról is a megyei, a járási tanácsok képviselői. Hosszú ideig nem kaptak semmiféle támpontot arra vonatkozóan, hogyan cselekedjenek. A túlbuzgóság így esetenként rossz irányba vitte a munkát. A gondokat csak tetézte, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályok átszervezésével sok új ember került a tanácsokhoz, olyanök, akiknek egészen élőiről kellett ismerkedniük a munkával, a területtel. A rétsági járásban még ma sem sikerült megnyugtatóan rendezni az osztály létszámát. Mindezek a gondok természetesen visszahatottak és egyáltalán nem előnyösen éreztették hatásukat a tanácsok tevékenységében. Jogosan tették szóvá a járási szakigazgatási szervek képviselői: a megyei tanács több és hatékonyabb információval segítse munkájukat. Munkamódszere, munkastílusa igazodjék jobban a korszerű követelményekhez, ahhoz, amelyet joggal kíván meg a járási szakigazgatási Szervektől. Hasznosnak találnák többek között, ha tapasztalatcseréket szerveznének, ahol öszegyűjthetnék a legjobb, leghatékonyabb módszereket. A pásztói és a salgótarjáni járás egyébként öntevékenyen már a közeli napokban sort kerít ilyen találkozásra, tanácskozásra. a tanaosjusz nai.asis.ure jeiemosen csőka tanácson kent hogy a termelőszö. vetkezetek önállóan, vállalatszerűén gazdálkodnak. Munkájuk azonban így sem kevés. Az élelmiszer-gazdálkodás állami irányításában olyan fontos területen kell segíteniük a közös gazdaságokat, mint a közgazdasági ösztönzők helyes alkalmazása, a hatósági jogkör gyakorlása, állami felügyelet ellátása. Arra ma már nincs szükség, hogy a szövetkezetek helyett gazdálkodjanak. Ez a közös gazdaság belső ügye, s ehhez a munkához egyébként is felnőttek már a szövetkezeti vezetők, a szövetkezeti tagok. Abban viszont még mindig sokat segíthetnek, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően, okosan éljenek a lehetőségekkel, eredményesen gazdálkodjanak a termelőszövetkezetek a viszonylag mostoha körülmények közötti Nógrád megyében is. I Vincze Istvánná Orten door Kapu nyílik a kőfalon kell hagyni, hogy az ember visszatérhessen a társadalomba, az életbe. Nem eldugni, hanem az orvostudomány eszközeivel, kézenfogva visszavezetni. Az elmebetegek gyógyítása két részből áll. A gyógyszeres, elektromos kezelés a kóros érzetek, képzetek kiküszö- szöbölésére szolgál, lehetőséget teremt az egészséges érzelmi működés számára, utat egyenget az egészséges gondolkodás előtt, azaz megtanítja a beteget alkalmazkodni a társadalom szokásaihoz, törvényeihez. A kezelés másik része a terápiás miliő — munka- és környezetterápia. A betegek különféleképpen reagálnak a gyógyításra. Egy részük a gyógykezelés után eredeti munkakörében elhelyezkedhet, más részüknek viszont új munkát kell vállálniok. S itt következik a ma elmegyógyászatának egyik legsúlyosabb gondja: nincs terápiás munkahely! Nem tudnak a többé-kevésbé gyógyult embernek olyan munkát adni, amely képességeinek megfelel, de ugyanakkor nem érzi robotnak, örömmel-kedvvel végezheti. Megoldásként több lehetőség kínálkozik. Félműszakos munkahely. A gyógyítás szempontjából kiváló. Érzi a beteg, .hogy képes dolgozni, nem kölönc a társadalom nyakán, mert nem kárhoztatják teljes tétlenségre. Rehabilitációs, vagy védett munkahely. Ezek a pszichiátriai osztály felügyelete alatt működnének, s rendeltetésük nem elsősorban a nyereség termelése, hanem a gyógyítás. (Ilyen munkahelyek létesítését az Egészségügyi Minisztérium tervei tartalmazzák). Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet munkaterápiás osztálya mellett foglalkoztatási részleg is működik — akár nappali szanatóriumoknak is nevezhetnénk —, ahol a nappalt töltik a betegek, estére hazamennek a családjukhoz. Fordított rehabilitációs lépcső: az előbbinek éppen az ellenkezője. Az éjszakát az intézetben tölti a beteg, a nappalt a munkahelyen. Lehet ez életforma azoknak, akiknek szükségük van az ellenőrzésre, de lehet egy lépcsőfok a társadalomba való tökéletes beilleszkedéshez. Ezt a módszert a Szovjetunióban kitűnően alkalmazzák. ★ Az elmebetegek ma még kettős zár alatt élnek. Kiközösíti őket magából a társadalom, de lelkűket egy saját maguk készítette bilincs is szorítja. Az esetek nagy részében ők maguk menekülnek a társadalomtól. Ezt a bilincset leverni nagyon nehéz. De ha ez nem is sikerül, olyan körülményeket kell teremteni számukra, amelyek értelmet adnak az életnek. Egy kicsi, de igazi társadalomra van szükség, az ö saját társadalmukra, amelyben a maguk törvényeit élve találják meg á munka örömét, a szórakozást, a szerelmet. Aki csődöt mondott az egészséges emberek világában, élhet még boldogan, kiegyensúlyozottan a saját világában. Az elmebeteg embertől borzadnak, sőt félnek társai. Miért? Mert az elmebajos ember támad — mondják. Igen, támad, helyesebben védekezik, ha bántják, gúnyolják, csúfot űznek betegségéből. S vajon melyik ember nem támad, ha bántják? A társadalmi méretű riadalom, az emberi előítélet süti homlokukra a méltatlan bélyeget. De az „open door” már nem ismeretlen az elmegyógyászatban. A beteg emberek körül most kitágul a világ. A balassagyarmati kórház elmeosztályát —, amely országosan is tekintélyes — körülvevő kőfalon hatalmas réseket ütnek. A résekbe tágas kapuk kerülnek, amelyeken át kilátnak o. világra a betegek. S vajon nem természtes-e, hogy amióta a balassagyarmaton gyógykezelt betegek televíziót kaptak, amely elhozta hozzájuk a világot, azóta egyetlen szökés sem fordult elő? Az elmegyógyászat ma már nem periférikus terület. Társadalmunk az elkövetkező években nagyon sokat áldoz rá, kiemelt terület lesz, mint hajdan a TBC elleni küzdelem volt. A küzdelmek, az áldozatok jogosságát elvitatni nem lehet. A társadalom hajótöröttéinek mentőövre, segítő kézre van szükségük. Szénül Márta 1 TU— | NÖGRAD 1969. július 27., vasárnap 3
