Nógrád, 1969. április (25. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-03 / 77. szám

Nagy idők fanul (VI.) BALÖZS BÉLA Evenként 70 ezer kábeldob Októberben átadják az egyik csarnokot? Dzsungel Balassagyarma­ton mindössze egy helyen; a Fémipari Vállalat város­széli telepének háta mögött levő területen, található. Az emher, ha nem ismeri itt a járást, biztosan eltéved a keskeny néhol váratlanur kiőblősodő ösvényeken — az itt tárolt, mintegy négyezer kábeldob között. Igen, az itt levő dzsungel kábeldobokból áll — sok­féleségük éppúgy lenyűgöző, mint az őserdő növényeinek váltoeatossága. Kevesen is­merik a meglepő tényt: Ma­gyarországon nincs olyan ká­beldob, amely Itt, a Magyar Kábel Művek telepén e'.őbb- utóbb meg ne fordulna. Az ország különböző részeiből ide jutnak az üres dobok, hogy a hibás darabok kija­vítása után a hazánkban ká­belgyártással egyedül foglal­kozó MKM budapesti és sze­gedi gyáregységeit, s termé­szetesen a balassagyarmati üzemet is erről a helyről lás­sák el kábeldobbal. A Hol a kábeliizom? A tjeitől két méter átmé­rőig terjedő fa- és vasdobok legkülönbözőbb típusai kö­zött bolyongva azonban a szóban forgó balassagyarmati kábeliizeim sehonnan sem bukkan elő. Helyette 3 do­bok mellett — ha már az előbb dzsungelról volt szó — igen stílszerűen, egy kere­keken. gördülő „expedíció*” k«x»í áll: ez Lak Jánosnak, az MKM leendő Balassa­gyarmati Szabad vezetők- gyára megbízott vezetójétvek főhadiszállása A még csak alapjaiban meglevő gyár vezetője meg­szokott környezetét, biztos, nyugodt poeícióját otthagy­va másfél éve költözött Bu­dapestről Balassagyarmatra Ahogy munkájáról és az Üzemről beszél, látni rajta v- s masíéi éves tevékenysé­géből is ez bontakozik ki —, hogy szinte megszállott mó­don csak egyetlen dolog: a balassagyarmati gyáregység mielőbbi üeenibe helyezése, majd zavartalan működése érdekli. — A kábel forgalom szem ­pontjából a leendő szabad­vezetékgyár helyét énnél job­ban ki sem lehetett volna választani — veszi elő egy dossziéból a makett fényké­pét. — Itt a szomszédban van a Fémipari Vállalat, ugyan­csak a városban az Ipoly Bútorgyár; az előbbiben a vas. az utóbbiban pedig a fa kábeldobokat gyártják, illet­ve hozzák rendbe. A forga­lom 1968. január 1-én kez­dődött, tavaly mintegy 63— 70 ezres kábeldobforgalmat bonyolítottunk le. Csupán a dobok elszállítására kétezer vagont vettünk igénybe. A fénykép két, egymás mellett álló makett-épületet ábrázol. — Ae építőkre nem lehet kifogásunk- — Lak János a kábeldobrengeteg mellett emelkedő, planírozott fennsí­kon dolgozó munkásokra, a Nógrád megyei építőipari Vállalat embereire mutat, akik egy műhelycsarnok alapjait építik. — Ha to­vábbra is ilyen tempóban dolgoznak, akkor október el­sejére, a kitűzött határidőre biztosan át tudják adni a kisebbik, 74x24 négyzetméter alapterületű csarnokot. A másik ennél hatszor nagyobb lesz: 74x150 négyzetméteres, de ennek felépítése csak ké­sőbbre várható Az építőktől függ Nehéz elképzelni, hogy itt, a vörös, homokos-agyagos fiöldön. ahoi, ma, a betonele­mek kivételével semmi sincs, október elsejétől kezdve kö­rülbelül év! hatezer tonna terméket gyártanak. 170 mil­lió forint értékben. — Emlí­tettem már — folytatja az Üzemvezető — hogy majd­nem minden az építőktől függ A gépeket, amelyeke: majd ’de fognak szállítani, már elbírálták. Segítségükké’ • kötegeltben érkező alumí­nium- és acélhuzalokból sza­badvezetékeket és félkész kábel húz-. újítanak elő. A szabad vezetek ek vagy alu­míniumhuzalból vagy acél- és aluhuzalok húzósorokon történő alakítása után ezek összesodrásából, illetve ALU- DUR ötvözetből készülnek, az üzemben gyártott típusok átmérője 16 és 70 négyzet- milliméter — kvadrát — kö­zött változik. Az új mechanizmus szelle­me Balassagyarmat vállalatai és üzemei közül talán a Ma­gyar Kábel Műveket kész­tette a legésszerűbb munka­erő-gazdálkodásra. Ami itt, a törzsgárda kialakítása érde­kében már most. az alapítás időszakában történik, min­den dicséretet megérdemel. Az ideiglenes épületben je­lenleg 43 főt foglalkoztató szabadvezetékgyár helyi ve­zetősége a belépett dolgo­zókból igyekszik kihozni a maximumot. Gondot fordít arra, hogy mindenki képes­ségeinek legjobban megfele­lő területre kerüljön. És amit más. vidékre települő válla­latnak is meg kellene valósí­tani: az MKM központi, bu­dapesti gyárában az első ba­lassagyarmati műhelycsar­nok felavatásáig negyven­négy. többségében gyarmati munkás dolgozik, ismerkedik munka közben a gépek keze­lésének. a szabadvezeték gyártásának fortéival vak És. hogy a dolgozók vállalati szinten minél szorosabb kol­lektívát alkossanak, az ön<V- ló gazdasági egységet képező szabadvezeték-gyárban máris megalakult a KISZ- és a szak- szervezeti bizottság. — A párta laptervezet megalakí­tását pedig, ha majd a Buda­pesten dolgozók is hazatér­nek. (fezre tervezzük — mondja az üzemvezető, Balassagyarmat érdekében — Szerencsés helyzetben vagyok — fejezi be a beszél­getést Lak János. A gyárte­lep üzemének gyors beindí­tása érdekében egyfelől Zen- tai Ernő vezérigazgató és az MKM irányító szervei, más­felől pedig Balassagyarmat Város Tanácsa és a pártbi­zottság minden feltételt meg­teremtenek számunkra. A kábeldob, nyersanyag, fél­kész és kész termékeink jö­vőbeli szállítása szempontjá­ból az is biztató, hogy nem­sokára korszerűsítik a Buda­pest—Balassagyarmat vasút­vonal egy részét­A város szélén, egy gumi­kerekű lakókocsiban ma egy embernek minden tevékeny­sége arra irányul, hogy egy I.órádban értéktelen terüle­ten rövid idő alatt virágzó gyártelep épüljön fel. Lát­szólag csak az üzem érdekei­vel törődik. De közvetve — akár tudomása van róla, akár nincs — az ipari kultúra fejlesztésével, munkaalkalom megteremtésévé! szélesebb kör: egész Balassagyarmat érdekében tevékenykedik. Baranyai László MI A JÓ BENNE ? Babonás egér — Félek, nem lesz szerencsém. Fekete macskát lát­tam az ajtó előtt! (A Paris Match karikatúrája) Előrebocsátom: minden divatőrületre bőven találok mentséget. Ha valaki ki­fordított birkabőrmellény- ben akar pompázni, tegye, ha ízlése így kívánja. Nyilván akadt egy juhász nagybácsi, aki a számára használhatatlan mellényt odaajándékozta. Aki nosz- szú hajat visel, lobogjon, csak ne legyen ápolatlan. Aki úgy gondolja, hogy jelszavakat varrat zekéjé­re, varrasson (persze nem ilyen hülyeséget, amilyent Pesten láttam: „Legjobb volna megdögölni”, mert az ilyen valóban legjobb, ha felakasztja magát, de legalábbis menjen pszichiá­terhez. Aki úgy véli, hogy idomai miniszoknyában ér­vényesülnek leginkább, járjon akár mininél is mi- nibb szoknyában. Nem új találmány az ilyen: Lollo- brígida — aki pedig értett hozzá! — körülbelül így fogalmazta meg: „okos nő viseljen a kelleténél egy számmal nagyobb cipőt és egy számmal kisebb pu­lóvert. ..” De ha egy miniszoknyás lánynak a szemben ülő alaposan megtekinti a combját, ne húzogassa le izgatottan szoknyáját, ha­nem viselje el azt a ter­mészetes következményt, hogy bájainak bőkezű mu­togatása oda vonzza a sze­met, ahol látnivaló akad. Egyszóval: mindent meg­értek, csak a fölösleges fellűnősködést alig. Azt, például, hogy mi volt a vicc a Pécskő eszpresszó­ban abban a különben igen csinos tirolí porce­lánpipában, aminek szívó­hatásától az egyik ifjú egymás . után kétszer is fölkereste az oly igen fon­tos mellékhelyiséget. Ez azonban nem zavarta a többieket, mert a pipát «— mint valami stafétabotot — átvették tőle, s ettől kezd­ve a többiek jártak sta­fétafutókhoz méltó tem­póban ama fontos mellék­helyiségbe. Üssenek agyon, ha ér­tem, — mondom Karin- thyval — mi lehetett jó a pipázásban — a megköny­nyebbiilésen kívül ? (ky. e.) A város zöld foltjaiért A tavaszváró dolgos kezek munkába veszik már a termé­keny földet, frissen fordul a rög az eke alól. Kikeletre készül a város is. Nemsokára virággal telnek meg az utcai kővázák, csino­sadnak a parkok, a patkós ta­vaszi szellő a megújhodás il­latát hozza a hegyekről. Salgótarján egynéhány park­ja kis darab természet az asz­faltrengetegben. A városi em­ber ide jár élvezni a zöldet, a napi rohanás egy-egy szüneté­ben itt keresi a felüdülést. Az új lakónegyedek ablakaiból kite­kintve kellemes a szemnek a játszótereket övező, szépen gondozott park. ám a kép sok­szor nyugalmat bontó. Éspe­dig akkor, amikor a minden­napi elmaradhatatlan futball­meccset a friss-zölden sarjadó gyepen játsszák a gyerekek, fogócskázás közben elkapják, tépik-csavarják a vékony dere­kú zsenge facsemetét, s a sza­badjára eresztett száguldást éppen egy újonnan telepített bokorban fejezik be. Ügy mondják, a gyermek fogékony a példára, a rosszra legalább annyira, mint a jóra. S a példa? Sok felnőtt, hogy lerövidítse útját, ösvényt tapos a gyepen, vagy s; " dóval élve, a szesz okozta bl- zonytalanságot éppen csemete segítségével próbál'" ellensúlyozni. Jó bi-onyité1:^' erre a. járda szélén meredező, derékba tört fiatal fák. Igaz, némely lakó teljes te­kintélyét latba nett, hogy megakadályozza a darabka természet pusztulását. De az is való, hogy a szomszéd ablak­ból — a látványosságot kedve­lők nagy örömére — eget zen- gető patáliát csap a másik la­kó. hangsúlyozva, hogy az ő gyerekéhez másnak semmi kö­ze, s ,,a park mindenkié”! Egy asszony mesélte, hogy amikor már megelégelte a há­zát övező csinos park pusztítá­sát, listát készített a magukat zabolázni nem engedő gyere­kekről, s bevitte az iskolába. Ott a pedagógus megszégyení­tésként két percre kiállította a listán szereplő nebulókat. Az esetet követő napon egyszerre öt szülő csengetett be az asz- szony lakásába, s felháborod­va tiltakozott a szerintük il­letéktelen és jogtalan beavat­kozás ellen. Kioktatták a már csaknem síró asszonyt, hogy gyerekeik nevelése az ő szuve­rén joguk, abba beleszólást senkitől nem tűrnek. Egy másik ismerősöm arról panaszkodott, hogy miután jó néhányszor megmagyarázta a környező házakban lakó gye­rekeknek, hogy a park nem ‘ntballpálya, létesítésére, gon- 'ozására nagyon sok pénzt for­dítanak. tehát nem szabad tönkretenni, köveket, görön­gyöket dobáltak fel ablakába. Félve, hogy egy délelőtt bősz­szúból betörik ablakát, most már nem szól. Félreértés ne essék, nem a gyerekgyűlölet adta kezembe a tollat. Igaz, többnyire az ö kezüktől hajlik meg a fa, s az ő lábuktól szürkül el a fű, de a felelősség elsősorban űzőké a szülőké, akik ellágyult mosoly- lyal az ablakból nézik cseme­téik hancúrozását, s nem jut eszükbe, hogy a parkból a játszótérre küldjék őket.. Az otthonon kívül az iskola veszi ki leginkább részét a nevelés­ből. S azon kívül, hogy éven­te szép hagyományként meg­rendezik a madarak s fák napját, vajon esik-e szó a természet védelméről, a város zöld foltjainak megóvásáról? Az eredményből következtetve meglehetősen elhanyagolt te rület lehet ez. S bár az említeti két eset a tavalyi nyarat idézi, s a tapasztalatok is az elmúlt évekből származnak, nem le- gyinthetünk rá: hol van már a tavalyi hó! Most is, mint minden tavasszal, szorgos ker­tészek adnak új életet a parkok­nak, kezük nyomán virág nyílik az ágyásokban, s köröttük ki­sarjad a fű. Sokhelyütt bi­zonyára új facsemeték kapasz­kodnak majd a főidbe. Vajon az idén is kárba vés. majd sok-sok forint, amit a város parkosításra, fásításra fordít? SzeiuU Márta „Életünket majd nem szán ju k, Ami nem volt nem sajnál juk. Mert a szivünk teljes láng gal. Együtt égett a világgal.” Az emigráció változatos, de környező világ általános átaia- nehéz éveiben lírájának alap- kulására van szükség. Ez az hangja „egy öreg vándor ké- átalakulás megteremti majd : szül már haza ..volt, s film számára életet adó szel- amikor végre hazatérhetett, lemi légkört is.” azzal a szándékkal jött. hogy 1931-től kezdve Moszkvában „Mindent, amit termettem, dolgozik. többek között a gyümölcsfaként Mely önmagát moszkvai filmakadémián tart leszedve rakja az oltárra Élte előadásokat. Itt tanúja lehet aratását” átadja népének. a környező világ átalakulásá­Szegeden született 1884-ben. nak, és ez csak még világo- Édesapja gimnáziumi tanár, sabbá teszi számára, hogy & anyja német nevelőnő, de be- polgári filmek 'ékevesztett saélni dajkájától, egy dorozs- idealizmusa már határozottan mai parasztasszonytól tanult, tudatos propaganda jellegét Ahogy önéletrajzában írja: en- ölti. Mint ahogyan valaha a nek így is kellett lennie, hí- szegény és jogfosztott népet a szén a sors magyar írónak túlvilág! boldogság ígéretével szánta. Szülőföldjére vándorol, vigasztalták, úgy próbálják illetve szeretne mindig min- meg ezek a filmek elterelni a denhonnan visszavándorolni, figyelmet az élet igazságla- mert „ha kint kóborlók a Ti- lanságairól, és kétségbeesésé- sza partján, nehéz testi fájda- ben azzal vigasztalják, hogy lommal érzem: innen nőtt nő- a családi élet csöndes, met- vény vagyok, itt a gyökerem hitt boldogságát mindenki el­és elkúszotí folyóindaként élek érheti. (B'ilmesztétikai és film­minden más helyen.” kritikai munkássága elismere­Egyetetni tanulmányait — se, hogy ma egyik ieyrango­magyar és német szakos ta- sabb művészeti d' intik, a fiim- nárnak készül —, az Eötvös művészeti alkotásokat jutái* Kollégium „gyönyörű kultúr- mázó Balázs Béla-díj.) hizlalójában” kimagasló ered- Külön elemzést és rnéita- ménnyel végzi. 19Gö-ban ősz- tást érdemelne Balázs Béla töndíjjal kikerül Berlinbe:, munkássága a szocialista szei- majd Párizsban bohémkedik lemü ifjúsági irodalom megte- orosz forradalmárok társasa- remtése terén is. Olyan alko- gában, ahonnét a „dr. Szélpál tásai, mint Az igazi égszínkék, Margit” című drámájával tér Karcsi kalandjai, Amikor Kar­haza. A mű ritka kísérlet a esi Kát oly lett, sokáig emieke- filozófiai dráma megteremtése- zetes és kedvelt olvasmányai re, s benne a nő küzdelmét az maradnak a felnövekvő nem­önálló hivatásért, 3 elbukását zedéknek. ebben a küzdelemben, mutatja Újságíró társai úgy emlő­be kéznek rá, mint felejthetetlen Osvát Ernő nyitja meg szó- munkatársra és szerkesztőre, mára az utat az irodalomba, Szoros kapcsolatot tart az a Nyugat nemzedékéhez tar- emigrációé sajtó mellett a tozik. de szinte minden írása csehszlovákiai és romániai ma­lázadás a környező világ üres- gyár kommunista sajtóval is. sége és irrealitása ellen. Különösen az értelmiség mar- „Elégedetlenség volt, mely vi- xizmus-ellenessege, a muukás- iágíájdalommá lett, mert még mozgalommal szemben fenn- nem tudtam, nem láttam, hogy tartott aggályai ellen hadako- lc let és kell változtatni ezen zik: „Generálisokra nincs’ sür- a világon, melyben éltem, és gős szükség... Csak a sorba azért magam szerettem volna kell állnunk, a magunk legsa- kimenni belőle: én szegény jatabb érdekében” — figyei- polgári fordított forradalmár” mezteti azokat, akik a vissza­— írja magáróL utasítástól, a munkásság bi­Érdekes kísérlete a modern, ^álmatlanságától félnek. Ta­és az ősi összeolvasztása, a nácsai, előadásai azt mutatták, szimbolikus népdal megterem- hogy ő már elválaszthatatla- tése, es ez a kísérlet mutatko- nul összeforrt a munkásmoz- zik meg A Kékszakállú herceg galommal, magányossága vég- vára és -4 fából faragott ki- legesen feloldódott, és erre az rályfi c. szövegkönyveiben is, útra magával akarta ragadni amelyeket a barát, Bartók Bé- az értelmiség néphez hű lég­ió zeneje tett halhatatlanná, jobbjait is. „A népdalnak közvetlen ős- — Ha egy költő dalaiból színeivel akartam modem lel- nem áll össze példás ember­két festeni... mert csak az az sors, amely a legjelentősebb igaz, ami egyszerű, és az le- dalnál is jelentősebb, akkor hét igazán új, ami egyszerű” minden szépség hiába volt — — írta művészi felfogásáról. mondotta mintegy a saját A magányból menekülő kol- munkásságát is erre a szigo­tó kérése mély humanizmusra rú mércére állítva. S az ő vall: „kötözzetek az ember életútja kiállja ezt a próbát, árbocához!” — ez a vágy vi- 1945 szeptemberében tért ha- szi őt ösztönös forradalmár- za, s ő aki tudása, elvhűsége ként a Nemzeti Tanács mun- alapján vezéri posztra is mél- katársai közé, ez kötelezi őt tó és alkalmas lenne, csendes arra, hogy 1919 februárjában szóval jelentkezik: „Akkor menedéket adjon az üldözött egyéb nem is kell már: / Je- kommunistáknak. A Tanács- lentkezni: megjöttem hát. köztársaság id,eje alatt a Köz- Csendes szóval beköszönni / S oktatásügyi Népbiztosságon a megfogni az eke szarvát,” színházi ügyek intézője, majd Sokat tesz az új magyar vörö.#:atonaként harcol a film megteremtéséért, (egyik román királyi csapatok ellen, szerzője a Valahol Európában A bukás után, amikor a c. filmnek) tanít a Színművé- „Magyar pusztán téli szél vág, szeti Főiskolán, vezetője volt I Tűzhelyünket kioltották...” a FUmtudományi Intézetnek, az emigráció évei követkéz- Álmodó ifjúság címmel írja nek. Előbb Bécsben, majd önéletrajzi regényét, de ennek Berlinben dolgozik, szoros befejezéséhez már nincs ide- kapcsolatot teremt a német je. Nem érhette el a vágyott munkásmozgalommal. Legfon- tetőt, ahonnan megállva mesz- tosabb munkája a film és a sze láthatott volna, „ha majd színház területén folyik. Mun- levertem vérszennyes porát / kásságának méltatói kiemelik, Magasba indult meredek hogy ő az első rendszeres utamnak”, de élete bizonyit- film-esztétika kidolgozója. ó jaa 30 év Vörös őrségen cí- az első, aki feltárja a film mű kötete előszavát: „Biztatva összefüggését a társadalom- példázza, hogyan élhet tóvá oh mai. A látható ember, A film régi költő is elevenen egy fe­szegetne és a Filmkultúra cl- nekestül újuló világban, ha a mű művei tartalmazzák a változó valóság számára felás- filmművészetről alkotott néze- sa lelkét, mint a tavaszi eső teit. Véleménye szerint „ah- alá és mélyen szúrja a talaj­hoz, hogy a film olyan igazi fordító ásót a termő gyökeret nagv művészetté váljék, amely sem féltve méltó rejtett lehetőségeihez, a _ Csukly Lászlé Társadalmi munkáim** A szocialista címet elnyert, azért küzdő, valamint a munkabri^ádok az elmúlt esztendőben 6578 tár­sadalmi munkaóra teljesítését vál­lalták a Salgótarjáni Kohászati V nmekben. A legfrissebb értékelés szerint az előbb említett kollektívák igére« tűk** több mint 1600 órává, ^ár­nyalták túl. A gyáregységei kör­nyékének szépítésén kívül a vál­lalat egész kollektívájának gyara­podását szolgáló munkákat végez­tek el a társadalmi munka aktív résztvevői. NÓGRAD - 1969. április iH csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents