Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-17 / 163. szám

1 Kardos Lásxfo­Egyház és vallásos élet egy mai faluban Kardos László néprajzkuta­tó 1965-ös részletes, alapos szociográfiai vizsgálódásainak eredményeképpen jött létre ez a kötet. A Fejér megyei falu, a 3800 lakosú Bakonycsernye vallási viszonyait tárja fel a felszabadulástól eltelt húsz esztendő forradalmi átalakulá­sának tükrében. Természetesen visszanyúl a megelőző törté­nelmi korszakok gazdasági- társadalmi folyamataihoz, egé­szen a XVIII. század elejéig, miközben a mostani lakosság karakterét igyekszik megraj­zolni, és a falusi vallásosság mai helyzetét és szerepét elemezni. Gyökeresen megváltozott az egyházak helyzete az állam­ban: elvesztették korábbi ki­váltságos pozícióikat, mind­emellett az állammal kötött megállapodások szerint, az al­kotmányban biztosított lelkiis­mereti szabadság elvének meg. felelően folytatják működésü­ket. Az egyházi intézmények — gazdasági-társadalmi befo­lyásuk megszűntével — kizá­rólag csak a hitélet centru­mai. Általában lojálisak a községvezetéssel és a politikai- társadalmi feladatokkal szem­ben. Kardos László következteté­sei, elvi tanulságai — noha könyve csupán egy község bo­nyolult hitéletének alakulásá­val foglalkozik — jóval álta­lánosabbak. Túlmutatnak Ba- Iconycsemye határain, például az úgynevezett történeti egy­házak és a szekták mai tevé­kenységéről, a tudatformák társadalmi-történeti meghatá­rozottságáról és mozgásáról szó­ló megállapításai. A vallás örök­sége még ma is tetemes, bár rendkívül sokat változott a falu. Az alakuló új szocialista életforma azonban biztosítéka annak — miként a szerző Ír­ja —, hogy „falun is egyre mélyebb ideológiai kiegyenlí­tődés jöjjön létre a szocializ­mus világnézete alapján, hogy egyre jobban oldódjanak a vallási reflexek, kevesebb le. gyen a vallási előítélet, s el­tűnjenek az idejétmúlt tradí­ciók." (Kossuth Könyvkiadó, 1969.) HM« Egy milliméterrel több Évente műszerekkel elle­nőrzik a híres pisai ferdeto­rony dőlését. A képen látható dr. Palla megállapította, hogy a torony az elmúlt év­ben la — mint rendesen — egy milliméterrel tovább dőlt. ARKAGYIJ VEINER-GEORGIJ VEINER: FORDÍTOTTA: KASSAI FERENC 8. A Petrovkán Sztasz bekapcsolta a villanymelegítőt, elővette a páncélszekrényből a különböző körzetektől be­küldött bűnügyi dossziékat. Jelentkezett a 78. sz. őrszobá­ról Szása Szaveljev is: Tyihonov mellé osztották be se­gítségül. — Hallgass ide, Szaveljev — mondta neki Tyihonov. — Hozd fel nekem légyszíves Akszjonova dolgait. Innen pedig elmész a házgyárba és megtudod, hol töltötte Jaki- mov a hétfő estét. — Jakimovról már érdeklődtem — felelte Szaveljev. — öttől tizenegyéig Szviblovóban volt. Az ideiglenes víz­vezetéket javították.. . A rendőrségi étkezde, mint mindig, most is zsúfolva volt. A levestől elment az étvágya. Rosszkedvűen rágta az ízetlen húst, s arra gondolt: megkérdezhette volna Szta- vickijt, hogy főznek abban az étteremben. Szaveljev már várta odafenn. Hatalmas kartondobozt nyújtott át Tyihonovnak, majd dolgára sietett. Sztasz meggyújtotta a lámpát, kinyitotta a dobozt. Bolyhos, fekete kabát, szürke prémgallérral. A fekete szövetben morzsányi rés. Csak úgy lehet észrevenni, ha az ember a fény felé fordítja a kabátot. Szürke gyapjú­kardigán. Nagyszemű kötés, szép minta. Nagyszemű kötés. Hol lehet a'rés? Nehéz megtalálni •ehet, hogy nincs is. A szúrófegyver áthatolhatott a sze­lek között anélkül, hogy sérülést okozott volna az anyag­ún. Igen, ez a valószínű. De nem, itt a nyílás. Egy kis <erek lyuk. Vérfolt. — 22 — Gondok, feladatok az élelmiszer-kereskedelemben Sztasz erős nagyítóüveget vett elő íróasztala fiókjá­ból. Talán a lyuk formájából következetetni lehetne a fegyver formájára? Nem, a lencse nem mutat semmit. Fel kell hívni a bűnügyi orvosszakértőt. Este fél nyolckor Tyihonov kilépett az utcára. Az ívlámpák kékesfehér fénye kiragadta a hóesés ködös gomolygásából a járókelők és bizonytalanul tapogatózó gépkocsik körvonalait. Tyihonov felhajtotta a gallérját. Vászja, a sofőr most is ráér. — Száz éve várlak — dörmögi mérgesen Tyihonov, miközben beszáll a kocsiba. — Te jó ég, Vászja, hogy né­zel ki? Bőrhólyag nőtt az ujjaidon a dominótól!... — Nincs valami jó kedve ma, — mosolyog Vászja. — Pedig velem még sehonnan sem késett el! A Bajkál-szálloda előtti autóbuszmegállónál Sztasz lemérte magának a távolságot: hatvanhat lépés egyik lámpától a másikig. A járdán lépkedett, időnként leverte cipőjéről a havat, szeme sarkából a járókelőket figyelte. Mégiscsak furcsa: három nap alatt kétszer járt itt az is­meretlen fiatalember. Aligha véletlenül. Megvan rá a le­hetőség, hogy harmadszor is felbukkanjon. Nem lenne rossz. Minden a helyére kerülne. Természetesen nem elég elcsípni. Be is kell bizonyítani, hogy ő a tettes. .. Az autóbuszmegállónál már gyülekeztek a várakozók: középkorú asszony kisgyerekkel, két iskoláslány, két ka­tona. 20 óra 26 perc. A síkos aszfalton csúszkálva, ne­hézkesen fékez az autóbusz. Gavrilenko járata. Csikorog­va nyílik a hátsó ajtó, az utasok gyorsan felkapaszkodnak. Kész, mehet Tyihonov ismét egyedül maradt a farkas­ordító hidegben. A következő kocsi Gyemidové. Azzal kell jönnie! Mert ha nem, mi a fenének fagyoskodik Itt? A ház sarka mögül tagbaszakadt férfi érkezik, a meg­álló felé lépked. A következő busz Gyemidové. Tyiho­nov már nem fázik. A férfi már itt is van a megálló táblája alatt. Magas prémspkát visel. A kabátja fehér a hótól, ö lenne az? Az istenfáját, ebből egy félméter a kucsma! Tyihonov topog, fázik a háta, a lába. Nagyon hideg •'an. Apró termetű, széles vállú rendőrhadnagy tűnik fel /kéz a kézben egy csíkos bundás lánnyal. Néhány másod­perc és itt Van Gyemidov, a gyanúsított meg sehol. A sarkon valóban feltűnik a busz. Egy férfi integet a ve­zetőnek: fúrjon egy percet! Lélekszakadva rohan, bőr­kabátot visel. Tyihonov látja, ahogy Gyemidov gondter­helten csóválja a fejét. Találkozik a tekintetük. Nem. ez — 23 — sem ő. Az autóbusz már jó fél perce áll. A férfi beszáll, az ajtók becsukódnak. Tyihonov alig hallhatóan dünnyögi: „Várj még egy percet! Jönnie kell!” Gyemidov mindent ért. Az autóbusz remeg, jár a motor. Gyemidov vár, de sokáig nem várhat. Tyihonov vállat von, az autóbusz elindul: menetrendje van. Tyihonov tovább toporog. Végül is a „Nyakigláb”, ahogy Sztasz magában elnevezte, nem kötött szerződést az Autóbuszüzemmel, miszerint csakis Gyemidov kocsi­ján hajlandó utazni. Egy alig látható lyuk a kardigán­ban, a kötés meg sem sérült. Nagyon fájhatott... Vagy azonnal elvesztette az eszméletét? Nem, aligha. Hiszen húsz lépést tett még. Futott volna? Nem. Jevsztyignyeje- va és Latina azt állítja, hogy ment. Lassan ment. Némán esett össze, egyetlen heves mozdulat nélkül. Még egy autóbusz, s még egy. A szálloda éttermé­ből spicces társaság indul kifelé. Mellette mennek el. Tyihonov megtudhatta, hogy a krasznojarszki rablóhús páratlan a földkerekségen, Nyefedovát pedjg így is, úgy is megfúrják. Ha nem a főosztályon, akkor a miniszté­riumban ... PÉNTEK A nehéz, bronzveretes kapu kelletlenül kinyílt, és a „Szolgálati bejárat” feliratú tábla azonnal elvesztette má­gikus megközelíthetetlenségének látszatát. — Kit keres? — kérdezte a méltóságteljes, fehér po­faszakállas portás. — Liberdej Gordeicsot — mondta Tyihonov. A por­tás ugyan nem értette — nem is érthette — a nevet, de visszakérdezni nem akart. A lépcső felé mutatott. Tyi­honov meg sem állt a II. emeletig. A hosszú folyosóra tömérdek ajtó nyílt, de Sztasz viszonylag könnyen meg­találta az „Inspektor” feliratot. Az ajtó azonban zárva volt. Tyihonov megpróbálta lenyomni a kilincset. A fo­lyosón takarítónő jelent meg vödörrel, kefével: — Miért rángatod, fiacskám? Zárva van! Marianna Ivanovna süteményért ment. Mindjárt jön. Ülj le, várd meg. Tyihonov leült a vörös bársony díványra és nézeget­ni kezdte a színészek falra erősített fényképeit. Vele szemben jól sikerült felvétel örökítette meg „a Kabard- Balhas Autonom Szovjet Szocialista Köztársaság érdemes művészét, K. M. Sztaviekijt, Luxemburg grófjának szere­pében”. (Folytatjuk) — 24 —■ AZ ÉLELMISZER-KERES­KEDELEM célkitűzése az, hogy a lakosságot lehetőleg kifogástalan minőségű élelmi­szerekkel lássa el és egyben biztosítsa azok mennyiségét is az egyes helyeken várható forgalomhoz mérten. Ezzel kapcsolatban az élelmiszerek és italok előállításáról szóló, a Népköztársaság Elnöki Taná­csa által kiadott 1958. évi 27. sz. törvényerejű rendelet és ennek végrehajtása tárgyá­ban kiadott 50/1958. Korm. sz. rendelet intézkedik. Eszerint: forgalomba hozni csak olyan élelmiszert, Italt lehet, mely fogyasztásra al­kalmas és az egészségügyi kö­vetélményeknek megfelel. Élelmiszert, italt üzletekben csak úgy lehet elhelyezni, hogy az egészségügyi követel­ményeknek megfeleljen, min­denfajta szennyeződéstől, romlástól, minőségi érték­csökkenéstől meg legyen védve. Ennek első alapfeltéte­le a hűtőlánc és a hygiénés lánc biztosítása, elsősorban a tejiparnál és a húsiparnál. Hűtőlánc alatt a tejnek a termelőtől a fogyasztóig tör­ténő — megszakítás nélküli — hűtését, illetve hidegen tartását értjük. (Az ipari fel­dolgozás alatt természetesen nem hátrányos megszakítások jönnek létre.) A hygiénés lánc alatt értjük azon Intézkedé­sek összességét, melyek segít­ségével minimálisan csök­kenthető, illetve megakadá­lyozható az, hogy a tejet és tejterméket utószennyeződés, vagy fertőzés érje. (Ugyan­csak a termelőtől a fogyasz­tóig keli biztosítani.) Az üzletekben a tárolni kí­vánt mennyiségnek megfele­lő számban biztosított hűtő- szekrényekben is gondoskod­ni kell az egyes áruféleségek külön-külön történő elhelye­zéséről. Ennek ellenére az üz­letek 90 százalékában a hen­tesárut és a tejet, illetve tej­terméket vegyesen tárolják. Az üzletvezetők a hűtőszek­rények kis méretére panasz­kodnak, holott szakaszos hű­téssel megoldható lenne, hogy a vevő — aki este vásá­rol — ne savanyú tejet kap­jon. A különféle gyorsan romló készítményeket, félkésztermé­keket, előkészített nyersanya­gokat, előre csomagolt, tasa- kokban elhelyezett hentes­árut, hidegkonyhai készítmé­nyeket árusítás közben is csak hűtőpulton, hűtőszekrényben szabad tárolni. A hűtőpulto­kon szakosítottan kell tárolni. Nem lehet a tejet, tejtermé­ket a csomagolt félkész húsok közé beékelve árusítaná. Tilos a mirelité készítményeket egyéb, közvetlen fogyasztásra szánt termékek közé helyezni. GYAKRAN találkozunk az üzletekben olyan esettel, hogy a GELKA az üzlet hibabeje­lentése után csak 2—3 hét múlva javítja ki a hibás gé­pezetet. A különböző áruk csomago­lására csak kifogástalan tisz­taságú csomagolóanyagot le­het felhasználni. Egyre na­gyobb lesz azoknak a cikkek­nek a száma, melyeket előre csomagolnak, de még mindig viszonylag hosszabb időn át számolni kell a vásárló előtt való csomagolással is. Sokszor történik hivatkozás a paQjr elégtelenségére, de nagyon sokszor oka e hiányosságnak a papír helytelen elosztása és felhasználása is. Például a pa­lackboroknak teljes becsoma­golása, ugyanakkor a kenyér­nek csak védő papírcsíkkal való ellátása. Rendszerint a vágott kenyérfelületre rátesz­nek egy kisméretű selyempa­pírt és azt is nyálazzák. Min­den üzlet rendelkezik szi­vaccsal, ennek ellenére az eladók ezt nem használják. AZ ÉLELMISZERT árusítók személyi tisztasága is gyakran kifogás alá esik. Az árusító abban a köpenyben végzi a rakodást, takarítást, amiben az árut kiadja. A legtöbb üz­letben egyáltalán nincs mos­dócsap, csak falitartály. En­nek következtében a szüksé­gesnél lényegesen kevesebb- szer mosnak kezet. Az élel­miszeriparban csak olyan sze­mély dolgozhat, aki a szüksé­ges szakmai és egészségügyi ismeretekkel rendelkezik, vagy azokat az előírt időben megszerzi. Az egészségügyi ismeretek anyagát az Egész­ségügyi Minisztérium állapít­ja meg. Nagyon sok dolgozó nem rendelkezik egészségügyi minimum tanfolyammal, a tanfolyammal rendelkezők részére nem szerveznek to­vábbképzést. Az árusítók egészségügyi szemlélete ebből adódóan elég rossz, ami pe­dig ilyen munkakörben nem engedhető meg. Ebből adódik, hogy az élelmiszerkezelés és -árusítás során nem tartják be az előírásokat, és nincsenek tudatában a hanyagságból eredő következmények súlyos­ságának. Gyakran tapasztaljuk azt az elemi hiányosságot is, hogy az élelmiszer-kereskedelem­ben dolgozók kötelező orvosi vizsgálatát elmúlasztják. Mint ismeretes, országosan is nem egyszer hatalmas járványok robbannak ki olyan fagylalt­tól, amelynek az alapanyagát tisztátalanul kezelték, vagy pedig kórokozó ürítő szeny- nyeztie. Szállítás közben a hű­tőlánc megszakad, s így a be­került baktériumok felszapo­rodva betegséget okoznak. A kulturált kereskedelem és hygiénés árukezelés az nem­csak egyszerűen egyes embe­rek egyéni ízlését szolgálja, hanem fontos része annak a küzdelemnek, amely az egész­ségügyi hatóságok az élelmi­szerek útján terjedő fertőző betegségek ellen nagy erőfe­szítéseket kifejtve munkál­kodnak. A betegségek közé tartozik a megyére is annyi­ra jellemző dysentéria, a fer­tőző májgyúlladás, a külön­féle gyomor- és bélhurutokat okozó betegségek, sőt néha még tífusz is. A modern életmód magával hozta, hogy az egyes emberek házi kész­letei egyre kisebbek, sőt az ételek házi készítése is lassan háttérbe szorul. Ez a körül­mény különösen hangsúlyozza azt a figyelmet és felelőssé­get, amelyet az élelmiszer-el­árusítók és forgalomba hozók kell, hogy érezzenek és ne várják azt: vajon az ellenőr­ző szervek észreveszik-e a sza­bálytalanságot Esetleg egy csoportos egészségügyi káro­sodás következményeit kell elviselniük. Tudatosan és a közösség iránti felelősség ér­zetével lássák e az élelmiszer­előállítás és -forgalombahoza- tal szabályait. A közvetlen fertőzésen és szennyezésen kí­vül az egyes élelmi anyagok — mint például tej és tejféle­ségek, a környezet szaghatá­sát is felveszik, és ha szeren­csés esetben egészségromlás nem is következik be, az élel­miszer kellemetlen szagúvá, undorítóvá válik. AZ EGÉSZSÉGÜGYI szer­vek tervszerű ellenőrzésekkel arra törekszenek, hogy a la­kosság egészségvédelmét biz­tosítsák. Egyedül azonban nem győzik a sok feladatot el­látni, ezért magának a lakos­ságnak is be kell kapcsolóág- nia az ellenőrzésbe. Ne fogad­janak el olyan árút, amelyről látják, hogy helytelenül volt kezelve, vagy a hygiéne meg­sértésével árulják. A társad§- lom összefogásával lehet a mindannyiunkat veszélyeztető bajokkal szemben eredménye­sen védekezni és szilárdan kialakítani a kulturált, szo­cialista élelmiszer-kereskedel­met. Dr. Krajcsovics Pál KÖJÁL ig. főorvos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents