Nógrád, 1969. május (25. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-17 / 112. szám
Nehéz, de meg kell lenni.. Kérték — tolmácsoljuk Sok a nyugdíjas, az idős ember, házaspár Karancsalján. Sipeki Sándorné körzeti ápolónő, aki sok házban — főleg az idősebbek portáján — gyakorta megfordul, többször tapasztalja, hogy néhányuknak már egy egyszerű étel elkészítése is nehezükre esik. Ha nincsen közvetlen hozzátartozójuk, vagy családtagjaikra — munkahelyi és egyéb elfoglaltságaik miatt — támaszkodni nem tudnak, bizony, alaposan rászorulnak egy kis intézményes gondoskodásra. Ezek az emberek szívesen vennék, ha — addig is, amíg esetleg öregek napközi otthona nyílik a községben — a kisvendéglőben olcsó, előfizetéses étkezést szerveznének meg a számukra. Megérdemlik az idősek, a munkában megfáradtak, hogy az igényeiket felmérjék, s ha indokolt, megvalósítható, teljesítsék kérésüket. Paripák a hegyen A nőtincsi közös gazdaságban egyre nagyobb szerephez jut a ló. Manapság már országosan is kevés tsz — a megyében pedig egyetlen egy sem — büszkélkedhet a nőtin- esiekéhez hasonló lovakkal. Valóságos „mini lógazdaság” működik Nőtincsein. A termelőszövetkezet irodája mögött magasodó Sóskadombon terül el a lótenyészet. Az új csikóistálló, s a karám tízpercnyi já-* rásra sincs a falu központjától. S ki más kísérhetné ide a látogatót, mint Madácsi László, a szövetkezet lovas-elnöke. Ez nem szóbotlás, mert a markáns arcú, kisportolt termetű férfi valóságos megszállottja a lovaknak. Évekkel ezelőtt tíz évig volt a hortobágyi lótenyésztés vezetője. Ám nemcsak szakembere a lovaknak, hanem a lovaglás mestere is. Háromszoros magyar bajnok a díjugratásban, s egy vitrinre való tekintélyes serleg,díj tulajdonosa. A lótenyésztést az elnök honosította meg Nőtincsen. Igásló volt itt korábban is, hátasló is akadt, ha nyerget tettek egy-egy for- másabb lovacskára. De tenyészló sosem volt a faluban. Madácsi azután hozott magával lipicai és felvér lovakat, amikor idekerült elnöknek. Három éve még csak néhány pár lovuk volt, jelenleg már 22 kancájuk, 45 csikajuk és két darab országos hírű fedeztető ménjük van. A Favorit lipicai, míg a Diós nevű, angol félvér. A tenyészet még nem nagy, de már exportra is küldtek hátaslovakat, tenyészlova- kat. Tavaly nyolc lovat vásároltak a termelőszövetkezetbe látogató dán vevők. A gazdaságban folyó szakszerű munkára, a kiváló lovakra jellemző, hogy a Csöpi nevű lipicai kanca majdnem ötvenezer forintért kelt el. Az exporttevékenységet tovább folytatják a jövőben is. Nőtincsen tudományos alapokon folytatja!; a tenyésztői tevékenységet, s igyekeznek minéi több kiváló sportlovat, hatáslovat — és természetesen kocsilovat — kitenyészte- ni. Törekvésüket támogatja Ócsag Imre, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára is, aki szaktanácsokkal segíti a nőtincsi szakembereket. Madácsiék az ő segítségével végzik azokat a kísérleteket, amelyek egy, a mai kornak megfelelő ideális hátaslótípus kitenyésztése érdekében haladnak. Kizárólag csak törzskönyvezett lovakkal foglalkoznak, mivel ez lehetőséget nyújt az örökletes tulajdonságok pontos megfigyeléséhez. Rédei Sándor csikós — aki maga is szenvedélyes sportlovas — hatalmasat pattant a karikással, miié meglódulnak a csikók. PilIskola9 önerőből Végre egy építkezés, amelyről csak jót írhatok. Az építkezés a balassagyarmati kis lakótelepen, az általános iskolánál folyik. Bár az Ifjúság úti épület korszerű, az egy tanteremre jutó tanulólétszám a városban, de a megyében is itt a legnagyobb: 74 fő. A lakótelep gyermektársadalmának megnövekedése folytán a megoldásra váró probléma kellemes: bővíteni leéli az iskolát. A tervek már korábban elkészültek. A négy tanterem mellé még kettő épül, ezenkívül egy szertár, egy ki- kilencszer tizennyolc négyzet- méter alapterületű tornaterem, a hozzá tartozó öltözővel, zuhanyozóval és raktárral együtt. Az építkezést a szécsényd IRIOLEX Építőanyagipari Vállalat egy hete kezdte meg. A felvonulási épület ajtaján nagybetűs tábla: „Ezen a munkahelyen az építőipari és a szakipari brigádok szocialista munkaversenyben dolgoznak, vállalják, hogy határidő előtt egy hónappal befejezik a munkát. Biztosítják, hogy minőségi hiba nélkül adják át az épületet.” Az építőkkel — késő délután révén — nem tudtam beszélni. A megkezdett építkezés azonban minden szónál beszédesebb volt. Egy hét alatt az alapot kiásni, lebetonozni, a fal felhúzásába belekezdeni nem kis rírtilncf Épül a tornaterem. Öt méteres magasságával, a Szügyi útra néző üveghomlokzatával az ifjúsági általános iskola dísze lesz lámátokon belül gyors vágtába csapnak át, s ha a karám nem állná az útjukat, ki tudja, hová kellene utánuk menni? A karikás hangját visszhangozzák a környező hegyek, a domb pedig tompán morajlik a vágtató paták alatt. A nőtincsi lovakkal tavaly már a lovaglást kedvelő külföldi vendégek is találkozhattak. A nógrádverőcei nemzetközi ifjúsági tábor vezetősége kérte fel a szövetkezet vezetőit, szervezzenek lovasiskolát az érdeklődők számára. Nyolc lovat bocsátottak a nemzetközi lovasiskola rendelkezésére. Az iskola működéséről mindenki a legnagyobb elismeréssel szólt. A nőtincsi termelőszövetkezeti vezetők azonban nemcsak Nógrádverőcén akarnak lovagiskolát működtetni. Közvetlenül a megye nyugati határszélén terül el Katalin- puszta, ez a csodálatos szépségű terület, ahol idegenforgalmi központot akarnak kiépíteni a nőtincsiek. Dicséretükre szóljon, hogy nem hagyták számításon kívül a Bánki tó fejlesztési programját sem. A kedvező természeti adottságú környezetben a tó körül üdülőtelepet alakítanak ki, ahol ugyancsak hasznos lesz telepíteni egy lovasiskolát. Hihető, hogy ez a megyebeliek megelégedésére szolgál. A szövetkezet elnöke komoly, tudományos tenyésztői tevékenysége közepette sem tagadta meg önmagát, amikor a váci városi tanács vezetői felkeresték. Felkérték, segítsen egy öttusa szakosztály megteremtésében, mindenekelőtt a lovaglás lebonyolításának megoldásában. Az egykori sportbajnok örömmel vette a kérést, s természetesnek tartja a segítségnyújtást. Azt mondják, napjainkban nem érdemes már lovakkal foglalkozni. Korszerűtlen és ráfizetéses. A nőtincsiek példája azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A ló még számos területen nélkülözhetetlen a munkában, de annyi bizonyos, hogy amíg lósport lesz a világon, lovaglásért rajongó emberek élnek a földön, addig lovat is kell tenyészteni. A lótenyésztés pedig Nőtincsen nem ráfizetéses. Erre bizonyíték a tavalyi év számvetése. Igaz, hogy ebben közrejátszott a dán export és a lovasiskola. De szerepet játszik gazdaságukban a termelőszövetkezet gombatenyésztése is. Lovak nélkül ugyanis nem tudnának gombát tenyészteni. Tehát ez is egyik hasznosulási formája a lótenyésztésnek. Érthető, hogy a nőtincsiek így gondolkodnak. Fádár András Hogy a munkával sikerült ennyire előrejutni, az nemcsak a szécsényi építőmunkások, hanem az iskolába járó gyerekek szüleinek is érdeme. Az iskolába mintegy 180 család, 300 gyereke jár. A szülői munkaközösség az alapozás munkájának gyorsítására társadalmi munkát szervezett, az eredményre azonban — az alapozás két napja alatt 90, illetve 70 apa jött el segíteni — senki sem számított. A szülők kitettek magukért. Nemcsak megjelentek, hanem dolgoztak is, s ha Szabados Pált, Seres Istvánt, Vaskor Pált, Bárány Istvánt és Löricz Istvánt említjük név szerint, ez nem azt jelenti, hogy a többiek nem tevékenykedtek erejükhöz mérten. A társadalmi munka sikerén felbuzdulva a munkaközösség most már azt tervezgeti, hogy a falazáshoz is segítséget nyújt a RIOLEX-nek és a villanyszerelési munkák nehezebb részét is önerőből végzi el. Ez mintegy 30 ezer forint megtakarítást jelentene. Az így megspórolt összeget — a vá rosd tanács vezetőinek ígérete szerint — iskolafejlesztésre, sport- és tanszerek vásárlására lehet fordítani. A szülők munkájából, tehát a gyerekek gazdagodnak. Szervezésből a szülői munkaközösség jelest érdemel. TerAlapoznak a társadalmi munkások. A munka megkezdése előtt még csak a íal-árkok kiásásáról volt szó, de aztan annyira belejöttek, hogy erejükből a betonozásra is futotta. rwészetesen a pedagógusok sem tétlenkedtek. Lisztes István igazgató, Bacsur Sándor és Pásztor Sándor tanár sokat segített a szervezésnél, s ha úgy adódott, az ásó nyelét is megragadnák. A társadalmi munka elvégzése előtt minden gyerek stencilezett papírt vitt haza — ez is a szervezők gondosságát dicséri — amelyen a munka szükségességének, jellegének leírása mellett segítséget kérnek a szülőktől: „.. .Ásót és lapátot kell hozni és sok erőt, jókedvet. Gondoljuk, hogy kérésünk, amely mindannyiunk érdeke, meghallgatásra talál, és minden család férfitagja felajánlja segítségét.” A lap alján „Jönni tudok:” felirat után egy kipontozott rész. Ezt a szülők töltötték ki, ide írták be, hogy melyik napon értek rá az iskolában segíteni. Belelapozok a visszaküldött papírokból ösz- szegyűlt jókora paksamétába. A legfelsőt az igazgató félretenné. de én megnézem. A „jönni tudok” folytatása: „minden nap”, aláírás: Lisztes 1st- vánné. — Viccelődött a feleségem — szabadkozik az igazgató, akinek saját gyereke is az iskolába jár. — Nekem, az hogy itt legyek, segítsek, a munkám, kötelességem. Ezek után nem fér kétség ahhoz, hogy az új ép ü lets zára’ határidőre felépül. Ahol az igazgató az önként vállalt társadalmi munkát kötelességének érzi, ott nem lehet baj. B. L. Továbbképzés A megyei József Attila művelődési Központ ebben az évben is megrendezi a már kategorizált működési engedéllyel rendelkező szakkörvezetők szakmai továbbképzését. Az új jelentkezők részére alapfokú tanfolyamot tartanak. A nyári bentlakásos továbbképzést hat: bábos, fotó, népitánc, karvezető, színjátszó-rendező és képzőművész szakágakban rendezik. A karvezetők továbbképzését a pedagógusokkal közösen oldják meg. A képzőművész szakkörvezetök Szirákon tartják tanfolyamukat. A nyári, bentlakásos továbbképzést július—augusztusban rendezi a megyei József Attila művelődési központ. NŐGRÁD — 1969. május 17., szombat 3 Aiz ajtónyitásra sem emeli fel tekintetét, csak akkor pillant fel irományából, amikor szólítják: — Józsi bácsit keresik. .. Az őszhajú, teltarcú, nyílt tekintetű, ékesebb korú ember, éveit meghazudtoló frisseséggel fordul meg, majd nem sokkal később barátságos közvetlenséggel mondja: — Kuiszi József, a kollégák csak Józsi bácsinak szólítanak. — Igen — a tizedik esztendeje üLnökösködöm. Mindany- nyiszor egyhangúan mondták: képviseljem őket a bíróságon. Igyekeztem is eleget tenni kérésüknek. Nemrég az i gazságügy -miniszter elvtárs oklevelét kaptam meg, eddigi munkám elismeréseként. Amikor először mondtak a kollégák; Józsi bácsi, téged küldünk ülnöknek, még bri- Sádvezetősködtem. Ha jól emlékszem, ez tűz évvel ezelőtt volt. Akkoriban bontogatta szárnyait a szocialista brigád- mozgalom. Mi, 22-en, az enyvezőbrigád tagjai voltunk az úttörők, vállalkoztunk először a hármas követelmény teljesítésére. Akkor még nem volt versenytársunk, egyedül voltunk. .. — Emlékszik az első perre? — Igen. Valóperes tárgyalás volt. Dr. Demeter tanácsveze- tő bíró vezette. — Ismerte a feleket? — Nem. Azért is maradtam bent, máskülönben kértem volna felmentésemet. Ülnö- köstoödtem polgári perekben és bűnügyekben egyaránt. Az utóbbiak közül az egyikre ámig élek, mindig emlékezni fogok. Nagyon megrendített. Kiderült, hogy egy bányász, a vádlott nem a támadóját szúrta le, hanem tévedésből azt, aki békéltetni akarta a vitatkozókat. Sokáig törtük a fejünket ülnöktársammal. meg a tanácsvezető bíróval, hogy milyen ítéletet szabjunk ki. Nehéz volt, de meg kellett tenni. Bűn, nem maradhat büntetlenül! Az ügy befejezése után visszatérve az üzembe, dolgozótársai mindjárt megrohanták. — Józsi bácsi mesélje el, hogy volt. Amit az eskü megenged, amit a bíróságon bebizonyítottak, azt mind elmondtam. Ugyanakkor hangsúlyoztam: az italozás temérdek bún, meggondolatlanság, baj elindítója. Még a legjobb barátok is ellenségekké válnak, amikor a szesz hatása alá kerülnek. Számtalan példa bizonyítja: semmiségen vesznek össze, s a végén folyik a vér. — Kérdezni is szokott? — Természetesen. A tanács- vezető bíró kérdéseit azonban soha sem ismétlem meg. Aztán vannak olyan ügyek is. amelyek annyira világosak, hogy felesleges időtöltés volna bármit is kérdezni — És az emberek? — Legtöbbjük megbánja tettét, elismeri, hogy józan ésszel nem lépett volna a bűn útjára. De itt már késő Varinak aztán cinikusak, közönyösek, nemtörődömök, akikből sugárzik a felelőtlenség. Azt hiszem, ezek az emberek nem is akarják felismerni gonoszkodásukat. De sok bűn elindítója az ellenőrzés hiánya. Hétfőn megyek Nagy György és társai bűnügyének tárgyalására. Az újságolvasó csak ZIM-ügynek ismeri. Az eddigi anyagból is világosan kitűnik; ha szigorúbb lett volna az ellenőrzés, nem kerültek volna a lejtőre a benne szereplő dolgozók. Ebben az ügyben dr. Róka György tanácsvezetö bíróval ül majd a pulpituson. Szíves szóval emlékezik a nyugdíjban levő dr, Somos Istvánra is. Feladatának lelkiismeretes elvégzése érdekében részt vesz azokon a tanfolyamokon, amelyek a népi ülnökök jogi ismereteit bővítik. Egy-egy ügy lezárása után azonban munkahelyén a szokottnál hosszabban mélyed magába, hosszasan elgondolkodik. Társai ilyenkor megkérdik: miért vagy ideges Józsi bácsi? Ha nem kapnak választ, tudják, még mindig a bíróságon hallottak foglalkoztatják. A nyugdíj előtt álló több- sZtahanovista oklevéllel és Kiváló dolgozó jelvénnyel kitüntetett idős ember, a gyár alapító tagja, mire a cikk megjelenik, ki tudja meddig, de irodáját felcseréli a bírósági tárgyalószobával. Venesz Károly
