Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-04 / 100. szám
T A csataszög! Szebb Élet Mezőgazdasági Tsz egy éve gyártja a Szabó-féle görgősekét. A tsz által készített görgősekét bemutatták a Lipcsei Nemzetközi Vásáron, látható a párizsi mezőgazdasági gépek szalonjában. A közelmúltban küldtek el három darabot az Egyesült Államokba. Mintapéldányokat küldtek az NSZK, Hollandia, Norvégia, Ausztria, Kuba, Svédország, Pakisztán, Olaszország, Csehszlovákia mezőgazdasági gépek iránt érdeklődő szakembereinek. A hazai földeken már közel 250 görgőseke dolgozik. Előnye a 40—50 százalékos vonóerő-megtakarítás, amely egyben üzemanyagmegtakarítást is jelent. A tsz egész görgőseké család kialakítását tervezi. A jelenleg sorozatban készülő GEF—3—35 típusú ekék mellett elkészült a hatfejes mintapéldánya, ugyancsak elkészült a négyfejes, amelyet a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatnak be. Már elkészült a 2x3 váltófejes görgőseke prototípusa is. (MTI Fotó — Mező Sándor l'elv.) Az ünnepi menet fölött transzparensek lebegtek. Láttuk, s a televízión sok millióan látták, mit kér a Szocialista munka gyára dolgozóitól a szocialista állam — a transzparenseken a válasz is rajta volt: Megadjuk! Csizmadia Géza Kinek lehet nagyobb szája ? Nagy a sár a felsőtold) utcán. A tavasz esővel kezdődött. A határ már élénk színekben pompázik, azonban egy lelket sem látni sehol. Eső után pihenőre kényszerül ember és gép. Az italbolt kihalt lenne, ha az egyik pádon négyein nem ülnének. Söröznek. Ruházatukról ítélve traktorosok. Közöttük ismerem fel egy régi ismerősömet, Kelemen Jánost. A zömök traktoros tavaly hírnevet szerzett magának, mert az országos szántóversenyen sok neves versenyzőt megelőzve a tizenegyedik helyen végzett. A három nógrádi közül a legjobb helyezést érte el. — Én már nem indulhatok többet — jegyzi meg sötéten. — Miért? — Még a régi gépemet is elvették — tér ki a pontos válasz elöl. Ám, erre közbevág a mellette ülő társa: — Mondd csak meg, hogy nálunk nem törődnek az ilyesmivel. Még mással sem, amivel kellene ... Felvillannak a szemek. Mintha valaki varázspálcával érintette volna meg az embereket. Kelemen hallgat, de a többiek egyszerre akarják közölni a mondanivalójukat. Nagy János traktoros ragadja magához a szót: — Csodálkozik, hogy keserű a sör? Pedig friss csapolás. Az ízét a tsz-irodán vették el. .. Megdöbbenve hallgatom a szó- és panaszáradatot. Eny- nyi keserűséget, elégedetlenséget egyszerre még ritkán hallottam, De vajon minden így van, ahogyan mondják? Rákérdezek a traktorosra: — Mit mondtak az irodán? — Amikor bementem szólni, hogy KRESZ-ellenes dolgot nem vagyok hajlandó teljesíteni, a íőagronómus közölte velem: „Nézze János, ha nem tetszik, menjen haza!” Mit lehet'erre csinálni? — S maga megmagyarázta, hogy amit parancsoltak, nem lehet megtenni, szabálytalan volna végrehajtani? Ekkor már legalább nyolcán-tízen állnak körülöttünk. Mintha csak meghallották volna, hogy milyen beszélgetés kezdődött a véletlen találkozás alkalmával. Egy barna arcú, gazdászkalapos fiatalember szól közbe: — Nem lehet itt magyarázni! Amikor szóltunk a munkaruha, vagy a műszaknorma miatt, a főagronómus kijelentett?. hogy „az elvtársak ne szájaljanak, mert nálam nagyobb szája nem lehet senkinek”. Maga mit szólna, ha azt mondanák, hogy egyelőre nincs semmi joga, csak dolgozni?... Újra zúgás támad. — Magát hogy hívják? -r- kérdem a gazdászkalapost. — Herédi József traktoros vagyok. — Miért nem mondják el egyszer a. sérelmüket egy közgyűlésen? — próbálok segíteni. Egy idősebb ember letorkol. — Oda se engedik az embert. Még a zárszámadásra se engedtek be . .. — Persze, hogy nem, mert te nem vagy tsz-tag, csak alkalmazott! — vágnak vissza neki. — Az igaz. A zárszámadás előtt egy nappal kijelentették, hogy másnap az alkalmazottaknak nem kell bemenni dolgozni. De azt a napot mégis tőlünk vonták le! Akkor inkább dolgoztunk volna — dohog tovább Vincze István rakodó. Egyik-másiknál elszabadulnak az indulatok. A jőza- nabbja azonban megfontolja, mielőtt kimondja a szót. Azonban ezekből a véleményekből sem hiányzik a vezetőség bírálata. Sérelmesnek tartják, hogy a munkaruháknak csak a számát írták össze, de meg nem vették. A műszaknormába nem számítják be külön a karbantartást, holott szerintük a gépállomási díjazást alkalmazza a tsz-vezetőség. így viszont a traktorosok megrövidülnek. Kifogásolnak olyan intézkedéseket, amelyeket ellentétesnek tartanak az ésszerűséggel. Nemrégiben például közútra vizsgáztatott traktorral kellett szórni a műtrágyát, egy le nem vizsgáztatott géppel viszont _ szerves trágyát kellett szállítani közúton. Elkeseredve újságolják, hogy nem törődnek a szövetkezetben az elavult — életveszélyes — pusztai lakások felújításával. ígéretet kaptak, de segítséget nem. Csendesednek az indulatok, s így arról érdeklődöm, vajon keresték-e az emberi közeledési, a szót-értést a tsz vezetőivel. — Megkeresték az elnököt ezekkel a bajokkal? Ketten is legyintenek. — Persze, ha „nagy melled” állítottak be az irodára, érthető, hogy nem szívesen fogadták magukat. Azt be kell látniok, hogy a szövetkezeti vezetőket sem lehet akármikor zavarni. Ha éppen fontos, az egész gazdaság jövőjét érintő kérdésekről tárgyalnak, nem lehet átváltani például a munkaruhák kérdésére. Mindennek megvan a maga ideje! — Ne is folytassa! Azt hiszi nem próbálkoztunk? — kérdi Reimann Sándor traktoros. — Perszehogy fontos a vezetők munkája, de a mienk is! A munka senkit sem jogosít fel, hogy lekezelje a másikat. Még akkor sem, ha az történetesen alkalmazott. Ebben a szövetkezetben ki veszi fel a jövedelmét munka nélkül? Akkor miért kiskirályos- kodnak, miért beszélnek így velünk? Éles kérdések, vélemények hangzottak el ezen a hirtelen támadt, véletlen beszélgetésen. Talán, ha nem veszem észre Kelemen Jánost, ki sem pattannak a vélemények. Ám, akkor tovább feszíti az embereket belülről. A meg nem nyugvás, az őszinte törődés, a nyílt véleménycsere hiánya pedig iszonyatos kárt okoz egy kollektíván belül. Azt azonban nem szabad elfeledni, hogy a kollektíván belül mindenkinek megvan a maga sajátos feladata, kötelessége, magatartás-normája! Ettől eltérni nem lehet, mert akkor megbomlik a nyugalom és megelégedettség egyensúlya. Pádár András NÖGRAD — 1969. május vasárnap ü Szocialista munka gyára A huszonötödik szabad május 1-i felvonuláson az üzemek dolgozóinak hatalmas menetoszlopa a dísztribünhöz közeledett Az élen a salgótarjáni Síküveggyár dolgozói mentek. A transzparens felirata már messziről hirdeti: a Szocialista munka gyára. *■ A címet az Üvegipari Országos Vállalat gazdasági és társadalmi politikai vezetői hosszú és alapos értékelés, vita summazataként ítélték oda a zagyvapálfalviaknak. íme, az értékelés száraz adatai: az 1968-ra kiszabott termelési feladat hétmillió-háromszázezer négyzetméter síküveg: ennél kevés híján ki lencszázezer négyzetméterrel többet adott a gyár a népgazdaságnak. A többlet- termelést részben a Zagyva 1. felújításának tizenhárom nappal a határidő előtti befejezése, elsősorban azonban a hyzóüzemi és vágóüzemi selejt csökkentése tette lehetővé. Jelentősen csökkent a harmadosztályú üveg aránya — 1967-ben még huszonnégy és fél százalék volt, 1968-ban pedig alig valamivel több háromnál —, a másod- és harmad- osztályú síküveg javára. A Petri-csésae-megrendelések elvesztésének ellensúlyozására új gyártmányok előállítását vezették be. A gyár terven felül vállalt síküvegexportot az Egyesült Államokba. Terve tizenkét és háromnegyed millió forint nyereségre kötelezte a gyárat — az elért nyereség hús zonki lene- millió. Ez egyebek között azt is lehetővé tette, hogy a dolgozóknak, az előző évihez képest átlag hétnapi keresetnek megfelelő összeggel több nyereségrészesedést fizethessenek az idén. 1968-ban a szocialista brigádok száma tizeneggyel gyarapodott, gyakorlatilag minden műhelyben, részlegben, üzemben a dolgozók zöme részt vesz a szocialista brigádmozgalom- ban. * Ezek a száraz adatok. Aki ért olvasni bennük, azok számára megelevenednek. Aki emlékszik a hat-hét évvel ezelőtti Síküveggyárra, viszálytól, civódastol szabdalt kollektívára emlékszik. Arra, miként gyötrődtek, vergődtek a selejttel, veszendőbe ment üveghegyekkel a szeszélyes berendezések, gépek megzaboLázasával. Aztán, bevetve a legkorszerűbb vizsgálati módszerek gazdag fegyvertárát, a „kiismerhetetlen” üveget lassan, fokonként kiismerték. Egy sor fiatal, tehetséges műszaki, lélegzethez, hatáskörhöz, bizalomhoz jutva, szárnyakat kapott. Elmentek mindenüvé, ahol Magyarországon üveget gyártanak, s elmentek sok külföldi országba, ahol nálunk megoldatlan problémákat már megoldottak. S ezek a lelkesen figyelő, jegyzetelő mérnökök, technikusok soha, sehonnan nem tértek haza üres kézzel. Valamennyi kemenceátépítés egyben műszaki, konstrukciós változtatást is hozott. Üj reménységekkel: hogy a benne olvadó üveg mind kezesebbé, formálhatóbbá, alakíthatóbbá válik. Az anyagon úrrá lenni akaró ember szándékai, elhatározásai szerint. S ez a fiatal műszaki gárda — melynek egy része ebben a gyárban nőtt fel, hiszen története folyamán ebben a gyárban is generációk adták egymás kezébe a szerszámot — magával ragadta a munkásokat. Akik csalhatatlanul megérzik ki az, kik azok, akiket bizalommal követhetnek. S ha erről meggyőződnek, ettől már semmi nem tántorítja el őket. Emlékszem a TMK-művezetőre, akinél egyetlen lakatosa sem tudott többet dolgozni. A főmérnökre, aki szinte minden téglát megnézett hová, hogyan rakták a kemencekőművesek. Az igazgatóra, aki éjszaka ogysaercsak felugrott az ágyából, s besietett a gyárba: este Indult egy gép, csodálatos üveget húzott, adja-e még ...? Az üveghúzóra, aki a lángoló lécdarabbal, verítékben úszva vívott fogcsikorgató harcot egy, a táblán alattomosan felfelé lopakodó repedéssel. Amikor győzött, s a háromemelet magas tábla mégsem szakadt le rettenetes, szívszorító recs- csanéssel, egy pillanatra megállt, mérnöke felé vágott fél szemével, mert a másikkal még mindig a gépet leste: „Ez itt van akkor is, ha baj van...” ★ Pár évvel ezelőtt százmilliót ért az, amit ennek a gyárnak munkásai, technikusai, mérnökei előállítottak. Tavaly szárnyalták túl először a kétszázmilliót. S közben új gyártmányok láttak napvilágot. Először csendes laboratóriumokban, majd a műhelyben. Megszűnt a kereslet a Petri-csésze iránt? Szereljétek le a présszalagokat — tanácsolták egyesek. Hiszen egy éve sincs, hogy felszereltük... és munkásainkkal mi legyen...? — kérdezték a gyári vezetők, s abban már benne volt a válasz. Azóta ezeken a gépeken, hűtöszalagokon síküvegből sajtolt üvegtálakat gyártanak, s a présüzem mellé les tödé, csiszolóműhely is került. A járműiparnak több, jobb hajlított, edzett üvegre van szüksége? Egyik évről a másikra megkétszerezik, majd megháromszorozzák az edzőüzem teljesítményét, Bevezetik szinte — hetek leforgása alatt — a zománcüveg gyártását. A hatalmas tábláktól az egy négyzetcentiméteres színes mozaiklapocskákig kínálják már építészeknek és képzőművészeknek. Tarsolyukban van a habüveg, sőt egy olyan habosított szilikát alapú anyag, amelynek előállítása egyelőre hétpecsétes titok. Pompás, könnyű szerkezeti építőanyag lesz belőle, csak ... csak át kell építeni az idén a Zagyva II-tőt, hogy még jobb üveget húzzanak; ide is, s a Zagyva I-be is be kell építeni a földgázvezetékeket, berendezéseket. Az Ikarusz az eddiginél több és sokkal jobb szekurit üveget kér, követel... s igaza vara... A villanyszerelők brigád vezető je — NEZ2E ELVTÁRS, még így négyszemközött, vagy kisebb csoportban edbeszélget az ember sok mindenről. Tömeg elé kiállni? Az már egészen más dolog, engem legalábbis zavar. Én ilyen országos értekezleten, mint a szocialista brigádvezetőké volt, először vettem részt. Gondolhatja, nekem még nagyobb élményt jelentett mint másnak, aki már többször részt vett hasonló tanácskozásokon. Sok okos dolgot hallottam ott, olyanokat, amelyeket mi is hasznosítani tudunk. Azóta sokat beszélgettem ezekről én is kisebb társaságban, brigádban és szinte napi témánk. Érdeklődnek, kérdeznek, én pedig válaszolok. Bizonyára sokáig témánk lesz még az országos tanácskozás, csak ne- kívánják, hogy tömeg elé álljak ki — mondta Wéber Alfréd az OBV Salgótarjáni Gyáregysége szocialista brigádvezetője, aki a gyár kollektíváját képviselte az országos tanácskozáson. FÉLÉNKSÉG, TÜLZOTT SZERÉNYSÉG, vagy valami más oka van a tömeg előtti szerepléstől való idegenkedésnek? Beszélgetés közben kiderül, erre semmi oka. Régi, elismert ember a szakmában és a brigádban is. A tíztagú Kandó Kálmán villany- szerelő szocialista brigád vezetője. A beszélgetés során a múltját elevenítjük fel. Itt /olt lakatos az apja, akit ki- encéves korában veszített íl, a pálfalvi műhelyben. Anyját még régebben nélkülözte. Nevelőanyja hat pengő hatvanhárom fillér nyugdíjból tartotta a családot és évente a kastélyban kapott ő is „árva darócot”, ahogy nevezték. Ezért került tizennégy éves korában ebbe az üzembe kifutónak, majd inasnak három évre. Akkor 1942-tőt írtak, azóta itt van és 1960- ól csoportvezető. Még lakása is abban a kolóniában van — csak négy ajtóval arrébb —, ahol a gyermekéveket töltötte. A VILLANYSZERELŐK ÜUNKÄJA sokoldalú a Banyagépgyárban. Órabérért dolgoznak. Baj, hiba elég gyakran előfordul, amikor futniuk kell. A gépeket villany működteti és vannak félautomaták is. Nem mindegy tehát, hogy energia hiá— Ha egy ember kevés a hiba gyors megállapítására, az üzemzavar elhárítására, akkor menjen kettő vagy három — ez az elv érvényesül náluk. Van állandó ügyeletes, készenléti szolgálatos közöttük, és amikor egyedül nem bír az üzemzavarral, akkor bárkit riaszthat a többiek közül, mennek vonakodás nélkül. Ezt egyébként mások mondták el a brigádról. KELL EZ A SZOCIALISTA BRIGÁDMOZGALOM — mondja Wéber Alfréd. — Az országos tanácskozáson is erről volt legtöbb szó. Ha belegondolok, itt nálunk is nagy jelentősége van a kollektíva összefogásának. Nálunk nagyon jó baráti szellem alakult ki. A brigád fele párttag és marxista középiskolába jár. Négy munkásőr. vannak önkéntes tűzoltók és ilyen lekötött társadalmi munkája szinte mindenkinek van, de azért soha nem húzódnak vissza, ha még ezen túl is tenni kell. Előfordult egyik télen, hogy akkora hó esett, nem tudták a raktártól a munkahelyekhez szállítani az anyagot. Megfogtuk a lapátot, megtisztítottuk az utat. Tavaly a sportpálya öltözőjének teljes villamosítását elkészítettük — társadalmi munkában. Egységes ilyen dolgokban a brigád. Skuta László energetikus, patroná- lónk velünk van és sokat segít. Ha viszont baj van, mindenkire egyformán lehet számítani. Nagyon áldozatkész az egyik legidősebb tagunk, Szent- irmai Nándor is — mondja a brigádvezető. A BRIGÁD TAGJA* legutóbb abból az alkalomból köszöntötték, hogy jó munkájáért a szakmai tanácskozáson a Bányászat kiváló dolgozója kitüntetésben részesült. Rászolgált szerény, áldozatkész munkájával. Ha tömeg előtt nem is szeret beszélni, de a brig ád la - gokkal és másokkal is olyan dolgokról tárgyal mindig, ami a mozgalom fejlődését, a közös ügy érdekét szolgálja. nyában mennyi a kieső idő. B. J
