Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-31 / 123. szám
Vietnami Ítéljyetl^p Bombák a tűzszünet előtt k moszkvai tanácskozás óié (III.) Tanácskozás• összefogás Thieu nem akar koalíciót Amerikai szóvivő közölte, hogy a Saigon: kormányzat és az amerikai parancsnokság részéről meghirdetett 24 órás tűzszünet helyi idő szerint egnap reggel (i órakor történt életbelépte előtt amerikai stratégiai bombázóik az éjszaka folyamán mintegy 2000 tonnányi bombát dobtak a partizánok feltételezett csapatösszevonásaira. Amerikai csapatok ugyanakkor Saigon környékén átfésülő műveleteket folytattak. Abrams tábornok a Dél- Vietnamhan tartózkodó amerikai csapatok parancsnoka pénteken kijelentette: „minden amerikai katona készen áll, hogy szembenézzen bármilyen, kihívással és biztosítsa az Egyesült Államok délvietnami elkötelezettségének sikerét.” ★ A DNFF hírügynökségének csütörtökön Hanoiban közzétett összefoglaló jelentése szerint a dél-vietnami felszabadító erők a május 11. és 21. közötti időszakban 30 (XK) ellenséges katonát tettek harc- képtelenné, köztük 13 00ü amerikait. A szabadságharcosok 375 ellenséges repülőgépet és 700 járművet pusztítottak el, 32 üzemanyag-raktárt és 30 lőszerraktárt robbantottak fel. Partizántámadások értek 485 ellenséges objektumot, köztük 30 repülőteret és két kikötőt. Rogers amerikai külügyminiszter 18 napos Föld-körüli útjáról hazatérve rövid sajtó- értekezletet tartott az amerikai légierők andrewsi támaszpontján. A külügyminiszter szerint Dél-Vietnamban, Thai- földön, Iránban, Indiában, Pakisztánban és Afganisztánban folytatott megbeszélései „igen sikeresek” voltak ‘és megértést tapasztalt Nixon elnök Vietnamra vonatkozóan május 14-én tett nyolcpontos javaslata iránt. ★ Thieu dél-vietnami elnök négynapos szöuli hivatalos látogatásának és Pák Csöng Hi dél-koreai elnökkel folytatott tárgyalásainak befejeztével közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben „építőszelleműnek” nevezik Nixon amerikai elnöknek a vietnami rendezésre vonatkozó nyolcpontos javaslatait. A nyilatkozat elveti annak gondolatát, hogy a saiFranciaország L //urnán ité: Ma ka rezosz nem kívánatos A Söfres francia közvélemény -kutató intézet kérdésére azok közül, akik állást foglaltak valamelyik jelölt mellett, 32 százalék kijelentette, hogy döntése még nem végleges, a szavazás napjáig még változhat. Az ingadozók aránya, e vizsgálat részletei szerint, a legkisebb azoknál, akik Jacques Duclosra kívánnak szavazni (18 százalék). A' legmagasabb Gaston Defferre (45 százalék) és Alain Poher (41 százalék) híveinél, mindez arra mutat, hogy még az utolsó napon is jelentős eltolódás következhet be a különböző jelöltek között a szavazatok arányában. Folyamatban van még egy közvélemény-kutatás az IFOP részéről, ennek eredményét közvetlenül a szavazás előtti napon, szombaton délben hozza nyilvánosságra a France- Soir. Az Humanité megismétli a köztársasági elnökhöz és a miniszterelnökhöz intézett kérdését, amelyre még a vasárnapi szavazás előtt választ követel: ki merészelte meghívni a párizsi repülőkiállítás alkalmából a francia fővárosba a görög katonai junta egyik vezetőjét, Makarezosz ezredest, gazdaságügyi csúcs- minisztert. A lap rámutat, Franciaország az első nyugateurópai ország, ahová a görög katonai junta egyik tagja ellátogat. Egy ilyen meghívás — hangsúlyozza a lap —nem születhetett pusztán a repü- lőszalon igazgatóságának elhatározásaiból. Ehhez Pierre Messmer hadügyminiszter, Francois Ortoli pénzügyminiszter és Couve de Murville beleegyezése is szükséges volt. Az Humanité Alain Poher ideiglenes köztársasági elnöktől is megkérdi, mit szól azon katonai junta egyik vezetőjének párizsi látogatásához, amelyet legújabbban az Európa Tanács közgyűlése is elítélt. (MTI) Lengyelország választás előtt Lengyelország a vasárnapi nemzetgyűlési és néptanácsi halasztások jegyében él. A városok és falvak zászlódíszt öltöttek, az utcákon és a tereken transzparensek hirdetik a Népi Egységfront választási jelszavait. A választási kampány záróaktusaként több városban, köztük Lodzban ég Rzeszów- ban ünnepi felvonulásokra került sor. Néhány helyen ifjúsági találkozókat rendeztek. A közel 22 millió választópolgár közül ugyanis 2,5 millió ifjú és leány ezúttal első ízben járul a szavazóurnákhoz. töld-felkelte az Apollo—10 kabinjából fényképezve goni kormányzat szövetségesei „egyoldalúan és feltétel nélkül” vonuljanak ki Vietnamból. A két politikus nyilatkozata újból leszögezte korábbi álláspontjukat, hogy a DNFF-et nem ismerik el önálló tényezőnek. Látogatásának befejezése alkalmából Thieu sajtóértekezletet tartott. Thieu szöuli sajtóértekezletén elvetette egy dél-vietnami koalíciós kormány gondolatát. Újságírók kérdésére, hogy hozzájárulna-e koalíciós kormány alakításához, amennyiben a másik fél ezt előfeltételnek tekintené a konfliktus békés rendezéséhez, Thieu így válaszolt: „Soha!” A párizsi tárgyalásokkal kapcsolatban Thieu kijelentette: számos olyan probléma van, amely csupán a saigoni kormány és a DNFF képviselői közötti magánjellegű megbeszélésen vitatható meg. A saigoni kormányzat szövetségeseinek Dél-Vietnamből történő kivonulásáról Thieu megjegyezte: kérni fogja a szövetségeseket, maradjanak Dél-Vietnamban mindaddig amíg „nem lesznek biztosítékok a békére”. (MTI) Sztrájk Japánban A japán államvasutak mozdonyvezetőinek országos szak- szervezete pénteken hajnalban 12 órás tiltakozó sztrájkot rendelt el amiatt, hogy az igazgatóság le akarja építeni a villany- és motorosmozdonyok segéd-mozdonyvezetőit. Péntekre virradóan eredménytelen tárgyalások folytak a szakszervezeti képviselők és az igazgatóság tiaztviselői között. Az igazgatóság hajthatatlan maradt ég az úgynevezett vasúti racionalizálás keretében június 1-től végre akarja hajtani a létszámcsökkentést. A kommunista mozgalom nemzetközi feladatai ma mérhetetlenül nagyok. Világméretű mozgalommá vált. amely a szocializmust és a kommunizmust korunk vezető erejévé változtatta, s bebizonyította, hogy a szocializmus és a kommunizmus a társadalmi haladás országútja az egész emberiség számára. Csak ez a mozgalom rendelkezik olyan tudományos elmélettel — a marxizmus—leninizmussal — amely a legteljesebben ki tudja fejezni a néptömegek érdekeit. Ez a mozgalom képes szorosabbra zárni az összes demokratikus, haladó, antiimperialista erők sorait a közös célokért vívott küzdelemben. Mi szükséges ahhoz, hogy a kommunisták teljesíteni tudják az említett sajátosságokból adódó feladataikat? Elsősorban összefogás. Egységre van szükségük, amely a munkásosztály érdekeinek alapvető azonosságából fakad, és a proletár nemzetköziség elvi alapjára épül. Ez nemcsak a jelenkor követelménye. A kommunista mozgalom erejének forrása mindig a kor legfontosabb kérdéseiben elfoglalt közös eszmei-politikai álláspont volt. Ennék kikovácsolása azonban minden korban sajátos formákat igényelt. Nagyon szókimondó volt e tekintetben a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának Elnöksége, amely 1943 májusi határozatában, a Komintern feloszlatásával kapcsolatban megállapította: „A kommunisták, akiket a marxizmus— leninizmus megalapozóinak tanítása vezérel, sohasem voltak hívei annak, hogy fenn kell tartani az idejét múlt szervezeti formákat. A munkásmozgalom szervezeti formáit és Krasznaja Zvezda A Mao-kiikk újabb meséi A Krasznaja Zvezda pénteki száma cikket közöl a Mao Ce-tung-csoport forradalmi- sággal kendőzött nagyhatalmi sovinizmusáról. Mint a cikk megállapítja, a Mao-csoport teljes mértékben szakítva a marxizmus—leninizmussal, átalakult népellenes katonai-bürokratikus klikké, amely ellenségesen áll szemben a szocializmus eszményeivel és elveivel, s a kardcsörtető sovinizmus politikáját folytatja. A Mao-klikk visszautasítja azt a marxista—leninsta álláspontot, amely szerint a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet jelenlegi szakaszának középpontjában a marxi—lenini pártok vezette nemzetközi munkásosztály áll, s e munkásosztályhoz, s annak fő vívmányához: a szocialista világrendszerhez kapcsolódnak korunk összes nagy forradalmi átalakulásai. A marxista—leninista pártok egységes, imperialistaellenes frontba kovácsolják a jelenkor három alapvető forradalmi erejét: a szocialista államok közösségét, a kapitalista országok munkásosztályát és a népek nemzeti felszabadító mozgalmát. A maoisták elvetik a társadalmi haladás fő erőinek ezt a jellegzetességét, s kizárólag önmagukat nyilvánítják „igazi forradalmároknak”. Ugyanakkor teljes mértékben szakítanak a foradalmi munkásosztály ideológiájával, a marxizmus—leninizmussal és szembeállítják vele saját, tudományellenes idealisztikus koncepciójukat. Széles körű harcot bontakoztatnak ki a szocialista országok ellen, kinyilvánítják, hogy a kapitalista országok munkásosztálya „elvesztette forradalmiságát” és a nemzeti felszabadító mozgalmat szembeállítják a jelen-' kor összes többi forradalmi erejével; harcot folytatnak a kommunista világmozgalomUszoda a parlamentben Az angol alsóház egyik bizottsága közzétette a Bridge Streeten felépülő új parlamenti épület berendezésére vonatkozó javaslatait. A 630 honatya a jövőben két ülés között fejest ugorhat és lubickolhat a házban felépítendő uszoda vizében, felfrissülhet a tornateremben, bili- árdozhat, tollaslabdát játszhat. A tisztelt ház természetesen ezentúl is a westminsteri ülésteremben fog tanácskozni; ezt folyosó köti majd össze a Bridge Street-i új épülettel. Az új házban 450 képviselő jut különszobához, míg a 180 vezető honatya (miniszterek, parlamenti titkárok, bizottsági elnökök, az árnyékkormány tagjai, stb.) a régi patinás épületben kap Irodát. Bár a t. ház eddig makacsul ellenállt a televíziós közvetítésnek, a bizottság tervébe máris belevették a közvetítésekhez szükséges parlamenti stúdiók felépítését. A merész terveket persze még előbb el kell fogadtatni az alsóházza" de nem valószínű, hogy a képviselők elvetik az uszoda- építési javaslatot. (MTI) szervezetének munkamódszereit mindenkor alárendelték az egész munkásmozgalom alapvető politikai érdekeinek, az adott konkrét történelmi helyzet sajátosságainak, s az ebből a helyzetből közvetlenül adódó feladatoknak.” A nemzetközi kommunista mozgalomnak ma nincs központja, s általános a vélemény, hogy nincs is szükség sem egy, sem több központra. A pártok teljes önállósággal dolgoznak, szuverének és kettős — saját munkásosztályuknak és a nemzetközi munkás- osztálynak tartozó — felelősségűk tudatában határozzák meg politikájukat. Eközben azonban egyikük sem mondhat le a többi testvérpárt tapasztalatairól, s arról az erőforrásról, amelyet a pártok internacionalista közössége jelent. A nemzetközi kommunista mozgalom növekedésének és kiterjedésének körülményei között pedig egyetlen testvérpárt sem vállalja és nem is vállalhatja magára, hogy a világhelyzetet egyedül értékelje, egyedül állapítsa meg, mi a feladata valameny- nyi kommunista és munkáspártnak a világpolitika központi, legfontosabb kérdéseiben. Valamennyi párt elméleti felismerésének és forradalmi tapasztalatainak összessége adja a közös elméleti tudást, fejlesztheti tovább az elméletet. Nem mellékes tehát, milyen formákat választanak a pártok az egység megszilárdítására, az akciók összehangolására. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek a formák sokrétűek és megfelelnek a mai követelményeknek. A kétoldalú találkozókon a pártok küldöttségei rendszeresen véleményt cserélnek az egymást érdeklő kérdésekről, kicserélik a pártmunka tapasztalatait. ban a jelenkor forradalmi erőinek élcsapata ellen. E mozgalom közösen kidolgozott fő irányvonalával szembeállítják saját kalandor irányvonalukat; a belpolitikában semmibe veszik a szocializmus építésének objektív törvényeit, s visszautasítják a szocialista demokratizmus elveit, szétrombolják a kommunista pártot, s felállítják az országban egy szűk kör katonaibürokratikus diktatúráját, amelynek élén az istenített vezér áll. A szovjet lap összegezésképpen hangsúlyozza: a Mao Ce- f» ing-csoport áttérve a nagyhatalmi sovinizmus álláspontjára, egy követ fúj a dühödt antikommunizmussal, és a legsötétebb imperialista reakcióval. (MTI) Elterjedt forma a testvérpártok képviselőinek regioné- lis találkozója, amelyen a világ egy-egy övezetének kommunistáit érdeklő konkrét kérdéseket vitatnak meg. E találkozók közül nagy nemzetközi visszhangot keltettek az európai kapitalista országok kommunista pártjainak brüsz- szeli (1965 június) és bécsi (1966 május) konferenciái, s különösén az európai kommunista és munkáspártok 1967. áprilisi Karlovy Vary-i értekezlete. De külön-külön tanácskoztak már az északeurópai, az arab és a latin-amerikai államok kommunistái is. Mindezek mellett az elvtársi eszmecsere, a szabad, demokratikus vita leghatékonyabb fórumának a nemzetközi tanácskozásokat tartják a mozgalomban. A közösen kialakított következtetések közleményekben, nyilatkozatokban, felhívásokban és kiáltványokban láttak napvilágot, nem születtek tehát az egyes pártok tagságára kötelező határozatok. Ezeket minden párt központi bizottsága elfogadta, így volt ez az eddigi értekezleteken, s minden bizonnyal így lesz ezután is. Napjainkban barát és ellenség egyaránt nagy várakozással tekint a június 5-i nemzetközi tanácskozás elé. A világ ma sokkal inkább világos szavakat és hatásos tetteket vár a kommunistáktól, mint valaha, hiszen egyrészt bonyolult és ellentmondásos a helyzet, másrészt pedig rendkívül fenyegetlek az imperialista agressziók. S az emberek mindenütt tudják, hogy a kommunista mozgalomnak meghatározó szerepe van a világesemények alakulásában. Minthogy a küszöbönálló ta- rfácskozás napirendjén az imperialistaellenes akcióegység égető kérdései szerepelnek, érdekli a közvéleményt az is, mi újat hoz a moszkvai értekezlet, előrelépés lesz-e a »nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítése, áz olyan szükséges akcióegység létrehozása felé. Illúzió, irreális elképzelés lenne azt várni, hogy a mostani tanácskozás egycsapásra megvalósítja az akcióegységet, megszünteti a nézeteltéréseket a kommunista mozgalomban. Minden remény megvan azonban arra, hogy a tanácskozás a világhelyzet elemzésével, a megfelelő következtetések levonásával, a kétségtelenül erősödő egységtörekvések kamatoztatásával, a közös erőfeszítéseket megalapozó és azokra mozgósító platform elfogadásával és közzétételévé! közelíti majd a testvérpártokat a célhoz, hogy eleget tegyenek a szocialista országok dolgozói, Vietnam harcoló népe, a kapitalista világ kizsák- mányoltjai és elnyomottal, a világ minden haladó embere várakozásának. Pálos Tamás Olaszország R oha ni rend őrök a zavargások elfojtására Az olasz rohamrendőrség pénteken délelőttre „helyreállítottá a rendet” Dél-Olasz- ország szegénységtől súlytott vidékének nyolc helységében, ahol az elkeseredett parasztok fellázadtak és csaknem 24 órán át dacoltak a hivataléig hatalommal. A lázadásokat Nápolyból, Bariból, Sá- lernóból és Casertából kivezényelt rendőri erősítésekkel verték le. A csütörtökön kezdődött megmozdulások során Treri- tolában parasztok és munkások tüntettek a városháza előtt, majd a szomszédos községekből érkezett tüntetőkkel együtt éltorlaszolták a Rómát Nápolyal összekötő vasútvonalat. A Nápoly közelében levő, 14 000 lakosú Casal de Principe városkában csütörtökön délelőtt az elkeseredett tömeg elfoglalta a városházát és több hivatali helyiséé bútorzatát elégette. Több más középületet is megtámadtak, még a carabinierik kaszárnyáját. is. A „közrend őreit” Nápolyból küldött rohamosztagok szabadították ki szorongatott helyzetükből. A Volturno völgyének hat más helységében-7 hasonló zavargások voltak (MTI)
