Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
Szibériai útijegyzet: I. Az arany út A stewardess ezüst tálcán végigkínálja a savanyú cukorkát, amit a repülőgépen kötelező elfogyasztani. Egyébként a hirtelen emelkedés könnyen megbosszulja magát. — Az öveket kérem bekapcsolni! A tel hők tetején Az IL—18-as hangosbemondója többször elismétli a felhívást. A hatalmas gépmadár a magasba emelkedik. A motorok egyenletes, fület, hallást süketítő zúgása, az enyhe, alig érezhető, de azért ringó Időzzünk egy keveset a múltnál, ami ugyancsak érdekes ennek a földrésznyi területnek az életében, a fejlődésében! Még <mí amizmus kialakulása előtt — időszámításunkat megelőző Vll. században a proknnénosszi Ariszteasz arról ír, hogy az Altáj-hegység gazdag ércbányáiból szekérkaravánok hozzák az akkori világ közepébe, a pelopolezo- si Athénbe az aranyat, hogy fibulákat, hajtűket és kardmarkolatokat készítsenek belőle az ügyes kezű ötvösök, sztambuli udvarba, az örmény kapott. Hazament kedveseihez, akiket már több mint egy éve nem látott. A család Le- ningrádban lakott. Az utat vonaton tette meg a hadsereg költségére. A szabadság egy hétre szólt. A katona elutazod, és a hét elteltével a meghatározott időben jelentkezett az ezredtörzsnél. A parancsnok kedélyes, népszerű ember volt. Megveregette katonája vállát, és barátságosan érdeklődött : — Hát megjöttél, fiam? — Meg, — Aztán jól utaztál, fiam? — Jól. emelkedés-süllyedés andalító. Az a tudat, hogy alattunk hatezer méter mélység tátong, elgondolkoztatja az embert. Most érkeztünk a Kárpátok fölé, a magasság hétezer méter. Gondoskodnak rólunk. Étellel és tájékoztatással egyaránt. Hová is utazom? Moszkva— Kemerovo. Hatezer kilométernél is több, nagyobb távolság. Moszkva, Katyusa ... Igen, itt zúg a fülemben a dal. Hogyan is kezdődik? „Vihogyila.. Nem tudom tovább. Érdekes, nem magyar nótát duruzsol a fülembe a motorzúgás, hanem egy alig ismert orosz dalt. Ka- tyúsa!... Most újra meglátom azt a földet, amelyért a Ka- tyusák ontották rakétáikat. Gépünk elhagyta a Kárpátokat és Ukrajna hatalmas síksága felett repülünk. Kipillantok az ablakon. Sajnos csak felhőket lát az ember. Olyan érzésén! van, hogy a felhők tetején úszunk. Egy fehér- sárgásbarna-kékesszürke tengeren haladunk előre. Néha átszeljük a felhőket. Hát nem csodálatos a technika! És az EMBER! Túl vagyunk a vacsorán. Ideje egy kicsit élvezni a repülést. Sok országban jártam már, de Szibériába most utazom először. Sok szibériai emberrel találkoztam, de hogyan élnek, azt még nem láthattam. Ezért a repülés minden öröme egyetlen gondolat köré sűrűsödött: otthonukban, munkájuk közben ismerhetem meg a szovjet embereket, beszélhetek velük és közöttük élhetek két hétig. Ju^rin története Szibéria az ellentétek, a változások, a rendkívüli méretek \ idéke. Nem ország (az Orosz Szovjet Föderatív Szocialista Köztársasághoz tartozik! Ezenkívül- két autonóm köztársaságot — a jakut és a burját területet — találjuk még Szibériában!). Méreteiről elég megemlíteni, hogy harmincszorosa Franciaország területének. Az a megye, ahová most készülök — a testvéri Kemerovo — valamivel nagyobb, mint Magyarország. A mi 19 megyénk és Nagy-Bu- dapestünk kényelmesen elfér benne. Jugria országa kezdettől vonzotta az embert. Ugyanis nemcsak Omjakon, az északi félteke hidegpólusa van Szibériában, ahol a világon a legnagyobb hideget — mínusz 79 fokot — -mérték, hanem a meleg turkesztáni fennsík, és a mongol sztyeppe is. így aztán Szibériát elsősorban a történészek. a természettudományok művelői és a geológusok keresték fel a leggyakrabban. fővárosba Escmiadzinbe — ugyancsak az „arany úton” érkezett'a ragyogó fém. Irán a mesés India sem maradt ki ebből az aranyfolyamból. S hogy őseinkről is szóljunk éppen az „arányút” kapcsán, a XII. században egy bizonyos Mohamed Anfi nevű arab utazó-kereskedő megfordult a Volga mellékén, a bolgár birodalomban. Miközben a környéken utazgatott találkozott egy, a számára eddig ismeretlen néppel, országgal. Jugra, vagy éppen Jugria volt a neve, ahogyan ő a leírásaiban említi. Az itt élő törzsek állat- tenyésztéssel foglalkoztak és kitűnően cserzett, nagyértékű bőröket adtak el az átutazó kereskedőknek. A név — Jugria — valójában az ugorokat, azok testvérnépeit, a vogulokat és az osz- tyákokat takarja. így örökítette meg eleinket Mohamed Anfi ránk maradt útleírásában. A sötétségi országa Hogyan lett ez a mesés táj, terület a későbbi sötétség országa? Két forrása is van az elnevezésnek. Az egyik a nagy világutazóktól — többek között Marco Pólótól — származik. Mivel nagy volt és ismeretlen, hideg és hatalmas erdeiben félelmetes csordákban éltek a vadak, hamar ráragasztották a „sötét” jelzőt. Másrészt a cárok, hogy szabaduljanak a számukra nem kívánatos elemektől, trónkövetelőktől vagy legtöbbször csak a bűnözőktől: Szibériába, az ország legtávolabbi részébe száműzték őket. így aztán 1581-től — amikor Jermak meghódította Szibériát, és a fejedelem a cár va- zúllusa lett — egyre tudatosabban törekedtek arra, hogy a területet valóban és méltán illesse a „sötét” jelző. A jelzőt csak erősítette a hatalmas folyók világa: az Ob, az Irtisz, a Jenyiszej vagy a szelíd, de méreteiben és környezetével akkor még félelmetes Bajkál-tó. A mocsaras, halálos gőzt lehelő tajga sem erősítette az emberekben a homéroszi örömet. Így azután az évszázadok alatt Szibéria úgy költözött be az emberek tudatába, hogy vad és rémítő, egyetlen értéke a szén, a fém, a bányászat és — természetesen — a fa. — És a családod hogyan él, fiam? — Jelentem, azt nem tudhatom. — Már miért nem, fiam? — Mert oc^áig nem jutottam el. Fele útról vissza kellett fordulnom. A szabadságom nem futotta az odautazásra... Azóta van, hogy a hadseregnél a katona szabadságába nem számít bele az utazási idő. Arra külön kap néhány napot. Mondják is a szibériaiak, hogy tulajdonképpen ők harcolták ki ezt a kedvezményt a katonák számára. Ha nem is ők, de a hatalmas, több ezer kilometer hosz- szú Szibéria ... (Folytatjuk) Gotyér Gyula ✓ M: - J if t " j\ \ jr ■-----*■ ■ ^ ^ f A vakáció első napja (Koppány felv.) Tolmács a karfában Lenin születésének évfordulóján nagyszabású emlékünnepség lesz a Szovjetunióban, Uljanovszkban. Az ünnepség- sorozat idejére hatalmas palotát emelnek a városban. Itt tartják majd az ünnepi események jelentős részét. Az épület összes elektroakusztikai berendezését hazánk szállítja. Ebbe a munkába kapcsolódnak be a Nógrád megyei Vegyesipari Vállalat szerekéjének dolgozói: Az Elektro- Akusztikai Gyártól hétezer tolmácskészülék gyártását vállalták át, amelyeket a jubileumi palota tanácstermében elhelyezett székek karfáiba építenek be. Együléses litt Német mérnökök olyan négykerekű, egyszemélyes ülőfelvonót konstruáltak, amely a lépcsők melletti falra szerelt síneken mozog, megkönnyít- vén a bérházakban, kórházakban és családi házakban az emeletekre való közlekedést. A berendezést a szék karfá ján, valamint a lépcsőház alján és felső végén elhelyezett nyomógombokkal lehet vezérelni. A brácsás hobbyja — Ha egy kicsit ' keresek, mindig félreteszek tíz— húsz forintot. — Amolyan kis dugpénz ez ugye, egy pohár sörre, fél konyakra? — Á, nem! Rosszul tetszik ismerni. Nem iszom, nem dohányzom. A pénzen egy-egy szerszámot veszek., Vésőt, r eszelőt, amire éppen szükségem van. Nem hittem a fülemnek. Minek ennek a fiatalembernek véső, fűrész, reszelő? Asztalos volna? Aztán szó szót követve, meglepő kép tárult ki. Él itt köztünk, esti emberek között egy fiatalember. No, nem is olyan fiatal, lehet tán harmincéves is. Polgári foglalkozására nézve — ahogy hivatalosan mondják — népzenész, beosztását illetően brácsás a Karancs népi zenekarában. — Ne tessék engem népzenésznek nevezni — .tiltakozott —, ezt még hallani is furcsa. Cigány brácsás vagyok, a nevem Oláh Géza, itt lakom a Pécskő utca negyvenegyben. — És minek egy cigánybrácsásnak — maga mondta igy! — a véső és a reszelő, meg a többi szerszám? Nagy lélegzetet vesz. — Hát, kérem, én hegedűt, brácsát csinálok. _ •> — Ha én hazamegyek, nem alszom délig, mint sokan közülünk, hanem reggel fölkelek, s nekifogok a munkának. Annak vagyok én uram a szerelmese. A múltkor is vettem Pesten egy kávát, mert annak elkészítéséhez még nincs szerszámom. Aztán hozzácsináltam a többit. — Hogy sikerült? — Azt hiszem, jól, szép hangja van: Még nem olyan, mint amiért annak a Kó ... Kona... szóval azénak van, akinek hegedűjéért egy amerikai művész sokezer forintot ígért, és mégsem adta, de azért az enyémnek is szép a hangja. A Kóna. . ■ ha valaki segítene ... Nem tudom, mire volna legnagyobb szüksége. Talán egy jó szóra csupán, talán egy tanácsra, egy szakmai fogásra Remélem, sikerül valahol segítségei találnia. so e. Jól uíaztál? Egy szovjet tiszt, M. Alek- szej Alekszejevics Kornyilov ezredes mesélte el a következő történetet. A két világháború között egy Szibériában állomásozó ezred kiskatonája szabadságot „ Büszkék vagyunk rájuk 1 i»» Úttörők brigádban 4 NÓGRÁD — 1969. június 8„ vasárnap A nemrégiben lezajlott eresztvényi úttörőparlamenten hallottam először róluk: Papp Éva, Tólh Csaba és Vajda Csaba , a salgótarjáni Bartók Béla úti Általános Iskdía (a város legrégebbi iskolája, 1870 körül alapították) hatodikos tanulói — szocialista brigádtagok. A három brigád az Ingatlankezelő Vállalatnál dolgozik. Tóth Csaba, a Gagarin- brigád tagja (a háromszoros szocialista munkacsapat javító- karbantartó munkát végez), Vajda Csaba a Petőfi-brigád- ban tiszteletbeli tag, Papp Éva pedig az Ifjúsági brigád kedvence. Munkahelyük: 40 lakóház Galajda Jenő a fűtésszerelő Ifjúsági brigád vezetője azt mondja: — Nagyon szeretjük az Évikét, gyakran jár hozzánk, ő az egyetlen „női” tiszteletbeli tag.. .örülünk, hogy nekünk jutott. A brigádban tizenhatan dolgoznak, többségében fiatalok, az átlagos életkor: 24 év. Három nőtagja van még a csapatnak, ők másodkezelői beosztásban vannak a hőközpontban. Az Ifjúsági brigád munka- területe negyven salgótarjáni lakóház, illetve intézmény fűtési, melegvízszolgáltatási felszereléseire terjed ki. — Most kezdjük a kéthetes nagy karbantartást. Váltó műszakban dolgozik a brigád, van olyan emberem, akit csak havonta egyszer látok. Papp Évát hamar befogadták. Ha elkezdődik a nyári szünidő és visszatér a táborozásról, sorra járja a munkahelyeket, hozza-viszi az üzeneteket, segít a jó munkaszervezésben. A Galajda-brigád elhatározta, hogy a két hétig tartó nagy karbantartási munkáit két nappal korábban fejezi be. Jó hír ez a kórházi lakótelep, az Arany János utcai házak, a Pécskő út környéki toronyházak és szövetkezeti házak lakóinak. Papp Éva tiszteletbeli tag büszke is a „brigádjára” __ A város legrégebbi iskolájában együtt ülünk a három úttörő brigádtaggal, Krajnák Ti- bornéval és Szabó Ferenc városi úttörőtitkárral. Krajnák Tibor igazgató az első úttörővezetők egyike. Tíz tábort vezetett eddig, kezdettől fogva dolgozik az úttörőmozgalomért. Érdekes és figyelemre méltó az, amit mond: Új típusú kapcsolat — Az Ingatlankezelő Vállalattal egészen friss keletű a kapcsolatunk. Korábban a Zagyva-rakodó volt az iskola patronálója. Ebben az esztendőben léptünk — .mondhatom így is — szövetségre az Ingatlankezelő Vállalattal. A pat- ronálás új módjait kutatva alakult ki ez az érdekes és ritka kapcsolat. Április negyedikén, az üzemi ünnepségen három tanulónkat tiszteletbeli brigádtagnak vették fel. A patronálás számunkra akkor igazán hasznos, ha az iskolai tanulmányi munkát segíti. Sok a hátrányos helyzetű tanulónk, az olyan gyerek, akivel otthon nem törődnek kellő mértékben. . .Hatékony segítséget nyújt a vállalat vezetősége azzal is, hogy beszél a nemtörődöm szülőkkel. Az iskola tanumányi átlaga emelkedett az utóbbi időben és a bukások aránya sem nagyobb — négy—öt százalék — az országos átlagnál. Kölcsönös tájékozódás Az év elejétől tartó újkeletű kapcsolat máris sok szép eredményt hozott az iskolának és üzemnek egyaránt. A kapcsolat ápolásának iskolai felelőse” Bucskó Aladárné mondja: — Havonta egyszer elmegyek személyesen is a vállalathoz. Nagyon előzékenyek, segítőkészek valamennyien. Sok vállalati dolgozónak tanul nálunk a gyerke, örülnek a kiváló tanulókról készített tablónak, amelyet az üzemben helyeztünk el. Az iskolai számtanpéldákhoz a brigádok teljesítménye adja a „nyersanyagot”, szívesebben és talán jobban számolnak a gyerekek, ha ismerősökről van szó! 1 A kölcsönös tájékozódás másik formáját Krajnák Tir bomé, az iskola úttörőcsapatának vezetője említi: — Az iskola faliújságján rendszeresen bemutatjuk az Ingatlankezelő Vállalat szocialista brigádtagjait. Az üzemi rendezvényeken mindig szerepelnek az úttörőink is, de a mi ünnepségeinkről sem hiányoznak az üzemiek. Legutóbb például a pedagógusnapon jártak a Bartók B- la úti iskola öreg falai közölt a vállalat vezetői. Április negyedikén — az emlékez' \s napon, amikor az iskola történetében először úttörő szocialista brigádtagokat avatta külön műsort adtak a pajtások. Papp Éva, Tóth Csaba és Vajda Csaba jó tanulássá i. példamutató úttörőmunkával érdemelte ki a megtiszteltetést. Büszkék vagyunk rájuk! Ezt mondja Tóth Csaba, aki a karbantartó Gagarin-brigáU tágja április óta. — A Gagarin-brigádra én külön is büszke vagyok, ök az elsők a versenyben és»már háromszor szerezték meg a Szocialista címet. Nekünk nagyon sok újat tanítanak, megmutatják, hogyan kell azokat a szerszámokat, egyszerűbb gépeket közeim, amelyekkel az iskola politechnikai műhelyben néni találkozhatunk. Legutóbb a céltáblák kereteit csináltuk együtt... A három gyerek közül kette orvos vagy mérnök, a kislán.' fodrász, esetleg („ha a fodrászát nem megy...”) orvosasszisztens akar lenni. Mindhárman őrsvezetők, tanulmányi átlaguk: 4,9 (!). A brigádban megtanulják a munkát tisztelni-szeretni, tudásukat az őrsben adják tovább. Pataki László
