Nógrád. 1969. július (25. évfolyam. 149-175. szám)

1969-07-15 / 161. szám

% Termelőüzem Kisterenyén A Nógrádi Szénbányák kis- noka, amely 70 méter hosszú terenyei bányatelepén egymás és 12 méter széles. Tervezését után épülnek a különböző a szénbányák tervezőcsoport- üzemcsarnokok A szénbányá- ja végezte. Az új üzem a szat leépítése folyamán új Ganz Villamossági Művek munkalehetőségeket keresnek részére készít különböző al- a megye és a szénbányák ve- katrészeket, transzformátorok- zetői. A napokban elkészült a hoz, villamoskapcsolókhoz és revolvereszterga-üzem csar- villanymozdonyokhoz. I. A 2-ea üzemrészben elektro mos bekötéshez készítik elő a gépeket t. Az 1-es üzemrészben, ahol már Jelenleg 5 darab revol­vereszterga dolgozik, készülnek a különböző alkatrészek. Képünkön Ungai Ibolya r revolveresztergánál 3. Az elkészült első munkadarabokat Kovács Józsefné meós körülfutás-ellenőrző mikroszkóppal ellenőrzi, hogy megfelel-e a megadott méretnek Koppány György képriportja Hozzászólás Műszaki fejlesztés és a termelékenység iVem jelzőszám, hanem a legfontosabb mutató Felszabadulási emléktúrák Autóbusszal az országban 1970-ben ünnepeljük felsza­badulásunk 25. évfordulóját. Az ünnepi időszakban az IBUSZ Felszabadulási túrákat indít az ország legkülönbö­zőbb tájaira. Két-, háromna­pos kirándulásokat autóbu­szokkal bonyolítják le. A kirándulások alkalmával az utasok megismerkedhetnek történelmi emlékhelyekkel, amelyekhez hagyományaink, vagy szocialista építésünknek egy-egy jelentősebb eseménye fűződik. A túrákon résztvevők — szakszerű vezetés mellett — megismerkedhetnek sok léte­sítménnyel, termelőüzemmel. A programokon ezenkívül a szokásos történelmi, néprajzi, táji látványosságok is szere­pelnek. A túrák programjában ba­ráti találkozók, koncertek, lo­vasbemutatók, népi műsorok is szerepelnek, méltóan a fel- szabadulás jubileumi évéhez. Az IBUSZ a Felszabadulási túrákra meghívja a szomszé­dos. baráti országok hazánk­ban tartózkodó turistáit is, továbbá a szovjet testvérvá­rosokból hozzánk érkező tu­ristákat. Az 1970-es esztendőt a Magyarok Világszövetsége „Jubileumi év”-vé nyilvání­totta, s ebből az alkalomból igen sokan látogatnak majd haza a világ számos országá­ban élő magyarok közül. A Felszabadulási -túrák út­vonala az ország egész terü­letét behálózza. Az ünnepi or­szágjárás során sok tízezer ember ismerkedhet meg lakó­helyétől távoleső, más tájak látványosságaival, alkotásaival. Felszabadulási túrák a kö­vetkező helyekre indulnak rö­videsen különvonatokkal és külön autóbuszokkal: (helyi in­formációk alapján). Hozzánk érkező vendégeket pedig a következő helyekről várunk: (helyi információk alapján, elsősorban a szovjet különvonatok és a más me­gyék területéről érkező csopor­tok érkezéséről lehet itt szá­mot adni). Tarka vagy fehér? Csehszlovákiában a barom­fitenyésztő tudományos ku­tató intézetben látszólag igen egyszerű kísérletet hajtottak végre. Azt akarták megtud­ni, hogy melyik csirke nö­vekszik gyorsabban: a tarka, vagy a fehér? Kiderült, hogy a tarkák gyorsabban nőnek a fehérek­nél, s az előbbiek közül is a leggyorsabban a sárga, majd pedig a barna tollazatú csir­kék fejlődnek. Most a kutatóknak jóval bo­nyolultabb feladatot kell tisz­tázniuk: melyek azok a csir­kék tollazatának színét befo­lyásoló gének, amelyeknek „második szakmájuk” a nö­vekedés serkentése. A vitaindító cikk és a hoz­zászólások olyan kérdések­re irányítják a figyelmet, amelyek nem új keletűek, az új gazdaságirányítási rend­szer első évében azonban sok tekintetben más vetületben jelentkeztek. A kialakult helyzet szinte kötelezővé te­szi, hogy a termelékenység alakulásával hatékonyabban foglalkozzunk, főleg sürgősen intézkedjünk. A kettő elválaszthatatlau A szakszervezeti munka alapjában két fő területet ölel magába. Az egyik: a terme­lést segítő, a dolgozók neve­lését szolgáló tevékenység, a másik: a dolgozók közvetlen érdekvédelme. Egyesek fel­vetik, hogy a szakszervezeti szervek nem foglalkoznak-e sokat gazdasági, termelési jellegű kérdésekkel az ér­dekvédelmi feladatok rovásá­ra. Szerintem nem! A kettő egymástól elválaszthatatlan. Mivel a szakszervezeti munka szorosan összefügg az üzemek, vállalatok gazda­sági eredményeivel, azok alakulásával, nem közömbös számukra azoknak jó, vagy rossz munkája. Ezért a szak- szervezetek egyik legfonto­sabb feladata a gazdaságos termelés elősegítése, mert a dolgozók között csak azt tud­juk elosztani, amit megter­melünk. Az életszínvonal to­vábbi egyedüli, tartósan jár­ható útja pedig a termelé­kenység folyamatos emelése. Ügy érezzük, hogy az elért eredményekben tükröződik a szakszervezetek jó munkája is. Segítettük az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos feladatok meg­értetését, megkötöttük az új kollektív szerződéseket, köz­reműködtünk a csökkentett munkaidő bevezetésének elő­készítésében, feltételeinek ki­alakításában. E munkák kö­zepette azonban kevés gon­dot fordítottunk, illetve el­feledkeztünk a termelékeny­ség alakulásának figyelem­mel kiséréséről. A visszaesést előidéző dolgokkal és megál­lapításokkal egyet lehet ér­teni, mert jól elemzik az előzményeket, a körülménye­ket, jól vonják le a követ­kezményeket és vázolják fel a kivezető út lehetőségeit. A termelékenység stagná­lását, alacsony ütemű növe­kedését, helyenkénti vissza­esését nagyon sok körülmény befolyásolja. A fokozottabb növelést szolgáló módsze­reknél még csak fontossági sorrendet sem lehet megál­lapítani, mert a problémák megoldásának módjai, lehe­tőségei üzemenként igen elté­rőek. Néhány kérdésről azonban általánosítva is lehet beszél­ni, tekintettel azok közös vo­násaira. A kivezető utat az üzemeken belül, a problé­mák, a szűk keresztmetszetek megoldásában kell keresni. Gazdaságpolitikai kérdések tárgyalásakor gyakran szó­ba kerül a műszaki fejlesztés alacsony hatékonysága. Némi javulás tapasztalható, de ko­rántsem megnyugtató a hely­zet a kisgépesítésben, pedig igen sokan foglalkoznak az anyagmozgatással, a balese­tek nagy része is innen szár­mazik. Figyelembevéve a folyamatos és tervszerű nor­makarbantartást, a fő súlyt a műszaki fejlesztésre kell for­dítani, mert többhelyütt csu­pán a munkaintenzitás to­vábbi növelésére nem alapoz­hatunk. A termelékenység viszony­lag alacsony ütemű növeke­dése annak a következménye Is, hogy a létszám a terve­zettnél gyorsabban nőtt. A reform közgazdasági szabá­lyozói sem voltak olyan szi­gorúak, hogy a vállalatokat nagyobb létszámmegtakarí­tásra ösztönözzék. Ezen túl olyan ok is közrejátszott, hogy államunk — és ez érez­hető volt a megyénkben is, — el akarta kerülni az át­meneti munkanélküliséget, továbbra is biztosítani akar­ta a foglalkoztatottság szín­vonalát, nem gazdasági, ha­nem elsősorban politikai okokból. Ha nem ezt teszi, akkor átmentileg ugyan, de sok embert szembeállított volna a reform egyébként helyes és végsősoron minden dolgozó számára kedvező koncepciójával. A felesleges létszámok tartása tehát gaz­daságilag kétségkívül káros volt, politikai összhatását te­kintve azonban nem, még akkor sem, ha elismerjük: egyes üzemeinknél jelenleg is bizonyos belső munkanél­küliség van. A tisztességtelen munkaerő­csábításról A termelékenység növeke­désének erőteljesbb kibonta­kozását fékezi a jelenlegi igen magas munkaerő-fluktu­áció is. Nem az egészséges, a fejlődést elősegítő, a képes­ségeknek megfelelő munka­körben való elhelyezkedések ellen szólok, hanem a válla­lati, sokszor a népgazdasági érdekeket sértő, esetenként spekulációs, tisztességtelen munkaerő-csábításokról. A vitában olyan irányú figyelmeztetés is szerepel, hogy a vállalatok tervsze­rűbben képezzék a szak­munkás-utánpótlást és a mű­szaki gárdát. Vannak üze­mek, vállalatok, ahol ennek megfelelően igyekeznek saját gondjaikat enyhíteni, s igen nagy anyagi áldozatokat is vállalnak. Ennek ellenkezője is tapasztalható. Egyes üze­mek mások rovására, tervsze­rűtlen tevékenységük ellen- súlyozására „kész szakembe­rek” elcsábításával foglalkoz­nak. Mindezek fékezik a termelékenység növelését, mert a régi munkások pót­lása nem megy máról-hol­napra, az új munkakörök be­gyakorlásához is több idő kell, sőt még más emberek lekötöttségét is igényli. Nem lehet szemet hunyni az olyan módszer felett sem, amely a munkaerőhiány pótlása céljá­ból az újonnan felvett dol­gozóknak indokolatlanul ma­gasabb pénzt biztosít. Ez nem­csak sérti a régi dolgozók ön­érzetét, hanem bérfeszültséget is okoz, ugyanakkor a jelenle­ginél nagyobb méretű munka­erő-vándorlást idézhet elő. A jelenlegi magas munka­erő-fluktuációt nem szabad csupán bérügyi, anyagi kérdé­sekre korlátozni. Hozzájárul­nak olyan tényezők is, melyek­nek 7 kiküszöbölése semmiféle beruházást, anyagi fedezetet nem igényel. Csupán a követ­kezetes vezetésnek nagyobb erkölcsi elismeréssel és ember­ségesebb bánásmóddal kellene párosulnia. Véleményem sze­rint legtöbb üzemünkben a törzsgárda fokozottabb megbe­csülése nagyon kezdetleges. Sokat tehetnek a szocialista brigádok A termelékenység növelésé­ben csak akkor tudunk na­gyobb lépéseket tenni, ha a műszaki fejlesztés gyorsabb üteme mellett bátrabban tá­maszkodunk a szocialista bri­gádokra. Az éves versenyvál­lalások célkitűzéseiben, hazánk felszabadulása 25. évforduló­jának tiszteletére szervezendő vetélkedésben erre kellene irányítani a szocialista brigá­dok figyelmét és olyan feltéte­leket teremteni, amelyek lehe­tővé teszik a hatékonyabb, ter­melékenyebb munkát. A felsorolt gondolatok, prob­lémák mellett természetesen még nagyon sok tényező befo­lyásolja a termelékenység ala­kulását. Idetartozik az újítások számának és hatékonyságának növelése, az indokolatlan ma­gas túlóráztatások csökkenté­se, stb. Akármiyen okok mi­att alacsony is a termelékeny­ség. lassú a növekedés üteme, változtatni kell rajta, mert nem egyik jelzőszáma, hanem a legfontosabb mutatója az ország gazdasági színvonalá­nak. Bíró János SZMT-elnökségi tag Vasas Területi szervező Mellette áll a brigád... Jobbágy Károly verse, a Csillagfúvók jut az eszembe, amikor néhány lépés távol­ságból figyelem Percze Péter munkáját. Csillog-villog a fo­lyékony üveg, a kádkemence körül a szivárványszínű üveg­gömbök szolgai alázattal for­málódnak telt, kerek talpas poharakká. De nagyon hosszú az út attól a pillanattól — amikor valaki először belép az öblösüveggyár kapuján, addig —, amíg megtanulja, hogyan kell engedelmességre bírni az anyagot. Másfél évtizeddel ezelőtt Percze Péter félszeg, fiatal fiúként érkezett a gyárba. Le­het-e csodálkozni, hogy hama­rosan megigézte a kemencék sziszegő, vörös izzása, a folyé­kony üveg formálóinak gyakor­lott, harmonikus mozdulatai, a formák, a színek világa? Há­rom éven keresztül több ha­sonló korú társával együtt is­merkedett az üveggyártás rej­telmeivel, az iparművészet ha. tárát súroló szakma fortélyai­val. Tizenheten szereztek egy­szerre szakmunkásbizonyít­ványt. Aztán egy—két év eltelt. s a tizenhétből négyen marad­tak. A kemencékhez, az üveg­gyártáshoz csak azok tudnak eltéphetetlen szálakkal kötőd­ni, akikben az évek múlásával sem homályosul el a szakma szeretete, a fáradságos munka öröme és szépsége. Tizenöt év alatt sokminden történt. A félszeg fiúcskából felnőtt férfi, megbecsült szak­ember lett. Ma már kétszeres Kiváló dolgozó, brigádvezető és szakszervezeti bizalmi. Ez utóbbinak négy évvel ezelőtt választották meg először, s mi sem bizonyítja jobban, méltó a munkatársak bizalmára mint az, hogy az idén ismét megerő­sítették tisztségében. Tizenha­tan adták voksukat Percze Pé­terre, hogy képviselje érdekei­ket, tudva azt, ügyes-bajos dol­gaik intézése jó kezekben van. Sokszor nem lehet könnyű közmegelégedésre betölteni ezt a megtisztelő társadalmi meg­bízást, hangot adni a dolgozók véleményének, kéréseinek és javaslataiknak és tolmácsolni a vállalatvezetés álláspontját. Bár a szakszervezeti bizalmi mun­kájának egy részét szervezési feladatok teszik ki, az új dol­gozók, a végzett ipari tanulók felvétele, a tagdíjak beszedése, a hátralékosok meggyőzése, jobb belátásra bírása, de az igazi teendő akkor kezdődik, amikor valamelyik dolgozó se­gítségért fordul hozzá. —~A dolgozók általában tud­ják, hogy mi az, ami jár, mi az, ami nem, jogtalan követe­lésekkel nagyon ritkán lépnek fel — vallotta Percze Péter. — A kéréseiket a szakszer­vezeti bizottság messzemenő megértéssel bírálja el. Elmon­danék egy rendhagyó esetet, ami a közelmúltban történt. Két asszony hosszabb időre be. tegállományba került, s azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy nehéz helyzetükben se­géllyel támogassuk őket. En­nek semmi más akadálya nem volt, hiszen rászorultságukhoz kétség sem fért — az egyikük négygyermekes, egyedülálló asszony — csak az, hogy egy­éves szakszervezeti tagsággal még nem rendelkeztek, mégis módot találtunk gondjaik eny­hítésére. A szakszervezeti bizalminak óhatatlanul mindenhez köze van, ami a dolgozókat, a mun­katársakat foglalkoztatja, a normavitákhoz, a bérfejlesztes- hez, meg ahhoz is, hogyan is lesz, ha a kemence átépítése miatt áttérnek az éjszakai mű­szakra, mennyi pótlékot kap­nak, milyen problémákat vet majd fel a kényszerű átcsopor­tosítás ... Percze Péter mindenütt igyekszik becsülettel helytáll­ni: a kemence mellett, a szak­szakszervezeti tagok, a munka­társak előtt, a kis kollektíva, a Percze.brigád élén, amelynek tagjai ebben az évben már a szocialista brigádmozgalomba is beneveztek. Törekvéseihez erőt ad az elismerés, a bizalom, az a biztos tudat, hogy nincsen egyedül, támogatják a szak- szervezeti tagok, akik megvá­lasztották. mellette áll a bri­gád ... K. S. NOGRÁD — 1969. július 15., kedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents