Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-18 / 164. szám

Hold körüli pályán a Luna-15 6ves a lengvel nép°rsza?»a JB Állandó összeköttetés az űrállomással A Luna—15 szovjet automa­tikus űrállomást csütörtökön Hold körüli pályára vezérelték s így az'a Hold újabb mes terséges bolygójává vált. A Hold körüli pálya para­méterei megközelítik az előre kiszámított adatokat. Az űr­állomással megbízható rádió­kapcsolatot tartanak fenn. A telemetrikus adatok szerint a fedélzeti berendezések nor­málisan működnek. A Luna—15 automatikus űr­állomást július 13-án bocsátot­ták fel. A Föld és a Hold közötti út 102 órája alatt az űrállomással 28 alkalommal létesítettek rádióösszekötte­tést, amikor pályaméréseket végeztek, ellenőrizték a fedél­zeti rendszer működését, és tudományos kutatásokat vé­geztek. Annak biztosítása érdeké­ben, hogy az űrállomás a meg­adott távolságra közelítse meg a Holdat, június 14-én módo­sították pályáját. A Hold meg­közelítésekor a Luna—15-öt ismét betájolták a világűrben, és magyar idő szerint délelőtt 11 órakor bekapcsolták hajtó­művét. A fékezőművelet után az űrállomás a Hold mester­séges bolygójának pályájára tért. A koordinációs számítóköz­pont folyamatosan dolgozza fel az érkező információkat. (MTI) Külpolitikai fiikor Áz Ápollo-űt szovjet visszhangja — Kambodzsa és Laosz — Amerikai kegyetlenkedések Dél-Vietnamban Világszerte nagy érdeklődés kíséri az Apollo—11 útját A sok visszhangból kiemeljük a szovjet sajtót, amely első oldalán nagy terjedelmet szentel Armstrongék küldetésének. A Moszkvában dolgozó külföldi tudósítók, például az olasz rádió és televízió riporterei a szovjet fővárosban sok, talá­lomra elkapott „utca emberének” a véleményét kérdezték. A megkérdezettek elismerően nyilatkoztak az Apollo-prog- ramról, és hozzáfűzték: ha létezik a világon olyan terület, amely lehetőséget kínál a szovjet—amerikai együttműködés­re. akkor az a világűrprogram. Az amerikaiak űrkutatási sikereivel politikájuk itt lenn a Földön, sajnos, nem tart lépést* A kambodzsai kormány például csütörtökön újabb — sokadik — jegyzékben tilta­kozott az amerikai és a Thieu-féle dél-vietnami katonai ala­kulatok agressziós határsértései miatt. Májusban és június­ban 11 kambodzsai állampolgár halt meg az amerikai és dél-vietnami tüzérség és légierő akciói miatt. Egy másik hír arról számol be, hogy az utóbbi néhány napban a laoszi hazafias erők négy amerikai gépet pusztí­tottak el. A hír mögött felrajzolódik a nagy kérdőjel: mit keresnek az USA légierői Laosz légiterében? A kambodzsai és a laoszi híreik ezekben a napokban annál is hangsúlyosab­ban jelentkeznek, mert hiszen éppen most — július 21-én — lesz 15. évfordulója a genfi egyezmények aláírásának. Ezek az egyezmények nemcsak a francia gyarmatosítók kapitulá­cióját jelentették a vietnami néppel szemben, s nemcsak a Vietnami Demokratikus Köztársaság pozícióját szilárdították meg, de Kambodzsa és Laosz helyzetéről is határoztak —, mégpedig semmiesetre sem úgy, hogy azokat Washington kénye-kedvére használja felvonulási területként és agressziós célpontként. Egy másik évforduló is közeleg. Július 20-án lesz éppen negyedszázada a Hitler; elleni sikertelen merényletnek, és német katonai puccskísérletnek. A Hitlerrel konfliktusba került polgári és katonai csoportosulásoknak ez az akciója nemcsak sikertelen maradt, de túl későn is jött. Már nem volt módja megakadályozni a világtörténelem eddigi legna­gyobb szörnyetegének további tombolását. Végül is csak a szövetségesek katonai ereje semmisítette meg az utolsó talpalatnyi földig harcoló fasiszta bestiát. A nácik bűntetteit azonban az emberiség soha nem felejti el. Legalábbis nem szabadna elfelejtenie! Lehetséges, hogy a Pentagon bizonyos urai elfeledték? Éppen csütörtökön kerül­tek napfényre újabb leleplező bizonyítékok az amerikai szol- dateszka vietnami kegyetlenkedéseiről, amelyek vetekszenek a hitleri Németország rémtetteivel. A Poulo Condor-i börtön udvarán például, miként a dokumentum közli, az amerikai katonai hatóságok utasítására a rendőrpribékek gyolyószóró- val halomra lőtték a foglyokat. Elhagyta a legénység a „Ra”-t Thor Heyerdahl és hattagú nemzetközi legénysége csü­törtökön kénytelen volt el­hagyni papiruszbárkáját a „Ra”-t, mert a rossz időjárás következtében az út folytatása életveszélyessé vált — közöl­te egy norvég rádióamatőr. Heyerdahl viszont, aki je­lenleg a Shenandoah motoros fedélzetén tartózkodik, csü­törtökön közölte, hogy meg­várja a jobb időt, s ki akarja javítani súlyosan megrongált hajóját. Hangoztatta, hogy a Ra-n akarnak eljutni Barba­dos szigetére, amennyiben az nem jár életveszéllyel. (MTI) Letartóztatások Szudánban A kairói lapok jelentése szerint a szudáni kormány tárgyi bizonyítékokkal ren­delkezik. amelyek azt tanú­sítják, hogy az Egyesült Ál­lamok és Nyugat-Németor- szág támogatja a Szudánon belül tevékenykedő ellenfor­radalmi mozgalmat. Mahgub Oszmán tájékoz­tatásügyi miniszter közölte, hogy a szudáni hatóságok­nak tudomásuk van erről az összeesküvésről. Mint hang­súlyozta, a május 25-én ha­talomra jutott új rendszer elég erős ahhoz, hogy meg­hiúsítsa a nép forradalmi vív­mányai ellen irányuló impe­rialista mesterkedéseket. Osz­mán nyilatkozata azt a Kam. palában tett bejelentést kö­vette, hogy dél-szudáni fel­kelők létrehozták Dél-Szudán ideiglenes kormányát. Audal- lah szudáni miniszterelnök szerint a lázadók „az impe­rializmus szekértolói és eb­ben kell keresnünk a dél-szu­dáni probléma gyökerét”. Az omdurmani rádió egyébként csütörtökön közöl­te, hogy eddig 90 személyt vettek őrizetbe államellenes tevékenységért. Közöttük van az ország vallási vezetőjének, az Imam-nak huszonhárom tanítványa, valamint Mahgub volt miniszterelnök rendsze­rének több ismert képviselő­je. (MTI) NÓGRAD - 1969. július 18., péntek Amstrongék tűi a félúton Az Apollo—11 asztronautái csütörtökön magyar idő sze­rint 15.32 órakor túljutottak a Holdhoz vezető út felén. Ek­kor már 25. órája voltak úton és űrhajójuk, amelynek orrán készenlétben áll a Hold felszínére leszálló hold­komp, óránként 5600 . kilomé­teres sebességgel száguldott. A megadott időben az Apol­lo—11 mind a Földtől, mind a Holdtól 193 048 kilométer tá­volságban volt. Ez volt az űrhajósok számá­ra a nap fő eseménye. Egyéb­ként — mint Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója jelenti — az asztronautáknak könnyű napjuk volt. Armst­rong, Aldrin és Collins csak­nem tízórás pihenőt kapott a szerdai rajt és az azt követő bonyolult manőverek után. Csak a Föld—Hold távolság közötti félútra keltették fel őket. A nap többi része a fel­szerelés ellenőrzésével, navi­gációs mérésekkel telt el. Né­hány műszaki instrukciót kaptak, azután rádión felol­vasták nekik a nap híreinek kivonatát. Mint a Reuter tu­dósítója írja Houstonból, az első rádión beolvasott hír a szovjet Luna—15 automata űr­állomás Hold körüli pályára téréséről szólt. Nagyon ki­csiny az esély, hogy Armstron­gék szemügyre vehetik köz­vetlen közelről a Luna—15-öt. A többi hír, amelyről érte­sültek: Londonban a legna­gyobb komolysággal bejelen­tették az alsóházban, hogy az az amerikai mini-tengeralatt­járó, amely a lochness-i szörny felkutatására indult, semmiképp nem tesz kárt a „bestiában”, ha netán meg is találnák; Agnew alelnök Mars-programot javasolt; az Apollo—11 európai visszhang­ja; végül: Mexikóba nem en­gedik be a hippiket, csak haj­vágás után. Az Apollo—11 űrhajósai ezt az utolsó hír­bulletint kommentálták csu­pán „indulás előtt hajat vá­gattunk reméljük, hogy visszatérés előtt meg is bo­rotválkozhatunk” — vették Houstonban az űrbéli adást. Magyar idő szerint éjfél utánra tervezték az űrhajósok a második tv-közvetítésüket. Az első közvetítés — mint az MTI washingtoni tudósítója írja — nem volt tökéletes és az űrhajósoknak a földi irá­nyító központ utasítása sze­rint több ízben is korrigálni- ok kellett a felvevő kamera beállítását. A magyarázat fő­ként abban rejlik, hogy az űrhajó energiaforrásait és sa­ját erejüket is elsősorban a kritikus szakaszra, a Holdra szállásra és az azzal kapcso­latos közvetítésekre igyekez­nek tartalékolni. (MTI) Az Odera -Neisse határ Az európai Diztonság egyik alapfeltétele­ként jelölik meg a status 3uot, a .háború után kialakult natárok sért­hetetlenségét. Ezek közül az egyik legfonto­sabb Lengyel- ország nyugati natára: az Odera—Neisse - vonal. Az el­múlt hetekben alkalmam volt meglátogatni Lengyelország nyugati és észa­ki területeit. A potsdami kon­ferencia dönté­i_ Kriotoj IS Sumslér, | Af#gnétrtím M 4 WsJcÁGf Jft. A1// se alapján 1945- Lengyelország északi és nyugati területei, ben visszaka- az Odera—Neisse határral pott területek nagysága 102 ezer négyzetki­lométer, mintegy egyharmada Lengyelország egész területé­nek. Jelenleg 8 és fél millió­an élnek itt, az egész ország lakosságénak több mint egy­negyede. A történelem folyamán az Odera és a Neisse folyóktól keletre elterülő vidékek Len­gyelországhoz tartoztak, de az elmúlt évszázadok során — a keletre irányuló német ex­panziós politika (Drang nach Osten) következtében — Né­metország fennhatósága alá kerültek. A németek mindent elkövettek a terület lakossá­gának germanizálásáért, va­lamint a nyugatról érkező né­met telepesek számának nö­veléséért. A második világhá­ború befejezése, a hitleri had­sereg legyőzése után visszake­rült ősi lengyel területekről a potsdami döntés értelmében 1945—48-ban áttelepítették i németajkú lakosságot Német­országba. Byrnes amerikai államtit­kár 1946-ban e területekkel kapcsolatban azt jósolta: „.. .legalább félévszázados pangás és elmaradottság vár­ható”. Jóslatát azonban már az elkövetkező esztendők meg­cáfolták, és e területeket ha­marosan benépesítették, gaz­daságát fellendítették a len­gyelek. Honnan jöttek ezek az em­berek? Mindenekelőtt a fasisz­ták által elpusztított városok­ból, Varsóból, Lodzból és a leégetett falvakból. Hamaro­san visszatelepültek azok is, akik a két világháború közötti munkanélküliség következté­ben nyugatra (Belgiumba, Franciaországba, a Ruhr-vi- dékre) mentek és a felszaba­dulás után hazatértek. Sok lengyel maradt itt azok közül, akiket a német fasiszták a háború idején kényszermunká­ra odahurcoltak. S itt marad­tak végül azok a lengyelek, akiket nevükben germanizál- tak ugyan, de megtartották lengyelségüket. Az új területek fiatal lakossága — mert hiszen többségükben fiatalok voltak — hazafias lelkesedéssel fo­gott az építőmunkához. S az eredmény: virágzó városok és falvak, s olyan arányú iparo­sodás, amely sok tekintetben felülmúlja Lengyelország egyéb területeinek egyébként ugyancsak nagyarányú ipari fejlődését. Az itteni ipari ter­melés ma már háromszor na­gyobb a háború előttinél. Üj nyersanyaglelőhelyek, teljesen új iparágak jelzik az ország­rész dinamikus fejlődését. Az új iparágak közül az egyik legjelentősebb a hajóépítés, amely a háború előtt itt úgy­szólván ismeretlen, volt és Lengyelország ma — három gigantikus hajógyárával — a világ tíz legnagyobb hajóépítő állama közé sorakozott fel. A halászhajók gyártásában pedig Japánt megelőzve az első a világon. A potsdami döntés alapján Lengyelországnak ítélt terüle­teket a lengyel nép virágzó földdé fejlesztette. S bárhol jártam, bárkivel beszéltem, meggyőződtem róla, hogy az Odera és Neisse vonaltól a Búg folyóig, a Balti-tengertől a Kárpátokig és a Szúdétákig elterülő ország egyetlen szer­ves egész: a népi Lengyelor­szág területe. A potsdami határozat nem­csak a sok évszázados német hódító politikát torolta meg. Az Odera—Neisse határ ta­nulság is: tanulság, hogy az agresszió nem fizetődik ki, ha­nem az végül is katasztrófá­hoz, bukáshoz vezet. Minden­kinek, aki a békét szereti, tá­mogatni kell azt a törekvést, hogy az NSZK-t is rászorítsa az Odera—Neisse határ végle­ges elismerésére. (Folytatjuk) Gáti István Huszonöt éve Merénylet Hitler ellen A Horizont című berlini hetilap csütörtökön megjelent számában megemlékezik a Hitler ellen végrehajtott (júli­us 20.) merénylet 25. évfordu­lójáról, s elemzi a fasiszta Németország fenyegető vere­sége miatt Hitlerrel konflik­tusba került polgári és kato­nai csoportosulások akciójának Indítékát és céljait. „Valamennyi ilyen csopor­tosulás külpolitikai szükség­programot dolgozott ki a né­met imperializmus megmenté, se végett. Koncepciójukban feltételezték, hogy bizonyos intézkedésekkel visszhangra találnak az angol—amerikai imperializmusnak azoknál a csoportjainál, amelyekkel kö­zös osztályalapon remélték a megegyezést valamennyi né­zeteltérés ellenére.” A lap méltatja Claus von Stauffenberg ezredesnek, a bombámerénylet végrehajtójá­nak érdemeit. Stauffenberg az Engels által a „népi ellenállás teoretikusának” minősített po­rosz stratéga, Gneisenau ük­unokája — egy kicsiny és mérsékelten haladó tiszti cso­port képviselője és legtevéke­nyebb tagja volt. Az ellenzék befolyásos polgári szárnyát Carl Goerdeler vezette. Goer- deler azoknak a Raj na-vidéki és szászországi nagyiparosok­nak volt összekötője és bizal­masa, akik vagyonukat és ha­talmukat a fenyegető vereség miatt jobb időkre akarták át­menteni. A meghiúsult akció után — írja a Horizont — ötezer embert koncoltak fel. A július 20-i merényletet a nácik arra használták fel, hogy leszámol­janak a politikailag nem kí­vánatos erőkkel. 1944. augusz­tus 18-án tizenegy évi fogság után meggyilkolták Emst Thälmannt, a Német Kommu­nista Párt vezetőjét. Néhány nap múlva hasonló sorsra jutott Rudolf Breitscheid is­mert szociáldemokrata vezető. Thälmann meggyilkolásának napján a Gestapo — Aktion Gitter fedőnévvel — tömeges letartóztatásokat foganatosí­tott. „A németországi antifa­siszta mozgalmat súlyos csa­pás érte. Emiatt nem volt ké­pes saját erőből határozottan hozzájárulni a náci rendszer megbuktatásához” — állapítja meg befejezésül a Horizont. (MTI) Salvador elfogadja a tűzszünetet A Salvador! kormány csü­törtök reggel tájékoztatta az AÁSZ-t, hogy elfogadja a tűzszüneti felhívást, amelyet a szervezet közvetítő bizottsá­ga kedden intézett a két had­ban álló közép-amerikai köz­társaság kormányához. Ugyan­akkor Salvador követeli, hogy Honduras szavatolja a területén élő salvadori állampolgárok biztonságát. Mint emlékezetes, a Salva­dort kormány csapatainak be­nyomulását Hondurasba azzal indokolta, hogy a szomszédos ország hatóságai salvadori ál­lampolgárok ezreit tartóztatták le. Salvador csapatai csütörtö­kig mintegy hatvan kilomé­terre nyomultak be Honduras területére és több várost el­foglaltak. (MTI) Ifjú szakmunkások! Kiemelt béresé», 44 őrás munkahét, minden szombat szabad. A legmo­dernebb technológia mellett alkalmazunk benneteket a VWiWArt/W kőműves, ács, vasbetonszerelő, fűtés-, víz-, gáz-, villanysze­relő. festő-tapétás parkettás, asztalos, lakatos. műköves, gépszerelő szakmákban. Szállásról gondoskodunk. Utazási hozzájárulást térí­tünk. Jelentkezés személyesen: 43. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Budapest, XI., Dombóvári út 19. /

Next

/
Thumbnails
Contents