Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-17 / 86. szám

Színházi esték — Meg -cm röntgeneztek meg agy EKG-t sem csináltak, pedig teljes kivizsgálást kér­tem! Gyakran hallani Ilyen pa­naszt a rendelőintézetek fo­lyosóin Mi az igazság ezek­ben a véleményekben? Ho­gyan alakul ki a valóságban a hatékony kezelés alapfelté­tele: a diagnózis? Az orvosok tevékenységé­nek túlnyomó részét a diag­nózis felállítása teszi ki és az orvosegyetemi tanulmányok során a hallgatók is legtöb­bet a kórisme tudományával foglalkoznak. Ennek az a ma­gyarázata, hogy a diagnózis megállapítása után az orvos már könnyen utánanézhet a szakkönytekben az adott eset­ijen szükséges gyógy-módok- nnk. A betegség helyes felis­meréséhez azonban az sziik,- séges. hogy nagy tudásanyag és gyakorlat birtokában le­gyen, mert e nélkül meg sem’ kisé-idheti a betegség kiderí­tését. Minél tapasztaltabb és mi­nél jobb megfigyelő az orvos, az esetek többségében annál rövidébb a helyes diagnózis­hoz vezető út, és annál keve­sebb technikai segédeszközre van szüikség a betegség meg- áUapításahüii. A beteg kikér­dezése és vizsgálata közben az orvosban már kialakult egy elképzelés a beteg pana­szainak okáról. Ez az első vizsgálatnál felállított diagnó­zis nem valami zseniális adottság műve, hanem szá­mos hasonló eset gondos meg­figyelésének. valami nt a le­hetőségek és valószínűségek alapos mérlegelésének ered­ménye. Vizsgálat közben a/ orvos végiggondolja az adott test­rész vagy szerv összes lehet­séges elváltozásait. amelyek hasonló körülményiek között előfordulhatnak. Leghelye­sebb, ha a szakorvosi vizsgá­Csoda a vonaton Joggal kételkedhetünk a csoda kifejezés hallatán, hiszen a felvilágosult ember előtt nyilvánvaló: csodák nincsenek. Mindmáig én is hittem ebben. Nem figyeltem gyanakvóan az eget, hátha földöntúli látomásra bukkanok a felhők kö­zött, ismerőseimtől sem vártam -el, hogy vizet fakasszanak a Salgó szikláiból. S lám mégis megtörtént a csoda. Hihetet­lenül váratlan pillanatban érkezett. Gyakorlott utazó lévén, a napokban felszálltam a Buda­pestről Salgótarjánba érkező gyorsvonatra. Minden a szo­kásos módon történt. Végigtolakodtam a fél szerelvényen, míg találtam egy ülőhelyet. A nagy meleg okozta kábulatban később a toalett felé botorkáltam. Amikor bezártam az ajtót, megdöbbentő látvány fogadott.. Meg kellett kapaszkodnom meglepetéstől, A műanyagpolcán egy halom egészségügyi papír, összeszedtem magam és a tapasztalatoktól vérszemet kapva a csaphoz léptem. Kíméletesen nyomtam meg tal­pammal a vizet megnyitó billentyűt, és lön víz. Amikor aztán papírtörülközőt is találtam a falon, teljes volt a meg­döbbenésem, Lám, a türelem valóban terem valamit. Ha nem rózsái, de papírtörülközőt, vizet, egészségügyi papírt. Érdemes volt tehát tíz egynéhány évig várni erre a csodára. íme a jutaloml De minden vonaton van vízcsap — mondhatná valaki, mi van ebben különös? Valóban. Csak a víz nem folyik be­lőle. S ha nincs viz, minek a papírtörülköző? Nem igaz? Az említett papír csomagocska meg luxus. Hát ezért tűnt cso­dának az, ami megszokott is lehetne. De jó lenne, ha hétköznapivá fakulnának az efféle cso­dák... —• Hann — Befejeződött a megyei kór­házban a főn övérek szakmai továbbképzése. Az idei kép­zés programjában túlnyomó­részt gyakorlati, a minden­napi munkával szorosan ösa- fc/.rfutígiő témák »/erepelteli Szó voll, többek Között az új vizsgálati módszerekről, a fel- nőttoszitályoknn kezelt gyer- mekbetegekről, a®-ápolás kor- * szerű módszereiről. „Hogyan lehet a lelkek kiskulcsát meg­találni” címmel vezetésléiek- tani kérdések is napirendre kerültek. A már régi hagyományokra visezateki ntő továbbképzésen ezúttal több mint húszán hallgatták meg uz összesen 40 órát kitevő előadásokat, A to­rn utikát töhb más kórház is átvette. N emcsak új lakóházak, gyárak számlálhatat- lan sora nőtt ki a földből, nemcsak a búza hozama sok- szorozódott meg, de a drá­matermés is lépést tartott csaknem huszonötéves anya­gi fejlődésünkkel. Szinte fel- mérhetetlennek tetszik az út. amelyet Márai Varázs-ától Németh László Az áruló-jáig drámairodalmunk megtett! Ráadásul ez az egyre termé­kenyebbé váló két- és fél évtized is szinte elhatárolha­tó korszakra oszlik. 1. A felszabadulást követő el­ső szakaszból Gáspár Margit Üj Isten Thebaban, Tamasi Áron Hullámzó vőlegény és Illyés Gyula A lélekbúvár című darabja rögződött meg emlékezetemben. A következő szakaszból Szabó Pál Nyári záporja és Sarkadi Imre Üt a tanyáról-ja kísérletező szán­dékával, új problémafelveté­sével, Sándor Kálmán A ha­rag napja és Illyés Fáklya­láng című darabja pedig ma­gas színvonalával, tartalmi és dramaturgiai értékeivel ma­radt emlékezetes. Az ötven­hatot megelőző három év ter­méséből a bátran bíráló, a szatíra és az allegória eszkö­zéhez nyúló drámák Idősza­kából Urbán Ernő Uborka­fája és Németh László Ga- lilei-je jelöl egy-egy mérföld­követ. A konszolidáció és a konszolidációt követő évek­ben különösen nagy virág­zásnak indult az irodalom, s ebben a drámai rás nem foglal el utolsó helyet. A szolnoki Szigligeti Szín­ház három előadásban be­mutatott darabja előtt külö­nösen kínálkozott egy kis visszatekintés, mégpedig két okból is. Egyrészt: mert Fe­hér Klára éppen drámával, a Belvárosi Színházban 1949- ben bemutatott, Idézés bűn­ügyben című színművével lé­pett elő újságíróból íróvá s egy év múlva, 1950-ben már a József Attila Színház mu­tatta be Beesillet című szín­művét. (Valljuk be őszintén: a két darabot, ahogyan mon­dani szokás, „nem jegyzik a piacon!”) Másodszor: Fehér Klára is azokhoz az írókhoz tartozik, akik az utóbbi év­tizedben különös virágzásnak indultak. Drámairodalmunk­nak ebben a moralizáló kor­szakában három darabjával is emlékezetessé tette nevét: Akkoriban New Yorkban éltem. Átkozottul kellemet­len idegennek lenni egy ilyen hatalmas városban. Aki még nem próbálta, nem ja tudja igazán elképzelni. Miért vágytam annyira a tengeren túlra? Amikor 1956-ban én is fogtam magam es nekivágtam a nagyvilágnak, Bécsben valóságos szerencsétlenségnek éreztem, hogy csak eddig jutottam el. Mit kínlódtam, amíg sikerült kijutnom Ame­rikába! Igaz, a lágerelet inam volt leányálom, szedett- vedett emberek is akadtak köztünk szép számmal, de azért mégiscsak magyarok közt éltem. És dolgozhattam a szakmámban. Szerszámkészítő vagyok. 1952-ben kaptam meg a szakmunkáslevelet Budapesten. Két évig dolgoz­tam mint szerszámkészítő, aztán behívtak katonának. Amikor leszereltem, jött 56 és én nekivágtam a nagyvi­lágnak Szóval, először csak Becsig jutottam. Négy évig tar­tott, amíg megkaptam az amerikai bevándorlási engedélyt. Valamilyen kimondhatatlan nevű jótékonysági szervezet vitetett ki az Egyesült Államokba, Négy évig protekcióz- •tam, kilincseltem, könyörögtem, érveltem, amíg végre si­került. Szenvedtem, hogy magyar szót halljak. Ruth, az egyetlen ismerősöm, akivel szót válthattam, csak ango­lul tudott. Én viszont elég rosszul beszéltem angolul. Al­bérletben laktam, A szoba rendes volt, de a háziasszony, Mrs. Brown, szótlan. Egy óragyárban dolgoztam, futósza­lag mellett. Ott nem adódott beszélgetőpartner, de alka­lom sem. Hpsszú teremben ültünk egymás mellett, a sa­rokban üvegkalitkában a munkafelügyelő, Winston úr. Gondosan ügyelt rá, hogy egy másodpercig se tölthessük mással az időt, mint amiért fizetnek bennünket. De Winston úr fáradozásai csaknem feleslegesnek bizonyul­ta}!, hiszen a futószalag sebessége eleve lehetetlenné tet­te, hogy a feladatomon kívül mással foglalkozzam. Ez pedig nem volt valami Izgalmas: az elém kerülő ébresz­tőórákra hátul fel kellett csavarnom a két felhúzókallan- tyút. A százezredik darab után már nagyon únja az em­ber, pedig az első tucatnál sem fütyörészett örömében és nem áldotta a sorsát, hogy ilyen munkát kínált számára. De hát ólnj kell és más munka nem kínálkozott. New Yorkban sok a magyar, de a hatalmas városban elvesznek az amerikaiak tömegében. Sehogy se tudtam összeakadni egy honfitárssal, pedig rossz egyedül lenni! Sokat beszélgettem erről Ruthtal. A lány nemigen értett meg, illetőleg azt hitte, hogy a lánykéróst akarom ezzel előkészíteni. Tulajdonképpen ő nem is bánta volna a dolgot, pedig még csak egy hónapja ismertük egymást. A lány tetszett, de házasságra nem gondoltam. Mire há­zasodjál!? A bérem magamnak elég volt, egy családnak azonban kevés lett volna. Ruth pincérlányként dolgozott és ebben a szakmában gyakran az ágyat se lehet elke­rülni. Emiatt Ruthnak csak udvarolgattam és nemigen izgatott a dolog. Ha az ember feleségéről van szó, mégis­csal! más a helyzet. Alig vártam hát, hogy magyarokra találjak. Ekkor került a kezembe az egyik esti lap, amelyben a követke­ző hirdetést olvastam: „Magyarok! Az Egyesült Államokba érkezett vitéz Csánkó András vezérezredes, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke. Az emigrált magyarság ve­zetője, szombat délután öt órakor a Rithmus Hallban ta­lálkozik a New York-i magyarokkal. Mindenkit szeretet­tel várunk. Költséghozzájárulás: öt dollár. Ezt kérjük előzetesen befizetni a Tany és Co, bukméker irodában, 138. utca 14.” Elhatároztam, hogy elmegyek erre a teára. Nem mint­ha különösebb lelkesedéssel töltött volna el vitéz Csánkó András vezérezredes úr látogatása, hiszen azt sem tud­tam, hogy egyáltalán kicsoda. A Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre még kevésbé érdekelt. Öt éve volt mór, hogy elhagytam Magyarországot és az Ausztriában töl­tött négy esztendő alatt is legalább féltucat olyan szer­vezet próbált megnyerni, amelynek a nevében mind ott szerepelt a magyar szó- Egyiküknek sem adtam be a derekam. Engem Kása Bertalant, soha nem érdekelt a politika. Azért hagytam el Magyarországot, hogy ne sza­Csak egy telefon 1 .4 teremtés koronája, a Nem vagyunk Angyalok, a Kevés a férfi sokunknak okozott vi­dám perceket, ha nem is a színpadról, de legalábbis a rádióból. Fehér Klára a szín­padon, új darabjaiban kiváló­an hasznosítja éles szemű, ri­porteri látásmódját. Életünk olyan apróságaira figyel fel. s olyan visszásságokat igyek­szik nevetség tárgyává tenni, amelyekkel hétköznapjainkon lépten-nyomon találkozunk. Éppen ezért tekintettünk nagy érdeklődéssel új vígiá- tékának, a Csak egy telefoni­nak salgótarjáni bemutatója elé. Az új Fehér Klára-da- rabnak alig több mint egy hónapja, március 7-én volt a premierje Szolnokon és a kő. zönségsikert semmi sem bi­zonyítja jobban mint az. hogy a szolnoki társulat tegnap a József Attila Művelődési Központ színpadán már har­mincadik előadását tartotta és ezen a napon rádiófelvé­tel is készült a darabból. II. Hogy mi a rendkívüli si­ker titka? Elsősorban a té­maválasztás. A Csak egy te­lefon! tárgya ugyanis a pro­tekció, vagy ahogy illedelme­sebben mondják: a szocia­lista összeköttetés. • Ágoston Pálné (a darab­ban Hegedűs Ágnes, Jászai- díjas) hiába szeretné elhe­lyezni Kati-lányát a kékvöl­gyi matematika szakos gim­náziumban, mert dr. Imrefi Valéria, a gimnázium igaz­gatója (Andaházi Margit, Já- szai-díjas) a Zöldmező pusz­tán lakó kislány jelentkezé­sét azzal utasítja vissza, hogy a puszta és Kékvölgy' más­más megyében van. Hiába, hogy a két település csaknem szomszédos! Ágostonná elha­tározza, hogy nem engedi a* állattenyésztési technikumban a lovaktól rettegni kislányát, amikor a lánynak matemati­kához van különös tehetsé­ge. Régi udvarlójálól, dr. Forgáeh György fogorvostól (Huszár László) kér segítsé­get, de az megretten meny­asszonya „•feddhetetlen” jel­lemétől és főként féltékeny­ségétől és nem kapható a közbenjárásra. Csupán azt vállalja, hogy falaz Évának lAgostonnénak) egy vnkmeró tréfájában. Éva ugyanis fel­hívja a gimnáziumot és a fedd­hetetlen igazgatónőnek a mű­velődésügyi . miniszter fele­ségeként mutatkozik be és Katit keresztlányának vallja. Kérelmére az igazgatónő örömmel felveszi Katit. a gimnázium tanulói sorába III. Attól kezdve minden úgy történik, amint Kati kíván­ja. Nem tehet olyan rosszat, amit erényéül ne tudnának be. Az igazgatói önkény alatt sínylődő pedagógusok aláza­tosan alakítják véleményü­ket a csintalan kamasz vaa- merő. pimaszkodásaihoz. Sőt az igazgatónő előkészületeket tesz a Kékvölgyi hetek meg­rendezésére is, ahol természe­tesen az igazgatónő monda­ná az ünnepi beszédet, Ágos­ton Kati meg az ünnepi ver­set. Ráadásul a minisztert is meghívták, feleségét pedig védnöknek kérték fel. A fel­készülési láz javában tart. amikor megérkezik a minisz­ter válasza: nem jöhet, fe­lesége meg azért nem lehet védnök, mivel ő nem nős. Minden a feje tetejére \ áll. a kis Kati ellen, aki semmiről semmit nem tud, megindul a hátborzongató inkvizíció, s csak azért nem csapják ki, mert váratlanul betoppan Bo- ronkay Gáspár országgyűlési képviselő, aki Ágostonnénak rokona, s aki alkalmat ad az igazgatónőnek korrupt, ka­méleon természetének kiélé­séhez. Az első két felvonás csat­tanója után csattanós igaz­ságtételre vártunk, s. így a befejezés nemcsak eszmeileg és dramaturgbiHac hibás, ha­nem még némi keserű száj­ízt is okoz. IV. A darab főszereplői, He­gedűs, Andaházi, Huszár ki­tűnően „feldobták’’ a darabot, s a vígjátéki, komédiám vagy már-már tragédiába hajló hangulatváltás nem az ő hibájuk, hanem a hihás végkifejleté. Szívesen emlé­kezünk Sebestyén Évára Te­like. Hollóst Frigyesre a ha­zudós Rabéi szerepében, S szinte nem akartuk elhinni, hogy a Páll Gábor, kertész­technikust alakító Halász László annyira •fiatal, úgy megszoktuk öreg szerepeit. A durab Salgótarjánban Is nagy sikert aratott, s ezért minden szereplőt elismerés és dicseret illet. lakos György lasszam el, ha már valami érdekesben lehet részem. És kalandban aztán nem volt hiány. Szóval, nem érdekelt engem sem vitéz Csánkó, sem a hosszú nevű szervezet, amelynek az elnöke volt,, da azért elhatároztam, hogy elmágyék a teára, Ha egyszer meghívják rá a New Yorkban elő magyarokat, akkor azok bizonyára ej is mennék. Éli pedig magyarokat ke restem. Ha szerencsém lesz a teán, még olyasvalakivel is megismerkedem, akinek magyar felesége van. És esetleg meg is hívhat magához, egy jó magyaros vacsorára, mond juk, tejfeles bablevesre, csipetkével és kolbásszal. Na­gyon úntam az amerikai kósztot. Ettek már virslit édes szósszal? A virslit igazán nem azért említettem, mert most Jön a bukméker iroda, hiszen összetalálkozásuk csupán a véletlen műve. Az iroda falán színes plákátok virítottak. Különböző versenyekről adtak hírt. Középen egy feszes tomporú, kitűnő állású ló képe díszlett. Igazán rejtély, hogyan tudnak ilyen jó lovakból olyan rossz virslit csi­nálni­A helyiséget pult osztotta ketté. A pult belső olda­lán négy tisztviselő szorgoskodott, — Melyik futamra óhajt fogadni, uram? — kerdezte i készségesen az egyik, amint odaálltam. Mondtam neki, hqgy én nem lóversenyezni, hanem teásai 1 szeretnék, magyarokkal. Erre se szó,. se beszéd, a távolabb ülő idősebb tisztviselőre mordult, aki odajött hozzám, és megkérdezte: 7— Mit óhajt uram? Ennek is megmondtam, hogy teázni szeretnek. Az illető rögtön magyarra fordította a szót. — Vitéz alsónánási Nánássy Tódor Vezérkari ezredes vagyok — és a kezét nyújtotta. — Szervusz, kedves öcsém I Lekezeltünk­—7 Ha szabadna megkérdeznem még egyszer: leihez van szerencsém? — szóltam ismét. 7— Vitéz alaónánási Nánássy Tódor vezérkari ezredes, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi körének amerikai fő­igazgatója vagyok. Kissé meglepődtem, hiszen én a bukméker iroda tiszt viselőjének néztem az illetőt, nem pedig főigazgatónak. De hát, gondoltam, szégyelli előttem, hogy olyan kis em­ber ég felvág egy- kicsit. Istenem, emberek vagyunk. (Folytatjuk) c A lelkek kiskulcsa Utók irányát, a panaszok alapja*!, - jelegei regen is­merő körzeti orvos jelöli ki es a kivizsgálás végén a lele­teket is ő összegezi. Az egye szakorvosok ugyanis elsősoi ban saját szakirányú kövei keztetéseiket vonják le a vizs­gálatokból. Nemcsak a szakorvosi vizs­gálatokat. hanem a diagnosz­tikai segédeszközöket is csak az első vizsgálatnál felmerült gyanú igazo’ására vagy elve­tésére szokták felhasználni. Helytelen tehát, ha egy beteg .teljes kivizsgálás” céljából megy kórházba vagy rendelő- intézetbe. mert az ilyen sö­tétben tapoaatódzó. szalag- •endszerú munka sokszor többet árt, mint használ. Ne kérjünk sem a szomszédok ta­nácsára. sem önszántunkból 'iHoratóriumi. vagy röntgen vizsgálatokat, mert ígjr a . di­agnosztikai folyamai logikus leiépuese helyett csupian öt­letszerű leletgyűjtaményre eszünk szert, ami csak. feles- eges izgalmakat és idlőpazar- ast eredményezi Az orvos- tudomány fizika,, kémiai és biológiai ismereteinek hatal­mas fejlődése ellenére a be­tegségek felismerésének igen fontos tényezője ma is az or­vos szeme, füle és tapintó keze, valamint a hosszú gya­korlat során összegyűlt ta­pasztalata és emberismerete. Végeztessük el tehát az elő­írt vizsgálatokat és örüljünk, hogy ezek a drága eszközök ma már ingyen rendelkezé­sünkre állnak, de ne értékel­jük túl őket és ne követeljünk az orvositól fölösleges vizsgá­latokat! V leietektől a diagnózisig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents