Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-16 / 162. szám

A ián des döntsön! (trvvndpfwc hogy a felelős politikai, Ul venflffes, Äüami és társadalmi szer­vekkel együtt közvéleményünk tekintélyes ré­sze is behatóan foglalkozik államéletünk és a szocialista (demokrácia továbbfejlesztésének feladatával. A párt- és a szakszervezetek, a tanácsok, a népfront aktivistái sokfelé kere­sik es vitázva igyekeznek tisztázni a szocia­lista demokrácia továbbfejlesztésének köz­vetlen tennivalóit a közélet különböző terü­letein A párt erőteljesen ösztönzi ezt az út­kereső aktivitást Kádár János elvtárs példá­ul az egyetemi felszólalásában rámutatott; az á1 lami élet és a szocialista demokrácia további fejlesztését a vezetés olyan kérdésnek tartja, amelynek megfelelő megoldása nagy, szocia­lista céljaink megvalósításának feltétele. Nem véletlen, hogy ebben a tekintetben különösen nagy figyelem irányul a helyi ta­nácsok munkájára, államhatalmi és közigaz­gatási tevékenységük további demokratizálá­sának kérdéseire. A helyi tanács az államha­talomnak és — igazgatásnak az a szerve, .amely a legközelebb van az állampolgárok­hoz, tevékenysége pedig állandó és közvetlen befolyást gyakorol életviszonyaik alakulására. Például a választókat érzékenyen érinti, ho­gyan használja fel a tanács a rendelkezésére álló pénzeket, hogy milyen sorrendben tűzi napirendre a megye, a járás vagy a község lakói életkörnyezetének javítását szolgáló lé­tesítmények magvalósítását, hogy milyen alapállással foglalkozik a tanácsapparátus a lakosság problémáiul és így tovább. A helyi tanácsok országszerte azért működ­hetnek általában eredményesen, mert jó a kapcsolatuk a választók tömegeivel. Ismerik és számon tartják a választók szükségleteit. Tudják, mit várnak és mit sürgetnek az em­berek. így a dolgozók véleménye, javaslata, sok kezdeményezése érvényesülhet az adott terület életét érintő legfontosabb döntések­ben. Mindez serkenti a választók közéleti fe­lelősségérzetét, növeli az érdeklődést a helyi közügyek iránt, és előmozdítja demokratikus közéletünk fejlődését. Nyilvánvalóan a szocialista államélet és demokratizmus továbbfejlesztésének útján ta­láljuk meg annak lehetőségét, hogy a taná­csok tevékenysége még szorosabb összhang­ban legyen a választó tömegek tényleges szükségleteivel. Ezen a területen annak mód­ját kell megtalálnunk, hogy a választó töme­gek befolyása mind hatékonyabban érvénye­süljön a lakosság egészét érintő kérdések el­döntésénél. Vagyis hogy a lakosságnak, vá­lasztott képviselői: a tanácsok útján tényle­ges beleszólása legyen a határozatok megho­zatalába. Ez azért Is múlhatatlanul szükséges, mert várhatóan erőteljesen fejlődik a tanácsok ön- kormányzati jellege, azzal párhuzamosan tá­gul döntési, cselekvési lehetőségeik köre, s persze felelősségük is. Felelősségük — nem­csak a felső államhatalmi szervek, hanem a választó tömegek előtt is. Mindezeket a meg­gondolásokat alapul véve megállapíthatjuk: a tanácsi munka demokratikus továbbfejleszté­sének különösen fontos láncszemé a választott tanácsi testület szerepének növelése. A tanácsok tevékenységét szabályozó ren­delkezések megjelölik: melyek azok a kérdé­sek, amelyek a választott tanácsi testület, melyek azok, amelyek a végrehajtó bizottság, illetve apparátusának hatáskörébe tartoznak. A tanácsi munka demokratizmusának, alap­ja az, hogy a hatásköröket feltétlenül tartsák tiszteletben. Vagyis a végrehajtó bizottság, és az apparátus semmiféle jogcímen se ragadja magához a választott testület törvényben megszabott hatáskörét, ne döntsön helyette. A terület lakosságát érintő, fontos és átfogó kérdésekben ténylegesen a tanácsi testület döntsön. Kívánatos, hogy a végrehajtó bizott­ság még bővítse is az ilyen kérdések körét: minél több jelentékeny ügyet terjesszen ér­demi megvitatás és döntés céljából a válasz­tott testület elé. így valósul meg a választott testület és a végrehajtó szerv helyes viszo­nya az alkotmányos előírások a szocialista demokrácia követelményei szerint, s ez nyújt­ja a maximális biztosítékot arra is, hogy he­lyes döntések születnek. Ma még nem kevés esetben fordul elő, hogy a végrehajtó bizottság átfogó, s a jogszabá­lyok szerint is a testület hatáskörébe tartozó kérdésekben maga dönt. Sőt, már olyasmivel is találkoztunk, hogy egy kérdésben, amely­ben a döntés joga a járási tanács választott testületét illette volna meg, a tanácsappará­tus egyik előadója maga határozott. Ezekben a dolgokban szigorú rendet kell teremteni, A következő kérdés ez: mit visznek a vá­lasztott testület elé a végrehajtó bizottságok? Valóban lehetőséget nyújtanak-e a testület­nek arra, hogy egy élénk, sok nézőpontú, de­mokratikus vita alapján érdemben határoz­hasson, akár a végrehajtó bizottság álláspont­jától eltérően is? Ebben a tekintetben ugyan­csak több tartalmi és eljárási kérdés rende­zésre szorul. Először is: téved a végrehajtó bizottság, ha azt könyveli el sikernek, hogy a tanácsülés, az elébe terjesztett határozati javaslatot min­den észrevétel nélkül jóváhagyja. A terület gazdasági, társadalmi életét érintő jelentős ügyek a döntés előtt csaknem mindig alapos, körültekintő mérlegelésre szorulnak. A végre­hajtó bizottságot saját hatáskörének eredmé­nyes betöltése szempontjából nem az álmos egyetértés, hanem az eleven, tárgyszerű vita. a tárgyalt kérdésben megbúvó ellentmondások, érdekkülönbségek feltárása segíti. Másfelől megtörténik, hogya végrehajtó bi­zottság előre eldöntött ügyeket tűz a testület ta­nácskozásának napirendjére. Ott persze nem érdemi vitát vár, hanem csupán egyetértő jóváhagyást. Az ilyen tanácskozás formális, a választott testület tagjait elidegenítő üresjá' rat. Van úgy, hogy az elnöklő tanácsi vezető, összefoglalván a felszólalásokat, egy-két ész­revételt még helyesel is, de a lényeget ille­tően érvek híján is megvédi a végrehajtó bi­zottság álláspontját, mellőzve a testületi vita eredményeit. A tanácsi munka demokratiz­musának továbbfejlesztése során az ilyen gya­korlat nem tartható. Egy-egy tanácsi vezető azzal veszi védel­mébe az ilyesmit, hogy a tanácsülés előtt az apparátus és a végrehajtó bizottság már úgyis mindent alaposan mérlegelt, felmért, meg­vizsgált, ezért csakis az előtérj esztésben fog­laltak fogadhatók el helyesnek, ez az egyet­len alternatíva. De a választott testületnek elvitathatatlan joga, hogy felülbírálja a vég­rehajtó szervet és megvizsgálja: javaslatai jelentik-e valóban a legjobb megoldást. A meghozandó határozat csakugyan összhang­ban van-e a követelményekkel, a lakosság egészének vagy egyes rétegeinek érdekeivel? A múltkoriban egy ankét során egy tanácsi vezető a nyilvánosság előtt jelentette ki: a végrehajtó bizottság előterjesztését a tanács­ülés már azért sem mindig módosíthatja, mert mire az ügyet elébe terjesztik, gyakran már el is kezdődött a végrehajtás. Furcsa és fonák magyarázat ez: éppen az a dologban a rossz, hogy a végrehajtó bizottság kisajátí­totta a testület demokratikus jogait. Ennek nem szabad megtörténnie. A tpefnUfi demokrácia továbbfejlesz- 1 téséve! azt kívánjuk elér­ni, hogy az állampolgároknak közvetlenül felelős és azok bizalmát élvező testületek döntsenek a helyi államügyekben, s hogy erő­södjék a választott szervek ellenőrzése a vég­rehajtó szervek munkája felett. Ez tanácsaink számára a munka megjavításának új forrásait nyitja meg, ezzel jobban megfelelnek a fej­lődésünkkel együtt növekvő követelmények­nek. Horváth József Balassagyarmat demográfiája H minőségi növekedés Mészáros Istvánná, a Ba­lassagyarmati városi Tanács tervcsoportjának vezetője leg­utóbb, mikor a város demog­ráfiai helyzetéről készített beszámolót, nehéz helyzetben lehetett. A számadatok össze­gyűjtése, a köztük levő kap­csolatok feltárása Sem volt könnyű feladat, a határoza­ti javaslat kidolgozása azon­ban minden bizonnyal még nehezebb munkának bizo­nyult. A város népesedésé­nek kedvező irányba való terelése olyan széles körű in­tézkedéseket kiván meg, hogy azokba az élelmisze­rek házhozszállításától kezd­ve a telekparcellázásig szin­te minden belefér. A végre­hajtó bizottság tagjainak észrevételei nem kevésbé voltak sokrétűek: az OTP la­kásépítési akcióval, a pótma­maszolgálattal egyaránt fog­lalkoztak. A város népessége — 13 491 fő — az elmúlt kilenc év alatt 8,6 százalékkal nőtt. A növekedést két tényező eredményezte: a bevándorlás és a lákosság természetes szaporulata. A hatótényezők­ről meglehetősen nehéz pon­tos képet nyerni, mert a vá­rosban egy háromszázágyas szociális otthon működik, az ország különböző pontjairól idekerülő öregek halálozási arányszáma is a várost tér­ti tjein heli. 1960-tól kezdve az él­veszületések száma csak hu­szonkettővel haladja meg a halálozások számát — ez bi­zony elég sovány eredmény, még akkor is, ha a szociális otthon adatait ideszámítjuk. Vigasztalásul szolgálhat — ha ez ugyan vigasztalás — . hogy az országos városi adatok sem kedvezőbbek. A szülők gazdasági és társadal­mi helyzete, a környezet ha­tásának eredményeképpen a 3000 lakó feletti települések­nél az ezer lakosra jutó él- veszületési arány mindössze 12,9 (Balassagyarmaton, -- jó­részt az anyasági segély ösz­tönzésére ez az arány kissé kedvezőbb: 13,5.) A stagnáló népességszámot a városiasodás egyre fokozó­dó mértéke, az új munkale­hetőségek, mégis kedvező irányba tudták befolyásolni. A Balassagyarmatra irányuló állandó jellegű vándormozga­lom eredményeképpen az utóbbi időben ezer fővel növekedett a lakosok száma. A népességmozgás vizsgá­latánál a jövő szempontjából sokatmondóak a kormegosz­lási, a házassági és a válási adatok. A munkaképes korú lakosság megoszlása és növe­kedése megfelel az országos és megyei adatoknak, a 13 éves kor alattiak aránya, Ba­lassagyarmat lakosságának ötödrésze, valamivel alacso­nyabb a megyei szintnél. Az ezer lakosra Jutó házas­ságkötések száma — 7,8—8,2 — szintén megközelíti a me­gyei átlagot. Sajnos a válá­sok száma is. Ez százalék­ban kifejezve rendkívül ma­gas: a házasságokhoz viszo­nyítva az 1960-as tizeneggyel szemben jelenleg 33 százalék! Három házasságra egy válás jut. Amire a balassagyarmati­ak büszkék lehetnek: a ke­resők száma a lakosság szá­mának 8,6 százalékos emel­kedésével egyidőben 23.4 százalékkal nőtt, s igen ma­gasra, majdnem 80 százalék­ra nőtt a. munkaképes korú nők foglalkoztatottsága is. Ugyancsak a város iparoso­dásának mértékére jellemző a következő számadat: kilenc év alatt éppen duplájára, 3700-ra emelkedett az ipar­ban foglalkoztatottak száma. Az adatok, statisztikák, ha a nagyobb városokkal össze­hasonlítva nem is feltűnőek, mégis sokatmondók. Bizo­nyítják, hogy Balassagyarma­ton számottevő változások történtek, a város nagyot lé­pett előre. A számok sok apró, a népesség arányában mutatkozó minőségi változás után mennyiségi előrelépést is igényel. Baranyai László A pásztói szakközépiskolából Nógrádi kapások a Balatonnál Az idei nyári termelési gya­korlat újat hozott a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközép- iskola kertésztanulói számá­ra. A kertésztanulók a megyei tanács művelődésügyi osztálya és az iskola igazgatóságának hozzájárulásával két hetet töl­tenek a Balatonúj helyi Állami Gazdaság balatonsaéplaki ker­tészeiében. Az iskola mérnök­tanárainak — Károlyi József műhelyfőnökikel az élen — az volt a céljuk, hogy a tanulók megismerjék más tájegység termelési technológiáját és módszereit, valamint az álla­mi gazdaság üzemszervezését. A III. Z. osztály már letöl­tötte a két hetet a Balaton partján. Rajtuk kívül részt vett a gyakorlaton az I. A. osztály 18 tanulója is. Ezek a gyerekek hasonlóan a kertész- tanulókhoz, nemcsak a tanme net követelményeinek és az állami gazdaság igényeinek tettek eleget, hanem megke resték a szállás és az étkezés költségeit is. Ezenkívül azon ban még átlagosan száz—két­száz forint zsebpénzt is kap­tak. Mindez azt bizonyítja, hogy jól megálltak a helyüket a gazdaság és az iskola igaz­gatóságának nagy megelége­désére. A tanulók számára élmé­nyekben gazdag programot nyújtott a két hét, A gyerekek leginkább paprikát, paradicso­mot, céklát, uborkát kapáltak, és babot szedtek. Kissé szo­katlan volt számukra, hogy teljesítménybérben dolgoztak, de ugyanakkor hasznos is, mert látták, hogy a munkáju­kért milyen bért kaptak — s ezek után bizonyosan jobban tudják értékelni szüleik áldo­zatvállalását, amit értük tesz­nek. Hasznos volt a két hét abból a szempontból is, hogy megismerték más éghajlati és talajadottságok hatásait és a gazdaság dolgozóinak élet- és munkakörülményeit. A délutáni és* az esti prog­ramot — hiszen reggel hattól tizenkettőig dolgoztak — -az időjárás határozta meg. Szin­te mindennap lehetett füröd­ni, csónakázni és napozni. Al- konyodás után mozielőadás, te­levízió és a zene töltötte ki a szabad órákat. Az egyetlen ott- töltött vasárnap balatonfüredi és tihanyi kirándulással telt éL Gondolom, ez a kezdemé­nyezés a jövőben is folytató­dik, s a második Z. és az első Z. osztályosok hasonló lelke­sedéssel és hozzáértéssel d,° - goznak majd a következő hi ­tekben, tovább öregbítve az iskola hírnevét. Pintér Nándor tanár rSMSMSSSSSSSSSSArS*J»mSSSSSArSSSMSSSMSSSSSSSSSMSSSSSSSSMSSSSS*rM„,,S,,*,m,,„„„,„„,„„„.,.„...r---—------------------------------„„„----------------­A magyar iparban minden harmadik ember anyagmoz­gatással, szállítással, rakodás­sal foglalkozik. Százalék- arányban kifejezve az össz­munkaidők, mintegy 30—35 százalékát fordítják erre. Az anyagmozgatás fogalomkörét iS felbontva szállításra, fel- és lerakásra Magyarországon az anyagmozgatási idő 20 szá­zaléka szállítás és 80 (!) szá­zaléka fel- és lerakás, belső anyagmozgatás. Az utóbbi években az anyagmozgatás önálló szakte­rület lett. Speciális intézetek foglalkoznak e témával, mint -z Anyagmozgatási és Cso­magolástechnikai Intézet, az INTRANSZMAS magyar- bolgár társaság és több más tervezőintézet, öt éve in­gyen bocsátja a könnyűipari üzemek rendelkezésére anyag- mozgatási tanulmányterveit a KAEV, a Könnyűipari Al­katrészgyártó és Ellátó Válla­lat. Széplaki Zoltántól, a KAEV mérnökétől tudom meg, hogy először a Szegedi Textilmű részére készítettek ilyen ta­nulmánytervet. Azután igény szerint, valamennyi textil, gyárnak. Később más köny- nyűipari üzemeknek, sőt kül­Dobozok, kocsik Tanulmánytervet készít a K.AEV földi gyáraknak is kínáltak tanulmánytervet. Először anyagmozgatási esz­közöket, berendezéseket gyár­tottak. A szervezéshez és technológiához illeszkedőt. A KGST-országok között első­nek a magyarországi KAEV kezdett foglalkozni a ki- és berakások csökkentését célzó eszközök gyártásával. Elsőnek egy szinte primi­tívnek látszó eszközt, perfo­rált alumínium dobozt aján­lottak a gyűrűsfonodáknak. A gépekre szerelhető doboz­zal megszüntették az átraká­sokat, csökkentették a ter­méksérülést, növelték a ter­melékenységet. A dolgozók fizikai munkája csökkent, termelékenységük 20 száza­lékkal nőtt. Többszöri átra­kást, gépek közötti szállítást küszöböltek ki ezekkel az egyszerű dobozokkal. Négyféle dobozt és húsz­féle kocsit készítettek, mint egyszerű anyagmozgatási esz­közt. Csuklós, V-alakú kocsit, amely a kártoló gépek kö­zött szűk helyen is elfér. Rú- gós fenekű kocsit, hogy a dol­gozóknak ne kelljen mélyre behajolniuk. A gyapjúipar­ban használják az egyik ol­dalán lenyitható falú dobozt. Magyarországon csak a KAEV épített alsópályás konveyort ~ a budakalászi, a csillaghegyi és miskolci textilgyárban, valamint a csepeli kerékpár­gyárban. A felsőpályás szállí­tó mindenütt alkalmazható, ahol nagyobb távolságra kell szállítani, és kpzben nagyobb súlyokat emelni. Ilyen szál­lítórendszer oldja meg a Győ­ri Textilműben a bálaszállí­tást és emelést, de alkalmaz­ható a mezőgazdaságban trá­gya- vagy takarmányszállí- t.ásra, gumigyárban abroncsok, gépkocsi gyárban autók szállí­tására. Szövödékben használ­ják ,azt a hol kocsi, hol áll­ványként működő szerkeze­tet, amellyel a textilt a nyi- rógéphez szállítják. Ott a ko­csi állványként szerepel, mint a nyírógép tartozéka. Oldal falakat gyártottak a rakodó­lapokhoz. Dobozaikat tovább variálva alkalmassá tették gyógyszer, élelmiszer, péksü­temény, cukrászsütemény, paradicsom, zöldség, gyü­mölcs, sőt tojás szállítására. Ezek a dobozok ötvözött alu­míniumból készültek, say-, lúg- és ütésállók. A jelenleg használtaknál drágábbak, de jóval hosszabb életűek. Leg­alább 10 évi garanciát ígér dobozaira a KAEV. Az egyszerű dobozoktól az automata gépsorig, a szerelő szalagig sokféle ajánlata van a KAEV-nek. A körláncos szalag, az adagolást, az idő­közbeni raktározást oldja meg. Rendezetté teszi az üze­met, megszünteti a gépek kö­zötti anyagmozgatást. A rá­kospalotai bőrkonfenkciő üzemben építették meg az úgynevezett diszpécser szala­got, amelynek használata 30 százalékos teljesítménytöbb­letet eredményezett. Kádár Mária NINCS OVI... NÖGRÁD -s 1969. július 16., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents