Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

\ Nagy idők tanúi (XT1.) Az új ember kovácsai Mándy Iván* Nyaralás %»S ha itt van már a szent, a várt Szélvész. Köszöntjülc ezt a zárka mrát Lelkűnknek fényét ezer éve orzák. Kapja meg végtén izeaény Magyarország A szabadító magyar tanítót.** (Ady: A magyar tanítókhoz) A magyar pedagógus társa- dalom tagjai kőiül a legjob­bak mindig a kor haladó szel­lemi áramlatainak zászlóvivői voltak. Apáczai Csere János­sal együtt vallották, hogy a nép tudatlanságának oka a „rosszul kormányzott köz­ügyekben” rejlik, akik minden áron le akarták csapolni a „nyomorultságnak, a szégyen- teljes tudatlanságnak roppant tengerét”, hogy az ország ne maradjon „fortélyos verekedő urak” prédája. Az 1868. évi XXXV111. t. c.. amely a népiskolai közoktatás tárgyában született, tulajdon­képpen húsz 'esztendős vára­kozás után került elfogadás­ra, hisz Eötvös már 1848-ban elöterjsztette, de akkor a fel­sőház „azon meggyőződésben volt, hogy az elemi iskolák rendezése ezen országgyűlés legközelebbi egybegyűlésére lenne halasztandó”. Ennek a halasztásnak volt eredménye, hogy a jogaikat féltő egyhá­zak és a radikális centristák közötti áthidalhatatlannak látszó ellentétek között még a törvény megszavazásának is örülni kellett, pedig mindenki tudta, hogy a törvény betűi és a megvalósítás között nagyon nagy az ellentét. Erről az ellentétről tudósí­tanak Kunfi Zsigmond írásai pl. a Népoktatásunk bűnei is, amelyben elmondja, hogy ná­lunk a népiskola valóban és tisztára a népnek iskolája, mert vagyonos szülő gyerme­ke csak ritkán téved be. En­nek tudható be, hogy az át­lagosan művelt embernek fo­galma sincs arról, hogy mi­képpen és mire tanítják a né­pet az országnak mintegy tíz­ezer falusi iskolájában. Már akik legalább az egytantermes osztatlan iskolába eljutnak. Mert éppen Kunfi mutatja ki azt is, hogy az 1904/5 bol­dog békeévek Iskolai eszten­dejében 1 298 083 tanulónak semminémű tanításban nem volt része. Kunfi Zsigmond, aki egyébként az SZDP egyik legtekintélyesebb vezetőjeként a Berinkey-kormányban köz­oktatási miniszter, a Tanács- köztársaság idején pedig köz- oktatásügyi népbiztos volt ki­mutatja azt is, hogy ez a hallatlan közömbösség a nép műveltségi szintjének emelése iránt abból táplálkozik, hogy így sikerül biztosítani „1 298 083 apró munkáskezet a magyar­országi nagy-, közép- és kis­birtoknak, bányatulajdonosok­nak, gyárosoknak.” Ilyen mélységből kellett, egy vesztes háború nyomorúságá­val a vállán a Tanácsköztár­saság vezetőinek kidolgozniuk művelődéspolitikai elveiket. Általános célkitűzésként le­szögezték, hogy „a Tanácsköz­társaság a gyermekek testi és lelki védelmét legfontosabb feladatának tartja”, majd a Forradalmi Kormányzótanács XXIV. sz. rendelet« kimond­ta: „A Magyarországi Tanács- köztársaság az oktatás ügyét állami feladatnak tekinti,.. és valamennyi nem állami nevelési és oktatási intézetet kezelésébe vesz át.” Haladék­talanul hozzákezdtek a 8 osz­tályos általános .iskola megte­remtéséhez, az osztatlan isko­lák felszámolásához, reformo­kat hajtottak végre a közép­fokú oktatásban, megrefor­málták az egyetemi oktatást. A lehetőségek hátárain belül igyekeztek szocialista tarta­lommal megtölteni az iskolát, új tankönyveket írattak és hozzákezdtek a pedagógusok szocialista szellemben való át­képzéséhez is. Csak a legnagyobb tisztelet hangján emlékezhetünk a Közoktatási Népbiztosságon dolgozó neves p'edagógusokra: Fogarasi Bélára, aki a főisko­lai ügyek vezetője volt. és 1919 nvarán „Kommunista po­8 NÓGRÁO - 1969. Ütika — kommunista kultúra” Únnnel sorozatos előadásokat tartott a központi pedagógus­átképző tanfolyamon, vagy Czabán Samura, aki már az Üj korszak című folyóirat köriül tömörülő haladó tanító­mozgalom vezetőjeként is so­kat tett a minden felekezeti befolyástól mentes népiskola megteremtéséért; Nagy Lász­lóra, aki a gyermektanulmányi ügyek előadója volt. Olyan je­lentős munkát végzett a Köz­oktatási Népbiztosság, hogy még a tanácsrendszer ellensége, dr. Fináczy Ernő is kénytelen volt elismerni: „Eötvös József kivételével nem volt olyan közoktatási miniszter, aki a közoktatást olyan egységesen fogta volna fel, mint a nép­biztosság.” És ugyanez a kon­zervatív pedagógus kénytelen akaratlanul is zászlót hajtani a sok ezer lelkesen dolgozó, a szocializmus ügyéért áldozat­készen helytálló névtelen taní­tók és tanárok előtt is, ami­kor az ellenforradalmi korszak pedagógusai elé elérendő cél­ként állítja: „ugyanazzal az energiával kell nekünk is hozzálátnunk a munkához, amellyel a proletárdiktatúra híveit láttuk dolgozni.” A Tanácsköztársaság műve­lődési politikájának lelkes hí­ve volt a tanárként és költő­ként egyaránt nagyszerű Ju­hász Gyulai, is, aki 1919-ben felismerte az isíkolák társadal­mi funkcióját és az emberi szabadság nevében tiltakozott a vallásos szemléletű iskolai oktatás ellen. „Beoltani a jö­vendő nemzedék leikébe a hazug idealizmus mérgét, el­avult világnézet tömjénével hódítani el a holnapba kilépőt: ez a legnagyobb erkölcstelen­ség, amit egy ember, egy kor, egy nép elkövethet.” Nemzeti és emberi igazságokra tanít­son az iskola. A valláserkölcs helyét váltsa fel „a nagy ter­mészeti törvényhez való okos, szükséges alkalmazko­dás”. Emberré nevelni szerin­te azt is jelentette, hogy mo­dernné, korszerűvé, maivá, életszerűvé nevelni. Ezt a ma­gasztost célt csak az a tanár érheti el, aki tudását meleg és megértő szívvel osztja szét a kitárulkozó tanítványok előtt. „A tanárt nem a pápaszem, a notesz és a tekintély teszi, ha­nem a lélek és az értelem csodálatosan egyesült fogé­konysága a gyermek álmai és vágyai iránt.” „A gyermek szeme a jövő tükre, Jaj annak, aki elhomályosítja.” A Tanácsköztársaság min­dent megtett, hogy ezek a gyermektükrök minél fénye­sebben ragyoghassanak, ezért természetes, hogy a fehérter­ror, párosulva a keresztény kurzus rideg, tervszerű gyűlö­lethadjáratával, • megtisztította az iskolákat a „materialista mé­telyt” terjesztő szocialista pe­dagógusoktól. Juhász Gyulá­val is megszakítanak minden kapcsolatot, mert „tiltakozunk •minden lelki rokonságtól olyan emberrel, aki a világot meg­váltó kommunizmus elveit akarta a mi országunkban is meghonosítani, aki kimondot­tan és közismerten vörös volt”. A megtorlás áldozatainak számát nem tudjuk pontosan. Olyan emberek kerültek a kü­lönítményesek „rögtönítélő bí­róságai” elé, mint Velinszky László, Somogyi Béla stb. de a kivégzett, halálra kínzottak százai mellett hosszabb-rövi- debb ideig tartó börtönnel és pénzbírsággal sújtottak min­denkit, áld csak szimpatizálni is mert a Tanácsköztársaság iskolapolitikájával. De a ter­ror, a megfélemlítés ellenére is sokakban tovább élt a re­mény, hogy egyszer még el­mondhatják: „Virrad már napunk, szabadság fája nő ... Harcolva el nem bukhatunk: Miénk lesz a jövő!” Harcuk előtt tisztelegve, eredményei­ket tovább folytatva, az új ember kovácsaiként töretlen lelkesedéssel dolgozva lehe­tünk csak méltó utódaik Csukly László 1., «rasérnae AZ ANYA CSONTOS, tű­negyes arcával belehajolt a lámpába. Egy ing nyakát fol­tozta apró, ideges moz­dulatokkal, Mellette a dívá­nyon ingek, szép rendesen összehajtva. Aztán néhány alsónadrág, zsebkendő. Az anya hunyorogva föl­nézett, mintha ott túl. a lám­pa fénykorén keresne vala­mit. — Bandi — mondta, és egy «ék megroppant a sarokban —, azt hiszem, ez az ing is rendben van. Üjabb reccsenég a homály­ból. — Köszönöm, anyám. Az anya még mindig elő­re bámult, beleszólt a sö­tétbe. — Azt hiszem, fiam, mégis­csak vennünk kéne egy-ket dolgot... Inget meg effélét. — Kis szünet, aztán: — Lega­lább par darabot. — Legalább pár darabot — visszhangozta a sarok. Aztán egy térd fölemelkedett a ho­mályból, a vékony, barna arc is előrehajolt. — És aztán, mit kéne még vennünk? Csöppnyi gúny sem volt a hangban. Inkább várakozás: hogy hát jó, tessék, sorold fel anyám, rrii minden kéne... Az anya lehajtotta a fejét. — Tudom, hogy sok a ki­adásod, hiszen rajtam r még Évát is segíted... — Hágj'jük ezt! — Megint agy reccsenés. aztán akárcsak sűrű, sötét füst gomolyogna fel, a fiú ott állt az anyja előtt. — Igazán nem tudom, mi­ért beszél erről, anyám, higy- gye el, teljesen felesleges. AZ ANYA FÖLNÉZETT. A keze is elindult, hogy megke­resse a fia kezét. — Ne haragudj. — Nem arról van szó. Az anya keze egy pillanat­ra megérintette a fiúét, majd visszahullt az ölébe. Az anya aztán az ingek, al­sónadrágok és zsebkendők között motozott, és mire is­mét fölnézett a fiára, mosoly volt az arcán. — Lesz mindened Füre­den. — Megcsillant a tekin­tete. — És tudod, hogy még nekem is... Egész szépen rendbe hoztam a szürke Szok­nyát, és tegnap, igen, tegnap a Gizi ideadta a napszemü­vegét. — Igazán örülök. A fiú valahonnan a sarok­ból előhalászott egy újságot. Ügy állva olvasni kezdett. Az anya meg tovább be­szélt. Először persze nem akarta Ideadni, és igazán meg kellett Ígérnem, hogy vigyá­zok rá, de hát tudod; hogy én mindenre úgy vigyázok, ég mégiscsak jó lesz, ha napoz­hatok egy kicsit. AZ ÜJSÄC1MEGZÜRRENT, aztán leesett a díványra. A fiú megfogta az anyja vállát. — A vízbe is bejöhet. — Ö, nem... nem! De majd a partról nézem, hogy úszol. — Boldogan felsóhajtott. — Azért ez jó, hogy együtt nya­ralhatunk. .. hogy engem Is beutaltak abba az üdülőbe. — Fölnézett a fiára. — Ez mé­giscsak szép... A fiú lehajolt az újságért de nem kezdte újra olva Újsággal a kezében Járkált a szobában. Olykor messzire eltávolodott a sötétben, az­tánr megint csak Itt volt a lámpa mellett. — Hirtelen megállt. — Anyám... A váll megrándult. — Ha úgy gondolod, hogy zavarlak, én igazán... — Nem arról van szó, de­hogy zavar, miért -.avarna? — Szünet. — Csak megkér­ném valamire. .. Az anya fölnézett. Vékony, pergamenazínű bőre megfe­szült az arcán. Várni lehetett, hogy a következő pillanatban meapa tan Venne valami. A fiú megérintette a vál­lát. — Na... na... — És mo­solygott is. AZ ANYA ARCA engedel­mesen átvette a mosolyt, de az mindjárt elhalt, beleder­medt a ráncokba. — Megkérném valamire - ismételte a fiú. Leült az any­ja mellé. Nem nézett rá, ahogy elkezdte. — Tudja jól, hogy ez egy olyan üdülő... ahol különféle emberek van­nak, üzemekből, meg innen- onnan... Szóval, ha megér­kezünk, ne közölje mindjárt, hogy kúriai bíró volt a férje, — De Bandi... — Szeretném, ha végighall­gatna! — féloldalasán nézett az anyjára. — Apát hagyjuk! — keze beleeöpört a levegő­be. — Hagyjuk! Hagyjuk! És szeretném, ha azt sem emlí­tené, hogy Fiúméban nyaral­tak, és olykor hét végére is lerándultak.. — Fiacskám — hajolt elő­re az anya —, tudod, hogy apádnak szabaefjegye volt, és különben sem került olyan sokba az egész. A fiú nem engedett. — Fiúméról egy szót se! És arról se, nagyon kérem, anyám, arról se, hogy ott mi­lyen más volt minden. Az ét­kezés, a kiszolgálás... és fő­leg. .. — A fiú hangja szin­te már könyörgővé vált — az emberek! Igen, akikkel együtt nyaralt. Az anya belemosolygott a lámpába. — Ki is volt, aki megnivott vitorlázni? Valami osztrák gróf... Tudod, hogy ismerte apádat! A könyvelt... igen... ég ő jött oda az asztalunk­hoz. .. A FIÜ TOLLAS HAJA re megni kezdett. Remegett a hangja is, ahogy újra meg­szólalt. — Se osztrák gróf! Se vi­torlás! Se meghívás! Nagyon kérem. — Megfogta az anyja kezét. — De hát az igazán eszem­be se jutott! — Tudom! — vágta rá a fiú — mint múltkor a busz­ban. Az anya a fejét ingatta. — Én csak azt mondtam, milyen durvák az emberek.. — Félénken a fiára sandított. — Manapság... — Elhallga­tott, majd1 egy kicsit bátrab­ban. — De igaz is! Nem ad­nak helyet, lökdösődnek, a talauz rám szól, hogy men- lek előre, aztán, hogy mit ál- .ok az ajtóban, ha még nem szállók le. — És akkor maga, anyám, ígyszerre elkezdte! Hogy más embereket is ismert már, mint a kalauzt... — De csak azért, hidd el, csaK azért, hogy ne sérteges­sen! — A végén le kellett szán­nunk — mondta a fiú. — És a múltkor ugyanez volt a vil­lamoson. — Mi volt a villamoson? — Hagyjuk, anyám! — a fiú felsóhajtott. — É© azt sem kell említeni, hogy több cse­lédünk volt. — De igazán, mintha csa­ládtagok lettek volna! Csak a szaguk... Tudod, Bandi, én sose szóltam nekik, de azt hi­szem, ezeknek mind van va­lamilyen szaguk. — Nem tudom, anyám. De hagyja a cselédeket, még ak­kor is, ha családtagok voltak. A személyzetnek jie mondja, hogy fiam. — Hát... hát... elvtársnő. Kérem, elvtársnő... — Elvtársnő — ismételte az anya. — De ne így mondja! — A fiú egy türelmetlen mozdula­tot tett. — Ne ilyen hangon. — Hát milyen hangon? A FIÜ LEGYINTETT, majd tovább folytatta. — És a közös étkezésein ne forgassa, nézegesse a kanalat, mintha ragályos betegtől kap­ta volna. — Nem, nem Bandikám. — És ha valakivel összeis­merkedik. .. — Nem ismerkedek össze senkivel. — Mert gőgös! — De fiam... — Értse meg, ha nem áll szóba senkivel, akkor azt mondják... — A fiú fölug­rott, és elindult megint kör- be-körbe a szobában. Az anya ölbe ejtett kézzel maga elé bámul. Egyszerre csak érezte, hogy nyekken mellette a dívány. És újra hallotta a hangot. — Kérem... anyám... HATALMAS PARK, fákkal, bokrokkal. Piros pad’ok a sé­tányon. A fák mögött az üdü­lő barna épülete. — Az anya azt nézte. Éppen most állt föl a pádról, hogy megszólítson valakit Azt a húsos képű férfit, aki mellette ül az ét­kezőben. De valahogy nem tudta, mit mondjon. Így hát csak mosolygott és hagyta, hogy elmenjen azzal a kék- . ruhás nővel. Annak is kö­szönni kellett volna. De ho­gyan?... Egyszer valaki — úgy négyszemközt — rászólt, hogy ne elvtársnőzze! Már­most akkor mit mondjon ? Hogy szólítsa a lányt, aki ta­karít? A fekete nőt a könyv­tárban? Ezt, aki itt jön?... Ha megáll, és beszélgetni kezd... AZ ANYA PAR LÉPÉ8T TETT. Visszacsuklott a padra, es a kavicsokat bámulta. Így maradt, amíg a lépések eltá­volodtak. Aztán fölállt, és té­tován imbolyogva elindult az üdülő felé. Aztán, mint akinek hirte­len eszébe jutott valami, me­gint visszahullt egy padra. És most már csak ült, ült, el­veszve a parkban, mint egy ottfelejtett, ócska esernyő. ♦Részlet az idei József Attila-dí* Jas szerző Egyérintő című köte­téből. — Mit mondjak? "S"""/'"S'""""S'S""S"*"'*'*'*S""*S"S*"*S*SSSS*S*SSS*SS*SSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSl'SSSSSS//> havakat a Jattsnnari* Simamura ivei nagyon hozzáértően tudott csevegni a tánc­ról, könnyen megnyerte a női szíveket, s így végül ezek at ismeretei gyakorlati hasznot hoztak neki. De talán az Is le­hetséges, hogy neki — teljesen tudattalanul — a nők ugyan azt jelentették, mint az euró­pai tánc. így aztán most, amikor lát­ta, hogy frivol szavai rnegseb- zik a lányt — a lányt, aki itt marad, ő pedig holnap, hol­napután továbbutazik, hirte­len bűntudatot érzett. Igen, félrevezeti ezt a lányt. — Ha minden annyiban ma­rad, ahogy volt, akkor legkö­zelebb magammal hozom a családomat is, és akkor jó ba­rátok maradhatunk. — Igen, ezt most már meg­értettem ... Finom mosollyal, tompa hangon mondta ezt a lány. Voll most benne valami az igazi gésák derűjéből. — Most nagyon örülök Az ilyen tiszta és nyílt kapcsola­tok tartanak a legtovább. — Jól van. És most hívj nekem egy gésát! —1 Most? — Igen. — ön meglep. Hát hogyan akar vele világos nappal szó­rakozni? — Éjjel kí vagyok téve a veszélynek, hogy értéktelen hitványságot kapok! — Úgy látszik, nem tartja sokra a mi fürdőhelyünket! Ha egy kicsit alaposabban megnézné a falut, jobban meg­ismernél így beszélt, nagyon komo­lyan, kesernyésen. Űjból meg­ismételte, hogy ebben a falu­ban nincsenek olyan nők. És amikor Simamura még mindig kételkedett, elfordult tőle. Azután mégis megenyhült. A gésa, mondta, szabadon dönt, mit tesz, mit nem tesz. Ha éjszakára a vendégnél marad, anélkül, hogy előbb szólna a gcsaházban, akkor maga viseli a felelősséget mindenért, ami történik. A ház már nem törő­dik vele. Ha azonban előzőleg értesíti a házat, és az megad­ta az engedélyt, akkor attól kezdve minden felelősség a gazdáé, ö vállalja a következ­ményeket. Ez pedig, magya­rázta Simamurának, lényeges különbség. — Miért, mit jelent itt a felelősség? — Nos, megtörténhetik, hogy a gésa teherbe esik vagy be­teg lesz. Simamurának mosolyognia kellett saját együgyű kérdésén, de azután a feleleten mosoly­gott, De hát ki tudja, mondta magában, ebben az Isten háta mögötti hegyi faluban talán csakugyan ilyen gondtalan gyermetegséggel intézik a dolgokat. Minthogy ráérős, semmitte­vő élete folyamán teljesen ön­kéntelenül kifejlesztette ma­gában a „mimikri" képességét, utazásai közben is megvolt ez a finom érzéke valamely hely atmoszférája iránt. Ezért ami­kor, lejött a hegyekből, ennek a fürdőhelynek minden szo­lidsága mellett érzett itt va­lami derűs-megnyugtatót. A falu, biztosították a szállóban, egyike Hóország azon helyei­nek, ahol a lehető legkelleme­sebben lehet élni. Még nem­régiben, amikor a vasutat ide­vezették, elsősorban a kör­nyék lakossága használta gyógyfürdőjét. Azoknak a há­zaknak ajtaján, amelyekben gésák éltek, általában fakult függöny lógott annak jeléül, hogy mögötte étterem vagy siruko-konyha található. Per­sze, ha valaki alaposabban szemügyre vette az öregségtől megbámult, koromtól megfe­ketedett tolóablakokat, elfog­ta a kétség, hogy egyáltalán beteszi-e oda vendég a lábát. Némelyik olyan házban is, amelyben zöldségfélét, vagy édességeket árusítottak, tar­tottak éppen egy-egy gésát-, amellett a gazda dolgozott a földjén. Ami pedig ezt a kis amatőr gésát illeti, aki ott ült Simamuránál, a gésák nyilván azért nem kifogásol­ták, ha kisegít az ünnepélye­ken, mert a samizentanárnö- nél lakott. — Es hány gésa van itt? — Hány? Tizenkettő, vagy talán tizenhárom. — És igazában melyiket ajánlanád nekem? Simamura fölállt, és meg­nyomta a csengőt. — Én most elmegyek, rend­ben van? — Most semmi esetre sem mehetsz el! — Ez az egész nem tetszik nekem! És mintha valamilyen meg­aláztatást akarna elhárítani, így folytatta a lány: — Megyek! Már minden rendben van. Nem gondolok semmi rosszat. És vissza is jövök majd. mikor azonban a szo­balány belépett, újra leült, mintha nem történí volna semmi. A szobalány többször is megkérdezte tőle melyik gésát hívja hát. de ő nem. mondott nevet. * Részlet a Nobel-dljas Japan szerzőnek a könyvhétre mesJele- nő Hóorszás című regényéből,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents