Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
Fiatalok a mezogasdatuigi'han 11 Ul * *' i«WU«»l,Ut odafigyelni Mindennapi ismerősök Megint ezt vála... Sötétkék köpeny, kedves mosoly, udvarias érdeklődés. Mi, vevők ezt látjuk elsősorban az eladókban, ha vásárolni megyünk. Naponta találkozunk velük az üzletekben, ők azok, akik elénk teszik a rég óhajtott pulóvert, segítenek vasalót választani, vagy tanácsot adnak, hogy a piros, vagy a kék áll-e jobban. Előfordul, hogy türelmetlenek, idegesek vagyunk, ilyenkor könnyen indulatossá válik a hang, villámlóvá a szem. Elfelejtjük, hogy a pult mindkét oldalán ember áll. Csakhogy az eladónak „hivatalból” fegyelmeznie kell magát, mert aranyszabály, hogy mindig a kedves vevőnek van igaza. Benlce Veretlenének, a Pécs- kő Üzletház eladójának nincsenek ilyen nehézségei. Halk hangja, kedves mosolya azonnal lefegyverzi még a legpap- rikásabb vevőt is. Pedig nincs könnyű dolga. A papír- és illatszerosztály helyettes vezetője, nagy a felelőssége. Ben- kéné, vagy ahogyan az üzletben ismerik, Csöpike régi eladó, tizenöt éve áll a pult belső oldalán. Azóta szinte megszakítás nélkül papírárukkal foglalkozik. Kapásból sorolja a sokféle árucikk nevét, árát. Mert ki hinné, hogy csak zsírpapírból ötfélét lehet vásárolni. Csöpike mosolyog: — Sima osztálynak tűnik a miénk, pedig szakmailag nagyon nehéz. Aprólékos áruval dolgozunk, nálunk az egyszerű, néhány filléres tollhegytől kezdve a több száz forint értéAhol ennyi féle áru van, ott sokan vásárolnak. Fő vásárlók a gyerekek, akik rengeteg füzetet, golyóstollat, matricát és még ezerféle dolgot „fogyasztanak” rendszeresen. — Nehéz a gyerekeket kiszolgálni? — Nem nehezebb, mint a felnőtteket. Csak jobban oda kell figyelni. Sokszor elfelejtik. vagy félig tudják valaminek a nevét, amit meg akarnak venni. Gyakran úgy érzem, mintha keresztrejtvényt fejtenék. Előfordult, hogy’ mandzsettát kért valamelyik gyerek vignetta helyett, puszta füzetet a sírna helyett, a pasztellceruzát meg pasztőrözött ceruzának mondta. Van egy idősebb vásárlónk aki mindig kizárólag koncét papírt kér, ha egyszerű fehéi papírlapot akar vásárolni. Csöpikének törzsvevői is vannak, főként a közületek papírbeszerzői között. Valamennyien ismerik és sokszor az utcán állítják meg: „Aranyos Csöpike, ez vagy az kellene, jött-e már az üzletbe, mikor menjek érte?” ö mindenkihez egyformán udvarias, mert a vevő az vevő, akár kétforintos, akár százforintos értékben vásárol. — Mi az eladó legfontosabb tulajdonsága? — A türelem. Nagyon sok türelemre van szükségünk, mert a vevők gyakran határozatlanok, sietnek, egykettőre szeretnék elintézni a vásárlást. ßs mindegyik egyformán elvárja, hogy türelmesen foglalkozzanak véle, tiszteljék a kívánságait. — Nem fárasztó ez egész nap? — Szeretek emberek között lenni, szeretem a forgalmat Ha újra pályát kellene választanom. azt hiszem megint ezt választanám. Hogy valóban hivatásának érzi szakmáját, arra bizonyság, hogy most kapta meg a Kiváló Dolgozó jelvényt. Csatai Eraéfee* Virágos Dunakanyar A Dunakanyar Intéző Bizottsága idén ismét nemes vetélkedést rendez; a Virágos Dunakanyar versenymozgalmat. A verseny célja, hogy a tájegység általános és idegen- forgalmi fejlesztése érdekében szépüljenek, csinosodjanak a dunakanyari községek, lakóik parkosítsanak, virágokkal ültessék be a szabad tereket, tisztán tartsák környezetüket A verseny értékelésekor elbírálják a településeken átmenő forgalmi utak, a terek, s hozzájuk közvetlenül csatlakozó utcák tisztaságát, rendezettségét. Az értékelés egyébként két ütemben történik: június 30-ig a Járási Tanács által kijelölt bíráló bizottság értékeli a versenyben résztvevő községeket és javaslatot tesz a legtisztább községre. A második ütemben az Intéző Bizottság által megbízott zsűri bírálja el a Dunakanyar- 7 legjobbnak javasolt községe között a helyezési sorrendet. A Virágos Dunakanyar pályázati felhívási a napokban kiadták, ’ lehet tehát startolni. A Dunakanyarban fekvő községek lakói máris hozzáláthatnak a parkosításhoz, virágosífoshoz, rendezéshez, szépítéshez. A legjobbal; értékes jutalmakban részesülnek. Az első helyezett község 50 ezer, a második 30 ezer. a harmadik helyezett pedig 20 ezer forintot kap. A benevezéseket május 20-ig fogadja el a Dunakanyar Intéző Bizottsága. Ki lopta el a „kilencórai ágyút”? Egész Kanadában hires a Vancouvert „kilencórai ágyú”, mivel 1894 óta minden este kilenc órakor lövést adnak le vele. A vancouveriek évtizedek óta ehhez az ágyulövéshez igazították órájukat. Ezt az ágyút most ellopták a Stanley parkból, ahol állott. A négyszáznyolcvan kilogramm súlyú ágyút 1816-ban öntötték bronzból Angliában, majd az angolok ajándékozták Vancouver városnak. A lopást az a hadastyán fedezte fel, aki évi fizetésért minden este megtöltötte az ágyút (amely természetesen elöltöltős) és pontosan kilenc órakor leadta a lövést. NÖGRÁD - 1969. április 13., vasárnap kű toliakig, táskákig, mindent lehet kapni. Egy karrier története „A szécsényi termelőszövetkezeti önálló építési vállalkozás megnyerte a tavaly általa indított országos termelési versenyt.” (Hír). Hat esztendővel ezelőtt a szécsényi és a ságujfalui — ma már Karancssági Egyesült — termelőszövetkezet létrehozta az építési vállalkozást. Ez egyike volt azoknak, amelyeket abban az időben kezdtek létesíteni a közös gazdaságok a saját építkezések lebonyolításához és mint segédüzemág, bérmunka végzésére. Akkor bízták meg Vadas Gyulát is a vállalkozás vezetésével. Azóta hat év telt el, s az aprócska segédüzem jól szervezett, országoshírű céggé forrta ki magát. De ne vágjunk a dolgok elébe! Szécsény község szélén tavaly egyik hónapról a másikra a földből nőtt ki a modern telep. Aki Balassagyarmatról érkezik a járási székhelyre, meglepve tapasztalja, hogy a községben ilyen korszerű épületcsoport is van. Ez az építési vállalkozás központja. Emeletes irodaépület, szakipari műhelyek, garázsok, raktárak. Mint egy „mini” állami építőipari vállalati Vadas Gyula igazgató az irodájában fogad. Az ízlésesen berendezett. faburkolatú szoba gazdájának esztétikai igényességét is elárulja. Vadas régi szakember az építőiparban, mestere a szakmának, akiben a tudásvágy, akarat és szorgalom szerencsésen párosult. A jelent firtatom, de visszaka- i nyarodik a múlthoz. — Szerényen kezdtük — emlékezik. Felújításokat, kisebb épületek kivitelezését végeztünk bérmunkában. Ez az új szervezet akkoriban bontogatta szárnyait országosan. Kellett egy építőbázis a termelőszövetkezetek, a mezőgazdaság, a falu számára, amelyre bizton számíthattak a megrendelők. A középtermetű, őszhajú férfi alaptermészete a jókedély. Mosolyogva idézgeti a kezdet nagy nehézségeit, sok kínszenvedését. ' Rendíthetetlen nyugalmat áraszt maga körül. Ez azonban a biztonságérzetéből adódik, tapasz- taltságából. ‘ Amikor 1965-ben önálló jogi személy lett a cég — amelyet a nem éppen 'a leghangzatosabb rövidítéssel, a Tö- VÁLL-nak emlegetnek —, Vadászék elhatározták a gyors fejlesztést. — Közrejátszott a döntésben a gyors építési ütem. Az új gazdasági mechanizmus előszele fújdogált. Mind több tsz igényelte a munkánkat, így azután a lehetőségekhez mérten fejlesztettük a vállalkozást. Sokat köszönhetünk az alapító szövetkezeteknek, amelyek pénzt adtak ehhez. Később azonban már eltartottuk magunkat, sőt mi fizettünk nyereséget a két szövetkezetnek. A magasépítési részleg után felmerült a mélyépítő részleg megszervezésének a gondolata. Gépeket vásároltak, s nekiláttak a tervezésnek. S 1967-ben már generál-kivitelezéseket vállaltak. Kinőtték a régi, szűk telephelyet építettek egy újat. Az avatás alkalmával még a sokat látott miniszterhelyettes is megcsodálta. A vállalkozásnál már harminc brigád dolgozik, csaknem egy tucat műszaki végzettségű szakember irányítja a munkákat. Az igazgató olyan rutinos, alapos tudású szakembert — Wolszki Gézát — választott maga mellé főmérnöknek, aki az állami építőiparban edződött meg. — Most nincs más választásunk, mint műszakilag fejleszteni a vállalkozást — mondja Vadas Gyula. — A mezőgazdaságban is koncentrálódnak a munkák, nekünk ehhez koncentrált munkaerőt kell biztosítani. A szalagszerű módszeré a jövő, ehhez viszont gépek kellenek. Aki viszont nem tart lépést a korral, lemarad. A vállalkozás vezetői helyesen ismerték fel a fejlődés útját. A talicska-rendszerű építőmunka ideje már lejárt. Ha korszerűen, gazdaságosan akarnak dolgozni, új módszereket kell bevezetni és gépesíteni kell. Az idén például már minden brigádot felszerelnek egy tonnás kisdömper- rel, vagy motoros japánerrel. Kétmillió forintot fordítanak gépesítésre. Ami pedig a gazdaságosságot illeti: a vezetők járják az országot, s minden okos módszert, új építőanyagot kipróbálnak, keresik a költségek csökkentésének lehetőségeit. A gazdaságosság érdekében szakosították a tervezést, átszervezik — gépesifik — a rakodást. A személykocsik kormányához pedig maguk a vezetők ülnek. Tavaly például 30 millió forint helyett 39 millió forint értékű munkát végeztek. Az egy dolgozóra eső termelési érték a tervesett 150 ezer forint helyett csaknem 200 ezer forint lett. Gazdasági és középületek sora fémjelzi tevékenységükét Márkázza, mert munkájuk után reklamáció nem érkezett. Ez utóbbi, példa nélkül álló a TÖVÁLL-ok történetében.' — Az idén magasépítésre huszonöt, útépítésre tízmilliós tervünk van — újságolja az igazgató. — Eddig háttérbe szorultak tevékenységünkben az alapító szövetkezetek, de az idén pótoljuk ezt a lemaradást. A szécsényiek kétéves programiában csaknem harmincmilliós beruházás szerepel: a „pulvkagyár”, a felszíni gombaház és a hűtőtároló. De a kárán csságiaknák is sokat dolgozunk. A szécsényi tsz énítő vállalkozása tavaly országos versenyt kezdeményezett. Vadas Gyuláék nagyon bíztak önmagukban. erejükben, s nemrég derült ki, nem hiába. A szé- cs^nviek meenverték az országos versenyt. — Űgv érzem Sümegi János tsz-elnök, országgyűlési képviselő nem szégvenkezik miattunk az országgvűlésben — jegyzi meg nevetve Vadas Gyula. — Neki és Gnöri Jánosnak. a két alanitó szövetkezet elnökének köszönhetjük. hoav ed din jutottunk... Az igazgató na gvon szerény ember. Mondia ki helvette az i lisa giro; a segítség mellé kellett az akarat, a. sznrgalom.-az okos előrelátás. Mert egv. pég karr;eríéhez mindez elengedhetetlen. Padár András i\em elég- I «Ionként odafigyelni Több mint egy esztendő telt el azotu, hogy az ujusagi szövetség Budapesten megrendezte a termelőszövetkezeti iiutaloU országos parlamentjét, amely a Közös gazdaságokban dolgozó negyedmillió ifjú tag, alkalmazott és családtag képviseletében ültösz- sze. Az alkalom először nyújtott lehetőséget arra, hogy a termelőszövetkezeti fiatalok országos fórumon beszéljenek gondjaikról a párt, az állam, a KISZ, a termelőszövetkezeti mozgalom vezetői előtt. A parlament elérte célját: a tanácskozás felkeltette a figyelmet és végeredményben az egész társadalom előtt kerültek napirendre a legfontosabb kérdések. Szó volt az ifjúság tudatos részvételéről a mezőgazdaság továbbfejlesztéseben, a szövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseiről, a fiatalok feladatairól a gépi technika hatékonyabb alkalmazásában, a szakmai tudás szerepéről (megbecsüléséről), a jobb élet- és munkakörülmények megteremtésének lehetőségeiről — de a felsorolás még így sem teljes. Mi változott egy esztendő alatt, miben sikerült előbbre lépni — ez a ma kérdése, a nagyon időszerű kérdés, amelyet feltenni és megválaszolni mindazok kötelessége, akik igy vagy úgy kapcsolódnak munkájukkal a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokhoz. Ezzel foglalkozott — a megyében elsőként, de rövidesen a többi járásnál is napirendre kerül — a párt balassagyarmati járási végrehajtó bizottsága. Igényesebb felmérést! A tanácskozás egyik, masok számára is tanulsággal szolgáló tapasztalatát az a jelentés szolgáltatta, amelyet egy felmérés kapcsán a KISZ járási bizottsága készített. A jelentés — bár néhány érdekesebb megállapítás mindenképpen a javára írható — nem foglalkozik elég mélyrehatóan a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok helyzetével. Ezt azért kell itt és most hangsúlyozni, mert a közeljövőben várható, hogy a többi járási bizottság is feladatul kapja a párttól a termelőszövetkezeti fiatalok körében elvégzendő felmérést és az erről szóló jelentés elkészítését. A balassagyarmati vita során általánossá vált a véle- mény; a KISZ nem ismeri eléggé a fiatal mezőgazdasági szakemberek legfontosabb problémáit, nem rendelkezik kellő áttekintéssel, nem rögzítette megfelelően az egy évvel ezelőtti helyzetet és ezért (bármilyen alapos munkát végez is a felmérés során), ösz- szevetni sem tud, vagyis éppen a legfontosabb kérdésre nem adhat majd választ: milyen mértékben fejlődött vagy inkább — javult — változott a mezőgazdaságban dolgozó ifjúság helyzete az utóbbi évben. Ezért mindenképpen egyet kell érteni azokkal a javaslatokkal, amelyek az említett tanácskozáson többször is elhangzottak — igényesebb felmérés, szélesebb körre kiterjedő és folyamatos „odafigyelés”. vizsgálódás szükséges ahhoz, hogy a mai valóságnak leginkább megfelelő képet megkapjuk. • Persze, mindez nem lehet egyedül a KISZ feladata, s^rteágazóbb kérdés ez annal semhogy az ifjúsági szövetség járási bizottságai '— a párt, az állami szervek és a tömegszervezetek segítsége nélkül — egyedül képesek légynek a feladat teljesítésére. De az is bizonyos, hogy a KISZ járási bizottságainak nagyobb energiát — folyamatos és tervszerű munkát — kell fordítaniok a megismerésre. Tizenkilencen hiányozunk Az imént azt irtuk, hogy a KISZ járási -bizottságának jelentése javára írható néhány figyelemre méltó megállapítás. Ezek közül elsőként említenénk azt, hogy a tapasztalat szerint jelenleg 19 agrár- szakember hiányzik a balassagyarmati járásban levő — a felmérés során érintett — 12 termelőszövetkezetben. Ezekben a közös gazdaságokban öszesen 32 fiatal agrárértelmiségi dolgozik (itt most a harminc éven aluliakról van szó), ugyanakkor azonban hetvennél is több a szakképzet- len, vagy alacsony képzettséggel rendelkező brigádvezetők száma. Általános tapasztalat, hogy ha nem is a kívánt mértékben, de évről évre fokozódik a képzett szakemberek munkája iránti szövetkezeti igény. De például arról sincs megbízható' adat, hogy hányán tanulnak a mezőgazdasági egyetemeken, illetve főiskolákon a járás szövetkezeteinek ösztöndíján. Pedig ez érdekes és tanulságos lenne. Mint ahogy hasznos lenne megvizsgálni azt is, hogyan élnek a gazdaságok azzal a lehetőséggel, amely a szakmunkások megkülönböztetését a magasabb bérezéssel teszi lehetővé. Rendkívül érdekes egyébként az, hogy a balassagyarmatiak tanácskozásán felmerült mintegy tíz-tizenöt kérdés szinte szociológiai alapossággal tapintott a leglényegesebb pontokra: megfelelő-e a felkészítés a gyakorlatra a mezőgazdasági szakiskolákban, hogyan sikerül a fiatal agrárszakembereknek a falu értelmiségi rétegével (pedagógussal, orvossal) elfogadtatnia magát, a szakközépiskolákból kikerülők hol vállalnak munkát, (a mezőgazdaságban vagy vagy más munkaterületen?), milyenek a valóságos erőviszonyok a fiatalok kezdeményezése és a megszokottabb termelési formákat védelmezők között, milyen területeken jelentkezik mostanában a szakmunkásigény a szövetkezetek részéről? Ezek a kérdések mindenekelőtt arra engednek következtetni, hogy széles körű összefogással, alapos és folyamatos felmérő munkával kellene közelebb kerülni a fiatal agrárszakemberek életéhez, mindennapjaihoz, gondjaihoz — ez eredményezné az alapos kérdésekre adható nem kevésbé alapos válaszokat, azután világosabban látszana az is:Tni a teendő? Nyilvános fórumok — évenként A változtatás-megváltoztatás, a fejlődés ütemének gyorsítása, a fiatal mezőgazdasági szakemberek helyzetének javítása, helykeresésük, beilleszkedésük, letelepedésük, szakmai továbbképzésük segítése nem képzelhető el a megismerés nélkül. Hasznos volt az egy évvel ezelőtti országos tanácskozás. Bizonyos kép a mostani, járási szintű felmerés után is kialakult a íiatu lók helyzeterői, de nem elég időnként felfigyelni a mezőgazdaság fejlődésének útján járó legifjabb nemzedék problémáira. Sok a tennivaló a pályára irányításban és a felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal agrárszakemberelv képzésében, pontosabban az önképzésre ösztönzés társadalmibb méretű feladataiban is. A társadalmibb méret az úttörő és KISZ-szervezetek (természetesen nemcsak ezek!) munkája is érthető. Éppen ezért egyet lehet érteni azzai a javaslattal, amely az önképzésre ösztönzést megfelelő szervezeti keretek és módszerek kialakításával, gyakorlati alkalmazásával akarja elősegíteni. Időszerű lenne járási szinteken olyan nyilvános fórumokat létesíteni, amelyek pusztán a lehetőségekkel is önképzésre ösztönöznék a fiatal agrárszakembereket. Nem lehet azonban egyetérteni a KISZ járási bizottságának (most még csak a balassagyarmati járási bizottságról van szó) védekezésével, amely a falusi KISZ-szervezetek területi jellegét jelöli meg mint legfőbb akadályt a folyamatos és mindenkire kiterjedő felmérés kiterjesztésében. . A területi jelleg és az állandó intenzív kapcsolat a bizottság és a járás közös gazdaságaiban dolgozó fiatalok között — véleményünk szerint — nem ■mondhat ellent egymásnak. Az említett tanácskozáson elhangzott javaslatok is ezt a véleményt támasztják alá. Az önképzést, az új és új formában jelentkező problémák leküzdését, a munkára nevelés megvalósítását, a fiatal agrárszakemberek és a falu már elfogadott-elismert értelmiségének egymáshoz közelítését, kölcsönös megbecsülését segítené elő az évenként és járásonként megrendezett tanácskozás, amelyen a falun élő fiatalok találkoznának egymással. A falusi KISZ- szervezetekkel dolgozó járási bizottságok egész éves jó munkáját reprezentálnák ezek a találkozások! Pataki László
