Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-05 / 127. szám

A foglalkozási borártalmakról

Szervezetünket külső ártal- lan tisztítószerekkel távolítjuk mák ellen a bőrünk védi. En- el, hanem gyakran haszná- nek a hivatásnak csak akkor lünk krémet is. Ha a kezek tehet eleget, ha ép, sima és bőrének ápolása nem megfe- megl’elelően nedves. Sima ta- lelő gondossággal történik, a pinlatát, kellő nedvességét a bőr gyulladásba jön, és a dol- faggyűmirigyek zsíros és a ve- gozónak a munkát abba kell rejtékmirigyek savanyú váladékának elegye biztosítja. ÉpFéltékenység

ségéről a hámjának állandó, a felület felé irányuló áramlása gondoskodik. A hám a legalsó rétegben képződik, innen halad a felület felé, majd le- hámlik és magával viszi a szennyeződéseket is.

A bőr legérzékenyebb helyei a szőrtüszők nyílásai (itt jelentkeznek az olajkiütések), ide tudnak legkönnyebben beférkőzni a többi bőrártó anyagok is. Érzékenyek még a bőrnek az összefekvő hajlatai (itt jelentkeznek a gombák) és a körömágyak.

Felületét, megszakíthatják a kisebb-nagyobb sérülések, horzsolások, oáekbe könnyen betelepedhetnek a mindenütt jelenlevő baktériumok. Ezek gennyedéseket. keléseket, ekcémát stb. okozhatnak.

Az előírásoknak megfelelően

Erősen zavarják a bőr normális működését mindazok az anyagok, melyek zsírosságát és nedvességét befolyásolják.

Ilyenek a különféle vegyhatá- sú porok, a hosszan tartó meleg — vizes munka, a savas, de főleg a lúgos oldatok, az oldószerek (benzin, terpentin), az ásványi olajok, a sokféle festék, a baktériumok és gombák. Sokszor nem is a szennyeződések, hanem ezeknek a letísztísásához használatos anyagok ártalmasak. A legtöbb károsodást a lúgos anyagok okozzák, mert ezek kiszárítják a bőrt és ezáltal előkészítői lesznek a későbbi megbetegedéseknek. A bőrártó anyagok minél töményebbek és minél tovább érintkeznek a bőrünkkel, annál veszélyesebbek. Ha valaki 8 órát dolgozik meleg vízben, már az is kiszárítja a bőrét. Ezért kell ismerni a foglalkozással kapcsolatos bőrártalmakat. Ezek teljesen, vagy részben az egyén adottságától függően, a munka menetével kapcsolatosak.

hagynia. Különösen azokon a munkahelyeken fenyeget ez a veszély, ahol munka közben a bőrt túlérzékenyítő anyagok is érik. Ezeket az anyagokat a régi dolgozók már jól ismerik (terpentin, chrom stb.). Ök tudják ezekről az anyagokról azt is, hogy már kisebb meny- nyiségük is rövid idő alatt erős gyulladást, ekcémát okozhat. Bőrgyulladás esetén ilyen anyagokkal tovább dolgozni nem lehet.

Mit kel! tenni?

A felelet egyszerű: nem hozzányúlni olyan anyagokhoz, amelyek a bőrünknek ártanak. Ez a szabály nem mindig tartható be. A gépesítés az érintkezést erősen csökkenti, de nem minden gépesíthető és a gépesítés is csak ritka esetben akadályozza meg teljesen az érintkezést. Ilyenkor kell Igénybe venni a munkavédelmi felszereléseket és a védő*, kenőcsöket. A munkavédelmi eszközök közül legismertebbek: a kesztyűk, védőruhák, kötények. Ha kesztyűt használni nem lehet, akkor bőrártó anyagokkal való kozás esetén be kell kenni a kezeket, alkarokat, esetleg az

tisztálkodás után tehát a védőruha, munkaruha helyett tetőtől talpig más ruhát és fehérneműt kell felvenni. A fürdés után törülközzünk jól és a test hajlatait szórjuk be gombaellenes hintőporral (Mi- kofen), mert a bőr gombásodása gyulladásokra, ekcémára hajlamosít nemcsak a beteg helyeken, hanem a kezeken is.

A kezek ápolása

Különös ' gondot kell fordítani a kezek tisztítására, ha a szennyeződés szappannal és meleg vízzel nem mosható le. Az ásványi olajjal szennyezett bőrt kenőszappan és nedves fűrészpor keverékével tisztítjuk. Ez a keverék szódát ne tartalmazzon, mert az mar, de 5—10 százalékos Ultrát adhatunk hozzá. A festékeket letisztítani színtelenítéssel kell. Erre a célra a hypermangán- nak és chlórnak oldatát használjuk, amit feltétlenül kövessen nátriumbisulfitos ázta- tás. Lakkok, kátrányok, bitumen eltávolítása a megfelelő oldószerekbe áztatott tiszta ruhával történjék.

Minden erőszakosabb kézmosást kövesse a bőrnek utó- zsírozása, valamilyen növényi olajjal, vagy állati zsiradékkal, illetve ilyeneket tartalmazó kenőccsel. Hivatalos az M2-es kenőcs (gyártja a Kozmetikai és Háztartásvegyipari V.) Ezzel pótoljuk a bőr elveszett zsírrétegét és elősegítjük a ledörzsölt hám újraképződését is. A száraz kezeket napjában többször és este lefekvés előtt is újra be kell kenni. Glycerin és vaselin a bőr zsírozására nem alkalmas.

A legkisebb bőrgyulladást is azonnal mutassuk meg az orvosnak, aki megállapítja a gyulladás okát és megteszi a megfelelő gyógyító és megelőző intézkedéseket. Nagyobb területre kiterjedő nedvező bőrbajjal a munka nem folytatható. Ha a bőrgyulladás elhúzódik, vagy többször ismétlődik, akkor munkahelyet kell változtatni.

NEM A SZERELMI féltétékenységről akarunk szólni.

Amiről beszélünk, az hatásában egyértelműen káros jelenség. Szakmai féltékenységnek, pozícióféltésnek egyaránt nevezhetjük. Könnyedén le- gyinthetnénk rá, s egyetlen tollvonással kipipálhatnánk a gondok közül, ha csupán az emberi gyarlóság, a kicsinyes önzés ártatlan jelensége lenne. Sajnos, több ennél. Politikai — ha tovább gombolyítjuk a fonalat —, gazdasági probléma is.

Nemrég egy értekezleten hirtelen vita robbant körülöttem. Jobbára agrárszakemberek váltottak itt kemény szavakat, s többen kijelentették, hogy az a gazdasági vezető, aki vonakodva alkalmaz újabb szakembereket — saját presztízsének védelmére, de a társadalom sérelmére — bűnt követ el! Az ilyen vezető nem örül a nagyobb tudással érkező munkatársnak, hanem remegés fogja el: jaj, nehogy a fejemre nőjön! Dehát nem olyan könnyű ám a növekedés. Régi és bevált receptek állnak a féltékeny vezető rendelkezésére. A legkézenfekvőbb: elkedvetleníti az új munkatársat, hátha odébbáll. Ez elérhető, kellemetlen beosztással, jól irányzott lekicsinyítéssel, sértéssel. Legjobb azonban mindjárt az elején kitapintani az „ellenfél” gyenge pontját, ha nincs, akkor ki kell találni, s ennek feltüntetésével kell mindjárt leltárba venni. S állandóan emlegetni a meglevő vagy kitalált fekete pontot. Ezzel együtt már elismerhetjük tehetségét, szorgalmát, jóindulatát, hiszen biztosítékként mindig oda tesszük, hogy: csaRhát... Ezt a csakhátot aztán őrizni kell, mint a kincset.

A FÉLTÉKENYSÉGRŐL vitázva úgy tűnik, nemzedéki vitát is folytatunk. Ez a dolog természetéből adódik: az új szakemberek általában fiatalok. Friss elméleti tudással, ifjúi lendülettel vágnak neki az életnek, amelyre készültek. Tény viszont, hogy híján vannak a gyakorlati ismereteknek. Jó, ha ezt számításba vesszük, de helytelen, ha ezt választjuk „fekete pontnak”, kizáró tényezőnek, „csakhát”- nak. Mert a gyakorlati ismeretekről nem szokás bizonyítványt kiállítani, szemesztereket kijelölni. Meddig köteles hát cipelni a fiatal szakember ezt a „csakhát”-ot? Egy év, öt

év, tizenöt év? Könnyű lenne

klasszikus példákat idézni az irodalomból, művészetből, tudománytörténetből. Zseni persze nem születik minden órában. Vezetésre, felelős, „felnőtt” beosztásba való fiatal azonban bizonyára több akadna, mint amennyi jelenleg a képességeinek megfelelő helyen van. A közvélemény értesült már arról a felmérésről, amelynek adatai szerint a tsz-ek többségében például egyáltalán nincs harminc éven aluli vezetőségi tag. De ismerjük a fiatal műszaki értelmiségiek panaszait is: várjunk, várjunk, fiatalok vagyunk!

A félreértés elkerülése végett: senki nem kívánhatja, hogy mindenütt fiatalokat keli főmérnöki, igazgatói, vagy tsz- elnöki székbe ültetni, s azokat, akik eddig ott ültek, a „kispadra” tanácsolni. A tapasztalat éppen azt igazolja, hogy a jó elméleti felkészültségű, nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek, a derékhad katonái azok, akiken a legtöbb múlik. Amíg győzik kedvvel és energiával, posztjukon a helyük. De igenis figyelni kell a fiatalokra, akik kellő tudással, hasznos igyekezettel, illedelmesen kopogtatnak a nagyobb lehetőségek kapuján. Nem szabad megengedni, hogy kinevezésük, megválasztásuk egyetlen akadálya születésük dátuma legyen, ha egyébként a felelős, „felKi állítás a klubban

A salgótarjáni megyei József Attila művelődési központban működő fiatal képzőművészek stúdiójának tagjai a központ klubhelyiségében rendszeresen kamaratárlatokat rendeznek, amelyeken lehetőségük nyílik tevékenységük eredményének összegezésére, a közönségnek való bemutatkozásra. Jelenleg két stüdiótag munkáit láthátjuk a falakon. Június 1-től 9-ig Ledl László és Nógrádi Andor alkotásaiból nyílt kamaratárlat, amelyet Orosz István rendezett. Mindkét kiállító egyébként rajztanárként tevékenykedik, s munkáik azt bizonyítják, tanárként is sokat tesznek a képzőművészeti nevelésért.

nőtt" munkára alkalmasak.

Könnyű a felelőtlen, szemtelen, cinikus ifjúságról elmarasztaló véleményt fogalmazni. Akadnak sajnos olyanok, akik példát is szolgáltatnak ehhez. Kecskére valóban nem bízhatjuk a káposztát. De most nem ezekről van szó, hanem azokról — s bizton hisszük, hogy ők vannak többen —, akik tudást Is szereztek a felkészülés időszakában, nem csupán az éveket töltötték,

TUDOM. EGYSZERŰ lenne ellenérveket sorakoztatni. Az idősebb, tapasztaltabb, higgadtabb ember biztonságosabban vezethet, irányíthat. Átmeneti években semmi szükség arra, hogy néhány szele- burdi gyereket beengedjünk a „nagy pályára”, hogy ott zavarjanak bennünket a mozgásban. No de — folytatva a hasonlatot —, valahol meg kell tanulnia „játszani” a gyereknek is. Mint ahogy úszni is könnyebb vízben tanulni, mint a tornateremben, vagy a medence partján. Érről van hát szó. Az arra érdemeseket támogatni, bátorítani, türelmesen „edzeni” kell. A féltékenység itt igen rossz tanácsadó. Aki leendő vezetőt nevel, az nem ellenfelet nevel, hanem — utódot. Márpedig egészséges erkölcsi érzékkel rendelkező ember aligha lehet gyerekeire féltékeny.

Salgótarjáni

kórus

V eszprémben

Június 13—15 között Veszprémben rendezik meg az ország úttörő nagykórusainak fesztiválját. Megyénket a salgótarjáni Mártírok úti Zenei Általános Iskola 70 tagú kórusa képviseli. A találkozó programjában a szakmai versenyeken túl szabadtéri hangversenyek és az egyesített kórusok demonstratív hangversenye szerepel. A salgótarjáni úttörőkórust Szilágyi László zenepedagógus karnagy vezeti, részt vesz a találkozón Zeke László megyei szakfelügyelő és az iskola igazgatója, £>a- nisovszky Imre is. ^Tapaszta- latcserére Nagy Zoltán és Timor Ottó pedagógus utazik Veszprémbe az úttörő nagykórusok fesztiváljára.

foglalA. J.

Szára/, durva

A bőrnek károsodása leggyakrabban a bőr szárazságával és durvaságával kezdődik. Ezt egyes üzemekben kb. a dolgozók felénél kisebb-na- gj'obb fokban megtaláljuk. A bőr szárazságán nemcsak azzal javíthatunk, hogy aszeny- nyeződést megfelelő, ártalmatarcot is védőkenőccsel. Ezek különböző szempontoknak megfelelően készülnek. Vannak vízsav-, lúg-, olaj-, fényártalmak ellen védő kenőcsök. Előnyük még az is, hogy a védőkenőccsel bekent kezekről a szennyeződés könnyebben letisztítható. A védőruhák csak akkor felelnek meg hivatásuknak, ha személyi tisztasággal és a munkahely tisztaságával párosulnak. Üzemi

Ugj tét-1 hidegen hengerelt acélszalag elszállításra vár a ‘»•-Mgótarjáni Kohászati Üzemekből

(Koppány György felvétele)

4 NÖGRÁD — 1969. június 5., csütörtök

Gőz Vendel felvásárló idegesein ébredt. Akárhogyan is számolgatta, a hónap vége volt, s ő még nem teljesítette a tervet. Pedig akkor nem lesz prémium, s hiába tervezgették a szép Macáiméval, hogy ebből a dugipénzből ruccannak ki egy—két napra. Imigyen füstölgötl, miközben a kamrában kétszer is meghúzta a pálinkás bütyköst. Az erős kisüsti valamelyest felrázta a gondolatait. Amikor kilépett az utcára, már azon törte a fejét, kinél is járna szerencsével. Hiszen csak három disznó hiányzik. Máskor gyerekjáték volt öt- venet szerződtetni, most meg a jég verje meg, senki sem tolakszik.

Lassan ballagott a falu egyetlen utcáján, s időnként beleszimatolt a levegőbe, mint a nyomot kereső vadászkutya, de csak az akácvirág illatát érezte. Ez ismét megkeserítette a szivét, mert újra a gusztusos bájakkal bíró Macákné tolakodott a gondolataiba. Feledve minden baját mélázgatott, s majd feldöntötte a szembe igyekvőt

— Ne te ne! — hőkölt vissza Vendel.

Róka Marci volt az áldozat, akinek

az imént a lábára hágott. Ügy állt előtte a vékonydongájú, hajlott férfi mint egy eleven kérdőjel. A neve találóan ráillett, mert lángoló vörös hajjal szülte egykor az anyja, de a természete is hasonlított a rókához. Marcit kevesen szerették a faluban, s aki csak tehette, ugratta és kigúnyolta. Céltáblája lett a vicceknek, tréfáknak. Ám ő keveset vetett rá, nem bánta. Együtt nevetett a tréfálkozókkal.

— Elaludtál Vendel? — szólította meg az elgondolkozó férfit. — Vagy valamiben nagyon töröd a fejed.

Vendel erre akkorát sóhajtott, hogy Marci ijedten tudakolta, csak nem beteg? A felvásárló legyintett. mintha azt akarta volna kifejezni, mit, számítana a betegség!

— Nincs meg a terv — nyögte Vendel olyan hangon, mintha az anyja haláláról beszélne.

— Mi hiányzik? — érdeklődött Marci.

j 4 hiányzó disznók |

A felvásárló lemondóan legyintett. Ebből Marci arra következtett, hogy valami nagy baj lehet. De mégsem nyughatott, s megkockáztatott még egy kérdést.

— Nem lehetne valahogyan segíteni?

Vendelben erre mintha feltámadt volna az élet.

— Drága Marcikám! — ölelte át. — Három disznócska kellene. Haj, csak segíteni tudnál — sóhajtozta, s újra a gömbölyded Macákné jutott az eszébe.

Róka Marciban felvillant valami. Megkapta Vendel avitt zakóját.

— Te istenátka! Misem könnyebb ennél. Nekem éppen három disznóm van.

Gőz Vendel úgy érezte erre, hogy a menny nyílik meg előtte. Kövülten bámult a barátjára, majd kirobbant belőle az öröm.

— Barátom, édes haverom! Keblemre! Gyere menjünk a presszóba, ott nyugodtan megbeszélhetjük a részleteket. Passzust nem lehet az utcán írni. Meg aztán egy kicsit öblíteni is kel! — hadarta és a szeme elhomályosodott az örömtől.

Marcit átkarolva vonszolta az eszpresszóig, belökte az ajtót és lenyomta haverját egy' székre. Ugrott a pulthoz, s pillanatokon belül agy-egy deci pálinkát varázsolt eléjük. Kapta a tárcáját, s vette volna elő az iratokat. Marci azonban megfogta a kezét.

— Várj Vendel. Előbb igyunk egyet.

— Igazad van Marcikám — válaszolta, s egyszerre felhajtotta az italt. — Iszol-e még?

Róka intett, hogy igen. Vendel pattant, s újra ittak. A szerződés az asztalon feküdt előttük, még kitöltetlenül. Vendel csak ezt látta, meg Macáknét,

akivel majd elmegy, ha megkapja § prémiumot. Közben már a harmadik decinél tartottak. De mit számit ilyenkor a pénz? Hiszen a prémiumon felül még jutalék is jár neki. Leszerződött disznónként ötven forint. Ebből bőven fedezheti ezt a Ids reprezentációt.

Marci azt tanácsolta Vendelnek, hogy menjenek el a lakásra és mielőtt megírnák a szerződést, tekintsék meg a jószágokat. Vendel hajlott a szóra, de előbb megittak még egy féldecit. Vendel nagy buzgalmában megvett egy félliteres palack barackot, s a hóna alá vette. Jó lesz majd áldomást inni.

Enyhén ingadoztak végig az utcán. Nagyot köszönteik mindenkinek, akivel találkoztak. Vendel még Nagy Palinak is szívélyesen integetett, pedig már két éve nem szóltak egymáshoz. Félórába telt, amíg megérkeztek Mar- ciékhoz. Az udvaron nagy csend fogadta a két jókedvű férfit. Marci felesége már elment a határba. Vendé tüstént az ólhoz mérte lépteit, de Róka még visszahúzta.

— Várj, még pihennek! Fel ne zavarjuk őket, mert megriadnak, s a jószágnak árt az izgalom ...

A felvásárló zúgó fejjel rogyott az asztal mellé. Belekotort a zsebébe. A szerződési papírt kereste. Marci azonban már bontotta az üveget és töltött Ittak. Űjra ittak. Félig volt az üveg amikor Vendelben felágaskodott az értelem.

— No, lássuk a disznókat!

Mind a ketten odabotorkáltak az ól- "hoz, de abban a felvásárló nem látott semmit. Az egyik sarokba valaki oöa- hajított egy halom füvet, s csak ez a csomó mozgott. Vendéi felordított.

— A jószentségedet! Hol vannak a disznók?

Marci báván elvigyorodott. s a fű- csomóra mutatott.

— Ott vannak közte. Három sündisznócska. Tegnap hoztam az erdőről..,

Pádár András