Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-04 / 100. szám
Ralatonfürcd évszázadok óta ismert gyógyfürdőhelye Magyarországnak. Az 1949-ben létesült balatonfüredi állami kórháznak elsődleges feladata szív- és keringési betegségekben szenvedők rehabilitációja. Az elmúlt évek során szükségessé vált a* 1 kórház felújítása, amit 1969 első negyedévében fejeztek be. Jelenleg 325 fekvő beteget tudnak korszerű módszerekkel kezelni, s az új gyógyfürdőben naponta 1200 bejáró beteget láthatnak eL A rekonstrukció során modernizálták a különböző laboratóriumokat, a betegszobákat, korszerűsítették az EKG és a röntgen felszereléseiket (MTI — Fotó. Kovács Sándor felvétele) W. Krutyih Memoár Mindenki azzal állt elém: „írtál memoárt. Írjál memoárt”. Es mit gondolnak, mit tettem? — Vigye ördögi Nekiülök és írok. Még hogy én ne írnék l Hát kivel nem találkoztam én? És most már csak egyedül vagyok — úgymond, egyetlen élő J<ortárs!... Vegyük csak például Puskint. Vele személyesen összesen nyolcszor találkoztam. Emlékszem utolsó találkozásunkra. Ez Párizsban volt... igen, igen, micsoda idők. Igaz is, éppen akkor súgtam meg Puskinnak a híres poéma, a Demon témáját. E-mXékezzenek csak: „Eloszlassátok a sötétséget ..Micsoda szavak! Ki tud : a ilyen vagy szerű szavaknál ábrázolni? Es én voltam az első, akinek Szaza Puskin jelolvasta ezt a kitűnő költeményt. Emlékszem, •magamhoz öleltem, kút puszit nyomtam az arcára, és jelkiáltot- Lám: — „Szása, az ördög vigyen el; hát te egy igazi lángelme vagy!” Mint ahogy ezt önök is tudják, ezek után Szása Puskin Ausztráliába hajózott, ahol tragikus autószerencsétlenség áldozata lett. Na és Tolsztoj Leó! Hát róla Is van néhány szavam: együtt tanultunk a kadetiükolaban, Amikor megírta első regényét, a „Robinson”-^ és kezéből kimarva végre sikerült nekem is bepillantanom, én voltam az egyetlen, aki egyenesen a szemébe? mondta: „Neked másként kell lmod és másról”. Ezek után természetes, hogy sokáig fújt rám, és jó ideig nem és jött hozzánk. Egyszer aztán váratlanul betoppan hozzánk Csehov. Azonnal nekem esik és mondja: „Lev Nyikolájevics Tolsztoj kért meg, hogy adjam át üdvözletét, és mondjam meg, igazad volt. Ne haragudj, ós minél előbb találkozni akar véled.” Két nap múlva hármasban találkoztunk ts, és Leo felolvasta nekünk regényét, a ,,Karamazov fivéreketUgye olvasták? Én mondom önöknek, hogy ez igen! Ez mű. Ma senki sem tud így írni. Micsoda nyelvezet, és micsoda tartalom! A felolvasás alatt Csehov tízszer is felugrott a székről és úgy nevetett, hogy a köny- nyel is potyogtak. Én pedig? Én pedig végighallgatva az egész regényt, átöleltem Tolsztojt, megcsókoltam, és felkiáltottam: „Leo, hogy az ördög vigyen él téged, te egy lángész vagy!” Es valóban, mint ahogy azt már önök is tudják, nem tévedtem. Szása Puskin is, és Leo Tolsztoj ts a világirodalom Legkiemelkedőbb géniuszai. A meghatottságtól tíz percig álltam földregyökerezett lábakkal. Mikor végre felocsúdtam a csodálkozásból, akkor össze-oissza csókoltam, és felkiáltottam: „Szer- gej, hogy az ördög vigyen el, hát te igazi lángelme vagy!” Ezek után Albert (hisz neki két keresztneve is volt egyszerre, Szergej és Albert) kezdett készülődni az elmeneshez. Ekkor ezeket mondtam neki: „Neked egy és azon időben feltétlenül két foglalkozást kell űznöd! Egyszerre kell foglalkoznod a fizikával és a filmrendezéssel”. Es mit gondolnak, mi lett? Alig múlt el néhány év, és a vásznakon megjelentek csodálatos filmjei. ...Igent Voltak Lángelmék. De micsoda lángelmék. Hát ki tudna róluk ilyen élethü képet festeni, ha nem ón?! Fordította; Srgér Itwre „A cselekvő emberről írok... Beszélgetés Berkesi Andrással Könyvei százezres példányszámban kelnek el. Lehet szeretni és nem szeretni — de mindenképpen észre kell venni. ötven éves. Első regényére, oz Októberi vihar-ra József Attila-díjat. a Játék a tisztességgel című művére SZOT- díjat kapott. Több alkotása idegen nyelven Is nagy népszerűségnek örvend. Életéről, témaköréről, a fiatalokról, népszerűségének titkáról és terveiről beszélgettünk Berkesi Andrással. — Hogyan lesz valakiből író? — Én például nem akartam az lenni. Sok múlott a körülményeken és a véletlenen. Fiatal koromban festőművészi álmokat szövögettem, de mégsem lettem festő. Nem voltam csodagyerek, még leveleimet is későbbi feleségem fogalmazta meg. Lumpenproletár környezetben nőttem fel, külső Óbudán. Apám nyomdai szakmunkás, anyám téglagyári csillés volt. Petróleumlámpa fényénél ejtett rabul a könyvek varázsa. Textilgyári munkás, szökött katona voltam a második világháború előtt. Dolgoztam az illegális mozgalomban. A fel- szabadulás után katonatiszt lettem, mig 1950-ben a koncepciós perek idején le nem tartóztattak. Négy évig ültem börtönben, két és fél évet magánzárkában. Ráértem különböző dolgokon elmélkedni., Tulajdonképpen itt lettem író. Papír, toll, könyv nem állt rendelkezésemre, mindent fejben fogalmaztam. Az Októberi vihar 1957-ben jelent meg, majd következtek a többiek. Jelenleg a Magvető Könyvkiadó egyik felelős szerkesztője vagyok. — Regényei rendkívül cse- lek-ményesek, fordulatosak. Milyen írói koncepció rejlik e mögött? — Nem fordulatosabbak, mint maga az élet. Amikor 1961-ben Kínában jártam, még álmomban sém mertem arra gondolni, hogy nyolc év múlva az Usszuri folyónál szovjet katonákra lőnek. Én a cselekvő emberről írok, nem a tépelődő, tűnődő típusokról. Olyanról, aki nem mondja, hogy „Halál a fasisztákra!”, hanem cselekszik a fasizmus ellen. A világ ma a cselekvő emberek korszakát éli, róluk fogalmazom meg véleményemet. — Gyakran foglalkozik fiatalokat érdeklő kérdésekkel. Mi az Ön véleménye a mai fiatalságról? — A mai fiatalok nem rosszabbak a régieknél, inkább azt mondanám, hogy mások. Egyes rétegeikben vannak „fekélyek” ezeket bírálni kell, de nem úgy, hogy „bezzeg az én időmben!” Ezzel ma semmit nem lehet elérni. A régi dolgokról nincs élményanyaga a mai teena- gernek. Aki nem éhezett, nem tudja milyen érzés az. A mai felnőttek beszéljenek kevesebbet a fiatalokról és inkább több jó példát mutassanak számukra. Mert akár tetszik, akár nem, végül is a mai húszévesek építik fel a szocializmust. — Népszerűségének titkáról hogyan vélekedik? — A mai emberről, mai embereknek írok. Talán azt szeretik olvasóim regényeimben, hogy nem kenem el a problémákat. Sok múlik a véletlenen is. Az ellenforradalom után elsőként foglaltam állást műveimben, akkor, amikor sokan még nem is' tudták, hogy tulajdonképpen „mi újság.” Világban való eligazodásukhoz igyekszem segítséget nyújtani — és ezt olvasóim méltányolják. Jó dolog népszerűnek lenni, de ne. héz is. A szintet tartani kell, nem szabad csalódást okozni az olvasónak. Amikor az ismeretlenség homályából feltűntem, még nem volt veszíteni valóm. Ma már sok van — Milyen tervek foglalkoztatják jelenleg? — Küszöbök című regényem az ünnepi könyvhétre jelenik meg. Játék a tisztességgel című művem az év végén zsebkiadásban lát napvilágot. A jövő évben jelenik meg A szeretet rabszolgái című regényem, amelyben egy fiatal szerelmespár szomorú történetét írom meg R. 1 Kezdő a szakmában — Nevetséges! A fonok azt mondta, hogy szalagra diktált és én egy betűt sem látok rajta! (A Weltwoche karikatúrája) IPIRTER ISTVÁN! U 5 DOHÁRÉRT 15. — Sajnos, az lehetetlen. Mrs. Brown nagyon szigorú asszony. — Volt szerencsém tapasztalni, amikor becsöngettem. No, de mindegy, ő még mindig jobb, mint az Emigration Service fogdája. A viszontlátásra! Szólt és elment. Az órámra néztem, még csak dél volt. Hogyan fogom eltölteni az időt holnap délutánig? Unalmas délutánom, és unalmas estém Ígérkezett. A délután azonban izgalmasabbnak bizonyult, mint vártam, sőt annál is, ahogy szerettem volna. Három óra tájban Mrs. Brown kíséretében egy férfi lépett a szobámba. Kifogástalan, hátul két oldalt sliecelt zakót viselt. Negyven év körül lehetett, de a halántéka már őszült. Filmszínésznek nézhette volna az ember. — Banless vagyok, a CIA embere — mondta, miután Mrs. Brown kiment —, Theodor Banless. Nem tudtam, hogy a választékosságán lepődjem-e meg, vagy azon, hogy ez a nagy és félelmetes szervezet szerény hónaposszobámba elküldi munkatársát. — Mit óhajt? — kérdeztem a tőlem telhető legnagyobb eleganciával. — Kérem, hivatalom megbízásából jöttem. A legjobb, ha mindjárt a tárgyra térek ... Invitálásomra leült. Pipát vett elő, rágyújtott. — Hivatalunk tudomására jutott — kezdte sejtelmesen Mr. Banless —, hogy ön, Mr. Kása, bizonyos emberek ostobasága miatt kényes helyzetbe került. Hivatalom nevében bocsánatot kell kérnem, hogy ezt nem akadályoztuk meg idejében. — 43 — Nagyot sóhajtottam. Megállapítottam magamban, hogy tévedtem, amikor a CIA emberének látogatásában újabb kellemetlenséget szimatoltam. Lám, ez a kifogástalanul öltözött és behízelgő modorú úr azért keresett fel, hogy elnézést kérjen tőlem. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy mindent tisztáztak, engem nem gyanúsítanak többé semmivel, és tíz perc múlva elmehetek Ruth-hoz. Csak otthon legyen. — önök tehát tudják, hogy ártatlan vagyok — szóltam magabiztosan. — Ennek nagyon örülök. Igazán nem neheztelek senkire, mert egy akkora nagy országban, mint az Egyesült Államok, bizonyára sok kormánytisztviselő van, akik közül egyesek néha elkövetnek hibákat. A magam részéről a dolgot elintézettnek tekintem, s legfeljebb az a kérésem, hogy mivel az ügyből kifolyólag a munkámat is elvesztettem, szíveskedjenek volt munkahelyem tudomására hozni, hogy nyugodtan alkalmazhatnak továbbra is... — Sajnos — mondta Mr. Banless —, a helyzet nem olyan egyszerű. Azok az emberek, akiknek ostobasága folytán oly kényes helyzetbe került, bizonyos okok miatt fontosak számunkra. S emiatt nem engedhetjük meg, hogy lejárassuk őket. Sajnos nincs mód rá, hogy önt ilyen formán tisztázzuk. — Ezt nem értem — nyögtem, és éreztem, hogy elönt a veríték. — Pedig a dolog rendkívül egyszerű. Nem vallhatjuk be az újságolvasók milliódnak, hogy az FBI tévedett. A szabad és d,emokratikus Amerika biztonságának védelme szempontjából elengedhetetlen, hogy a közvéleményben szüntelenül fenntartsuk a kommunisták részéről fenyegető veszedelem érzetét, önnek tehát továbbra is meg kell maradnia vörös ügynöknek. — Nem hiszem, hogy akadna bíróság, amely elítélne engem olyasmiért, amiben nem vagyok bűnös — érveltem. — Mint tapasztalt tisztviselő, akinek kitűnő a minősítése, és szakmai körökben becsben áll, csak azt tudom javasolni önnek, hogy ne próbálja ki ezt a lehetőséget. Ha a szabad világ védelméről van szó, bármennyire fájdalmas is számunkra, időnként fel kell áldoznunk egy- egy embert. Mi rendkívül sokat költöttünk Csánkóra meg a szervezetére, és ha most kiderül a szélhámosságuk, aligha vehetjük hasznukat a későbbiek folyamán. — 44 — — Tehát bukjam inkább én? — háborodtam fel. i — Szó sincs róla — nyugtatott meg mézes hangon Banless. — Ellenkezőleg: akármilyen kellemetlennek tűnt is fel az ön számára, hogy ilyesmibe keveredett, tulajdonképpen ez lesz szerencséjének kezdete. Az óragyárban, ahol dolgozott, nemigen ügyeltünk volna fel az ön képességeire. Mr. Kása, ön tökéletesen alkalmasnak látszik arra, hogy a szolgálatunkba álljon. — Ne haragudjon, de nem értem, mit akar tőlem. Az előbb azt mondta, hogy maradják vörös ügynök. Ezért alighanem hosszú éveket kell börtönben töltenem. Hogy állhatnék én akikor a CIA szolgálatába? — A megoldás egyszerűbb, mint gondolná — jelentette ki vendégem, és komótosan kiverte pipájából a hamut. — Mr. Kása, ön megszökik. — Lehetetlen! Rendőrkopók állnak a kapunk előtt. Bamlessnek a szeme sem rebbent. — Helyesebben: kormánytisztviselők, Mr. Kása, kormánytisztviselők. Az FBI munkatársai. Mi, az FBI-jal egyetértésben szöktetjük meg önt. Oda megy, ahol senki sem találhatja meg önt. Dél-Karolinában, egy erdő közepén fog élni. Két esztendőt tölt el ott, annyi egy kurzus ideje. Már a tanulóévek alatt mintegy az ötszörösét keresi annak az összegnek, amit az óragyárban kapott. Később, a kiképzés befejeztével, egy-két bevetésre indul a vörösök hátába. Az anyagi ellenszolgáltatás, amelyet azért biztosítani tudunk, természetesen a küldetés eredményétől is függ. Annyit azonban elárulhatok, hogy az összeget csak öt számjegyben lehet kifejezni. — Ezt jól kieszelték — vetettem od,a kedvetlenül. Banless azonban nem vett róla tudomást. — Örülök, hogy tervünk megnyerte a tetszését. Hogy is mondják maguknál? — váratlanul tiszta magyarsággá kezdett beszélni: — A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. — Aztán ismét angolul folytatta: — Amikor ön eltűnik, sajtónk nagy kampányba kezd, figyelmezteti az amerikai közvéleményt a növekvő vörös veszélyre. Megírja, hogy minden amerikainak nyitva kell tartania a szemét és a fülét, hiszen a vasfüggöny mögötti országok olyan kiterjedt kémhálózattal rendelkeznek ideát is. hogy az FBI ellenőrzése alatt álló ügynöküket is meg tudják szöktetni, és ki tudják csempészni Amerikából. (Folytatjuk.) — 45 —
