Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)
1969-06-19 / 139. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Küldöttségek elutazása Moszkvából AZ MSZMP NÓGRAD M! GYEI BIZOTTSÁG A ÉS A M F G Y E I TANÁCS LAPJA ' XXV. ÉVF. 139. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1969. JÚNIUS 19., CSÜTÖRTÖK .%,& imfierialixmiis elleni Imre feladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialisia erők akcióegysége A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának 1969. június 17-én Moszkvában elfogadott fö dokumentuma Délkelé t-Á z s i a, a Távol-Kelet — az egyik fő térség, ahol az imperialisták az agresszió és a háborús kalandok politikáját folytatják. A SEATO-t, az AMZUS-t, az úgynevezett amerikai—japán biztonsági szerződést kiegészíti, hogy az amerikai fegyveres erők tényleges megszállás alatt tartják a Csendes-óceán és az Indiai-óceán délnyugati részét. Ez az egész rendszer mindenekelőtt az ázsiai szocialista országok, e térség nemzeti felszabadító mozgalmai, valamint semleges és el nem kötelezett államai ellen irányul. Az amerikai imperialisták változatlanul megszállva tartják Tajvan szigetét, a Kínai Népköztársaság elidegeníthetetlen részét, meggátolják, hogy a népi Kína megkapja törvényes jogait az ENSZ-ben. Az imperializmus álarca Az amerikai imperialisták folytatják fegyveres provokációikat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen, katonailag megszállva tartják Dél-Koreát, önkényeskednek. elfojtják az ország szabadságáért és újraegyesítéséért küzdő haladó erőket. Agressziós cselekedeteket hajtanak végre Laosz ellen és provokációkat Kambodzsa ellen, hatalmas katonai támaszpontokat létesítettek Thaiföldén és ezeket szüntelenül bővítik. Erős nyomást gyakorolnak Indiára azzal a céllal, hogy az feladja az el nem kötelezettség és a független gazdasági fejlődés politikáját. Az imperialisták támogatták az indonéziai népellenes puccsot, amelynek során a kommunisták és más demokraták százezreit irtották ki. Indonézia reakciós körei folytatják a véres leszámolást, ami az indonéz forradalom vívmányainak felszámolására vezet és azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az ország elveszti függét- lenségét. Megnövekedett az imperializmus aktivitása egész sor afrikai országban. Az imperializmus iparkodik megállítani a felszabadító harc kibontakozását, megőrizni és megszilárdítani hadállásait a kontinensen. Anglia, Franciaország, az Egyesült Államok, Nyugat-Németország és Japán imperialistái széles körűen élnek itt a gazdasági, politikai, ideológiai behatolás és leigázás neokolonialista módszereivel. Az imperializmus terveinek megvalósítása érdekében hajtott végre Kongóban (Kinshasa) fegyveres beavatkozást, reakciós államcsínyeket szervezett Ghánában és más országokban. Nigériában az ország széttagolásának szándékával mesterkedett, a Dél-afrikai Köztársaságban és Rhodesiában támogatja a fasiszta-fajüldöző rendszereket, politikai és katonai támogatásban részesít reakciós és nemzetellenes klikkeket, államközi konfliktusokat és törzsi viszályokat szít. Felveszi fegyvertárába a monopóliumok gazdasági nyomását és expanzióját is. A portugál gyarmatosítók a fegyver erejével és a NATO segítségére támaszkodva igyekszenek megtartani birtokaikat. Az amerikai imperializmus fokozza gazdasági behatolását, valamint politikai, ideológiai és kulturális beavatkozását Lati n-A meri kában. Szövetségben a helyi reakció erőivel, olyan politikát folytat, amelynek célja az, hogy megakadályozzon más népeket Kuba példájának követésében. Szembeszegül minden olyan lépéssel, amely a gazdasági és a valóságos politikai függetlenség elérését célozza. Az amerikai imperializmus ezért terjesztette elő a „szövetség a haladásért” programot. Ebből a célból folyamodik az uralom új, leplezett formáihoz. Politikája szolgálatába állítja az Amerikai Államok Szervezetét és az amerikaközi katonai szövetséget, erőfeszítéseket tesz az úgynevezett „amerikaközi békefenntartó erők” létrehozására, igyekszik jogot vindikálni magának bármely latin-amerikai ország ügyeibe való katonai beavatkozásra úgy, mint ahogyan ezt a Dominikai Köztársaságban és Panamában tette. Töm egmoxj;» I o ni a lisíborii ellen Az amerikai imperialisták reakciós diktatúrákat támogatnak és honosítanak meg, részben államcsínyek útján, erősítik a szakadár tevékenységet a szakszervezeti mozgalomban. kiszélesítik befolyásukat a fegyveres és rendőri erők kötelékeiben, a népi mozgalmat sújtó megtorló intézkedéseket sugalmaznak. Közvetlenül reszt vettek egyes latin-amerikai országokban a partizánelienes katonai akciókban. Az Egyesült Államok imperialista politikája azonban súlyos nehézségekbe ütközik. Nem sikerült stabilizálnia a reakciós rendszereket, és nem sikerült kieszközölnie az összes kormány beleegyezését az „amerikaközi békefenntartó erők” létrehozásához. A „Szövetség a haladásért” program vereséget szenvedett. Más imperialista hatalmak, különösen Nyugat-Németország és Japán, szintén erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megerősítsék pozícióikat ezen a földrészen. Az imperialista agresszió egész politikája, amely fenyegeti a világbékét, s a népek biztonságát, valamint nemzeti függetlenségét, a kapitalista országokban — tekintet nélkül a politikai, felfogásbeli és világnézeti különbségekre — a munkásosztály. a parasztság, az ifjúság és a diákság, valamint a legszélesebb tömegek növekvő ellenállásába ütközik. Az Egyesült Államok vietnami agressziója ellen tiltakozó hatalmas mozgalom támogatja az egész amerikai imperialista politika, valamint az ezt támogató kormányok politikája ellen fellépő demokratikus erők harcos megmozdulásait. Ä vietnami nép hősies harca Japánban és más ázsiai országokban, kiszélesítette az amerikai katonai támaszpontok megszüntetéséért és az ezeket az országokat a Pentagon politikájával összekapcsoló szerződések felmondásáért indított mozgalmat. Még az Egyesült Államokban is — magában az agresszió kiindulási pontjában — tömegmozgalom indult a háború és a militarizmus ellen. Nyugat-Európában az agresszív NATO ellen, valamint az államközi kapcsolatok normalizálásáért és az együttműködés fejlesztéséért, az európai biztonság biztosításáért indított mozgalomba a lakosság egyre nagyobb rétegei kapcsolódnak be. Nyugat-Németországban is növekednek azok az erők, amelyek aktívan fellépnek a revansizmus és a militarizmus ellen. Azokban az országokban, ahol amerikai katonai támaszpontok vannak ma is, egyre hangosabban követelik az agresszió e bázisainak felszámolását. A latin-amerikai népek harcolnak az elnyomás belügye- ikbe való leplezetlen amerikai imperialista beavatkozása ellen. A munkások sztrájkmozgalma, a parasztság megmozdulásai, a diákság és más rétegek akciói arról tanúskodnak, hogy a széles néptömegek az egész kontinensen egyre erősebb ellenállást tanúsítanak az Egyesült Államok diktátumával és az amerikai katonai tervekkel szemben. Egyes országokban a forradalmi erők az oligarchia és az imperializmus uralmával szemben a fegyveres harc eszközéhez nyúlnak. íj militarizmus J apáit Emu A népek nemzeti érzelmei és a gazdasági nehézségek még egyes kormányokat is fontos antiimperialista intézkedések meghozására késztethetnek. Ebből ered a szocialista országokkal, köztük a Kubával való kapcsolatok megteremtésének vagy kiszélesítésének irányzata. A demokratikus és antiimperialista harc élén a kommunista és munkáspártok állnak. A reakciós kamarillák hiába üldözik őket, bátran és önfeláldozóan harcolnak a tömegek követeléseinek kielégítéséért és a forradalmi átalakulásokért. Az ázsiai és afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmának fellendülése erős csapást mért az imperialista pozíciókra ezeken a földrészeken. Az ottani népek a komoly nehézségek ellenére folytatják a harcot a kolonializmus és a neokolonializmus ellen, s ezzel kiveszik a részüket az általános támadásból az imperializmus ellen. Az utolsó évtized eseményei még erőteljesebben leplezték le az amerikai imperializmust, mint a világ kizsákmányol ó- ját és csendőrét, s a felszabadító mozgalmak engesztelhetetlen ellenségét. Az amerikai monopóliumok befészkel téli magukat számos ország gazdaságába. Ezekben az országokban növelik tőkebefektetéseiket. s igyekeznek ellenőrzésük alá vonni a gazdasági kulcspozíciókat. A nyugatnémet imperializmus, miközben növeli gazdasági erejét, hadigépezetét is kiépíti. Az atomfegyver birtoklására törekszik, fokozott erőfeszítéseket tesz a nyugat-európai hegemónia megszerzéséért. Szembehelyezkedik minden olyan intézkedéssel, amely a leszerelésre és^a nemzetközi feszültség enyhülésére vezetne, a neokolonializmus és a terjeszkedés politikáját folytatja az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokkal szemben. Anglia — a brit imperializmus gyengülése ellenére — továbbra is az egyik fő imperialista hatalom, amely neokolonialista módszerekkel igyekszik megőrizni afrikai, ázsiai, karib- tengeri és közel-keleti pozícióit, de olykor közvetlen katonai intervencióhoz is folyamodik. A világpolitika fő kérdéseiben az Egyesült Államok egyik legaktívabb partnere. A NATO- ban az egyik vezető agresszív erő és szorosabb szövetséget igyekszik kiépíteni Nyugat-Németországgal. Erősödik a Japán imperializmus és fokozza terjeszkedését, főleg Ázsiában. Japánban újra felüti fejét a militarizmus. Az ottani vezető körök, amelyeket számos kötelék fűz össze az amerikai imperializmussal, ténylegesen a Vietnam ellen háborút viselő Egyesült Államok egyik fegyvertárává tették az országot és részt vesznek a koreai nép ellen folytatott mesterkedésekben. A francia imperializmus tartani és erősíteni próbálja világgazdasági és világpolitikai pozícióit. Makacsul folytatja nukleáris ütőereje kiépítését, s nem hajlandó csatlakozni olyan intézkedésekhez, amelyek előmozdíthatnák a leszerelés ügyét. Fenntartja gyarmati uralmát Guadeloupe, Martinique és Réunion szigetének, valamint egyes afrikai és óceániai országoknak népei fölött, nem hajlandó elismerni az ottani népek önrendelkezési jogát, megtagadja tőlük azt a jogot, hogy maguk intézzék saját ügyeiket. A francia imperialisták, kihasználva maradék befolyásukat volt gyarmataikon és a ko- lonialista politika új módszereihez folyamodva, főleg Afrikában fejtenek ki élénk tevékenységet. (Folytatás a 2. oldalon) Hasa Indult a magyar delegáció Az MSZMP-nek a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásán résztvett küldöttsége szerdán elutazott a szovjet fővárosból. A delegáció vezetője Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a küldöttség tagjai: Komócsin Zoltán, az MSZMP PB tagja, a KB titkára, Nemes Dezső, az MSZMP PB tagja. Moszkva Kijevi pályaudvarán a magyar pártküldöttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Alek- szej Koszigin, az SZKP PB tágja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Andrej Kirilenko, az SZKP PB tagja, a Központi Bizottság titkára, Leonyid Szmirnov, az SZKP KB tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, valamint más hivatalos szovjet személyiségek ’ búcsúztatták. A pályaudvari búcsúztatáson jelen volt Szipka József, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete, ott voltak a nagykövetség tagjai. valamint a moszkvai magyar kolónia számos képviselője. * Szerdán reggel Moszkvából visszautazott hazájába, a Német Szocialista Egységpárt delegációja élén Walter Ulbrichtal, a Csehszlovák Kommunista Párt, Gustáv Husák vezette küldöttsége, a Román Kommunista Párt delegációja Ni- colae Ceausescu vezetésével, a Lengyel Egyesült Munkáspárt delegációja Wladyslavé Gomulka vezetésével és a Todor Zsivkov vezette bolgár pártküldöttség. A Vnukovói repülőtéren, a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásán résztvett testvérpártok delegációit Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgor- nij, Konsztantyin Katusev, Alekszandr Selepin, Genna- gyij Voronov, Dmitrij Usztyinov, Kirill Mazurov és mások búcsúztatták. (MTI) Lugossy Jenő miniszterhelyettes Salgótarjánban Tegnap egész napos megbeszélésre Salgótarjánba látogatott Lugossy Jenő, a művelődésügyi miniszter helyettese, a Művelődésügyi Minisztérium több más felelős vezető személyiségének társasagában, hogy megbeszélést folytassanak megyénk művelődésügyi szakembereivel. Az egész napos megbeszélésen az aktuális művelődésügyi politikai kérdésekkel foglalkoztak, különös tekintettel a Nógrád megyei helyzetre. Az elvtársi légkörben lefolytatott tárgyaláson a megye részéről részt vett Géczí János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei Végrehajtó Bizottságának tagja, a megyei tanács vb-elnöke, Hankő János, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese és Havas Péter, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. Javuló élet- é$ munkakörülmények — nagyobb felelősség 4. szakszervezel rnegyebizotlsáaának ülése A Szécsényi járási Tanács apparátusában dolgozók élet- és munkakörülményeinek helyzetéről tárgyalt a Közalkalmazottak Szakszervezetének Nógrád megyei Bizottsága, amely tegnap kihelyezett ülést tartott Ráróspusztán. Az értekezleten részt vett dr. Lakatos József, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának osztályvezetője, Vadkerti Ló- ránd, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára és Bodnár József, a Szécsényi járási Tanács vb elnöke. Sípos Lajos, a megyei bizottság elnöke üdvözölte a tanácskozás résztvevőit, majd ismertette a napirendet. A közalkalmazottak szakszervezete tagságának többsége napi tevékenysége során az állampolgárok ügyében dolgozik, Így fontos, hogy legjobb tudása szerint fejtse ki tevékenységét. A taggyűléseken több ízben szó esett a dolgozók élet- és munkakörülményeiről, így került sor olyan javaslatra, hogy a községi tanácsok vb- titkárai általában érjék el a 2000 forintos bérszínvonalat. A jutalmazások során érvényesüljön a nagyobb anyagi megbecsülés elve, amely a gyakorlatban érvényre is jutott. A járás területén — a többihez hasonlóan — az adóügyi dolgozók és a járási szinten most már a termelőszövetkezeti csoport dolgozói is premizálásban részesülnek. Erre a célra több mint 14 000 forintot osztottak szét közöltük. Gondot fordítanak a hivatali helyiségek felszerelésére, valamint a gépesítésre is. amely a munkakörülmények javítását szolgálja. Hollókőn az 1967. évben társadalmi munkaversenyben elért első helyezésért a községi tanács százezer forint anyagi támogatást kapott, amelyből új tanácsházal építenek. Ugyancsak korszerűsítési munkálatokat folytattak Magyar- géc, Egyházasgerge és Ka- rancsság községi tanácsainál is. Megoldásra vár azonban a szécsényi tanács felszerelésének korszerűsítése, bővítése. A szakszervezeti bizottság önálló döntési jogkörébe tartozik a segélyek elbírálása, melynek során a tagság igényét igyekeznek a lehetőségekhez mérten kielégítem. Hosszú éveken keresztül probléma volt a dolgozók családos üdültetése, most ez járási viszonylatban megoldódott. Évente 15—30 család veheti igénybe a hajdúszo- boszlói üdültetést. Ezt követően Aranyi László, a megyei bizottság titkára részletesen ismertette az 1969. II. félévi munkatervet, amelyet a VI. kongresszus határozatainak megfelelően állítottak össze
