Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-17 / 163. szám

Libafömö társulások alak ultak A/. Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek a ház­tájival rendelkező tagok köré­ből libatömő társulásokat szer­veznek, hogy a hízott-baromfi- forgalmazást növeljék. A tag­ság szívesen fogadja ezt a kez­deményezést. mert a szerződé­ses tenyésztés számos kedvez­ménnyel jár. A libatömő társulás tagjai az értékesítéskor minden hí­zott liba után (visszamenőleg a naposbaromfi-beszerzéshez!) öt forint árkiegészítést és kilón­ként egy forint felárat kapnak a szövetkezettől. Az ártámoga­táson felül az állami készlet­ből hatósági áron 15 kiló ku­korica-járandóság illeti meg a tagokat minden liba után. Te­hát 25 forintos szerződéses ár esetén egy hétkilós libáért a termelő 175 forint helyett 187 forintot kap. Ha pedig valaki a takarmánykedvezményt nem veszi igénybe, akkor ugyan­ezért a libáért 201 forintot fi­zet ki részére a szövetkezet. Így 26 forint többletjövedelem­hez jut az, aki a tömőtársu­lásnak tagja. Ez ideig a magyarnándori ÁFÉSZ körzetében két köz­ségben, Cserháthalápon és Ma- gyarnándorban 11—11 /taggal alakult libahizlaló társulás. A szervezés kiterjed Rimóc, Var- sány, Ki&bágyon, Erdőkürt és Ecseg baromfitenyésztőire is. rövidesen ezeken a helyeken is megalakulnak a társulások. Százharmincáét férőhelyes növendékistállót épít a szende­helyi termelőszövetkezet. Az építési munkálatokat a nóg­rádi tsz építővállalkozás végzi és auguszus végére ad­ják át a szövetkezetnek az új gazdasági létesítményt a gombák tudósa Salgótarjánban sokan isme­rik Bácskai Istvánt. S ilyenkor a nyári időszakban sokan fel is keresik Karancs utcai ottho­nában. Pista bácsinak sok az ismerőse, ami érthető, hiszen ő gyűjti össze az erdő és a mező vadon termő növényeit. Bácskai Pista bácsi, az Erdei Mellék­termék Vállalat megbízottja, s mint ilyen, most legfőképpen gombát vesz át a gyűjtőktől. Pista bácsi már évek óta gombaszakértő. Jó ismerője a város körül elterülő hegyek és a távolabbi vidék faunájának, flórájának. Szereti és ismeri is a természetet, amely annyi szépséget és hasznot is kínál a szorgalmas embereknek. A ko­ra reggeli órákban a salgótar­jáni piacon segít a gombások ellenőrzésében. Jórészt neki kö­ * * szönhető, hogy az idén még nem történt jóvátehetetlen baj a gomba miatt. Pedig már több alkalommal is találkozott a legveszedelmesebb gombával, a gyilkos galócával. Azt mondja azonban, hogy még ez az el­lenőrzés is kevés, mert gom­bát majd egész nap hoznak a piacra. Délelőtt kilenc órától pedig nincs gombavizsgálat. Sokan pedig nem keresik fel a lakásán, inkább megpróbál­ják vizsgálatlanul eladni por­tékájukat. Ezzel pedig nagy veszedelmet, bajt okozhatnak. Ezért tartja fontosnak, hogy legalább a nagy gombaszezon­ban vagy több szakértő legyen a piacon, vagy délelőtt, délután is vizsgálják az árut. Pista bácsi lakásán mázsa­szám lehet találni a különféle szárított gombát. Naponta so­kan felkeresik, hogy felkínál­ják a gombát, vagy valamilyen gyógynövényt. Különösen so­kat járnak hozzá a mátrave- rebélyi ügyfelek. Sok cigány- család foglalkozik Mátravere- bélyen az erdő „melléktermé­keinek” gyűjtésével. S tegyük hozzá, hogy ez a kirándulá­sokkal felérő foglalkozás jelen­tős anyagi hasznot is eredmé­nyez a szorgalmasabbjának. Nos, ezért oly forgalmas a Karancs utcai kis ház. S per­sze azért is, mert Pista bácsit olyanok is meglátogatják szí­vesen, akikkel nemcsak üzleti, hanem ettől sokkal több, bará­ti kapcsolat köti össze. — ps — Az országhatár sem akadály Kilenc és tíz óta között ha- ladtunk el a tábla mellett: Prievidze Okres, Csehszlovákia, privigyei járás. A szürke Vol­gában a pilótán kívül a Nóg- rád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatója, Berceli Fe­renc, a munkaügyi osztály ve­zetője, Tőzsér Gusztáv és jó­magam foglaltunk helyet. Az úticél: a prievidzei magyar építkezés. Igen, nem tévedés, a vállalat, amelyet egykor eny­he éllel „tatarozó vállalatnak” tituláltak, ma Csehszlovákiá­ban az egyik generálkivitele­zője három, egyenként 300 va- gonos hűtőháznak. Az építke­zések színhelye: Prievidze, Kassa és Stupava. Ezek közül múlt héten Prievidzébe láto­gattunk él. Panoráma Közel másfél száz kilométert tettünk meg, amikor feltűnt szemünk előtt a városka pano­rámája. A kis emelkedő tete­jéről már odaláttunk az épít­kezéshez. A távolból aprócska épületnek tűnt a befejezés előtt álló hűtőház. Aztán közelről mégis éppen a méreteivel ej­tett rabul: 1600 négyzetméter alapterületet zárnak be a ha­talmas betonelemek, az épület körülbelül nyolc méter magas, félszáz méter hosszú, de a szé­lessége is eléri a 30 métert. — Háromszáznyolc darab, 15—18 féle elemből állítottuk össze a hűtőházat — mondta Berceli Ferenc. — Köztük olyan is akad. amely 12 méter hosszú és 4,6 tonna. Az eleme­ket a Tiszaszederkényi 31-es Építőipari Vállalat gyártotta le. Az építőanyagok nagy ré­szét vasúton szállítottuk ki Prievidzébe, 85 tehervagonban érkeztek az előregyártott ele­mek, ezenkívül hat—hét va­gon egyéb anyagot indítottunk útnak Salgótarjánból. Hogyan szerezte meg ezt a jelentős megrendelést a Nóg- rád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat? A szövetkezeti tervező és ki­vitelező vállalat versenypályá­zatot írt ki a hűtőházak kivi­telezésére. A felhívásra négy építőipari vállalat állt „rajt­hoz”, s az első helyezést a tanácsiak nyerték el azzal, hogy nagyon rövid idő alatt, nyolc napon belül előzetes költségvetést nyújtottak be, s arról sem feledkeztek meg, — ez szintén a javukra billentet­te a mérleget —, hogy több variációt dolgozzanak ki a ki­vitelezésre. Gazdaságossági számításokat végeztek és öt különböző — 5,5—6,8 millió forint beruházási összeg közöti mozgó — ajánlatot adtak be. A végleges megállapodás — az eredeti tervek kis módosí­tásával — 6,7 millióban jelöl­te meg a hűtőházak építésének kivitelezési költségét. Ha eh­hez hozzávesszük az belső technológiai szerelést, amit a Diósgyőri Gépgyár végez el, a hűtőházak egyenkénti értéke csaknem eléri a tízmillió forin­tot. A nagy számok azt az illú­ziót keltik, hogy bizonyára egész munkáshadsereg dolgozik az építkezésen, holott mind­össze néhány ember — két kő­műves, három ács, négy beto­nozó, két lakatos, két autóda- rus és egy zetoros — munkájá­nak eredménye a létesítmény. Május elsején kezdődött el a kivitelezési munka. A tároló­helyeken 4,5 tonnás daru rakta az elemszállító kocsikra az óriási elemeket, amit zetor vontatott a helyszínre. Az ala­pokba, amiket egy mély beton­vályúhoz lehetne hasonlítani, a hattonnás autódaru, mint a gyermek a kártyalapokat emel­te be őket. Május 22-én már állt az épület. Megszoktuk Amikor kint jártunk, az épí­tők már megkezdték a költö­zést Stupavára. Éppen az otta­ni állami gazdaság teherautó­jára rakodtak Percze István bácsi, Kollár István, Bakos Já­nos meg a többiek. Először azt kérdeztem tőlük: milyen érzés külföldön dolgozni? — Először furcsa volt, de aztán megszoktuk — mondta mindannyiuk nevében Lengyel Lajos művezető. — Jó barát­ságban vagyunk az itteni em­berekkel. ami nagyon sokat je­lentett számunkra. Sokat dol­gozunk. de jól is keresünk. Háromemeletes épületben a Robotnicki Hotelban lakunk, ahol étkezési lehetőség is _van. Jól vagyunk, csak a szlovák ételekhez nehezen tudunk hoz­zászokni . . . Péter János építésvezető az ott-tartózkodásunk alatt a gon­dokról számolt be Berceli Fe­renc igazgatónak, ami érthető, hiszen azon, ami jó, ami rend­ben megy. nem sok megbeszél­ni való van. Az alatt, amíg a dolgozókkal beszélgettem, sike­rült megtárgyalni a vitás ügye­ket. A legfontosabb mindannyi, uk számára: az építkezés me­netében ne legyen fennakadás. Mindent ennek a célnak kell alávetni. A csehszlovákiai épít­kezések milliókat jelentenek a tanácsi építők eredménymérle­gén ... Néhány hét Még néhány hét és elkészül a négykamrás, 100 vagonos kor­szerű hűtőház Prievidzében. Jelenleg az egyik alvállalkozó a gyárkéményépítő dolgozói, a modern lapostető szigetelését végzik. Kézidaru emeli magas­ba a bitument, amire kátrány­papírt ragasztanak. A Buda­pesti Hűtőgépgyár szakemberei szerelik a kamrák súlyos toló­ajtóit. A tanácsi építőkre la­katos- és bádogosmunkák vár­nak még. Mire a létesítmény átadása megkezdődik, a komp­lexbrigád tagjai már messze járnak, ki szabadságra megy, mások Kassán, Stupaván öreg­bítik a magyar építőipar hír­nevét. K. S. Kis szövetkezet nagy eredmények Kis szövetkezet a Nézsa és Vidéke Körzeti Fmsz. Bár hat községre terjed ki a működé­se, de a lakosság száma nem éri el egy alföldi nagyközség lélekszámát. Éppen ezért jó példa arra, hogy kis szövet­kezetben is lehetnek nagy eredmények: Nézsa tavaly is nyereséges volt, az idén pedig az első negyedévben már több mint kétszeresét hozta a ta­valyinak. Találomra három, dolgozóval elegyedtem szóba az erdőké­mia tolmácsi telephelyén. Min­degyiküktől egy kérdésre kér­tem választ: miért szeretnek itt dolgozni, van-e szándékuk­ban továbbállni, ha igen ak­kor miért, ha nem akkor is miért? * — Tizenhatodik éve dolgo­zom itt. Ez a második munka­helyem. Először a Budapesti Szerelő Vállalatnál dolgoztam, mint fűtésszerelő. Kaptam vol­na lakást is, de a feleségem addig mondta, hogy gyere ha­za, míg rászántam magam. Pedig előadódott, hogy két hé­tig is távol voltam (sport mi­att). hátha majd csak megvál­toztatja álláspontját az asz- szony. Ö azonban makacsul ki­tartott elképzelése mellett. Nem volt mit tenni, a családi bé­kesség kedvéért hazajöttem. Rögtön fel is vettek karban­tartónak. Már az első hónap­ban jóval kevesebb fizetést kaptam, mint fűtésszerelő ko­romban. Akkoriban havonta 2600 forintot vittem haza. Űj munkahelyemen pedig csak 950 forintot kaptam. Amikor a fizetést odaadtam feleségem­nek. azt hitte, hogy a többit elvettem. Megmutattam neki az elszámolási cédulát. Miután meggyőződött, hogy igazat mondtam, megnyugodott. Az új munkahelyet nem volt nehéz megszokni, mert ismerősökhöz jöttem. Itt születtem, itt nőt­tem fel Tolmácson, ismerem a szokásokat, munkatársaim gon- dplkodását. Mióta itt dolgozom Miért vándorolnék? egyszer ötlött fel bennem, hogy továbbállok, mert az üzemvezető mást dicsért meg azért a munkáért, amit mi vé­geztünk el. Emiatt összevesz­tünk. Másnap odajött hozzám, elismerte, hogy igazam volt. Két évvel ezelőtt hívtak a gép­állomásra. Nagyobb fizetést azonban ott sem tudtak adni. Minek menjek el? Csak azért, hogy bejegyzésekkel legyen te­le a munkakönyvem?! Miért jő itt dolgozni? Háromszáz mé­terre lakom a gyártól, négysze­res Kiváló dolgozó vagyok, megkaptam a faipar Kiváló dolgozója kitüntetést, és a fi­zetésemből is kijövök, ami 2000—2200 forint havonta —, mondja Harsányi Ferenc szo­cialista brigádvezető. Derék ember Havai Ferenc desztilátor. Öt éve van hátra a nyugdíjig. Neki is ez a má­sodik munkahelye. így kezdi: — 1955-ben hagytam ott a vasutat. Reggel korán keltem, este későn jöttem, annyi időm sem volt, hogy fát vágjak a feleségemnek. A vasúttól nem akartak elengedni, mert fiatal és jó munkaerő voltam. A fe­leségem viszont nem hagyott nyugton. Állandóan azt mond­ta: gyere haza, itt is megtalá­lod számításodat. Ha 100, vagy 200 forinttal kevesebbet is ke­resel, mégis Idehaza vagy, nem töröd magad annyira az uta­zással. Hazajöttem, de azon­nal nem sikerült a gyárba be­jutni. A földemen dolgoztam. Egy fél év múltán felvettek. Jelenleg havonta 2000 forintot keresek. Én is idevalósi va­gyok, így hát nem volt nehéz megszokni az új környezetet. Ismerősökkel, gyerekkori bará­tokkal, katonacimborákkal ta­lálkoztam. Jól érzem magam, megtaláltam számításomat, nincs szándékomban tovább­állni. — Tizedik éve dolgozom itt. Előtte négy évig, mint kubikos, több helybeli társammal együtt bejártam az ország egy részét. Igaz, többet kerestem, de töb­bet is költöttem. Meguntam a csavargást, hazajöttem. Fele­N. ségem ennek nagyon megörült. De nemcsak én, hímnem a bri­gád többi tagja is velem jött, akik közül öten most is egy brigádban dolgozunk. Bátyám a brigádvezető. Jogtalan sére­lem még nem ért, rendesen beszélnek velünk a vezetők, a kereset sem rossz, havonta 2000—2100 forint. Igaz, nincs könnyű munkánk. Amikor csillézünk, ötvenet-hatvanat rakunk meg fával. A méreten felülieket kézzel hasogatjuk, hat-hét űrméterre valót fejen­ként egy műszák alatt. Ezzel a teljesítménnyel napi 70—80 fo­rintot keresünk. Most pedig vá­laszolok arra a kérdésre, hogy végleg itt maradok-e vagy sem. Huszonöt évem van még a nyugdíjig. Ezért nem merem mondani, hogy itt töltöm le az életemet. Annyit azonban ál­líthatok: eddig még nem me­rült fel bennem, hogy tovább- állok, s a közeljövőben sincs szándékomban megválni az üzemtől, mert jól érzem itt magam, s megtaláltam számí­tásomat. — vélekedik Kram- lifc Ferenc. +T Különböző korú, érdeklődé­sű, életfelfogású, műveltségű emberek mondták el gondola­taikat, bizonyították, hogy mi­ért szeretnek jelenlegi munka­helyükön dolgozni, miként képzelik el a jövőt. Szavaik­ból kicsendült azt is, hogy a megfelelő kereset mellett ma­radásra utaló elhatározásuk­ban igen fontos szerepet kap a vezetők részéről megnyilvánuló emberséges bánásmód, s annak elismerése, hogy a dolgozónak is lehet igaza. Venesz Károly Deák Ferenc, a nézsai szö­vetkezet elnöke, örömmel szá­molt be arról, hogy a kiske­reskedelmi forgalom 23, a vendéglátóipari forgalom 14 százalékkal magasabb az elő­ző évinél. A kiskereskedelem­ben nagy jelentősége van an­nak, hogy a tsz-ek vezetőivel történt megbeszélések alapján minden olyan cikket, amelyet fogyasztói áron szereznek be, tőlük vásárolják. így szállítot­tak a tsz-eknek ezer beton­oszlopot a váci betoneiem- gyártó üzemtől és kerítésdró- tot a salgótarjáni Vegyesipari Ktsz-től. A vendéglátóiparnál nagy­mértékben érezhető, az anya­gi ösztönzés hatása. Igaz ugyan, hogy a múlt évi 30 százalékkal szemben az idén csak 12,5 százalék a szubven­ció, de amíg ez tavaly csak a meleg ételre vonatkozott és a kisebb szövetkezetei nem érintette, most a dotációt ki­terjesztették az összes hideg és meleg ételekre. A hálózatfejlesztéstől is so­kat vár a nézsai fmsz. Nóg- rádsápon lebontották azt a boltot, amely azzal „dicseked­hetett’, hogy Nógrád megye legelhanyagoltabb „kócerája” és helyette modern önkiszol­gáló egységet épített hétszáz­ezer forint bekerülési költ­séggel. Az épület már áll, csak a berendezés és a szakipari munkák hiányoznak, a meg­nyitás nem késhet soká. Toldaléképítkezéssel old­ják meg Felsőpetényben az ital- és vegyesbolt felújítását, ami ugyancsak sürgető fela­dat a lakosság jobb ellátása érdekében. Ide is vásárol új berendezést a szövetkezet a megtakarított fenntartási ösz- szegből. A nógrádsápi boltok a tagság és a választott szer­vek a bontásnál végeztek tár­sadalmi munkát, Felsőpetény­ben a tereprendezést vállal­ták el. Nógrádsápon telek- kiegészítésre is szükség volt, itt a tanács segített egy tíz­ezer forint értékű terület té­rítésmentes átengedésével. NÓGRÁD — 1969. július 17.. csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents