Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
TÁRLATON Erdős István A kis Vezér Vas István* * Cl 9W I ^ ff F tloadomuvasz E mlékszem abból a régi időből, amikor’ már jártam cirkuszba, hogy a nagy attrakciók, a kötéltáncosok, a légtornászok előtt rendszerint úgynevezett csöndes számokat láthattunk, zenebohócokat, egyensúlyotokat, zsonglőröket, kígyóembereket, finomabb bohóctréfákat. És ez nemcsak azért történt így, mert ezek a számok csak a porond előterét igényelték, s azalatt a háttérben föl lehetett szerelni a nagy produkciók bonyolult fölszerelését, hanem azért is, hogy a közönség egy kis lélegzethez jusson, hogy minden izgalmi készenlétét érintetlenül, sőt a pihentető szórakozástól felajzva, az elkövetkező mutatványra, a lélegzetállító bravúrra fordíthassa. Mi más szerepe lehet annak a konferansziénak — még ha költő is —, aki a versmondás művészetét bevezeti, mint amilyen ezeké a csöndesebb, jelentéktelenebb, cirkuszi előkészítő számoké: az, hogy a közönség figyelmét elterelje, megnyugtassa, de ugyanakkor, éppen időkitöltő jelentéktelenségénél fogva felcsigázza arra a lélegzet-visszafojtó, szívet összeszorító izgalomra, ami következik? Mert be kell vallanom, engem a szavaló, pontosabb szóval: versmondó, akinek az egy szál hangján, mint kifeszített kötélen egyensúlyozva, a maga esetleges fizikai megjelenését is latba vetve, koncentrált költőiségének trapézán lebegve, egy egész estén át le kell kötnie közönségét, egy kissé mindig a nyaktörő mutatványok művészeire emlékeztet; s magam is akadozó lélegzettel szoktam izgulni, hogy az a furcsa kapcsolat, amely a közönség és az előadó figyelme, érzékenysége, és emelkedettsége között létrejön, s amely a kápráztató teljesítményt fenntartja, meg ne szakadjon egy percre sem. Persze, a különös érzésemhez nyilván hozzájárul az is, hogy a szavalóestek sikerét én is kissé mindig úgy érzem, mint csodaszámba menő újdonságot. Kamaszkoromban tanúja voltam a folyamatnak, ahogy a versmondás elszakadt a színészi munkától, amelynek addig mintegy mellékterméke volt, s önálló művészetté vált. Ez a folyamat' mára már befejeződött. És ezt nemcsak az bizonyítja, hogy annyi kiváló, s oly különböző egyéniségű, felfogású és eszközű előadónk vap, hanem az is, hogy a közönség olyan' meglepő érdeklődéssel kíséri a versmondás estjeit, ez pedig nem volna lehetséges, ha a verseken túl nem érdekelné az egy művész verstolmácsolása is. Olyan folyamat ez tehát, amelynek eredményeiben része van a közönségnek is, az előadóművészeknek is; talán csak a kritika maradt ki belőle, az nem vette eléggé tudomásul, hogy itt új művészet született — de hát a kritika nálunk tudvalévőén a leglassúbb tempójú tevékenységek közé tartozik. / Ennek az új műveszetnek a kialakulása és sikere több. szempontból is meglepő. Én ugyanis mindig azt hittem — és az igazat megvallva, ma is azt hiszem —, hogy a lírai költészetnél, márpedig ebből telik ki az előadóesték anyagának legnagyobb része, nincs is meghittebb művészet. Néhány kivételes szándékú költőtől, s a világköltészetnek némely hangosan kirobbanó pillanatától eltekintve, az igazi líra az egy ember beszéde a másik emberhez. S én a vers igazi hatását mindig is magányos hatásnak képzeltem el, amikor a versre fogékony olvasó leemel egy kötetet a polcról, s kettesben találkozik a költővel. És mégis, szemtanúja voltam, ahogy kialakult a vers hatásának egy másféle, s nem kevésbé intenzív módja, úgy, hogy a költő sugárzása egy közbeiktatott másik művészen át érvényesül, s egyszerre. sokakra. néha százakra is hat. Furcsa feszültséggel telített szertartás ez, abban hasonlatos a vallásos szertartásokhoz, hogy bizonyos szellemi hatás egyszerre ér egy egész gyülekezetei, de úgy, hogy közben mégis a gyülekezet mindegyik tagján keresztül külön és egyénien is érvényesül. Meglepetésem csak fokozódott, amikor azt kellett tapasztalnom, hogy némely vers új oldaláról mutatkozik be egy-egy előadóművész tolmácsolásában; olyasmit tudok meg róla, amit nem sejtettem benne, pedig ismertem, szerettem, sokszor olvastam addig is. Hát. még, amikor saját versemmel kap-' csolatban ért ilyesféle meglepetés! A versmondás tehát versm.agyarázat is, és ha a művész igazán tehetséges, akkor új magyarázat. Ahogy például Csernus Mariann mondja Rimbaud-t — és persze, az is, amit kiválasztott tőle —, meglepően és nagyon helyén- valóan egészíti ki azt a képet, amely Rimbaud-ról még irodalmi közvéleményünkben is kialakult. M agyarázat — a régi magyar nyelv ezzel a szóval jelölte a íoj dítás folyamatát, amely ugyancsak magyarázata a versnek. És a versmondás a fordításra is emlékeztet: lefordítja, átülteti a ver set a mi mai tudomásunk, érzékenységünk, szükségletünk közegébe. És abban is hasonló a fordításhoz, hogy elengedhetetlen feltétele a teljes odaadás, és hűség a vershez, de paradox módon, erre a hűségre. erre az odaadásra csak szuverén egyén képes, aki viszont óhatatlanul hű marad a maga művészi miVöltá- hoz, amely gyakran azonos az előadó természetes egyéniségével, de gyakran teljességgel elüt attól. Vannak szavalók, akikről, ha kiállnak a pódiumra, könnyen el tudjuk képzelni, hogyan mondják a verset, és nem is csalatkozunk. De ez nem általános szabály... ‘Részlet a szerző Megközelítések című könyvhéti kötetéből. Tulajdonképpen kiét Vezér volt. Nagy Vezet és kis Vezér. Az, hogy a kis Vezér egyáltalán létezett, Cali hajmeresztő szemtelenségének volt köszönhető. A nagy Vezér hetet kölykezett, Sanyo az idősebb fiú a kiskutyákat pusztulásra ítélte. Zsákba dobálta őket, hogy a folyóhoz vigye és eleméssze valamennyit' a jég alá. Cali a zsákból ellopott egy ártatlan kis jószágot, elrejtette, hetekig titokban etetgette és csakaizértis Vezérnek nevezte el. Sanyó kezdettől fogva gyűlölte a kis Vezért. Miikor először meglátta keresztbe szaladni au udvaron Cali után, rögtön megértette a helyzetet. A kiskutya pont olyan volt. minit a nagy Vezér kölyök korában. Kitavaszodott. Május volt. Nagy eső esett délután, az utcabeli fiúk csapatostul az árok körül munkálkodtak a kis pást szélénél. Gátoltak. Cali vitte a horgászbotot a vállán, a kis Vezér vidám ugrándozással szaladt utána. Sokan a fiúk közül térdig a vízben álltak. Téglát, konzervdobozokat hordtak össze, hogy erősebb legyen a gát. Tapasztották. újratömitették a kis törékeny építményeket. Cali ette a zsí r oskenyerót és nézte a gatakat, A kis Vezér a fiúk bokáját szaglászta. Szűcs Dani Öocee, a kis Donéi, egészen csöpp gyerek, az árok partján ült, ahol még nem kezdett el szétömieni a vtíz, s csalogatta magához a kutyát., A kis Vezér megszagolta a kezét. Rózsaszín puha arcét a kisfiú térdéhez nyomta. Döneike visongott örömében, a kás Vezér meg játszani kezdett, ugrált jobbra-balra, lóbálta a farkát. Mintha csak szórakoztatni akarta volna a gyerekét, aki rettenetesen unta a nagyobbak hősies erőfeszítését mindenféle gátak építésében. Képes Gésa* 3émfévek ká&rázata Csillagvizsgáló toronyból a holdat nézem s elém perdül a Jupitei. Csak leveleid hoznak hozzám - hol vágy? Az idő olyan furcsán csúszik el. Amit írsz, úgy jön, fényévekkel később, már minden más, mint ahogy olvasom. Mégis mint csillagba a csillagnézők leveledbe kapaszkodom vakon. S rcsrketek, égek mint a nyomorult, hrt italt venne: kiforgatja zsebét s filléreit számolja újra s újra, mert nem elég, egy kortyra sem elégi Lehet, hogy egyszer még ölelni foglak, felejtve fényévek káprózatát? , Addig csak’ írj. A partok már inognak s minden tengernél keserűbb a vágy. fileiaüiöúi ötezer méter magason repülök önmagam fölött. Meddig tart még az út felhőkön át, a nap alatt? Megérkezem-e valaha is a célhoz? / Idegen repülőtér kifutójára siklik le a gépem két úr vagy két elvtárs fogad mikor a lépcsőről lelépek komor arccal hajlonganak elém állnak beszédet mondanak egy nyelven melyet valaha beszéltem rég lég, s már egyetlen szavát sem értem. *A szerző Cseréphalom ^című könyvhét! kötetéből. törölte az erejét és szaladt. A zsinór 'enyerél. es egyre gyakrabban ,regj-cszűlt. A kis Vezér nem hogy íá:i gátaknak. Cali combjába össze zs í rozódo ti hátat fordított Szeretett ugyan gátolni, de radt volna, de oémü lété ben horgaséni ilyenkor, eső után úgy cikázott a szilvás fái közt mindennél nagyszerűbb dolog körbe-körbe. mintha eszét volt számára. A templom veszítette volna. előtt keresztet vetett és nevetett. A harangozó lesett kj a lemplomkerítésen. A szilvás gyalogútján úgy ment. hogy csattogtatta a talpát az agyaEgyszerűen csoda volt. hogy a zsinór a bokros részér brie nem akadt valami gai'yba. fatörzsbe. A vizát jón ai futva Call érezte. már nem bína gos földön. Néhol fröcskölt a tovább TÜA?je s(polt vie. máshol lábujjai között reme.getl térde meg-m-egbw iszapcsíkocskák kunkorodtak csaklolL d€ ^ fel. Ilyenkor megállt, újra lenyomta lábujjait az iszapba és jobbról-balról nézegette a nyomait. A folyópart. üres volt. Túl a vizen, messze, tehenek látsrzottak. meg egy emberalak. ahogy a nyomukban bóklászott. Cali tornászott a magas part alá a fűzfa meílé.. A kis Vezér már ismerte a járást, neki körbe kellett szaladnia; először le a homokos fövenyre, majd a régi gát mellett óvatosan elsompolyogva lehet eljutni a vén fűzfához. Cali örült, hogy a kiskutyája ilyen megtanulta a Járást, tát vett elő, horogra fűzte, jó messzire bedobta az öreg fenek est, földbe szúrta a botot, leült maga is a kis Vezér mellé es figyelt. Jó Idő eltelt, nyújtotta előre a botot. A templom előtt már szinte fuldoklóit. Utánuk fordultak az emberek Májusi litániára harangoztak. Az utca idiilli békéjét felverte a kiskutya panaszos vonítása. Call a kétségbeesés utolsó erejével szaladt. Egy vizesárkon épp csak át tudott ugraini, a sarkát felsérette valami. Messziről meglátta a gátolökat. Kiáltozni kezdett. — Adjatok egy bicskát. Egy bicskát hozhatok! Ott volt hamar Szűcs Dani, a legjobb barát- Gilisz- ja, már csak neki kiáltozott, integetett. > \ — Dani add ide a bicskád. A kiskutya megint körbe- körbe szaladit. — Szaladj a bicskával, Dánom volt kapás. ültek. Call halikan, csendesen beszélge- mikami tett a kis Vezérnek. Elmondta, hogy emberi számítás szerint ilyenkor egyszerűen nem lehet halat fogni, mert zava- . „ , toe. piszkos a víz az eső betett tebbal aUt. fogta miatt, s nem látják a gilisztát a halak, és ebből következően Ott áUt Sanyó ie a gátolok között a nagy Vezérrel. Kimagaslott közülok szetter- lé Vezér nyaikörvét. A nagy Vezért az utcán nem lenem kaphatják be a horgot. hetet‘ szabadon «»•■**. fr, hogy ilyenkor még tán a két. Cali fújtatott, lihegett, zokogott; konnye-nyála összefolyt, de futtában görcsösen tartotta előre a botot, ahogy a kis Vezér szaladt. Szűcs Dani megértette végre, mire a bicska, kiállt, a többiek közül, elővette a kését, ha Cali elszalad mellettük megint, kezébe nyomja futtában. Csurgóit mar, s folyt az esőié át a gátakon. Mindenki Calit meg a kis Vezért figyelte. A kisgyerek az árokparton keservesen zokogni kezdett. Félt és sajnálta a kiskutyát. A kis Vezér vonított, rázta a fejét, szagul do- — Látod, Vezér, leette a kis zott. Sanyó arra gondolt, ha piszok. A konzervdoboz-orsó- közelébe er az Öccse, el- ban fölcsavarta a zsinórt, új akasztja. Arrébb Is lépett a gilisztát trancsírozott ketté, köves út felé. Ha kiszakad a nagy lendületet vett, hogy jó jjorog a kiskutya füléből úgy messze berepüljön a horog, elvadul, elszalad, hogy azt és akkor a kis Vezér előre többé soha senki nem látja, bukott. A horog fülébe vágó- A nagy Vezér ijesztő morgás- dott. Egy pillanatra két láb- sál nézte a hangos csete-pa- ra állt, Cali hajolt volna hoz- tét. Dani indult, szaladni Ca- zá, de panaszosan felüvöltött li elé. Call nyúlt a kés után. és rohanni kgzdett. Cali épp. ekkor lépett közbe Sanyó hogy csak el tudta kapni a Szügy Danit a Cali lába eb- botot, pillantok alatt lefutott lökte,« mindketten az árokba a zsinór, s a kis Vezér már estek. Rá a horgászbotra, bele ugrott át a régi gát melletti a vízbe. világon senki nem fogott halat, és ha az neki agyszer sikerül, csuda nagy dicsőség tesz. Mert tisata folyóvízben a bolond is tud halat fogni, de zavarosban? A kis Vezér okosan hallgatott. Majd vakkantott egyet- kettőt, kapott a Call keze után játékból. Cali mutatóujjával gyengéden a fejére koppantott: ilyet nem játszunk! Egyszercsak megremegett a bot, Cali kézbekapta, feszülten figyelt. Semmi. Némaság, mozdulatlanság Call szemrehányóan nézett körüL partra, futott rémülten kétA kis Vezér füléből kiszabé gbeesett fájdalomban. Call ^ a horog Már nem vonífogta a horognyelet, és ahogy csak a laba birta rohant a tott, csak kiskutyától szokatlan, mélyről jövő hangon felkiskutya után. A panaszos horkant_ s eMutott> niilllthíl üvöltés megszűnt, csak néha- lótték wlna ki néha vakkantott a kis Vezér kínjában. Rázta a fejét futás közben. Fel a gátra egy ugrással felért, a zsinór megfeCali csuromvizesen állt fel a bottal kezében és nézett a Pillangó-part felé, ahol eltűn: szült, ahogy legurult a másik a k*s Vezér. Sanyó csendesei oldalon. Cali hatotta a kin nevetett. Megrántotta a nag- ugatását, elsírta magát. Alig Vezér nyakörvét és indu bírta már kapkodni a leve- *laza> vacsorázni. Meri latosi gőt, kifulladt. Nem merte el- szürkülni kezdett, esteledett, engedni a botot, mert ha ki- A kis Vezért senki, soha töt- akad valahol, az rettenetes '■*' nem látta abban a falufájdalmat okoz a kis Vezér- ^>an- elpusztulhatott valahol, nek. összeszedte manadék Cali igen sokáig emlegette. NÓGRAD — 1969. június 1., vasárnap *
