Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
Hol az ember? Ismerősöm egy közepes nagyságú vállalat kevés számú vezetőinek egyike. Dicséretére legyen mondva, munkahelyi tennivalói mellett neki mert vágni az egyetemnek is, és el is végezte. Utolsó szigorlata éppen a napokban volt. Beszélgetésünk során nem is panaszként, hanem inkább tényként említette, hogy mivel osztályán rengeteg volt a tennivaló, tanulmányi szabadságának csak a telét vette ki. — Nem baj, fő az, hogy a vizsgák sikerültek — tette hozzá. Láttam rajta, idegesebb a szokottnál, a feszített ütemű tanulás erősen igénybe vette. Ráférne a pihenés — gondoltam. Megkérdeztem tőle. hogy a fennmaradt szabadságát mikor szándékozik kivenni. Mosolygott tájékozatlanságomon. A vizsgák befejezése után már nem jár tanulmányi szabadság, világosított föl. — Es ha mégis megpróbálná kikérni? — kérdeztem. — Nem adnák ki — mondta. — Ilyen tekintetben nagyon szigorúak odabent. El kellett, hogy gondolkozzam a dolgon Adva van egy ember, aki hogy munkahr tyén helyt tudjon állni, negyvenvalahány évesen, családosán elvégzi az egyetemet. A neki törvényesen járó tanulmányi szabadságot sem veszi ki, ugyancsak a vállalat érdekében. Es a vállalat erre föl a legkisebb kedvezményben sem részesíti őt. Senkit sem akarok a törvények áthágására buzdítani, de nem tudom elképzelni, hogy az említett probléma megoldására nem lehetné módot találni. Nem hiszem el. hogy annál a vállalatnál, ahol az ember érdekei ennyire háttérbe szorulnak. a dolgoknak az új mechnizmus szerint értelmezett rendje is fennáll. Ideje lenne tenni valamit! B. L. A máinaszedő bányász Nem szeretnők, ha a Magyar Hírlap szerkesztőségében bárki is azt hinné: vitatkozunk június 3. számában megjelent hosszú című, Nógrád megye gazdasági problémáival folgalkozó cikkével. Egy cikkel, melyben a névaláírá-. son kívül alig találni helytállót —, nem lehet vitatkozni. Egy ilyen cikket lehet helyreigazítani, a cikk íróját, Keresztényi Nándort — mindazért, amit írásában helytelenül publikált —, lehet kioktatni, felelősségre vpnni. Ez azonban a Magyar Hírlap fő- szerkesztőjének dolga. A többi aztán szót sem érdemelne, ha a Magyar Hírlap tói nem kapnánk immár másodszor fura tanácsokat arra, miként oldjuk meg Nógrád megye gazdasági, foglalkoztatási gondjait. Néhány héttel ezelőtt egy megkezdett, de vajúdó sorsú beruházás — a Vegyiműveket Szerelő Vállalat salgótarjáni építkezése — kapcsán ajánlotta, mint kézenfekvő megoldást: legyen belőle kertészet. A húmuszától megfosztott, vastag sóderréteggel méternél mélyebben feltöltött, jelentős részében már alábetonozott, beépített területen létesítsenek a nógrádiak üvegházakat — javasolja a Magyar Hírlap cikkírója —, hiszen ezer dolgozót ezzel is munkához lehet juttatni. Az ember hirtelenében nem tudja mire vélni: az ország egyik legtekintélyesebb napilapjához nem illő hozzánem- értéssel, vagy a helyzet tökéletes nem ismerésével áll-e szemben? A június 3-án megjelent „Meditáció több tételben” című írás aztán alaposan ráduplázott erre. Márcsak azért is, mert a rádió kedd reggeli krór nikája ritkán tapasztalt részletességgel ismertette a cikket, érdemes végigfutni mindenekelőtt a benne előforduló adatokon. A „kivagyiságból” épített Karancs Szálló létjogosultságának firtatása után a Cikkíró a bányászat problémáinál terem és közli olvasóival az „eldöntött tényt”: 1971-re 2000 bányász marad a mostani tizenegyezerből. Valójában 1975-re kell befejezni a nógrádi szénbányászkodás leépítését, de erre az időre rr.ég mindig mintegy négyezer c. jlgozója lesz a Nógrádi Szénbányáknak. Kétezer, négyezer, 1971 vagy 1975 — nem mindegy? Nekünk elég gond így is. Különösen, hogy Mátrano- vákon a Ganz-MÁVAG nem — mint a cikk szerzője írta — 3500, hanem csupán mintegy 800—120*0 munkást foglalkoztató üzemei építtet, s hogy a „Nagybátony melletti új kohászati üzem” — a Centrolit — telepítéséről a kormány még nem döntött. Emellett az a tévedés, hogy János-aknán fehérneműgyárat „emelnek” — hiszen az már javában termel — szinte eltörpül. A lényeg a cikkíró szerint úgy is az, hogy ezzel a foglalkoztatási gond „eltűnik”, legalább is, ami a „bányászfelesleget” illeti. Ritka nagy varázslónak tekinthetnők a cikkírót, ha erről a varázslatról az első mondatok után nem derülne ki ugyanaz, mint a többiről — tévedés, felületesség. Folytathatnék a számokkal való zsonglőrködés bemutatását azokkal az adatokkal, amelyeket a megye mezőgazdasági problémáinak érzékeltetésére közöl. Nógrádban „asszonyok művelik a földet, köztük is szinte a legidősebbek már!” — írja, majd mindjárt ez után a nyolcvanhat nógrádi tsz-ből negyvenhatot veszteségessé nyilvánít. Nem sokat törődik azzal, hogy a nők és a férfiak körülbelül fele-fele arányban vesznek részt a nógrádi közös gazdaságok földjeinek megművelésében, termésének betakarításában, s a nők között bőven vannak helyre menyecskék, s még fiatalabb lányok; hogy nem negyvenhat, hanem négy a tavaly deficittel gazdálkodó nógrádi tsz-ek száma. Márpedig az ezekre vanatkozó helyes adatokat írásban, sőt hivatalos jelentésben kapta meg Forgó Imrétől. Azt, hogy a nógrádi mezőgazdálkodás szempontjából a vidék geográfiai viszonyai, a talaj minősége éppenséggel nem ideális — egy kézmozdulattal félresodorta, sőt a vita lehetőségét is elvágta, mondván: „mintha divattá kezdene válni takarózni, mentegetőzni velük”. De ha a megyei iparban munkaerő-felesleg van, a mezőgazdaságban pedig munkaerőhiány, az iparból a mezőgazdáságba kell irányítani a dolgozókat — íme ez a lényeg, ez kézenfekvő, és; egyszerűen érthetetlen, hogy éddig ez még senkinek sem jutott az eszébe. S mindjárt konkrét javaslata is van: ha Nógrád adottságai a bogyós gyümölcs termesztésének kedveznek, termeljenek több bogyós gyümölcsöt, majd leszedi a volt bányász!... Nos, itt azért mintha megérezte volna az önmaga kreálta ellentmondást: az általában, kedvezőtlen természeti adottságok ellenére az iparból a mezőgazdaságba átáramoltatni a munkaerőfelesleget, ráadásul olyan ágazatba, amely a mezőgazdaság általános idényjellegén belül is a leginkább az — a kör négyszögesítése. És kapkodni kezd. Szólamok mögé búvik: „nem szégyen a málnaszedés”. Sürgeti Nógrádban azt, ami ellen több helyen már elburjánzása miatt hadakoznak: fejlesszük a termelőszövetkezeti melléküzemágakat. Aztán ebből is kifogy, s a főváros, nem kétséges, valóban derék téesz- vezetőihöz utasít, akik „-szívesen nyújtanának jó tanácsokat.” Hogy a megye politikai, társadalmi, gazdasági életének vezetőiben mindezekről a kérdésekről más elképzelések élnek; hogy a szénbányászkodás leépítésével várható munkaerő-felesleg foglalkoztatását — illetékes kormányszervek támogatását tudva a hátuk me- gett — mégsem málnaszedéssel óhajtják megoldani; hogy a munkásosztály legforradalmibb rétegének fontosságához méltó kiutat keresve „miféle tárgyalásokon vív még a megyei vezérkar” —- ez Ke- résztényi Nándort, aligha érdekelte. Ha érdekelte volna — megkérdezte volna őket. Mért — itt van igaza: valóban nagy gonddal keresik a megoldást. De ne féljen, ez azért nem szegi kedvüket., Ellenben a cikkében felsorolt, s a hozzá hasonló tippekből — isten ments! — nem kérünk. Majd csak megleszünk valahogy nélkülük. Csizmadia Géza KISZ-esküvő Balassagyarmaton, a Vágóhíd KISZ-szervezetének 25 tagja van.. Felerészben helybeliek, felerészben pedig bejárók. A vonatinduláshoz való igazodás, s az a tény, hogy a tagok többségé nehéz fizikai munkát végezve a munkaidő után már fáradt, megnehezíti az eredményes KISZ-munkát. Am hiába nehezíti: a Vágóhíd KISZ-szervezete így is sokkal többet produkál, mint némely kedvezőbb körülmények között dolgozó alapszervezet. A télen KISZ-névadót tartottak, nemrégen a Fémipari Vállalattal közös klubestet rendeztek, most pedig KISZ-esküvőre készülődnek — Barna Erzsébet és Kohári István esküvőjére. Mivel a menyasz- szony patvarci, az esküvőt vasárnap a patvarci kultúrház- ban fogják megtartani. Antalka István KISZ-ttíkár elmondta: lehet, hogy az elsőt újabb pár esküvője követi. Szigorú számvetés A közelmúltban rendkívül! özgyűlést tartottak a somos- vóujfalui Salgó Hegyvidéke Termelőszövetkezetben. A tanácskozás célja az volt, hogy a szövetkezeti vezetők és tagok közösen beszéljék meg. hogyan vezethetik egyenes útra a közösség kátyúba szorult, megrekedt szekerét. Mostoha viszonyok Mintegy két hónapig szakemberekből alakult bizottság vizsgálódott, dolgozott a közös gazdaságban. „Kifaggatták” a számokat, megnézték a határt, beszélgettek * az emberekkel. Így állt össze az a kép, amely a szövetkezet helyzetét tükrözi. Íme, a szigorú tények! A termelési veszteségek és a különböző alapok hiánya negatív oldalra billentették zárszámadáskor a szövetkezet mérlegét. Hiányzott mintegy másfél millió forint. Az építőbrigád és a pecsenyesütő kivételével a gazdálkodásnak egyetlen olyan ágazata sem akadt, amely elérte volna a tervezett jövedelmet. Ráfizettek a növénytermesztésre, az állattenyésztésre. Még a kőbánya sem hozott bevételt Somoskőújfaluban, amelyből pedig mindenütt jól pénzelnek a termelőszövetkezetek. Az igazsághoz tartozik, hogy a Salgó Hegyvidéke Termelő- szövetkezet rendkívül mostoha körülmények között gazdálkodik. A szövetkezeti vezetőknek itt mindig sok objektív nehézséggel kellett meg- küzdeniök. A szántóföldek nagy része meredek hegyoldalakra fut. Termőképességük gyenge, évről évre nagy károkat okoz a határban az erózió. Aztán a közös birtok is nagyon elnyúlik azóta, hogy a környező kis szövetkezetek egyetlen gazdasággá egyesültek. Van földjük a baglyasi, a karancsaljai határban, a Pécs- kőn és a Dugdelpusztán. A nagy távolság miatt aztán rendkívül magasak a szállítási költségek, drága a termelés. Határozatlan vezetés Mindezeket egészen világosan látják a termelőszövetkezet tagjai. Ám azt is tudják, s ezt Dankó Károlyné, Szabó István, Földi István meg a többiek nyíltan el, is mondták a közgyűlésen, a bajok valódi gyökerét mégsem itt kell keresni. A mostoha természeti adottságok ellenére is eredményesebb évet zárnak, ha sikerül kialakítani a kollektív vezetést, a vezetők és a tagok tevékenységének összhangját. Határozottan, de mindvégig mélységes felelősségtől vezényelve kérték számon a tagok Uhrin János elnöktől és Nagy Ottó főagronómustól, miért nem szervezték, irányították, ellenőrizték jobban a gondjaikra bízott közösség munkáját? Miért nem vonták felelősségre azokat az embereket, akik csak gondot, kárt okoztak a szövetkezetnek? Miért nem bízták meg feladatokkal a vezetőség tagjait, s miért nem tanácskoztak rendszere- ) A kulcsember A Magyamándori Állami Gazdaságban, az igazgató véleménye szerint is, kulcsember Zlinszkl Gábor, a fiatal főállattenyésztő. A hatvanas évek elején szerezte meg a diplomáját és néhány esztendő eltelte után került a nándori gazdaságba. A múlt esztendőben gondos munkája eredményeként a jószágok szép jövedelmet hoztak a gazdaságnak. Mintaszerű az állattenyésztés. A fiatal tehénállomány tbc-mentes. Az egy tehénre jutó évi fejési átlag elérte a 3400 litert, 3,9 százalék zsírtartalommal. A főállattenyésztő ezt csak kezdeti sikernek tartja, tovább emeli a fej éf átlagot. Ennek érdekében javítják a takarmányozást (és új 188 férőhelyes modern istállót építenek. A háromszázas tehénállomány olyan jól kezelt, hogy a reményeket minden valószínűség szerint beváltja. Háromezer a sertés. Kiváló tenyészsüldőkkel, hízókkal rendelkeznek. Az ország különböző tájáról járnak a gazdaságba vásárolni sertéseket. A sertésgondozó . Teknős Pál, aki maga is megyeszerte elismert szakember. A baromfiállományuk hampshire-i fajta. A törzsállomány hatezer darab és hétezer a húscsirkék száma. Most próbálkoznak hízott marhával is: az idén hetvenet hizlalnak. A főállattenyésztő nagy szakértelemmel irányítja az állattenyésztést. Rendszeresen tanulmányozza a belföldi és külföldi szakirodalmat. Az új gazdaságos eljárásokat megbeszéli a munkatársaival, az állatgondozókkal, akik maguk is fiatalok és érdeklődnek az új módszerek iránt. Jó az összhang, gondos a munka. Ennek eredménye, hogy az állattenyésztés a múlt évben a legtöbb jövedelmet hozta a gazdaságnak és nagyon megbecsülik az állattenyésztőket, gondozókat egyaránt. B, Gy. sen a szövetkezeti tagokkal? Nem hallgatta el sem a szanálási bizottság, sem a tagsága, a fiatal főagronómus képességéből is többre futná, mint amennyit most produkál. Ehhez azonban mindenekelőtt az kellene, hogy rendet teremtsen maga körül. Fegyelmezze elsősorban önmagát, hogy másoktól is lelkiismeretes, fegyelmezett munkát követelhessen. Sok szó esett arról is a közgyűlésen, a vezetés bizonytalanságát, határozatlanságát, a következetlenséget bizony alaposan kihasználták azok. akik legszívesebben saját pecsenyéjüket sütögették a közös tűzön. A munkafegyelem hihetetlenül meglazult. S hiába alkalmazzák már évek óta a jövedelemelosztás legkorszerűbb módszerét, a készpénzes munkadíjazást, mégsem ösztönözte eléggé a tagokat. De nem is ösztönözhette, hiszen a gyakorlatban aránytalanságok torzították el az egyébként helyes elosztási elveket. Távol az adottságoktól Idős asszony, az izgalomtól el-elcsukló hangon mondotta el, hogy a termelőszövetkezet nőtagjai milyen sokat dolgoznak. Nehéz vagy könnyű munka náluk egyre megy. Mégsem több az órabérük 3—3,80 forintnál. Annál többet kerestek azonban tavaly is a kőbánya munkásai. Náluk 6400 forint volt a havi átlagkereset. De akad közöttük olyan is, akit 8000 forinttal számoltak el. A tárgyilagosság kedvéért el kell mondani,1 nem gyerekjáték, komoly is, nehéz is a munka a kőbányában. Ám, az semmiképpen .sem indokolt, hogy háromszor annyit keressen egy-egy kőbányász, mint egy termelőszövetkezeti tag. Angyal József, aki 16 évig maga is kőbányász volt, jogosan tette szóvá, semmiképpen sem szabad oyan bért kifizetni sem a kőbányában, sem másutt, ami mögött nincs ott a munka, az új érték aranyfedezete. Ilyen előzmények után, már nem is érte meglepetésként a tagokat, hogy a gazdálkodás fő ágazatai, a növénytermesztés és az állattenyésztés sem hozták meg tavaly a tervezett jövedelmet. A növénytermesztés alapvető hibája abban rejlik, hogy a kialakított vetés- szerkezet sehogyan sem igazodik a lehetőségekhez, az adottságokhoz. Mert mi mással lehetne magyarázni azt, hogy például burgonyával és mákkal évről évre jelentős területeket vetnek be, a termés mindig alacsonyabb. Aztán sok bajt okozott az is, hogy a szakvezetők maguk sem tartják be, a szövetkezeti tagokkal sem tartatják be az alapvető agrotechnikai eljárásokat. Műtrágyát is csak keveset kaptak a földek. A tagok azt is szóvá tették: gyakran előfordult, hogy rosszul szántott, gyengén elmunkált földbe került a mag. Sajnos, az állattenyésztés sem zárta jobb eredményekkel a múlt esztendőt. Az állat- szállások nagy része korszerűtlen, a takarmányozás gyenge, szakszerűtlen. A tehenészetben például mindössze ezer liter a tejhozam, s egy liter tej 11 forintjába kerül a termelőszövetkezetnek. Mindenki helyeselte Földi István megjegyzését, ilyen drágán nem érdemes a tejet kifejni. Ezért az összegért akár négy litert is vásárolhatnak a tagok a salgótarjáni piacon. A sertéstartás színvonala ugyancsak alacsony. Igaz, hogy évente mintegy 160 sertést hizlalnak, azonban minden egyes jószágra kereken ezer forintot fizet rá a közös gazdaság. A közgyűlésen rendkívül nagy érettségről, . komolyságról tettek tanúbizonyságot a Salgó Hegyvidéke Termelőszövetkezet tagjai. A keserű tények megállapítása melleit mégiscsak arról esett a legtöbb szó, hogyan lábalhatnának ki ebből a helyzetből. Mert, ahogy Fenyvesi Imre, a területi pártbizottság titkr -a mondotta, a szövetkezet he)' zete rendkívül súlyos, de n»m kilátástalan. Igen nehéz hert '-. hónapok elé néz a termelő- szövetkezet' vezetősége és tagsága. Sokat és az eddiginél szervezettebben, jobban kell dolgozniok, hogy a helyes kerékvágásba zökkenjen a közös gazdaság élete. Hooyan tovább? Az állam hitellel, állami támogatással sietett a termelő- szövetkezet segítésére. Így a termelőszövetkezeti tagok, -« pénzügyi zavarok ellenére *s megkapják rendszeresen fizetésüket. Ez azonban csak egyik része a dolognak. Hogy mikor áll saját lábára a közös gazdaság, az nagymértékben attól függ, milyen lelkiismeretesen dolgoznak a közösségért a vezetők és a tagok. Helyesen mondotta a közgyűlésen Fenyvesi Imre, Dankó Károlyné és Csáktornyái Béla, az építési brigád vezetője, hogy csak a közösben végzett lelkiismeretes munka hozhatja helyre mindazt, amit az utóbbi években elvétettek. Mert a hiányzó forintok nem a múlt év gazdálkodását terhelik. Évről évre gyűltek, halmozódtak. Éppen ideje, hogy végre tiszta lappal kezdjék a gazdasági évet! A közgyűlés felhatalmazta a vezetőséget, hogy a szanálási bizottság javaslata álapján készítsenek intézkedési tervet. Határozzák meg a legfontosabb, legsürgősebb tennivalókat. Ennek birtokában pedig hozzanak konkrét, határozott intézkedéseket, hogy mielőbb helyre álljon a rend, a nyugalom a tagok körében, a termelőszövetkezetben. A vezetők azt tekintsék alapvető feladatuknak, hogy szervezzék, mozgósítsák a tagokat a kitűzött célok megvalósítására. S következetesen ellenőrizzék a hozott határozatok, intézkedések végrehajtását. Vizsgálják felül, kik azok a vezetők, akik képtelenek ellátni feladatukat, s intézkedjenek, hogy olyan em berek kerüljenek helyükre, akik rátermettek, alkalmasa«: az irányításra, a közösség szolgálatára. Szükség van bizonyos változtatásra, á növénytermesztésben és az állattenyésztésben. Mindenek előtt olyan vetésszerkezetet kell kialakítani, amely a meglevő adottságú.; között a lehető legnagyobb j - vedelmet hozza a közös gazdaságnak. A közgyűlés többéi; között úgy döntött, felszámolják a tehenészetet, hiszen ene csak ráfizet a termelőszöve kezet. Szervezettebbé, hatékonyabbá teszik a munkát, a sertés- és szarvasmarha-hizia- lásnál, a juhászaiban is. Felülvizsgálják a segéd- és melléküzem! tevékenységet, és csak azokat hagyják meg, amelyek valóban segítik, kiegészítik Somoskőújfaluban a mezőgazdasági termelést. Nem lesz könnyű ez az esztendő a termelőszövetkezetben. Keményen, fegyelmezetten kel] dolgozniok a vezetőknek és tagoknak, hogy behozzák az elmaradást. De az erőfeszítést mindenképpen megéri, hiszen a szövetkezeti tagolj maguk mondták el, az egyéni gazdákat is eltartotta a határ. Hogyne élnének hát most meg belőle, amikor a nagyüzem előtt nagyobbak a lehetőségek is. Csak össze kell vetni az emberi észt, az erőt és az akaratot, s az eredmény bizonyára nem marad el. Vincze Istvánná NÓGRÁD — 1969. június 8., vasárnap ^
