Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-31 / 123. szám
Minonégflánr A legdrágább ujjlenyomat és társai Két, i^zán figyelemre méltó körülmény teszi érdekessé ezt a „visszatérő” riportot. Az egyik: az országos járműfejlesztési programban az IKA- RUSZ-gyár előirányzott termelése 1975-ig 500 ezer korszerű személyszállító eszköz előállítása, a másik: a Salgótarjáni Síküveggyár edzőüzemének a termelésből adódó se- lejtje ma is megközelíti a harminc százalékot. . . Az összefüggés: az IKARUSZ egyre nagyobb igényeit az üveggyár az új beruházások mellett az edzőüzem magas selejtszázalékának leszorításával tudja csak kielégíteni. A minőség ebben az esetben azonos a mennyiséggel. A kérdéssel az év elején foglalkoztunk: „Másfél milliós öt százalék” című riportunkban. Akkor a megyei kezdeményezésből született minőséglánc-mozgalom még csak kibontakozóban volt. A minőséglánc alkalmazásának lehetőségeit, a nagy selejtszázalék letörésének társadalmi erővel — azaz a KISZ segítségének felhasználásával — történő módozatait vizsgáltuk a Síküveggyár edzőüzemében. Nem törik — eltörik A laikus úgy gondolja: azért magas a selejtszázalék az edzőüzemben, mert az üveg törékeny jószág. Persze a harminc százalékot így is sokallja. Az igazság az, hogy az edzett üveg nem egykönnyen törik, azaz mégis, de ebben a hibás megmunkálásnak:, a karcosságnak, a hőkezelés közben előforduló nyúlásnak, a fúrás alatt keletkezett hajszálrepedéseknek van nagy szerepe. A fő veszély tehát nem a koccanás, hanem a gyártás során keletkezett kipolírozhatatlan karcosság, a helyrehozhatatlan méretváltozást előidéző nyúlás — a rossz minőségű munka. Mi lesz a súlyosan sérült, méregdrága panoráma üveggel? Eltörik, lesz belőle két-három forint értékű cserép, csillogó, értéktelen halmaz az ezer forintokat érő edzett, keresett, „sosem elég” üvegtáblákból. Ilyen körülmények között rendkívül nagy jelentősége van a munkabrigádok közötti jó kapcsolatnak, a kölcsönös ellenőrzésnek, segítésnek. Mátrai József, a Síküveggyár KISZ-bizottságának titkára részt vett azon a megbeszélésen, amelyet nemrégiben a KISZ salgótarjáni városi bizottságán folytattak a minőséglánc kialakításának további lehetőségeiről, a kezdeményezés jelentőségéről, propagálásának fontosságáról. — Feltétlenül tenni akarunk valamit annak érdekében, hogy az edzőüzem magas selejtszázalékát mielőbb lejjebb szorítsuk. A megbeszélés hangja, szelleme, egész nézőpontja pontosan megegyezett azokkal az elképzelésekkel, amelyek az IKARUSZ-nál történt kiszes tanácskozás után bennünk kialakultak. Az IKARUSZ KlSZ-bizott- sága március 17-én ifjúkommunista tanácskozásra hívta össze az országos járműfejlesztési programban közreműködő 14 üzem ifjúsági vezetőit, és arra kérte a meghívott képviselőket, hogy a KISZ sajátos termelést segítő tevékenységét az eddigieknél jobban felhasználva tegyenek meg mindent a program teljesítése érdekében. Akkor a Síküveggyár is ígéretet tett. A következő lépés az ígéret valóraváltása, az IKARUSZ igényeinek teljesebb kielégítése. Van rá lehetőség? — Nemrégiben Jugoszláviában jártunk — mondja Mátrai József. — Meglátogattuk a pancsovai síküveggyárat. A látogatás célja elsősorban az volt, hogy a földgáztüzelésre való áttéréssel kapcsolatban szerezzünk tapasztalatokat, de mást is megfigyeltünk. Korszerűtlenebb technológiával, körülbelül azonos kapacitással és profillal jóval alacsonyabb selejtszázalék mellett dogoz- nak a pancsovaiak. Igaz, hogy nagyobb a szakmai rutinjuk, de az is biztos, hogy ott nagyobb az adminisztratív fegyelem ... Ki kezdeményezzen ? Az edzőüzem kétségtelenül a gyár egyik legfiatalabb és legkorszerűbb üsemrésze. A törzsgárda most van kialakulóban, néhány hónappal ezelőtt, amikor Szőke Miklós technológus átvette az üzem vezetését, még a szakemberellátottság is sok gondot okozott. Valójában gondot okozott itt minden. — Űj üzem, újak a vezetők, a gépek, a munkások most tanulnak bele a nagy követelményt támasztó mennyiségi és minőségi feladatokba. Átszervezéssel, személycserékkel, a technológiai fegyelemre szoktatással valamelyest sikerült mostanra lejjebb szorítani a selejtszázalékot. De a tanulópénzt meg kellett fizetni. Szőke Miklós nem véletlenül használta a „szoktatás” kifejezést. Novemberben, amikor átvette az üzemet, itt mindenki a saját technológiája szerint akart dolgozni. Az üzemvezető eddig egyetlen szabad szombatját sem vette ki, sőt vasárnaponként is dolgozik. Éjszakái sem nyugodtak: „Hol a lelkiismeret nem hagy aludni, hol meg felkeltenek.” — Mi a véleménye, miben segíthetnének az edzőüzemi kiszesek ? — A gyártásközi ellenőrzést egy időben úgy meg kellett szigorítani, hogy 12 minőségi ellenőrre volt szükség. Most öten vannak, mindenre képtelenek lennének ügyelni. Ha a kiszesek csak azt elvállalnák, hogy az edzésre kerülő üveglapokon ne maradjanak ujjnyomok (ezek ugyanis „beégnek” az üveg felíilétébe), már egy százalékkal csökkenthet- nénk a selejtet. Ingadozó áram A minőséglánc kialakításé nak ez csupán egyetlen lehetősége. Az üzemi KlSZ-bizott- ság megbízást adott Elekes Tamás edzőüzemi programozónak, hogy keresse a további lehetőségeket, igyekezzék ösz- szekapcsolni a közös cél, a jobb minőségű munka, a nagyobb mennyiség elérése érdekében a leszabó-, csiszoló- és hőkezelőbrigádokat. A minőséglánchoz. való csatlakozást latolgatja az Antal Arnold vezette szocialista ifjúsági csi- szolóbrigád is. A brigád első lett abban a szakmai versenyben, amelyet 12 üvegipari üzem csiszolói között rendeztek. Nagyon nagy szükség van a fokozott mértékű összfogás- ra. A gyakori profilváltozás (több ezer féle készítményt állítanak elő), az IKARUSZ so- ronkívüli megrendelései (amikor ott jártunk, egy sürgős, népgazdsági szinten fontos egyiptomi export teljesítéséhez kérte a segítséget!), mind olyan tényező, amely nagymértékben befolyásolja a minőséget és a mennyiséget. És hogy mi mindenre kell még ügyelni, azt Szőke Miklós egyik közbevetett megjegyzése is bizonyítja: — Az edzés elképzelhetetlen az előírás szerint végzett hőkezelés nélkül. Nekünk rendkívül sok gondot okoz, hogy az ÉMÁSZ hosszú ideje nem tudja az optimális 400 voltot tartani, gyakori, szinte óránként változó az áramerősség ingadozása... Íme egy újabb szempont, amelyet azonban egy másik, ezután következő riportban vizsgálunk meg. Pataki László A terv n vállalat g’aztlasá*»‘f»o!iíi kaját megtestesítő program Dr. Hetényi István kandidátus, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének nyilatkozata A Salgótarjánban tartott VIII. Közgazdász Vándorgyűlés alkalmából lapunk szerkesztősége megkérte dr. Hetényi István kandidátust. az Országos Tervhivatal elnök- helyettesét, hogy néhány, a közvéleményt erősen foglalkoztató kérdésre adjon választ. — A gazdaságirányítás ú.j rendszerével új népgazdasági metodikát is bevezettek, amelyben nagy önállósághoz jutottak a vállalatok. Milyenek az ezzel kapcsolatos tapasztalatai, milyen főbb tanulságokat kell levonni ezekből a tapasztalatokból? — A vállalatok önállósága a gazdaságirányítás új rendszerében a tervezésben is lényegesen megnőtt. A tervutasításos rendszer megszűnésével a vállalati tervezés nem a népgazdasági terv szerves része, hanem a vállalat gazdaságpolitikáját megtestesítő program. A vállalati tervezésre vonatkozó — népgazdasági szintű — tapasztalatokkal ma csak éves tervek vonatkozásában rendelkezünk. Különböző kérdőívek és felmérések útján vizsgáltuk, milyen nép- gazdasági arányokat eredményeznek 1968-ra a vállalati programok. Tapasztalatunk az volt, hogy az új irányítási rendszert életbe léptető programok némileg felülmúlták a népgazdasági terv előirányzatait. De amikor a vállalatok 1968. tavaszán már közvetlenül érzékelték a piaci hatásokat, egészében véve reális elgondolásokat készítettek. Súlyt helyezünk arra, hogy az éves népgazdasági terv folyamatosan informálja a vállalatokat a gazdaság fejlődéséről, és ezzel segítséget adjon a reális vállalati programok készítéséhez. Hasznosnak tartom azt a munkát, amely más oldalról a vállalati törekvések megismerését célozza, mivel a kétoldalú információ mind a tervezőközpont, mind a vállalatok reális tevékenységét segíti. Mint ismeretes, az Országos Tervhivatal már dolgozik az 1971—75. évi tervkoncepció kialakításán. Ez év őszétől már hozzákezdünk a részletesebb terv kidolgozásához is. A távlati terv kidolgozása során a Tervhivatal és a mi- ■nisztériumok intenzív konzultatív kapcsolatot fognak tartani azokkal a nagyvállalatokkal. amelyek fejlesztése az egész népgazdaságra hatást gyakorol. Előzetes elképzelésünk az, hogy a vállalatokat még ebben az évben tájékoztatjuk ama koncepciókról, amelyeket a Tervhivatal kialakított és a jövő év elején megtárgyaljuk velük, milyen fejlesztési programot irányoznak elő a központi terv ismeretében. Ez a kapcsolat eszmecsere jellegű lesz, nem pedig tervutasítások, vagy tervjavaslatok adása. A IV. ötéves terv előirányzatait már a területfejlesztési koncepció szerint alakítják ki. Milyen új vonásokat h*z ez a népgazdasági tervezésbe, és milyen új tényezőket kell figyelembe venniök a vállalatoknak saját középtávú tervük elkészítésénél? —A távlati ötéves terv, mint eddig, 1970 után is tartalmaz területi fejlesztési koncepciókat. Korábban ezeknek az elképzeléseknek a realizálását főleg az új beruházások telepítési helyének központi meghatározása biztosította. Az állami beruházások most már szűkebb körére ez a módszer továbbra is megmarad, de mivel az intenzív fejlődés során kevés új állami beruházás létesítésére számíthatunk, a területfejlesztési politikában a gazdasági szabályoknak nagyobb szerep jut. Változás lesz a területi tervezésben az is, hogy megyékre szóló előirányzatok csak egyes tanácsi célkitűzésekre készülnek, míg a leglényegesebb területi problémák megoldását nem közigazgatási határok, hanem gazdasági ismérveik szerint fogjuk megtervezni. Ilyen például azoknak a vidékeknek fejlesztése, ahol a szénbányászat visszafejlődik, vagy Budapest fejlesztése. Területfejlesztési problémáink jórészt hasonlóak lesznek a maihoz. Ezek ismerteik. Ilyen Budapest ipari túlsúlya, az ország északkeleti részének fejletlensége stb. Ami a kérdés második részét illeti, a vállalatoknak középtávú terv elkészítésekor — területi vonatkozásban — főleg a következőkkel keli számolniuk az eddiginél nagyobb mértékben. Törekszünk arra, hogy a tanácsok jobban érvényesíthessék helyi politikai érdekeiket, a vállalatok fejlesztésével kapcsolatos kérdésekben. Ezért a vállalatoknak jobban tekintetbe kell venniük a tanácsok érdekeit. Különösen a feljesztéshez tartozó beruházások előirányzásakor kell körültekintően eljár- niok. mivel nem valószínű, hogy extenzív jellegű fejlesztés esetén a tanácsok automatikusan biztosítani tudnak minden ezzel kapcsolatos vállalati igényt. Kívánatos, hogy a vállalatok a helyi munkaerő-gazdálkodási szervek véleményét is megismerjék, mielőtt a létszáméi érintő fejlesztésről döntenea, mert a már ma is tapasztalható munkaerőhiány számos területen a jelenleginél 1nagyobb lesz. Végűi megemlítem, hogy továbbra is központi feladatnak tartjuk az iparilag elmaradottabb vidékek ipari támogatását, központi erőforrásokból. Erre a célra vidéki iparfejlesztési alapot tartalékolunk 1970 után is, e mellett a csökkenő széntermelést folytató vidékek iparosítására a terv külön eszközöket fog biztosítani — fejezte be nyilatkozatát dr. Hetényi István kandidátus. Cs. G. Pásztó, Párád, Salg ótarján... Ez évben nyerte el a Pásztói Szerszám-és Készülékgyár a Szocialista munka gyára kitüntető címet. Képünkön az építők napjára készül egy 25x6 méteres vasvázas pavilon, amit Budapesten a Népligetben állítanak fel. Katona Jenő he- V gesztö munka közben A Parádi Üveggyár részére készült egy szitanyomógép prototípusa, amely a palackokra nyomja a feliratot. A Dózsa György szocialista brigád készítette ezt az elmés szerkezetet. Képünkön Szabó István lakatos, az utolsó simításokat végzi a gépen A Salgótarjáni Síküveggyár rekonstrukciójához készülnek •) gyárban a hűtőcsövek. Prezenszki Ferenc lakatossegéd és Szöliősi István 3. éves lakatostanuló a festés előtti egyen- getést végzi a nagyméretű hűtőcsövön Koppány György képriportja
