Nógrád. 1969. június (25. évfolyam. 124-148. szám)

1969-06-17 / 137. szám

f»gibériaí ütijegyief Színházi esték BARATOKlKO/OIÍ IIII. lOO millió tonna ^zén Az ember az új helyen min­dig kérdez, érdeklődik, igyek­szik többet és többpt megtud­ni vendéglátóitól és vendéglá­tóiról. Például egyszer már nem tudtam magamban tarta­zött. Minden munkát kézzel, vesszőkosárral és lovakkal vé­geztek el. Igén jellemző epi­zód, hogy a lovakat a bánya- tulajdonos utasítására — kí­mélés céljából — 3—4 órán­A szénmedencében vízágyúval jövesztenek a külszíni fejtésen ni, kikívánkozott belőlem a kérdés: — Honnan ered Kemerovó neve? Ó-indiai eredetű? Érdekes a település nevé­nek története — hallottam a választ. Amikor századokkal ezelőtt az oroszok eljutottak a Tom folyó partjáig, a régi kovácsok földje az orosz ál­lam kohászatának első böl­csője lett, A vasércet már igen régóta ismerték, bányász­tak ezen a vidéken, az Aka- jevoj folyó völgyében. Ez a folyó a Tom jobb oldali mel­lékfolyója és nem messze a Volkovoj-hegytől találkoznak egymással. Kezdetben ezt a tájat Tyemlrovonak nevezték, ami törökül „vasat” jelent. Később lakossága teljesen kicserélődött és már csak oro­szok lakták. Majd pedig a múlt század második felében a Volkovoj-hegyben megkezd­ték a szén bányászását és et­től kezdve a települést már Kemerovo néven emlegetik. Már ezt a megnevezést ta­láljuk 1099-ben, A. Gyerzsavin ismert geológus leírásában is. Honnan hát a név? Kemerovo nevét mind a mai napig sem határozták meg pontosan. Valahol az évszáza­dokkal régebbi időkben kell keresni az ázsiai népek nyel- . vében. „Kern” — víz, ó-in­diai eredetű szó és fennma­radt néhány ázsiai folyó ne­vében is. „Kemer” vagy így: „kemir" — török eredetű szó és partot, öblöt jelent. Nos, innen származtatják Kemerovo elnevezését és van egy tó is — Kamertusz, ami ugyancsak őrzi e^l a gyöke­ret. így a szénbányászat, Szi­béria megismerése egybefor­rott a várossal, a nevével. S innen kapta nevét az első, ki­sebb szénmedence is. amit a nép csak „kemir”-nek hívott évtizedeken át. Js rlsff bánra Michail Volkovoj. kutató, egy tobolszki kozák fia már a XVII, század elején megkezd­te a Kuzbassz szénmedence geológiai feltárását. ’ Az első ércbánya 1782-ben kezelte meg a termelést ig“n kezdetleges és a munkások számára nyo­morúságos körülmények kő­ként váltották. Féltették, hogy kimerülnek, elpusztulnak. Az emberek viszont 8—10 órát dolgoztak naponta hallatlanul nehéz viszonyok között. Hamar felismerték, hogy Nyugat-Szibéria földjének mé­lyén igen értékes érc- és szén­telepek húzódnak. Ezért az ország legismertebb kutató ge­ológusai költöztek a vidékre, így itt dolgozott Csihacsov és Surobszkij is. Különben Csi- hacsev Volt az, aki először ja vasolta, majd pedig tudomá­nyos értekezéseiben használta a „kuznyecki” jelzőt, amely­ből később kifejlődött a Kuz­bassz elnevezés és ma már az egész világon így ismerik. A szén ipari feldolgozását, az első ipari vállalat megala­pítását 1851-re teszik. Ekkor nyílt meg a bacsatszki bánya, ahonnan a Gurjevszkij gyá­rat látták el tüzelőanyaggal. Ebben a gyárban már kísér­leteket folytattak különféle acélgyártmányok előállítására és így nagyon fontos volt Gur­jevszkij számára a szén. Csak­hogy a bacsatszki széntelep elgázosodása miatt a terme­lést nemsokára meg kellett szüntetni. Új aknát nyitottak 1883-ban és a „Siker” akna biztosította hosszú évtizede­ken át a vasgyár szükségleté­nek kielégítését. Késik a jog Érdekes epizód volt, hogy amikor Kemerovo község ha­tárában a parasztok szénre bukkantak, az Altáji Szénbá­nyászati Kerület vezetőie szi­gorú utasításban tiltotta meg a helyi lakosságnak a szén ki­termelését, amíg a szén sorsá­ról hivatalos fórum nem dönt A hivatalos döntés 14 évet késett és csak 1892-ben kapta meg a kemerovói szénlelőhely kitermelésének jogát bizo­mányba a parasztok munka- szövetkezete. Amilyen nagy volt az öröm a döntés felett, olyan gyorsan jött a hidegzu­hany': egy' év múlva vissza vonták az engedély'!. A Torn partján emelkedő aknatorony körül hamarosan elnémult a vidék ... • A némaság másfél évtizedig tartott. Amikor Nyugat-Szibéria nagy' folyóin megindult a gőz hajózás, amikor megépítetté’- a Transz-Szibéria főútvona­lat, egyszerre szükség lett a szénre. Ismét eszébe jutott a cári közigazgatás vezetőinek a kemerovói szén és elhatároz­ták, hogy most már központi beruházással megkezdik újból a termelést. Mindez 1907-ben történt. Kis csoport kereste fel az elhagyott akna vidékét. Már az első évben egyszerre négy aknát mélyítettek, de egyik sem volt sikeres. Egyévi ki­hagyás után további 4 akna már több szerencsével járt és megkezdhették a 8-as aknán a szén gépi felszállítását a mély­ből. Később itt hozták létre az első bánya-villanyerőművet is. így indult meg hosszú vajú­dás után a szénbányászat Ke­merovo környékén. A cári ad­minisztráció alatt 1913-ban — az évi kitermelés a Kuzbas,sz- medencében mindössze 773 ezer tonna volt. Később — 1917-ben — már 227 000 ton­nára emelkedett a termelés. Ma viszont csak a Tom- Uzsinszkij bánya hárommillió­nál is többet produkál. Kuz­bassz szénbányáinak fejtései majdnem annyi szenet adnak, mint Japán és Franciaország éves termelése együttvéve. A felszínre küldött és el­szállított szén mennyisége meghaladja a százmillió ton­nát. A széntartalékok hatalma­sak. Geológiai mérések, kuta­tások alapján állapították meg, hogy kétezer méter mélységig terjednek a telepek és a tarta­lékot 800 milliárd tonnára be­csülik a szakemberek. Ebből a kokszolható szén mennyisége 264 millió tonna. Óriási számok — hatalmas vagyon. (Folytatjuk) Gotyár Gyula 42 elhagyott ügynök Régen volt olyan lesújtóan si­vár a salgótarjáni József Attila művelődési központ nézőtere, mint szombaton este. Egy el­maradt délutáni előadás után, alig százfőnyi közönség előtt került sor a miskolci Nemze­ti Színház évek utáni első vendégjátékára. Mintegy száz ember gyűlt össze Arthur Miller világhírű drámájához, Az ügynök halá­lához, mely a magyar színpad­nak Tímár József • művészete révén különösen emlékezetes eseményt jelentett, annak ide­jén. A névtelen amerikai pol­gár élete, vergődése a romba- dőlt tervek halmazán, megrá­zó írói mű, s az első bemuta­tó óta eltelt időben semmit nem kopott értékeiben. Az ügynök halála — mint Both Béla a darab nagytudású rendezője, a budapesti Nemze­ti Színház igazgatója mondja róla — : egyetlen nagy szám­adás. Egy ember — nem ki­magasló jellem, nem rendkí­vüli egyéniség — végiggon- doja életét, újra felidézi múltját, egy utolsó próbálko­zással megkísérli a lehetet­lent. Azt tudniillik. hogy ügynök maradhasson őszülő tejjel is egy cégnél, amelyet évtizedek óta szolgál, s amely nem tart tovább igényt rá. Nos, ezt a tőlünk ma már tá­voli tárásadalomban élő, ver­gődő életet hagyta cserben rokonszenvével a salgótarjáni közönség. Pedig így vagy ügy, felelősek vagyunk érte, Úgy látszik, az igények re­ális felmérésében nagyot vé­tett a művelődési központ, amikor a színpad hígabb al­kotásai helyett éppen Az ügy­nök halálára tartott igényt. A megyeszékhely közönsége a jelek szerint korántsem tart még ott, hogy a művelődési központ által feltételezett igények szerint járjon szín­házba. Kedveszegetten kell tu­domásul vennünk ezt, s ki­csit Arthur Miller előtt pi­ronkodunk, amiért egyik leg­ragyogóbb műve alig száz ember fogadtatására számít­hatott a fejlődésre büszke Salgótarjánban. Az előadás mindenképpen méltó lett volna a színházjá­rók általános érdeklődésére. Both Béla rendező a szöveg gondolati mélységébe hatoló igénnyel adta meg instrukció-. it együttesének. A darab fő-! szerepében Némethy Ferenc nehéz feladatra vállalkozott. Ügy kellett megküzdenie Tí­már József egyéniséghatásá­val, emlékével, hogy közben saját karaktere törvényeit kö­vesse, úgy alkossa vonásai­ban eredetivé a figurát. Ne­kem az általa nyújtottnál is jobban tetszett Hamvay Lucy ragyogó alakítása. A feleség szerepében mélyen megrázót nyújtott, eszközbéli egyszerű­ségében is megrázott. A ki­válóan összehangolt együttes sorából szinte mindenkit em­líteni kellene, de leginkább rászolgál M arkaly Gábor, Gonda György, Somló Ferenc, Füzessy Ottó, Csíkos Sándor, Szili János, Lőrinczy Éva és Csapó János. Rajtuk kívül Zoltán Sára, Balogh Erzsi és Pásztor Mária részesei a kis­számú közönség elismerésé­nek. A moskolci színház salgó­tarjáni bemutatkozása „az ügynök cserbenhagyása” volt Talán nem veszi el a szom­széd város színészeinek ven­dégjáró kedvét s kedvezőbb körülmények között is talál­kozunk a kitűnő ' művészek­kel. ’ama Tibor F allada-ballada Egy hét az irodalom jegyé­ben. Ezzel jellemezhetjük legtalálóbban a televízió leg­utóbbi műsorhetét. Mindjárt a keddi nyitónapon A borot­va éle címmel Karikás Fri­gyes börtönnovellájának té­véváltozatával találkozhat­tunk — s tegyük hozzá az író eszméihez hűséges feldol­gozásban. Különös és szinte egyedülálló írói tevékenység­ként tartjuk számon Karikás Frigyest, a Tanácsköztársaság kiemelkedő alakját. Mind­össze egyetlen művet alko­tott, de ezzel a vállalkozásá­val is szerves részesévé vált irodalmunknak. Ki ne ismer­né a 39-es dandárról szóló, forradalmár hevületű emlé­kezését, ezen túlmenően most Dévényi Róbert érdemes szolgálatott tett Karikásnak, hogy feldolgozta nem kevésbé becses börtönnovelláit, s ez­zel még határozottabb kon­túrt vont az írói portré kö­rül. Csütörtökön este Rendkívü­li diáknak címmel az év­szaknak megfelelő aktuá­lis műsort sugárzott a tele­vízió. Hárs György szerkesz­tésében a diákélet múltja és jelene elevenedett meg előt­tünk. Ami az igazságot illeti, kissé untató volt e játék, nem­igen kötötte le a figyelmet. A hét kétségkívül legkie­melkedőbb eseményét Hans H. Fallada Mi lesz veled, em­Annak idején őszin. te örömmel üdvözöl­tem a Beatles-zene- kart. Amit csináltak, szép volt. frappáns volt, új volt. Nem kis csodálkozással vettem tudomásul, hogy éne­kelni is tudnak, és milyen kellemes, bár­sonyos hangon! Hall­gattam őket áhítattal gyönyörködve, s hall­gatom ma is, pedig azóta az angol ki­rálynő jóvoltából sze­mélyükben grófok, de legalábbis angol bá­rók húzzák a fülem­be. Itthon bizony meg kell elégednem egy szerény szabómester kissé modoros fiával, aki azért nem csi­náltatja meg fogát, mert valahol, valami­kor, valakik elhitették Delila tévedett? vele, hogy a foghíjas- sag jól áll neki. Hát, fene tudja, lehet, hogy ez a Laci gye­rek (mint otthon bi­zonyára nevezik) ép, csillogó fogsorral va­lóban nem tudna éne­kelni. Mivel azonban, igazán kellemes hang­jáért kedvelem, bele­nyugszom,: jó, legyen, énekeljen csorba fo­gakkal. Ám meghökkentett a Beatles-hajzat. Haj nélkül se lehetne? -Qgy látszik, alig, mert követői — leg­alábbis hajzatban — hűségesen formázzák őket. A nagy példa­kép alighanem Bee­thoven, s kívánom is: vajha minden ifjú zenetitán éppen csak megközelítené is — no nem hajban, inkább tudásban. Egyelőre azonban még csak a hajnál tartanak. Ezt növeszteni a tudás helyett bizony, köny- nyebb. Ha mégsem menne kellő ütem. ben, könnyű rajta se­gíteni. Olyannyira könnyű, hogy a mi­nap Budapesten jár­ván, szinte hihetetlen hírt hallottam. Egy ismert belvárosi fod­rász parókát, ínagya­rul műhajat készített egyik, egyelőre az is­meretlenség homályá­ban rejtekező zene­kar tagjainak. A vi­lághír felé az első lé­pést teKát úgy látszik megtették. A kezdő gyerekek nyilván azt hitték, fura hangsze­reik nem is hangoz­hatnak jól vállra hul­ló bodor fürtök nél. kül. Igaz. Delila né­hány ollónyisszan- tással semmivé tette Sámson erejét, így hát mintha mégis a haj­ban volna a varázs­erő, dehát mikor voll ez, talán igaz se volt. .. Mindenesetre leg­szívesebben pályáza­tot tűznék ki annak a zenekarnak, amelyik először áll ki a pó­diumra színkopa­szon. .. (y. e.) berke? című regényének két­részes tévéfilmváltozata je­lentette. A híres irodalmi mű a fasizálódó Németország ki­szolgáltatott kispolgárságának hányattatását mutatja be, lá­zadásra bátortalan embereit, a baljós politikai atmoszfé­rát, melyben milliós tömegek vergődnek. A film alkotói nagyszerű feladatra vállalkoz­tak és érzékletesen teremtet­ték újjá Fallada művét. A kétrészes film bizonyítéka annak, hogy krimi nélkül is nyújthat vonzót közönségé­nek a televízió. Szombaton este a hét Iro­dalmi sorozatának utolsó ese­ményét kaptuk Heltai Jenő: Az ezerkettedik éjszaka című .vígjátékában. Fekete Hasszán és Fehér Hasszán, no meg Laila bűbájos története az író legszellemesebb művének egyike. Néhány évvel koráb­ban rádiójáték formájában rendkívül élvezetes feldolgo. zásban hallhattuk, ugyanezt már kevésbé mondhatjuk ej a tévéfilmváltozatról. A te­levízió vállalkozásában a me­se túlnyújtottá vált, a cse­lekmény humora elszürkült, a filmesítéssel felhígult a tör­ténet, a színpadi zártság Mé­szöly Tibor dramaturgiai köz­reműködésével szétlazult. Méltó megemlíteni az el múlt hét programjából az Idegenvezető kerestetik című új tévévetélkedőt, mely nem csupán a résztvevőknek iz­galmas, de egyben az izga­lom mellett a nézőközönség­nek hasznos ismeretterjesztő szolgálatot is tesz hazánk, alaposabb megismertetésében. —b—t NÖGRAD - 1969, június 17.. kedd Hazai nd u lás előtt Négyszáz pajtás vett részt két turnusban a Salgóbányán rendezett természetjáró úttörők országos tá­borozásában. a múlt hét elején a jobbágyi és a ludányhalászi úttö­rők is a tábor lakói voltak. A jobbágyi pajtások az országos leg­jobbak közé tartoznak, részt vet­tek az úttörő kéktura útvonalon is, ahová a legjobb természetjá­rók kaptak meghívást. Az ország - oól Salgóbányára érkezett úttörők megismerkedtek a megye több történelmi nevezetességével, tájai­val. forradalmi emlékei vei. Meg­látogatták a Bányamúzeumot, jár­nak Salgótarján több ipari özemé­ben. Diavetítéssel egybekötött elő­adást tartottak számukra a nógrá­di várakról, Nógrád megyében először ren­deztek a természetjáró úttörők számára országos táborozást, A résztvevők több turisztikai szak­mai bemutatót tartottak, tájéko­zódási versenyeken és termeszet- láró túrákon vettek részt, a tábor rasárnap zárta kapuit. Képünkön a Lőrinci Általános Iskola úttörő­csapatának tagjai, Szabó Ferenc tanárral hazaindulás előtt a tábo­rozás vidám epizódjait mesélik eevmásnak.

Next

/
Thumbnails
Contents