Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-19 / 139. szám
A nemzetközi tanácskozás fő dokumentuma (Folytatás az 1. oldalról.) Fokozódik az olasz monopóltőke expanziója. Egyre erősebben mutatkozik meg az egyenlőtlen gazdasági fejlődés a különböző imperialista hatalmak között és az egész tőkés világban. Elveinket a/ élei igazolja Az élet igazolja, hogy helyes az a marxista—leninista tétel, amely szerint az imperialista hatalmak és a kapitalista monopóliumok között harc folyik a befolyási övezetekért. Erősödik az ipari és kereskedelmi konkurrencla, mind nagyobb méreteket ölt a pénzügyi és valutaháború. Fokozódik a versengés Nyugat-Európában, beleértve a Közös Piacot is. Európa kapitalista országai és az Egyesült Államok között szintén egyre hevesebb a vetélkedés. A piacokért és a maximális profitért folyó harcba tevékenyen bekapcsolódik a japán imperializmus Is. Nemcsak a gazdaság szférájában jelentkeznek ellentétek az imperialisták között. A NATO szintén komoly válságot él át. Recseg-ropog az Ázsiában létrehozott két agresszív tömb — a CENTO és a SEATO. Nyugat-Európa a tőkésországok viszályainak színterévé válik. Mindez gyengíti az imperialista világrendszert és keresztezi az amerikai imperializmus hegemonisztikus terveit. Éleződnek az ellentétek az imperialista országok vezető körein belül is. egyfelől a szélsőséges lépésekre,., a háborúra orientálódó legharciasabb csoportosulások, másfelől az olyan csoportok között, amelyek számot vetnek a világ új osztályerőviszonyaival, a szocialista országok növekvő hatalmával, s hajlamosak reálisabban közelíteni a nemzetközi problémákhoz, és ezeket a különböző rendszerű államok békés egymás mellett élésének szellemében megoldani. Egyes országok vezető körei megértik, hogy számolniuk kell a reális helyzettel. amely a háború és a háború utáni fejlődés eredményeként alakult ki Európában,-s kezdik megérteni az NDK elismerésének szükségességét. Számos állam az amerikai nyomás ellenére elismerte a VDK-t és az KNK-t. A kommunista és munkáspártok, a munkásosztály és az antiimperialista erők számolnak az ellenséges táborban jelentkező ellentétekkel. Igyekeznek elmélyíteni, s a béke és a haladás érdekében felhasználni ezeket az ellentéteket. Mindegyik imperialista állam saját céljait követi, ugyanakkor azonban valamennyi az imperialista világrendszer egy - egy láncszeme. A jelenkori imperializmus, amely alkalmazkodni próbál a két rendszer harcának feltételeihez, s a tudományos-műszaki forradalom követelményeihez, néhány új vonással rendelkezik. Erősödik állam-monopolista jellege. Egyre nagyobb mértékben folyamodik olyan szabályozókhoz, amilyen a termelés és a tőke monopolista koncentrációjának állami ösztönzése, a nemzeti jövedelem mind nagyobb hányadának állami újrafelosztása, a monopóliumok hadimegrendelésekhez juttatása, az ipari, és tudományos kutatási-fejlesztési programok állami finanszírozása, országos gazdaságfejlesztési programok kidolgozása az imperialista integráció politikája, s a tőkeexport számos új formája. Az állammonoplista szabályozás azonban — amely a monopoltőke érdekeinek megfelelő formákban és méretekben megy végbe a monopoltőke uralmának megóvása céljából — nem képes megfékezni a kapitalista piac ösztönös erőit. Úgyszólván egyetlen tőkésország sem kerülte el a gazdaság számottevő ciklikus ingadozásait és visszaeséséit. Az egyes országokban az ipari termelés gyors növekedésének időszakai a lassú növekedés időszakaival, sőt gyakran a termelés visszaesésének időszakaival váltakoznak. A tőkés rendszert heves valuta- és pénzügyi válság gyötri. A tudományos-műszaki forradalom példa nélkül álló lehetőségeket kínál az emberiségnek a természet átalakítására, hatalmas anyagi javak létrehozására, az ember alkotó képességének megsokszorozására. E lehetőségeknek minden ember javát kellene szolgálniok, a kapitalizmus azonban a profit növelésére és a dolgozók kizsákmányolásának fokozására használja ki a tudományos-műszaki forradalmat. ÍT? ellentmondások a kapitalizmusban A tudományos-műszaki forradalom meggyorsítja a gazdaság társadalmasításának folyamatát; a monopóliumok uralmának viszonyai között ez a társadalmi antagonizmusok még nagyobb méretekben és még kiélezettebben megvalósuló űj- ratermelesére vezet. Nemcsak a kapitalizmus korábbi ellentmondásai éleződnek ki, hanem újak is keletkeznek. Mindenekelőtt a tudományos-műszaki forradalommal megnyíló nem mindennapos lehetőségek és az ezek társadalmi érdekű fel- használása elé gördített kapitalista akadályok ellentmondásáról van szó, mert hiszen a kapitalizmus a tudományos felfedezések nagy részét, óriási anyagi erőforrásokkal együtt, katonai célokra használja fel, s a nemzeti gazdaságot elherdálja. Ide tartozik a modern termelés társadalmi jellege és szabályozásának állammonopolista jellege közti ellentmondás, s ide tartozik nemcsak a munka és a tőke közti ellentmondás növekedése, hanem a nemzet túlnyomó többségének és a fináncoligarchiának az érdekei között mutatkozó antagonizmus mélyülése is. Még a legfejlettebb tőkésországokban is több millió ember szenved a munkanélküliségtől, a nincstelenségtől és létbizonytalanságtól. A „jövedelmi forradalom” és a „társadalmi partnerség' hirdetése ellenére fokozódik a kapitalista kizsákmányolás. A béremelkedés messze elmarad a munkatermelékenység és a munkaintenzitás növekedésétől, a szociális szükségletektől, s össze sem lehet hasonlítani a monopóliumok profitjának növekedésével. Tovább romlik a kisparasztság helyzete, mind nehezebben él a középrétegek számottevő része. Fokozódott a kapitalista rendszer kiegyensúlyozatlansága. Több országban társadalmi-politikai válságok törnek ki, amikoris a dolgozók széles tömegei ismerik fel a mélyreható, döntő változások szükségességét. Mindenekelőtt az 1968 májusában és júniusában lezajlott franciaországi események tanúsítják ezt. Az ott kibontakozott hatalmas sztrájkmozgalomban a kommunisták fontos szerepet játszottak. A sztrájkoló dolgozók jelentős eredményeket, értek el. A munkásosztály, valamint az értelmiség és a diákság jelentős része komoly összeütközésbe került a gaul- leista rendszerrel, a monopóliumok hatalmával. Ez az összeütközés a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc új lehetőségeit tárta fel. Olaszországban országos méretekben szakadatlanul erősödik a sztrájkharc, nagyszabású politikai csaták bontakoznak ki, a baloldali erők sikert aratnak a választásokon. Mindez megingatta a balközép politikáját, amelynek segítségével az uralkodó osztályok a kapitalizmust szerették volna stabilizálni. 2 NOGRAD - 1969. június 19., csütörtök Spanyolországban a tömegek harca még jobban meg- gyengíti Franco fasiszta diktatúráját, amely rendkívüli intézkedésekhez volt kénytelen folyamodni. Ez a harc azonban a megtorlások ellenére csak még jobban kibontakozik. Üj társadalmi rétegek, a közvélemény széles körei csatlakoznak Franco ellenzékéhez. Angliában fontos osztályütközetek bontakoznak ki, bele. értve a munkáspárti kormány által támadott szakszervezetek és sztrájkjog védelmében lezajló politikai sztrájkokat. Fellendült az osztályharc és a sztrájkmozgalom, erősödtek a dolgozók, diákok és más társadalmi rétegek egyéb megmozdulásai Japánban, Mexikóban, Brazíliában. Argentínában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Uruguayban, Belgiumban. Portugáliában. Chilében, Indiában. Pakisztánban. Törökországban és más országokban, valamint Nyugat-Ber- linben. A demokratikus mozgalom erősödését tükrözték a kommunisták és más haladó erők választási sikerei számos országban, például Japánban. India néhány államában a kommunisták részvételével alakult meg a demokratikus front kormánya. Helyet foglalnak a kommunisták Finnország kormányában is. Á Sin iií nos társadalmi tiltakozás A kapitalista világ válságának mélységét világosan tükrözi az a tény, hogy még az Egyesült Államokban, a világimperializmus fellegvárában is fellendül a tömegmozgalom. A faji megkülönböztetés, a nyomor és az éhség, a rendőrség kegyetlenkedése ellen ki-kiesap a. lázadás a gettókból, mint a hullámverés. Amerikai városok tucatjai a hadsereg és a rendőrség fegyveres egységeivel való heves összecsapások színterei lettek. Az összecsapások sok áldozatot követeltek. Több ezer négert tartóztattak le. Harcos sztrájkokat rendeznek az Egyesült Államokban a gazdasági követelések teljesítéséért, gyakran a reakciós szak- szervezeti vezetők akarata ellenére és tekintet nélkül arra, hogy a kormány á nyomás és a fenyegetés eszközéhez nyúl. Az egyszerű tagok és a haladó erők egyre nagyobb aktivitást, fejtenek ki a szakszervezetekben. A dolgozók széles rétegei tépnek fel a vietnami háború ellen. Az értelmiségiek, a szabad foglalkozásúak, az Egyesült Államok vallásos köreinek képviselői, egyre aktívabban kapcsolódnak be a társadalmi tiltakozás mozgalmába, és a békemozgalomba. Az ifjúság, s különösen — mind a néger, mind a fehér — diákság a legkülönbözőbb módon, keményen harcol a vietnami háború, a katonai behívás, a faji megkülönböztetés, az egyetemek monopolista ellenőrzése ellen. A reakció* erre közéleti személyiségek ellen végrehajtott me. rényletekkel válaszol. Fokozódik a megtorlás, az erőszak tömegméreteket ölt. Mindez az egész világ előtt lejáratja a hírhedt „amerikai életformát”. A monopolista burzsoázia mindenütt megpróbál olyan illúziókat kelteni, mintha a fennálló rendszer forradalmi átalakulása nélkül is elérhető volna mindaz, amire a dolgozók törekednek. A kapitalizmus annak érdekében, hogy elrejtse kizsákmányoló és agresszív lényegét, különféle apologetikus koncepciókhoz folyamodik („népi kapitalizmus”, „jóléti állam”, „a bőség társadalma” stb.) A forradalmi munkásmozgalom leleplezi ezeket a hazug koncepciókat és erélyes harcot folytat ellenük. Ily módon elmélyíti az imperialista ideológia válságát, a néptömegek mindinkább elfordulnak ettől az ideológiától. Az emberek lelkiismerete, józan ítélőképessége nem békéiket meg az imperializmus bűntetteivel. Az imperializmus két világháborúért felelős, amelyek sok- tízmillió emberéletet követeltek áldozatul. Az imperializmus olyan, eddig példa nélkül álló katonai gépezetet teremtett, amely óriási emberi és anyagi erőforrásokat nyel el; fokozza a fegyverkezési versenyt, évtizedekre előre megtervezi az új fegyverek gyártását; termonukleáris világháború veszélyét hordozza magában, amelynek tüzében százmilliók semmisülnének meg, egész országok válnának sivataggá. Az imperializmus szülötte a fasizmus — a politikai terror és a haláltáborok rendszere. Az imperializmus mindenütt ahol teheti, támadást indít a demokratikus jogok és a szabadságjogok ellen, belegázol az emberi méltóságba, szítja a fajgyűlöletet. Az imperializmus felelős százmilliók nélkülözéseiért és szenvedéseiért. Az imperializmus a fő vétkes abban, hogy Ázsia, Afrika és Látin-Amerika országaiban óriási tömegek /kénytelenek nyomorban, betegségben, írástudatlanságban, elavult társadalmi viszonyok között élni, hogy egész népcsoportokra kihalás vár. Hogy véget vethessenek az imperializmus bűnös tevékenységének, amely még szörnyűbb csapásokat hozhat az emberiségre a munkásosztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek — egyesülniük kell és közösen kell fellépniük. Megfékezni az agresszort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkásosztály, s minden imperialistaellenes erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért, azaz a szocializmusért harcol. A szocialista világrendszer — az imperialistaellenes harc döntő ereje. Miden felszabadító harc semmi mással nem pótolható támogatást kap tőle és mindenekelőtt a Szovjetuniótól. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a szocializmus felépítése a Szovjetunióban, a német fasizmus és a japán militarizmus szétzúzása a második világháborúban, a forradalom győzelme Kínában és egy sor más európai és ázsiai országban, Amerika első szocialista államának, a Kubai Köztársaságnak a megalakulása, a 14 országot magába foglaló szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése, a szocializmus ihlető hatása az egész világra — megteremtette a történelmi haladás meggyorsításának előfeltételeit, új távlatokat nyitott meg a haladás és a szocializmus világméretű győzelme előtt. A szocializmus megmutatta az emberiségnek az imperializmustól való megszabadulás távlatát. Az az új társadalmi rend, amely a termelőeszközök társadalmi tulajdonán és a dolgozók hatalmán alapul, képes biztosítani a nép érdekeinek megfelelő tervszerű és válságoktól mentes gazdasági fejlődést, képes biztosítani a dolgozók társadalmi és politikai jogait, megteremteni az előfeltételeket az igazi demokráciához, a széles néptömegek tényleges részvételéhez a társadalom igazgatásában, a személyiség sokoldalú fejlesztéséhez, a nemzetek egyenjogúságához és barátságához. A gyakorlatban bizonyosodott be, hogy csakis a szocializmus képes megoldani az emberiség előtt álló mélyreható problémákat. A szocializmus világrendszere mindenekelőtt növekvő gazdasági hatalmával járul hozzá az imperialistaellenes erők közös ügyéhez. A szocialista rendszer országainak gyorsan fejlődő népgazdasága, amely a gazdasági növekedés üteme tekintetében megelőzi a kapitalista államokat a szocializmus élre törése a tudományos műszaki haladás több ágazatában, a világűrbe vezető utak megnyitása a Szovjetunió révén — a szocialista országok népei által végzett alkotó munkának e reális eredményei döntő módon elősegítik a béke, a demokrácia és a szocializmus erőfölényét az imperializmussal szemben. A szocialista világ most a fejlődés olyan időszakába lépett, amelyben lehetőség nyílik az új rendszerben rejlő hatalmas tartalékok lényegesen teljesebb felhasználására. Ezt előmozdítja azoknak a tökéletesebi) gazdasági és politikai formáknak kidolgozása és alkalmazása, amelyek már az új társadalmi szerkezet alapján fejlődő, érett szocialista társadalom szükségleteinek felelnek meg. A szocializmus építése és további tökéletesítése a munkásosztály által ösztönzött és vezetett széles néptömegek támogatásán, részvételén és kezdeményezésein alapszik. A kommunista párt az egész szocialista társadalom élcsapataként jelentkezik. A dolgozók egyre nagyobb politikai aktivitása, társadalmi szervezeteik öntevékenységének kibontakoztatása, a személyiség jogainak kiterjesztése, a bürokratikus jelenségek elleni kérlelhetetlen harc, a szocialista demokrácia sokoldalú fejlesztése gyarapítja a szocializmus erőit, és előmozdítja az egész nép akaral- és akcióegységét. A szocialista demokrácia tökéletesítése, a termelőerők fellendítése. a politikai és kulturális haladás, az emberi és erkölcs! értékek fensőbbségie növeli a szocializmusnak a? egesz világ dolgozóira gyakorolt hatását, szilárdítja hadállásait az imperializmus ellen folyó, világraszóló jelentőségű harcban. A gyakorlat megmutatta, hogy a szocialista átalakulás, az ' i i társadalom építése bonyolult és hosszú folyamat, s elsősorban a hatalmon levő kommunista és munkáspártoktól, e partoknak ama képességétől, hogy maiTcista—leninista mó- dón oldják meg a szocialista fejlődés problémáit — függ azoknak a hatalmas lehetőségeknek a kihasználása amelyeket az új társadalmi rerdszer nyújt. ,.A tudomány térhódítása a gazdasági és társadalmi élei különböző területéin, a tudományos-műszaki forradalom révén megnyíló lehetőségek teljes kihasználása, a gyorsított ütemű gazdasági fejlődés érdekében és a társadalom minden tagja szükségleteinek kielégítése érdekében — lehetővé válik a tulajdon szocialista jellege, a termelés tervszerű megszervezése, a fizikai és szellemi munka képviselőinek a népgazdaság vezetésében és igazgatásában való aktív részvétele révén. A kapitalizmus és a szocializmus történelmi versenyében egyik fő területté vált tudományos-műszaki forradalom széles körű kibontakoztatása a szocialista társadalom fejlődésé, nek fontos feltétele, / A fejlődés világméretű távlatai A szocialista világrendszer létrejötte a világban folyó osztályharc alkotórésze. A szocializmus ellenségei nem mulaszthatnak el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy megkíséreljék aláásni a szocialista államhatalom alapjait, hogy lehetetlenné tegyék a társadalom szocialista átalakítását, és hogy visszaállítsák a maguk uralmát. Az ilyen kísérletek határozott visszautasítása a munkás- osztály vezette néptömegekre és a munkásosztály kommunista élcsapatára támaszkodó szocialista államhatalom elengedhetetlen funkciója. A szocializmus védelme — a kommunisták nemzetközi kötelességé. Minden egyes szocialista ország fejlődése és erősödése az egész szocialista világrendszer előrehaladásának fontos feltétele. Minden egyes szocialista ország népgazdaságának sikeres fejlődése, társadalmi viszonyainak tökéletesedése minden oldalú haladás, egyaránt szolgálja a népnek és a szocializmus közös ügyének érdekeit. A szocialista országok komunisfca és munkáspártjainak egyik legfontosabb feladata ezen országok sokoldalú együttműködésének fejlesztése és újabb sikerek biztosítása a kéi világrendszer gazdasági versenyének döntő területein, » tudományos és technikai haladásban. A két rendszer közötti harc élesedésének körülményei között ez a verseny megköveteli, hogy a szocialista rendszer — kiindulva a szocialista államok alapvető érdekeinek és céljainak közösségéből, a marxizmus—leninizinus elveiből, amelyeken ezen államok politikája alapszik — mindinkább támaszkodjék a szocialista nemzetközi munkamegosztásra és a szocialista országok önkéntes kooperációjára, amely kizárja a nemzeti érdekek mindenfajta csorbítását, biztosítja külön-külön minden ország felemelkedését, és az egész szocialista világrend.szer erejének gyarapodását. Szakadatlanul növekvő gazdasági és védelmi erejére támaszkodva, a szocialista világrendszer lebéklyózza az imperializmust, korlátozza lehetőségeit az ellenforradalom exportjára és internacionalista köteleségét teljesítve, növekvő segítséget nyújt a függetlenségért és a szabadságért harcoló népeknek, megszilárdítja a békét és a nemzetközi biztonságot. » Amíg fennáll az agresszív NATO-tömb, addig a Varsói 'Szerződés szervezetére fontos feladat hárul, a szocialista országok biztonságának biztosításában, az imperialista hatalmak katonai támadásával szemben, a béke fenntartásában. A szocializmus sikere, a világesemények menetére gyakorolt befolyása, az imperialista agresszió ellen folytatott harcának hatékonysága, jelentős mértékben függ a szocialista országok összefogásától. A szocialista országok akcióegysége valamennyi antiimperialista erő összefogásának fontos tényezője. A nemzetközi kapcsolatok új típusának kialakulása, a szocialista államok testvéri szövetségének fejlődése — bonyolult történelmi folyamat. A szocialista forradalom győzelme után a szocializmus építésé, amely az általános törvényszerűségek alapján megy végbe, sok országban különböző formákban bontakozik ki, a konkrét történelmi feltételeknek és a nemzeti sajátosságoknak megfelelően. E folyamat sikeres fejlődése feltételezi a proletár ín- lei-nacionalizmus elveinek szigorú betartását, a kölcsönös segítségnyújtást és támogatást, az egyenjogúságot, a szuverenitást, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást. A szocializmus természetéből hiányoznak a kapitalizmusra jellemző ellentmondások. Amennyiben az eltérő gazdasági fejlettségi fokból, társadalmi struktúrából és nemzetközi helyzetből kifolyólag, illetve a nemzeti sajátosságokkal kapcsolatban ilyen vagy olyan nézeteltérések merülnek fel a szocialista országok között, ezeket a nézeteltéréseket a proletár internacionalizmus alapján, elvtársi megvitatás és önkéntes, testvéri együttműködés útján sikeresen meg lehet és meg is kell oldani. Az ilyen nézeteltéréseknek nem szabad megbontaniok a szocialista államok imperialistaellen'- egységfrontját. (Folytatás a 3. oldalon) /
