Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Küldöttségek elutazása Moszkvából AZ MSZMP NÓGRAD M! GYEI BIZOTTSÁG A ÉS A M F G Y E I TANÁCS LAPJA ' XXV. ÉVF. 139. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1969. JÚNIUS 19., CSÜTÖRTÖK .%,& imfierialixmiis elleni Imre feladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialisia erők akcióegysége A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának 1969. június 17-én Moszkvában elfogadott fö dokumentuma Délkelé t-Á z s i a, a Távol-Kelet — az egyik fő térség, ahol az imperialisták az agresszió és a háborús ka­landok politikáját folytatják. A SEATO-t, az AMZUS-t, az úgynevezett amerikai—japán biztonsági szerződést kiegészí­ti, hogy az amerikai fegyveres erők tényleges megszállás alatt tartják a Csendes-óceán és az Indiai-óceán délnyugati részét. Ez az egész rendszer mindenekelőtt az ázsiai szocia­lista országok, e térség nemzeti felszabadító mozgalmai, va­lamint semleges és el nem kötelezett államai ellen irányul. Az amerikai imperialisták változatlanul megszállva tartják Tajvan szigetét, a Kínai Népköztársaság elidegeníthetetlen részét, meggátolják, hogy a népi Kína megkapja törvényes jogait az ENSZ-ben. Az imperializmus álarca Az amerikai imperialisták folytatják fegyveres provoká­cióikat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen, ka­tonailag megszállva tartják Dél-Koreát, önkényeskednek. el­fojtják az ország szabadságáért és újraegyesítéséért küzdő haladó erőket. Agressziós cselekedeteket hajtanak végre La­osz ellen és provokációkat Kambodzsa ellen, hatalmas kato­nai támaszpontokat létesítettek Thaiföldén és ezeket szünte­lenül bővítik. Erős nyomást gyakorolnak Indiára azzal a cél­lal, hogy az feladja az el nem kötelezettség és a független gazdasági fejlődés politikáját. Az imperialisták támogat­ták az indonéziai népellenes puccsot, amelynek során a kom­munisták és más demokraták százezreit irtották ki. Indoné­zia reakciós körei folytatják a véres leszámolást, ami az indonéz forradalom vívmányainak felszámolására vezet és azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az ország elveszti függét- lenségét. Megnövekedett az imperializmus aktivitása egész sor afrikai országban. Az imperializmus iparkodik megállítani a felszabadító harc kibontakozását, megőrizni és megszilárdí­tani hadállásait a kontinensen. Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok, Nyugat-Németország és Japán imperialis­tái széles körűen élnek itt a gazdasági, politikai, ideológiai behatolás és leigázás neokolonialista módszereivel. Az im­perializmus terveinek megvalósítása érdekében hajtott vég­re Kongóban (Kinshasa) fegyveres beavatkozást, reakciós ál­lamcsínyeket szervezett Ghánában és más országokban. Ni­gériában az ország széttagolásának szándékával mesterkedett, a Dél-afrikai Köztársaságban és Rhodesiában támogatja a fa­siszta-fajüldöző rendszereket, politikai és katonai támogatás­ban részesít reakciós és nemzetellenes klikkeket, államközi konfliktusokat és törzsi viszályokat szít. Felveszi fegyvertá­rába a monopóliumok gazdasági nyomását és expanzióját is. A portugál gyarmatosítók a fegyver erejével és a NATO se­gítségére támaszkodva igyekszenek megtartani birtokaikat. Az amerikai imperializmus fokozza gazdasági behatolá­sát, valamint politikai, ideológiai és kulturális beavatkozá­sát Lati n-A meri kában. Szövetségben a helyi reakció erőivel, olyan politikát folytat, amelynek célja az, hogy meg­akadályozzon más népeket Kuba példájának követésében. Szembeszegül minden olyan lépéssel, amely a gazdasági és a valóságos politikai függetlenség elérését célozza. Az amerikai imperializmus ezért terjesztette elő a „szö­vetség a haladásért” programot. Ebből a célból folyamodik az uralom új, leplezett formáihoz. Politikája szolgálatába ál­lítja az Amerikai Államok Szervezetét és az amerikaközi ka­tonai szövetséget, erőfeszítéseket tesz az úgynevezett „ameri­kaközi békefenntartó erők” létrehozására, igyekszik jogot vindikálni magának bármely latin-amerikai ország ügyeibe való katonai beavatkozásra úgy, mint ahogyan ezt a Domi­nikai Köztársaságban és Panamában tette. Töm egmoxj;» I o ni a lisíborii ellen Az amerikai imperialisták reakciós diktatúrákat támo­gatnak és honosítanak meg, részben államcsínyek útján, erő­sítik a szakadár tevékenységet a szakszervezeti mozgalom­ban. kiszélesítik befolyásukat a fegyveres és rendőri erők kötelékeiben, a népi mozgalmat sújtó megtorló intézkedése­ket sugalmaznak. Közvetlenül reszt vettek egyes latin-ame­rikai országokban a partizánelienes katonai akciókban. Az Egyesült Államok imperialista politikája azonban súlyos ne­hézségekbe ütközik. Nem sikerült stabilizálnia a reakciós rendszereket, és nem sikerült kieszközölnie az összes kor­mány beleegyezését az „amerikaközi békefenntartó erők” létrehozásához. A „Szövetség a haladásért” program veresé­get szenvedett. Más imperialista hatalmak, különösen Nyugat-Németor­szág és Japán, szintén erőfeszítéseket tesznek annak érdeké­ben, hogy megerősítsék pozícióikat ezen a földrészen. Az imperialista agresszió egész politikája, amely fenye­geti a világbékét, s a népek biztonságát, valamint nemzeti függetlenségét, a kapitalista országokban — tekintet nélkül a politikai, felfogásbeli és világnézeti különbségekre — a mun­kásosztály. a parasztság, az ifjúság és a diákság, valamint a legszélesebb tömegek növekvő ellenállásába ütközik. Az Egyesült Államok vietnami agressziója ellen tiltakozó hatal­mas mozgalom támogatja az egész amerikai imperialista po­litika, valamint az ezt támogató kormányok politikája ellen fellépő demokratikus erők harcos megmozdulásait. Ä vietnami nép hősies harca Japánban és más ázsiai országokban, kiszélesítette az amerikai katonai támaszpon­tok megszüntetéséért és az ezeket az országokat a Pentagon politikájával összekapcsoló szerződések felmondásáért indí­tott mozgalmat. Még az Egyesült Államokban is — magá­ban az agresszió kiindulási pontjában — tömegmozgalom in­dult a háború és a militarizmus ellen. Nyugat-Európában az agresszív NATO ellen, valamint az államközi kapcsolatok normalizálásáért és az együttműködés fejlesztéséért, az európai biztonság biztosításáért indított mozgalomba a lakosság egyre nagyobb rétegei kapcsolódnak be. Nyugat-Németországban is növekednek azok az erők, amelyek aktívan fellépnek a revansizmus és a militarizmus ellen. Azokban az országokban, ahol amerikai katonai tá­maszpontok vannak ma is, egyre hangosabban követelik az agresszió e bázisainak felszámolását. A latin-amerikai népek harcolnak az elnyomás belügye- ikbe való leplezetlen amerikai imperialista beavatkozása el­len. A munkások sztrájkmozgalma, a parasztság megmozdu­lásai, a diákság és más rétegek akciói arról tanúskodnak, hogy a széles néptömegek az egész kontinensen egyre erő­sebb ellenállást tanúsítanak az Egyesült Államok diktátu­mával és az amerikai katonai tervekkel szemben. Egyes or­szágokban a forradalmi erők az oligarchia és az imperializ­mus uralmával szemben a fegyveres harc eszközéhez nyúl­nak. íj militarizmus J apáit Emu A népek nemzeti érzelmei és a gazdasági nehézségek még egyes kormányokat is fontos antiimperialista intézkedé­sek meghozására késztethetnek. Ebből ered a szocialista or­szágokkal, köztük a Kubával való kapcsolatok megteremté­sének vagy kiszélesítésének irányzata. A demokratikus és an­tiimperialista harc élén a kommunista és munkáspártok áll­nak. A reakciós kamarillák hiába üldözik őket, bátran és önfeláldozóan harcolnak a tömegek követeléseinek kielégíté­séért és a forradalmi átalakulásokért. Az ázsiai és afrikai népek nemzeti felszabadító mozgal­mának fellendülése erős csapást mért az imperialista pozí­ciókra ezeken a földrészeken. Az ottani népek a komoly nehézségek ellenére folytatják a harcot a kolonializmus és a neokolonializmus ellen, s ezzel kiveszik a részüket az általá­nos támadásból az imperializmus ellen. Az utolsó évtized eseményei még erőtel­jesebben leplezték le az amerikai impe­rializmust, mint a világ kizsákmányol ó- ját és csendőrét, s a felszabadító moz­galmak engesztelhetetlen ellenségét. Az amerikai monopóliumok befészkel téli magukat számos or­szág gazdaságába. Ezekben az országokban növelik tőke­befektetéseiket. s igyekeznek ellenőrzésük alá vonni a gaz­dasági kulcspozíciókat. A nyugatnémet imperializmus, miközben növeli gazdasá­gi erejét, hadigépezetét is kiépíti. Az atomfegyver birtoklá­sára törekszik, fokozott erőfeszítéseket tesz a nyugat-európai hegemónia megszerzéséért. Szembehelyezkedik minden olyan intézkedéssel, amely a leszerelésre és^a nemzetközi feszült­ség enyhülésére vezetne, a neokolonializmus és a terjeszkedés politikáját folytatja az ázsiai, afrikai és latin-amerikai or­szágokkal szemben. Anglia — a brit imperializmus gyengülése ellenére — to­vábbra is az egyik fő imperialista hatalom, amely neokoloni­alista módszerekkel igyekszik megőrizni afrikai, ázsiai, karib- tengeri és közel-keleti pozícióit, de olykor közvetlen katonai intervencióhoz is folyamodik. A világpolitika fő kérdéseiben az Egyesült Államok egyik legaktívabb partnere. A NATO- ban az egyik vezető agresszív erő és szorosabb szövetséget igyekszik kiépíteni Nyugat-Németországgal. Erősödik a Japán imperializmus és fokozza terjeszkedé­sét, főleg Ázsiában. Japánban újra felüti fejét a militariz­mus. Az ottani vezető körök, amelyeket számos kötelék fűz össze az amerikai imperializmussal, ténylegesen a Vietnam ellen háborút viselő Egyesült Államok egyik fegyvertárává tették az országot és részt vesznek a koreai nép ellen foly­tatott mesterkedésekben. A francia imperializmus tartani és erősíteni próbálja világgazdasági és világpolitikai pozícióit. Makacsul folytatja nukleáris ütőereje kiépítését, s nem hajlandó csatlakozni olyan intézkedésekhez, amelyek előmozdíthatnák a leszerelés ügyét. Fenntartja gyarmati uralmát Guadeloupe, Martinique és Réunion szigetének, valamint egyes afrikai és óceániai or­szágoknak népei fölött, nem hajlandó elismerni az ottani né­pek önrendelkezési jogát, megtagadja tőlük azt a jogot, hogy maguk intézzék saját ügyeiket. A francia imperialisták, ki­használva maradék befolyásukat volt gyarmataikon és a ko- lonialista politika új módszereihez folyamodva, főleg Afri­kában fejtenek ki élénk tevékenységet. (Folytatás a 2. oldalon) Hasa Indult a magyar delegáció Az MSZMP-nek a kom­munista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanács­kozásán résztvett küldött­sége szerdán elutazott a szovjet fővárosból. A delegá­ció vezetője Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a küldöttség tagjai: Komócsin Zoltán, az MSZMP PB tag­ja, a KB titkára, Nemes De­zső, az MSZMP PB tagja. Moszkva Kijevi pályaud­varán a magyar pártküldött­séget Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Alek- szej Koszigin, az SZKP PB tágja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, And­rej Kirilenko, az SZKP PB tagja, a Központi Bizottság titkára, Leonyid Szmirnov, az SZKP KB tagja, a mi­nisztertanács elnökhelyette­se, valamint más hivatalos szovjet személyiségek ’ bú­csúztatták. A pályaudvari búcsúztatá­son jelen volt Szipka József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete, ott voltak a nagykövetség tag­jai. valamint a moszkvai magyar kolónia számos kép­viselője. * Szerdán reggel Moszkvá­ból visszautazott hazájába, a Német Szocialista Egység­párt delegációja élén Walter Ulbrichtal, a Cseh­szlovák Kommunista Párt, Gustáv Husák vezette kül­döttsége, a Román Kommu­nista Párt delegációja Ni- colae Ceausescu vezetésével, a Lengyel Egyesült Munkás­párt delegációja Wladyslavé Gomulka vezetésével és a Todor Zsivkov vezette bol­gár pártküldöttség. A Vnukovói repülőtéren, a kommunista és munkáspár­tok moszkvai nemzetközi ta­nácskozásán résztvett test­vérpártok delegációit Leo­nyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgor- nij, Konsztantyin Katusev, Alekszandr Selepin, Genna- gyij Voronov, Dmitrij Usztyinov, Kirill Mazurov és mások búcsúztatták. (MTI) Lugossy Jenő miniszterhelyettes Salgótarjánban Tegnap egész napos megbe­szélésre Salgótarjánba látoga­tott Lugossy Jenő, a művelő­désügyi miniszter helyettese, a Művelődésügyi Minisztéri­um több más felelős vezető személyiségének társasagában, hogy megbeszélést folytassa­nak megyénk művelődésügyi szakembereivel. Az egész na­pos megbeszélésen az aktuá­lis művelődésügyi politikai kérdésekkel foglalkoztak, kü­lönös tekintettel a Nógrád megyei helyzetre. Az elvtársi légkörben le­folytatott tárgyaláson a me­gye részéről részt vett Géczí János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Végrehajtó Bizottságának tag­ja, a megyei tanács vb-elnö­ke, Hankő János, a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak elnökhelyettese és Havas Péter, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője is. Javuló élet- é$ munkakörülmények — nagyobb felelősség 4. szakszervezel rnegyebizotlsáaának ülése A Szécsényi járási Tanács apparátusában dolgozók élet- és munkakörülményeinek helyzetéről tárgyalt a Közal­kalmazottak Szakszervezeté­nek Nógrád megyei Bizottsá­ga, amely tegnap kihelyezett ülést tartott Ráróspusztán. Az értekezleten részt vett dr. Lakatos József, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának osztályvezetője, Vadkerti Ló- ránd, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának titkára és Bodnár József, a Szécsényi já­rási Tanács vb elnöke. Sípos Lajos, a megyei bi­zottság elnöke üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, majd ismertette a napirendet. A közalkalmazottak szakszerve­zete tagságának többsége na­pi tevékenysége során az ál­lampolgárok ügyében dolgo­zik, Így fontos, hogy legjobb tudása szerint fejtse ki te­vékenységét. A taggyűléseken több íz­ben szó esett a dolgozók élet- és munkakörülményeiről, így került sor olyan javaslatra, hogy a községi tanácsok vb- titkárai általában érjék el a 2000 forintos bérszínvonalat. A jutalmazások során érvényesüljön a nagyobb anyagi megbecsülés elve, amely a gyakorlatban ér­vényre is jutott. A járás területén — a töb­bihez hasonlóan — az adóü­gyi dolgozók és a járási szin­ten most már a termelőszö­vetkezeti csoport dolgozói is premizálásban részesülnek. Erre a célra több mint 14 000 forintot osztottak szét közöl­tük. Gondot fordítanak a hi­vatali helyiségek felszerelésé­re, valamint a gépesítésre is. amely a munkakörülmények javítását szolgálja. Hollókőn az 1967. évben társadalmi munkaversenyben elért első helyezésért a községi tanács százezer forint anyagi tá­mogatást kapott, amely­ből új tanácsházal építe­nek. Ugyancsak korszerűsítési mun­kálatokat folytattak Magyar- géc, Egyházasgerge és Ka- rancsság községi tanácsainál is. Megoldásra vár azonban a szécsényi tanács felszere­lésének korszerűsítése, bőví­tése. A szakszervezeti bizott­ság önálló döntési jogkörébe tartozik a segélyek elbírálá­sa, melynek során a tagság igényét igyekeznek a lehető­ségekhez mérten kielégítem. Hosszú éveken keresztül probléma volt a dolgozók családos üdültetése, most ez járási viszonylatban megoldó­dott. Évente 15—30 család ve­heti igénybe a hajdúszo- boszlói üdültetést. Ezt követően Aranyi László, a megyei bizottság titkára részletesen ismertette az 1969. II. félévi munkatervet, ame­lyet a VI. kongresszus határo­zatainak megfelelően állítot­tak össze

Next

/
Thumbnails
Contents