Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-20 / 140. szám

FELHÍVÁS a Lenin,”centenárium megünneplésére A kommunista és munkáspártok nemzetkö­zi tanácskozása (elhívással fordult minden kommunistához, mindenkihez, aki a társada­lom szocialista átalakításáért harcol, a béke és a haladás minden hívéhez, hogy méltókép­pen emlékezzenek meg a nagy Lenin születé­sének 100. évfordulójáról. A nemzetközi tanácskozás június 17-i záró­ülésén egyhangúlag elfogadott felhívás a kö­vetkezőképpen szól: ..Most, hogy közeledik Lenin születésének 100. évfordulója, a kommunista és munkás­pártok tanácskozása forradalmi korszakunk halhatatlan, lángelméje felé irányítja gon­dolatait. Lenin neve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének, a világ szociális arculatát gyökeresen megváltoztató hatalmas forradalmi történések jelképévé vált. E for­radalmi változások a szocializmus és a kom­munizmus felé fordították az emberiséget. Lenin kiemelkedő gondolkodó volt. aki min­den, vonalon tovább fejlesztette azt a tudo­mányt, amelyet Marx és Engels alapított meg: a dialektikus materializmust, a politikai gaz­daságtant, a szocialista forradalomnak és a kommunista társadalom építésének elméletét. Lenin hozta létre a bolsevik pártot, amely az első új típusú proletár párt volt, Lenin ve­zette a világ első győzelmes szocialista forra­dalmát, megteremtette a történelem első pro­letár államát, a szovjet szocialista demok­ráciát. Lenin törhetetienül harcolt az imperializ­mus és a reakció ellen, védelmezte a dolgozók valamennyi osztagának akcióegységét a közös > osztályellenség elleni harcban; következetes internacionalista volt, a népek egyenjogúsá­gának, békéiének és barátságának bajnoka, iz­zó haraggal ítélte el a faji megkülönböztetés és a sovinizmus minden megnyilvánulását; minden elnyomott nép barátja volt; megmu­tatta, hogyan kell győzelmesen harcolni a gyarmati rendszer ellen, a népek független­ségéért és szabadságáért, önrendelkezési jogá­ért. Lenin, a nemzetközi munkásosztály elismert vezetője, a proletariátusban látta azt a ve­zető erőt, amely meg tudja valósítani a kapi- talizmus megdöntésének és a társadalom szo­cialista átalakításának világtörténelmi külde­tését. Kidolgozta a munkásosztály és a paraszt­ság szövetségéről szóló tanítást. A munkás­mozgalom egységét védelmezve, kérlelhetet­len volt az opportunizmus minden formá­jával szemben. A leninizmus hatására a 'tnunkásoeztály, a nép, a szocializmus ügye iránt fenntartás nél­kül áldozatkész kommunisták nemzedékei nőttek fel. Lenin élete és tevékenysége, kivá­ló. tulajdonságai, amelyek mint forradal­márt, elvtársat, embert jellemezték, örökké lelkesítő pélcfaként állnak világszerte a for­radalmi harcosok milliói előtt. A leninizmus zászlaja alatt a forradalmi mozgalom az országok többségében új színvo­nalra emelkedett, megalakultak és megiz­mosodtak a kommunista pártok, a nemzetkö­zi kommunista mozgalom korunk világot át­fogó, legbefolyásosabb politikai erejévé vált. A világszocializmus, a munkás- és a nem­zeti felszabadító mozgalom tapasztalatai iga­zolták a marxista—leninista tanítás nemzet­közi jelentőségét. A szocialista forradalom győzelme az országok egy csoportjában, a szocialista világrendszer létrejötte, a munkás- mozgalomnak a tőkésországokban elért vív­mányai, a volt gyarmati és félgyarmati né­pek megjelenése az önálló társadalmi-politi­kai tevékenység színterén, az imperialistaelle­nes harc sohasem látott fellendülése bizonyít­ja a korunk alapvető szükségleteit kifejezésre juttató leninizmus történelmi igazságát. Ma teljes joggal mondjuk Lenin tanításáról ugyanazokat a szavakat, amelyekkel ő a marxizmust jellemezte: ez a tanítás minden­ható, mert igaz. A marxista—leninista elmé­let, s ennek alkotó szellemű alkalmazása a konkrét viszonyok között, lehetővé teszi a tudományos válasz kidolgozását azokra a kérdésekre, amelyek a világot átfogó forradal­mi mozgalom minden csapata előtt felmerül­nek, bárhol is tevékenykedjenek. A marxizmus—leninizmushoz, e nagy inter­nacionalista tanításhoz való hűség a kommu­nista mozgalom további sikereinek biztosí­téka. A kommunisták abban látják feladatukat, hogy a harcban bármely ellenféllel szemben szilárdan megvédjék a marxizmus—leniniz­mus, a proletár nemzetköziség forradalmi el­veit, következetesen átvigyék a valóságba eze­ket az elveket, állandóan fejlesszék, s az osz­tályharc, a szocialista építés legújabb tapasz­talatai alapján gazdagítsák a marxista—leni­nista elméletet. A kommunisták mindik hű­ségesek lesznek a leninizmus alkotó szellemé­hez. A közelgő Lenin-jubileum világraszóló je­lentőségű történelmi évforduló. A kommunis­ta és munkáspártok forradalmi tevékenysé­gük aktivizálásával köszöntik az évfordulót és emlékezetessé teszik azzal, hogy fokozzák politikai és ideológiai munkájukat a töme­gek között, bővítik és erősítik soraikat, min­den erejüket latba vetik, hogy mozgósítsák a dolgozók forradalmi energiáját az imperializ­mus ellen, a szocializmus ragyogó eszményei­ért vívott harcra. A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának résztvevői felhívással fordul­nak minden kommunistához, mindenkihez, aki a társadalom szocialista átalakításáért harcol, a haladás és a béke minden hívéhez, hogy méltóképpen emlékezzenek meg a nagy Lenin születésének 100. évfordulójáról. Tanulmányozzátok Lenin műveit! Megta­láljátok bennük az ihlet kimeríthetetlen for­rását a reakció és az elnyomás ellen, a szo­cializmusért és a békéért folytatott harchoz. Lenin műveinek megismerése segítséget nyújt a fiatal nemzedéknek, hogy jobban lássa ko­runk forradalmi távlatait. Ismertessétek szé­les körben a leninizmus vívmányait, a szo­cialista országok, a kommunista pártok, a for­radalmi erők sikereit! Világ dolgozói, népei f A lenini eszmények diadala érdekében fel­hívunk benneteket, s vegyetek részt tevéke­nyen a munkásosztály nagy és nemes harcá­ban a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért! Emeljük magasabbra a leninizmus zászlaját a világ forradalmi megújhodásáért vívott harcban! Éljen a leninizmus!" Történelmi jelentőségű tanácskozás volt (Folytatás,az 1. oldalról.) — felelte Kádár János — a testvérpártoknak figyelmesen meg kell hallgatniok egymás álláspontját, meg kell érteniök annak indítékát, majd elvi alapon ki kell fejteniök néze­teiket, s ily módon közelíteni azokat egymáshoz. — A véleményeltérések rész­ben Ideológiai, részben politi­kai természetűek. Az ideoló­giai kérdésekben csak a tudo­mány módszerét használhat­juk, s ez eltér a napi politika módszerétől, össze kell gyűj­teni, elemezni, értékelni kell a tényeket, kidolgozni a fő kö­vetkeztetéseket, majd egybe­vetni a különböző testvérpár­tok elemzéseinek eredményeit. Csak a kommunista világmoz­galom tapasztalatainak összes­sége adhatja meg az igazi vá­laszt arra a kérdésre, hogy mi a marxista—leninista igazság, vagyis mi egy adott probléma helyes, marxista—leninista ér­telmezése. — Ami a politikai nézetel­téréseket illeti, tudvalevő, hogy a testvérpártok a legkü­lönbözőbb feltételek között dolgoznak, s ennek megfelelő­en eltérő taktikát alkalmaz­nak. De az alapvető érdekek közösek, mert egységes az el­tökéltség az imperializmus el­leni harcunkban, egységesek vagyunk abban, hogy erősíte­nünk kell összefogásunkat. A nézeteltérések leküzdésének legjobb útja a közös munka és a közös harc. Egyébként hadd jegyezzem meg, ameny- nyiben nézeteltérések jelent­keznek, jobb és egészségesebb, ha nem térünk ki előlük, ha­nem nyíltan, elvtársiasan és bátran beszélünk róla. — A távolmaradott pártokat — mint azt küldöttségünk saj­tóértekezletén említettem — különböző okok vezették. Most még egy lépéssel tovább me­hetek: a tanácskozás úgy fog­lalt állást, hogy az alapvető dokumentumokat megküldik a világ minden kommunista és munkáspártjának — a távol­maradottaknak is — abban a meggyőződésben, hogy ezek az okmányok közös harcunk olyan politikai platformját je­lentik, amelyek megvalósítá­sából mindenki kiveheti ré­szét, s amelyhez még utólag is lehet csatlakozni. I Azzal kapcsolatban, hogy az értekezletről tu­dósító nemzetközi új­I ságírógárda körében és világszerte nagy figyel­met keltett a tanácsko­zás nyilvánossága, — Kádár János a követke­zőket mondotta: — Jó sajtó- és propaganda- munka nélkül politikai és tár­sadalmi célokért harcolni nem lehet. A nyilvánosságnak mind az előkészítő munka időszaká­ban, mind pedig a tanácsko­zás idején nagy jelentőséget tulajdonítottunk. A konzulta­tív találkozó házigazdáiként igyekeztünk megkönnyíteni a sajtó munkáját, és a testvér- pártokkal egyetértésben lehe­tővé tettük, hogy szinte együtt éljen a tanácskozással. Ezt na­gyon fontosnak tartottuk. A kommunista mozgalmat ugyanis szinte egész története során végigkísérte az osztály­ellenségnek az a vádja és rá­galma, hogy titkos, összeeskü­vő céljai vannak. Valójában mozgalmunk kezdettől fogva nyílt. A mi céljaink már azért sem titkosak, mert nem csu­pán a kommunisták céljai, még kevésbé csak a kommu­nisták érdekeit szolgálják, ha­nem a nemzetközi munkásosz­tálynak, valamennyi dolgozó­nak, mindazoknak az érdekeit, akik emberi módon akarnak élni. I Közvéleményünket ért­hetően érdekli — hang­zott az újabb kérdés —, milyen munkát végzett I az MSZMP küldöttsége a dokumentumok ki­munkálásában, a test­vérpártok küldöttségei­vel való megbeszélése­ken. Kádár János erre ezt mon­dotta : — Pártunk képviselői az előkészítés folyamán és a ta­nácskozáson egyaránt aktívan részt vettek a munka minden mozzanatában, valamennyi ok­mány megfogalmazásában. Ott voltak a szerkesztő bizottság­ban és a titkárságban. Ez utóbbi négy társelnökének egyike delegációnk tagja volt. Csaknem minden testvérpárt képviselője elismerését és kö­szönetét fejezte . ki az MSZMP-nek az előkészítésben magára vállalt — és amint hangoztatták — becsületesen végzett munkájáért. Megtisz­telő, hogy testvérpártjaink úgy értékelték — ránk bízhat­ják az előkészítő munka szer­vezését. Munkánkat úgy te­kintjük, mint az internaciona­lista kötelezettségeinkből adó­dó feladatot, s az MSZMP be­csületbeli adósságának törlesz­tését, azért a szolidaritásért és támogatástért, amelyet egy kri­tikus időszakban élveztünk a testvérpártok részéről. — Küldöttségünk Moszkvá­ban megbeszéléseket folytatott több testvérpárt képviselőivel a napirenden levő problémák megoldása céljából, valamint a pártok közötti kapcsolatokról. A magyar delegáció az SZKP, a szovjet állam és a szovjet nép iránt érzett tiszteletének kifejezéseként Vlagyimirban, Szuzdalban és a Kupavnai Fi­nomposztógyárban találkozott a szovjet társadalom képvise­lőivel, és beszélgetett a moszk­vai írókkal is. Ezenkívül kül­döttségünk nemzetközi sajtóér­tekezletet tartott. Milyen fő feladatok állanak pártunk és a nemzetközi kommunis­I ta mozgalom előtt, hogy az elfogadott dokumen­tumokban megjelölt cé­lokat elérjük? — Küldöttségünk első teen­dője, hogy híven beszámoljon pártunk Központi Bizottságá­nak és kérje delegációnk munkájának jóváhagyását. A Központi Bizottság eddig is nagy felelősséggel foglalkozott a nemzetközi kommunista mozgalom kérdéseivel, és bizo­nyára megfelelően értékelni fogja magát a tanácskozást is. Ügy godolom, hogy a mi pártunk és valamennyi test­vérpártunk fő feladatait az imperializmus elleni harcban az elfogadott dokumentumok tartalmazzák, amelyek igen jó elvi politikai alapot adnak ah­hoz, hogy a testvérpártokkal együtt tovább folytassuk a harcot. A Moszkvában töltött két hét, találkozás öt vi­lágrész forradalmárai­val, bizonyára bővelke­dett ritkán adódó élmé­nyekben. Mi tette Kádár elvtársra a legnagyobb benyomást a tanácsko­záson? — így szólt az utolsó kérdés. — Nehéz erre válaszolnom — mondotta Kádár János. — Annyiféle benyomás és hatás ért, hogy mindazt még ren­dezni kell magamban. Megka­pott a tanácskozás légköre, az a nyílt elvtársi légkör, ame­lyet valamennyi testvérpárt küldöttsége nagyra értékéit. Meggyőződésem szerint, egyet­lenegy delegáció sem utazott el megbántva, vagy olyan ér­zéssel, hogy itt valakire is rá akartak volna kényszeríteni számára elfogadhatatlan véle­ményt. Ez azért nagy jelentő­ségű, mert ha ebben a szel­lemben dolgozunk tovább, megtalálhatjuk minden nézet- eltérés tisztázásának nyitját, így közelebb kerülnek egy­máshoz a vélemények, s így erősödik a nemzetkzi kommu­nista mozgalom — mondotta befejezésül Kádár János. (MTI) Pompidou Közel-Kelet Elhúzódnak a négyhatalmi tárgyalások Izrael különleges jogokat akar Támadások Dak to mellett A del-vietnamí hazafias erők a csütörtökre virradó éjjel Dél-Vietnam egész terü­letén fokozták tevékenységü­ket: támadást intéztek 34 amerikai és dél-vietnami ál­lás ellen. A Dakto melletti Ben Het-i különleges tábor, ellen irányul a hazafiak leg­erősebb tüzérségi csapása, amely idestova már másfél hónapja tart. A demilitari- zált övezettől délre az ameri­kai tengerészgyalogosok Van- dergrift nevű támaszpontját egy hét alatt már három tá­madás érté: A Mekong fo­lyó deltavidékén a 9. ameri­kai gyalogos hadosztály főha­diszállását: lövi a hazafiak tü- zé"sége. Csütörtökön B—52-es ame­rikai óriásbombázók hat hul­lámban támadtak célpontokat Saigontól északnyugati irány­ben és feltételezett csapat- iissz— ■ 'ásókat bombáztak a kambodzsai határ közelében. A Khe Sanh körül kedden és szerdán lefolyt harcokban — amerikai katonai szóvivő szerint — csupán az amerika­iak 32 halottat veszítettek, hatvan katonájuk megsebe­sült. (MTI) Az Al-Gumhurija újabb részleteket tár fel Gromiko kairói megbeszéléseiről. A cikk ismerteti az EAK álláspontját a négy- és kéthatalmi tárgya­lásokról a jelenlegi helyzet­ben. A lap megállapítja, hogy Gromiko kairói tárgyalásaira akkor került sor, amikor a közel-keleti válság körül a nemzetközi kapcsolatok újra kritikus helyzetbe jutottak. A Moszkva és Washington közti tárgyalások is megakadtak, mert az Egyesült Államok olyan javaslatot terjesztőit elő, amelyet az arabok eluta­sítanak. Az amerikai terv el­távolodott a BT határozatától, hiszen nem írta elő a megszál­ló izraeli csapatok teljes visz- szovonását. A négyhatalmi tárgyalások túlságosan elhú­zódtak és az amerikai maga­tartás nem annyira a BT-ha- tározat végrehajtását, hanem az arabokra nehezedő nyomást célozta. Gromiko látogatása al­kalmat adott Kairónak, hogy közölje véleményét Gromikő- val, aki ezt Dobrinyin tudo­mására hozta. A szovjet nagy­követ ennek megfelelően foly­tatja megbeszéléseit Siszo amerikai külügyi államtitkár­ral. Az EAK véleménye a kö­vetkező pontokban foglalható össze: 1. A megszállt területek tel­jes kiürítése a békés rendezés alapvető feltétele. 2. A menekültek problémá­ját az ENSZ határozatai alap­ján kell megoldani. 3. Kairó elutasít minden közvetlen tárgyalást Izraellel. 4. A Biztonsági Tanács ha­tározata nem említi a határok módosítását. Az a cikkely, amely szerint a térség orszá­gainak joguk van rá, hogy bi­zonyos határok mögött legye­nek, nem jelentheti azt, hogy bármely arab területet Izrael­hez kell csatolni akár a meg­szállás nyomása alatt, akár enélkül. Kairó elutasít minden olyan békésnek nevezett meg­oldást, amely azon alapul, hogy a határokat Izrael javára módosítsák. Az ASZÚ lapja hangsúlyoz­za, hogy a megegyezés nem várható a közeljövőben. En­nek oka az, hogy Washington nem akarja a megegyezést és ezzel Izrael akaratának meg­felelően jár el. Az amerikai javaslat lényegében a meg­szállt területek megtartását tervezi Izrael javára, olyan tárgyalások alapján, amelye­ken Izrael az erő pozíciójából diktálhat. A béke cimkéje alatt Izraelnek szabad kezet akarnak adni a térségben gaz­dasági és politikai terjeszke­désre. Biztosítani akarják Iz­rael hajózását a Tiran-szoros- ban és a Szuezi-csatornán. Iz­rael jogává akarják tenni, hogy ő határozza meg, mely palesztinaiak térhetnek haza. A Palesztinái kérdést végképp el akarják temetni. A hadiál­lapot megszüntetését békeszer­ződéssel akarják felcserélni. Az arab határokat Izrael biz­tonsági szempontjai szerint módosítani akarják. Az ameri­kai javaslat Izrael akaratát tükrözi. Érthető, hogy az EAK elutasította. (MTI) 2 NÓCRÁD - 1969. június 20., péntek hif@td@i@n Is einik Gastom Palewski, a francia alkotmánytanács elnöke csü­törtökön a tanács ülésén fel­olvasta az elnökválasztás júni­us 15-i második fordulójának hivatalos végeredményét. Az alkotmánytanács ezután Geor­ges Pompidou-t hivatalosan is Franciaország elnökévé nyil­vánította az elkövetkező hét esztendőre. Pompidou csütör­tökön, magyar idő szerint t7.03 órakor lett a törvényes előírásnak megfelelően a Francia Köztársaság elnöke. Ö az ország 19. és a De Ga­ulle által megállapított V. köztársaság személy szerinti második elnöke. Pompidou nem volt jelen az alkotmánytanécs ülésén. Mint ismeretes, az új elnök pénte­ken veszi át rövid ceremónia kíséretében hivatalát az Ely- sée-palotában. De Gaulle tábornok csütör­tökön délután, pontosan fél órával azután, hogy Pompi­dou-t hivatalosan is utódjává nyilvánították az elnöki szék­ben, visszaérkezett birtokára. (MTI) Újabb összetűzések Argentínában Szerda este, a szakszerve­zetek által meghirdetett 36 órás általános sztrájk lejár­ta után, újabb összetűzések robbantak ki a rendőrség és a tüntető munkások és diákok között. A 36 órás sztrájk tel­jesen megbénította a nagy iparváros Cordoba életét. A két egymást követő napon tezajlott összecsapásokban so­kan megsebesültek és 73 sze­mélyt letartóztattak. Buenos Airesben Juan Car­los Ongania elnök befejezte kormányának átalakítását: a hadügyminisztert posztra Jose Rafael Cacerest, Argentína jelenlegi paraguayi nagyköve­te nevezte ki. Megfigyelők véleménye szerint a kinevezé­sével Ongania szeretné lecsil­lapítani a fegyveres erők lá­zongó tagjait, akik kifogásol­ták a korábbi miniszteri ki­nevezéseket. Ongania a június elején kirobbant és 25 halálos áldozatot követelő kéthetes tiltakozó megmozdulások után határozta el kormánya átalakítását. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents