Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-24 / 169. szám

A Tolmácsi Erdőkémiai Vállalatnál az idén jelentős rekonstrukciót hajtottak végre az első félévben, amelynek során a faszén­termelést a duplájára tudják emelni. A meg­növekedett termelés 50 százalékát már az idén exportálni kívánják. A retorták bővítésével egyidejűleg oldot­ták meg a desztillációs üzem modernizálását is. Donászy Ferenc üzemrészleg-vezető, az alapszervezet párttitkára, Zomborka Károly műszakvezető, a szakszervezeti bizottság tit­kára, Harsányt Ferenccel, a kétszeres Szocia­lista címmel kitüntetett karbantartó brigád vezetőjével beszéli meg a desztillációs üzem befejező munkálatait Barangolások Melegvárás a vízparton A LÁTOGATÓ bármerre megy, fürkésző pillantásait bármerre veti, a Balaton kö­rül, mindig és mindenütt üdü­lőkkel találkozik. Prüszkölő vonatok, autók és autóbuszok karavánjai hozzák a tóhoz a vendégek seregeit. Évenként százezrek látogatnak el a ma­gyar tengerhez. Aki a kéthe­tes szakszervezeti beutalóval érkezik, alig várja, hogy vég­re megpihenjen a hűs habok között. Leteszi csomagjait, fittyet hányva mindennek, el­ső útja a partra vezet. Még akkor is, ha az idő kegyet­len a frissen érkezetthez. Mert a víz megnyugtat. Nemcsak a partot csendesen nyalogató hullámok, hanem a félelmetes, olykor másfél méter magasra felugró taréjok is. Ezt vallja minden üdülő a parton. Per­sze, rossz idő esetén a fel­merülő hiányérzetet nem pó­tolja. Mert miért jön az em- ben a Balatonhoz? Elsősorban fürödni — mondják a siófoki bányászüdülő kétnapos ven­dégei. Közben aggodalommal kémlelnek ki az ablakon. A folyton zúgó levelek mutatják a szél irányát. A nedves le­velek az eső nyomát. A töp­rengés tölti be a szobákat, lesz-e eső, elmegy-e az a nagy felhő, mikor lehet fürödni... Ezen meditálnak a nógrádiak is, amikor letelepedünk a tár­salgó kényelmes foteljaiban. lékes. Mert a Balatonnál a pénz sem közömbös. Többen panaszkodtak. Ahogy mond­ták: két deci borért száz fo­rint már lényeges. És felte­szem a meredek kérdést: — Ki mennyivel érkezett? — A mondat nem hangzik vá­ratlanul. Nem kértem egyenes számot, csak hozzávetőlegest. Ezer? Barkohbázunk. S kide­rül, átlag ezerkettő—ezerhá­romszáz forinttal érkeztek. Persze, így is ügyelni kell a pénzre. Van aki igazán elővi­gyázatos. A zagyvarónai Zsol­nai Zoltán már az első nap megváltotta hazafelé a jegyét. Hogy ne érje meglepetés. Az elhangzó mondat nagy derült­séget vált ki, s az óvatosság is, ahogy folytatja: — ma már ki se mentem .. Azt mondják, hogy kétéven­ként megengedheti magának az ember az ilyen szintű szó­rakozást, Amit szem-száj meg­kíván, mindent megvehetnek. Az étkezéssel pedig nem kell annyit törődniök. Jó minőségű a koszt — állapítják meg a második napon. Igaz, vannak nagyobb igényűek is. Minden a befogadóképességtől függ. — Éhenhaláshoz sok, jóllakáshoz kevés — mondja az egyik fér­fi. Gyorsan, ízlésesen tálalnak. Három menü között lehet vá­logatni- Éhenhalásról azért nincs szó, repetát is adnak. Vannak, akik uzsonna helyett inkább tízórait ennének. Le­het totózni. Vagy parlamen­tarizmussal a kérdést eldön­teni. Ember legyen a talpán, aki a Balatonnál minden igényt ki tud elégíteni! A balassagyarmati Ubranko- vics Magdolna először van a Balatonnál. Már járt a móló­nál, az újdonság örömével ha­tott rá minden. Tőle is meg­kérdezzük, mik a tervei: — Sokat napozni és füröd­ni, a közös kiránduláson részt venni, olvasni, aludni, pihen­ni. — Meglett balatoni rókák sem foglalhatnák össze külön­bül a programot. A kivitelezésben segít az üdülő vezetője, a kultúros és minden beosztott. Az ismer­kedési est eltolódott — itt tar­tották az iskolatelevíziós kon­ferenciát. Látogatásunk utáni nap erre is sor került. Kirán­dulást is szerveznek. Csopor­tosan látogatnak el Tihanyba, Badacsonyba. Még aki kocsi­val érkezett, az is a többiek­kel együtt kel útra. A közös­ségi szellem itt is érvényesül. ÍME, a hangulatjelen­tés. így nyaralnak a nógrá­diak a siófoki bányászüdülő­ben. Mit is kívánhatott a to­vábblépő riporter az üdülők­nek? Mindenekelőtt kellemes, szép és jó időt. Molnár Zsolt. Milyen lesz Salgótarjáni Ezzel a kérdéssel kerestük fel a Lakóépülettervező Inté­zetben Magyar Géza Ybl-díjas építészt, aki a „Salgótarján műterem” vezetőjeként váro­sunk tervezésében vezető sze­repet tölt be. Fórum — A régi római városokban volt Fórum. Ügy értesültünk, most kezdték el az építését a városban... — Igen. A Pécskő utca — és a vásártéri csillagházak kö­zött lesz Salgótarján Fóruma. Ide épül az új városi tanács­ház, a múzeum, a modern filmszínház, kiállítási csarnok és két felhőkarcoló... — Érdekes az elnevezés... — Érdekes, mert az a két épület lesz a város legmaga­sabb háza, mégpedig 18 és 21 szintes. Ennek építését kezdték meg most. Kissé fél tőle a me­gyei építőipari vállalat, mert „felhőkarcolót” még nem épí­tettek. Különben is sokat vi­tatkoztunk ezen az épületen, illetve azon, kell-e garzonház a városban? Az épületben ugyanis egyszobás, loggiás, fürdőszoba-teakonyhás lakások lesznek. A két házban összesen 264 ilyen lakás. A földszinten étterem, presszó, Patyolat-sza­lon működik majd a házbeli­eknek — de a város lakóinak is. A vitát a városi tanács döntötte el. Úgy vélték, hogy a város fejlődésének elősegí­tésére sok fiatal műszaki em­berre van szükség, Ezek la­kást kérnek. Az ő számukra ké­szül tehát a garzonház. La­kásgazdálkodás miatt ez a megoldás jobb, mint az, hogy a családoknak fenntartott két- szoba összkomfortos lakásokat foglalják el. A garzonház la­kása a szolgáltatásokkal együtt drágább ugyan, de ké­nyelmesebb is a gyermektelen házaspároknak. — Mi lesz a Karancs Szál­ló mögött? — A régi városháza helyére új üzletközpont épül. A Bel­kereskedelmi Minisztérium Műszakfejlesztési Bizottsága itt ülésezett a városban, és érdek­lődéssel várja a terveket. A bevásárlóközpont — mi így nevezzük — feladata, hogy az élelmiszert éppen úgy mint a fotócikkeket vagy a fodrásza­tot és az IBUSZ-irodát egya­ránt megtalálják itt a város lakói. — Milyen lesz az új állo­más? — Elképzelésünk, hogy kor­szerű legyen. Ezért nem épü­letet tervezett a MÁV tervező- irodája, hanem hosszú peron­tetőt, amely felett a forgalom­irányító személyzet üvegka­litkában” dolgozik. A vasúti pályát pedig megemelik, hogy az állomás egyik végében a gyalogos, a másik végében pe­dig a közúti forgalom számá­ra aluljáróval a pályatest alá viszi be az utat. — Milyen terveken dolgozik még a műterem? — Most készítjük a gimnázi­um mögött épülő 550 férőhe­lyes kollégium tervét. A Kál­vária-domb alá négy — 16 szintes lakóház épül. Mosí kaptunk megbízást a várostól, hogy 1970—71-ben a Pécskő- dombra új városrészt tervez­zünk. Tíz, középszintes lakó­épület, iskola, óvoda épül ide. — Ez talán a volt Kistar­ján helyén lesz. .. — Igen, az a törekvésünk, hogy a város zöld — páratla­nul szép természeti környezete felé terjedjen. Ezenkívül a vá­ros vezetőinek az a koncep­ciója, hogy a keskeny völgyek­ben is szanáljuk á kolóniákat, és a lakókat költöztessük be a városba. Forgalom és széljárás — Mit kell a tervezésnél fi­gyelembe venni? — Sok mindent! — nevet az építészmérnök. A városköz­pontba a vasút és a főút közé például csak középülete­ket terveztünk, a garzonház is gyermektelen házaspárok ré­szére készül. Abból a meg­gondolásból, hogy a gyerekek­nek ne kelljen iskolába, óvo­dába a legforgalmasabb vasút, illetve úttesten átmenniük. De figyelembe kell vennünk pél­dául a széljárást. Azt, hogy a város rekonstrukciója során a gyárak a városperemre ke­rüljenek, mint az Üveggyár, a ZIM, vagy a Táblaüveggyár. A szél ugyanis Somos felöl fúj, és csak az Acélgyár füst­je veszélyezteti a város leve­gőjét. A földgáztüzelés beve­zetésével 'remélhetőleg ez is megszűnik... — A városban folyó építke­zés lassan országos hírű lesz... — Mert egyedülálló nem­csak hazánkban, hanem euró­pai viszonylatban is az, hogy legelőször a régi város szaná­lásával a városeentrumot épít­jük ki. A világvárosokban mindig egy új modem perem- kerület épült és rendszerint érintetlenül hagyta az elavult városközpontot. Itt azonban a megye és a város vezetőinek köszönhető, hogy aránylag jc állapotban levő épületeket is szanálásra ítéltek azért, hogy a mű tökéletessé válhasson, s a centrumból kiindulva csil­lag alakban oldhassuk meg a város felépítését. — Szereti ezt a munkát? — Bevallom, építész nem kaphat szebb feladatot mint egy modern város megtervezé­sét. Életem fő művének tekin­tem. De szeretem az embere­ket is, akikkel ott együtt dol­gozom. Bár sokat vitatkozunk, veszekszünk, becsülöm őket törekvéseikért, nyíltszívűségü kért és azért, hogy annyira tudnak örülni és segíteni is mindig készek . .. Három kívánság — Mint a mesében, — meg­kérdezem. mi a „három kí­vánsága”? — Nagyon prózai, — nevet az Ybl-díjas építész —, s mindhárom a városnak szól: A gimnázium „édes gyermekem” Nem illik rá a felirat, bár tisztelem, elismerem Bolyait De az iskolának nem kell rek­lám, nem kereskedelmi egység az, hogy felhívjuk rá a figyel­met. Egy kis, szokásos iskola­tábla sokkal szebb lenne raj­ta ... A második: ismét a gimná­zium. Bekerítették, — indok­kal, de esztétikailag csúnyán Vegyék le a kerítést, helyette szívesen tervezek az igazi be­járathoz kaput. A harmadik kívánságom: az épületek általában élettelenek növény nélkül. Több figyelmet fordítsanak a kerttervek meg­valósítására, a város parkosí­tására. A kertészet dolgozzon lelkiismeretesebben, nagystí- lűbben. Tegyenek virágot a gimnázium támfalára tervezett virágvályúba! — És végül...? — Ez inkább remény .., Re­ménykedem, hogy a felhőkar­colónak legalább a „váza” el­készül 1970 közepére, amikor Salgótarjánban ülésezik majd az ENSZ Városrendezési Szak­bizottsága, amely érdeklődik a város építkezése iránt. S re­ménykedem abban is, hogy a város építkezéséről készített dokumentumfilm, amelyet ki­küldtek a Nemzetközi Építő­szövetség kongresszusára — Argentínába —. hírt ad erről az érdekes városról a nagyvi­lágnak is... Kovács Margit — Mit ér a balatoni üdülés fürdés nélkül? — teszi fel a lenni vagy nem lenni jeligéjű hamleti kérdést Bozó József Salgótarjánból. — Furcsa lesz, ha nem lesz jó idő. Senki sem fogja elhinni, hogy a Balaton­nál voltunk. Felesége és a többiek hely- benhagyólag bólintanak. Ki­fejtik, hogy inkább a fürdést választják szórakozás helyett, mivel ez utóbbit otthon is le­het művelni. Minden a termé­szetfelelőstől függ, akit meg nem lehet előrángatni és fe­lelősségre vonni. Persze, ha lenne ilyen szakma, nem hi­szem, hogy valaki is elvállal­ná. Lepkehálóval kellene rá pácienst fogni. Emberek száz­ezreivel így „szórakozni” — brr — háládatlan feladat len­ne. BOZÓÉK UGYAN tudnak maguknak programról gondos­kodni. ' Kocsival vannak. Az első nap leszaladtak Boglárig -—Lelléig, de elsősorban pi­henni, kikapcsolódni szeretné­nek. Dühösek is voltak, ami­kor csendespihenőjüket meg­szakítottam. — Ha jó idő lenne, ki sem mozdulnánk a vízből — mond­ják. Ehhez kapcsolódik B,od- rogi László és felesége. Házas­ságuk íső útja a Balatonhoz vezeteti. Nászutasok, most in­dulnak el együtt a közös élet­be. Ismét az előbbi felelősre gondolok. Ha egyáltalán létez­ne. Bodrogiéknak biztosan kü­lön is szép időt rendéin - Minden mellékes nélkül. Ap­ropos! Elhangzott a szó: mel­Békés természetű két ember Bartus József a traktoros és gyerekkori jóbarátja Tálas László. Bartus ha reggel felült a traktorra, este kelt le róla. Egész nap a szavát sem hal­lották, akik vele dolgoztak. Es­te megivott egy korsó sört és hazament. Vasárnap délután három korsóval engedett meg magának. Egyszerű ember volt, semmi feltűnő rajta. Legföl­jebb, hogy mindig szelíden né­zett és mosolyra állt a szája. A barátja sem volt különb. Laka­tosként dolgozott az egyik gyárban. Terebélyesedett a tes­te és ritkult a haja. Tálosnak a zöldelő szeme volt élénkebb. Naponta két korsónál ő sem ivott meg többet. Olyan jó ba­rátságban éltek, hogy amikor Bartus valamilyen segítségre szorult, Tálos rokonostul segí­tett, Bartus pedig viszonozta neki. Most pedig a tanácstit­kár vakarja a fejét. — Megint itt volt egy kül­döttség és felszólítottak, mond­jam meg annak a két ember­nek. hogy fejezzék már be, mert nem bírják velük az ira­mot. A két barátnak a régi ura­dalom kertjében, egymás mel­lett van a juttatott telke. Tá­los addig nyugtalankodott, míg eo * vasárnap délután békés sö- rözgetés után azt mondta, a barátjának: — Én kimegyek a faluból HÁRO $ sék is ásták az alapot. Egy mé- ^ terrel nagyobbat, mint amit ^ Tálosék ástak. A földszinten ^ lakóházat alakítottak ki. Eme- i létén a másikat. Három szobát, § / ^ konyhát benne. A fürdőszobá­ha beépített kádat. Tálosék na­ponta átmentek megnézni, lakni, öreg már az apám há- ja. Kedve lett volna meginni kot a házavatásra. Mint egy ki- haQV haladnak Bartusék. Min­za, meg szűk is. A gyerekek is még egy korsóval. Csörgött a sebb lagzi, olyan mulatságot dig tettek megjegyzést. Táloi növekednek. hangja: rendeztek. Tálosnak a munka- Í9V: — Hová mennél? — nézett — Barátom, az nem eladó.. . társai is kint voltak. Elfértek ~ Minek neked emeletes rá Bartus. Arra gondolt, hogy Nyugtalan éjszakája volt az új házban. Két tágas, egy­Tálos a városba készül. Bartusnak. Mikor Tálosék másba nyíló szoba. Az előszo­— Hát a telekre. Építek megkezdték a ház alapját ás- bából nyílt a konyha és a gye­rá... ni, mást sem hallott otthon: rekeknek a különszoba. Innen legyen Bartus még soha nem érezte — Mentél volna te is a gyár­magát így. Mintha egy tüskét ba dolgozni! Majd most be­szúrtak volna valamelyik érzé- széljen Tálos feleségével va- keny idegszálába. Az örökös laki!... mosoly is lefagyott a szájáról. Ez ment napról napra. Bar­juthattak a fürdőszobába is. Tálosné virult. Átölelte, csó­kolgatta Bartusnét. Kínálgat- ta. Egyre csak azt hajtogatta: — Jobb lesz már itt. Ti mi­ház? Erre Bartus: — Ha már építek, kedvemre való! Tálos kényszeredetten neve­tett és lopva méregette, hogy Bartus háza már tető nélkül is magasabb az övénél. Mikor Bartusék felrakták a manzárd. Megijedt, hogy Tálos észrevet- tus elment Tálosnak segíteni, ért nem építetek már? Vagy tetőt és „bepucolták” a házat, te a változást. Közömbösen Tető alá tették a házat. Szép talán eladjátok a telket? mór e9V kis kastély állt ott. kérdezte. lett, mint a kastély, környéke Bartusné jó arcot vágott. Di- tó megülték az avatást, di­— Miből? mint a szanatórium. Dús erdő, csérte őket, de csak erőltetve csörgették egymást. De mikor — Miből. Mások miből épi- jó levegő és csend. tudta lenyelni az áldomást. Tálos kerítést épített, Bartus a tenek? .. . Bartus mintha megveszett Bartus lépett hozzájuk. sajátját megcifrázta. És ver­Mintha jobban fénylett vol- volna, dolgozott hajnaltól va- _ Nem a telket nem ad- sen9nek azóta is. n a Tálos szeme. Bartusban kulásig. Még sosem fordult elő, au^ ’ Azért járt a küldöttség a gyökeret vert a gondolat, hogy eltörött a gépének egy alkat- ' tanácstitkárnál, mert már nem Tálos túl akar tenni rajta. Pe- része és a szerelő késett. Berő- Talos koccintott velük. Ra- hírják velük az iramot. Lema- dig Tálos még azt is mondta: bogott az irodára és patáliát óyogott az arca, a szeme ml- pedig senki sem akar... — Én üzemi munkás vagyok, csapott. A szeme is villogott. lo9ott: __ A két barát vasárnaponként kölcsönt kapok, takarékoskod- — Én dolgozni akarok, nem — Igyunk! — biztatta őket. egymt issza meg a maga há­tam is. Még a te telkedet is heverészni — kiabálta. Bartus kortyolt, az agya pe- rom korsó sörét. Az asszonyok megvenném... Bartusnak a felesége is el- dig dolgozott, örülsz Tálos, de dicsérik egymást, de a moso­Bartus Jóska most már tel- ment a tsz-be dolgozni. Már majd örülök még én is. lyuk ... jes bizonysággal hitte, hogy az asszonyok szólongatták, hogy Rá egy hónapra már Bartu- Bobál Gyula Tálos túl akar tenni rajta. Ar- lassabban, mert nincsenek ra a gondolatra, hogy mit szól olyan jó erőben mint ö. erre a felesége, kiszáradt aszú- Tálosék meghívták Bartusé­NOGRAD — 1969. július 24., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents