Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

Együttműködés- a békepolitikáért Majna-Frankfurtban meg­tartották a Német Kommu­nista Párt vezetőségi ülését, amelyen a választási kam­pány kérdéseit vitatták meg. Kurt Fachmann, a párt el­nöke b számolójában felhívta a figyelmet arra, hogy az NSZ uralkodó körei i küszö­bönálló Bundestag-valasztások előkészítése során minden ed­diginél szélsőségesebb jobb­oldali irányvonalat követnek es megpróbálják nacionalista jelszavaikkal elkábítani a né­pet. Rámutatott, hogy a balol­dali erőknek a választásokra olyan politikai tömböt kell létrehozniuk, amely képes megakadályozni a további iobbratolódást és demokrati­kus alternatívákat biztosíthat az ország számára. Bachmann felszólította az NSZK összes demokratikus erőit: követel­jék a választási harc folya­mán. hogy Bonn az atomso- rompó-egyezményt haladék­talanul írja alá. A Német Kommunista Párt elnöke megújította azt az in­dítványát, hogy pártja együtt­működjék a szociáldemokra­tákkal az NSZK jobbratolódá- sa ellen, a demokratikus re­formokért és a tényleges bé­kepolitikáért vívott harcban. (MTI) Lemondott Bo •lumi Simon Hétfőn Prágában megtartot­ták a CSKP városi bizottsá­gának rendkívüli ülését, ame­lyen megvitatták a Központi Bizottság májusi plénumának következtetéseit, és a velük kapcsolatos feladatokat. A plénumon a CSKP Köz­ponti Bizottsága Elnökségének és cseh irodájának tagjai is részt vettek, köztük Gustáv Husák a CSKP Központi Bi­zottságának első titkára. Cer- nik miniszterelnök, a Közpon­ti Bizottság Elnökségének tag­ja, Strougai, a Központi Bi­zottság cseh irodájának elnö­ke és Kempny, a Központi Bi­zottság titkára. Az ülés elfogadta Bohumil Simonnak, a városi pártbizott­ság első titkárának lemondá­sát. Az első titkári tisztségbe Oldrich Matej kát választották meg, aki eddig Prága IX. ke­rületének párttitkára és a Központi Bizottság cseh iro­dájának tagja volt. (MTI) A nemzetközi tanácskozás előtt Fontos szakasz az egységért A Pravda keddi száma „A moszkvai tanácskozás küszö­bén” címmel Ismerteti Knud Jespersennek, a Dán Kommu­nista Párt elnökének nyilatko­zatát. A dán kommunisták — hangsúlyozza Jespersen — úgy tekintenek a kommunista és munkáspártok képviselőinek küszöbönálló tanácskozására, mint korszakos eseményre. Ezenkívül nagyjelentőségű az a tény, hogy oly sok kommunis­ta és munkáspárt fog részt venni az eszmecserében, a vi­lághelyzet értékelésében, azok­nak az intézkedéseknek a ki­dolgozásában, amelyek maxi­málisan biztosítják erőnk lat- bavetését az imperializmus el­len vívott harcban. Azok a nagy remények, amelyeket az előkészítő bizottságnak a ta­nácskozás előtt szétosztott anyagaihoz fűztünk — beiga­zolódtak. Ezek a dokumentu­mok tartalmuknál fogva rend­kívül fontosak, hasznosak, és a Dán Kommunista Párt teljes mértékben támogatja őket. Természetesen a nemzetközi tanácskozáson kifejtjük néze­teinket azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a mi szemünkben a legnagyobb je­lentőségűek. Törekszünk épí­tően hozzájárulni a legfonto­sabb probléma megoldásához, a kommunista és munkáspár­tok akcióegységéhez. Fontos szakasz az egységért vívott harcban” — ezzel a címmel közli az első oldalon a Pravda Komócsin Zoltánnak, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának, az MTI és a Népszabadság moszkvai tu­dósítói számára adott nyilatko­zatát az előkészítő bizottság záróül ésszak áról. A Pravda kommentárt fűz a latin-amerikai országok dol­gozóinak viharos erejű fellé­péseihez. A szovjet sajtó ve­zető lapja megállapítja: az Egyesült Államok dominikai agressziója óta, amikoris a Rio Grande do Norté-től a Hoom-fokig latin-amerikaiak milliói tüntettek az Egyesült Államok imperializmusa el­len, a politikai osztályharcok hulláma nem csapott olyan magasra a latin-amerikai kon­tinensen, mint most. ) A szovjet hírmagyarázó fontos jelenségként ítéli meg, hogy a sztrájkoló és tüntető latin-amerikai dolgozók a gaz­dasági követelések mellett po­litikai követelésekkel is fel­lépnek. Tiltakoznak az észak­amerikai szoldateszkának a nemzetközi helyzetet kiélező irányvonala ellen, felhívják a latin-amerikai közvéleményt: fokozzák a harcot azért, hogy a kontinens lerázza a fosz­togató észak-amerikai mono­póliumok igáját. (MTI) Vietnami jelentén Bombázások Saigon körül Thieu tűé« uiiudig tartózkodik Meglepő döntés Altalanos meglepetést kel­tett az az abidjani közlés, hogy az Elefántcsontpart Köz­társaság kormánya minden magyarázat nélkül úgy dön­tött, hogy megszakítja diplo­máciai kapcsolatait a Szov jetunióval. A Szovjetunió és Elefánt­csontpart Köztársaság két év­vel ezelőtt létesített diplomá­ciai kapcsolatot egymással. Ez megfelelt mindkét ország népei érdekelnek és kölcsö­nös óhajának a barátság és az együttműködés viszonyai­nak fejlesztésére. Ezért joggal felvetődik a kérdés: miért volt szüksége a köztársaság kormányának er­re a lépésre és kiknek az ér­dekében cselekedett így? Még a mindenre magyarázatot ta­láló nyugati sajtó sem érti ezt. Nyilvánvaló, hogy az ele­fántcsontparti kormány döm tése mindenekelőtt az ország népének nemzeti érdekeit ká­rosítja meg, hiszen ez a nép jól tudja, hogy a Szovjetunió megbízható barátja és szövet­ségese az afrikai népeknek a nemzeti függetlenségért, a gyarmatosítás és az Imperia­lizmus ellen vívott harcuk­ban. (MTI)-------/-------­A saigoni amerikai pa­rancsnokság kedd reggeli je­lentésében csak kisebb mér­tékű harci tevékenységről szá­molt be. A legutóbbi 24 óra alatt a hazafiak az amerikai tengerészgyalogosok Hűé kö­zelében levő táborát, egy Sai­gontól 55 kilométernyire észak­nyugatra fekvő amerikai had­osztályközpontot és egy Da Nangtól délre kiépített meg­erősített előőrsöt lőttek raké­tákkal, illetve aknákkal. B—52-es amerikai óriás­bombázók Saigon körül és a központi fennsík vidékén haj­tottak végre hét bevetést a legutóbbi tizenkét óra alatt. Thieu dél-vietnami elnök Tajvanon és Dél-Koreában tett hivatalos látogatása után, kedden visszaérkezett Saigon­ba, ahol most felkészül Nixon elnökkel vasárnap kezdődő megbeszéléseire. A saigoni re­pülőtéren reá váró újságírók­nak nem volt hajlandó nyilat­kozni, csak annyit mondott, „majd a televízióban látjuk egymást”. Thieu Tajpejben tett ötna­pos hivatalos látogatásának befejezésével sajtóértekezletei tartott, ahol a többi között ki­jelentette, hogy Nixon elnök­kel való közelgő találkozóján tárgyalni fognak arról, hogy Dél-Vietnamban a saigoni kormány csapataival helyette­sítsék az amerikai katonákat. Szándékában van — tette hozzá, hogy megvitasson egy „konkrétabb békeprogramot” is, de kizárta egy koalíciós kormány lehetőségét. Han­goztatta, hogy a saigoni re­zsim inkább egyedül folytatja a vietnami háborút, minthogy elfogadja egy koalíciós kor­mány gondolatát. (MTI) tey szemtanú elmond itt lességű folyó mentén még ébe­rebben őrködtek a szovjet ha­tárőrök. A második, véres pro­vokációra március 14—15-én éjjel került sor. r Újabb provokáció A kedves vendég — Anato- barátsággal viseltettek egy- Üj Belesik, a ltemerovói Kuz- más iránt. A szovjet kórház baszsz c. napilap olvasószer- rendszeresen fogadta a bete- kesztője — kétszeresen is hi- geket az Usszuri túlsó part­telt érdemlő elbeszélője az járói. A kínai anyák szovjet Usszuri folyónál március 2. kórház szülészeti osztályán és március 14— 15-én lezajlott hozták világra gyermekeiket, kínai provokációknak. Ugyanis Az emanszki kórházban nem jelen volt azon a baráti be- tettek különbséget a hazai és a szélgetésen, amelyen Jurij Ba- kínai betegek között. S ezt a ba- banszki őrmester, a kínai pro- ráti kapcsolatot a szovjet ha- vokáció egyik szemtanúja, tárőrség mindig csak segítette, majd pedig annak visszaverő­je, részletesen ismertette az eseményeket. Másrészt Belesik maga is az Usszuri mellett — a Damanszkij-szigettől 18 ki­lométerre született és élt 18 éves koráig. Szülei ma is a szibériai folyó egyik partmenti községének lakói. A békés folyó Az Usszuri igen békés folyó. a „ ____________, S zámtalan sziget teszi ro- mást érték és egyre sűrűbbet« montikussá. A Dainanszkij- yeUek a határprovokációk. budapesti*0™ Mafgitoigetünl^ A határincid,ensek korábban ÄÄntegy málfe, kilomé- nem léptéje tói a -ndes ^ro­ter. szélessége pedig 600 mé- vokaciok hatarát. Összetűzésre tér. Az északi szél dünákat, soha sem került sor. Sztt e homokzátonyokot, kisebb dóm- kov főhadna^ a ^ovjet uza bokát hordott össze a sziget neveben felszólította a kína déli partjai mentén. határsértőket és azok mindig A két part mellett élő orosz, csendben visszavonultak és kínai parasztok mindig jó Március 2-an is (elemtették Civilek az első sorban A határprovokációk — 1863 — előtt az Usszuri mentén le­cserélték a kínai lakosságot. A régi, tősgyökeres kínaiakat az ország belsejéből ide szállított fiatalok váltották le. S ezzel megváltozott a helyzet. Elmúlt a békés, barátságos élet, egy­NŰGRÁD — 1969. június 4., szerda a határsértést és az őrsparapcs- nok két rajjal indult a hely­színre. A géppisztolyokat váll­ra vetve érkeztek a lassan kö­zeledő kínaiak elé. Sztrelnyi- kov — amikor meglátta a tö­megesen szovjet területen álló kínai polgárokat — a szokásos hivatalos felszólításra készült. Nem volt ideje befejezni. Az első sorokban álló ci­vilruhás kínaiak szétugrottak és mögöttük a katonák tüzet nyitottak a szovjet határőrök­re. Az első sortűz leterítette a főhadnagyott és katonáit. Babanszki őrmester lema­radt őrsparancsnokától, mert annak páncélkocsiját teherau­tóval követte. Már csak a sor tűzre érkezett a helyszinre. Parancsa rövid volt: — Feküdj! Tűz! A provokátorok meghátrál- Luk. Az északi szél által évszáza­dokon ál összehordott homok­buckák mögött kerestek me­nedéket. Az egyik szovjet ha­tárőr filmfelvevőt és fényké­pezőgépet is vitt magával. Így szokás ez már, hogy megörö­kítsék a sorozatos határsérté­seket. A filmfelvevőt maguk­kal vitték a kínaiak. A fény­képezőgépet nem találták meg, testével takarta el a halott ka­tona. Az Usszuri határvidékét megerősítették. A Duna-szé­Leonov ezredes, a határőri­zeti körzet parancsnoka is a helyszínre sietett, hogy segít­sen katonáinak. Páncélkocsi­ját találat érte. Megsebesült. A határőrök nem késlekedtek. Kiemelték a páncélautóból, hogy elsősegélyt nyújtsanak neki. Leonov ezredes magas, mesz- sziről is szembetűnő alkatú ka­tona volt. Fején az ezredese­ket, tábornokokat megillető és megkülönböztető föveg. Ez­redesi arany vállapja mesz- szire csillogott. A kintiak is észrevették. A homokbuckák mögül egy sorozattal leterítettók a határ­őrizeti körzet parancsnokát. Babanszld mondta el, hogy a körülötte szorgoskodó kato­náknak nem történt semmi baja. Ez is provokáció volt. Leomovot — halála után — a Szovjetunió Hőse címmel tün­tették ki és beválasztották a városi tanácsba. A cingár legény Apró epizódok teljesen lé­nyegtelennek látszó esemé­nyek is sokszor nagy hőstette­ket takarnak. Még az első pro­vokációs támadásnál történt, hogy a szomszéd őrs pa­rancsnoka katonáival együtt a veszélyeztetett Damanszkij­A lengyel választások eredménye Az országos választási bizottság közzétette a Lengyel Népköztársaság június 1-én megtartott nemzetgyűlési és néptanácsi választásainak hivatalos végeredményét. A közlemény szerint a választásra jogosultak száma huszonegymillió 149 ezer volt. Közülük 20 642 000-en sza­vaztak, apai a választásra jogosultak 97,6 százaléka, össze­sen 20 635 000 érvényes szavazatot adtak le. A Népi Egységfront jelöltjeire 20 473 000-ren szavaztak. Az érvényes szavazatok 99,2 százalékát kapták. A nemzetgyűlés 460 új képviselője közé beválasztották a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­jait és póttagjait, valamint a Lengyel Egyesült Néppárt és a Demokrata Párt vezetőit. (MTI) A második forduló előtt Lehel Miklós, az MTI párizsi tudósítója jelenti: A francia köztársasági el­nökválasztás első fordulója, a baloldal megosztottsága kö­vetkeztében a jelek szerint „túlságosan is jól sikerült” a jobboldalnak és ez erősen nyugtalanítja az uralkodó osz­tályokat. Ez a nyugtalanság jut kifejezésre azonban az erőfeszítésekben, amelyek Alain Poher Ideiglenes köz- társasági elnököt a jelöltség­től való visszalépésre kíván­ják rábírni. A centrista-jelöl­tet támogató politikusok kö­zül a szélsőjobboldali Tixier- Vignancour, a centrista vezér­karhoz tartozó Bertrand Mot­te, Jacques Médecin nizzai polgármester máris felszólí­tották erre Pohert, és ebben a francia polgári sajtó vezető lapjai, a Figaro, a Le Monde is támogatja őket. Az ideigle­nes köztársasági elnök azon­ban mindezideig makacsul visszautasította ezeket a ja­vaslatokat és elutasította an­nak a giscardista képviselők­ből és szenátorokból álló kül­döttségnek a fogadását is, amely erre kívánta felszólíta­ni. A választási törvény sze­rint azonban, ha Poher mégis a visszalépés mellett dönt, ezt csütörtök éjfélig még megteheti. Ebben az esetben Georges Pompidou ellenfele a második fordulóban a múlt vasárnap a harmadik helyre jutott kommunista jelölt, Jacques Duclos lenne. Az Alain Poher visszalépé­sét ajánló politikusokat több meggondolás is vezeti. Egy­részt világosan látják, hogy egy Pompidou—Poher párvia­dal túlságosan és nyilvánva­lóan meghamisítja a mai Franciaország politikai front­vonalait, amelyben a válasz­tóvonal nem Pompidou és Po­her között, hanem a mindkét körzetbe sietett. Találat érte. A sebesült tisztet Valerij Za­harov vette vállára és sietett vele a kórházba. Valerij cingár legény. Alig 19 esztendős és sorkatona. A főhadnagy bizony sokkal tes­tesebb nála. Kérleli is útköz­ben: — Vegyél a másik váltadra. Így elfáradsz a cipelésben! — Semmi ez! :— mondja a kiskatoma és szuszogva megy tovább. A kórházban azonnal műtőasztalra kerül a sebesült főhadnagy, Valerij Zaharov határőr pedig a sarokba hú­zódik. Ügy gubbaszt ott, mint a szárny aszegett madár. Lóg az egyik válla. — Elfáradtál? — kérdi tőle az orvos. — A vállam fáj... — Mutasd! A ruhán még nem ütött ót a vér, de a seb súlyos volt. Valerij Zaharov azért nem tudta átvenni az őrspurancsno- kot másik vállára, mert a provokációnál maga is megse­besült Nem hittük A sorkatonát őrvezetővé lép­tették elő és magas kitüntetést kapott. Hót így történt ! Babanszki keserűen emlí­tette: szinte a szemünk lát­tára készültek fel a túloldalon a provokációra, de mi a saját szemünknek sem hittünk. Mindig bíztunk a józan ész­ben. .. ü. B. jelölt által képviselt jobbol­dal és a baloldal között húzó­dik. Ez utóbbinak fő ereje — ez vasárnap is bebizonyoso­dott — a Francia Kommunis­ta Párt. Másrészt a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának hétfői döntése azzal a veszéllyel fenyeget számukra, hogy ezt a válasz­tóvonalat a „pecázók pártjá­nak” tömeges megjelenése, vagyis azoknak a néma tün­tetése, akik június 15-én a szavazólap helyett a horgász­botot veszik a kezükbe, a jobboldal vasárnapi sikere után erőteljesen kifejezésre juttatja a baloldali ellenzék erejét és ha negatív módon is, de összekovácsolja egysé­gét. Az ebben az esetben min­denképpen nagyarányú tar­tózkodás egyúttal erősen le­csökkenti Pompidou különben biztosra vehető választási győzelmének erkölcsi értékét, mert a mögötte felsorakozó többség gyakorlatilag csak <a szavazópolgárok kisebbségét képviseli. Alain Poher és azok, akik továbbra is fenn akarják tar­tani az ideiglenes köztársasá­gi elnök jelöltségét viszont azzal érvéinek, hogy Alain Poher visszalépése lehetővé tenné a Francia Kommunista Pártnak, hogy Jacques Duclos neve körül a szavazatok aránylag magas százalékát összegyűjtve, újra egybeko­vácsolja a baloldal megbon­tott egységét. (MTI) Űrhajósok találkoztak Két szovjet és három ame­rikai űrhajós találkozott hét­főn a párizsi nemzetközi repü­lőgép-kiállításon és olyan jól érezte magát, hogy a terve­zett Időnél órákkal tovább maradt együtt vodka-partin egy hatalmas szovjet repülő­gép belsejében. A találkozó úgy kezdődött, hogy McDivitt, Scott és Schweickart meghívta Satalo- votés Jeliszejevet, nézzék meg belülről az Apollo—8 űrhajót. Schweikart, Satalov és Jeli- szejev beszállóit a háromsze­mélyes kabinba és a tolmács az ajtón behajolva fordította a feltett kérdésekre adott mű­szaki magyarázatot. Ezután McDivitt javasolta, hogy néz­zék meg együtt a kiállításon bemutatott Szojuz holdrakétát. Előbb azonban bementek at amerikai pavilonba és koccin­tottak. Beszélgetés közben McDivitt elmondotta, hogy 1965-ben találkozott Gagarin- nal, a világ első űrhajósával. Később a szovjet űrhajósok hívták meg az amerikai kol­légákat a szovjet pavilonba, s az őket szorosan körülvevő közönség előtt folytatták 3 műszaki eszmecserét. A szovjet pavilonból előbb egy Jak—40 típusú lökhajtó- sos szovjet géphez, majd a hatalmas Antonov—22 katonai szállítógéphez mentek, ess utóbbinak a belsejében foly­tatták a beszélgetést, ahol ka­viárral és vodkával kínálták meg a vendégeket. Végül is a tervezettnél két órával később és egy következő programot másfél órával lekésve, távoz­tak az amerikaiak. (MT1>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents