Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)
1969-07-16 / 162. szám
A közteleménykutató lapok nyomán Szorgalmasak a rétsági diákok. Mint képünk is tanúsítja, segítenek a Lókos-völgyi Egyesült Tsz tábláin szedik a málnát szülőknek. A Asszonyok a tanácsban Egy baráti beszélgetés, amely nyilvánosságot kíván A TANÁCSTAGI választások óta első alkalommal gyűltek össze a női. megyei tanácstagok, hogy egymással és a megyei nőtanáccsal eszmecserét folytassanak munkájukról, gondjaikról. Baráti beszélgetés volt ez, ám az asz- szonyok olyan lényegbevágó kérdéseket pengettek meg, ami megérdemli, sőt, megköveteli a nyilvánosságot. Rögtön elsőként hangzott el: mi az oka annak, hogy a megyei tanácsüléseken a női tanácstagok, meghazudtolva „női” mivoltukat, nem szívesen szólnak hozzá, a megyei fórumon inkább csak passzív résztvevők. Érdekes módszertani — vagy inkább lélektani? — tényezők alkotják a választ. A beszélgetésből kitűnt, hogy nemegyszer előfordul: az asz- szonyok egymást beszélik le a hozzászólásról, mondván, nem itt kell a témát elmondani, majd inkább otthon, más fórumokon. Mi az oka ennek a félénkségnek? Egyrészt az, hogy az újonnan megválasztott tanácstagok még nem tudják, mi a szokás a tanácsülésen, milyen panasszal, kéréssel hová lehet fordulni. Az indokok között szerepel az is, — és ez már nemcsak a női tanácstagok hozzászóló kedvét csökkenti! —, hogy az idei első félévben is túlságosan sok napirendi pontot tűztek egy- egy tanácsülésre. Akadt o|van alkalom, hogy az előterjesztések a 300 oldalt is meghaladták. A bőségesnél is több anyag áttanulmányozására nem mindenkinek jut ideje, energiája, s ahogyan a napirendi pontok követik egymást, egyre fáradtabbak, lankadtajj- bak lesznek a tanácstagok. (A megyei tanács második féléves munkatervében szereplő tanácsülések már viszonylag kevesebb számú napirendi pont tárgyalását irányozzák elő.) Az előterjesztések nyelvezete sokszor nehézkes, nem közérthető, ami ugyancsak csökkenti az aktivitást. A költség- vetési előterjesztésekhez pedig a tanácstagok többsége eleve nem tud hozzászólni, mert nem ismeri a feltüntetett összegek szükségességét, indokoltságát. Végül pedig az első felszólalások mindig bizonyos lámpalázat váltanak ki az újonnan megválasztott tanácstagból, ennek leküzdésében az idő a legnagyobb segítség. Alaposan megnehezíti a női tanácstagok munkáját, hogy megyénk több helységében nem informálják Siet kellőképpen, a kérdésekre késedelmesen kapnak választ. Márpedig ha ez rendszeressé válik, csorbát szenved a tanácstag tekintélye, megrendül a választók bizalma, amit ugyancsak nehéz újra visszaszerezni. EGYIK NŐI megyei tanácstagunk fájdalmas tapasztalatként említette, hogy nem hívják meg őt a termelőszövetkezeti gyűlésekre, zárszámadó közgyűlésekre, holott nagy szüksége lenne arra, hogy munkáját nyilvánossá tegye. Nyomban kiderült azonban, hogy ez a jelenség nem egyedülálló és nem is csak az asz- szonyokra vonatkozik. Pedig egy község sikereiben — a helyi vezetők mellett — nem kis részük van a megyei tanácstagoknak! A baráti beszélgetés során hasznos javaslatok is születtek. íme az egyik: igen eredményes lenne, ha a tanácstagok — „házi használatra” — bizonyos nyilvántartó naplót rendszeresítenének, amelyben időrendi sorrend szerint vezetnék egy-egy kérdés, panasz megtételét, a választ, az intézkedést — egészen addig, amíg a gond meg nem oldódik. Ebben a naplóban kapnának helyet a „nemhivatalos” panaszok is, amelyről, a tanácstag esetleg egy utcai beszélgetésből szerez tudomást, hiszen mindent az emlékezetre se lehet bízni. Ezzel a módszerrel a tanácstagok pontosabban tudják tájékoztatni választóikat, és segítene a hozzászólási kedv meghozásában is. Ugyancsak a női tanácstagok javára válna, ha a községükben funkciót vállaló asz- szonyokkal szoros kapcsolatot építenének ki, s problémáik megoldása érdekében mint egységes, tekintélyes testület lépnének fel. Az asszonyok „összehozásában” a megyei nőtanács megígérte támogatását, s bizonyára készséggel segít majd a Hazafias Népfront is. A BARÁTI beszélgetés végeztével valamennyi résztvevő női megyei tanácstag sok tapasztalattal gazdagodva tért haza. Elhatározták, hogy a jövőben gyakrabban kerítenek sort hasonló összejövetelekre, hiszen több szem többet lát, s a tapasztalatok átadása nem maradhat eredmény nélkül. — szendi —■ Az olvadó vas napszámosai A gépesítéssel, automatizálással állandóan csökken megyénkben a nehéz fizikai munkát végző dolgozók aránya. Még mindig sokan vannak azonban, akik mostoha körülmények között dolgoznak és keresetükben ez nem tükröződik eléggé. A Tűzhelygyár öntödéje. A kemencéből keskeny sugárban ömlik a folyékony vas. A vörös fénye megvilágítja az öntők arcát. Az öntővillára erősített tégelybe csorog az izzó anyag. A konveyorpályán szakadatlan egyhangúsággal járnak körbe a himbákra erősített öntőszekrények. Ki kell szolgálni őket. Nagyokat szusszantanak a légdöngölök a formázok keze alatt, s a rámolok is igyekeznek. Zaj, hőség, homokpor a levegőben és fojtó gázszag. A művezetői irodába is behallatszik az öntöde lármája. Becsukjuk az ajtót, hogy beszélgetni tudjunk. A két öntőről ömlik a veríték. — Látja, nemrégen kezdődött el a műszak, s már ruhát kellett cserélni —■ mondja Gáspár István brigádvezető. — Hol az inget használjuk, hol a kabátot. Ha az egyikeit átnedvesíti a veríték, a másikat vesszük fel. Hajtunk, mert keresni szeretnénk. Hogyan vagyunk a fizetéssel? Hát, több is lehetne... Ha kevesebb létszámmal dolgozunk, de a termelést hozzuk, prémiumot kapunk. A munkaikörülményeken nem igen lehet javítani. A fizetéssel kellene honorálni a nehéz munkát, amit végzünk. — Nem gyerekjáték nyolc órán keresztül hordani a nehéz tégelyeket, nézni az 1400 Celsius fokos vasat. Elfárad a szem, ég a bőr — kapcsolódik a beszélgetésbe Jacsmarik István öntő. Nem csoda, hogy az emberek nem szívesen jönnek hozzánk dolgozni, A múlt héten kaptunk nyolc új embert, de csak kettő maradt belőle, a többiek továbbáll- tak. Mi 2—2300 forint körül keresünk, míg a sajtóiéban kétezret, a présműhelyben könnyebb munkával 2600 forintot is megkereshet valaki, ha igyekszik. Azt is sérelmesnek tartjuk, hogy a' nagy öntőszekrényekből kevesebbet tudunk önteni mint a kisebbekből, a prémium viszont attól függ, hogy egy műszak alatt hány szekrényt készítünk el. A formázok véleményét Jó- zsa Ferenc szocialista brigád- vezeto és Dér József formázó iaís< tolmácsolja. — Csák a munkaruhákra kell nézni, hogy kiderüljön, milyen körülmények között dolgozunk — mutat magára Józsa Ferenc. A hőség kiszívja az ember testét, a por, a gáz fojtogatja a torkunkat. Egész nap emelgetjük a formaszekrényeket, egy műszak alatt több tonna súlyt mozgatunk meg. A fizetésekkel viszont nem vagyunk megelégedve. Nemrégen volt béremelés, most már a 2400—2600 forint között mozog a fizetésünk, de még ezt is kevésnek tartjuk. Amióta bevezették a szabad szombatokat, még nehezebb a dolgunk. Ha a technológiai előírásokat betartanánk, az ötvenszázalékos , teljesítményt sem tudnánk elemi... Az észrevételek sorra terítékre kerülnek. A légdöngölő jó, csak nem lehet elég gyorsan dolgozni vele. Ki kellene telepíteni az öntödéből a magszárítót és a homokszárítót, amelyek elgázosítják, rontják a levegőt. A szabad szombatok bevezetését nem követték kellő műszaki fejlesztési intézkedések, ennek terhei jóreszt a dolgozók vállára nehezednek. A munkát — kevesebb idő alatt — most is el kell végezni. Kevés az elszívóberendezés az öntödében. A szabad szombatok bevezetésével elvonták az egészségügyi pótszabadságot, a rendes szabadságot is csökkentette a vállalat. A rámolok arcán vastag, fekete ponréteg ül. — Hét rámoló már elment tőlünk, mert a 2 ezer forintot sem tudták megkeresni — mondja Halász Lajos, a tíztagú brigád vezetője. — Most várakozó álláspontra helyezkedtünk. Azt mondták, rendezik a bérünket, kifizetik a 2400 forintot, ha van termelés, ha nincsen. Visszamenőleg május hónapra már meg is kaptuk . a keresetfciegészí- tést. Kíváncsian várjuk, hogy a következő hónapokban hogyan alakul a dolog. A felvetett problémákra, kérdésekre Monostori Ottó üzemvezető készséggel válaszol. Sajnálkozva tárja szét a kezét arra a kérdésre, hogy az üzem párttitkárának és a szakszervezeti bizottság titkárának véleményét is szeretném hallani. — Egész napos értekezleten vannak, amely még most is tart — mondja. — A gyár egészét érintő terveket, elképzeléseket vitatják meg. Még reggelizni sem volt idejük. Engedje meg, hogy tájékoztassam részben a saját véleményemről, másrészt a gyár vezetőségének álláspontjáról. — Monostori Ottó elismerte, hogy a két öntödében dolgozók munkája nehéz, ezt béremelésekkel igyekeznek kifejezni. Az utóbbi két évben átlagosan 20 százalékkal emelkedtek a fizetések. A kulcsöntödében dolgozó rá- molókra a harmadik negyedévben kerül sor. Véleménye szerint a munkaerő-vándorlás az új gazdaságirányításból adódó szélesebb körű elhelyezkedési lehetőségekkel függ össze. Az öntők órabérben dolgoznak, a korábbi prémiumrendszert éppen a bevezetett nagyobb öntőszekrények miatt módosították. A bérarányok iparágon, de m gyáron belül is elfogadhatóak. Sok intézkedés szolgálja a technológia, a munkafegyelem megszilárdítását. Sokszor már előre idegenkednek a dolgozók az új gépektől, a műszaki fejlesztésitől, amely pedig munkakörülményeiket javítja, mint a kézi légdöngölő, vagy a jövőben bevezetésre kerülő présfejfordító szerkezet és a formaifelrakó gép. Sok gond, probléma megoldása csak a gyár rekonstrukciójától várható. Minden, ami ma még talán zavaróan hat, kiküszöbölhető. A kibontakozás elé nem tornyosulhatnak akadályok, ha a dolgozók és a vezetők a vitás kérdésekben közös nevezőre tudnak jutni. K. S. Faluról falura Rákóczí-telep megértésre községi tanácsot, intézkedjen, elvégre ezer emberről van szó. — Az anyagi lehetőségünk- F hoz mérten mindent megte1T WH szünk Rákóczi-telep érdekében, f Nem szeretnénk, ha mostohának éreznék magukat... — mondja Király András vb elMindenkit érdekel Előadások a népfront rendezésében A saécsényi járás Hazafias Népfront-bizottságának egyik fontos célkitűzése a rétegpo- iitika erősítése, kiszélesítése. Ennek szellemében több érdekes rétegpolitikai rendezvény előkészítésén dolgozik a Hazafias Népfront járási bizottsága. Előadássorozatokra kerül sor például a cigánylakosság körében; öt—hét cigánylakta községben rendeznek három— négy előadásból álló sorozatot. Az előadások igényfelkeltő jellegűek. Szó lesz a cigányok társadalmi felemelkedésének lehetőségedről. Előreláthatóan Nógrádmegyerben, Endrefal- ván, Litkén, Nógrádszakálon, Kimócon, Nagylócon és Ka- rancsságon tartanak előadás- sorozatot, amelyek elsősorban azokat a családokat érintik, akik más rendezvényeken ritkán, vagy egyáltalán nem vesznek részt. Az előadásokkal a Hazafias Népfront aktíváit bízzák meg. A szocialista hazafiságról ankétokat rendeznek a járási művelődési otthonban a fiatalok részére. Az ankétokon felmérik, hogy a fiatalok miképp vélekednek a kérdésről, majd részletes magyarázattal segítik a fiatalok helyes világnézetének kialakulását. Ugyancsak a szocialista haza- fiság témaköréből előadásra kerül sor a járás egy községében is a felnőttlakosság részére. Mindkét rendezvény segítséget nyújt a feladatok megyei szinten való megjelöléséhez. A járás összes kisiparosa számára két esetben adnak tájékoztatást az aktuális kérdésekről. Mindkét alkalommal olyan témákat választanak, amelyek mindenki érdeklődésére számot tarthatnak. Községi szinten tájékoztató előadásra kerül sor az értelmiségiek részére is. Az előadás anyaga az értelmiségi dolgozókat leginkább foglalkoztató téma lesz.'' A rétegpolitika erősítése során a termelőszövetkezetek szocialista brigádjaihoz is eljutnak a Hazafias Népfront aktívái. Körükben az igényeknek, kéréseknek, megfelelő témákról tartanak előadásokat Kísterenyén nem múlik él tanácsülés, hogy a napirendi pontokon kívül a tanácstagok ne szólalnának fel Rákóczi- bányatelep érdekében. A bányatelepen megválasztott tanácstagok interpellálnak. Választ kémek a község vezetőitől: mikor fordítanak nagyobb anyagi eszközöket a telepi lakók életkörülményeinek javítására. Király András a községi tanács vb elnöke őszintén elismeri: — Kevés az a támogatás, amit Rákóczi-telepnek nyújtunk. De ez nem rajtunk múlik. Nincs miből adnunk... Üj házak — régi gondok Rákóczi-bányatelepen ezer ember él. Többségében bányászok. A telepet egy főközlekedési útvonal választja ketté. Az egyik oldalon, egy enyhe lejtőn építették fel az új lakótelepet. Az út másik oldalán a régi kolónia kifakult házaival, gondozatlan útjaival. Előre bocsátjuk, a telepen uralkodó állapotokért nem terheli felelősség a községi tanácsot. Rákóczi-bányatelepet 1963-ban csatolták Kisterenyéhez. Addig a Nógrád megyei Szénbányászati Igazgatósághoz tartozott, a telep kommunális ellátásával keveset törődtek. A lakóépületek megrongálódtak, csak a legszükségesebb felújításokat végezték el rajtuk. Megoldatlan az utak építése, nincs járda, belvízelvezető csatorna. A lakótelep egyes részein — különösen az őszi és téli évszakokban — nem lehet sármentesen közlekedni. Mint jellemzőt említjük meg, hogy az újonnan épített házak — amelyek takaros épületek —. nincsenek felszerelve vízvezetékkel. Őszintén szólva ilyen körülmények miatt félkésznek mondhatók, annak ellenére, hogy közel egy évtizede építették fel. Egyébként az egész telep vízellátása is megoldásra vár. Az útmenti patakot benőtte a sás és feltömődött, a hidak régiek, az áteresztők beszakadtak, balesetveszélyesek.A vb elnököt Varga József, a vb titkár is megerősíti. Az intézmények helyzetéből panaszkodik: — Sürgősen intézkednünk kell, mert a jelenlegi helyzet rossz hangulatot vált ki az emberek körében. Hiányos ellátás A tanácstitkár is jogosan aggályoskodik. Például az iskola már feltűnően elhanyagolt. Nincs körülkerítve. Télen nem tudják a szükségletnek megfelelőéin fűteni. Ilyen körülmények között csak nehéz erőfeszítéssel lehet dolgozni és tanulni. —r Sajnos az idén sem tudunk többet tenni az iskola érdekében, mint a nyári nagy- takarítás elvégeztetése — mondja a titkár és hozzáteszi. — Az orvosi ellátás sem megnyugtató. A körzeti orvos hetenként kétszer rendel a telepen, nincs helyi megbízottja. Még a legsürgősebb esetben is a betegnek a több kilométerre levő Kisterenyére kell jönni a rendelés közötti időben. Helyi egészségügyi megbízott kellene Rákóczi-telepre __ A hiányosságok listáját hosszan lehetne sorolni. Ugyanis a lakosság ellátása is akadozik. Az élelmiszer- és italbolt még úgy ahogy gondoskodik vásárlóiról. De a zöldséges boltban hiányos az áruellátás. Nincs azon semmi csodálkozni való, hogy a tanácsüléseken rendszeresen, mint megoldandó problémáról beszélnek a telepről. Ezenkívül pedig egymást érik a küldöttségek, melyek kérik' a nők. Valóság, hogy a terhes örökségen igyekeznek javítani. A telep egyik útszakaszát mái' felújították, most javítják az óvodát. A községi tanács elnöke elmondta azt is, hogy szeretnének a közügyek intézésére egy megbízottat kijelölni, tárgyalnak az egészségügyi megbízott kinevezéséről is. Persze mindezek csak megfelelő anyagi fedezet biztosítása mellett lehetségesek. Kínos örökség A község költségvetése alacsony, még Kistoronyé korszerűsítése is szűkös. Ennek a kiterjedt tanácsi körzetnek többet kell juttatni. Ezer ember legszükségesebb ellátásáról van szó, akik nem zárkóznak el a helyi erőforrások feltárásától sem; készek társadalmi munkára is. De csupán ezzel Rákóczi-telep gondja nem megoldható. És nem szabad elfelejteni, hogy a jelenlegi állapotokat örökségül kapták. 1 Rákóczi-telep lakói türelmesen várják a segítséget. Bobál Gyula NÓGRÁD » 1969. július 16., szerda 3
