Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-18 / 164. szám

Bossásxóláa Paláról falura Műszaki fejlesztés és a termelékenység Hol, Ügy gondolom, nem hiába ét. nem véletlenül esik any- nyi sok szó mostanában a ter­melékenységről. Az új gazda­sági mechanizmus egyik alapvető célkitűzése volt, hogy minden tekintetben emelkedjen a gazdálkodás, a munka gazdasági hatékonysá­ga, a munka termelékenysé­ge. Ezért a reíorm bevezeté­sekor volt egy olyan feltétele­zés, hogy a nyereségérdekelt­ség segítse elő a termelé­kenység növekedését. Volt egy olyan elvárás, hogy az ered­ményesen gazdálkodó és lekö­tött eszközökhöz képest nagy nyereséget elérő vállalatok a termelékenység növelésében is kedvezőbb eredményeket érjenek el mint az alacso­nyabb nyereséghányaddal gazdálkodó vállalatok. Mit takar a növekedés üteme ? A tanácsi iparban is az a tapasztalat, hogy a bázisnál kétszer, a tervezettnél más­félszer nagyobb nyereség rea­lizálása ellenére, a termelé­kenység nem alakult megfe­lelően. A termelékenység nö­vekedésének kisebb hányada, 31 százaléka származott a ter­melékenység növekedéséből. A gazdasági reform első évében — minden jel arra mutat; az 1969. évben is — folytatódik az a tendencia, ami már a második ötéves terv indulásakor elkezdődött —, hogy a termelékenység va­lamennyi évben megvalósult növekedési ütemének oka, az évről évre, magas , színvona­lon (növekvő mértékben) pro­dukált termelési volumen, s hogy a létszámnövekedés üte­me nem gyorsabb — noha az is magas színvonalú —, mint a termelésé és mint koráb­ban. Term, értéit összes fogl-alk. bázis indexe bázis indexe II» 5 éves terv 1966. év 1967. év 1968. év 1969 I—V. hó 281,7% 158,3% 117,5% 112,2% 121,7% 118,9% 124,0% 116,9% 126,1% 112,8% Mi ebből a tanulság? 1. A termelés növekedésé­nek magas üteme magával hozta a termelékenység szolid emelkedését, s ha a termelé­kenység növelésének ez a for­rása megcsappan, az is lelas­sul, sőt ha a termelés szűkí­tetten valósul meg, a terme­lékenység csökkenhet is. Ezt támasztja alá egy másik ösz- szefüggés is; a termelés növe­kedésében a termelékenység növekedésének részaránya minden évben 50% alatt volt, 1968-ban 31 százalék. 2. A foglalkoztatottság szín­vonalának oldaláról ítélve ezt a jelenséget pozitívnak tekint­hetjük, mert 1968. évben 456 mit kell megváltoztatni? főnek, 1969. I—V. hónapjában közel 400 főnek adott a taná­csi ipar munkalehetőséget. A foglalkoztatottság alakulását mind a jelenben, mind a jö­vőben azonban nem szabad a gazdasági hatékonyságtól, az élőmunka termelékenysé­gétől elszakítva vizsgálni. A teljes foglalkoztatottság bizto­sítása nem vállalati, hanem népgazdasági feladat. A vál­lalatokat akkor orientáljuk helyesen, ha azt mondjuk: vállalati szinten elsődleges a jövedelmezőség és a termelé­kenység, a foglalkoztatás és a létszám ennek alárendelt kategória. A tanácsipari vállalatoknál éppen a jövedelmezőség és a termelékenység összefüggésé­nek alakulásával van problé­ma: a nyereség nem kizárólag a hatékony, vagy kevésbé ha­tékony munka, hanem szá­mos külső tényezőnek is az eredménye. A nyereségnöve­kedésnek ezek az egyszerűen elérhető forrásai mindinkább kiapadnak, s mind nagyobb jelentőséget kap a termelé­kenység, a gazdasági munka hatékonysága. A továbbiakban a tanácsi ipar két alapvető területér^, vállalatgazdálkodási összefüg­gésére mutatok rá: 1. A taná­csi vállalatok anyagi-műszaki bázisa alacsony színvonalú, a jövedelem-szabályozási rend­szer sem kedvez a fejleszté­seknek, s ez korlátokat állít a termelékenység növelése elé. 2. A másik az, hogy a munka gazdasági hatékonyságának fokozása nem vált az irányí­tás, az anyagi ösztönzési rendszer részévé. Két összefüggés — sokirányú tanulság Mi bizonyltja ezt? A taná­csi vállalatok műszakilag nem elég korszerűek, a rendel/.e- zésükre álló fejlesztési alapok pedig nem elegendők, így hi­telajánlataik nem eléggé ver­senyképesek és a piachoz va­ló alkalmazkodásuk is előbb- utóbb ellustul. 1968. év végén a tanácsi iparban az egy munkásra jutó bruttó állóesz­közérték 43 560 forint volt, s ennek is a fele ingatlan, a másik fele gépberendezés és jármű. 1968. évben a tanácsi iparban átlagosan — a ren­delkezésre álló fejlesztési ala­pokból — az egy munkásra eső beruházási lehetőség 5500 forint volt, melyből, ha le­vonásba helyezzük a forgó- alap-feltöltést, a kommunális adót és egyéb terheket, csu­pán 2500 forint jut egy főre. A termelékenység növelésé­nek kiapadhatatlan forrásai vannak a tanácsi iparban az irányítás, az anyagi ösztönzé­si rendszer, általában a szub­jektív tényezők tekintetében. 1. A vállalati tervek (akció- programok) készítésekor a munka termelékenysége nem központi kérdés, hanem a ter­melési volumen, a foglalkoz­tatás és a jövedelem. 2. Ma már nem lehet, nem elégsé­ges a hagyományos módsze­rekkel vizsgálni a termelé­kenység témáját. A statiszti­kai jellegű vizsgálattól el kell jutni a komplex műszaki­gazdasági vizsgálatig, mely­nek szervezetét a vállalati belső mechanizmusban is ki kell alakítani. 3. Az új gazda­ságirányítási rendszerben is vizsgálódás tárgyává kell tenni az olyan objektív gaz­dasági összefüggéseket, minta termelékenység és a bérek (kereset) alakulása, mint a teljesítmény és az egyéni bé­rek (kereset) alakulása stb. 4. Az új gazdaságirányítási rendszerben a munkaterme­lékenység emelésének „ha­gyományos” tényezői nehe­zebben kiaknázható forrásai a vállalati nyereségnek, de ob­jektíve szükségszerűek. Kevés a műszaki — alacsony a bérük A munkatermelékenység műszaki fejlesztéssel történő növelésének elengedhetetlen feltétele, hogy elegendő és jól felkészült műszaki káderek álljanak rendelkezésre. A ta­nácsi iparban jelenleg ágaza­ti szinten 100 munkásra 6—6,3 fő jut. Különösen alacsony az alkalmazotti állományon belül a műszakiak száma a textil­ipari, az építőanyag-ipari, a fémipari és a vegyesipari vál­lalatnál. Olyan helyzet ala­kult ki, hogy egyes vállalatok­nál egy műszaki dolgozóra két adminisztratív dolgozó is jut. Ezen a helyzeten nagyon gyorsan változtatni kell. Az alacsony műszaki káderellá­tottsággal összefügg az a tény, hogy alacsony a műsza­kiak átlagbére. Majdnem 10— 12 százalékkal alatta van az országos tanácsi ipar műszaki átlagbérének. Alacsony a műszakiak átlagbére a mun­kások átlagbéréhez viszonyít­va is: ágazati szinten 1,6-sze- rese a munkásokénak. Ugyan­úgy alacsony a műszakiak bé­ré az adminisztratív alkalma­zottakhoz viszonyítva, csupán a fémipari és a textilipari vállalatnál haladja csak meg valamivel azt. A munkatermelékenység összevetése a műszaki fejlesz­téssel változtatást igényel a szabályozókban, a vállalati belső mechanizmusban és az emberek gondolkodásában. Gombár János a megyei tanács ipari osztályának vezetője Népművelés-oktatás A megyei nőtanács gazdag programja Tartalmas, gazdag népműve­lési-oktatási tervet készített a megyei nőtanács az 1969/70-es évre. Az elmúlt esztendőben a legépszerűbb oktatási formák a tanfolyamok voltak, ezeken 19 000 nő vett részt, ezerrel több mint a megelőző oktatási évben. Leglátogatottabbnak a szülők iskolája bizonyult, melynek előadásait 10 000 asz- szony halgatta meg. A legutób­bi oktatási esztendő tapaszta­latai arra is intenek, hogy na­gyobb gondot kell fordítani a távoleső községekre és újabb rétegek oktatásba való bevo­nására. A célkitűzések megvalósítá­sára a megyei nőtanács mel­lett népművelési bizottság ala­kul, melynek feladata lesz a falun és kisebb településeken élő nők továbbképzésének fel­mérése, javaslatok kidolgozása. A KISZ megyei bizottságával közösen, házasulandó fiatalok, fiatal házasok részére előadás- sorozatot szervez a megyei nő­tanács. Az előadások a korsze­rű családi életre való felkészí­tést szolgálják. Szó lesz töb­bek között a jó házasság fel­tételéről, a családi nevelés alapfogalmairól, az otthonte­remtés művészetéről és még sok olyan érdekes témáról, amelyek a családalapító fiata­lok hasznos útravalói lehet­nek. Sor kerül a szakkörvezetők politikai és szakmai képzésére, az SZMK-elnökök továbbkép­zésére — bölcsődei, óvodai, ál­talános és középiskolai szinten — és külön gondot fordítanak az ipari tanulók és mezőgaz­dasági szakmunkástanulók szüleivel való alapos foglalko­zásra. A megyei pedagógiai bizott­ság felméri a hátrányos hely­zetben élő tanulók életkörül­ményeit, ezután pedig javas­latot tesz helyzetük javítására, a tanulók segítésére. Az oktatási, népművelési év egyik érdekes prgramjának ígérkezik a kommunista szü­lők ankétja. Ennek célja a ha­ladó gondolokodású szülők és az intézményes nevelés törek­véseinek összehangolása. A nagy népszerűségnek ör­vendő szakköröket, klubokat - a helyi igényeket, kéréseket fi- gyelembevéve — idén is meg- szervezeik. A megyei Vöröske­reszt-szervezettel közösen anyák iskoláját, egészségügyi előadásokat tartanak, amelyek eddig is minden alkalommal látogtottak voltak. Jövő év februárjában min­den egyes községben előadáso­kat tartanak, melyeken ismer­tetik az MSZMP KB nők hely­zetére hozott határozatát, az Á kúria „árnyékában" Cseszitvém most már igazán szeretettel ápolják Nógrád megye nagy fiának, Madách Imrének emlékét. A falu több pontján is tábla mutatja az irányt, merre visz az út a Madách-múzeumhoz. A hatal­mas pariiban az utak ápoltak, gondozottak. A szerény rokon, a kedves Aliz néni mégis elé­gedetlen: — Kevés a látogatónk. Ta­valy sokan jártak nálunk. Mindig május volt a legerő­sebb hónap. Most elment fe­lettünk a május, a június is, bizony kevesen jöttek. Könnyebb esztendő Tréfásan, színlelt haraggal fogadott Keresztes Sándor, a termelőszövetkezet elnöke. — Nemcsak Madách-múze- um van Csesztvén! Itt van a szövetkezet is. Csak valahogy nehezen találnak rá a kúria árnyékában... Egyébként a termelőszövet­kezetet a nagy költő iránti tiszteletből Madách Tsz-nek nevezik. A csesztvei emberek nagyon igyekeznek, hogy ne homályosítsa szégyenfolt a nevet. — Ez az év már könnyebb, mint a korábbiak — magya­rázta az elnök. — Végre si­került megszabadulni az adós­ságtól. „Leszoktunk” a más­fél milliós üzemviteli hitelek­ről. Korábban ugyanis az a gya­korlat járta, hogy üzemviteli hitelből fizették a tagok előle­gét. Nem télt el csak az év fele, s máris 1.5 millió forint terhelte a közöst. Az 1967-es év azonban hozott bizonyos változást. A fizetés mellett tartalékolni is tudtak. Ennek birtokában majdnem zavarta­lanul fizettek tavaly, s még jobb évet zártak. A munka­egységet tíz forinttal megtol­dottak, s tartalékoltak így is 620 ezer forintot. Az idén az­tán felmondhatták a hitelt. A Nemzeti Bank balassagyarmati fiókjánál csali erősítették a faluban szerzett tapasztalato­kat. A termelőszövetkezet a beruházásokhoz vett igénybe rövid lejáratú hitelt. A fize­tést önerőből próbálják meg­oldani. — Honnan van erre pénzük? — A tartalékokból, az első félévi áruértékesítésből — vi­lágosított fel az elnök. — Ed­dig 150 hízott sertést, 30 hí­zott marhát, 200 ezer forint értékű fát adtunk el. Ebből fi­zettünk. Fizetés tizedikén A gondok azért nem korül­ték él a Cserhát lankáin gaz­dálkodó 1800 holdas kis szö­vetkezetét. S a vezetőknek, a tagoknak lesz mivel hadakoz­NDN kongresszusán hozott ha­tározatot, s szó lesz az imperia­lizmus elleni harcról, a béke megvédéséről is. Külön a cigány nők részére három témából rendeznek elő­adássorozatot: az anya szere­pe a családban; a gyermek is­kolába járása, gyermeknevelés; a társadalmi együttélés szabá­lyai. Minden előadást filmve­títéssel kapcsolnak össze. Az „Olvasó népért” mozga­lom feladataiból a megyei nő­tanács is kiveszi részét. A Hazafias Népfront megyei bi­zottságával és a megyei könyvtárral közösen „Ahány ház, anyi női olvasó” címmel mozgalmat indít az olvasottság emelése céljából. A választás megkönnyítésére ajánló bibli­ográfiát adnak ki a mai ma­gyar és szovjet írók az elmúlt 25 évben írt legjobb munkái­ból. A megyei nőtanács népmű­velési-oktatási terve sűrű programmal táblázza be az 1969—70-es esztendőt. Most már „csak” alapos szervező, jó előkészítő munka kell, s nem maradhat el a siker. Ssc. M, niuk még az év vécéig. Az idén ugyanis újfajta' bérezést vezettek be. Nem volt egyér­telmű a fogadtatása. Annak ellenére történt így, hogy a szövetkezeti tagok maguk ala­pítottak bizottságot, s megbíz­ták a bérezés kidolgozásával. Ezt az igazán hasznos taná­csot a járási pártbizottság és a tanács adta a szövetkezetek­nek. Megfogadták Csesztvén is. Lukács János — aki a háztá­ji bizottságot irányítja — lett vezetője a csoportnak. He­lyet kapott benne Pálos Ist­ván tehenész, aki tavaly - több mint 45 ezer forintot keresett. Az asszonyok Majer Mihály- nét, meg ifjú Cséri Jánosnét küldték. A bizottság munkához lá­tott. Megnézték az őrhalmiak, a csitáriak, a nógrádmarcaliak jövedelemelosztását. Beszélget­tek a tagokkal, s aztán szá­molva a csesztvei adottságok­kal, elkészítettéli az elosztási javaslatot. A közgyűlés, nem úgy mint két esztendővel előbb, elfogadta az ajánlást. Most már ott volt a javaslat mögött a sikeresnek mondható múlt esztendő. Tavaly 76 fo­rint körül keresett átlagosan öreg és fiatal, férfi és nő a szövetkezetben, tízórás mun­kanapra számolva a kifize­tett munkaegységértéket. Az idén hogyan lesznek? Most sem szeretnének kevesebbet. Az évből azonban még sok van hátra. Ennél már sokkal kézzelfoghatóbb, hogy a szö­vetkezet garantálja: minden hónap tizedikén fizetnek. Meg­kapják a tagok a havi kereset 70 százalékát. Aki mozdulni tud A rendszeres, havi fizetésért már szívesebben dolgoznak a tagok. Aki csak mozdulni tud, tesz valamit Dologtalan, lusta férfi, asszony, alig-alig akad. Erről vall most a nyár dere­kán a csesztvei határ Az aratógép. a kézi kaszások után a napokban munkához látott a kombájn. Leszedték a fe- keteribizlit, kapálják a do­hányt és betakarítottak két­ezer mázsa pillangós takar­mányt is. A falu szélén, a majorban, reggeltől kezdve, egészen nap­szálltáig dolgozott az elevátor. A legszebb kazlakat, a 74 esz­tendős Korpa János rakta. — A kazal tetején egy 74 esztendős ember? — Megszóltak érte már má­sok is — ismerte el azonnal Keresztes Sándor. — Nem is kényszerítjük mi erre, de jön önként... Pontosan úgy, mint a foga- tos Klecsó János. Az Ipoly menti rétről 750 mázsa szénát takarítottak be. Társat keresett, s felrakták a vontatókra mind egy szálig a termést. Lecsó Mihályné és idős Pauló Imre kezét a sertéstenyésztés és -hizlalás eredményei dicsérik. Az asszony az anyakocák mel­lett most 220 malacot is gon­doz. Sok a munkája, de gya­rapodik szépen, 2800—3000 fo­rint körül van a havi kerese­te. A sertéshizlalás meg teljes egészében a 68 esztendős Pauló Imre vállain nyugszik. Hat, hat és fél hónap alatt gömbö­lyíti a jószágokat 100—105 ki­lósra. Százötvenet már régeb­ben elszállítottak, most újra 200 sertést hizlal. A gondok mellett ezeket a biztató eredményeket is lát­ják a vezetők és a tagok a szövetkezetben. Ezért tartják ezt a mostanit, a szeszélyes időjárás ellenére is a koráb­biaknál kicsit könnyebb esz­tendőnek. Vincze Istvánné A magyarnándori erdészeti rakodónál Fotó: Koppány NÓGRAD -i 1969. július 18., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents