Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-13 / 83. szám

Nyilatkozik a főkapitány

\ munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei-V>AAó*'VV'VV\A<A/V*VV>A»*V\A/V\á»'VVAA»VV*VV*\/VVV*VV\/V<WVVVV\/V'VV'VV\/V\/V«\A**\/^^

gan röpkörő hintát? A kicsi a vízben nézi magát. A szőke kislány meg lebeg, lebeg, fitos orra szinte böködi a szürke felhőket. Ä kövér maga elé mered, ránéz a magasabbra. Az sódert vesz fel, odavágja Megtörli kezét, elindul befelé és vár. 4 kislány észre sem veszi. Nevetve hintázik tovább. A magas fiú vár, majd hirtelen lehajol, kaján mosoly fut át az arcán. Hátralép, fölemeli as első téglát, hosszan kidobja a tócsán kívülre. Ösz- szenevelnek a kövérrel, egyenként visszadobálják a palló részeit. A nagy lécet, amit a legkisebb hozott, ketten húzzák kifelé.

Üres a tócsa, csak az ég tükre mozog benne.. A hintázó mindezt észre sem veszi, csak most. Hátranéz nevetve. Aztán elbiggyeszti a száját, dacosan visszafordul. De a fal felé már fülig ér a szája. Tláj- tuk mosolyog, meg a hintán.

A magas a lécet még el is viszi, majd nézik, nézik a hintázó kislányt. A másik lány el- szalad, talán hazti. A legkisebb köveket dobál az autók kerekei alá. A nagyobbik fiú nézi a htntázőt, s az egei kémleli. Szeme a tűzfalon fut fel, nedves foltjain megakad.

Ä felhők közül élőim kik a nap, melegen süt. A kislány nagy lendülettel hintázik, árnyéka furán és háncsaiul követi. Mint egy mesebeli báh" ' U niiis kép. Ha valaki lentről nézne, egy ház tetejéről, el is mosolyogná magát. Szállóhaju kislány hintázik nevetve, száraz, tiszta lábbal. egy nagy-nagy nocsolya közepén. Körötte s^nki sincs, de ő ezt észre sem veszi.

Molnár Zsolt

»

„Inkább leszek számkivetett...

Summásélet, csendőrpofon, harc, szüntelenül harc az úri világ ellen. Lám, könnyű 68 év vázlatát megadni. Csakhogy e néhány szót olyan gazdag tartalom feszíti szinte pattanásig' hogy arról csak az tud számot adni aki átélte: Sulyok András.

Regény lapjaira kívánkozik élete.

András bácsi filigrán termetű, finom kezű ember. Hihetetlen, hogy élete nagyobbik részét bányában, nehéz fizikai munkával nyűtte el.

*

13 esztendős hosszúranyúlt legényke volt, amikor megismerkedett négy orosz bolsevikkai, akik mint hadifoglyok dolgoztak Farkas Bertalan homokszentlőrinci birtokán. A hadifoglyok megszerették a munkabíró, komoly fiút, s amikor együtt ették a maguk készítette varjúpörköltet, sokat meséltek neki. Tört magyarsággal mondták: Otthon vannak a mi ellenségeink, nem ti vagytok azok. Nektek sem a határon kívül kell harcolnotok. Hidd el fiam, lesz még olyan háború, amikor szorulnak a magyar bojárok. Nálunk is lesz, meg nálatok is.” A summás kamasz mohón itta a szavakat...

Három évvel később beiratkozott a Bánya és Kohómunkások Országos Szövetségébe, majd 1918-ban munkát vállalt a Mária-tárón. Egy októberi estén éppen az első megrakott csillét tolta ki, amikor az élelemtárolótól hangos kiáltozás hallatszott: Éljen a forradalom! Még a papírkabátjáért is elfelejtett visszamenni, úgy rohant lé az emberekhez. A következő napok bol- dog-márriorosak voltak. Lefegyverezték' a csendőröket, és decemberben Szorospatakon megalakították a kommunista párt üzemi szervezetét. A Tanácsköztársaság napjai alatt mindenütt ott volt, ; ahol segíségre volt szükség.^,,. ..r SÍJ- 1920 ciöjen fi agybátoi^t -űs 'clözönlötték.--a -hírhedt- -különítményesek. Egy este hazafelé tartott a bányából, amikor megállította két terror-legény. S mert Sulyok András

nem volt hajlandó haptákba

vágni magát a kötözködők előtt, sőt — micsoda tiszteletlenség ! — még a kezét

sem vette ki a zsebéből' bekísérték a községházára és ott kegyetlenül megverték. Ettől fogva fekete listán szerepelt a neve.

Nem sokkal rá, hogy a környéken román katonákat lőttek agyon, hívatlan látogatók érkeztek Sulyokék házába. A kis csoportot vezető román tiszt, kancsukával a kezében, egyenesen Sulyok Andrásra tört:

— Hozd elő a puskád, de rögtön!

Sulyok András fejében villámgyorsan kergették egymást a gondolatok, majd arca nyugodtra simult. Ügy gondolta, jó helye van annak a puskának a zsindely között- azt csak a tűz találhatja meg. De a románok rosszabbak voltak a tűznél is. Ha a golyókra nem is, de a kis karabélyra ráakadtak. Sulyok Andrást ismét megverték, megkínozták. Késő délután egy árokban tért magához. Aztán visszatértek azok a csendőrök is, akiktől hajdan elvették fegyverüket. S a csendőrök nem felejtettek... Sulyok András az újabb verést már csak alig-alig heverte ki. De a sovány, megkínzott ember akaratát nem tudták megtörni. Átköltözött Baglyasaljára, s ott felvette a kapcsolatot a helybéli kommunistákkal, Kakuk Józseffel, Kakuk Ferenccel, Póthornik Józseffel, Hovan Józseffel. Kommunista sejteket alakítottak, röplapokat szórtak- jelszavakat festettek a házak falára, tüntetéseket, sztrájkokat szerveztek. Munkájuknak köszönhető, hogy sem az Ébredő Magyarok, sem a lövészegyesületeik nem tudtak maguknak munkásokat toborozni.

A községházán a kővetkezőket jegyezték róla: „Sulyok András a legnagyobb méretű -.^ompjunista ..propagandát fgj- v-Jti ki ,a héíwsegben. Kérem a; méltóságos : r - belügsrmtemater urat, hogy ezt ez embert a községből távolítsák el, vagy internálják.” Ettől fogva nem volt maradása, zaklatták, üldözték, állandó rendőri felügyelet alá helyezték, lakhatási engedélyét megvonták. Munkát nem kapott, lakást pajtákban, szénakazlakban talált... Baglyasról Tarjánba kísérték a csendőrök, Tarján- ból meg vissza Baglyasra. sehol nem fogadták be. Idegei kezdték felmondani a szolgálatot, felesége is vá lasztás elé állította: — Vágj én, vagy az eszme.

A csendőrök jól értettek a lélektani hadviseléshez is, úgy látták, elérkezett az ő 1- dejük. Behívatták a csendőrségre, rendkívül barátságosa» közölték, hogy mindent tudnak róla, tudják, hogy részt vett a losonci konferencián, ahol Kun Béla is beszélt, majd Szerencsés detektív tőle szokatlanul nyájasan rábe szélően szólt hozzá:

— Nézze, kedves Sulyok. Maga voltaképpen rendes ember lehetne, de lássa be végre: amiért maga harcol az legfeljebb ötven év múlva következik be, vagy még akkor sem. Hol lesz már maga akkor?! Mért nem dolgozik inkább nekünk? Higgye el, nem járna rosszul. Kapna lakást, 500 pengő fixet, csur- ranna-cseppenne még jutalék is.

Sulyok András mindenre számított, de erre nem volt elkészülve. Percnyi megdöbbenés után egyenesre húzta derekát, s bátran mondta:

—- Leszek inkább számkivetett, elpusztulok inkább éhen, de nem juttatok ártatlan embereket börtönbe. Ezt a munkát soha nem vállalom!

Erre már Szerencsés is hangot váltott:

— A kutya űristenit!. Így állunk?! Hát meg is fogsz dögleni, ne félj semmit! Lassan, módszeresen pusztítunk el!

Kitiltották a megyéből. Lopva surrant csak haza, de

még így is sokszor, elfogták, megverték. Betegen, elgyötörve érte meg a felszabadu lást, az 6 világát. Szerencsés detektívnek nem lett igaza...

,. v ,. .*

Sulyok András 88 éves nyugdíjas bányász. Ma is párttag, a kamaszkorában választott útról soha nem tért le. Szendi Márta

Nógrád megye közrendjéről, Közbiztonságáról

Munkahelyén,' a megyei rendőr-főkapitányságon kerestük fel Lipták Gyula rendőr ezredes elvtársat, a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjét. Látogatásunk célja az volt, hogy nyilatkozatot kérjünk a megye közrendjéről és közbiztonságáról. A rendőrség vezetője készséggel tett eleget kérésünknek, s a kerekasztal mellett lezajlott beszélgetést az alábbiakban adjuk közre.

— Aje. elmúlt évben hogyan alakult a bűnözés a megyében?

— Évről-évre csökken a bűnözés Nógrád megyében. Ez a tény'„azőknak a társadalmi összhatásoknak ,az eredménye, ímejlyét pártunk helyes és következetes politikája alapozott meg. A múlt évben tízezer büntetőjogilag vétőképes lakosra 89 ismertté vált bűntett jutott. Ez is a csökkenő tendenciát mutatja. Az állampolgárok. nyugalmát zavaró súlyosabb bűntettek kis számban fordultak elő. Elkövetőiket a lakosság segítségével gyorsan felderítettük, s ellenük a. büntetőeljárás megindult. A bűnügyi fertőzöttség bűntetti csoportonként és területenként más-más képet mutat: Legjellemzőbb a tulajdon elleni bűnözés. Az előfordulások gyakoriságát tekintve Salgótarján és Balassagyarmat, illetve ezek környéke emelhető ki első helyen. A tulajdon elleni bűntettek 24,7 százaléka' a társadalmi tulajdon, 75,3 százaléka a személyek javai ellen irányult.

— Mi . jellemzi a társadalmi tulajdon elleni bűntetteket?

— Számszerűen bár kevesebb, mint a személyek javait károsító bűntettek, mégis jelentős figyelmet érdemelnek. Elsősorban azért, mert az okozott kár több millió forint. Meg kell. jegyeznem, hogy a társadalmi, tulajdont károsító bűntettek, száma a múlt évekhez Viszonyítva jelentősen csökkent. Ez egyrészt annak

a vái'^S^^feíiai'lhSág éé felé-' lősség, nagyobb gondot fordítanák' a: vagyonvédelemre. Másrészt — és ez negatív hatás -— olyan körülmények is segítik a társadalmi tulajdon elleni bűnözést — hogy csak néhányat említsek — mint az ellenőrzés hiánya, a felületes ellenőrzés, a felettes szervek utasításainak be .nem. tartasa, vagy éppen alkalmatlan személyek. alkalmazása, például périz-.és„ányágkézelői munkakörbe péidákat a Nógrád is közölj. JElég-,. ha' megemlítem Nagy Gjypräy es társai, vagy Daniig. Áiidrás ügyét

— Hogyan ítéli meg megyénk közbiztonságát?

— Megyénkre a törvényes rendvés a ,jó. közbiztonság jellemző. .'Időszakonként azonban a közbiztonságot és a nyugalmat befolyásoló bűntett-fajták elszapprodtak. A múlt év közepén például gyakran előfordultak betöréses lopások. Ebben az .időszakban a különböző börtönökből szabadságvesztésüket letöltött többszörösen büntetett bűnözők szabadulták. Egy részük a szabadulás: után is konokul szembehelyezkedik a társadalmi együttélés, szabályaival.. Ezek a bűnözésről .nem mondanak lé. Az említett betöréses lopásokat^ illetve tetteseit réncjfsi'í^szerveink zömmel felderítették.1 s' az elkövetők ellen eljárt., indítottak.

A. bűntettek általában csökkenő. tendeciája — s ezt kedvezőit lei) jelenségként kell el- mopdatjOm — á személyek ellent bűnözésben nem érvényesült,.' AZ erőszakos bűntettek

— emberölés, emberölési kísérlet, testi sértés, garázdaság

— szaporodó tendenciát mutatnak a megyében. Különösen veszélyes, hogy a cselekmények brutalitása és durvasága'is fokozódott. A támadások' egy részénél a sértetteknél :és az elkövetőknél is alkoholos" befolyásoltság volt kimutatható.

Ha már az alkoholnál

tartunk, milyen összefüggést lát Ön az alkoholfogyasztás és a bűnözés között?

— Köztudott, hogy megyénk az egy főre eső alkoholfogyasztásban országosan a második helyen áll. Ez a tény önmagában még nem hozható kapcsolatba a bűnözéssel. Gondolok arra: vannak olyan megyék, ahol az egy főre eső alkoholfogyasztás alacsonyabb, a bűnözés viszont lényegesen magasabb, mint nálunk. Más a helyzet a szabálysértéseknél. Az alkohol- fogyasztás jórésze szórakozóhelyeken történik. A tapasztalat, hogy a „szórakozások” sok esetben verekedéssel, (sőt tömegverekedéssel), garázdasággal végződnek. A múlt évben mintegy 150 garázdaság és 8000 verekedés miatt folytattunk szabálysértési eljárást. Ezek 90 százalékát italmérő helyiségekben vagy azok környékén követték el.

— Hozott-e változást az új szabálysértési törvény a rendőri munkában?

— A múlt év október 1-én hatálybalépett szabálysértési törvény bővítette a rendőrség hatáskörét. így például a kiszabható pénzbírság értékhatárának emelésével és az elzá- rási lehetőségek kiterjesztésével. A hatás máris lemérhető. Csökkentek a közrendre és közbiztonságra veszélyes szabálysértések.

— Naponta tájékoztatjuk olvasóinkat közúti balesetekről. A főkapitány elvtárs milyennek tartja a közlekedési fegyelmet?

— A közúti balesetek száma évről évre emelkedik a megyében. A múlt évben ez az emelkedés — 1967-hez vi- -szonyítva ■ ■** 37,4 százalékos volt. A balesetek nagyrészé- nek oka szubjektív. A bravúroskodást, a sebesség helytelen megválasztását, a figyelmetlenséget, az udvariatlan közlekedést említeném. Sok baleset előidézője: az ittas állapotban való gépjárművezetés. A múlt évben például minden hatodik balesetet előidéző gépjárművezetőnél alkoholos befolyásoltságot állapítottunk meg. Tény az is; növekedett a közúti forgalom, ugyanakkor a tárgyi feltételek nem megfelelőek. Nógrád közútjainak nagy része korszerűdéin, sok a pályahiba. Mi a jövőben is — éppen a közlekedésben résztvevők érdekében — határozottan fellépünk azokkal szemben, akik figyelmen kívül hagviák a közúti közlekedés szabályait.

— Az Un véleménye szerint milyen a lakosság és a rendőrség kapcsolata a megyében?

— A megfelelő együttműködés nélkül elképzelhetetlen az eredményes bűnüldözés. Nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy munkánkat az állampolgárokra támaszkodva végezzük. Segítségükkel, észrevételeikkel biztosítjuk megyénk közrendjét, köz- biztonságát, megelőzzük és felderítjük a bűntetteket. A lakosság segítségét a jövőben is kérjük. Még azt is — s ez a legnagyobb segítség —, tartsák be a szocialista együttélés szabályait, személyüket vagy jogaikat ért sérelem esetén vagy az általuk tapasztalt jogsértések alkalmával késedelem nélkül azonnal forduljanak a hatóságokhoz.

— Hogyan segíthetnének a különböző szervek és az állampolgárok abban, hogy a bűntettek száma tovább csökkenjen?

— A pártszervezetek, tanácsok időközönként megtárgyalják területük közrendjének, közbiztonságának helyzetét. Ez már eddig is számottevő eredménnyel járt. A népgazdaság és a társadalmi tulajdon elleni bűntetteket az elkövetők miért tudták gyakran, huzamosabb ideig —nem egyszer bűnszövetségben jelentős kárt okozva — elkövetni, kérdezhetné. Mert egyes vállalatoknál, szerveknél nincs kellően megszervezve a belső ellenőrzés. Az ügyrendekben ezek a feladatok vagy esetenként, vagy csak nagyvonalakban szerepelnek. Véleményem, hogy a belső ellenőrzést tovább kell szilárdítani.

— Némely bűntetteknél tapasztaljuk : a társadalmi megítélés nem következetes. így van ez akkor, amikor állampolgáraink egyrésze tudomásul veszi, sőt természetesnek tartja, hogy egyes személyek egyébként feladatkörükbe tartozó — bizonyos intézkedések megtételéért ajándékot kapnak, vagy pénzt fogadnak el. A korrupció elleni harc egész társadalmunk érdeke. Az állampolgároktól azt kérjük, hogy az ilyen jelenségek mellett ne menjenek el szó nélkül. Tapasztaltuk — országos jelenség — gyakran követnek el úgynevezett mozgó biínözők betöréses lopásokat, csalásokat. Ezek felderítéséhez is igényeljük a lakosság segítségét. Nem egyszer a kiszemelt értékek megszerzéséhez erőszakot, rablást, vagy emberölést alkalmaznak. A gyanús személyek megjelenésére, tevékenységére hívják fel állampolgáraink a hatóságok figyelmét. A szabadságvesztésből szabadultak utógondozása jogilag biztosított. Mégis nagyméretű társadalmi összefogásra van szükség, hogy ezek a személyek újra beilleszkedjenek a mindennapi életbe. Olyan légkör megteremtése szükséges, amely megakadályozza, hogy visz- szatérjenek a bűnözéshez. Ebben is nagyon sokat segíthetnek állampolgáraink , — fejezte be.- a beszélgetést Lip- iák Gyula rendőr ezredes '-élV- társ, a megyei rendőr-főkapitányság vezetője.

Sr. h,

V

olt egyszer egy vihar. Jól megtornáztatta a

fákat, amelyek a. házak mögé bújtak a kis utcában. A parkon átfújt a szél és eljött az eső. Ismeretlen, sötét éjszakai égből hullott alá a régimódi vízivárosi lámpák előtt. Irgalmatlanul zuhogtak a nagy, kövér cseppek. Két lány a parkon jött hazafelé, szaladniuk kellett, arcukról folyt a víz, cipőjük cuppogott a latyakban és sáros lett még a bokájuk is. Sokan nem szeretik az esőt, igaz. Megkoiidult az ég, mint az éhes gyomor, és egy cserép leesett a szemközti magas házról. Spárga lengett utána az emeletről. Lám, az egyik tűzfalon elázott papírsárkány, arcát kimosta a víz, a szél lábat tépett neki. Nemsokára úgyis elviszi magával.

Aztán már csak esik, feneketlen magányt erőszakolván a tűrő világra. Autó jön még lassan, nagy ívben a járdára locsolja az útjába kerülő pocsolyákat.

Reggelre csak a tócsák maradnak, mint üres bódék a vásár után. Ott terpeszkednek a parkban, s a legnagyobb a hinta körül. Nagy, mély tócsa, körülötte ragadós, süppedős a föld.

A park most olyan, mint egy félig kiszáradt folyóágy. Két tűzfal között,az egyik akkora magas, hogy merészség alá ja állni, a másikat egy jó kődobással föl lehet érni. Nincs ott se fű, se pad, szinte belevész a kimondott szó. Igaz, a park sarkában áll egy vékony fács- ka, görbe és senki sem szereti. Csúnya.

A park királya a hinta. Világos sóder vette körül valaha, de most elöntötte a víz. Még korlát is van a hinta két oldalán. Láncon lóg három pa- linta, némán állnak, mozdulat- l.n.nstk Kp.nMP.hnrLP.fi. kicsit in.ta alakúak, fa-ülésülc terhes a víztől.

A gyerekek szomorúan nézik. Messze került tőlük a lengő játék, talán el sem érik. Előtte tárul a fekete pocsolya, mint egy gonosz, nagyszemű tündér. A legkisebb is odafut, kicsit bele is szalad, nézi, nézi a hintát. Az egyik kislány felhúzza harisnyáját, és össze- maszatolja- sárral az arcát is. Van közöttük egy kövér gyerek, mindig eszik, s az égre néz. Az orrát húzza. A kicsi körbeszaladná a tócsát, de a kőfalnál megakad, odáig ér a víz. A hosszú hajú szőke kislány a szoknyáját fogja. A magas fiú ránéz a szeplős kisÁll a hinta, eltűnnek a gyerekek. Csak a tócsa elején fekszik á tégla, hosszában. De máris jön vissza a kisfiú, lécet hoz, úagyöbb ' mint ő, aztán húzni kezdi. Belevágja a pocsolyába, már nem bírja tovább vinni. Nagyot fröccsen a víz, foltos lesz a gyérek ruhája. Es jön a kövér is. Két téglát szerzett, leteszi maga elé. A szőke kislány egy régi ládát hóz magával. A kövér szétfeszíti. fémforgács hullik ki belőle. A nagyobb fiú háromnégy cserepet szerzett, mesz- sziről hozhatta, liheg, izgatott, ö már épít. A falécet a helyére teszi. Közben a kövér széttörte a ládát, még rálép, aztán leteszi sorba. A két kislányra, aki — látszik — megszökött hazulról. Kócos, háziruha fityeg rajta. A kövér megdobja a hintát. Cseng. Eltalálta! A kicsi is dob. igaz, nedves sódert. A szőke kislány odaszalad, megpaskolja a kisgyerek fejét. ötforintos kopasz folt fehérlik a tarkója fölött. A hinta ott áll magában, az egyiket kicsit megfújja a szél. A magas fiú sóhajt, megfordul, aztán elindul. Kitér a kisebb pocsolyánál, nagyot lép. Nézi a földet, aztán fut a szeme előre, egészen a sárga házig. Egy pillanatra visszahő- köl, téglát látott meg. Ott fekszik a fa alatt. Áll a hinta, elült a szél. szinte mosolyogva néz a felcsillanó gyerekarcra. A kisfiú odarohan a téglához, hozzáér. Milyen kicsi a kelány öt-hat téglát hoz. együtt cipelik. Milyen nehéz is a torony, melyet kezükben tartanak! Egy téglát le is ejtenek. Majd egyenként viszik be a darabokat a vízbe, a palló egyre hosszabb. A kicsi csak nézi, nézi.

A szőke kislány az utolsó téglával elindul befelé, vigyázva, gondosan, hogy el ne essen. Leteszi, rálép, megnézi a hintát, megcélozza, aztán hirtelen ugrik egyet. Elérte! Nehezen föláll rá, s már leng is a hintával, vissza se néz. A többiek elnevetik magukat. Dehát az út csak egy hintához vezet! A többi mozdulatlan és elérhetetlen És ők mit csináljanak9 Figyeljék á boldo-