Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-16 / 162. szám
Moziélet Kaland[ szatíra, egzotikum Három film megint a mozihétben. Egy szovjet, egy csehszlovák és egy ausztrál film a salgótarjáni November 7. műsorán. Közülük elsőnek csütörtöktől a Harc a sátánnal című, magyarul beszélő, szélesvásznú szovjet film kerül közönt ség elé. Az izgalmas, érdekes, tényeken alapuló történetben nagy tétért folyik a játszmas al.-ínmondanivalója az, hogy kockázat nélkül nincs győzelem. Július 19-től 21-ig láthatjuk a Szeszélyes nyár című, magyarul beszélő csehszlovák filmszatírát, három öregedő szoknyavadász kalandjait. A film az 1968-as Karlovy Vary-í fesztivál nagydíját nyerte. A mozihét műsorában ismerhetjük meg a Furcsa társaság című, magyarul beszélő, színes ausztrál filmet is. Arról szól a történet, hogyan látja Ausztráliát egy olasz betelepülő. A film 22-én és 23- án kerül vetítésre. Három öregedő szoknyavadász kalandjait ismerjük meg a Szeszélyes nyár című csehszlovák filmszatírában Izgalmas történet, a Harc a sátánnal című, magyarul Furcsa társaság címmel színes ausztrál filmet láthatunk kö- beszélő szovjet film zelesen a November 7. Filmszínház műsorán — A szülők nyugtalan életmódja miatt sok gyermek rosszul alszik. Korunk zaklatott életmódjának tulajdonítják sokan, hogy az emberek nagy része napjainkban kevésbé jól alszik, mint 25—50 évvel ezelőtt. Az alvás előkészítéséről, az alvás módjáról és formáiról készített pszichoterápiái vizsgálat során, amelynek keretében a Sorbonne orvosi fakultása modern felnőtteket, fiatalokat és gyermekeket vizsgált meg, kiderült, hogy alvásra az emberek 45 százaléka nyolc óránál kevesebbet szán, s közülük a nők 36 százaléka, a férfiak 47 százaléka túl keveset alszik. A legag- gasztóbb azonban, hogy az újszülöttek és 10 éves korig á kisgyermekek 11 százaléka sem alszik eleget. A gyermekekről készített speciális alvási statisztika azt is megállapította, hogy a gyermekek csak 15 évnél idősebb korukban alszanak igaSzülök! Fieyelem! Nyugalom zán jól, mert a fiatalabb gyermekeket gyakran befolyásolja negatív értelemben a szülők zaklatott és nyugtalan életmódja. Így azután a nagyobb gyermekek azok, akiknek csupán 6 százaléka nyugtalan alvó. A Sorbonne orvosai szerint a felnőttek gyakran viselkednek úgy, mint az oktalan gyermekek. „Nekem bőségesen elég hat órai alvás” —, hangoztatják sokan. „Dehogy kell nekem hét órai alvás” — mondják mások. Valójában azonban a kisgyermekeknek 12, a fiatalembereknek legalább 10, és a felnőtteknek — ha nem túl idősek — napi 8 órai mély álomra van szükségük. Csupán az igen magas korban csökken az alvásigény 7—6,5 órára. A szülőik nem ügyelnek alvás előtt eléggé arra, hogy a gyermekek este elalvás előtt keveset igyanak. Télen 18 órakor, nyáron 19 órakor adjunk vacsorát a kicsinyeknek. A legelőnyösebb, ha ital helyett friss gyümölcsöt, esetleg narancsot vagy almát adunk nekik. Ha a gyermekek este két vagy több pohár teát, tejét vagy gyümölcslevet isznak, nem tudják átaludni az éjszakát. Az alvás megszakítása azonban a gyermeknél majdnem minden esetben korai idegességre, az iskolában fáradtságra és figyelmetlenségre vezet. A szülők ügyeljenek arra, hogy gyermekeik éjjel ne keljenek fel. Ha erre mégis rendszeresen sor kerül, akkor — amennyiben nem szenved a gyermek hólyaghurutban — alaposan meg kell változtatni a vacsorái szokásokat. Az orvosok erősen kárhoztatják a felnőtt emberek mintegy 80 százalékának azt a szokását, hogy túl későn, alaposan bevacsoráznak és késői órákban túl sokat isznak. Ha valaki egy órával a lefekvés előtt félliternél több folyadékot iszik, az aligha számíthat 3—4 óránál hosz- szabb mély alvásra. A test csak akkor képes öt-hat órás alvásteljesítményre, ha valóban ritkán terhelik túl nagyobb folyadékmennyiségekkel. Az elalvás előtti sok folyadék súlyosbítja a vérkeringési zavarokat, az ideges megbetegedéseket és az általános testi túlterhelés hatásait. Az anyagcsere megbetegedések magas száma visszavezethető az esti meggondolatlan és túlzott evés-ivásra és az alvással kapcsolatos nemtörődömségre. AZ ÉV VÉGI RÉSZESEDÉS FELOSZTÁSÁNAK SZABÁLYZATÁT A VÁLLALATI KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS TARTALMAZZA B. B-né olvasónk írja, hogy férje munkahelyet változtatott 14 évi egyhelyben dolgozás után. Ebben az évben március 15-én lépett ki munkahelyéről és az április 4-én osztott jutalomban férje nem részesült. Sérelmezi a vállalat eljárását, mert voltak olyanok, akik 1—2 éve dolgoznak a vállalatnál és azok kaptak, férje azonban ebből kimaradt. A vállalati kollektív szerződés tartalmazza az év végi részesedés felosztásának szabályzatát. Ez adhat csak pontos választ olvasónk kérdésére. Mindenesetre leveléből és ismerve a kollektív szerződések általános, ezzel kapcsolatos rendelkezéseit úgy látjuk, hogy olvasónknak nincs igaza. Nincs igaza akkor sem, ha nem az év végi részesedé.;, hanem az április 4-ével kapcsolatos egyéb jutalom elmaradását sérelmezi, mert az szb és a vállalat szabad döntési jogába tartozik, hogy jutalmat kinek ad, és azt nem lehet járandóságnak tekinteni. Ha azonban az év végi részesedésről van szó, akkor sem adhatunk kedvező választ, mert az ez év elején kifizetett részesedés a múlt évi eredményes munka alapján illeti meg a dolgozót akkor, ha a kollektív szerződésben lerögzített elvek szerint a tárgy, évben ledolgozta azt a minimális időt, amely után részesedés jár. Olvasónk a levele szerint ledolgozta az egész múlt évet a vállalatnál: viszont levelében azt mulasztotta el velünk közölni, hogy munkaviszonya hogyan szűnt meg. A munkaviszony megszűnésével kapcsolatban is rendelkezhetett úgy a kollektív szerződés, hogy dolgozol felmondása esetén, ha a felmondást nem dolgozta le, vagy „Kilépett” bejegyzést ír-, tak be munkakönyvébe, nem illeti meg a dolgozót a részesedés. A gyermekgondozási segély a mezőgazdaságban dolgozókat is megilleti. A mezőgazdasági termelő- szövetkezet nőtagja gyermek- gondozási segélyre az 5/1969. (I. 28.) Korm. rendelet szerint abban az esetben jogosult, ha a szülést megelőző naptári évben vagy a szülést megelőző 12 hónapban termelőszövetkezeti tagként legalább 120 napon át vett részt a közös munkában. Aki a termelőszövetkezettel munkaviszonyban áll, arra a már ismert rendelkezés vonatkozik, hogy a szülést megelőző másfél éven belül 12 hónapi munkaviszonyt kell igazolnia legalább napi 6 órai munkaidővel. Azt is előírja a rendelet, hogy a mezőgazdsági termelőszövetkezet nőtagjai, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezettel munkaviszonyban álló dolgozó nő részére járó gyermekgondozási segély összege havi 500 forint. JagytMttozó ménes A híres tenkesaljai ménes különös „kirándulást” tett a minap: fagylaltom! ment Harkányba. Az történt, hogy a Tere-hegyen tartott lovak — kihasználva, hogy a lovászok éppen uzsonnáztak — kitörtek a karámból. Mire a gondozók észbekaptak, már szép rendben vágtattak a Harkány felé vezető úton. A nagy forgalmú fürdőhely közönsége ugyancsak meglepődött, amikor a ménes — harminc— negyven gyönyörű ló — végig- száguldott a főutcán. A vezér, a Rongyos névre hallgató ló, azonban a Hangulat-presszó előtt megtorpant: megérezte a cukor szagát. Az édesszájú állat, amely mindennél jobban kedveli a cukrot, otthagyta a társait, és besétált a presszó kerthelyiségébe, ahol a vendégek osztatlan örömmel fogadták. Meleg délután lévén, fagylalttal kínálták Rongyost, és az természetesen nem utasította vissza a meghívást. Ennek láttán társai is megálltak és a presszóhoz ódalogtak. Szerencsére addigra megérkeztek a terehegyi lovászok és összeterelték a fagylaltozó lovakat, még mielőtt azok — a presszó vendégeinek jószívűsége folytán — tüdőgyúlladást kaptak volna. ARKAGYIJ VEINER-GEORGIJ VEINER: FORDÍTOTTA; KASSAI FERENC 7. — Nagyszerű. Mikor ért véget az előadás? — Kilenc óra körül. — A moziból egyenesen vacsorázni ment? — Nem. Langyos idő volt, esett a hó, elsétáltam majdnem a hídig. Ott taxiba ültem. — Hol vacsorázott? — A Színészklubban. Tíz felé értem oda — Ki volt a kapus? Vologya? — Nem, egy másik. Nem ismerem. — Rendben. A felszolgálónőre emlékszik. — Igen, persze. Nágya volt. Megerősítheti.. . — Sajnos, ő csak azt erősítheti meg, hogy tíz felé az étteremben látta. Nem ment magával Grigorjevhez, és nem nézte meg a Térj vissza, Beáta-t! Sztavickij idegesen harapdálta az ajkát: — Hát akkor nincs alibim. De ez még nem jelent semmit. — Persze, hogy nem. A dzsekijét mikor viselte utoljára? — Egy hete, vagy talán tíz napja. Nem emlékszem pontosan. Ha tudtam volna, hogy ennek ilyen fontossága van, ráerősítek egy táblát: „Viselve február elsején 17.30. tól 22.00-ig.” — Ne haragudjon — kérte békeszeretően Tyihonov. — Kíváncsi lennék, ön mit tenne az én helyemben! — kapta fel a fejét Sztavickij. A bárszekrényhez lépett, és hasas üveget vett elő. — Megkóstolja? Remy Marti. A világ egyik legjobb konyakja. — Köszönöm, nem kérek. — Miért, maguk a Scotland Yardnál nem isznak? — A Scotland Yardon — nem tudom. Nálunk isznak. De nem munkaidőben — felelte nyugodtan Sztasz. — 19 — Sztavickij konyakot töltött a magas üvegpohárba, egy hajtásra kiitta, egy szelet citromot szagolgatott. Tyihonov az ablakhoz lépett. Esett a hó, szomorkás szürke volt az utca. Sztasznak valamilyen okból öreg tanítója jutott eszébe, aki szerette mondogatni: „Az ablak olyan mértékrendszer, amelynek segítségével megismerhetjük álmainkat”. Sztavickij gyűrött hangja riasztotta fed ábrándozásaiból: — Tánya nincs többé... Tyihonov megfordult. Sztavickij előregörnyedt foteljében- Cigarettát vett elő, rá akart gyújtani. De kezei reszkettek az idegességtől, a gyufaszál eltörött a skatulya oldalán. Kihúzta magát, az ádámcsutkája fel-alá járt megfeszített nyakán. Nem volt már olyan szép és nyugodt, mint az imént. Komor volt, és ijedt. A hamutartóba dobta a cigarettát, anélkül, hogy meggyújtotta volna. — Nehéz róla, mint halottról beszélni. A halottakról mindig csak jót mondanak. Vagy jót, vagy semmit. Elfelejtik, mennyi kicsinyes gyengéje van az embernek. Amikor aztán valaki véletlenül meghal, körös-körül mindenki elsápad. Üristen, hiszen ez bármelyikükkel megeshetett volna! S hirtelen roppant hálát éreznek a halott iránt. Hiszen végeredményben helyettük halt meg... Ezért mondanak a halottról csak jót Vagy jót, vagy semmit. — Elég komor kis filozófia — vetette oda Sztasz. — Á, nincs nekem kedvem filozofálni. Csak bánt, hogy Tányáról is ugyanúgy beszélnek majd, mint a töb- biekről. Pedig ő egész más volt! — Bocsásson meg... ön szerette Tánya Akszjono- vát? — Azt hiszem, ma már ennek nincs jelentősége. Azonkívül, miért kell ennyire intim érzelmet bolygatni? — Tányát érthetetlen körülmények közt gyilkolták meg. Minél többet szeretnék megtudni róla. A halála már nemcsak az ön magánügye. — Értem. Hát tételezzük fel, hogy szerettem. — Szerette? Vagy csak tételezzük fel, hogy szerette? — Szerettem. — Tánya miatt vált el a feleségétől? — Erről is tud? — Mindenről tudnom kell. Szóval? — Next). Nem Tánya miatt váltam el. Egyszerűen.. értelmetlenné vált a házasságunk. Idegenek lettünk. Je- lena a mai napig sem akarja ezt megérteni. — Az ön volt felesége, Jelena Bukova tudott az Aksz- jonovához fűződő kapcsolatáról? — Igen, s ez éles konfliktust okozott közöttünk. Jele— 20 — na követelte, hogy hagyjam el Tányát és térjek vissza hozzá. — Akszjomova tudott erről? — Nem. Azaz, végül is megtudta. Névtelen levelet kapott valakitől. Nyílván Jelena írhatta. Tyihonovban felvillant a Tánya retiküljében talált boríték képe. — Miért nem mondott el rögtön mindent Akszjono- vának? — Ugyan! Ismernie kellett volna Tányát. — Sztavickij öntött a konyakból, ivott. — Azonnal a pokolba küldött volna. Így is mindig szemrehányást tett: „Túl szépen beszélsz te mindig”... Ügy viselkedtem, mint a kisdiák, alá ellógott egy órát, s mert tudja, hogy úgyis megbüntetik, „most már mindegy” jelszóval folytatja az iskolakerülést. Valamiféle csodában reménykedtem. Abban bíztam, hogy idővel róindez veszít a jelentőségéből.' Erre mondják, hogy helyzeti hazugság. — És azután? ~ — Azután Tánya kapott egy levelet, és én nem hazudhattam tovább. Akkor lett vége mindennek. — Látta a levelet? — Nem. Tánya szóha sem akart velem állni. — A felesége kézírását nyilván jól ismeri? — Persze. Miért? — Tánya retiküljében találtam egy fenyegető levelet Halála előtt két nappal kapta. — Az nem az. A névtelen levelet, amiről én beszélek, egy hónapja írták. Megnézhetném ezt a másikat? — Tessék. Sztavickij remegő ujjakkal hámozta ki a borítékból a levélpapírt. Átfutotta a levelet: — Ez nem Jelena írása. — Nézze meg figyelmesebben. — Mit nézzek rajta? Csak ismerem a feleségem kézírását? Hálistennek nem ő írta... — Ha feltételezzük, hogy Bukovának mégis volt valami köze a levelekhez, akkor kézenfekvőnek látszik, hogy ilyen kényes dologhoz csakis nagyon közeli jó barát segítségét vehette igénybe. Véleménye szerint, ki lehetett az? Sztavickij elgondolkozott: — Talán Zina Pankova, a barátnője. — Ki az? — Színésznő. Jelenával dolgozik együtt az Operettszínházban. Sztavickij újra töltött magának. Tyihonov ismét az ablaknál állt, a szakadatlanul hulló hópelyheket nézte. (Folytatjuk) — 21 —
