Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-01 / 149. szám

Műszaki fejlesztés és a termelékenység Mire ösztönöznek a közgazdasági szabályozók A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ez évi munkatervé­ben feladatul tűzte a vállalati belső tartalékok feltárására tett intézkedések és azok vég- ködő közgazdasági szabályo- rehajtásának ellenőrzését. E zók nem ösztönzik a vállala- rend kívül széles téma keretén tokát a termelékenység eme- belül elsőnek a termelékeny- lésére, ség alakulására ható egye- fé­nyem szerint az alapvető ok, tottság biztosítása is, de leg- melyre az eddig felsoroltak is alább ilyen fontos a gazdasá- visszavezethetők, az hogy az gi növekedés szempontjából a új irányítási rendszerben mű- termelékenység emelése, amit bizonyít az, hogy erre vonat­kozóan a III. ötéves terv kife­jezett előírást tartalmaz Két szabályozó — ezytele hatás nyezőket vizsgáltuk a tarján: Kohászati Üzem.. Ötvözetgyárnál, a Lámpán ZIM Salgótarjáni Gyáregysé­génél és a Nógrád megyei Fémipari Vállalatnál. Elsősorban a tapasztalatokat vállalatokat hogy olyan ter. szeretnem ismertetni, illetve — (négyötöd, egyötöd arány). A termelékenység tehát népga,zdasági szempontból nem közömbös kategória és ha ez így van, akkor a szabályozók kialakítása szempontjából sem A nyereségérdekeltség, mint lehet az, hiszen a szabályozók szabályozó, arra ösztönzi a azokat az okokat, amelyek vé­leményünk szerint a termelé­kenységet úgy alakították me­gyénkben, mint azt a vitain­dító cikk szerzője közölte. Szervezeti átalakulások és a fluktuációk mékeket állítsanak elő, me­lyek kedvezőek a vállalati nyereség szempontjából. Ilyen nézőpontból nem érdekes az sem, hogy milyen mértékű élőmunka-ráfordítással állít­ják elő azt a terméket, lénye­ges az, hogy az árhoz viszo­nyítva megfelelő legyen a vál­lalati nyereség. Esetenként tehát az egyszerűbb és azesz­feladata, hogy a népgazdasági célkitűzések megvalósítására ösztönözze a vállalatokat. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a jelenlegi szabályozók rosszak és azokat meg kell változtatni, de indokoltnak látszik olyan kiegészítő szabá­lyozók alkalmazása, amelyek érdekeltté teszi a vállalato­kat a termelékenység emelé­sében. Például a nyereség vál­lalatnál maradó hányadát — közökhöz viszonyítva olcsóbb akár fejlesztésre, akár része­, ■ élőmunka-felhasználás növelé- A termelekenysegi mutató- s£Vej fokozták termelésüket, kát rontó közvetlen tényezők gzj. a tendenciát erősítette közül elsőnek a létszámhígí- megyénkben az is, hogy a tási tendenciát emelném ki. bányászat leépítése következ- Ugyanis a foglalkoztatottak tében viszonylag bőségesen állt rendelkezésre munkaerő. Ugyancsak ebbe az irányba hatott a másik közgazdasági szabályozó is, az átlagbérszín­vonal. Ez arra ösztönzte a vállalatokat, hogy több ala­csony keresetű dolgozót alkal­létszáma a vizsgált vállalatok­nál nagyobb mértékben növe­kedett az elmúlt évben, mint a termelési érték. Ezen belül is még további problémát okoz, hogy a létszámnövekedés mér­téke az alkalmazotti állomány- csoportban volt a legnagyobb és a közvetlenül termelő mun­kát végző munkásoknál a leg­kisebb. Persze ez visszavezet­hető az új gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatos válla­lati szervezeti átalakulások sedésre — a termelékenységi mutatók alakulásának megfe­lelően bizonyos mértékben differenciálni kellene. Ma is vannak tartalékok Szeretnék arra hivatkozni, hogy a korábbi gazdaságirá­nyítási rendszerben megyénk üzemei például a II. ötéves tervben előírt kétharmados mazzanak, mert így lehetőse gük van az adott átlagbéren termelékenységi mutatót mesz­belül a jó szakmunkásoknak sze túlteljesítették, az új me­magasabb bért fizetni. Ezt chanizmus első évében, viszont erősítette az az indokolt tö- csökkent a termelékenység, rekvése vállalataink vezetői- Elismerem, hogy abban az , , ... . nek, hogy a jól képzett szak- időben mások voltak a körül­VTeietsSmnövekedes mellett embereket megtartsák üze- mények, több tartalékkal ren­. , inuiíjvueru. n uitu anuicuuía- delkeztek vállalataink, véle­kedvezotlenu mértékű gas fluktuáció mellett erre ményem szerint azonban ma lekenysegre , szükség is volt, hiszen a SKÜ- is vannak termelékenységet fluktuáció is. Amíg 19í>7-ben 1,, ___.. ____ a 4 vállalatnál az összes mun­káslétszámhoz viszonyítva a kilépő munkások aránya 27,2% volt, addig 1968. évben ez az amúgyis magas arány 31,4%- ra növekedett. A négy válla­lat közül is különösen a Ko­hászati Üzemeknél magas, 38 nél végzett vizsgálat szerint a növelő tartalékok üzemeink kilépett dolgozók 42,2 százaié- ben, amit megfelelő ösztönzők ka azért hagyta ott az üzemet, alkalmazásával ki is lehet ak­imért keresetét alacsonynak názni. Ha a gazdasági élet ítélte meg, amiben egyúttal szinte minden területén alkal- benne van az is, hogy más mázzuk az anyagi ösztönzés UrAf ' öli­üzemben többet Ígértek neki. Végeredményben tehát a két százalék. Ilyen mértékű fiuk- említett szabályozó közül tuáció mellett feltétlenül in- egyik sem fejt ki olyan hatást, dokolt, volt, hogy a vállalatok mely a termelékenység növe- vizsgálják ennek okait és lésére ösztönözne. Igaz. hogy megfelelő intézkedéseket te- népgazdasági érdek a nyere­gyenek csökkentése érdekében. Mégis csak az SKÜ-nél tör­tént olyan vizsgálat, mely pró­bálta feltárni a fluktuáció in­dítékait, a többi vállalat még nem jutott el idáig, nyilván intézkedni sem tud. Következő kifogásoló ténye­zőként a gyártmánystruktúra változását lehet felsorolni, mely la kisebb mértékben is, de rőt tóttá a termelékenysé­get. Komolyabb hatást e té­nyejtő a Lampart ZIM Gyár­egységinél és az Ötvözetgyár- nál váltott ki. Az előbbinél a 100 daub termékre vetített fajlagos! normaóra-szükséglet az 196', évi 617 óráról 624 órára (melkedett, Rontja a termeléfenység mutatóját, hogy \ teljesítménybérben íoglalkoaatottak aránya álta­lában eákkent a négy válla­latnál. Pldául az SKÜ-nél az 1967. évi; 55,4%ról 48,7%-ra. Ezek táát azok a közvetlen tényezők, melyek károsan be­folyásoltál a termelékenységi mutatókat, azonban vélemé­Kiseglő üzemek a szövtkezelekben A Cserhátjs Kanancs Hegy­vidéki Tei.ielőszövetkezetek Területi Szentségéhez tartozó gazdaságokba egyre szélese­dik a kiegésző üzemágak kö­re. Szinte nils olyan terme­lőszövetkezet. ihol ne foglal­koznának segi- vagy mel­léküzemi tevékiységgel, amely jól kiegészíti aövénytermesz­tés és állattenisztés jövedel­mét. Több mi 40 termelő- szövetkezetben pítőipari te­vékenységgel fóalkoznak. Ez- egyébként a legvatosabb a kiegészítő üzeágak között. Ezenkívül több mt 20 terme­lőszövetkezetben különböző termékek feldobzását vég­zik. ‘ ség növelése és a foglalkozta­elvét, ' akkor ebből szerintem nem szabad kizárni a gazda­sági növekedés oly fontos té­nyezőjét sem. mint a terme­lékenység. Lonsták László a megyei Népi Ellenőrző Bi­zottság elnökhelyettese Libán a második csoport Épül, alakul az üj „Ganz-MÁVAG Híd Gyár­egysége”, hirdeti a tábla Mát- ranovákon a bányairoda hom­lokzatán. Az épület egyik ré­szében még az aknaüzem ve­zetősége, a másikban már a Láng Istvánná dolgozott a bányánál, Ivádi Istvánná és Vaspál Edit eddig háztartás­beliek voltak. — Több ember felvételét most intézzük. Huszonötén itt épül. ez lesz az anyagtér. da­rupályákkal. Egyrészt az alapanyagot, másrészt a kész­árut tároljuk itt a felhasználá­sig. illetve szállításig — vála­K észül a Ganz-MÁVAG első terméke Mátranovákon. mel majd egy létesülő új gyár irodái van­nak. Az előszobában többen várakoznak, mint mondják: felvételre jöttek. Forgó Elemér, a munka­ügyis fogadja őket. Nemrég még a bányánál dolgozott és többek között az újítási ügye­ket is intézte. Mátranováki, de már a Ganz-MÁVAG al­kalmazottja. — E hónap 12-én kerültem át a bányától de Seyler La- josné az irodavezető már az első emberekkel jött márci­usban. Most már folyamatos a felvétel. Eddig 62 dolgozó ment Budapestre átképzésre, betanulásra. Az első csoport­nak letelt a három hónap, jönnek vissza. Nemcsak a bá­nyától áthelyezettek, hanem új felvételesek is vannak kö­zöttük. A három jövendő da­rukezelő közül például csak helyben dolgoznak és még e héten annyi embert veszünk fel hogy június 30-án indít­hassuk Budapestre a második 60—65 fős csoportot — újsá­golja az újdonsült munka­ügyis, majd hozzáteszi: jöhet­ne még több segédmunkás, de asztalos és ács is. Illés Lajost Budapestről he# lyezték Mátranovákra főmű­vezetőnek. A telepen találjuk meg. A tereprendezést figyeli. Ö itt a vállalat első számú képviselője, a munka irányító­ja. Földgyaluval egyengetik a talajt és traktorvontatta ne­héz vashengerrel tömi tik. Mi épül ezen a terüle­ten — Ez lesz az előkészítő tér. ez úgy is mondhatnám, az ideiglenes gyártóterület. Később ha az igazi üzem fel­Fa I u ró ( fa 111 ra Törődnek magukkal n AZ ESÖKÖZI szünetben ra­gyog a napfény, s ez minden­kit kicsal a határba. Olyan most Varsány, ez a Szécsény- től négy kilométerre fekvő község, mintha kihalt volna. A látszat azonban csal. mert jobban szemügyre véve, a községben is számosán talál­tak elfoglaltságot az emberek. A termelőszövetkezeti iroda felől vontató kanyarodik be a főtérre, a tanácsháza előtt a bejárati betonjárdát készítik. Némelyik lakóháznál az idő­sebbek csinosítják az épületet, vagy a ház előtti virágöskei - tet. Varsányt nem lehet, a ren­dezettebb községek közé so­rolni. Az évszázados települé­si szokások rányomják a bé­lyeget a községre. Ám ennek ellenére a község képén az látszik, hogy a varsányiak tö­rődnek a településükkel. Az utak viszonylag kielégítőek. Különösen a Petőfi utca, ame­lyet az elmúlt két évben hoz­tak rendbe. A község száz­ezer forintos támogatást ka­pott ehhez, de tegyük hozzá, tekintélyes összegű társadalmi munkát is végeztek a lako­sok. Betonjárdát pedig csak­nem minden utcában építet­tek már. Ha még nem is mindkét oldalon, de az egyik oldalon majd minden utcában bizton közlekedhetnek a gya­logosok a legnagyobb sár ide­jén is. A varsányiak szeretik a köz­ségüket, s nem húzódoznak, mert nincs elegendő pénz a kivitelezéshez. Tavaly például a Dankó utcai lakosok az egész községet lepipálták, olyan lelkesen vették ki ré­szüket a járdaépítésből. Az idén azonban nagyobb „fába” vágták a varsányiak a fejszé­jüket — elhatározták, sport­pályát építenek. A régi pálya csak amolyan libalegelö a fa­lu végén — jellemezte valaki. Az új pálya azonban valósa- ' gos kis sporttelep lesz. A földmunkákat már megkezd­ték. Egyelőre gépekkel alakít­ják ki azt a lejtős területet, ahol a teraszos lelátót helye­zik el. A sporttelep építése fö­lött a helybeli kiszesek é$ az úttörők vállaltak védnöksé­get. A fiatalok a telep körül már elkezdték a fásítást, s mielőtt a munkákat befejezik, ligetes sávot alakítanak ki a sportpálya körül. Magát a sporttelepet jövőre akarják, illetve szeretnék átadni ren­deltetésének. Tervük elérésé­hez a helybeli termelőszövet­kezet is segíti a lelkes építő­ket, mivel gépeket biztosít a földmunkák elvégzéséhez. Ed­dig már több száz köbméter földet mozgattak meg és terí­tettek el a leendő labdarúgó- pálya helyén. A VARSÁNYIAK azonkí­vül, hogy szeretik a sportot, szívesen szórakoznak, műve­lődnek, csak legyen hol. Nos, a jelenlegi művelődési otthon viszonylag kielégíti az igénye­ket, azonban a fiatalok szíve­ha valamit tenni kell azért, sebben vennék, ha egy ottho­nosabb klubhelyiségük lenne. Mivel nemcsak a fiatalok klubhelyiségét kell valahol el­helyezni, hanem a művelődési otthon öltözőjéből is ki kell költöztetni a községi könyvtá­rat. a tanács épületet kere­sett, Helyesebben, anyagi le­hetőséget, amivel megoldhat­ják egy régi épület átalakítá­sát. A szerencse kedvezett a tanácsi vezetőknek — no meg a járás —, mert több mint százezer forintot kaptak erre a célra. így azután elhatároz­ták, hogy azt a régi épületet alakítják át, ahol korábban már a posta is helyet kapott. A kérdéses épületrész olyan terjedelmes, hogy kevés mun­kával, különösebb nagy ráfor­dítás nélkül négy helyiséget hozhatnak létre benne. Esze­rint tehát az ifjúsági klub és a könyvtár elhelyezése meg­oldódik. Igenám, de mi lesz a másik két helyiségben? Varsányban nemcsak a je­len, hanem a múlt is nagyon érdekli a lakosokat. Szívesen gyűjtögetik a régi korok em­lékeit, s féltve őrzik őseik szokásait. Ezt az érdeklődést avatott kézzel irányítja már évek óta Andó István, a hely­beli iskola tanára, aki már többször szóvá tette, alapítsa­nak falumúzeumot. S az olva­sók már biztos sejtik, a har­madik szobában a falumúze­um kap helyet. Ugyanis a ta­nár úrnál már úgy felszapo­rodtak a különböző tányérok, korsók, faeszközök, ruhák és egyéb múzeumi darabok, hogy gondot okoz az elhelye­zése. S hogy ismét a sportra terelődjön a szó, a negyedik szobában helyeznék • el a sportköri felszereléseket. Itt nyugodtan tanácskozhatnának a labdarúgók, az asztaliteni­szezők, vagy versenyezhetné­nek a sakkozók. A tanács vezetői nem tagad­ják, lenne még sok tennivaló a községben. De azt vallják, addig nyújtózkodjanak csak, ameddig a takaró ér. Csak módjával fejlesztik a közsé­get, mert nem szeretnének el­adósodni. Nemrégiben hozták létre a gázcseretelepet a he­lyi tanács pénzéből és a la­kosság hozzájárulásából. Nem kell már ezután Szécsénybe járni a gázpalackért, most már a sipekiek is Varsányba jár­nak. Olyan ez a cseretelep, hogy más községekből is a csodájára járnak. A közeljö­vőben szeretnék is, ha az an- gedélyezett húsz palacktól többet, ötvenet tárolhatnának, mert a körülmények megen­gedik. NAGY GONDJUK a víz. Nemrégiben érkeztek meg a vízvizsgálati jelentések, ami szerint nem a legtisztábbak a varsányi vizek. Anyagi lehe­tőség pedig egyelőre nincs jobb vizet teremteni. A víz hiánya pedig befolyásolja a zavartalan vendéglátást is, amin jó lenne mielőbb segíte­ni. Egyébként — az ellátásról szólva — a községbeliek elé­gedettek a kereskedelmi el­látással. Működik a községben fodrász és cipész, sőt azzal is dicsekedtek, hogy nagyon for­galmas a földművesszövetke­zeti kölcsöinzőszolgálat is. Pádár András daru, amely a helyszínen üze- Fotó: Simonffy Jenő f szol a főművezető majd kör­be mutat. — Ott épül fel a négyha­jós nyolcvanszor kétszáz mé­teres nagy gyártócsarnok.; A 16 ezer négyzetméter alap- területű csarnokból az első lépcsőben három hajó készül , el 130 méter hosszúságban. Itt már termelünk, ami­kor az építkezés még folytatódik. 'A második lépcsővel, illetve az egész lé­tesítménnyel el kell készül­nünk 1972-re. Az első lépcső elkészültével 800 fős, befeje­zés után 1200 fős létszám foglalkozását biztosítja az üzem — mondja. — Mit gyártanak a mál- ranováki üzemben? Többféle vasszerkezetet, da­ru és hídelemeket, épület- vasszerkezeteket, évi mintegy 20 ezer tonna mennyiségben — válaszolja. — Az építkezés ütemével mennyire elégedett? — Gyorsabb is lehetne, mert itt például már július 1-től termelni szerettünk volna. Elcsúszott egy kicsit a kezdés. A kivitelező a Nóg­rádi Szénbányák és a Ganz- MÁVAG. A kapcsolat igazán jó. de talán érthető is a mi türelmetlenségünk, mert ége­tő szükség van erre az üzem­re, illetve a majd itt gyártott termékekre. — Mikor kezdik el a gyár­tást? — Már megkezdtük — új­ságolja és egv újabb területre invitál. — Itt készül az első 15 tonna teherbírású bakdaru Sólyomfi István elörajzoló. többszörös kiváló dolgozó irá­nyításával. Ezen a darun a helyben felvett emberek ta­nulják a munkát. Itt is ke­rül feláilításra — mondja. Tímár János, a veterán hi­dász, figyeli a szegecselést. Ó is betanító itt. 1936 óta dolgo­zik a vállalatnál, bár eleinte időszaki munkás volt. Szege­cselt már a dunaföldvári hí­don is. — Jó munkások lesznek ezek az emberek. Tanuléko­nyak és szorgalmasak — mondja. Hasonló vélemények érkeztek Budapestről is, ahol az első nagyobb csoport be­fejezte a tanulmányutat. Mátranovákon valami új kezdődik. Eddig csak a bá­nya jelentette itt az ipart, a jövőben a vasipart honosít­ják meg. Épül, alakul az úi üzem. Boció János NÓGRAD - 1969. július 1., kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents