Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-29 / 121. szám

Szőke Barna: Kettős feladat a szennám " " — A Nógrádi Szénbányák jelenének és jövőjének meg­oldása kettős közgazdasági ’.eladatot jelent. A gazdaság- irányítás új rendszerében kell megvalósítanunk a visszafej­lesztést, ugyanakkor a mel- ' éktevékenység, az új profilok kialakítása útján enyhítenünk kell a létszámproblémákat. A bányák visszafejlesztése azt is jelenti, hogy a hosz- szabb időre megmaradó ak­náknál megvalósítjuk a gaz­daságos termelést. Ezért szű­kös anyagi lehetőségeinket a műszaki fejlesztésre koncent­ráljuk, a nagyobb termelékeny­ség érdekében. Sok gondot okoz a felhagyott bányák esz­közeinek visszanyerése, más célokra való hasznosítása, il­letve értékesítése. Az elmúlt időszakban már voltak eredményes törekvések Jánosaknán, Kazáron, Kiste- renyén. A bányászatban fel­szabaduló területre, eszközök­re üzemek települtek. Leg­utóbb szerződést kötöttek a Budapesti Ganz-MÁVAG-gal egy métranováki üzem telepí­tésére. Ezzel a törekvéssel az a cél, hogy ne csak férfi­munkaerő, hanem a bányászok családtagjai számára is fog­lalkozási lehetőséget teremt­sünk. A jövő szempontjából ál­landóan szükséges figyelni az ország energiahelyzetét, sőt a távlati igényeket is. Az ener­giastruktúra változásából azt kell vizsgálnunk, hogy meny­nyi jut a szénbányászatra. Nálunk jelenleg igen komoly közgazdasági munka folyik. Június közepéig elkészülnek a perspektívában szereplő ak­nák optimalizálási tervei. Hat aknára készül ilyen terv, több variációs lehetőséggel. Az egyik a minimális igénybevé­telt, a másik a jelenlegi ter­melési szintet, a harmadik pedig a maximális lehetősége­ket veszi figyelembe. Ezen dol­goznak most a közgazdászok. Ehhez kapcsolódik egyébként a távlati fejlesztési terv is. Milyen beruházásokra van szükség, a műszaki fejlesztés, a szénvagyonbővítő fejlesztés szempontjából? Azt is vizs­gáljuk, hogy hol kellene az aknakapacitást bővíteni? Az általunk nyújtott tervek alap­ján készíti el az Egyesített Magyar Szénbányák távlati, koplex termelési programját. A számításokból derül majd ki, hogy hol érdemes termelni es’ mennyit? Hol szükséges és ésszerű a fejlesztés? Mun­kánknak ez az egyik oldala, ami a széntermelésre vonat­kozik. A másik a kiegészítő termelés. Amíg az első országos probléma, a második mar in­kább helyi jellegű, bár biz­tosítanak erre is központi ke­retét. Kisterenyén például úgy szeretnénk fejleszteni, hogy egy ütőképes, gazdaságos, mintegy 1200 főt foglalkozta­tó faipari üzem alakuljon ki, ahol már nemcsak bérmunka és alapanyag-termelés folyna, hanem végtermékgyártás is. Arra végzünk számításokat, hogy a gyártás közben kelet­kező hulladékot is feldolgoz­hassuk, láda, faforgácslemez, illetve fűrészporbrikett for­májában. Korszerű gépekkel szeretnénk ezt az üzemet mi­nél gazdaságosabbá tenni. A másik törekvés vasipari jellegű. A nagyvállalatokkal folyó kooperáció mellett an­nak a lehetőségét kutatjuk, hogy fokozatosan, miképpen alakítsuk ki a késztermék- gyártást. Ennek első lépcsője tesz az etázskazán előállítá­sa. amire az idén 4,2, jövőre pedig 2,3 millió forintos be­ruházást biztosítunk. A kiegé­szítő termelés fejlesztése egyébként a megyei tanács­csal szoros kapcsolatban ké­szül. Ott ugyancsak a köz­gazdászok dolgoznak ebben a témakörben. A napi elemzé­seken túl tehát a jövő szere­pel nagyobb súllyal a Nóg­rádi Szénbányák közgazdá­szai előtt — fejezte be nyi­latkozatát Szőke Barna terv- oszfályvezető. Hí BcözcpcAZgisfl^eoRce «1 szó Ma délután kezdődik Salgótarjánban, a József Attila művelődési otthonban a Vili. Közgazdász Vándorgyűlés. Az országos találkozóra több mint ötszáz megyén kívüli, majdnem 150 megyebeli közgazdászt várnak. A vándorgyűlés tematikáját a gazdaságfejlesztés — műszaki előrehaladás, piacképesség — gondolatának jegyében foglalhatjuk össze. Mindannyian örülünk, hogy az idén nálunk, Salgótarjánban rendezik meg ezt a rangos találkozót. Ehhez méltóan készültek fel az eszmecserékre, vitákra megyénk közgazdászai, mondván: sok dologban szeretnének véleményt cserélni. Erre jó al­kalmat adnak a szekcióviták. a kisebb-nagyobb csoportos beszélgetések. E jelentős esemény alkalmából a megye közgazdászai közül néhányat bemutatunk kedves ven­dégeinknek azzal a megjegyzéssel: a tanácskozás során gyakran találkoznak majd velük. Kozma Gyula: A tula|donos érdekei... A tények, az összefüggések, a számok világának ismerője, a közgazdász még manapság is sokszor úgy jelenik meg a köztudatban, mint egy rigo- lyás bürokrata. A hamis ké­pet azonban az új mechaniz­mus már jócskán átfestette. Minden téves hiedelem élő cá­folata a harminchárom éves Kozma Gyula, a megyei ta­nács pénzügyi osztálya köz- gazdasági csoportjának veze­tője, aki — az egyetemi éve­ket is beleszámítva — tizen­öt éve kötelezte el magát a közgazdászi hivatásnak. — A Közgazdasági Egyetem elvégzése után közvetlenül a megyei tanácsra kerültem gyakornoknak — emlékezett vissza. — Aztán revizor let­tem. majd később a közgaz­dasági csoport vezetésével bíztak meg. Hatan dolgozunk együtt, valamennyien fiatalok, öt közgazdász és egy jogász van a csoportunkban. Szinte mindaz, ami a mun­kájához, hivatásához tartozik, a közgazdász számára nem csupán elvégzendő feladat, hanem „csemege”, közgazda- sági feladvány, aminek elem­zésével, boncolgatásával szíve­sen foglalkozik. — örülök annak, hogy a VIII. Közgazdász Vándorgyű­lést nálunk, Salgótarjánban rendezik meg. Engem a szek­cióviták közül a Vállalati fej­lesztési koncepciók kidolgozá­sa, megvalósítása és a gazda­sági szabályozók témaköre ér­dekel. Ez érthető, hiszen ez a témakör függ össze leginkább a beosztásommal. Huszonhá­rom tanácsi vállalata van a megyének. Nem közömbös, hogy a fejlesztési alapot ho­gyan osztjuk el közöttük és a befektetett pénzösszegek mi­lyen módon, mennyi idő alatt térülnek meg. Szükség van a vállalatok tevékenységének vizsgálatára, ellenőrzésére ah­Pataki Mária: A továbbképzés megoldását várom. Pataki Máriát régi ismerős­ként fogadták a közgazdasági egyetem elvégzése után a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek­ben. — A gyár ösztöndíjasa vol­tam — kezdi a beszélgetést. — Már középiskolás koromban a nyarat a gyárban töltöttem. Egyetemi éveim alatt pedig a nyári gyakorlatot is az üzem­ben töltöttem. A diploma meg­szerzése után egy évig köz­gazdászként gyakornokoskod- tam. Főnököm, Kilvádi Tibor igen sokat segített. Nem volt türelmetlen, ha nem ment úgy a dolog ahogy szerette volna. Egy évig ismerkedtem a vál­lalat életével. A gyakornokos- kodás nemcsak saját elképze­lésemmel találkozott — ez volt a vállalat vezetőségének állásfoglalása is. Mondhatom, jó jártam. Alapjában megis­mertem a vállalat egész mű­ködését. Ma már jobban lá­tom az összefüggéseket. A gyakorlati év letöltése után előléptették számviteli osztályvezetőnek. Négy, na­gyobb élettapasztalattal bíró kolléganő munkájáért lett fe­lelős. így emlékszik erre az időre. — Mi tagadás, egy kis szo­rongással kezdtem a munkát. Kezdetben zavart, hogy fiata­labb vagyok mint ők. Mivel én is alkalmazkodom hozzá­juk, nem volt semmiféle prob­lémám. Kollégáimban kelle­rn«, őszinte munkatársakra leltem. — Ök is ezt mondják ma­gáról? — Nem tudom, nem végez­tem közvélemény-kutatást. A gyakorlatból mondhatom: ha a vezető megtalálja a megfe­lelő emberi hangot, akkor megértő, a munkát jól elvég­ző kollektíva alakul ki. Nem, nem volt szokatlan számon kérni a kiadott munkát a kol­légáktól. Az egyetemről azzal bocsá­tottak útnak: örülj, hogy egy nagyvállalathoz kerülsz, ott lehet csak igazán tanulni. Nem állítottak valótlant. En­nek ellenére Pataki Mária egy percig sem állítja, hogy most- már tökéletesen ismeri a gyár minden területét, az apró részkérdések tengernyi össze­függését. Véleménye szerint, ha egy közgazdász előre akar jutni, akkor az egyetemen ta­nultakat rendszeresen ki kell egészíteni. Helyes felfogását a gyakor­latban is bizonyította. Kike­rülve az egyetem padjaiból, beiratkozott a marxista—leni­nista esti egyetem politikai gazdaságtan szakosító tagoza­tára. Rendszeresen tanulmá­nyozza a különböző gazdasági jellegű folyóiratokat, hetila pokat. Mint a TIT közgazda sági szakosztályának vezető­ségi tagja, részt vesz minden közgazdasági témájú előadá­son. Az ifjú közgazdászt annak­idején, Budapesten négy hely­re is hívtak. Egyik ajánlatot sem fogadta el. Talán azért, mert mint ösztöndíjas elköte­lezte magát a gyárnak? Ez el­len tiltakozik: — Hazajöttem, mondja. Majd így folytatja: — Ma valóban divatosak vagyunk, nem is sajnálják tő­lünk a pénzt a vállalatok. Ha nekem másutt a jelenleginél több fizetést ajánlanának, ak­kor sem mennék el, mert jól érzem magam jelenlegi mun­kahelyemen. És ez számomra igen perdöntő. Annyit még elárulok: a vendégek, Pataki Marikát is ott találják majd a fogadó bi­zottság tagjai között. hoz, hogy a tanács tulajdono­si érdekeit megfelelően képvi­selni lehessen. — Milyen kérdések foglal­koztatnak? • Ilyenek, mint a pénzügyi, közgazdasági ösz­tönzők hatása, a vállalatok közötti együttműködés ta­pasztalatai, a vállalatfejlesztés és a piaci kapcsolatok viszo­nya, a kisvállalatok helyzete és fejlesztési lehetőségei az új gazdaságirányítási rendszer­ben. Attól tartottunk koráb­ban, hogy a kisüzemek hátrá­nyos helyzetbe kerülnek a nagyobb vállalatokkal szem­ben. Ez eddig nem követke­zett be. Az aránylag kis szé­riában gyártott termékek kö­rének módosításával rugalma­san tudtak alkalmazkodni a változó igényekhez. Bízom ab­ban, hogy ez a jövőben is így lesz. Ha ezt elmulasztják az üzemek vezetői, zsebükön fog­ják megérezni. Közös érdek a magasabb jövedelmezőség, ami egyik oldalról nagyobb nyere­séget, a másik oldalról a nye­reségadó befizetések volume­nének növekedését hozza ma­gával. Az ezen a címen be­folyt pénz viszont — nem kis összeg, évi 100 millió forint — a megyében marad, újabb és újabb vállalatfejlesztés lehe­tőségeit teremti meg. — Különösen a szolgáltató vállalatok fejlesztésénél kell sok tényezőt mérlegelni. Ezek többnyire — különböző okok miatt — nem képesek önerő bői előre lépni, holott egyre nagyobb feladatok hárulnak rájuk, így fejlődésüket a fej­lesztési alapból kell elősegíte­A Vili. Közgazdász Vándor- gyűlés előkészítéséből Kozma Gyula mint „szálláscsinaló” vette ki a részét. Elmondta még: jó dolog, hogy Salgó­tarján az ország közgazdász közvéleményének reflektorfé­nyébe kerül. K. S. Barna Sándor: Elemző i iádra izámltok... Jól ismeri pénzgazdálkodá­sunkat, a jót is, a rosszat is, mert tizenhét éve egyfolytá­ban a Beruházási Bankban dolgozik. Barna Sándor, a Ma­gyar Beruházási Bank Nóg- rád megyei Fiókjának igazga­tója is nagy várakozással te­kint az országos közgazdász­találkozó elé. Azt mondja: — Mi saját berkeinkben már megvitat­tuk mit, és hogyan kellene jobban csinálni. Azonban kí­váncsi vagyok arra, hogy a gyakorlati szakemberek mit, és miért kifogásolnak mun­kánkban. Érdekesnek ígérke­zik ez a találkozó azért is, mert nem szűk, speciális szak­mai kérdéseket tárgyalunk, hanem általában az egész szo­cialista gazdálkodás széles te­rületeit fogjuk át. Engem el­sősorban a fejlesztés kérdé­seinek elemzése érdekel. Olyan vitára számítok, amelyik kö­zelebb visz az eredményesebb, hatékonyabb megoldáshoz. Azért merem ezt ilyen hatá­rozottan állítani, mert isme­rem a beszámolókat. Ezekben a napi élet által felvetett, megoldásra és döntésre érett kérdések szerepelnek. Mivel sokan mondjuk, mi az amit jónak tartunk, mi az ami fáj, így • egységesebb képet alkot­hatunk magunknak a mecha­nizmus első esztendejéről. Ezekből aztán ki-ki a maga módján ki tudja hámozni a reális valóságot. A szekció­ülések során kialakult állás- öntök még helyesebb irány­ba terelik gazdálkodásunkat, ugyanakkor sok új értékes gondolattal járulnak majd a közgazdaságtudomány további erőteljes fejlődéséhez. — Érdekel még a gazdálko dás növekedésének ütemével összefüggő vita, véleménycse­re Mégpedig abból a szem­pontból; miképpen lehetne meggyorsítani, mi. szükséges ahhoz, hogy a szabályozott piac keretei között nagyol hatékonyságot érjünk el a azdálkodásban. Tapasztalaté m szerint a hatékonyság nem linden esetben közgazdaság hanem elsősorban műszaki problémát jelent. A közgaz­dász feladata, hogy kiszámíl- egy-egy berendezés beállí­tásának anyagi kihatásait, be tudja bizonyítani. mikorra hozza meg a befektetett pénz ,az ellenértékét. A bizonyta­lansági tényezők azonban nem itt jelentkeznek, hanem első­sorban az üzembe helyezésnél. Több példa mutatja, hogy a tervbe vett gépek, berendezé­sek legtöbb esetben nem ké­szülnek el a közgazdászok ál­tal kimutatott határidőre. A műszakiak nem tudják erre az időszakra biztosítani a folya­matos üzemeltetés feltételeit. Ilyen esetekben jelentős kár származik, ami egyaránt sújt­ja az államot és a vállalatot. Véleményem szerint a közgaz­dászoktól csak azt szabad számon kérni, hogy mondjál-; meg: a terméknek hol, előre­láthatólag meddig és milyen piaca van, illetve lesz. — Gondolom, szóba kerül még az építési igények és a kapacitás problémája. Szerin­tem az építőipar a műszaki-, technológiai fejlesztést, kor­szerűsítést saját erőből nem tudja megoldani. Pedig szá­mára is csak ez az út járható. Munkaerőre nem nagyon szá­míthat, a tartalékok kimerül ­tek. Számításaink szerint a beruházásoknál — mivel a la­kásépítkezés ütemét a jövő­ben gyorsítjuk — az építési hányad tovább nő. Mi, me­gyei közgazdászok minden vállalati kérést a megyei sa­játosságok figyelembe vételé­vel bírálunk el. Nekünk is az az érdekünk: üzemeinkber vállalatainkban tovább növe­kedjék a termelés üteme, ha­tékonyabbá váljék a gazdái kodás — hangsúlyozta Barna Sándor igazgató. Dr. Bartha Róbert: Nagyobb távú tervezésre volna szükség — A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál az utób­bi három évben általában már jók voltak a közgazdasági mu­tatók és tavaly csúcsot értünk el: megdupláztuk előző évi nyereségünket. A dolgozóknak átlagosan 18 napi keresetnek megfelelő részesedés jutott. Az első feladatunk éppen ebből adódik. Tartani szeretnénk ezt a színvonalat. Nem azonos színvonalról indultunk a gaz­daságirányítás új rendszeré­ben a hozzánk hasonló válla­latokkal. Nálunk központi te­lephelyet kell létesíteni. Erre kétmillió forintot kaptunk köz­ponti keretből, és 7,2 millió forintot kölcsön vettünk két év­re a banktól, amit vissza kell fizetnünk. Hozzátehetem, hogy még tovább kellene ezt a te­lepet fejleszteni, ami szerény számításaim szerint mintegy 60 millióba kerülne. A felada­tunk tehát nyereséget biztosí­tani, központi telephelyet ki­építeni és a műszaki színvo­nalat növelni. Ezért van az, hogy amíg az ország építő­iparában általában 6—7 szá­zalékos fejlesztést irányoztak elő, mi 10 százalékosat tervez­tünk. Ha céljainkat el akar­juk érni, ezt túl kell teljesí­tenünk. Az idén átadásra kerülő la­kások száma megduplázódó ti. A lakásépítés viszont 25 szá­zalékkal munkaigényesebb más jellegű építési tevékenysé­günknél. Ezzel kapcsolatban belső feszültséget kell megol­danunk, megteremteni a fej­lesztéssel a lakás és az üzemek építésének összhangját. A szakipari kapacitás mintegy 7 millió, leterheltsége viszont 10—12 millió erre az évre. Feladatunk a legoptimáli­sabb út keresése, tervezése programozással, a munkák időben való indításával, ezen­kívül a téliesítés lehetőségei­nek kutatásával. Tapasztala­tokból mondom, hogy általá­ban a tervezés késik és itt Salgótarjánban külön gondot okoz számunkra a szanálás lassúsága. Van munkaerő­problémánk is, bár vállala­tunk létszáma az idén már 200 fővel növekedett. A na­gyobb követelmények még több munkaerőt igényelnek. Gondunkon úgy kívánunk se­gíteni, hogy átképzéssel neve­lünk kőműveseket, ácsokat, vasbetonszerelőket és törek­szünk a többszakmásításra is. Bérezés-politikai eszközöket is igénybe veszünk, azonban a munkaerő-problémát végsőso ron csak a központilag is tá­mogatott bérszínvonal-növe­léssel lehetne megoldani. Az országos közgazdász vándorgyűléstől én ezekre a gondokra várok választ. Taná­csot szeretnénk kapni az égés ' műszaki fejlesztés megoldásá­nak útjára. Jó lenne elérni nálunk is a tervezési kapacitás növelése - vei, hogy a kivitelező több év­re előre látná, mit kell meg­valósítania. Az egész fejlesz­tési koncepciót erre lehetne kialakítani. Nem lenne ann; bizonytalanság, mint amen nyivel ma még küzdünk, közgazdasági elemzőmunk is könnyebb lenne és így tud­nánk az igazán tudományos alapokon n3'ugvó vállalatveze­tést, fejlesztést megvalósítani. Ennek ellenére az Épület Gaz­dasági Szervező Intézettel szo­ros kapcsolatunk van. Öl; készítették számunkra a ZIK hálódiagrammos programját. Most a nagyblokkos építkezés - re való áttérés gazdasági, mű szaki feltételeit készítik elő számunkra — fejezte be nyi­latkozatát dr. Bartha Róbert, az ÉVM Nógrád megyei Épí­tőipari Vállalat igazgatója. Szeretettel köszöntjük a VIII. Közgazdász Vándorgyűlés résztvevőit!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents